Ilyen autóból kéne sokkal több: kicsi, de még épp emberhez méltó méret, meghökkentően friss forma, és - állítólag - elég jó ár. A Kia Soul európai bemutatóján jártunk Valenciában.
Japánban csodálattal néztük a különleges, friss formavilágú belpiacos modelleket, amilyenből a Toyotának is volt gazdagon, például a Scion, amit Európába egyáltalán nem hoznak, mármint hivatalosan. Kérdeztük a toyotás főnököket, miért nem, és a válasz logikus, bár elszomorító: ahhoz, hogy egy új modell Európába jöhessen, minden országnak egyet kell értenie.
2007 áprilisában, a detroiti kiállításon jelentették be, hogy a KIA gyártani fogja a Soult, amit 2006-ban még koncepcióautóként vittek Detroitba. Úgy is néz ki, mint egy koncepcióautó – a KIÁnak régóta van dizájnstúdiója Kaliforniában, az autóiparban jobb biztosra menni, nehogy véletlenül megint tervezzenek egy Shumát vagy Sephiát.
Akkor tervezték, amikor még csak azok az elemzők sejtették a válság közeledtét, akiknek senki sem hitt. Viszont ezzel a kategóriával szerencséje volt a KIÁnak: talán ezt érinti legkevésbé a válság. A tervek szerint 30 ezer Soul érkezik az európai piacra, 50 ezret kap Amerika, 36 ezret otthon tartanak, de gyártani fogják Kínában is, szerencsére csak a helyi piacra.
A nemzetközi szaksajtó már csak olyan, mint bármilyen sajtó, és igyekszik besorolni az autót valami ismerős mögé. A Soult a Minihez hasonlították, amiben valami van, de szerintem a Minitől egy dolgot nyúltak le látványosan: a fekete első tetőoszlopokat. Amitől az autó úgy néz ki, mint egy vasaló, és ez valamiért szép. A Mini trükkjét elsőként lenyúló Swiftnek is nagyon bejött, csak szerencsétlen Fabia II. formája nem áll össze az istennek se.
Itt azért van még egy kazal jó és látványos ötlet, hangsúlyos kerékívek, félkör alakban domborított motorházfedél, hátrafelé lejtő tetővonal. Az öngyilkos (előrefelé nyíló) hátsó ajtók a sorozatgyártású Soulról már elmaradtak, növesztett közben B (középső) tetőoszlopot is, de hát ez már csak így megy, egy szériaautónak az utcán is teljesíteni kell, meg a törésteszteken is. Viszont a nagyon friss forma megmaradt, és ha valaki bizonytalan lenne a szalonban, a beltér majd átlendíti a holtponton.
Kwang-Ho Nam, a KIA európai elnöke szerint a KIA folytatja a stabil növekedést (közben a kijelzőn megjelenik a detroiti hármak emblémája), az új termékek eszméletlenül versenyképesek, a KIÁnál figyelik a piacot és azonnal reagálnak az esetleges visszaesésre. De mindenekelőtt felkészültek az eddigieknél keményebb piaci csatákra. Egy szemfüles újságíró megkérdezi az elnököt, hogy nahát, végre valaki tudja, milyenek lesznek a jövő évi autópiaci számok. (Derültség a teremben.) Ha jól értettem, az elnök azt mondta, 5-10 százalékkal maradhatnak majd el a 2009-es számok a 2008-asoktól. Továbbá a Soul testesíti meg a KIA új, dizájnközpontú filozófiáját. Nem is volna rossz (a KIÁnak, mert a minőség jó ideje megvan, nem égetik magukat egy sikeres szarral).
Wolfgang Sailer, a Soul termékmenedzsere elég gyorsan a lényegre tér – elnézést, ha nem sokat magyarítok, de a marketingrizsa lefordítva még értelmetlenebb, mint egyébként. Tehát a Soul a trendszetterek urban activity carja. A kijelzőn a people, activity, product és life szavak láthatók sárga, állított téglalap alakú látványelemek alatt. Ugye, megmondtam: emberek, tevékenység, termék és élet, most ennek egy fikarcnyival is több értelme van?
Egy KIA Soul az én fejemben nagyjából úgy készül, hogy figyu, Kim, kéne egy ilyen városi életérzés-autó, amivel meghódítjuk a fiatalokat, mint a Toyota Amerikában a Scion xB-vel. Aha, igazad van, Hong-Man. Akkor olyan Scion-szerű legyen, Mini-beütésekkel? Persze. És eszelős belsővel, mert a mai fiatalok ingerküszöbe már olyan magas, hogy az atyaúristen se bírná őket kiakasztani.
"Lázadó dizájn stimuláló vezetési élménnyel" – mondották volt a sajtótájékoztatón. A dizájn valóban formabontó, de csak amennyire Billy Idol volt kemény punk – nem véletlenül adott el sokkal több lemezt, mint az Exploited. A Soul beltere viszont tényleg elég bátor, ugyanakkor elég jó. Elöl és hátul megfelelően tágas, a csomagtartó elfogadható – ilyen életstílus-autótól mindig kevesebbet vár az ember. A legjobban annak örültem, ahogy megoldották a középkonzolt. Az egészet felfelé tolták, így a térdünket nem nyomja semmi, viszont bőven elfér klíma és hifivezérlés. Plusz a mélynyomó fent, középen. Hát persze: ez már egy adag zsenialitás, felismerni, hogy a mély hangok hullámhossza miatt a mélynyomó tulajdonképpen bárhol lehet.
Felesleges is elvenni vele helyet a csomagtartóból, hiszen ha tudatosan tervezzük az autót, a műszerfal közepén ott a tökéletes hely. A rock and roll részleg a kesztyűtartóban és a mélynyomó alatti rekeszben folytatódik: mindkettő piros belül. Oké, jobb lett volna piros bársony, mint piros kőműanyag, mert akkor kevésbé zörögne, ami benne van, de a forradalmak már csak ilyen zörgősek. És az igazán látványos ötlet, ami nyilván fél év múlva a Homasitánál is kapható lesz, hogy a tolatókamera képe a visszapillantó tükörben jelenik meg.
