Elkészült a motor, a próbaállványon beindítottam, majd beállítottam, szinkronizáltam a karburátorokat, beállítottam a gyújtást ismételten, majd a szelephézagokat is. A motor pöccre indult és szépen vette a tüzet. Járattam vagy 2 órát az állványon, cseréltem olajat, eljött az idő, hogy betegyem az autóba.

Ez egy nagyon jelentőségteljes pillanat. Hasonlóan, ahogy autógyárakban mondják, amikor a kasztni megkapja a motort az első segédkerettel, esetleg futóművel, hogy „marriage”, azaz házasság, itt is hasonló a helyzet. Tovább fokozta az izgalmakat, hogy a váltó is teljesen szét volt szedve, fogaskerékpárokat cseréltem, szinkronagyat cseréltem, kapcsolóvillát cseréltem, difit hézagoltam, nem kevés bizonytalansági tényező van a dologban. Akárcsak egy valódi házasságban. Aztán a motor is egy nagy kérdőjel, 82 mm-es löket a 69-es helyett, másik vezérműtengely, előtte soha nem próbált karbik, van min aggódni.

Cunamit megszégyenítő iramban terjeszkedik a VW Gruppe. Sűrű aknamezőre léptek a teljesen új típussal, bizalmuk rendületlen. De hogy jön ide Szelényi János?

Vélemények az azonos című írásunkról.

Ami jó, ahhoz nem szabad hozzányúlni – gondolhatták a japánok, és a dizájn helyett ráfeküdtek a technikára. Ritka ez a hozzáállás manapság, de dicséretes.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Beszállsz, és miután két slukkot letüdőztél, egy másik világban találod magad. Huppanj be a hátsó ülésre, ne ijedj meg Gloria orrától.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Megannyi ismerős, emlékeink mélyén elraktározott, fura autó. Mind egy célra készült. Felkavarjuk a kondér alját, nagyot búvárkodunk, jöjjenek velem, jó lesz.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Odamentünk, kipróbáltuk. A pályaversenyzés egyik abszolút csúcsa, a világ leggyorsabb és legveszélyesebb négykerekű szerszáma: a Forma-1-es versenyautó. Pista, Csikós és Wéber úr, a vendégművész.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Hihetetlen, de a Saab él. A saját szememmel láttam. Tényleg gyárt autókat, az új 9-5 pedig létezik, legalább húsz–harminc példányban. Sőt, vezettem is. Ilyen nem volt tizenéve: egy igazán jó Saab!

Vélemények az azonos című írásunkról.

Hetente kétszer ül autóba? Rühelli a törlesztőrészletet? Lenne megoldás, csak nem biztos, hogy alkalmasak vagyunk rá.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Most hívott Pista a helyszínről, egészen pontosan a pálya melletti bárból. Volt némi háttérzaj, pedig állítása szerint már alig van autó a pályán. Valóban: az indulók több mint fele kiesett.

A Peugeot-k között rosszabb az arány, az ő LMP1-eseik ugyanis egytől egyig elfáradtak. Anyagfáradás az oka a kiesésnek, nem bírták a motorok - ezt tudta meg Pista a bárban a szerelőktől, akik már a söreiket kortyolgatják, hiszen nincs mit szerelni.

Wurz 1-es számú 908-asa bírta a legtovább a gyáriak közül, egészen a 360. körig. Nem sokkal utána az Oreca Peugeot-ja is hasonló sorsra jutott: elment az olaj, kigyulladt a motor.

Kínos ez a Peugeot versenycsapatának, mert elég nagy mellénnyel érkeztek a hazai pályára. A cég legnagyobb fejeseit is meghívták a temérdek újságírón kívül, erre egyik autójuk sem ért célba. Ettől függetlenül igazságtalanság lenne gúnyos mosollyal lesajnálni őket, azért mégis a Le Mans-i 24 órásról beszélünk. Itt pedig azért nem szégyen, ha valaki 360 kör után második helyről esik ki két órával a leintés előtt.

Pista egyébként köszöni, jól van, teljesen leszokott az alvásról. Hazafelé vette az útirányt, bár lehet, hogy stoppal jön, mert a gyáriak nem vették igazán jó néven a kritikáját.

