Újjáépítették az ádándi ralikrosszpályát. Úgy döntöttünk, elmegyünk, megnézzük, milyen. A szívélyes meghívásra nem lehetett nemet mondani: ki utasítaná vissza a lehetőséget, hogy egy vadiúj, bukócsöves Subaru Impreza WRX STi-t és egy épített szöcskét kipróbálhasson?
Csikós már vagy fél órája nem teszi le a telefont, valami régi Merci kupé felújításáról cseveg önfeledten egy barátjával; nekem a régi Merga mind csak zőccséges. Nem vonzanak sem a Mercik, sem a régi kocsik, a romautó-felújítás meg egyenesen taszít. Én fordítva gondolkozom: szerintem egy kocsiban pont az a jó, hogy új és nem kell szerelni.
Elhagyjuk Velencét, mire leteszi a telefont, de elröpül még vagy harminc kilométer, mire pontosan eligazít. Még fotókat is mutat az autóról. Megyünk subaruzni, aszfaltot fogunk kaparni, földet fogunk hányni, Csikóst mégis ez a régi kupé izgatja. Majd’ leharapja a fejemet, mikor harmadszor is lezőccségesezem. Mit csináljak, nekem más az ízlésem. Hozzáértő, de monoton mondatai duruzsoló zenéjére röpülnek tova gondolataim az ádándi ralikrosszpálya irányába. Nem tudom, hol van, nem tudom, milyen, csak azt tudom, hamarosan a legújabb Subaru WRX STi-t fogom gyilkolni, méghozzá földes, murvás, vagyis jó csúszós talajon… Nem érdekel a zőccséges. Sajnálom.
Ádánd nincs messze Siófoktól. A Szekszárd felé vezető 65-ös úton kell menni néhány kilométert, Ságvárnál tábla jelzi, hol kell balra kanyarodni. A pályát ennek ellenére sem találtam volna meg, ugyanis egy, a falu határán kívül fekvő, helyenként sík, másutt dimbes-dombos területen fekszik, de szerencsére nem kellett keresgélni, csak követni a randa, mégis kívánatos kék szörnyeteget, a becsövezett Subaru Imprezát, ami Siófokon várt ránk.
A pályát nem volt nehéz megközelíteni. Az utolsó szakasz földút, ráz egy kicsit, de nem vészes, bármilyen hétköznapi autó megbirkózik vele. Mikor megérkeztünk, megkérdeztem, mi lesz a program − életem egyik legfeleslegesebb kérdése volt. Nincs körülöttünk az égadta világon semmi, csak egy ronda kék konténer, egy hatalmas kupac halott autógumi, egy ralipálya meg egy Subaru Impreza WRX STi. Nem kanasztázni fogunk.
A pálya egy kilométer hosszú, összesen hét kanyar meg egy lassító, a második kör végére nagyjából meg lehet tanulni. A felülete helyenként aszfalt, helyenként viszont földes, murvás, ami a lassú kanyarokban végtelenül szórakoztató, a gyorsakban viszont veszélyes lehet. Az STi teljesen gyári, de becsövezték, ami nemcsak a testi épségünk védelme miatt hasznos, hanem a szerkezetet is merevíti: stabilabbá, ezáltal gyorsabbá teszi a kocsit kanyarokban. A sportos, de aszfaltra való gumikon nem sok minta van; nem tudom, a csúszós talajon hogyan tudnak majd megkapaszkodni.
