Oktalan futómű

Elképesztően régen ültem Saabban. Tán legutóbb amikor a 9-3 kabriót teszteltem, Aamer Mahmud formatervező neve még be is ugrik, meg hogy forgatási mókaként az Opellel való rokonságon élcelődve ünnepélyesen Opelssonra kereszteltük át a márkát. Korábban meg a 95 Aerót próbálgattam, ami sokat hozott a klasszikus Saab erényekből. Kényelmes volt, minőségi áru, és ha odaléptem neki, mintha Bárdosi Sándor markolta volna meg a gépházból a kormányoszlop végét (2,3 liter, 250 LE). Kicsit a Saab butábbik oldalát is megmutatta: a sportos kanyarodás ára a lehetetlenül kemény futómű – egyszerre sportos és kényelmes vezetési élményhez a Saabénál nagyságrendekkel komolyabb tudomány és tradíció kell.

A Saab nekem arányaiban úgy 20% autó, 80% üzenet. Utóbbi nagyjából a következő: jómódú polgár vagyok, de fikarcnyi szükségem sincs a villantásra. Ha lát a nép, ne az autómra figyeljen fel, de hasonszőrű szabadkőműves pajtikáim azért tudják, hogy egy páholyhoz tartozunk. Általában béna dolognak tartom, ha egy autómárka hírességekkel kampányol, de Magyarországon valahogy tökéletesen egymásra talált a Saab és a megfelelő hírességek: Presser Gábor, Koncz Zsuzsa, Kepes András, Gerendás Péter.

Viszont a s Saab tesztautók elosztása idején mindig próbáltam belesimulni környezetembe, óvatosan vettem a levegőt és a világért se tettem hirtelen mozdulatokat. Ki az ördögöt érdekel?! És főleg mit is írhatnék róla? 9-3-as? 95-ös? Ketten együtt majdnem régebben vannak a piacon érdemi frissítés nélkül, mint én. Szakirodalomként pedig fussam át Asszurbanipál ninivei könyvtárát?

Az esti műszakzáráskor Kari épp lerakta volna a frissen elhozott tesztautó kulcsát és forgalmiját, engem meg kivert a víz, hogy úristen, tényleg, ezt most kire lőcsöljem? Aztán szólt, hogy a Csikós nem tud kiállni tőle, odébb kéne vele állni. Viszont mivel őt a Csikós viszi valahová, hadd ne szaladjon még egyszer vissza négy emeletet, menjek le és álljak odébb vele én. Logisztika. Lefelé azt mondta, nem rossz ám, dízel, de erős. Az első emeleten elhangzott, hogy automata. A földszinten, hogy nem is néz ki rosszul. Aztán kinyitottam, beültem, hátratolattam: oké, igazából akkor én ezt vittem is, és a teszthét alatt végig igen jól éreztem benne magam.

Az Audi, a BMW és a Mercedes igyekeznek egyszerűsíteni a pilótafülkét, mindeközben a Saabot csak egy dolog érdekli: a pilótafülke továbbra is nézzen ki úgy, mint egy pilótafülke. Túl sok kapcsoló amúgy sincs, mióta feltalálták az érintőképernyős általános vezérlést – viszont továbbra is annyi kis jelzőfényt hagytak, amennyit csak lehetett. Magától értetődik, hogy a háttérfény mindenütt pilótafülke-zöld.

Nagyon adtak a minőségérzetnek, ugyanakkor a különlegesség mellett is teljesen faxnimentes a berendezés. Egyedi, de normálisan egyedi, nem idiótán erőszakoltan. Leszámítva talán a kungfu-pohártartót, ami már az előző 9-3 kabrióban is volt. Ezzel most anyám Mici kutyájára ijeszthettem rá, mert természetesen azonnal átlátta, mi ez: farkascsapda. A fényeken kívül a levegőbeömlők is klasszikus Saab-megoldás, az egymásra rakott rácsok, amiket krómvégű pálcikával mozgathatunk.

A navigáció grafikája ebben is elég csúnya. Viszont mélygarázsban is szépen követi, merre járunk; ezzel nem fordulhat elő olyan, mint a Garminommal, hogy a szabad ég alá érve percekig ostoba tekintettel keresgéli a műholdakat. Jól kezelhető, logikus cucc. Okosan osztja ketté a képernyőt a megfelelő pillanatokban, és az angol nyelven kommandírozó hangutasító váratlan, szinte megható otthonossággal ejti magyarosan a magyar helyneveket, például hogy Dunakeszi. Persze, észrevenni, hogy olyankor másik női hangot mixel be a rendszer.

Az ülés fejedelmi, egyszerre sportosan tartó és kényelmes, mintha egy Recaro versenyülést párnáztak volna ki. Szép a világos bőr, engem hosszú távon is sokkal kevésbé zavar, hogy ez könnyen piszkolódik, mint ha minden alkalommal egy koporsóba kéne beszállnom. Hátul már kevésbé kényelmes, például gyerekülésbe gyereket préselni nem egyszerű, felnőtteknek is szűkös; nagyjából ennyi az értelme annak, hogy az ember megvegye a nagyobb 95-öst. Ha nincsenek nagy terveink a hátsó üléssel, tökéletesen elég a 9-3.

A Saab hagyományosan elkötelezett a passzív biztonság iránt, felsorolni is nehéz a gyár szabadalmait, meg hogy mások szabadalmai közül miket kínáltak elsőként szériában, oldalütközés-védelem, satöbbi, ez a 9-3-as viszont végre az agyvérzés ellen is véd. Elérzékenyültem. Egy biztonságos autó, amelyik nem szívja a vérem azonnal szörnyű sípolással, ha előbb a motort indítom be, s csak aztán csatolok övet. De nem ám! Sőt gurulhatok vagy fél percet a parkolóházban, mire egyet bimbammolna: ezt hívom én kulturált figyelmeztetésnek.

A kretén úgyse köti be magát, mert okosabb, mint az autó: betol a csatlakozóba egy kartonlapot, kiiktatja az elektronikát, vagy mint Győzi, egyszerűen késsel levágja a csatot, úgy nyomja a helyére. Ez meg figyelmeztet, másodszor megint egyet bimbammol, aztán vagy fél perc múlva kezd el határozottabban mocorogni. Értelmes emberként kezelik az autóst, ez bizony komoly áttörés.