Kiénekelni a Jazzt Soma szájából

Teszt: Renault Modus 1,6 Privilége

Nínó Karotta

2005. március 9., szerda 09:18

Rövidebb, mint egy régi Swift, másfélszer akkora súllyal. Ötüléses üzemmódban négy utas ölheti meg a macskát, ha már egyikük sem tudta becsukni a műszerfalat.

Arról beszélgettünk a minap a kollégákkal, hogy a gyermekvállalásnak az összeizzadós percek utáni részére is megértünk-e már. Én hemperegni, pusziszkodni és iskolába járni kizárólag kutyákkal szeretek. Képzelhetik, hogy vagyok akkor a családi szuperminikkel.

Gyanakvó megvetéssel nézek minden praktikusnak tervezett autót, amióta kiderült, hogy a célszerűség és az egyéniség - pláne a szépség - miféle autótervezési ellenpólusok. Itt van mindjárt az Opel Meriva , öt huncutul átrendezhető üléssel, kevéssé inspiráló külsővel, a csúfsága mellé ráadásul még célszerűtlen Ford Fusion, és a váratlanul zseniális Jazz, amit ellenpéldának végig a kezem ügyében fogok tartani.

Mosogép-motívum és a mindenki által lecsukni áhított műszerfal

A kisautó elvileg divatcikk, de ahol nem futja divatminire a családi egyterű mellé - a háztartások jó 95%-ban - ott hatalmas keletje lehet egy variálható belsejű, tágas, olcsó fenntartású kisautónak, ami elég célszerű ahhoz, hogy apu okos választásnak gondolja, és elég szexis ahhoz, hogy anyu beleszeressen a színébe. Egy szerelemből megvehető észautóra. Ami nem a Jazz. Nem is értem, hogyan várhatott eddig a Renault, tízegynéhány évvel a Twingo és a Scénic után.

A Modus tojássárgájába mártva, lisztbe és zsemlemorzsába forgatva is messze a legkedvesebb arcú minden hasonló autó közül, az esetlen báj pompás megtestesítője, amilyen egy erősen ittas Kylie Minogue lehet. Miközben mindenki sietve fehéríti az indexburákat, a Modus rikoltó sárga szemöldököt csinál belőlük, hűtőrácsból cicabajuszt, márkajelből orr lukat.

Modus vs Jazz

A legolcsóbb Modus 2,99 millió, a legolcsóbb Jazz 2,66. Mindkettő 1,2-es, 80 le körüli, nagyjából ugyanúgy mennek. A Jazz kicsit hosszabb, a Modus valamivel szélesebb és jó sokkal (7 cm) magasabb. Helykínálatban vastagon nyer a Jazz, tágasabb, mint a leghátra tolt székű Modus, és közben kétszer akkora a csomagtartója. Ráadásul a hátsó üléseit nem viccből lehet hajtogatni, hanem valóban értelmes módokon, hihetetlenül könnyen. Így, hogy még sokkal olcsóbb is, nem lehet kérdés, hogy melyik a jobb vétel. A szerelemfaktor kiiktatása esetén, persze. A Modus mellett szól a külső-belső dizájn, ellene az ára, a Jazz mellett a belméretei és a megbízhatósága, ellene Soma. Ki-ki döntsön kedve szerint. Vagy vegyen Merivát. Nem, akkor inkább mégis Soma.

A Modus-fenék a legjobb a mai Renault-k között, vidám, kerek, harmonikus. És felárért duplán nyílik, a hagyományos módszer helyett lenyithatjuk pusztán az ablak alatti részt is, aminek tényleg semmi értelme (az istenért, nehogy valaki elhiggye, hogy tényleg a szűk parkolóhelyen zajló pakolászáshoz van), de gyönyörűen idézi a régi Minit. Az elöltöltős mosógépet ábrázoló hátsó lámpák csodásak, és az is nagyszerű, ahogy ugyanez a forma visszajön bent a középkonzolon.

