Tibby fejhangon vihogott, amikor összefoglaltam mondanivalóm lényegét: az 504-es mellett nem vezet el út. Csikós csak ingatta a fejét, szerinte az állólámpás mellé állítva Trabant. Pista nem értette, neki csak a kupé szép. Assur meg mindössze annyit kérdezett: mikor veszel már egyet? Hiába, ő tudja, nem hirtelen fellángolás ez, régóta ég a tűz, csak néha ráloccsan egy kis olaj. Ilyenkor naponta többször is muszáj csekkolni azt a hat-nyolc szájtot, ahol felbukkanhat a számomra tökéletes példány.

Ilyen állapotban azonnal elfogadnám, bármilyen színű is

Fuldokoltam a röhögéstől az asztalnál, a gyerek igyekezett nyugtatgatni, és érdeklődni, mi a bajom. Pedig csak egy akciós újság került a kezembe, egy barkácsáruházé, és a leleményt díjazom benne. Ugyanis a napokban derült ki, hogy az egekbe megy a gázolaj ára, erre mit adnak akciósan?

A gázolajlopó berendezést.

Zseniális! És percenként 41 litert szállít, egy nagyobbacska autó tankja is megvan másfél perc alatt.

Bíró Tibi pár éve Kanadában él, egy Victoria nevű kisvárosban. Az élet igen furcsa arrafelé, saját blogján rendszeresen posztol a megfigyeléseiről. Furcsa? Nem, nem ez a helyes szó... Mondjuk inkább úgy - normális. Egy közlekedési posztot átveszünk tőle mi is, hadd érezzük, mi, Totalcar-olvasók pár percre, hogyan is lehetne másképp. A szerk.

Még tíz méter… nyolc… hat… lehajtom a fejem, félrenézek, szinte szégyellem magam. Öt méter. Felnézek, már minden kocsi áll a zebránál. Mindennapos dolog volt ez az első hetekben, míg meg nem szoktam, hogy a gyalogosnak megállnak az autók, és ezért ne érezzem rosszul magam.

Átjáró: jóval előtte állnak meg

Ahogy mai cikkünkben említettük, a műkedvelő hiéna szerelemre éhes, versre vágyik. Ki más olthatná vágyát, mint a kedves Olvasó?

Ezért hát péntek délig szeretnénk kérni egy legalább négysoros szerelmes verset a Michelin gumiemberkéhez. A kész művet kérnénk komment formájában elküldeni. Egy kommentelőtől csak egy pályaművet várunk.

Az első helyezett díja egy fém díszdobozos 4GB-os pendrive, rajta a sajtóanyaggal.

A második díj egy Michelin Primacy 3 válltáska.

A harmadik díj pedig egy Michelin Primacy 3 sapka.

Az a szemfüles poéta pedig, aki beleszövi az instruktor veteránautóját, vagy a város nevét, ahol a Hankook-órisáplakát található, komoly előnnyel indul. A zsűri ismételten a szerkesztőség tagjaiból áll. Óra indul!

A közelmúltban nézegettem Bende Tibi BMW e28-asát és megirigyeltem a hátsó ajtókat. Bár második lányom még csak egy hónapos, de már láttam, ahogy hárman szeretnénk utazni a bogárhátasban és hátulra nem bírom a kicsit nagyobb sportülések mögé begyömöszölni a két gyerekülést, nehéz rájuk hurkolni a még be sem szerelt hátsó öveket és az öröm egy izzasztó küzdelembe torkollik.

Milyen jó volna egy öreg, de jó állapotú 4 ajtós vagy kombi youngtimer, amivel kényelemben utazhatnánk, még a csomagtartóba pakolás sem lenne origami vagy tetrisz alapú ügyességi játék, beférne kisbicikli, nagyobb bicikli, utazótáska négy napi hideg élelemmel, mert ez kell, akár fél napra is. Persze mehetnénk a modern családi autóval, de a 3 éves lányom is már jobban szeret a dudukocsival menni és az igazi örömöt az jelenti neki, amikor a nagymamáékhoz a bogárhátassal megyünk. Nincs annál nagyobb öröm, hogy az tetszik neki autófronton, mint az apjának.

