2011. októbere, Autót a semmiből c. blogposzt
Minden valószínűség szerint ön egy folytatásos reality-show első részét olvashatja/láthatja most, érezze át a pillanat nagyszerűségét, főszerepben egy autóra emlékeztető tárgy, két hülye és kazalnyi szórakozás.
- Arra gondoltam, hogy nektek adnám azt a Corollát, amit anno még donornak vettem a Hacsihoz, csak aztán semmi nem kellett belőle – hiszen egy Toyotáról beszélünk – így szerencsétlen már csak a helyet foglalja hatodik éve, sürgősen el kéne vinni.
Ezt közölte Karotta komoly arccal Telós Bandival és velem a dohányzóban.
- Csak a meglévő kormányművet kell belelógatni és kész, működik. – legdörzsöltebb PR-oshoz méltóan kapacitált, de mi már azonnal eldöntöttük, hogy kell, naná. Bandival összenéztünk: csapatósnak, de jó lesz.

A többi már életünk egyik hosszú történetévé lett. Amit öregkorunkra megőriznek a pixelek és majd a levegőben hadonászva mutogatjuk a tornácon unokáinknak háromdében.

Ilyenkor szokták kiírni a filmekben, hogy 2,5 év múlva…

Életem egyik álma teljesült

Vezetni kell. Akkor tudod meg igazán, h miről próbálunk idióta és túlcsapongó irományokat kreálni, amivel próbáljuk átadni mindenkinek életünk egyik legjobb érzését, ami érhetett bennünket.

A könyv azt írja, hogy a váltócserét a hátsó ülőlap kiszedésével kell kezdeni. Aztán le lehet engedni a hátsó hidat, hátrahúzni a diffit, és ezután lehet nekiállni az érdemi váltólebontásnak. Hát ezért alakult úgy, hogy vagy két éve ott pihent az ötgangos a garázsban, türelmesen várva, hogy eljöjjön az ideje.

Ilyen jól áll neki az ősz

Rozi, az 504-es Peugeot-m különben sem viselkedett rosszul az elmúlt évben. Megbízhatóan indult, mint minden kamrás dízel, amelynél nincs elhanyagolva az elektromosság, zokszó nélkül járt-kelt a városban - fenemód élveztem is, ahogy hátrahúzott tetővel gurulgattunk, mindig feldobta a napomat lezser franciaságával. Makacsul tartotta azt a minőségi szintet, ahová feltámasztása után eljutottam vele.

Jelentem, elkészült. Három és fél év után roncsaiból újjáépült Botond barátom (a Totalcar-közösség Bopatja) DeLorean DMC-12-es kupéja. Három és fél év – ez tényleg időutazás volt, Marty McFly a Dokival a mozifilmben letudta volna fél perc alatt, de a valódi világban lassabban mennek a dolgok.

Láttunk már jobb állapotú veteránalapot. Igaz, rosszabbat is

Így utólag már bevallhatom: amikor megláttam a lepusztult, többféle módon meggyalázott, elhanyagolt kétülésest, megfordult a fejemben, hogy ebből soha nem lesz már rendes autó. Miközben persze tudtam, hogy lesz, mert Bopat, amellett, hogy nagy álmodozó, keményfejű, makacs ember is, és amit a fejébe vesz, azt meg is valósítja.

Aki szereti az autóversenyeket, az jól ismeri a Nissan DeltaWing-projektjét. A fura kinézetű versenygépet (talán nem véletlenül kapta a Száguldó Péló nevet) 2012-ben be is nevezték a Le Mans-i 24 órásra (versenyen kívül) és nem is teljesített rosszul, a 29. helyen kvalifikálta magát a futamra. Nagyjából mindenki a kitartóan küzdő, kicsi, de könnyű furcsasággal rajthoz álló csapattal szimpatizált, hiszen érdekes külalakja ellenére meglepően jó tempót ment a pöttöm versenygép. Egészen addig, amíg össze nem akadt Kazuki Nakajimával, aki aztán neki is vágta a falnak (és ez nem lepett meg senkit).

Hiába próbálta Satoshi Motoyama két órán keresztül járóképessé tenni, hiába segítettek neki tanácsokkal a palánk mellett álló szerelők, a DeltaWing nem mozdult többet. Nagyon-nagyon sajnálta őket ott, abban a pillanatban mindenki, mert kitartásból példát mutattak és küzdöttek a végsőkig.