Ilyen meredten nézi midenki itt a monitorokat, ezekben a pillanatokban dől el minden. Pár perce még taps, most az aggódás. Pedig Alexander Wurz csúnyán büntette az Audikat, pályán verte meg és előzte ki a második, nyolcas számú gépet. Négyet-ötöt rávert Rockenfeller kilencesére. Amelyik most egyre távolodik.

Ha ezt a posztot még a hajnalban íródott előtt olvassák, ez a kis időugrás ne keverje meg önöket.

Ahogy ott említettem (vagy csak a kamerába mondtam?), a Peugeot nagy bajban van. Na, azóta a nagy bajból Gigantikus Gebasz lett.

A gond nem ma kezdődött, hanem még tegnap, amikor Sebastien Bourdais a vezető helyről volt kénytelen feladni a versenyt. A bal első keréken erős vibráció lépett fel, majd jött a defekt. Sokáig nem értette senki, hogy egy defekt miért indokolja az azonnali visszalépést és az autó ponyvával való letakarását.

Mi tudjuk, mert az éjjel ott voltunk a Team Peugeot boxában, mentorunk nem kicsit ügyes húzásának köszönhetően, hogy megnézzünk két versenyzőcserét (ekkor még két autó volt versenyben a háromból). Fotózni ugyan nem volt szabad, de maradjunk annyiban, hogy még videó is készült.

Ott, akkor, a csapat egyik vezető mérnöke bevallotta, hogy elég kínos hiba lépett fel: a jobb oldali felső lengőkar befogatási pontjánál egyszerűen megrepedt a saszi, ezért kellett a látszólag sértetlen autóval visszalépni. Aztán a másik autón önindítót kellett cserélni, ezért ez visszaesett a hatodik helyre.

Ez volt tegnap.

Ma, alighogy megírtam azt a hajnali posztot, elindultam reggelizni. Szerencsére a konyhára nem lehet panasz, ráadásul hajnali fél hétkor alig fújt arra valakit a szél. Az embereket éppen a takarítók igyekeztek eszméletre pofozni.

Ekkor az első helyen Franck Montagny 908-asa állt, mögötte egy körrel lemaradva két Audi (egyazon körben), majd az időközben negyedik helyre felkapaszkodott Anthony Davidson vezette 908-as. Nem álltak éppen rózsásan a dolgok.

Éppen néztem a monitoron a történéseket, sőt, balra elnézve láttam is az ablak alatt a boxutca felé eldünnyögő Montagny-t. Megtörtént a kerékcsere és a tankolás, majd kiengedték. Érdemes volt figyelni, mert a két Audi két-három másodperccel gyorsabb köröket futott, erősen nyomták, hogy utolérjék a vezetőt és távolodjanak Davidsontól.

Aztán a kör felénél, valahol a Hunaudiéres környékén lángok csaptak ki Montagny autójából, aki azonnal lelassult és a füvön elgurult az első tűzoltóig, aki eloltotta azokat. Ekkor mindenki azt várta, hogy lassan tovább gurul és bejön a boxba, de ő nem mozdult. Hosszú percekig minden francia csendben meredt a monitorra. Óriási csalódást éltek meg ezekben a pillanatokban.

Jó reggelt mindenkinek! Hat óra tizenhaz perc van, a nap éppen megvilágítja az ég alját. A hajnal gondtalanul telt, javarészt a sajtószoba környékén mozogtam, illetve végre, hosszú idő után a versenyt néztem.

A Peugeot elég szép slamasztikában van, azt hiszem, nem felhőtlen az örömük, hiszen igaz ugyan, hogy autójuk az első helyen áll, ám egyetlen körrel lemaradva rögtön két Audi is követi. Az este folyamán a hatodik helyre visszaesett 908-as pedig a negyedik, igaz, az elsőhöz képest háromkörös hátránnyal. Hoppá, hoppá! És messze még a vége.

Bizonyám, holnap reggelre - mondom nektek - olyan biztos lesz a kezem, mint Dirty Harrynek fénykorában. Életemben ennyi behúzott képet nem készítettem, mostanra már simán lekövetem röptében a legyet koppra húzott telével, támasz nélkül.

