Teszt: Volkswagen Golf 1.4 Edition

Az autón kívülről semmi különös nem látszik, a Golf IV újításait az előző generációhoz, generációkhoz képest már mindenki megszokta. Az 1998-as megjelenés óta sok új autón már hétköznapi az átlátszó fényszóróüveg, a színrefújt kilincs, az eltérő méretű külső tükrök, egyáltalán, a Golf egy teljesen mindennapi, bár elég csinos autó. A fekete szín különösen jól áll neki, szépen kiemeli a sok munkaórán át designolt lámpákat és kellemesen maffiássá varázsolja a népautót. Mellesleg állítólag az autótolvajok is ezt a színt favorizálják leginkább.

Ami tesztalanyunkat megkülönbözteti úgy általában a Golftól: "Golf Edition 3.345.000 Ft-tól. Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor szeretne egy Golfot. A többlet felszereltség az induló modellhez képest: mechanikus klímaberendezés, acél keréktárcsa 6,5 J x 16, 205/55 R 16, egyedi üléshuzat, magasságállítható első ülések, sötétített hátsó lámpabura." Mindezt a VW magyarországi hivatalos weblapjáról tudhatjuk meg. Többet nem. Még azt sem, milyen motorral szerelik ezt az "Edition" (nem Special Edition, Post-Millenium Edition, Transcentral Edition, vagy valami értelmes, csak Edition), azaz "kiadás" fantázianevű modellt. Hát, mi tagadás, tényleg szép kiadás ezért az autóért ennyi pénz. Ennyiért - illetve olcsóbban - van: Citroen Xsara 1.4 SX, 90 lovas Astra, alap Peugeot 307, 95 lovas Megane Renaultéktól, házon belül pedig akár 1.6-os Octavia is. Ami nincs az extrák közt említve, mert szériaként kerül az autóba: két légzsák, ABS, centrálzár - és a csillogó emblémák.

Igaz, egy tétel még így is kimaradt a hasznos extrák hosszú listájából: a küszöböket széles krómcsik díszíti StarTrek-betűtípusban íródott "EDITION" felirattal. Hja, a presztízs, azt kell megfizetni. Kár, hogy ez a presztízs nagyot sérül, amikor Kovács úr messzire hajolva állítgatja a jobb tükröt, kézzel lehúzza a hét és fél fordulatra nyitó és jó nehezen felhúzható ablakot a McDrive-ban, vagy szégyenszemre beáll a külső sávba Skodák és Zastavák közé az érdi emelkedőn.

Ez utóbbi az, ami a legfájóbb pont a Golf Edition-tulajok számára. A mérhetetlen lomhaság. Szenteljünk néhány bekezdést a motornak, nem mintha megérdemelné. 1390 cm3-es, soros, négyhengeres, hengerenként négy szelepes, 75 lóerőt és 128 Nm-t szolgáltató fenevad. A számok első hallásra elégnek tűnnek az alsó középkategóriás kocsi nem túl dinamikus, de a forgalommal lépést tartó mozgatásához.

Még sincs így, s ennek három oka van. Az elsőt nem tudom magyarázni. Talán a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésre törekvés, talán a spórolós beállítások okozzák, hogy a fordulatszám még üresben túráztatva is kínkeservesen, csigalassan ér el a vörös csíkokig a műszerfalon. Ezt a Golf Edition egyébként már előre sejteti: nehezen indul, négy főtengelyfordulat kell a beröffenéshez (ugrásra kész autószerelő olvasóink kedvéért: akku, indítómotor, gyújtás, minden: OK!). Semmi harapás, robbanékonyság, pörgés, mintha a hetvenöt lóból vagy húsz ellenkező irányba lenne befogva.

A másik ok az említett redline 5800 r/min-nél való szigorú meghúzása. A motor ennél a fordulatnál azonnal leszabályoz, pont, mikor már kezdi úgy érezni a sofőr: na, valami megmoccanni készül ott elöl. Pedig nem moccan, csak a másik oldalára fordul. Az autónak másodikban 80, harmadikban 120 a vége. Ez az igen alacsony korlát okozza azt is, hogy sok tapasztalatlan utas ejti el a megjegyzést: egész jól megy, ahhoz képest, hogy dízel!

Az előző 1.4-es, 60 lovas moci körülbelül hasonló dinamizmussal (illetve annak hiányával) mozgatta a hármas Golfot, tehát mondhatjuk, hogy a modell menettulajdonsági fejlődésének grafikonján nem következett be visszaesés. Akinek volt ilyen autója, tudja mire gondolok. És végül a tömeg: 1190 kiló nem kevés, a tömeg/teljesítmény arány az ezres Suzukiénál is rosszabb: itt ez 15,9, a Szuzinál 14,5 kg/LE.

A menettulajdonságok méltók a motor karakteréhez. A katalógus 13,9 másodperces adatát még egy személlyel, üresen, óra szerinti 100-ra sem sikerült megközelíteni: 15,5 másodperc alatt nem ment a száz. A rugalmasság nevetséges, ötödikben 80-ról 120-ra sík úton 20,5 másodperc, de még negyedikben is 17 másodperc kellett. A végsebesség a gyár szerint 171 km/h. Eszerint a Wolfsburgi tesztpálya vagy nagyon hosszú, vagy nagyon lejt, mert az M1-en (igaz hétköznap reggel) nem sikerült akkora szakaszon szabad belső sávot találni, hogy 160 fölé kúszassuk a mutatót.