Az erősen limitált összeggel a zsebemben azonnal nézelődni kezdtem, elsősorban W123-as és W124-es Merci vonalon, de kacsingattam az e30-as és e28-as BMW-k felé is. Sőt, még olyan ötleteim is voltak, amelyeket le sem merek írni.

És akkor a sok unalmas, drága sportautó után nézzünk egy kis közszolgálatot. És értsük meg végre a Gymkhanát – Magyarország jelenlegi legmenőbb raliversenyzője segítségével.

Előző adásaink:

BMW M5, Bódi Sylvi, Velodrom – tctv3 2. adás

Nissan 370Z vs Hyundai Genesis, Mini JCW – tctv3 1. adás

...mi került ezen a sávtartó automatikán 282500 forintba?

A magamfajta szentimentális jószágnak a sport (azon belül a kosárlabda) az a fajta utópia, amit a való életben szeretne mindenki. Tudom, hogy ki van velem, és azt is tudom, hogy soha sem fog cserbenhagyni. Tudom mi a célom, és hogy azt hogyan érhetem el. Tudom ki van ellenem, és azt is tudom, hogy legjobb tudása szerint fog megpróbálni legyőzni. Ha mégis csalna, a szigorú és igazságos isten (azaz bíró) le fog rá csapni. Ráadásul ha veszítenék, akkor is fogok egy újabb esélyt kapni. Az én olvasatomban ilyen a sport, de persze nekem sem biztos, hogy igazam van.

Szervusz Winkli!
Megjött a sperr is, a jövő héten fogom elhozni.
A jövő hét végére, esetleg az az után következő hét elejére szerintem újból annyi kalandot átélünk majd, hogy megint írok neked egy posztot. :)
Sabc
a grafomán autószerelő

Töltött fegyverrel, golyóálló mellényben álltak egy páncélozott csapatszállító mellett. Nem rám vártak, nem is a mi buszunkra: a fokozott rendőrségi jelenlét állandó, az országot behálózó négy méter magas szögesdrót sem véletlen. Dél-Afrikában járunk. Szánkban szárított, fűszeres marhahús, szemünk előtt a silvertoni Ford gyár.

A leszervezett sajtócsoport ellenőrzés nélkül jut be a kapun, de a biztonsági őrök, plusz a be- és főleg kiléptetők tudományos rendszere tanúsítja, hogy amúgy nem viccelnek. Az udvaron véradás és mobil HIV-szűrés zajlik – az aranybányák miatt kifejezetten jól szituált ország szemre rendben, de azért vannak problémák, amelyek a társadalmat mételyezik: hatmillió fertőzött él az országban.

A Ford, amennyire lehet, hosszú távon tervez a munkásokkal, a képzésre nagy hangsúlyt fektetnek. A helyszínen kiderült, hogy igenis lehet cégen belül karriert építeni – nem kizáró ok a fekete bőrszín. Tréningek, munkacsoportok és számos alulról jövő szervezkedés erősíti a melósok felkészültségét. Sikerrel? Szerintem igen, de erről majd holnap, az új Ford Ranger tesztben.

A nyeremény tehát ismert, a részletes leírást lásd a beharangozó posztban.

Aki harcba száll a nyereményért, arra komoly feladat vár. Először is meg kell néznie ezt a Mahindra Verito hirdetést.

Totalcar uncut. Vasárnap jövünk!

Nem olyan rég (na jó, rég) volt egy remek sajtóbemutató, amivel kicsit felhúztak. A róla szóló cikk végén azonban tettem egy ígéretet. Íme:

"Ja, a fordosok adtak egy gömb alakú iPod-hangszórót, meg pár tábla chillis csokit, mert ma mindenki azt hiszi, mennyire baró, ha a csípős paprikát belekúrják a csokiba, de arra már nem emlékeznek a filmből, hogy ennek nem szabad érződnie. Az ebédnél is volt csípős crème brûlée, olyan íze volt, mint a pörköltnek, ahogy nagybátyám szerette. Mindegy, a cuccokat majd kinyomom hiénába."

