Marseille körül ütöttük-vágtuk és fényképeztük a Nissan, vagy talán inkább a Nissan–Renault-szövetség új kis egyterűjét. Minden szempontból csalódást okozott: jóval nagyobb, dinamikusabb, és még szebb is, mint a neten talált fotók alapján elképzeltem.
Fura, hogy néha mennyire áthat egy autó jósága a körülményeken. E cikk megjelenése előtt három nappal Winkler kolléga jelentését közöltük egy Volvo kabrióról, Dubaiból . Két napja Gyulavitéz élménybeszámolóját hoztuk le arról, miként viselkedik egy 500 lóerős sportautó a Paul Ricard versenypályán. Közben egy kis Nissanban üldögéltem órákig, majd további négy órát töltöttem üldögéléssel a párizsi reptér termináljában, mert az Air France remek szervezése miatt lekéstük a budapesti gépet. És mégsem tudok haragudni a Note-ra, sőt. A'sszem, kéne egy.
A Nissan és az Air France csatája
Marseille-Párizs: Airbus A320
Air France–Malév közös járattal utaztunk. Odafelé nem volt gond, Ferihegyen annak rendje s módja szerint becsekkoltunk (de szép szó is ez!) a Budapest–Párizs és a Párizs–Marseille járatra egyaránt. Párizsban kis Marseille-táblás bácsi fogadott minket, majd futólépésben átszaladtunk a B-ről a D terminálra, átvilágítottak, be-, majd felszálltunk, semmi probléma. No de visszafelé!
Csaknem egyórás késéssel szálltunk fel, hogy miért, nem tudjuk, nem mondták (hajlok a rosszindulatú és előítélettel teli feltételezésre, hogy azért, mert az Air France szervezetében főként franciák dolgoznak). Párizsban nem várt minket senki, de az odaúton már felderített útvonalon átsöpörtünk ezúttal a D-ről a B terminálra. Már az útlevélvizsgálatnál csóválták a fejüket a határőrök: mekkora könnyelműség tőlünk, hogy elkéstünk!
Az AF check-in pultjánál már senki sem állt, pont 15:35-re, a gép kiírt indulási időpontjára értünk oda. Az AF hibájából késtünk egy órát, ők meg nem tartották vissza 17 utas kedvéért öt percre a másik gépet, a saját csatlakozó járatukat. A következő gép Budapest felé 18:50-re volt kiírva, AF–Malév közös járat, és most jött a meglepetés: erre nem bookolhatnak át (ez is szép szó) minket, mert az Malév-gép. De átírják a jegyeket a 20:15-ös AF-gépre, mi meg próbáljuk meg a Malév-pultnál a 18:50-est. Nem sikerült? Hát, sajnáljuk.
jobbra a gonosz AF-alkalmazottak
Ekkor döntött úgy kis újságírócsapatunk mentora, François Goupil de Bouillé, a Nissan Sales Central and Eastern Europe Kft. ügyvezetője, hogy önnön népe ellen fordul védencei érdekében, és beveti a verbális nehézfegyvereket. Sajnos a párbeszédből nem sokat értettem, de hamarosan újabb AF-alkalmazottak érkeztek, a pergő francia nyelvű veszekedés pedig egyre emeltebb hangon zajlott.
A végső érv, mármint hogy 14 darab dühösen fenekedő, méregtől csöpögő tollú újságíró fog az Air France miatt a padlón üldögélni fél négytől fél nyolcig, arra volt elég, hogy a kék egyenruhások utálkozva beengedtek minket a businessváróba (hiába, a repülés nyelve nem a magyar), de csak fél hatig, mert akkor nagy lesz a zsúfoltság, leszünk szívesek kitakarodni. Fél hattól beszállásig aztán a Nissan számlájára nyamnyogtunk különböző szendvicseken a B terminál két méregdrága, ám koszos bárjának egyikében. Én meg bepötyögtem ezt a kis keretest a PDA-mba, hadd legyen igaza monsieur de Bouillé-nak.
"Kellemes repülést!" "Munkatársaink készséggel állnak utasaink rendelkezésére!" "Reméljük, kellemesen utaztak!" Hát persze. Szép volt, Air France, köszönjük.
Úgy látszik, a Nissan és a Renault esetében jól működik az alliance, azaz a szövetség. A Note az úgynevezett B platformra készült, arra a padlólemezre, amelyik a Micrát, a Modust és a Clio III-at is hátán hordozza. Csak a tengelytávot a Note-nál 2600 mm-re nyújtották, ami másfél centivel több még az új Clióénál is. Nem mindegy.
Négy felnőttnek a legproblémásabb a könyökök akaratlan
összeérintése.
Fej, láb, térd nem panaszkodhat se elöl, se hátul. A hátsó
üléssor tologatható, a csomagtér 280 és 437 liter között mozog, de még
legelőre húzva is létező lábteret hagy az utasoknak. Leborogatott
ülésekkel a raktér 1,33 köbméteresre nő, lehajtott első utasüléssel
akár 2,4 méter hosszú Ikea-csomagot is be lehet rakni.
Sok kisautóról elmondták az utóbbi években, mennyire praktikus,
variálható, lefektethető, kinyújtóztatható, felnyitható és
összecsukható valamije. A Note-ban is akad ilyesmi szép számmal,
csak itt valahogy mindez
valóban használhatónak tűnik. A tesztút kávészünetében egy
demonstrátorleány megkérdezte, hány 0,33-as üdítő fér a kesztyűtartóba.
Mondom: legyen kilenc. Tizenkettőt szedett ki.
A kesztyűtartó ajtaján meg van egy térképzseb; pont az utas orra előtt, ott, ahol mindig is szerettük volna a térképet tartani, de sohasem tehettük. Zseniális. A csomagtartó alján van egy kis titkos rekesz, amit két merev műanyaglap fed, vagy nem fed, tetszés szerint; ortodox zsidó háztartásoknak innentől nem okozhat gondot a hús és a tej hazaszállítása.