A kategória legmókásabb és legszebb kasztnija az egyik legmodernebb platformon van, a Modust a Nissan és a Renault új közös kisautó-alapjára építik, amire az új Micrát is. De míg a Micra bohócforradalmár külseje rekordsebesen avult el, a Modus kedélyes harmóniája tartósabbnak ígérkezik. Ugyanerre az alapra érkezik jövőre az új Clio , amit eleve laposabbnak és sportosabbnak terveznek, praktikusnak úgyis itt a Modus.

Szerkesztőségi ellenvélemény

Szerintem ellenkezőleg. Nekem a Micra valahogy napról napra jobban tetszik. Csajos, persze, de attól még jó, és feketében tulajdonképpen már egészen uniszex. Nálam inkább a Modus az elavulási esélyes, ha fogadni kéne. Nagyon friss, ötletes és bátor, de mintha ez a dizájn szólna inkább a pillanatnak.
-winkler-

Ketten terpeszkednek
vagy hárman
lábatlankodnak

Praktikusnak, he? Csúsztatható hátsó üléspad már a Micrában is volt, a Modusét viszont nem csak előre-hátra lehet húzogatni, hanem szét is lehet tárni, hogy szélesebb legyen. Ez az úgynevezett ötüléses üzemmód, mely valóban öt ülést kínál - két utas számára. A kiszélesítéshez ugyanis előre kell húzni az ülőlapot, és ekkor három ember csak a lábak lecsatolása után fér el. Hátratolt üléssel viszont iszonyúan kényelmes két embernek hátul, kacaghatnak is jókedvükben az ilyenkor megszűnő csomagtartóban halálra lapított házimacska balszerencséjén.

Bizony, utas- és csomagtér egyszerre nem tud lenni a Modusban, de annyira jó hangulatú és szép a belseje, hogy ez szinte egyáltalán nem számít. Egyhangú szerkesztőségi kedvenc a retro drapp szövetkárpit, amiből ráadásul viszonylag sok is van. Szemre csodálatos, a viccesnek és a szépnek egészen ritka keveréke. És tapintani is jó.

Muhahaha

Elöl a kárpit öröme mellé tényleg tág teret kapunk, határozottan nagy és komoly autó benyomását kelti a Modus. Amíg az ember észre nem veszi a hihetetlenül komikus szarvacskákat, amik a kormány mögötti bajuszkapcsolókat parodizálják, és rövidebbek, mint a kisujjam. Vagy amíg az utas meg nem próbálja becsukni a műszerfal fedelét, az egészet elrejtve szem elöl - ezt ugyanis nem lehet megcsinálni a Modusban, de a műszertető formája olyan ingerlő, hogy kivétel nélkül mindenki kipróbálta.

Rikoltó sárga szemöldök, hűtőrácsból cicabajusz, márkajelből orrluk

Mindez persze nem rossz, hanem nagyszerű, a Modus felszabadult, boldog, önironikusan vidám autó, abban a műfajban alkot nagyot, amiben a franciák eredendően a legjobbak. Ha ez egy másik újság volna, a kedves olvasó okkal szorongana a "franciás könnyedség" fordulat felbukkanásán. És a könnyedsége mellé a nemzeti sajtszeretetet is megkapta örökül, a Modus az autók ementálija. Ennyi üreget, rekeszt és dobozt elvileg lehetetlen úgy elhelyezni, hogy valahol még az autó testét képező vasaknak is lenniük kell.

Úgysem volt orra

A Modusban márpedig temérdek a vas, és az ABS mellett van 4 légzsák alapáron, így fordulhatott elő, hogy a kicsike autók közül elsőként 5 ragyogó csillagot kapott az NCAP töréstesztjén . A vasaktól nehéz is, 1240 kiló, ami bő másfél régi Suzuki Swift súlya, egy rövidebb testben. És ehhez képest még egész istenesen megy, legalábbis ezzel a 115 lóerős 1,6-ossal. Az alapjáraton néma motor egészen bénító hangerőre képes magas fordulaton, ha az amerikaiak komolyan el kívánják készíteni a test kilukasztása nélkül gyilkoló hangfegyvert , ne keressenek tovább. Szerencsére ennyire pörgetni csak autópályán és csak gyorshajtás esetén kell, a jogkövető utasokat a Modus csendes belsővel kényezteti.