Már egy ideje itt hányódnak az asztalomon a cuccok, igaz, ezer tényező hátráltatott a kisorsolásukban. De most eljött az idő.

Hogy mi lesz a nyeremény?

Minden, ami a fotón látható. Először is kettő tábla chillit is tartalmazó csokoládé. Az egyik tejcsoki, s lime-chilli ízű. A másik fehér csoki, gyömbérrel és chillivel. Igazából hármat adtak, de egyet megkapott frau Baowah, mivel kismama és szereti a finomságokat.

Jár ott van az Evos album is, nézegetni. Továbbá a négy gigás pendrive, a sajtóanyaggal. Ez egyébként nem a fotón látható gömb, sajna lemaradt.

A golyó tök más. Az ugyanis egy hordozható iPod-MP3-mobiltelefon hangszóró. USB-n át tölthető az akkuja. Hogyan működik? Őszintén, nekem leesett az állam, és a szerkesztőségben is mindenki másnak. Sőt, a hangja meglepően jó. Tessék, itt van róla egy videó, persze a hangzást nehéz visszaadni.

Ami a kérdést illeti: előre szólok, ész nem kell majd hozzá, és nem lesz semmi köze a Fordhoz sem. Senkit sem szeretnék kizárni a játékból. A poszt sem fog túl későn/korán élesülni. Ma este 11 óra környékén várunk benneteket. A válaszadásban a gyorsaság nem számít, sőt. Másnap délelőtt 11-ig várjuk a válaszokat. Mindenkitől maximum egyet. 

Kb. egy éve fedeztem fel egy népszerű kínai rendelős oldalt, ami azóta is nagy népszerűségnek örvend nálunk. A kezdeti vad rendeléshullám után kicsit tapasztaltabban rendelgetünk. Például nem szabad nagyon komolyan venni a technikai leírásokat az elektronikai cikkeknél.

Ezt az autóba szerelhető kamera is jól példázza. Ára 10 000 forint körül volt, elvileg 5 megapixeles, és ami a legnagyobb előnye, egy LCD kijelzőn láthatjuk, mit is vesz. Így nem kell attól félni, hogy egész úton Az ablaktörlő című filmet forgatjuk.

Egész elfogadható képet csinál, persze csodákat nem szabad várni tőle. Nem egy HD, de egy jó, ha van-kamerának ennyi pénzért pont megfelelt. Sajna a tartó elég kevés szabadságot enged, például nem lehet forgatni a fejét, emiatt pl. a Tipóban a gyorsulás óta hiányzó visszapillantó helyén volt a legjobb a kilátás.

1:09-nél az erősödő hangeffekt a végképp széthulló kipufogótól van, így bár jó volt a WRC hang, de az aznap délutáni program a kipufogószerviz megtekintése lett.

A kamera technikai adatai: 

Model: HT600
Color: Black
Feature: 8-IR LED night vision / motion detection / AV-out / loop recording / record while charging
Wide angle: 140 degree A+ wide angle
Image sensor: 5.0MP image sensor
Screen display: 2.0" LTPS 16:10 screen
Video format: AVI
Video resolution: VGA / QVGA / D1 / HD
Image format: JPG
Image resolution: Up to 4000 x 3000 (interpolation)
Storage: Supports TF card up to 64GB
Microphone: Built-in
Loudspeaker: Built-in
AV-out: NTSC / PAL
Battery: 1 x 3.7V 800mAh battery
Accessories: 1 x Suction mount holder
1 x 3.7V 800mAh battery
1 x Car charger (12~24V)
1 x AV cable
1 x USB cable
1 x Remote controller (1 x CR2025 included)
1 x Chinese/English user manual

Nagyjából ez volt a reakciója az Index kamionos fórumának, mikor kikerült oda Mike Ryan új kis reklámfilmje. Nem is csoda, hiszen amit ez a pocakos kis jó kedélyű, Tennessee-ben született kaszkadőr és versenyző művel, az nem mindennapi.

