Apokalipszis majd
Teszt: Renault Kangoo Van L1 1.5 dCi 95 - 2022
A Renault Kangoo harmadik generációjának nem elég azt tudni, mint eddig, mert már az Express viszi az alap kis dobozos feladatokat. A Kangoo tehát úgy kell komolyabb autóvá alakuljon, hogy közben nem nőhetett túl a kategórián. A Renault polcán akadt ötlet és technológia megkülönböztetni a kettőt, a kérdés csak az, mi van, ha kocsiból lakássá alakítjuk?!
Mivel mostanában épp nem foglalkozom klímaszereléssel, se italautomaták szervizelésével, se útszéli autójavítással, így a dobozos kishaszonjárműveknek kevéssé vagyok célcsoportja. Katalógust viszont tudok böngészni, márpedig a számok világában az látszik, hogy aki kis dobozos Renault-t keres, az Expressbe fog beszállni. Azonos motorral és Comfort felszereltséggel majd' 1,2 millióval olcsóbb, mint a Kangoo, miközben a raktere egy egész picit még nagyobb is, mert Kangoo-ból terveznek hosszú (L2) változatot. Fotón a vezetői környezet is szinte egyforma, szóval papíron nem látszik, miért lenne jobb a Kangoo. Aztán mégis az nyerte az idei Év Kisáruszállítója (Van of the Year) díjat.
Az Expressről majd Sturcz Anti beszámol részletesen, annyira viszont emlékszem a bemutatóból, hogy az egy klasszikus melós autó – kicsit sárgább, kicsit savanyúbb a valóságban, mint a képek sugallják. A Kangoo azonban pozitíve komfortos, minden kapcsoló és kezelőszerv kellemes, jó fogású, és teljesen személyautós. A vezetőülés kényelmes és széles tartományban állítható, rugózása meg még jobb is, mint sok személyautóé. Üresen stabil és kényelmes, a rossz utat is bírja, és közepesen megrakva sem esik szét a mozgása. Legfeljebb még egy kicsit puhább lesz a rugózás. Ráadásul a beszerelt technológia nagyrészt ütős, aminek díszpéldánya a belső tükröt helyettesítő kamera: a Kangooba nagy és jó felbontású kijelző jár a jól beállított látószögű, éjjel és nappal is szép képet adó kamerához. Ez olyan tudás, ami drága személyautóknak sem feltétlen sikerül.
Arra is nagyon büszkék a Renault-nál, hogy a Kangoo modern személyautókkal egyenértékű asszisztens csomagot kaphat. Parkoló radar- és kamera mellé mindenféle aktív biztonsági technikák rendelhetők bele, aminek bizonyára örülnek a cégek, ahol a sofőr fizetett ellenségként viselkedik. De azért nem minden fenékig tejfel, a gyári TomTom navival feldobott érintőképernyő ugyanis lassú, és kellemetlen használni – a Dacia látszólag olcsóbb rendszere sokkal jobban működik, ami minimum vicces. De a Kangoo nagy dobása, a mutatvány, amiről mindenki megjegyzi, a két hatalmas, 90°-ban nyíló oldalajtó, és az Open Sesame névre keresztelt trükk. Ez nettó 300 ezer forintért eltörli az oszlopot az utasajtó és a tolóajtó között, így óriási járat nyitható a raktérbe oldalról. A gyár a járda mellé parkolt kocsi megpakolására gondolt, de az én fantáziám másfelé kalandozik: vajon ezzel felszerelve beválna botcsinálta kalandjárműnek is?!
Horgász a pácban
Azt hallom mindenhonnan, hogy a pecában már nem a Simsonra gumipókozott bot a menő, hanem az összkomfortos kitelepülés. Márpedig ha mondjuk a Tisza tó mellett akarok tábort verni, a Kangoo tökéletesen adja. És nem csak arra gondolok, hogy minden befér: az Open Sesame csomag része a nyitható raktérrács és vízszintesre buktatható utasülés, így kényelmes alvó sáv alakítható ki benne egy fő részére. Egy sima laticel, hálózsák meg valami jó párna elég a kényelemhez, és bár a tesztautóban nincs benne, a helyzetet tovább javíthatja a raktérbe rendelhető extra burkolat. Ez hullámos fém padló helyett sima fa felületeket biztosít, extra LED lámpákkal. Már szinte hipszter bulimobil!
Az alvással kapcsolatban csak annyi a panaszom, hogy a hátsó 12 voltos port az ajtó mellé, és pont a hálózsákos oldalra került, így a kamionos hűtőt nem olyan egyszerű bekötni. Pedig amúgy remek kis konyhát tudtam kialakítani pár egyszerű eszközzel. Felegyenesdni nem lehet a Kangooban, de a helytakarékos kemping eszközökön ülve kényelmes a főzés, és a falon számtalan lehetőség adódik tárgyakat rögzíteni – akár fix polctól se riadnék vissza, ha saját autóm lenne.