Barcelona kikötőjében sétálva érdekes élményben volt részem. Nyilvánvalóan LSD, vagy meszkalin pernyét hordott felém a szél és óvatlanul belélegeztem a tudatmódostó hatású szereket. Hirtelen apróvá zsugorodtam és egy vasúti terepasztal diorámájába csöppentem.

A makettek megelevenedtek, a kis műanyag bábuk megmozdultak és kezdetét vette a csodálatos utazás. A Raluy Cirkusz csomagolt össze éppen, amikor megakadt a szemem egy második világháborús Mercedes teherautón. Mögötte korabeli, fából készült lakókocsik. Mivel én nem beszélek spanyolul, a kapuban álló emberek meg angolul, ezért a határozottság kardját kivonva hatoltam mélyebbre hirtelen jött tripemben. Te jó ég! 1513-as Mercedes teherautók kitűnő állapotban és hűvös halomban dacoltak a tengerparti sós párával.

Nemrég megkérdeztünk titeket, hogy mire vagytok kíváncsiak az Autókereskedők tévésorozattal kapcsolatban. A kérdéseiteket el is küldtük Mike-nak és Eddnek, végül csak néhányat válaszoltak meg. Ti emiatt jogosan kissé csalódottak is voltatok. Ez feltűnt Megyeri Zsuzsinak is, a Jaffa Kiadónál, ezért felajánlottak három könyvet, kompenzációként. De a Hiéna mohó, rátette a mancsait, és nem adja ingyen.

Mike vezetékneve a Brewer magyarul sörfőzőt jelent. Vagy serfőzőt, ahogy tetszik. Az eredeti feladat az lett volna, hogy ki tudja magát minél több fajta sörrel lefotózni, de nincs kedvünk számolgatni a képeken az üvegeket, dobozokat. Ráadásul az nem is kapcsolódna a tévéműsorhoz. Hogy legyen benne sör is, meg a tévéműsor is végül a következőt találtuk ki:

A Parkoló Parádé, amit március 29-én rendeztünk a Hungexpo területén mindannyiunk képzeletét felülmúlóan jól sikerült. Ennél jobb szezonkezdést el sem tudnék képzelni. 

Kattintásra Koncz Jani galériája nyílik meg

Sajnos csak valamivel fél négy után értem ki, de aki a kapunyitás előtt már a helyszínen volt, azt mesélte, hogy az Albertirsai úton tömött sorokban álltak az autók, motorok. És milyen autók, meg motorok!  Csont széria youngtimerektől patkányokon és hot rodokon át a csillogó oldtimerig minden volt, de tényleg minden, még kabrió városnéző Ikarus, meg mozgó bárrá átalakított Barkas is. Szájat jártatni felesleges, nézzétek meg a galériákat, Papp Tibi, Koncz Jani, Kéner Eszter és Zsigmondi Ferenc képeit átlapozva mindenki képet kaphat, milyen volt a felhozatal.

Az megvan, amikor Spock kapitány Marchot vezet? A héten 83 évessé lett Leonard Nimoy egy kisebb botlása lehetett a Baffled!, egy fura autóversenyzős film 1973-ból. Moziba nem került, eredetileg egy tévésorozat pilotjának készült, de valamiért egy stúdiónak sem kellett. Az IMDb szerint film sztorija, hogy a főhős Tom Kovack (Nimoy) fura látomásoktól szenved, amikben emberek halnak meg. Nagyjából ez jön le a következő jelentből is, ahol Kovackot a versenypályán éri utol egy ilyen roham, majd átrongyol egy ytongfalon és leparkol egy fa tövében. Őrületes vágások, csodás dramaturgia két percben.

A Baffled! amúgy két évvel az előtt készült, hogy Nimroy újra Mr Spock lett a Star Trek folytatásában. A két mű közé még belefért a ’74-es Columbo: Gyilkosság a műtőasztalon, amiben ő játszotta a gonosz doktor szerepét.

Borzadályból autó

Jáj anyám, kiderült, hogy kicsi a 1982-es, 1.3-mas colt, kellene venni valami nagyobbat, szebbet, erősebbet. Olcsón. De mit?

