Egy lépéssel előrébb

Felmérést végeztek a jelenlegi Verso-tulajok között, milyen változtatásokat tartanának fontosnak. A kitöltött kérdőívekből három lényeges fejezet emelkedett ki: 1. A kor elvárásainak megfelelően több mint 5 embernek kéne elférnie. 2. Az egyébként is szép számú rakodó helyeket lehetne tovább bővíteni, bár itt szerintem csak ergonómiai változtatás volt szükséges. 3. És az elmaradhatatlan belső tér-variálási lehetőségének könnyedebbé tétele.

Neki is látott a japán csapat a belső tér reformjainak, miközben egy európai csoport a külső dizájnt vette kezelésbe. Míg az előző Versót franciák tervezték, az új verz(i)ót a temperamentusosabb vonalvezetési világot megalkotó olaszok kezére bízták. Az Elvio D'Aprile vezette csapat kimondottan Európára tervezte az autót, hiszen Japánban továbbra is a korábbi verziót forgalmazzák.

Jelentősen megváltoztatták az orr-részt. Kicsit modernebb hűtőmaszk, mindenképpen előnyére változott első lámpákkal kiegészítve, melyek a manapság szokásos kerekítési irányzattal ellentétben szögletesebbek lettek. Oldalról nézve is a szögletesítés, pontosabban a lekerekítések határozottabbra vétele a jellemző. Dícséretes a régebbi BMW-knél használt hokibot felbukkanása. Míg a korábbi típuson csak egy nagy ívelt vonal húzódott az ablakok felett, és az autó hátuljához érve egy másik ívben lekanyarodott, addig ezen a jelenlegi változaton nagyon határozottan, hegyesszögbe fordulva törik meg lefelé, így kialakítva a hokibot formát.

Az első kis háromszögablak megszüntetésével, és a kerekek felé helyezett focusos domborítással kellemes megjelenést alakítottak ki, ami szerintem inkább sötétebb színben érvényesül. A hátsó résznél a szélvédő alja kedvesen mosolyog, feljebb húzták a lökhárító domborítását, és gondoltak az optikai tuning-mániásokra is, mert eleve Clear-Glas lámpákat szerelnek fel. A módosításokkal az MPV kategória legjobb légellenállási tényezőjét (c _w) 0,3-at értek el.

A belső változásokat sem lehet két kézen összeszámolni. Legegyszerűbb, ha teljesen elfelejtjük az előzőt, mert semmiben sem hasonlít rá. A műszerfal középső részén a hatalmas - már nem nevezhető egérmozinak - kijelző dominál. Ezen az érintőképernyős egységen van összefoglalva minden, ami a vezetéshez szükséges mellékes dolgokat irányítja.

A navigáció, az audio, a tolatókamera, és az újdonság, az orrkamera képe is itt jelenik meg. Ez a kívülről nézve kis fekete háromszögnek tűnő dolog a Toyota embléma alatt két kamerát rejt magában. A vetítővásznon lassításkor automatikusan osztott formában jelenik meg a két kamera képe, amik az autó orrától jobbra és balra levő teret látják be. Tehát szűk utcából kidugva az autó orrát simán szétnézhetünk, hogy felmérjük a forgalmat.

A taccspad alatt a légkondi kezelőszervei vannak, fölötte megmaradt a csukható tetejű tároló dobozka, kétoldalt a függőleges irányú szellőző rostélyok vezetik át az ívet jobbra a kesztyűtartó, balra a műszeregység felé. Kesztyűtartóból kettő is van, de egyik sem hűtött. Műszerekből pedig három analóg, és az elmaradhatatlan fedélzeti számítógép kijelzője. Manapság már nem sokat vacillálnak ezekkel a dolgokkal, a bevált piktogramok helye változik típusonként, és a számlap színével, tipográfiájával szoktak játszani. Nekem ez az összeállítás nem tetszett, de lehet, hogy csak az elhalványodó világoskék-szerű csík nem illik az egyébként fekete-szürke-ezüst környezetbe. Ebből a fekete a műszerfal tetejét borító, egyébként puha hatású műanyag, amelyet bőrre hasonlító barázdálással értek el.

A műanyagozás megjelenik az ajtók borításán is. A lentről emelkedő könyöklő nagy találmány. A magasra helyezett műszerfal, és ez a két oldalt emelkedő, az ablakemelő gombokat kéz közelbe hozó rész egyértelműen nagyautós hatást kelt a bent ülőkben. Ebben jócskán segít a váltókar szintén magas pozíciója. Vezetés közben a könyöklőnek szánt, valójában a hónalj alá kívánkozó (túl keskeny, túl rövid, túl közel van az üléshez) karra támaszkodva, az autó elejéből semmit sem látva - csak sejtve a méretet - nagyon sportos hangulat uralkodik el rajtunk.