Persze kényelemben elhelyezkedni az autón kívül lehet igazán, a külméretek ezt adják ki – nem turnébusz, az biztos, és alvásra csak egy embernek elegendő. Oké, horgászni biztos magánban is jó, de azért táborozni jobb legalább egy haverral, szóval legtöbbünk számára inkább a könnyű pakolhatóság az előnye. Meg hogy remekül viseli a gödröket, döngölt földutakat akár, ahol külön előny, hogy minden összezördül ott hátul, mert így kevésbé zavaró a raktérrács állandó, és üres autóban idegesítő zsezsgése.
Magánhasználatra szánva annyira nem olcsó egyébként a Kangoo, hiszen a pár extrával súlyosbított, de azért még nem karácsonyfa tesztautó beleér a bruttó 10 millió forintba. Más kérdés, hogy vasalt falú teherautót élő ember nem vesz bruttóért, nettóban meg már mindjárt jobban hangzik a 8 tekercs alatti végösszeg. Meg legyünk őszinték, aki horgászni, kirándulni keres valami ütésálló, strapálható szekeret, az talán még a hanyatló nyugaton is a használt piacon néz körbe elsőre, ahol a Kangoo előnye, mondjuk egy szépen kárpitozott terepjáróval szemben, hogy viszonylag egyszerű műszaki megoldásokból áll. A több, mint húsz éve csiszolgatott 1.5 dCi is meglehetősen kiforrott motor, így a karbantartása talán nem lövi lábon a projektet garancia után sem.
Itt a vége, fuss el véle
Amikor összedugtuk a szerkesztőség fejeit, hogy mivel vágnánk neki az összeomlott civilizáció maradványainak, az ilyen szürke szamarakat valahogy mindenki kihagyta. Oké, Papp „Praktikus” Tibi megemlítette a Kangoot, de egy 4x4-es, kényelmes utasszállító változatot. Hát olyanból még most, pénzért is nehéz jót találni, nemhogy az út szélén, elhagyott telepeken, lomok közt kutatva. Viszont ha önmagába roskad világunk, az áruszállító hálózatok jóvoltából működő, használható dobozosra lelni jóval nagyobb az esély szerintem. És ahogy a horgásztó mellett kiderült, egy embernek már ez a méret is beválik.
Kényelmes sosem lesz, de ahhoz már elég a Kangoo, hogy beférjen az életünk maradéka, meg egy rakás szerszám és tartalék. Pótaksival lehetőleg készülnék, mert a Kangoo sajátja azért nem egy kamionba szánt örök áramforrás, viszont a dízelmotor még ekkora homlokfelület mellett is őrülten takarékos. Úgy mértem 5,8 litert száz kilométeren, hogy kíméletlenül hajtottam, mintha csak zombik elöl futnék. Út széli veszélyekre figyelmes, poroszkáló tempóban négyessel fog kezdődni az étvágy, akkor pedig ezer kilométert is elketyeg (tank: 54 l). Mivel sok-sok millió 1.5 dCi készült már, a bontott alkatrészek levadászása sem istentől elrugaszkodott lehetetlenség. Más kérdés, hogyan reagál a finom befecskendező rendszer, ha alig szűrt sütőolajjal kínáljuk meg, rendes nafta híján. De ebből a szempontból az 1,3 literes, turbós benzines sem kevésbé érzékeny sajnos.
A Kangoo-ban széria, és egész jópofa ötlet a Wide View tükör, melyet az Expressbe is lehet kérni. A Renault szerint arra jó, hogy a zárt autóból kilátni általa srégen hátra, mikor nem derékszögű kereszteződésből kell kihajtani. Például halszálkás parkolóban nagy segítség, próbáltam. Mondjuk a Kangoo szélvédő oszlopai olyan vastagok, hogy a sima, elvágólagos kereszteződésekben is nyújtogatni kell a nyakam, de ez a tükör akkor is jó ötlet. Csak szerintem ezt az isten is borotválkozásra teremtette: a háborús fogolytáborokban örülnének, ha lenne akár csak ekkorájuk, egy úr pedig a pokolban is úr. Attól még, hogy vége a világnak, ki kell nézzek valahogy.
Persze mindez csak gondolatkísérlet, ami azonban egyet megmutatott: nagyon könnyű volt úgy berendezni a Kangoo-t, mintha megvalósult világvégével akarnék szembenézni. Egy ilyen kis öszvér sokféle eltérő igényt ki kell tudjon szolgálni, és bár a raktér-berendező piacon egyre nagyobb a gyárak térnyerése – a Renault-nak is van ötlete, hogy kell kifordítható szortírozó rendszerrel kihasználni a trükkös ajtót – azért minden bolond ötletre nem készülhetnek fel. A Kangoo úgy tűnik, elég jól bírja a hülyeséget, úgyhogy az apokalipszis után sem teljesen esélytelen.