Az autóval képességei folytán permanens életveszélyben voltam; az ember hajlamos bevállalós előzésekbe fogni, csak ne kelljen elvesztegetni a nehezen megszerzett lendületet. Egy ekkora, ennyire modern, kulturált új autó ezzel a lóerőszámmal már az aktív biztonság rovására írható mértékben alulmotorizált. A lendületautózás autópályán, hosszabb egyenes szakaszon elég sokat veszít élményértékéből, így a Golf 1.4 Editiont forró vérű alföldi úrvezetőknek nagyon nem ajánlom.

A vezetési élmény a harmatos motort figyelmen kívül hagyva rendkívül kellemes. Az útfekvés kiváló, a durva kanyarvétel határon autózva tankönyvszerűen enyhén alulkormányzottan abszolválható, az egyenesfutás pedig (ha kedves olvasóink megbocsátják) egyenesen kiváló. A fékek a kiforrott ABS-szel együttműködve bármilyen talajon határozottan és gyorsan torpantják meg az autót, forgalmi okból hirtelen elkövetett fékezésnél a Golf vezetője inkább a tükröt figyelje, mint a szélvédőt.

A Golf amúgy valóban kulturált. Megjelenése elegáns, kívül-belül áthatja az a tárgyiasult minőség, amelyhez méltatlannak érzi magát az ember, ha nincs rajta nyakkendő és nem tükörfényes a cipője. Minden a helyén, sehol egy kiszögellés, minden átgondoltan, precízen működik. Az egész autóban egy darab kezelést nehezítő hibát tudtam felfedezni: az ötödikben csak csuklóroppantás veszélye mellett kezelhető szellőzésszabályzó gomb (de hát így jár, aki nem vesz automata klímát).

A VW gyár legolcsóbb, Alpha fantázianevű rádiómagnója minimális tudásszinttel bír, de a két öblös kárpithangszóróval és a két csipogóval is szebben szól, mint sok hathangszórós hifi. A vezetőülés pillanatok alatt testre szabható, a kormány fel-le, és tengelyirányban is széles határok közt cibálható. A kapcsolók határozottan kattannak, a centrálzár szép, vaskos hanggal zár és old, az anyagok tapintása kellemes, és két csimborasszó: a napellenzők fedélnyitásra megvilágított tükre és a puhán visszahúzódó kapaszkodófogantyúk.

A szűkös extra-extralista légkondija elegáns, csatakmentes kiszállást tesz lehetővé nyáron. Látszik, hogy a tervezők között volt sportosabb szemléletű egyed, aki a középkonzolt próbálta a pilóta felé fordítani, de hamar lefoghatták, így a szerelvényfal közepe kissé határozatlanul mered valahova a bal hátsó lámpa irányába. Ennek a kialakításnak köszönhető a vészvillogó német autóhoz méltatlan összekeverhetősége, reflexből az utas a hátsó ablak fűtését kapcsolja, a sofőr pedig sokáig válogat a két egyforma gomb között, míg rátalál a háromszögesre.

A helykínálatot már minden, az autózás iránt kicsit is érdeklődő polgár ismeri a VW-csoport számos Golf-padlólemezes autójának tesztjei alapján: elöl mesés tér, tág határok között állítható ülés, kormány, a műszerfal teteje a horizontig nyúlik, hátul igen szűkös lábtér, magasra kiemelt ülések, kevés fejtér. A csomagtartó 330 litere elégséges, az ülések hajtogatásával ez 1184 literre bővíthető.

Sajnálatos módon a fogyasztást illetőleg nem tudok egzakt értékekkel szolgálni; a Golf csak egy mérést engedélyezett. A mini-SkyGuard biztonsági rendszer sértődése miatt ugyanis az akkusaru lecibálása vált szükségessé, így mire észbe kaptam, már el is veszett a futásteljesítmény a napi kilométerszámlálóból. Az első tank elfüstölése 7,9 liter/100 km-es fogyasztási átlag mellett sikerült - javarészt országúton, 100-120-as utazósebességnél, némi városi használattal, 1-2 személlyel. Hasonló értéket, 8 liter körüli fogyasztást becsültünk emlékezetünk alapján a teszt további időtartamára is. Ez az érték körülbelül megfelel az ezerötös Lada fogyasztásának, ami egy modernnek mondott és kifejezetten gyenge autónál nem túl kedvező.

Összességében a Golfot mindenkinek csak ajánlani tudom, aki egy hihetetlen meggyőző minőséget felvonultató, ám lélektelen gépet akar használni közlekedés céljára. DE! nem ezzel a motorral, azt a laza 531.000 forintot (ha már VW, adjuk meg az árát, hát nem?) érdemes rászánni a kasztninak megfelelő további kétszáz köbcenti megvásárlására. A Golf 1.4 Edition jó autó - rossz motorral, nyugdíjasok számára.

Értékelés:

Én: 2
Szegény nagyapám, ha élne: 4.5, - mert kicsit drága, de mégiscsak egy folkszvágen!

Már engem is fáraszt ahogy a Totalcaron mindig a VW-t fikázzák. Persze, amikor tehetik akkor a Golfot. Tudom, volt egy kis összeszólalkozásuk az Audi vezetésével, de hogy az emiatti frusztrációjukat már lassan fél éve abban vezetik le, hogy a VW család márkáit próbálják rendszeresen lejáratni, hát nem tudom.
Ez ugye nem az az elfogulatlan újságírói hozzáállás, ami miatt én mint olvasó szívesen vagy rendszeresen olvasnék egy újságot.
Az cím a főoldalon pedig, hogy a Golf a nép egyszerű autója... hát nagy jólét lesz majd itt, ha kiszorítja a Suzukit és az Opel Astra Classicot :-))) Szóval kedves Totalcarosok, kéretik kicsit felébredni!
Köszi
NIN