Mert barommód száguldó versenyautókat messziről fényképezni nem könnyű, közelről még nehezebb. Az Antaresben fotózott csillió képből fél tucat, ha jó lett, de lassan belejövök, mind csikó a nyerítésbe, aztán lesz nemulass.

Ja, csikó, nem is olyan rég felhívtam Csikóst, adjon már tippeket, hogy abban a nyavajás Hunadiéres-ben (Ünyadié, ahogy a hazaiak mondják), hogyan lőjem az izzó tárcsákat. Hát adott, azóta is próbálgatom, úgy látszik, működni fog. Tud ez a Pege valamit.

Kicsit megcsúsztam, bevallom, nem egyszerű itt az élet úgy, hogy laptopot, kamerát, fényképezőgépet, telefont és ezek töltőit, valamint meleg ruhát, váltás gatyát és az élethez szükséges csilliónyi biszbaszt hordok a hátamon. Ráadásul net sem volt, mert...hmm...kicsit franciáztatott a rendszer. Csak én voltam a rosszabbik végén.
De ne szaladjunk előre.

Először is a reggelinél kellett gyorsan szembesülnünk a ténnyel, hogy a Peugeot, mint márkanév már tényleg 200 éves, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint a borsőrlő, ami egy óvatlan pillanatban felborulva felfedte a márka múltját.

– Te, figyelj, hogy kattan be az öv!
– Milyen már az ajtó hangja?
– Mennyit futott ez?   
– 788-at.
– Mi? Ezret?
– Francokat. 788 kilométert. Ennyi van az órájában.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Két órányi repülőút, majd a Charles de Gaulle reptér (tudják, a Déesse nagy szerelmese) és Párizs.
Ha Róma az örök város, akkor Párizs a nővére, a zsizsegő, folytonosan lüktető Szajna-parti metropolisz. A reptéren már feltűnt egy furcsaság, ám egyelőre még nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, hiszen ez mégis csak egy nemzetközi reptér, ott meg sok a vérszegény és hangos brit turista.

Ami érdekes, hogy a taxidrosztokon legalább annyi Honda Goldwing álldogált, mint amennyi autó (jellemzően Octaviák és pápaszemes Mercedesek) és ezek a zárt autókhoz képest féláron szállították az utasokat. Egy ekkora túramotorra rengeteg bőrönd és csomag elfér ám, pörgött is rendesen a bolt, a városba vezető gyorsforgalmi úton folyamatosan húztak el mellettünk a jókora motorok. Odabent, a sűrű forgalomban pedig nevetve lavíroztak a sorok között a gyakorlott helyiek. Hoppá, nem is rossz ötlet. Rögtön eszembe jutott, hogy odahaza vajon az ötlet megszületésének melyik mikroszekundumában folytanák el csírájában az efféle ötletet a taxis céhek csicskásai és az idióta jogszabályok. Végül is mindegy, jó a bolondnak a fapénz is, na meg a méregdrága reptéri taxi és parkolás.

Ugyanannyi ideig tartott az út ide, a Montparnasse tetejére, mint magába a városba. Két óra volt a péntek délutáni csúcsforgalomban. És ez alatt képzeljék el a lezárt rakpartok miatti belvárosi dugót, szorozva negyvenhéttel.

Arányaiban annyival több is az autó itt, de a közlekedés sava-borsát a milliónyi robogó adja. Állandóan jönnek, jobbról, balról, aztán egyszerre mindkét oldalról nyomakodnak a busz elé, fejkendős nénik fordulnak lapjával a Honda Pantheonokkal, fiatalok, öregek, kosztümös nők és szakadt farmeros, sűrűn összevarrott suhancok. Legalább annyian vannak, mint az autósok.

A nagy kérdés nem is az, hogy odaérek-e, hiszen a Peugeot szervezi az utat, ami mindig jó szálláshelyet és kellő törődést jelent, hanem az, hogy mennyire leszek netközelben ott, a helyszínen.

Bár egyelőre még csak Ferihegyen ücsörgök és a mellettem szintén ücsörgő, csehül beszélő szőke lábát stírölöm, azért kezdek komolyan elgondolkodni a fenti problémán.

