Lemezek játéka
Nem dzsía, gía. Eddig körülbelül ennyit tudtam erről a klasszikus szépségről. Most már azt is tudom, milyen érzés autózni a sportosságot sugalló, de legkevésbé sem sportos kis kupéval.
Aranybányára bukkantam. Egy dunántúli
községben botlottam a kis veteránfelújító műhelyre és a csinos
magángyűjteményre. A lelőhely pontos helyét egyelőre nem mondhatom
el, csak arra kaptam engedélyt, hogy magam termeljem ki a
nemesfémeket. A Totalcaron sorozatban mutatjuk be a gyűjtemény
legjobb állapotú darabjait. 2006-ban a tulajdonosok szándéka
szerint szabadon látogatható tárlat nyílik a különleges autókból,
motorokból, ez lesz az az alkalom, amikor elárulom, hova is tettem
az X-et a térképen.
Addig is: köszönjük a lehetőséget
az
Old Chip és
Old Rent Kft.-nek!
A '40-es évek végére, '50-es évek elejére Európában a nép és a gazdaság már többé-kevésbé felocsúdott a második világháború okozta sokkból, mindenféle értelemben. Az alapvető szükségleteken kívül újrateremtődött a kereslet a szép és izgalmas dolgok iránt. A Volkswagen úgy döntött, lenne értelme a Bogár mellett valami kevésbé funkcionális, de annál szebb, ahogy ma mondanánk, image-formáló autót is gyártani. Ez lett a Karmann Ghia.
A VW a német Karmann karosszériagyártó céget kereste meg, ugyanmár készítsen neki valami ütőset. A Karmann viszont szintén outsourcingolta a designolást, üssetek a számra: külső beszállítót keresett a formatervezői munkára, és meg is találta azt az olasz Ghia személyében. A Ghia nem törte össze magát a nagy igyekezetben, hogy újat alkosson, inkább elővette az eredetileg a Chryslernek készült kis sportkocsi terveit. A méreteket a VW Bogár alvázához igazították, és kész is volt a mű.
A Volkswagen vezetői rábólintottak a tervekre, és 1955 augusztusában megindulhatott a gyártás a vállalat osnabrücki üzemében. A formától és a míves kézi munkától azonnal elolvadt mindenki szíve, és ekkoriban még az sem jelentett gondot, hogy a telivér sportkocsi kinézetű vas belsejében a Bogár 30 lóerős boxermotorja produkált cseppet sem sportautós menetteljesítményeket. No meg valljuk be: ehhez a futóműhöz és ezekhez a fékekhez bőven elég is ekkora teljesítmény.
Az első teljes gyártási évben, 1956-ban több mint 10 000 Karmann Ghia, VW-zsargonban Typ 14 készült. 1958-ban megérkezett a kabrióváltozat, ebben az évben 18 000 kelt el. A 60-as évek végére az éves gyártás 33 000-re emelkedett. A modellt 1974-ben váltotta fel a - na mi? - Scirocco, ki gondolná, hogy a két autónak akár csak ennyi köze van egymáshoz. A húszéves gyártásához mérten meglepően kevés, összesen 365 912 kupé és 79 326 kabrió készült a mindenhol domború kis sportkocsiból.
Hiába kapta meg a csudaszép Volkswagen a Bogár legnagyobb, 1600-as motorját is, a VW végig tudta, hogy a Karmann Ghiának nem a bődületes teljesítmény az erőssége. Olyan tévéreklámmal buzdított vásárlásra, amelyben például az elszántan egy hatalmas papírlapnak rohanó autó visszapattan, illetve olyan újsághirdetéseket jelentettek meg, ahol a Maserati, Lamborghini és Karmann Ghia közös fotója alatt ez a felirat szerepelt: Nem olyan gyors, de sokkal kevesebbe kerül!
Karmann Ghia kronológia
1950: az első tárgyalások a Karmann és a VW között
1953: a Ghia bemutatja a prototípust
1955: piacra lép a Karmann Ghia
1957: a kabrióváltozat megjelenése
1959: modellfrissítés; nagyobb légbeömlők, öt centivel magasabbra tolt lámpák, új lökhárítók, nyitható hátsó oldalablakok, módosított ajtók és szélvédők
1961: a szögletesebb Typ 34 megjelenése
1962: megindul a Typ 14 gyártása Brazíliában
1967: előre tárcsafékek kerülnek, 12 voltos lesz az autó, áthelyezik a tank betöltőnyílását
1969: szögletes oldalvillogók, a kabrió műanyag hátsó ablakát üvegre cserélik, leáll a Typ 34 gyártása
1970: pillangóablakok kerülnek a brazil változatra, Brazíliában gyártani kezdik a Porsche 911-szerű Karmann Ghia TC-t
1971: újabb monumentális frissítés, átalakítják a hátsó lámpát és a lökhárítókat
1972: új hátsó lámpák kerülnek az autóra, Brazíliában is leáll a Typ 34 gyártása
1974: Németországban leállítják a Typ 14 gyártását
1975: Brazíliában leáll a Karmann Ghia TC gyártása
Tesztautónk 1968-as évjáratú példány, szerintem a legszebb sorozatból való. Nemigen találni sík lapot egyenes vonalat a karosszérián, mindenütt látványos ívek, domborulatok. Tán még soha nem volt a praxisomban olyan autó, amit ekkora élvezet lett volna fotózni.
Mielőtt bármilyen használt autót megvenne, kérdezze le kártörténetét a Totalcar kártörténeti adatbázisban.