Remek kisautó, szerettem, élveztem, boldog voltam benne. Ha néha ki is szűrődött a fogaim között, hogy rhdjmeg, tszmét!, az csak a gondolatolvasásban nemigen jeleskedő robotváltó miatt volt.
Süt belőle a minőség, a tartósság, az átgondoltság, a pontosság. Le sem tagadhatná, hogy japán, sőt gazdag nagybácsijának, a Lexusnak sem kell szégyenkeznie miatta. Remélem, most ezzel nem kiabáltam el a dolgot: az új Yaris, akárcsak elődje, Valenciennes-ben, Franciaországban készül.
Kellemes arányokkal megáldott kis tojás. Jó elnézegetni, sehol egy zavaró kiszögellés, él, csücsök. Mindazonáltal az új Yarisból hiányzik az a formai trükk, egyediség, amivel kitűnne az utcaképből. Többször mentem el mellette parkolókban: emlékeztem, hogy egy szép kisautóval jöttem, de nem találtam meg a sorban. Ha vesznek egyet, vegyenek pirosat!
Megmaradt a formai folytonosság az elődmodellel, az övvonal most is meredeken lejt előre, a lámpák elöl-hátul yarisosak maradtak, a hűtőrács is épp úgy leolvad az embléma alatt, mint az elődben. Csak az egész nagyobb, finomabb, szebb. És az új Yaris A-oszlopa mögött található minden idők legmulatságosabb oldalablaka. Alig tenyérnyi üveg, épp csak elfér rajta a szokásos gyártói információ.
Ahogy a külső dizájn, a beltér is az első generációs Yaris egyenes, törésmentes folytatása, továbbfejlesztése. Jó példa ez az új kisautó arra, hogy a japánok nemcsak kitalálták a kaizent, a folytonos fejlesztést, a dolgok permanens, szakadatlan jobbá tételét, hanem alkalmazzák is. Van, ami nem változott (változatlanul szemfájdítónak találom a nagyítóoptika mögé illesztett LCD-panelt, és csúnya ergonómiai baki, hogy a számítógép adatait a műszeregység mellé rakott, elérhetetlen gombbal lehet váltogatni), de tényleg sok minden jobb lett, és semmi sem lett rosszabb.
Egy szemfüles olvasónktól: "A Yaris kilométerórája nem LCD-technológiával készült, hanem vákuum-fluoreszcens kijelző, ami lényegében elektroncső, és az ősrádiók macskaszemével áll szoros rokoni kapcsolatban. Az LCD lényege: egyenletes háttérvilágítás, fényét a szegmensek vagy kitakarják, vagy nem. Polarizációs elven működik, ezért polárszűrős szemüvegben csak nyaktekergetés árán látható. A VFL kijelző szegmensei önmaguk képesek fény kibocsátásra, ezért kicsit vakíthat is, ha túlhajtják."
Azt hittem, az autó belseje még inkább tetszik az embernek, ha az ember nő, de meg kellett lepődnöm. Kati kollegina fenntartással fogadta a Yaris bútorozását. Nagyon zavarta a sok pici műanyag lap, fedél és burkolóelem az egységes, bontatlan kárpitozás helyett. Van, ahol ez a tagoltság tényleg érthetetlen, például a könyöklőtől az A-oszlopig hosszan felfutó fehér műanyag betétnél. Van viszont, ahol praktikus okai vannak, például a műszerfali tárolórendszerben. Én még ennyi fedeles zugolyt autóban tán nem is láttam, a kormány mögötti blokk békebeli szekretereket idéz.
A szekreter
Más néven írószekrény. Kis méretű, könnyen mozgatható bútordarab, lehajtható, írófelületként szolgáló ajtóval, mögötte sok kis polccal, fiókkal a tintatartó, az itatós, a tollak, pecsétek számára. Nem ritka bennük a titkos rekesz sem, ahova például Agatha Christie hősei rejthették gyilkosuk elöl értékesebb irataikat, ékszereiket.
Európában a XVI. században vált népszerűvé, különösen sok ~ készült a XVIII. században, Franciaországban. A tehetős polgári családok otthonában kötelezően állt egy ilyen míves munkával készült szekrényke, vagyis hát asztalka. Mára az IKEA-generáció leginkább csak a nagymama örökségéből, régiségboltokból, múzeumokból ismeri, funkcióját felváltotta a cédétartóval felszerelt számítógépasztal. Árverések izgalmas darabja, aki kedvet kapott egy ~hez, itt jó párat talál, akár már pár tízezer forintos kikiáltási áron.
több hely a térdnek
Szám szerint hat fedeles rekesz van a Yarisban: egy-egy felfelé nyíló ajtajú kesztyűtartó és kibillenthető pohár- vagy miegyébtartó az utas és a vezető előtt egyaránt, egy klasszikus kesztyűtartó az utasnak, és egy kis másik a pilótának. És közel sem vagyok biztos benne, hogy mindet észrevettem.
A vezető előtti felfelé nyíló kesztyűtartóban találtam az egyetlen hibára, egy apróságra, ami Citroënben, Fiatban fel sem tűnne, de Toyotában rendkívül zavaró. A fedelet egy kis benyomható műanyag nyelv rögzíti, illetve rögzítette, amíg az anyagául szolgáló plasztik hajtogathatóságára alapozó pszeudozsanér el nem tört. Hiába, ha valódi rugós kilincs kerülne a két fedél alá, az legalább harminc centtel megdobná a gyártási költségeket.
A korábban csúnya, avíttas klímakonzol immár szép és különleges, az egy oszlopba rendezett körblokkok jól mutatnak a fémesen csillogó műanyag háttérben. A függőleges tömbön nem nehezebb elboldogulni, mint az általában megszokott vízszintesen, viszont ezzel a forgatótrükkel a Yaris eléri, hogy az elöl ülők térdének annyi hely jut, amennyit két kategóriával feljebb is megirigyelnénk sok autóban. Még úgy is, hogy a konzolon megmaradt az előző Yaris két hasznos kopoltyúzsebe is.
És mindeme praktikum megjelenése is - szerintem - úgy tökéletes, ahogy van. Elsőként a két fehér levegőrostélyt babrálva lelkendeztem, aztán észrevettem, hogy az ajtófogantyú-könyöklő is bizonyára kényes, de összekoszolódásáig nagyon szép fehér műanyagból készült. A kormány nagyautós, nehéz, jó fogású, a bajuszkapcsolók sem az elődmodell még a Swiftből is ismert klasszikus egyenjapán karjai, komolyabbak, súlyosabbak lettek. A pazar, játékos, különleges szerelvényfal annyira leköti a figyelmet, hogy alig venni észre, mennyire műanyagszerűek és sivárak az egybeöntött hatású szürke székek, elöl-hátul egyaránt.
A 2006-os Yaris megőrizte elődje variálhatóságát is, viszont több helyet kínál. A vezető, legyen bármekkora, kényelmesen magára szabhatja munkahelyét. Tesztautónkban magasságállítós volt a sofőrülés, tengelyirányban is állítható a kormány, de ezek a szolgáltatások a Yarisnál valamiért feláras extrák.
