Tágasabb, drágább, puhányabb, de kéne

Ha egymás mellett látjuk a régi és az új X5-öst, két dolog tűnik fel azonnal. Egyrészt az új sokkal aktuálisabb, így a XXI. század első dekádjának második felében. Szó se róla, a régi modell dizájnja sem használódott még el, de az új kevésbé szögletes, kevésbé durva, íveivel, hangsúlyosabb domborulataival jobban hasonlít a most futó bangleista BMW-kre, és jobban passzol környezetéhez a 2007-es autókatalógusokban. Épp ez vele a legnagyobb bajom. Ha lehagynánk frontjáról a vesét, és elmaszatolnánk a fényszóró plexije mögött a dupla köroptikát, akár egy Hyundai Valami is állhatna velünk szembe, a régi markánsabb volt.

De vele van az Újdonság Ereje! A régi X5-re már nem kapja fel a fejét az utca népe, ezt viszont nagyon nézték. Lámpánál orrpiszkálás kizárva, legalább annyi tekintetet vonz az autó - egyelőre -, mintha egy piros Ferrarit túráztatnánk a zöldre várva.

Oldalról nagyjából egykutya, hátulról viszont az új feneke jobban tetszik, különösen a két agresszív, vastag kipufogóvéggel. Mint a régi modell tulajától megtudtam, mivel már minden dízel X5-öshöz alapáron jár a koromszűrő, nem kellett lefelé kunkorítani a csővégeket, állhatnak peckesen kifelé. (A nem részecskeszűrős dízelautókét azért szokták lehajtani, hogy a pajkos légörvények ne kenjék össze korommal az autó hátfalát.)

Odabent a régi elsőre otthonosabb. X5-szűzként hamarabb megtalálom, amit keresek, jobban kezemre esnek a bajszok, a váltókar, a klasszikus régi BMW-iskola szerint Excel-táblázatba rendezett középkonzol gombjai. Az új X5 szétszórtabb, kuszább, de, akárcsak külsejében, belső dizájnjában is jóval frissebb. Feljebb mászott és megnőtt az LCD középen, a gombok eltűntek mellőle, funkciójukat átvette az i-Drive (a BMW nem ússza meg ennyivel, erre majd még visszatérünk).

A kézifék karjának helyére elektronikát vezérlő billenőgomb került. A klasszikus négyórás műszeregység a több évtizedes múltra visszatekintő (és valljuk be: mára tényleg divatjamúlt) jellegzetes BMW-logotípiával szintén a múlté, helyét átvette a két nagy óra, számlapjukon két kicsivel, és - minő fájdalom - már ez a BMW is nélkülözi a vízhőfokmérőt.

A vezetői környezet nagyon hasonló, igazi béemvés a két kocsi. Sportos, vaskos kormány, kényelmes, ezerfelé állítható, jól tartó szék, magas üléspozíció, de a friss modell érezhetően tágasabb, a réginek közelebb van, és kisebb a szélvédője. És az új tapinthatóan, szagolhatóan, hallhatóan újabb. 2000 kilométer sincs benne még, a régi pedig már 92 ezer kilométert futott - érezni is rajta. Úthibákon kicsit nyöszörög, a bőrök, műanyagok már fényesebbek, de műszakilag azért még minden hibátlan. Egyetlen konkrét zavaró ergonómiai hibát találtam csak a régiben, amit az újban már kijavítottak: az ablakemelők kapcsolóit a vezetőülésből az E70-ben már nem csak kicsavart könyökkel, csuklóval lehet elérni.

A hátsó traktusban - ami az újban középső is lehet, ugye - más jellegű a változás. A régi egybesimított, három személyre tervezett pad helyett az újban már külön-külön állítható üléseket találunk. A középső helyet viszont jóval kisebbre méretezték, mint a szélsőket, így három felnőtt a régiben kevesebb veszekedéssel tud elhelyezkedni. A kétszemélyességet erősíti a kétzónás hátsó klíma is. A szélen ülők olyan igényes klímavezérlést kaptak a két első ülés közé, hogy az idefókuszáló részletfotót először bekevertem az első traktus képei közé.

Leghátul első blikkre nagyon hasonló a két generáció: az ötödik ajtó mindkettőben két részletben nyílik; az ablakos szárny felfelé, a lámpák közti lefelé. Jó, mert nem gurul ki azonnal a görögdinnye a lábunkra, amikor otthon nekiállunk kipakolni a vásárfiát, rossz, mert két mozdulat kell egy helyett, amikor bepakoláshoz készülünk. És nem lehet jól behajolni sem a lenyakló hátfal miatt. Mindkét kocsiban sík padlón csúszkálhatnak a cuccok, de az újban praktikus, sínen tologatható rögzítőkampók várják az ezt megakadályozni hivatott gumipókokat.

Az új X5-ös 534 200 forintos felárért kínál valamit, amit a régi nem tudott: harmadik üléssort. Két könnyen, gyorsan felcsapható, ám nehezen megközelíthető kisszék gyerekek, vagy igen alacsony felnőttek számára. Normális alkattal kínszenvedés, még sokkal rosszabb, mint az XC90-es szintén nem túl kényelmes sámlijai, de a BMW-dílerek most már legalább a Volvo-értékesítők szemébe vághatják az autókereskedők bálján: nekünk is van!

Mindkét autó háromliteres, soros hathengeres, huszonnégy szelepes közös nyomócsöves dízelmotort visel, mögötte hatfokozatú, kézzel is kapcsolható automata váltóval. A motor-váltó nagyjából ugyanarra képes a két bódéban; a régi dízel 218 lóerős, 500 Nm-t ad le, az új 235 lovas, 520 Nm-t tud. Mindkét autó szűk 2,2 tonna, tehát az új kicsit fürgébb, de nemigen akad ember, aki észreveszi a különbséget. A fogyasztás is hasonló, épeszű tempó mellett tíz liter körüli nagy átlaggal lehet számolni a dízel X5-ösre, generációtól függetlenül. Akár régi, akár új, az általam próbált összes hasonló dízel automata közül ez a hajtáslánc a legkedvesebb szívemnek: erős, fürge, csendes, tökéletes. Dízel automatában nagyon jó a BMW.