Ahogy nem mindennapi az eszköz sem, mellyel mindezt véghezviszi. 1950 lóerő, csaknem 5000 newtonméter, 4,5 tonna. Mióta nagyjából sejtem, mit tud egy ilyen gép, csak még nagyobb tisztelettel nézem meg újra és újra ezt a kisfilmet. Mike, van vér a pucádban öreg. Tisztelet.

A történelmi hűség kedvéért azért soroljuk fel, mit is tett le eddig az asztalra:
Pikes Peak Class 8 Champion - ’97, ’98, ’99. ’00, ’02, ’03, ’04, ‘05, ‘06
Pikes Peak Big Rig Exhibition Champion -'07, '08, '09, '10
Class 8 Record Holder - ’97, ’98, ’00, ’02, ‘05, '06
New Class Record 2005 - 12:46.81 ’97 Rookie of the Year
Land's End Hill Climb 2004 - első nyerges, ami nevezett, mai napig tartja a rekordot
Queenstown Gold Rush Int’l Hill Climb - ’98 ’00, 2 győzelem, 2 világcsúcs
’98 Silver State Classic Open Road Race - 1st Class 8 Entry
’99-2004 Bonneville Salt Flats - Modified Diesel Truck-kategória nyertese, legnagyobb sebessége: 225,675 mph (363,19 km/óra)

Ha nem igazán tudja elképzelni, hogyan fér el egy ekkora versenygép a Pikes Peak szűkös fordulóiban, akkor tessék. Csak be kell lengetni. Overkill.

És hogy miért csinálja Mike sokkal okosabban, mint Ken Block? Egyszerűen csak azért, mert Mike nem próbálkozik idegen vizeken és járatja le magát, azt csinálja, amihez ért és vitathatatlanul maradt saját versenyszámának királya.

Kedves olvasóink!
Uj Péter kalandjai az új Subaru Outbackkel. Fogadják szeretettel, egyenesen a Tumblr-ről. UP aktív horgász, ez pedig egy horgásztúra előzménye.
Winkler Róbert

Uj Péter bemutat egy Frank Drebin-parkolást

Legutóbb ott fejeződött be a főnix Corolla AE86-története, hogy az autó minden próbálkozásunk ellenére sem indult, mi pedig otthagytuk azért, hogy otthon pár perc alatt rájöjjünk a megoldásra.

Közben eltelt két hét, a cselekmény másik szálát kivételesen én kaptam fel, és a nagyon készséges, összetartó AE86-közösségre támaszkodva felkerestem Tomit. Akinek garázsában csodás dolgokat leltünk, miközben kiderült, hogy mennyire aranyos ember és csapnivaló üzletember. Azonnal ráleltünk a hiányzó kormányműrögzítő-pántokra és ami még fontosabb: az a relédoboz is előkerült, ami – többek között – a motorvezérlő reléjét is tartalmazza. Nem csoda, hogy enélkül hiába próbáltunk szikrát csiholni a szekérből.

Igen, hiénaposztunkat nyitotta meg, ahol megnyerheti a ë-auto háromfunkciós eszközét. Mindössze annyit kell tennie, hogy elsőként bekommenteli a helyes választ az alábbi kérdésre:

Hány kilométerre becsülik a gyáriak a ë-auto forradalmian új elektromos hajtásláncának élettartamát?

A miheztartás végett: Egy nickről egy választ fogadunk el. Jó guglizást!

Talán emlékeznek még a ë-auto (ejtsd: jo-auto) frankfurti standjára, ahol a két zavarba ejtő prototípus megtekintése jutalmaként elhozhattuk az autószalon vitán kívül ultimate ajándéktárgyát, a golyóstollba integrált lézerpointer-pendrive kombót. Már a sajtószobában, ahol először szemügyre vettem, hogy megihlessen a posztíráshoz, egyértelmű volt: hiénakonc lesz belőle.