Nem lehet lecsukni

Nem szeretem a dízeleket, így biztosan ezzel a benzinmotorral kérném a Modusomat, és eltűrném, hogy hidegben, rövid utakon, városban 11,5 litert fogyasszon 100 km-en. És elnézném, hogy a gázpedál felengedése után évtizedekig nem ejti vissza a fordulatot. Viszont fürge, harap, 10,3 alatt megfutja a százat és majdnem 190-a vége, hiába mintázták gardróbszekrényről. Van 1,5-ös DCI, de csak 65 és 80 lóerővel, az pedig nem túl sok ehhez a testhez. Aki ráér 16 másodperc alatt gyorsulni 100-ra, ahogy a kisebbik dízel teszi, nyugodtan mehet inkább bringával, az még kevesebbet fogyaszt. Egyébként van kiváló felcsatolható biciklitartó is a gyári tartozékok között.

Kanyarlámpa a belső szemzugban

Sőt, van kanyarfényszóró, méghozzá a létező legegyszerűbb kivitelben: a szemek belső sarkában van egy külön lámpácska, az gyullad ki, ha elfordítjuk a kormányt. Városban, sötét mellékutcába kanyarodáskor igazi áldás mindenkinek, aki egész éjszaka doomozott a céges hálón. Így elkerülhető, hogy áthajtsunk egy orvul lapító csatornafedélen vagy nagyobbacska útbordán, és sok kényelmetlenségtől kíméljük meg a hátsó utasokat. A magas építésből következő imbolygás és billegés ellen ugyanis elég kemény gátlókat építettek be.

Digitklíma és a legbénábban
kezelhető rádió.
Szerencsére távirányítós.

Ezen egyébként sokat vitatkoztunk, szerintem mégis puha volt és kényelmes, a Winkler szerint kemény és kényelmetlen, de voltaképpen mindkettőnknek igaza van, mert bizonyos típusú hibán ráz, másmilyenen meg nem. Ettől persze még dől és bólint, de kellemes vezetni, autópályán pedig egészen különlegesen otthon érezte magát, bő 160-170 mellett is magabiztos volt és határozott. Igaz, ott nincs kanyar.

A puhácska pedálokkal - és egyáltalán, a puhácska mindennel - végtelenül könnyű kis játék a Modus vezetése. Mindene jó, jól megy, jól lassul, még a váltója is egészen rendes, klassz a műszerfala, biztonságos, négy embernek kényelmes, hihetetlenül vidám és nagyon szép. Kiscsaj- és kismama-autónak ugyanolyan jó, szebb a Merivánál, szexisebb a Jazznél, de nem is adják olcsón. Jó hatszázezerrel drágább a hasonlóan felszerelt, de kisebb Cliónál, és bő háromszázezerrel drágább a hasonlóan felszerelt és nagyobb Kangoonál.

A mi 1,6-os Privilege Modusunk alapára 4 180 000 Ft, ehhez jön még a metálfény 75 000-ért, a lefelé is nyitható csomagtartó elektromos tükrökkel 80 000-ért, az alufelni 110 000-ért, a mulatságos napfényroló-készlet 50 000-ért, a digitklíma felára (50 000) és a cd-tár 75 000-ért. Ha 90 000-ért a biciklitartót is megvesszük, 4,6-4,7 millió forintnál találhatjuk magunkat, (és akkor még nem beszéltünk a dupla tetőablakról, a tempomatról és az ESP-ről) ennyiért meg már majdnem Lagunát adnak. Lagunából viszont csak a kékre buknak a jó csajok.