Legutóbb ott fejeztem be a történetet, hogy elhoztuk Zsolttól a T2-t, és ideiglenesen letettük egy garázsba. A garázs Botond barátom apukájáé, nagyon jó helyen van, aknás, van víz. Pár éve még én segítettem Botondnak az armatúrák felszerelésében. T2-szereléshez építette, maga az álom. Amikor a salgótarjáni kertből, ahonnan a tűzoltót elhoztuk, felhívtam Béla bácsit, Botond apukáját, csak annyit beszéltük meg, hogy tegyük le nyugodtan, a részleteket majd később kitaláljuk.

Az elhozatal napján, Béla bácsi garázsában

Következő héten meg is látogattunk Béla bácsit, és átbeszéltük a bérlést. Kicsit nehéz szívvel léptem ki tőlük, mert tudtam, hogy bármilyen jó a garázs, az amúgy reális piaci ár nekem csak neccesen fér bele a büdzsémbe. Ahogy elindultunk haza, megláttunk egy hatalmas garázskaput, rajta egy kiadó felirattal és egy telefonszámmal. Vasárnap délután volt, de félretettem az udvariasságot és tárcsáztam. Tíz perc múlva már ki is nyitották nekünk a több mint negyven négyzetméteres garázs kapuját. Víz, akna nincs, de ha három autóval számolunk, elég baráti az ár. Mivel mindig mindenki garázst keres, el is kezdtem telefonálni. Ahogy ez lenni szokott, mindenkinek vagy pont lett garázsa, vagy mégsem keres. Aztán a szerencse mégis mellém állt, mert kiderült, hogy Gábor, az egyik barátunk, aki nemrég vett egy W114 Langot, még nem talált helyet a Mercinek. Másnap kivettük a garázst. Béla bácsinak elmeséltem a helyzetet, sűrű bocsánatokat kértem, rendes volt, megértette a helyzetet. Nincs harag.

Éjfél lehetett, amikor úgy az ezredik kanyar után felültem a sötét alvósbuszon a fogorvosi székemből, hogy mélyeket lélegezzek, elkergessem a klausztrofóbiát, és lehiggadjak kicsit. Úgy éreztem, ha lenne egy AK 47-esem, az összes ártatlan embert lemészárolnám, aki körülöttem alszik, aztán kijáratot lőnék a tetőbe, és bevetném magamat a laoszi dzsungelbe, ahol vénülő Maugliként élném le maradék életem. Akkor már vagy 28 órája zötykölődtünk, fogalmam se volt, hol vagyunk, és meddig tart még fogva ez a dülöngélő bádogdoboz.

Valami sokkal vidámabbra számítottunk, amikor hónapokkal korábban elhatároztuk, hogy a Vietnam fővárosa, Hanoi és a laoszi királyváros, Luang Prabang közötti 850 kilométeres utat odafelé nem repülővel, hanem busszal tesszük meg.  Merthogy úgy mennyivel érdekesebb lehet. Az egyik elvünk a barátaimmal, hogy direkt nem nézünk pontosan utána a dolgoknak, kell az utazásba a meglepetés, intenzívebb az élmény, ha garantáltan friss. Hülye egy elv, tudom, de működik. Például ez a 31 óra a két város között  valóban elég intenzívre sikerült.

Csontropogtatás és lepakolás a határ vietnámi oldalán

Az autóvásárlás nem könnyű műfaj. Aranyszabály, hogy mielőtt megnyitjuk a keresőt, előtte informálódjunk és próbáljuk meg minél jobban megismerni a kérdéses típust. Gyermekbetegségek, szerelhetőség, alkatrészárak, fogyasztás, méretek (nehogy ne férjen el a garázsban)...

Mi - a Totalcar - természetesen segítünk önnek. Két professzionális módon beszkennelt, elektronikus formában is könnyedén böngészhető kézikönyvvel, hogy ne érje önt meglepetés. Hiszen mire menne a csodálatos géppel, ha mondjuk nem tud rajta kerékdőlést vagy szelephézagot állítani? Minek a csilliárd lóerő minden idők egyik legszebb autójában, ha nem tudja, hány liter és milyen olaj kell a differenciálműbe?

