A NASA csúnyán megszívta

Végül is van ráció abban, amit a SsangYong csinál. A Rextont megírtuk egyszer, letévéztük, megírtuk kétszer, aztán amikor megkérdezték, kell-e a legújabb Rexton, már mentünk is érte. A legújabb Rexton persze még modellfrissítésnek sem nevezhető, de két fontos dolog is megjelent benne, amelyek egyike igazi világújdonság.

Tulajdonképpen akár minden héten lehetne írni egy tesztet ugyanarról az autóról, mert változik az ember, meg a tesztautó felett is lassan ellibben az idő vasfoga. Így harmadszorra például már egész csinosnak láttam a Rextont. Jó, könnyű neki, hiszen eleve a legkevésbé rút SsangYongnak született, de most már akár el is tudom képzelni, hogy semmivel sem kevésbé kecses, mint bármelyik böszme kéttonnás SUV.

Új fejlemény, hogy most észrevettem az arcát is: rohanó nyúl, valamilyen pszichotróp drog ködfüggönyén át. A többi részlet ugyanazt a drabális tohonyaságot mutatja, mint előző két Rextonunk, és érdekes szempont, de mind anyám, mind a nénikém simán lecsúnyázta, pedig a néniknek alapban minden új autó tetszeni szokott. Csak persze ők nem láttak még Rodiust.

A külső tehát nem változott előnyére, a belsejében viszont mintha határozottan kevesebb műfa betét lenne. Pedig természetesen ugyanannyi van, mint eddig, a fogása alapján még a félbőr kormány farésze is műanyag. A beltér legutóbb is tetszett, semmi baja, a Szent Kvarcóra is a helyén, de a Rexton igazi erőssége, hogy akkora, amekkora.

A fő újdonság, az állandó összkerékhajtás, amit ssangyongul TOD-nek hívnak, mint Traction On Demand, Tapad, Ha Köll, nem győzött meg. Komolyabb sártesztet nem végeztem, mert a múltkori csobánkai kétéltűverseny kicsit megviselte, és ez egy nullkilométeres Rexton. Egy építkezésre azért kimerészkedtem vele, de a billenős Kamazok által kijárt földúton többször is keserves hangokat adott valami odalent.

A múltkor is éppen csak terepeztem egy kicsit a Kyronnal, hát nem letörött egy darabka a hátsó lökhárítójából? Egész olcsó alkatrész, koreai létére mindössze egy százas. Úgyhogy átmentem két tócsán oda-vissza, aztán megpróbáltam felkaptatni a nagyjából egy járdaszegélynyi aszfaltra, de az elég alaposan kifogott a központi differenciálon. Végül mégse kellett felezőt kapcsolni, elég volt a 4H-állás, de a Traction On Demand biztos szerepelt már jobban is.

Katalógus nélkül is rájön az ember, hogy az új Rexton folyamatosan hajtja mind a négy kereket. Elég kitekerni a kormányt, és gázt adni, máris elkezdjük keresni a 4L kapcsolót, mert szorulhat a központi differenciál, összkerékben vagyunk, csak nagy gázra bírunk elindulni. De sajnos nem tudunk már kijönni öszkerékből.

A futómű legutóbb jobbnak tűnt, most inkább egy elég rossz kompromisszum. Hobbiterepjáró létére a legkevésbé sem kényelmes, és amennyire egyszerre tudott sportos és kényelmes lenni a kompakt létére elég magas Chrysler PT Cruiser , annyira billegős és rázós.

Hátul merev tengely öt karral, elöl kettős keresztlengőkar - ebből az következne, hogy a hátul ülőket rázza egy kicsit, de elöl kényelmes és főleg jól irányítható. És nem. Ráz mindenhol, kifejezetten kellemetlen érzésként közvetítve minden kátyút. Az hagyján, hogy a kormányt erősen túlszervózták, ezt el is várom egy nagy SUV-nál, de az áttétel olyan kicsi, mint egy óceánjárónál; faltól falig három és fél kör, a parkoláshoz elkelne egy révkalauz, és városi tempónál nem sok esélyünk van, hogy kikerüljünk hirtelen elénk ugró dolgokat.