Kiénekelni a Jazzt Soma szájából

Gyanakvó megvetéssel nézek minden praktikusnak tervezett autót, amióta kiderült, hogy a célszerűség és az egyéniség - pláne a szépség - miféle autótervezési ellenpólusok. Itt van mindjárt az Opel Meriva , öt huncutul átrendezhető üléssel, kevéssé inspiráló külsővel, a csúfsága mellé ráadásul még célszerűtlen Ford Fusion, és a váratlanul zseniális Jazz, amit ellenpéldának végig a kezem ügyében fogok tartani.

A kisautó elvileg divatcikk, de ahol nem futja divatminire a családi egyterű mellé - a háztartások jó 95%-ban - ott hatalmas keletje lehet egy variálható belsejű, tágas, olcsó fenntartású kisautónak, ami elég célszerű ahhoz, hogy apu okos választásnak gondolja, és elég szexis ahhoz, hogy anyu beleszeressen a színébe. Egy szerelemből megvehető észautóra. Ami nem a Jazz. Nem is értem, hogyan várhatott eddig a Renault, tízegynéhány évvel a Twingo és a Scénic után.

A Modus tojássárgájába mártva, lisztbe és zsemlemorzsába forgatva is messze a legkedvesebb arcú minden hasonló autó közül, az esetlen báj pompás megtestesítője, amilyen egy erősen ittas Kylie Minogue lehet. Miközben mindenki sietve fehéríti az indexburákat, a Modus rikoltó sárga szemöldököt csinál belőlük, hűtőrácsból cicabajuszt, márkajelből orr lukat.

A Modus-fenék a legjobb a mai Renault-k között, vidám, kerek, harmonikus. És felárért duplán nyílik, a hagyományos módszer helyett lenyithatjuk pusztán az ablak alatti részt is, aminek tényleg semmi értelme (az istenért, nehogy valaki elhiggye, hogy tényleg a szűk parkolóhelyen zajló pakolászáshoz van), de gyönyörűen idézi a régi Minit. Az elöltöltős mosógépet ábrázoló hátsó lámpák csodásak, és az is nagyszerű, ahogy ugyanez a forma visszajön bent a középkonzolon.

A kategória legmókásabb és legszebb kasztnija az egyik legmodernebb platformon van, a Modust a Nissan és a Renault új közös kisautó-alapjára építik, amire az új Micrát is. De míg a Micra bohócforradalmár külseje rekordsebesen avult el, a Modus kedélyes harmóniája tartósabbnak ígérkezik. Ugyanerre az alapra érkezik jövőre az új Clio , amit eleve laposabbnak és sportosabbnak terveznek, praktikusnak úgyis itt a Modus.

Praktikusnak, he? Csúsztatható hátsó üléspad már a Micrában is volt, a Modusét viszont nem csak előre-hátra lehet húzogatni, hanem szét is lehet tárni, hogy szélesebb legyen. Ez az úgynevezett ötüléses üzemmód, mely valóban öt ülést kínál - két utas számára. A kiszélesítéshez ugyanis előre kell húzni az ülőlapot, és ekkor három ember csak a lábak lecsatolása után fér el. Hátratolt üléssel viszont iszonyúan kényelmes két embernek hátul, kacaghatnak is jókedvükben az ilyenkor megszűnő csomagtartóban halálra lapított házimacska balszerencséjén.

Bizony, utas- és csomagtér egyszerre nem tud lenni a Modusban, de annyira jó hangulatú és szép a belseje, hogy ez szinte egyáltalán nem számít. Egyhangú szerkesztőségi kedvenc a retro drapp szövetkárpit, amiből ráadásul viszonylag sok is van. Szemre csodálatos, a viccesnek és a szépnek egészen ritka keveréke. És tapintani is jó.

Elöl a kárpit öröme mellé tényleg tág teret kapunk, határozottan nagy és komoly autó benyomását kelti a Modus. Amíg az ember észre nem veszi a hihetetlenül komikus szarvacskákat, amik a kormány mögötti bajuszkapcsolókat parodizálják, és rövidebbek, mint a kisujjam. Vagy amíg az utas meg nem próbálja becsukni a műszerfal fedelét, az egészet elrejtve szem elöl - ezt ugyanis nem lehet megcsinálni a Modusban, de a műszertető formája olyan ingerlő, hogy kivétel nélkül mindenki kipróbálta.