Használtteszt: Toyota Highlander Hybrid (2006)

Első ránézésre testes darab a Highlander, egy arasz híján öt méter, és a hibrid változat két tonna fölött van. Kívülről azért furcsa, mert kicsit hasonlít a korábbi RAV-4-re és a Land Cruiserre is, ezért az ember nézi, és nem érti, hogy miért nem stimmelnek a méretek. Így fehérben látványos, szürkében viszont észrevehetetlen. Toyota ez, nem Lexus.

Belül tényleg Amerika. Karottát szíven üti, ahogy meglátja az ajtókon a műfát, a kőolajbázisú fa kicsit túlteng mindenhol, és nem túl szép. Amúgy a szokásos amerikai, enyhén csúszós bőr, sima, bőrszerű felszínű műanyag világba csusszan be az ember.

A fő momentum: a tér hatalmas. A második sorban is. De még leghátul is elfér egy gyerek, mázsa alatt, tudják, arrafelé ez szempont. Pohártartó hegyek, külön szabályozható klíma még leghátul is, érintőképernyő, és hasonlók. Más semmi megragadó nincs benne, tán a műszerek érdekesek egyedül. A képernyőn a szokásos Toyota-hibrid energiadiagram és az éppenmimegy-ábra, mint egy Priusban. Egyetlen apró különbséggel: itt van egy plusz villanymotor, ez hajtja a hátsó tengelyt, ha kell. Persze, nem minden Highlander AWD jelzésű, sőt, a 2008-ban bemutatott második generációból már létezik belőle fronthajtásos, 2,7 literes, négyhengeres benzinmotorú hibrid is. Régen ilyen még nem volt, de akad szimpla 2,4-es benzines alapverzió is.

Karottával elindulunk, de azon kívül, hogy elismerően csettintünk a csend miatt, majd megbeszéljük, hogy milyen átkozottul megy padlógázon – max. nyolc másodperc alatt lehet százon – valahogy elterelődik a figyelem az autóról. Még konstatáljuk, hogy kicsit billegős kanyarban, elég érzéketlen a kormány, meg hogy milyen bivaly a klíma, aztán az élet nagy dolgairól dumálunk, mint gyermek, és hasonlók. Megállapodunk, hogy az autóvásárlás-projekt végéig nem lesz cikk a Highlanderről, csak ha már megvette.

Mert ilyet akar. A célra tökéletes, a teljesen funkciócentrikusan helyváltozatásra termett izé az, Amerikába szánt bumfordi belső dizájnnal, de legalább elég ósdi ahhoz, hogy ne legyenek túl vastagok a tetőoszlopai, ki lehessen belőle látni, és hasonlók. Asszem, ennyivel el is intéztük volna az autót, ha nem készült volna pár kanyarodós fotó is vele. Mert akármilyen hihetetlen, így forszírozva a dolgot, a Highlander összeszedi magát, és elkezd dolgozni alatta a futómű. Igaz, dől, de közben SUV-mércével mérve betapad a gumi, nem gonoszkodik, jól irányítható és nem ostobán alulkormányzott. Szinte jó nézni. És a fékje váratlanul jól fog.

Hogy terepen milyen? Semmilyen. A Toyota az amerikai honlapján egyébként külön felhívja a figyelmet: The Highlander Hybrid is not designed to be driven off-road, hogy azaz a Highlander Hybridet nem arra tervezték, hogy terepezzenek vele. A kocsi alá nézve elég nyilvánvaló, hogy miért: az akkucsomag alul van, a két tengely között, a benzintank előtt – a hét ülés miatt nem lehetett a csomagtartóba pakolni, mint a Prius, vagy a Lexus limuzinok esetében. Ezért aztán 16 centi a hasmagassága, ami alig több egy normál személyautóénál.

Viszont úton nagyon megy: ha a 211 lóerős benzinmotor, az első, 185 lóerős (136 kW) villanymotor mellett besegít a 76 lóerős (56 kW) hátsó, egész rémisztő a lendület. Amikor bekapcsol a V6-os, ugyan lesz motorzaj, de átkozott jó a hangja. Ennél már csak az a jobb, amikor csak villanymotorral gyorsítunk, előremenetben, normál gázkezeléssel 40-50-ig gond nélkül sikerül. Az össz-teljesítmény egyébként cirka 270 lóerő, mivel az áttételezések olyanok, hogy a három maximum nem egyszerre jelentkezik – ergo nem adhatók össze. De így sem rossz a Lexus RX 400h-ból átvett hajtáslánc.

Az ember végigpróbál mindent, és lenyugszik, hogy minden oké, megvannak a lovak és a kilowattok. Utána már csak azt nézegeti, hány jutalompontot kap az energiadiagramon. Gergő és feleségének stílusában picivel tíz liter fölötti az átlag, Gergő bevallása szerint, ha ő nem vezeti, lemegy tíz alá, városban járkálva is. Ez azért döbbenet, mindez csendben, szenvtelenül, és rugózva. Valószínűleg ez tetszett meg Karottának, el is eldöntötte, hogy ilyet vesz.

Már január van, és elárulhatom: végül nem lett semmi a dologból. Ennek számos oka van, többek között az a számos forint, amely végül hiányzott a büdzséből. Igaz, Toyota lett, és hibrid, hogy Dia is szívesen vezesse, és majd befér a hamarosan érkező baba is. A kutyát meg nem kérdezték: egy Prius II, szintén Amerikából. De az már egy másik történet.