Bocsánat

Terepjáró? Aha. Nagy, biztonságos családi egyterű? Aha. Vajon ki a rossebet érdekelnek az ML potenciális vevői közül az autó konkrét tulajdonságai vagy a funkcionalitása? Eltekintve a valószínűleg egészen minimális kivételtől, az ML-t bizony elrettenteni veszik. Egy ML-ben ugyanis bármit megtehetünk, hiszen a puszta látványa is lábremegésre készteti a mindennapi autóst vagy gyalogost. Már külsejében is rémiszt a nagy test, nagy élvezet . Nem csoda, ha annak, aki meglátja, rögtön vizelettartási problémái lesznek. Igen, ez az az autó, aminek nemcsak a presztízse hatalmas, de nagy valószínűséggel az is hatalmas, aki kiszáll belőle, és simán lehet, hogy feje búbján megcsillan a napfény.

Ezen körülmények jól ismertek az autós társadalomban, így nagyon előzékenyen viselkednek vele, ha az útjába kerülnek. Most lehetne sokat beszélni a hagyományos ML-vonalvezetésről, a hűtőrács vastag csíkjairól és a rajta levő óriási csillagemblémáról, de teljesen felesleges. A motor, a váltó, de még a műszerfal is közel ugyanaz, mint a korábban nálunk járt R-ben , így kár több betűt pazarolni rájuk.

Valószínűleg a vevőkört sem érdekli túlzottan, milyen vezetési élményt nyújt, vagy funkcionálisan mennyire megfelelő, hiszen az előző ML-szériából is adtak el, pedig az eléggé gáz volt minden tekintetben. Itt némileg javult a helyzet. A jelenlegi ML már teljesen autóhatású, valójában minden tekintetben megfelel annak, amit eddig is gondoltunk róla, csak eddig nem volt igaz.

Most tényleg egy olyan luxuskategóriás négykerék-hajtású kamuterepjáróról van szó, ahol külön táskácskában rejlik a csomagtér cuccrögzítő rendszere, viszont a memóriás ülésekhez nincs többfokozatú vándormasszír-funkció. Tolatóradar viszont van, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy hátranézni felesleges. A mögöttünk kullogó alattvalókkal nem foglalkozunk, viszont a saját cuccunk biztonsága fontos, legyen az golftáska vagy megkötözött kezű adós.