Plusz két félszemély

Nehéz eldönteni, jó vagy rossz a307-es legújabb karosszériaváltozata. Az biztos, hogy nem olyan egységes, egyértelmű (vagyis jó), mint a 206 CC, amiről első látásra azt mondta az ember, gusztusos kis gombóc. A 307-es formaterve kevésbé jó, de még mindig messze van a rossztól, legfeljebb ezt egy kicsit szokni kell.

Az eredeti, rendes, ötajtós 307-es nagyon jó forma, nyugodtan mondhatjuk, a kategória egyik legszebbje. Az effajta holmikhoz nyúlni veszélyes, mert épp eleget reszelték az egyes vonalakat, csak hogy jó legyen. Itt meg azért elég radikális változtatásokat eszközöltek.

A szélvédő számomra szokatlanul benyúlik a fejem fölé, de ez csak egy roadster-kasztni ( MX-5) után szokatlan; efféle négyüléses utazókabriók körében bevett szokás a nagy, tornácszerűen fölénk nyúló szélvédőkeret. Az elejét még valahogy kisebb feltűnéssel gyurmázhatták át, a hátulján viszont már nem lehetett himi-humizni. A tetőív oldalról valahogy furcsa, és szerintem ezt a furcsaságot érezték a formatervezők is, csak nem nagyon volt más választásuk, ha lenyitható kemény tetőt akartak. A csomagtartót is meg kellett nyújtani, hogy elférjen benne a hosszasan ívelt hátsó szélvédő.

A tető formája tehát nem tűrt sok dizájnt, úgyhogy ősi trükkhöz folyamodtak: a figyelemeltereléshez. Pheidiász sisakot rakott Periklész szobrára, mert nem tetszett a modell magas homloka, Hitler pedig hagyta, hadd röhögjenek a hülye bajszán, ha cserébe nem veszik észre terjedelmes orrát. Na, a 307 CC meg érdekes hátsó lámpákat kapott.

Álló helyben el lehet nézegetni, hogy a rendszám felőli oldalakon kis méhsejt-szerű karikákból áll, melyek a széleken dinamizmust sugározva mennek át elfolyt ellipszisekbe. A csomagtartó egy erősen jamesbondos nyomógombbal kívülről is nyitható (a 307-es szám nullájában közepébe kell ujjaznunk), de a külső nyithatóságot egy retesszel meg is szüntethetjük. A csomagtartó nyitott tetővel 204, csukottal 350 liter.

	2x25 másodperc

Összességében a külső dizájn csukott állapotban kis megszokást igényel, de ebben a padlizsánmetálban ha furcsa is, de jó. Nyitott tetővel pedig nagyon szép, kedvencem a csomagtartó vonala és az övvonal háztető-szerű találkozása oldalnézetben. A kabriókkal szemben támasztott egyik legfontosabb követelményt maradéktalanul kielégíti a 307 CC: bitangul bámulják a népek.

A beltér nagyon rendben van. Már nem is emlékeztem erre a pihe-puha műanyagra. A műszerek hátlapja fehér, a mutatók pirosak, és nem emlékszem ilyenre, de jó ötlet: a háttérvilágítás narancssárga. Ami egy az egyben a 307-esből van, az sem csúnya, sem ergonómialiag nem lehet rossz, egyedül a kézifékkar műanyag borítása méltatlan az autóhoz - remélem, a felelős már nem rontja a levegőt a PSA-konszernnél.

Az ülések már ránézésre is olyanok, mint az új Honda Civicben, szép forma, ízléses kárpit, határozott ölelés arra az esetre, ha a sportos gumikon szlalomozni támadna kedvünk. Az egész autó sportosabb és alacsonyabb lett, mint az alapmodell, és bár a tetőt jóval alacsonyabbra kanyarították, csukott állapotban is marad fejtér, mert az üléseket 40 milliméterrel lejjebb rakták.