Aztán amikor simára kopott cipőtalppal, túlcsordulásig telítődött receptorokkal összepakoltunk, Dani tette el a kis fémdobozt, mivel ő autóval jött haza. Majd az elmúlt hetekben laptopalátétnek használta a szerkesztőségben, én meg teljesen megfeledkeztem róla, amíg egyszer csak meg nem lengette, tudom-e még azonosítani a tárgyat. Jóhogy, épp ideje kihiénázni!

Ismerjük meg a szóban forgó tárgyat. Egy nagyjából másfél centi átmérőjű, közepesen ízléstelen, bumfordi fekete golyóstoll, gyanúsan nehéz felsőrésszel. Itt található ugyanis a piros lézer, amivel két méter távolságból akár sonkát is szeletelhetünk - gondoltam először, amikor a kezembe vettem, a valóságban viszont úgy öt méterig látható a fénypont.

A toll feketén fog, ez biztos, a pendrive mérete és tartalma viszont bizonytalan. Elnézve a készülék minőségét, attól tartottam, ha bedugom a szerkesztőségi gépbe, másodperceken belül lyukat éget a Totalcar az internetbe, amin keresztül már csak integethetünk egymásnak, egyre távolodva. Vagyis a kalandvágyó hiénára bízom, derítse majd ki, mi van rajta - ha feltétlenül tudni szeretné.

A kultusztárgyat szokás szerint egy posztban feltett kérdés gyors és pontos megválaszolásával lehet megnyerni. Vagyis ha szeretné megkaparintani a feltörekvő orosz autóipar reklámajándékát, Indára belépve figyelje a Belsőség RSS-ét, majd kommentelje be a választ a feltett kérdésre. A poszt valamikor a mai nap folyamán fog élesedni, bezárólag éjfélig.

Új kerekek kerültek az SLC-re! Hosszú vajúdás előzte meg ezt a kis befektetést: nem annyira az anyagi vonzata miatt, inkább esztétikai-stilisztikai okokból. Klasszikus lemezfelni, az autó színével megegyező Mercedes-csillagos dísztárcsával, vagy klasszikus könnyűfém barokkfelni? Ez volt a dilemma lényege, és két év kellett hozzá, hogy a cseréről döntés szülessen.

Ön szerint? Íme a Sárga, klasszikus lemezfelni-dísztárcsa kombóval

A napokban úgy jött ki a lépés, hogy taxival kellett kimennem a reptérre. Nem sűrűn fordul elő ilyesmi, általában megoldom autóval és/vagy tömegközlekedve, de ha már így alakult, megszólítottam a sofőrt, hitetlenkedve, hogy a Kia Cee’d kombi kétszázezer kilométer után ilyen jól tartja magát. Tényleg feltűnt, hogy nem volt meg benne az az érzés, mint a taxik nagy többségében, hogy a következő percben atomjaira hullik és mi meg hirtelen csak ott ülünk a hideg aszfalton.

Pont ilyen volt a taxim, mint Csikós remek tesztjében

Nem rövid az út a várostól a Bartók terminálig, messziről lendített a taxisom. Hogy neki mekkora csalódás volt a Touran, amit sokéves VW-zás után magabiztosan, kevés kilométerrel, alig egyévesen vett meg. Nem mennék bele a sztoriba, legyen elég annyi, hogy pár hónap alatt volt repedt blokktól kettős tömegű lendkerékig minden, ami rémálmokban elő szokott fordulni, majd a végén hengerfejesen adta el.

Sokkal érdekesebb ennél, hogy jutott el a Cee’dhez. A touranos kálvária után kizárólag racionális érvek mentén mozgott: ne legyen benne kettős tömegű lendkerék és láncos legyen a vezérlése. Már pár évvel ezelőtt sem volt egyszerű ilyen autót találni, de hosszas kutakodás után meglelte az 1,6-os CRDi-t. Öt literrel jár, kopóalkatrészeken kívül nem kellett cserélni semmit, és a jobb egyen úgy éreztem: ez az autó 200 ezer taxiskilométer után is egyben van még.

