Szemből Golf, hátulról Passat, belül bármi Alteától Octaviáig

Így is van. Nagydarab, de harmonikus jószág, bár az én ízlésemnek kicsit túl tömör a feneke és egérszerű az arca. (Bocsáttassék meg nekem, de még a Chevrolet Tacuma is felsejlett bennem egy pillanatra.) A fotózásnál nem, de utána a képeket visszanézve feltűnt, hogy oldalnézetből mennyire kivilágít a sötét testből a króm ablakkeret és a felni.

Az is feltűnt, hogy hátulról, oldalvást ember meg nem különbözteti egy Passattól. Mióta visszaadtam a tesztautót, direkt figyelek, és tényleg. Ha utolérek egy Passatot vagy Jettát, meg nem tudom mondani, melyiket látom, míg meg nem előztem. Tessék kipróbálni.

A Mexikóban gyártott Jetta minőségérzetében és alighanem minőségében is ugyanazt nyújtja, amit az emberek a VW-től elvárnak. Rezzenéstelenül teszi a dolgát, a kárpitok öröknek tűnnek, semmi sem nyikorog, zörög, zenél, csak a hifi. Az ülések feszesek, kemények, de tartanak, a futómű feszes, kemény és tart. A sebváltó mindig könnyedén de határozottan klattyan a helyére, az ajtók akadáspontjai példátlanul kemények. Minden ajtónyitás küzdelmes, minden ajtózárással mintha a tengeralattjáró zsilipfedelét csapnánk magunkra. "Van benn' anyag"-érzés a köbön.

Mindössze két dolog zavart a Jetta ergonómiájában: az utasülés súlyérzékelője túl érzékeny, már a fényképezőgéppel és pénztárcával megtömött táskát is be kellett kötnöm néha, hogy a bimmbamm elhallgasson. Na és persze ott a kék műszerfal-világítás. Nagyon kúl, meg hájtek, de a szemem kifolyik tőle, a fene egye meg. A kék derengés hűvösét a belső tükör fölé épített kis LED-ek vörös fénye sem tudja kompenzálni, a Jetta is olyan autó, amiben valahogy mindig fázik az ember. Legalábbis én.

A helykínálat ha nem is pazar, annyira elegendő, hogy középkategóriásban is elmenne. A hátsó lábtér talán, a fejtér mindenképpen. Kosarasok figyelmébe: ahogy ez a VW-knél szokásos, a vezetőülés hihetetlen mélységbe ereszthető le, ahonnan már 181 centim dacára sem látok ki a kormánytól.

Emlékezzünk meg a csomagtartóról is. A távirányítós slusszkulcs középső gombját megnyomva méltóságteljes lassúsággal magától felemelkedik (nem motorral: gázrugóval) - úgy látszik, a wolfsburgi tervezőmérnökök is néztek amerikai filmeket, és tudják, hogy ennek nagy hagyománya van a fő célpiacon. Jó dolog nem összekenni a kezünket a sáros kilincs körül tapogatózva.

A puttony térfogata: 527 liter. A szedánforma miatt nagy tévésdobozt nehéz berakni (arra ott az Octavia, olcsóbban: erre a cikk végén még visszatérünk), de táskából, szatyorból bármennyit elnyel. A hátsó üléstámlák 1/3, 2/3, vagy akár 3/3 arányban ledönthetők, de ha csak sílécet, horgászbotot, trágyahordó villát kell fuvaroznunk, a könyöklőn is átdughatjuk a végét. Az üléstámlák és a könyöklő kulcsos zárral reteszelhetők, ilyenkor fél köbméteres széf lesz a Jetta feneke.

Október óta várok erre a tesztautóra. A Porsche Hungária már jóval előbb tudott volna Jettát adni, de csak az 1,6 literes benzinmotorral. Nem az FSI-vel, hanem a 102 lóerős, egy vezértengelyes nyolcszelepessel, amit már egyebek között a szűk mázsával könnyebb A3-ashoz is ugyancsak kevésnek találtam. Nem, köszönöm, mondtam, inkább kivárom a dízelt. Nehezen tudtam meggyőzni a PoHu PR-es munkatársát, hogy inkább várok pár hetet, és ez mindenkinek jó lesz. Pedig tessék, most leírhatom: