A testes művész

Vannak az autóstársadalomnak furcsa egyedei, akiket a teljesítményadatoknál sokkal jobban felcsigáz az adott autó praktikussága, variálhatósága, mindennapi használata során kitűnő erényei.

Ilyennek képzeljük az átlagos Picasso vásárlót is: többgyermekes családanya vagy apa, eszébe sem jut versenyezni a pirosnál, jól ismeri a nagybevásárlás fogalmát, szeret kényelmesen autózni és nem utolsósorban jól átgondolta, melyik lehetőséget válassza a buszlimuzinok egyre szélesedő kínálatából. Megnézi az Opel Zafirát, de nem akar porosz autót az érzékeny lelkű gyerekei alá, megnézi a Fiat Multiplát, ami zseniális, de túlságosan emlékezteti kamaszkori letaposott orrú túrabakancsára, Renault Scénicje meg a szomszédnak már van, olyan nem kell, mert reggel a rohanásban összekeverik. Ekkor beül egy próbaútra a Citroen Xsara Picassoba.

Miután beül, elhelyezkedik. Az üléspozíció beállítása komplex gondolkodást igényel, ugyanis az ülés magasságának beállításával egy időben az ülőlap dőlésszöge is változik, emelésre előre, leeresztéskor hátrafelé dől - egyébként logikusan -, így a háttámlát érdemes a magasság beállítása után kezelésbe venni. De ha egyszer sikerült, akkor nagyon jó. Mindkét könyök karfán pihen, köröttünk tengernyi tér, a műszerfal tetejéről pedig csak a gomba hiányzik, és már lehetne is rexezni rajta. Hátul pláne csodálatos a Picasso-ban helyet foglalni, semmi zavaró kardánalagút, ellenben van három egyenlő méretű ülés és ugyancsak bő légtér, az előrébb húzható vagy kis útitálcának lehajtható középső üléssel pedig még kényelmesebbre tagolható az utasok birodalma.

A kis kéjpálca váltó is jó helyet kapott a műszerfalon, egészen addig a pillanatig, amíg nem akarunk CD-t cserélni a lejátszóban 1, 3, és 5 sebességi fokozatnál. Sőt, talán az a legjobb, ha mindenestől lemondunk a gyári Hi-Fi berendezésről, mely bár fidelnek fidel, (a CD még macskakövön sem ugrál) de a mintha egy, a műszerfal elé helyezett félfamentes rajzlapról szólna a zene, pedig a Picasso hatalmas sofőr előtti terét az isten is csodálatos sztereoszínpadnak teremtette.

A váltókar elhelyezése pompás, de váltáskor nem árt emlékeztetnünk magunkat arra, hogy egy szolid családi autót vezetünk. Különösen a gyors egyből kettőbe húzást jobb gonddal végezni, ellenkező esetben jó eséllyel találunk mellé, ezáltal forgalmi zavart okozva.

A 117 lovas 1,8-as motor pont elég, hogy a gyerekek partedlijére egy kövérebb gáznál ráboruljon az olvadt jégrém, és ennél többre ebben a kategóriában nincs is szükség. Erőszakos pörgetéssel sem lesz sportautó a Picasso, de nem is az a dolga, viszont még autópályán is könnyen tolja a nagy vigyorgó arcát maga előtt.

A rugózás a menettulajdonságokhoz és az autó jellegéhez tökéletesen passzol, finoman kemény, zavaró billegés nincs, legfeljebb idétlen kanyarvételkor kezd mozogni az átlagosnál magasabb karosszéria, de mint az már világossá vált, egyébként sem kell gyorsan kanyarodni, mert olyankor nem a partedlire, hanem a kárpitra ömlik az olvadt fagyi, ami rossz dolog.

A CD kezelőszervei a kormányon kaptak helyet, ez előnyös, ellenben a duda egy kifejezetten idétlen gombbal hozható működésbe a baloldali bajuszkapcsoló végén, igaz, ez az elrendezés a francia autók ismerőinek nem okoz meglepetést. Ráadásul a dudálástól a gyerekek megijednek, elejtik az olvadt fagyit, és akkor lehet menni pucolóhabért a benzinkúthoz. A klímát a műszerfalról irányíthatjuk, a gombok nyomogatását egy nagy képernyőn követhetjük figyelemmel a váltókar felett.

A középső monitoron jelennek meg a fogyasztási adatok, a sebesség, a dátum és idő, a kinti levegő és a hűtővíz hőmérséklete, valamint a biztonsági öv és az ajtók állapota is. Aki szereti az ilyesmit annak jó, aki szerint pedig a hagyományos, körórás műszerek jobban követhetők és kevésbé kötik le a figyelmet, annak nem. Ez már csak így megy.

A belsőt borító műanyagok hangulatosak, az ajtó külsejére helyezett, meghúzás elleni díszléc pedig különösen hasznos, amíg az ember megszokja, hogy egy, az átlagosnál öblösebb autót vezet.

A praktikus megoldások sorát gyarapítják az utastérben számolatlanul fellelhető kisebb-nagyobb tároló szerkezetek, az ülések sokoldalú variálhatósága, a hátsó ülések eltávolításával a csomagtér mérete picivel két köbméter fölé kúszik! A csomagtér ajtaja szintén állítható, 185 cm fölötti embertársaink egy mozdulattal kb. 15cm-rel növelhetik az ajtó nyílását.

Az ajtó nyitógombját elárulom: a rendszámot megvilágító lámpa műanyagkerete alatt kell nyomást kifejteni, és szezám tárul. A pótkerék az autó alján, kívül helyezkedik el, és nem mankó, hanem normál méretű. Minden bizonnyal a háziasszonyok kedvenc tartozéka a Modubox elnevezésű gurulós, fogantyús, sakktábla méretűre összehajtható pazar műanyag bevásárlókocsi, amit a csomagtartóban egy tépőzáras szalaggal rögzíthetünk, és rengeteg jégkrém fér bele.

Jogos a kérdés, mennyi pénzt kérnek mindezért: az alapmodell ára 4 330 000Ft, ezért már megkapjuk a légzsákokat elöl és oldalt, az ABS-t és sok-sok elektromos gizmót. Plusz az NCAP töréstesztjén négy csillagot elért karosszériát. Az extralista csak esztétikai kiegészítőket tartalmaz, ezt semmiképp nem nevezhetjük elvakult, a vásárló kizsákmányolását megcélzó árképzésnek. A Picassoban ez a legszebb: egy családi autó, amit arra terveztek, hogy jó családi autó legyen, és egy nagyon jó családi autó lett belőle. Ügyes munka.

Hogy a Picasso formavilága megragadja-e az embert, csak egyéni ízlés kérdése. Engem vesére emlékeztetnek a kívülről-belülről egyaránt megjelenő ellipszoid formák, de tetszik, végre megint egy egyéniségét vállaló Citroen, nagyon praktikus és szerethető karakter. Hogy vennék-e Picasso-t?

A második gyerekem születésekor erősen meg fogom fontolni.