Nem fizetett le a Kia és a Volkswagenre se vagyok zabos - egyszerűen csak elgondolkodtatott, hogy mi alapján választ autót egy taxis. És igaza van, nem?

Ezt is megéltük. Kellett hozzá egy kis idő, egy remek helyszín, egy penge_verda és egy őrült a kormány mögött.

Valamint egy szem operatőr(Szeljak György), aki érti a dolgát és szerszámát biztos kézben tartja. Iszonyatosan büszkék vagyunk rá mindannyian, hogy ez az egy szem kamerával készült, két ember által leforgatott és temérdek profi utómunkát látott anyag végül megütötte a még oly kényes, Top Gearen nevelkedett közösség ingerküszöbét (a kommentek önmagukért beszélnek), amilyen a nemzetközi BimmerpostNEWS.

Karotta sztahanovista módon feliratozta a videót és elengedte világhódító útjára, így öregbítve az immáron 11 (!) éves Totalcar hírnevét.

Azt hiszem, visszahozzuk az Akikre büszkék lehetünk-tablót és az ilyen hatású dolgok alkotóit minden hónapban egy puncsos sütivel jutalmazzuk a szerkesztőséggel szembeni cukrászdában. Aki nem látta volna, annak tessék: Karotta sideways, fuckyeah!

Update, ahogy a kommentelők is írták, a Carscoopon is megtekinthető:

Jó estét kívánok. Ez itt a Totalcar blog.

Ezzel a két mondattal indult útnak 2006. január 5-én a Belsőség-blog. Az a blog, melyet jelenleg is olvas ön, kedves olvasó, melyet azért hoztunk létre, hogy egy kicsit tán betekintést nyerjen mindennapjainkba, munkánkba, az ezzel járó nehézségekbe és a vidám pillanatokba is.

Ez a mi blogunk és a többes szám első személy nem csak a szerkesztőségben jelenleg dolgozó tizenegy állandó munkatársat és remek, külsős munkatársainkat, barátainkat jelenti, hanem azt a több tízezer (alkalmanként százezer) embert, akik naponta nézik, olvassák, velünk sírnak vagy nevetnek és persze kritizálnak okkal vagy ok nélkül.

De mi tulajdonképpen ezt akartuk és igaz, sokszor házhoz mentünk és megyünk a pofonért, de azzal, hogy megnyitottunk egy ilyen csatornát az olvasók felé valami olyat csináltunk, ami még nem volt. Kialakult egy remek együttélés, önök értékelik, ha nyíltak vagyunk, nekünk pedig fontos, hogy úgy is tekintsenek a Totalcarra és annak belső blogjára, ahogy kell. Nem alkuszunk ezentúl sem, ha kell, szembeúszunk az árral, de szótlanul nem hagyunk semmit, ez a Totalcar, ez a Belsőség.

Öt év azonban irdatlan nagy idő és mára a blog szinte önálló életet él a Totalcaron belül, ami jó és ünneplésre adhat okot. De nem szabad elbíznunk magunkat és homokba dugni a fejünket a problémák előtt, így át kellett gondolnunk, merre és hogyan menjünk tovább.

A vége ez a megújult blog lett, amit látnak és egy másik, amelyiken – remélhetőleg – egy olyan tartalom generálódik majd, amelyik sokszor vitte el rossz irányba egy-egy Belsőség-poszt alatti társalgást.