Adva van egy borzalmas csőváz, benne egy hatliteres, 400 lóerős GM V8-as és 600+ newtonméter. Forma-1, tökig érő sárban, tényleg.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Egy autó porlad az utcán. Egy rom, menne már a kukába, minek foglalja itt a helyet. De múltja van neki, csak még nem tudjuk.

Vélemények az azonos című írásunkról.

...hanem minden körülöttünk. Főleg, ha nem leszünk restek ellátogatni Tökölre, ahol a világ egyik legöregebb autómárkájának mega-találkozójára kerül sor. Kedvcsinálónak elég, ha annyit mondok: Cosworth, Mustang, Capri, Shelby.

Nem elég? Akkor mondjuk úgy, hogy 2500 remek, hazai pénzért - a bőséges néznivalón kívül - kapunk teret mért gyorsuláshoz, akinek ez snassz, az indulhat szlalomon, de akár egy instant diagnosztikát is elvégeznek neki a profik, feltéve, ha oda mer állni, ráadásul állandó jellegű tettstársunk, Sipos Zoli is ott lesz másfél mázsányi RC autóval.

És ez még messze nem minden. Tisztességes, hátsókerekes Ford-rendezvényhez hozzátartozik a drift-taxi (ezt Leslie és társai művelik majd, tudják, ő az a srác, aki Karotta Z-jének esett neki egy kézzel) és persze az is, hogy az éjszakai drift-futamra és gyorsulási versenyre ugyanúgy be lehet lépni ezzel az egy jeggyel.

A srácok esküsznek rá, hogy a gyerekre, feleségre gondoltak, nem fognak unatkozni ők sem. Ha pedig egy kicsi benzin is akad a szervezetben, akkor pláne elégedettek lesznek: sornégyes Pintótól a kompresszoros V8-ig, lesz ott minden.

Figyeljetek: 2010. június 12. 5. Ford Majális, a hazai Ford tulajdonosok országos találkozója.
Helyszíne: Tököli reptér
Belépődíj: 2.500 Ft / autó

Szeretnél kilométer alapon fizetni az autópályáért? Elsőre ésszerűnek tűnik, de hidd el: rohadt drága lenne.

Vélemények az azonos című írásunkról.

Egy hét eltelt, amióta Mekler Laciék elindultak Mongólia felé. Elébe megyek az eseményeknek – elakadás eddig nem volt, csúszás, fura dolog viszont mind több. Mekiék lassan egyre jobban alámerülnek az ex-szoci Ázsia kreténségeiben, merev szabályok közé szorított ad hoc szabályaiban. Alább posztolom a leveleket, amiket kapok tőlük esténként. Képek pedig gazdagon vannak a galériában, érdemes kattingatni. Nagyobbakat ne kérjetek, szerintem Meki örül, hogy legalább ekkorákat át tud tolni a helyi hálózatokon.

1. nap:

Nem mintha nagy truváj lenne, az összes ablaktörlőlapátot úgy találták ki, hogy még az is ki tudja cserélni őket, akinek máskülönben a kapucsengő használatával is problémája van, mert komplikált. Nem túlzok, ha azt állítom, hogy ablaktörlőlapátot az autók jó részén könnyebb kicserélni, mint folyadékkal feltölteni az ablakmosó-tartályt. Amilyen tartályok és beöntők ma vannak… És ahol…

Tök szabványosak a rögzítések, még ha elsőre mindegyik gyártóé másnak tűnik is

Hírszerkesztőnk, Andróczi kolléga - akinek jóformán a hátát jobban ismerjük, mint az arcát - az imént küldte át ezt a linket, mely a Carscoop nemzetközi spotter-site friss bejegyzésére mutat. Balázsunk csillió forrásból dolgozik, könyvjelzői kilométer hosszúak és lehetetlen helyekre mutatnak, élő ember még nem látta mindet.

Most azonban örülünk, hogy olvasónk jóvoltából, ezzel a hírrel betörtünk a nemzetközi hírpiacra.

Egyszerre három Jaguar tesztje következik, és mind új, közöttük a sose látott XJ-vel. Na jó, akkor öt.

Vélemények az azonos című írásunkról.