Megvolt: Dacia Lodgy 1.5 dCI 110 LE - 2012.

Na ezért mondom, hogy a Lodgynak nincsen párja. Hét ember elszállítmányozásához, hat és fél liter gázolajat kér. Ez pont a negyede, mint a extrém spórolós B125-ös túránkon használt két robogóé együtt, ha egységnyi emberre vetítjük, pedig azokkal is megjártuk Olaszországot összesen huszonöt rugóból.

Ha most azt várják, hogy a romkocsmában merengő szinglihordák filozofálgatása után ellenpontként leírom, de az autó rossz, hát tévednek. Ugyanis nem rossz. Oké, vannak direkt olcsóra csinált részei, például az extrém puha rugózás, ami ugyan baromi kényelmes, de sztrádán ne rángassák a kormányt, jóllehet, még így is 60 km/h felett teljesítette a kikerülési tesztet, sok más, alacsonyabb személyautónál jobban.

A beltér az nagyjából arra van, hogy a sorjás vasak ne vágják el a kezet, ezért lényegében mindent beburkoltak műanyaggal, kivéve az üléseket és a tetőt, ide szövet került. Kicsit hangos is, oké, de mutasson valaki egy 160 centi magas autót, ami halk, és kábé négy légköbméter belül.

Az ülések jól, ugyan kicsit puhák, de ettől még hosszú távú utazásra alkalmasak, főleg a vezetőé, ahol a váltót hatosba téve kiderül, hogy 90-nél 1500 at forog, 3000/nél pedig 170-nel megy.

Oké, kicsit teherautós, most ismét az a feladat, hogy keressünk olyan új személygépkocsit, ami ennyiért (4,6M), légkondival és érintőképernyős navival hét embert elvisz, 6,5 liter gázolajból. Naugye.

Az ülések hajtogatása logikus és egyszerű, a harmadik üléssor öszehajtogatva nem foglal annyira sok helyet, mert vagy 827 liter, az üléstámláig pakolva, mindent kivéve meg majdnem három köbéter, az már a nagyobb kisárúszállítók szintje.

Amúgy meg légkondival szerelt, aminek a szállítási mennyisége (vélhetően a kanyarodó csövek miatt) nem éri el a szükséges mértéket, cserélbe a két hátsó ablak elefántfül módra kibillenthető. A fűtés, mint a dízeleknél általában, elégséges, nagyjából tizenöt kilométer kell, hogy érezzük, valami van, de nem az igazi még. Hiába, az 1.5 dCi motor jó, de hulladékhője, az nem sok van. Ebben a 110 lóerős verzió volt, ami a hatfokozatú váltóval remek társ, városban a harmadik, negyedik, országúton az ötödik, sztrádán a hatodik használatos, ha szeretnénk némi gyorsulási élményt.

Gondolom nem fért az árba a komolyabb motortartó bak, mert beindításnál egy hangos koppanással jelzi, hogy valaki elért valamit odabent. De csak induláskor, csak egyszer koppan.

Az érintőképernyős navi-hifi kombó jó, de itt is direkt olcsósításról lehet szó, mert például a mobillal addig nem kapcsolódik össze, amíg a médiapultot be nem kapcsoljuk. Utána már kikapcsolható, a telefon kihangosítva marad. De ezt minden indításnál meg kell tenni. A hifi pont úgy szól, ahogyan elvártam, hallottam benne a közlekedési infót, meg a híreket, valamint USB-ről a zenéimet. A gyerekek is szerették, hatalmas helyük van benne, az ötéves fiam a leghátsó ülésen is terpeszkedni tudott, erről találnak képet a galériában, ha a képszerkesztő nem gyomlálta ki.

Mindent egybevetve, nekem ötülésesben kéne, ezzel a motorral, ezzel a váltóval, de kiegészítő fűtéssel, lemezfelnivel. És az én szociotópomban, ahol az új autó kifejezés max egymilliós, húszéves vackokat takar, teljesen elképzelhető, hogy ilyennel járjak. Majd ha lesz belőle használt, és az asszonyt rá tudtam venni egy harmadik gyerekre.