Genfi Autószalon 2018 – Pininfarina

Nagyon érdekes utat járt be az utóbbi években az olasz Pininfarina. Az 1930-ban alapított formatervező stúdió 2015-ben került az indiai Mahindra tulajdonába, és míg egykor gyönyörű vonalvezetésű Ferrarik, Maseratik, Alfa Romeók fűződtek a nevükhöz, addig most jobbára vagy az indiai anyacéggel, vagy más, ázsiai partnerekkel dolgoznak együtt. A hongongi székhelyű Hybrid Kinetic Grouppal való együttműködés eredményét Genfben testközelből is láttuk.

A HK GT (a Hybrid Kinetic és a Gran Turismo rövidítéseket viselve) már a két cég negyedik közös munkája. Alapjaiban írja át azt a gondolkodást, hogy a jövő autói csakis túlzottan futurisztikus rondaságok lehetnek. Tiszta formákkal, szép ívekkel operál, elegáns túrakocsi benyomását kelti, nemcsak a vállalati bullshitgenerátor szerint, hanem ténylegesen is hordoz magában valamit az olasz formatervező-iskola jegyeiből.

A sirályszárny-ajtókat felnyitva 2+2 üléses belsőbe jutunk, amely alapból krémfehér, de fontos szerepet szánnak a színek játékának. A Race mód a vezetési élményről, a hedonista, vágyhajhászó autózásról szól, ilyenkor vörös fények töltik be a belteret. A sofőr előtti virtuális műszeregység csak a legfontosabb információkat mutatja, a középső kijelzőn pedig a futóműbeállításokat, a gyorsulási adatokat és a versenypályás vezetéshez kapcsolódó infókat látjuk.

Cruise módban a kék lesz az uralkodó szín, és a hangsúly nem a vezetésre, hanem az első és hátsó utasok közötti kommunikációra, a könnyebb információáramlásra helyeződik át. Az utas előtti nagy kijelzőn akár navigáció is futhat, de olvashatunk rajta e-maileket, nézhetünk filmeket. A középső kijelző pedig immár nem az autó konkrét karakterisztikájának beállításait kínálja fel, hanem például a klíma kezelését oldhatjuk meg róla.

A HK GT teljesen elektromos tanulmány: négy villanymotorja több mint 800 kilowattos, vagyis 1088 lóerőnél is nagyobb rendszerteljesítményre képes. Nulláról százra 2,7 másodperc alatt gyorsul, végsebessége pedig kereken 300 km/h. Összkerékhajtása nyomatékvektorozással segíti elő a legjobb tapadást minden helyzetben.

A 38 kilowattórás akkucsomaggal a hatótáv nem túl nagy, 160 kilométer körüli. Az autóhoz azonban háromféle hatótávnövelőt is megálmodtak: mikroturbinás, hidrogéncellás és nagy hatásfokú belső égésű motoros megoldást. Range extenderrel már akár ezer kilométert is megtehet az autó egyhuzamban.

A másik genfi Pininfarina-újdonság a H2 Speed, amely már nem tanulmány: egy 2016-os koncepción alapuló szériamodell, amit erősen korlátozott darabszámban gyártanak majd, mindössze tizenkettőt terveznek belőle. Ők maguk az első, igazán nagy teljesítményű, hidrogénhajtású versenyautóként határozzák meg. A fejlesztésben a francia-svájci GreenGT volt a Pininfarina partnere.

Mire a tanulmánytól a sorozatgyártásig eljutott, sokat vesztett érdekességéből, finomságaiból (vagy éppen izgalmas túlzásaiból) a forma, a végeredmény szemből kissé bumfordi, összességében pedig talán a régebbi Le Mans-i prototípusokra emlékeztet - nem véletlen, egy korábbi változatát éppen a huszonnégy órás versenyen szerették volna indítani. Az acélvázas és karbonszálas elemekkel dolgozó autó beltere is egy célgépet idéz, a Formula-1-es versenyautókéhoz hasonló kormány, rengeteg kapcsoló és versenyülések kaptak helyet benne.

A végleges hajtásrendszert kétéves fejlesztési-tesztelési folyamat előzte meg, de persze a korábbi tanulmányokba is sok-sok esztendőnyi munkát fektettek. A négy villanymotor összteljesítménye 653 lóerő, az energiát nagyon könnyű GreenGT H2 hidrogéncellás rendszerből nyerik. Ebben is ott van a nyomatékvektorozásra képes összkerékhajtás. Az 1,4 tonnás kasznit ez a technika 3,4 másodperc alatt gyorsítja százra, végsebessége 300 km/h.