De most, most megvilágosodik és egyszer talán eszébe jutunk, amikor éppen beröffenti a V8-ast.

Kézikönyv Ferrari F40-tulajdonosoknak.

Az imént néztem végig, ahogy három technodzsekis közteres megvág egy 206-ost. A tábla szerint (ami olyan magasan van, hogy csak létráról látni) 20 méteren belül tilos megállni. A galád törvénysértő egy egész vonóhorognyit és fél lökhárítónyit belóg a tiltott övezetbe, ahogy azt az amúgy szinte teljesen lekopott felfestés is jelzi.De a közteres precíz jószág: tíz percig sétáltak felváltva, hogy utána egymást győzködhessék, miszerint a 'kilépdelős mérés' is bizonyítja, 20 méteren belül van.

Abban nálunk is nagy az egyetértés, hogy rendes országban százból százat vágnak meg, ha nem tartja be a rendet. De azt ugye nem vitatjuk, hogy általában ott van a százból százas rend, ahol azt azért könnye(bbe)n be lehet tartani? Olyan helyeken, ahol például látszik a tábla. Helyek, ahol nem kell a zállampolgárnak/honfitársnak/lakosnak négykézláb kúsznia a járdán, majd azt leporolnia, hogy megtalálja az Árpád-kori felfestés maradványait.

A blogposztok kegyetlenek. Ha nem lennének, kellemesen összefolyna az idő, és én is letagadhatnék egy-két évet, mint az idősödő nők. Fejből nem tudtam volna megmondani, mikor szántam rá magam, hogy szétkapjam, de pechemre letámasztottam ide egy-két mérföldkövet, csak hogy most bosszantson. Több mint két éve szét van szedve a 02-esem, és ha reálisan saccolok, eltelik a harmadik is, mielőtt megint egyben lesz. A kifogásokat és a kesergést most hagyjuk is.

Roppant kíváncsi vagyok a végeredményre

Hiszen ez egy boldog pillanat, a leboldogabbak egyike az autófelújítás végtelenített kalandjátékának temérdek borongós fejezete között. Elkészült a fényezés. És ez nem csak azért óriási dolog, mert végre egyszínű az autó és megint egy jókora falatot megrágtunk és fuldokolva legyűrtünk a nyelőcsövünkön, hanem mert most már a desszert következik.

Az új Audi S1 bemutatóján jó kis betétprogramokat találtak ki az unatkozó újságírók ébren tartására. A legjobban természetesen mindenki Stig Blomqvistot várta. Már csak az a kérdés, ilyenkor utólag mit ír az Audinak leadott számlájára? 200 újságíró beszaratása, SZJ924010, alanyi adómentes?

Ma, ha bármibe belekattintasz és megtalálod a Deezer-hirdetést, akkor tudd, hogy mi szól, ha rákattintasz a lejátszás-gombra. Nincs köztük sem technó, sem rave, sőt, valójában csak olyasmi akad itt, amit ún. hangszereken játszanak. Szóval nincs Prodigy sem, bocs. Lehet, hogy kicsit kuszának tűnik, de ha minden jól megy és reggel élesedik a lejátszónk, akkor a reggeli bootolást jelentősen megkönnyíti. Ha valami nem tetszik, akkor még mindig ki lehet kapcsolni, na bumm. Jó szórakozást!

Bár a jelenlegi kormányzati álláspont szerint a Rába a magyar buszgyártó, de az igazság az, hogy számtalan kisebb-nagyobb buszgyár létezik még, akik viszont tényleg gyártanak buszt, nem csak matricáznak. Mellesleg Rába futóművel. Az egyik ilyen a Credo család. Az egyik legújabb a modell az Optinell névre hallgató intercity busz.

Most az olvasók még a Volán társaságok előtt rátehetik a kezüket egy példányra, igaz 1:87 arányban, bónuszként hozzácsapva egy thermobélésű kabátot (XL-es méret) is.

2007 novemberében posztoltunk róla és vártunk. Vártunk éveken át, hogy valaki akár csak megközelítse, de nem sikerült. Egyetlen-egyszer láttam egy hasonlót, de voltam olyan hülye, hogy nem mentettem le. Azon egy W60 látszott, mögötte tornyosuló koponya-hegyek, melyekbe egy angyal kardot döf felülről.