Sokan hiányolták cikkeink kommentelhetőségét, ennek pedig nem ritkán egy teljesen másról szóló poszt kommentablakában adtak hangot, ami rendszeresen új tartalmat generált a tartalomban és ez nem jó. Ennek orvoslására megalkottuk a TComment blogot, ahol minden Közélet/Technika/Vélemény/Teszt/Hírrovat tartalomhoz automatikusan generálódik egy kommentposzt, melyet a cikk szerzője menedzsel majd. Ez a blog a főoldalról és minden kapcsolódó blogunkról elérhető majd, itt, a jobb oldali dobozok között megtalálják, ahogy a többi, hozzánk közelálló és arra érdemes blogot is.

Ezzel – természetesen – igyekszünk az időközben felcseperedett trolljainkat is oda terelni csakúgy, mint az érdemben hozzászólókat is. Ez persze messze nem jelenti a Belsőség végét, hiszen ez a blog a szívügyünk, a mi gyerekünk és minden, velünk, a szerkesztőség életével és önökkel kapcsolatos dolog továbbra is itt történik majd.

A szigorúan vett Totalcar-tartalom azonban elköltözik a TCommentre, itt a vegytiszta autóbuzéria és a belterj marad.

Nézzenek hát szét bátran, minden apró részletnek szerepe van és tudatosan került oda, ahová való. Kattintsanak az új Poszt leírása-gombra, melynek segítségével új olvasóink is bármikor bekapcsolódhatnak a Ponton-sztoriba vagy a Cougar-sagába, könnyebben kereshető kapcsolódó tartalommal, szerzőkre lebontható cikkekkel és posztokkal.

A CSS-frissülése idején elképzelhető, hogy az oldaldobozok közül nem jelenik meg mindegyik új formában, de legyenek türelemmel, a böngészőjük gyorsan alkalmazkodik majd. Véleményüket, észrevételeiket természetesen várjuk. A blog.hu-s fiúk és lányok velünk együtt küzdötték végig az utóbbi hónapokat, hogy ilyen legyen.

Jó napot kívánok. Ez itt 2011, az új Belsőség. Nagyobb, szebb, szélesvásznú és vágatlan. Fogadják szeretettel és Lamborghinivel, ahogy kell.

Sabc továbbra is a Mercury Cougarral küzd, és amíg vár egy-egy alkatrészre, leveleket ír. Ez duplán jó: én utálok telefonálni, és ha Sabc rákezdi a lengőkarokkal meg kormányhardykkal, tíz perc után kómába esek. A másik jótétemény, hogy a csávó tud írni. Néha azért még álmodok a Cougarral, főleg, hogy a múlt héten leteszteltem Szkanderos Peti 68-as Chargerét, és megállapítottam, hogy állat, de nem nyújt nagyobb élményt, mint a Cougar.

...a Mercedes-Benz Magyarország meghívott minket egy bemutatóra. Mivel csak a közeli Bécs volt a cél, így az újságíró-hordát kisbusszal vitték ki a tetthelyre. Ez idáig rendben is van.

Egy nappal az indulás előtt - késő délután - kaptunk egy e-mailt, melyben közölték, hogy válaszoljunk arra a levélre, ha olvastuk, mivel fontos: az indulás nem a Mercedes Kárpát-utcai főhadiszállásáról lesz, hanem a Pappas Auto-tól. Logikus, hiszen a Kárpát-utcában nincs hol parkolni.

Nem biztos, hogy az e-mail erre a tökéletes megoldás, hiszen könnyen előfordulhat, hogy valaki már aznap nem olvassa leveleit, de mindegy.

Szerencsére mindenki rendben megérkezett, leparkolta teszt- vagy saját autóját a Pappas előtti parkolóba és nagy boldogságban elutaztunk.

Másnap, mire visszaértünk, az alábbi cetlit találtuk az ablaktörlők alá tűzve:

Nos, igen, a Mercedes-Benz Magyarország és a márka legnagyobb hazai importőre közötti kapcsolat hírhedten rossz. De hogy ennyit nem lehet előre kommunikálni... Jót nevettünk mind a tízen és cetlijeinket lobogtatva örültünk, hogy a Pappas Auto nem vitte el telephelyére az autóinkat.

Arra a telephelyre, amelyik előtt parkoltunk.