Legyen olcsóbb

A megújult Magentis több mint egy éve jelent meg a hazai piacon, így - elméletben - lett volna ideje bizonyítani. Sajnos csak elméletben, mert ember legyen a talpán, aki látott már közelről élő Magentist. A potenciális középkategóriás autóvásárlókat nem a hűtőmaszkon villogó cápafogak riasztják el, hanem az átkozott műanyagtalpú táblácska, amit a szalonban szégyenkezve helyeznek az autó elejbe. Ott is az utolsó sor, ami azonnal az ajtó felé mutatja az irányt. A Magentis ára sajnos igen magasra sikeredett. Pedig igazán jó kis autó.

Tesztautónk 1997 cm3-es, benzines, soros négyhengeres motorja nemzettársától, a Hyundaitól származik. A kapcsolatot a motorblokk öntvényén fellelhető emblémák is megpecsételik. Ha további rokoni kapcsolat után kutatunk, akkor a Mitsubitshihez vezetnének a szálak.

A 136 lóerős teljesítmény papíron jól néz ki, akár elég is lehetne. A valóságban a 100 kW-ot a Magentis 1600 kilogrammja jócskán felemészti. Ráadásul sem az alacsony, sem a magas tartományban nincs bűvös nyomaték, bár azt a keveset szépen, egyenletesen adja le. A hivatalos adat a 6000-es percenkénti fordulat környékén produkált 180 Nm. Ha a Magentis belelendül, kicsit üvölt ugyan, de szépen autózható. Meg kell szokni, akkor nincs vele baj. A versenyzőknek inkább a V6-os, 168 lóerős, kettőötös motorváltozatot ajánlanám.

Az összeomlás     A kilencvenes évek végén a nagy koreai gazdasági összeomlás után a három nagy koreai autógyár is a csőd szélére került. A Kia és a Hyundai egyszerűen összeolvadt, és saját erőből próbált kilábalni a válságból. A legrosszabbul a Daewoo járt, mert előtte nemrégiben frissítette modellparkját, és ehhez komoly kölcsönöket vett fel. Őt a GM húzta ki a bajból.

Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, a Kia még tapogatózik, és az ígéretes próbálkozások között nem találja igazi arcát. Míg Nak-Chul Kim Sorento-munkája szinte kifogástalan, Jong-Min Cha Magentis tervezése sokkal jobban megosztja a tömegeket. Nekem első perctől tetszik, főleg Min-Ho Kho és Jae-Kook Song modellfrissítése, ami a már említett cápafogakkal rakta föl az i-re a pontot. Próbáltuk hasonlíthatni a futó típusokhoz, és gyártottuk a teóriákat. Egyesek egyenesen Mitsubitshi Sigma alkatrészeket véltek felfedezni, míg mások egyszerűen értetlenül álltak a KIA legdrágább fejlesztése előtt.

A mi Magentisünk fehér volt, ami különösen jól áll neki, még nagyobbnak láttatja, mint amekkora. Nem nagyobb, mint egy Honda Accord, de külsőleg - és főleg belsőleg - sokkal nagyobbnak éreztem. A vezetési élmény is határozottan nagy autós. Olyan jó értelemben vett kellemes Volga-érzés.

Belül hideg szürkeség uralta az autót. Ha a kifogásolható minőségű, csúnyácska üléskárpit helyett valami meleg színű, igényes anyagot alkalmaznának, nagy lenne az előrelépés. A többi műanyag minőségével nincs baj. Semmi nyiszorgás, zizegés, széthulló elemek. Az összeszerelés minősége is meggyőző. Ahogy a Saabok a pohártartó mechanizmusukkal, a KIÁ-k a hamutartójukkal kápráztatják el a halandót. A Magentisben is fantasztikusan igényes hamutartó-megoldást találunk. Hogy a szivargyújtót se kelljen nélkülözniük a mozgó, laptoppal egybenőtt brókereknek, külön, a Magentis hamutartóján kívül kialakított 12V-os villanyra lelünk.

A székek kényelmesek, és a középső könyöklő is jó szolgálatot tesz. A kézifékkar a vezetőhöz van közelebb. Behúzva kicsit már túlságosan balra meredezik. A váltó sajnos nem állt a helyzet magaslatán, kissé akadozva mozgott; mintha a váltórudat két szoros valami között kéne mozgatni. Nem tudom, ez a szerkezet, vagy csak a váltókulissza hibája, de tény, hogy nem kellemes. Tesztautónk viszonylag új volt, lehet, hogy a későbbiekben bekopik. Mint amikor a frissen festett szobafalon a foltok eredete után kutatva kérdőre vonjuk a festőt: ja az kérem, összeérik.

Ami nagyon tetszett: nincsenek felesleges kapcsolók és üres helyek. A középkonzolról a klíma vezérlésén kívül szinte minden kapcsolót száműztek. A fontosabb opciók baloldalra kerültek, így itt van a kipörgésgátló kapcsolója, amit gyanús módon TCS-nek hívnak, akárcsak a Mitsubishinél. Természetesen elöl-hátul villanyablak, villanytükör gondoskodik a kényelemről. Az okos légkondícionáló a hidegben nem fúj levegőt a szélvédőre, amíg a rendszer fel nem melegedik. A négyszer ennyibe kerülő Lexus ilyesmit nem tudott, hidegben belülről is fagyasztotta az üveget.

A fűtés mégsem tökéletes. Kollégám egy Hévíz-Budapest etap után a lábtér melegítésének elégtelenségéről számolt be. Állítólag az út nagy részét a hölgy utas törökülésben ülve tette meg. Persze a történet hitelessége azonnal megkérdőjeleződik, amint kiderül, hogy egy bokszmérkőzésen voltak. Én tudom az igazságot: a vér és a verítékszag elvette az eszüket, és eufórikus állapotban fantáziáltak.

Winkler Róbert megjegyzése:     A vérszag tényleg elvette az eszünket, de ugyanez a fűtési hiányosság ugyanebben a formában volt meg a Sorentóban is. A jobb egy lábtere nem fűthető, de a vezetőoldali sem tökéletes. Pedig hosszú úton nagyon szeretem a lábam melengetni. A navigátor nemkülönben. A Magentist majdnem annyira kedveltük, mint a Sorentót, nagyszerű, bár kissé bizarre utazóautó, de a fűtés anomáliáit jó lenne orvosolni.