Sajnos a képpel többet nem találkoztam, úgyhogy csak annyit tennénk hozzá, hogy 2014-ben még mindig ez a legkirályabb autós tetkó, Vin Diesel elbújhat. Minden négyzetmillimétere arany. Az egész fotó önmagában pedig...ahhoz kevés a MasterCard.

Ha tudsz jobbat, ide vele!

Az Index Sales House-tól kaptunk a napokban egy felkérést, melynek valószínűleg beláthatatlan következményei lesznek olvasóink szellemi fejlődésének szempontjából. Természetesen igent mondtunk az ötletre, hogy a Telenor Deezer online zenei adatbázisból mazsolázzunk össze egy napnyi talpalávalót mindenkinek, aki a Totalcar.hu-ra téved.

Mert hogy ott az fog szólni, amit mi összerakunk nektek. (Illetve leginkább én, úgyhogy féljetek!) A playlist-szerkesztésnek neki is látok gyorsan, remélhetőleg sikerül olyan dalokat találni a katalógusban, amik valamilyen úton-módon kapcsolódnak a Totalcar március 26-i tartalmához.

Természetesen ki lehet kapcsolni a címlapon lévő lejátszóból, de nem ajánljuk. Csodálatos dolgokról maradnátok le.
Tehát március 26, Totalcar-muzsikaszó. Ja, és csekkoljátok a tutiúj menüsorunkat, mely alá folyamatosan pakoljuk fel a tartalmat, hogy könnyebb legyen eligazodni ebben az őskáoszban.

Készüljetek!

Nagyapa Wartburgja - Mármint más nagyapjáé

Az ottani rettenetes utakra sajnáltam az Astrámat, így egy 'munkásautó' után néztem. Így került látótérbe a négyütemű kombi Wartburg. Borzasztó nagy, erős szerkezetű, olcsó fenntartású kocsi. A hasmagassága akár a mai SUV-oké, nem akadály a falusi földút sem.

Úgy tartják, ami Amerikának Vietnam, az a szovjeteknek Afganisztán volt. Háború idegen földön, sok milliárd rubel az államkasszából, nem kevés emberélet és végül egy csúfos vereség – valóban közel egy kaliber a kettő, csak amíg az amcsiknak ott van Hollywood, hogy ezt elsírják a világnak, addig az orosz filmgyártás nem termel heroikus mozikat az afganisztáni háborúról (ezt kivéve). Annak a tíz évnek egészen más mementója van.

A Porsche remekül beplántálta a vevői fejébe, hogy az autói elpusztíthatatlanok. Meg is van erre minden alapjuk, hiszen kevés más gyártó tud ennyi versenykilométert felmutatni, útfelülettől és versenytávtól függetlenül. Nézzék meg például a 911-est: ötven évnyi evolúció után eljutottak oda, hogy kibírja, ahogy majd' 6000-es fordulaton a rajtautomatika rászabadítja az 560 lóerőt a négy kerékre. Közel sem olyan egyszerű, mint hangzik, a Nissan és a BMW is csúnyán belebukott a dologba. A Road and Track magazin kíváncsi volt, ezért kipróbálták, hogy kibír-e a Turbo S ötven rajtautomatikával való indulást.

A technika pedig nem zavartatja magát, a kocsi ötvenegyedjére is ugyanolyan szenvtelenül rántja maga alá a horizontot. Nincs túlmelegedés, se törött tengelyek, a motor csak dadog, aztán elpörög a négy kerék, és alig több, mint három másodperc múlva már százon is átlendült a tű.

És ahogy a masszív autóknak általában, ezeknek is a legendájuk a legnagyobb ellenségük. Lehet akármilyen átgondolt, jól megtervezett, vagy kipróbált egy technika, ha nem kapja meg a szükséges törődést, akkor mehet a kukába. Ezeket a képeket Szabolcs küldte nekünk Romániából, egy Porsche Cayenne Turbo blokkját szereli éppen. Hogy miért néz ki nyolcból öt henger úgy, mintha felszántották volna? Ezt inkább mesélje el ő:

A feladat egyszerű. Az elsők nyernek. Hajrá!