Sok egyéb mellett azért jó totalcaros újságírónak lenni, mert az ember postaládájában olykor egészen képtelen levelek landolnak, s jó részük mögött valódi sztorik húzódnak.

Itt van például egy vasárnapi üzenet a „valaki mentse meg” tárggyal, amit Hanusz Ákostól kaptam. Így szólt:

Tisztelt Csikós úr,

azért írok Önnek, mert találtam a neten egy eladó Ikarust. Hátha ismer valakit, aki ilyet keres, és van pénze, ideje és tudása, hogy hazahozzon és megmentsen egy kis történelmet a hazai buszgyártás fénykorából…

Üdvözlettel: Hanusz Ákos

Az ember meg ilyenkor kattint, mert nem bírja ki.

Ez az eredeti, amerikai oldal

Egyik este, a tizenhatodik kerület egyik forgalmas főútján kocsikáztam hazafelé, amikor furcsa fényt láttam villódzni előttem. Valaki azzal szórakozott, hogy egy lézer-pointerrel világít rá az autókra, buszokra, gyalogosokra. Előbb az úton cikázott a piros pont, aztán a kocsimban. Majd belevillant a szemembe. Rohaggyámeg, idióta.

Ha párás, poros a levegő, vagy esik, tökéletesen látszik a lézercsóva

Ha így megy tovább, a rákgyógymódokkal vetekedő víruskarriert fog befutni az a videó, amit először az Origón láttam, aztán kiderült, hogy a Jalopnik irányából fúj a szél. Így vernek át a használt gumival. Jajaj! Eladják neked újként. Bármerre lépünk, életveszély leselkedik ránk, azonnal vezessék be a hologramos zárjegyet a gumiabroncsokra!

Persze azt, akinek nem gyanús a szürkére kopott gumiban a friss, ébenfekete horony, azt csapják csak be. De ilyet nem mondunk, hisz néhányan meg sem nézik, mit rakott fel a gumis, mert egyszerűen nem értenek hozzá.
Íme a videó.

Ugye milyen hátborzongató?

Alapvetően Ken Blockot, mint srácot bírom. Közvetlen, rendes figurának tűnik, körülvéve ingyenélő hülyékkel és menedzserekkel. Megcsinálta a szerencséjét, jókor volt jó helyen és ebből lett egy valag pénze, amit senki nem irigyel tőle, mert megdolgozott érte. Egyedül az őt körülvevő hype-tól vagyok rosszul, mert Kenny azért nem akkora májer, hogy okvetlenül hasra kelljen esni tőle. Eleve összkerekes autókkal játszik, nem ügyetlenül, ez tény, de azért na...ráadásul kicsit kiégett már a formátum is, attól függetlenül, hogy hány trükkel és kamerával vették fel.

Utánozni persze ér, csinálják is sokan: versenykamionnal, papírautóval és most végre megcsinálták Skodával is. A csehek. Egy 1400 köbcentis KitCar-motoros 130LR-rel és egy lassító kamerával (156 lóerő, egy tonna önsúly, sperr és miegymás). Oké, nem egy Golden Gate-drift, de azért adja, gumifüst nélkül is. Az első részt itt nézhetik meg, de ez a második jobb lett.

Oké, jöhet a többi.

Az imádnivaló ékszerdoboz ...

Azzal, hogy megvettük az autót, egy álom vált valóra, főleg az öregemé ... az igazi az lenne ha még állna mellette egy biturbós Ghibli II...:D

Megvan annak a sajátos hangulata, ha az ember íróasztala egy munkatársával közös. Legalábbis akkor, ha a kollégád egy olyan jó fej srác, mint Rudi, mert akkor az egész helyzetet körbelengi a tolakodás minden látszatától való félelem. Azt hiszem, ez lehet az oka, hogy egy évvel a költözés után egyikünk sem lakta még be igazán az asztalt, amit az egymást váltó címlapügyelethez használunk. Csak hogy mindenki értse: mindezt egy olyan környezetben, ahol a tőlünk balra ülő Zách Dani január óta egy Briggs motort használ papírnehezéknek, Csikós egéralátétéből mellek nőnek, Pista meg egy orálozó thai kurvával néz farkasszemet a monitor mellett. Az első bútordarab mondjuk már nekünk is megvan.

Dr. Szerényi Gábor egy egészen jó ember. Legalábbis ilyennek ismertem meg és ritkán csalódom az emberekben. Megkedveltem, mert elképesztően felkészült és soha nem hagyja el a jókedve és ha látja a stáb, hogy a szereplők még este bírják és viszik előre a dolgot, akkor mindenki úgy megy haza aznap, hogy csináltunk valamit. Valami jót.

Én sem tudtam sokáig, hogy valójában már volt köze a Totalcarhoz, hiszen évekkel ezelőtt ő volt az, aki Winkler nagy sikerű könyvéből, a Nagyvárosi Természetbúvárból készített filmsorozatot vezette. Na, kicsi a világ. Szerintem remek kis sorozatot hoztunk vele össze, ma (szombaton, november 29-én) láthatták az első részt 16.00-tól a Spektrumon. Nézzék meg, érdekes kérdésekre adunk választ.

Oké, nem mai anyag, de okkal került be a Minden idők legdurvább versenybalesetei válogatásba Diumar Bueno 2012-es balesete. Tudjátok, a Fórmula Truck az a brazil versenysorozat, ahol az 1200-1300 lóerős gépek sebessége nincs 160 km/órára korlátozva, mint Európában (illetve csak a pálya egy pontján kell erre a sebességre lassítaniuk). Elég látványos, bár tény, hogy amikor 185-ös tempónál elmegy a fék, akkor sok esélyed nincsen. Diumar túlélte, bár mindkét lába és jobb karja eltörött. Nagyon nem lettünk volna a helyében arra a pár másodpercre.

Mondjuk Dilmar nem tud kicsit esni, hiszen két évvel korábban is úgy akadt össze Bruno Junqueirával, hogy ihajj. Junqueira neve ismerősen csenghet, a tehetséges srác Mark Webber előtt nyerte meg a Formula 3000 bajnokságot, volt Forma-1-es tesztpilóta és évekig a Champ Car élvonalában autózott. Úgy látszik, végül a kellő mennyiségű adrenalint itt találta meg.

Érdekes egy dolog ez a tévézés, magával hozza azt, hogy néhanapján vadidegenek köszönnek rá az emberre, akikről persze aztán kiderül, hogy tök jó fejek, kedvesek és valójában szeretik azt a hülyét, akivé néha lenni kell. Sokszor a szerep kedvéért, de van olyan - és ez utóbbi az igazi -, amikor csak úgy, spontán jön a jókedv. Mert jó a hangulat és végre, végre olyan dolgokról beszélünk, melyekre sokan keresték már a választ. Mert a kérdés sokszor egyszerű tűnik, pedig...

Azt hiszem, olyan vagyok, mint egy gyerek: minél tovább mondják valamire, hogy nem szabad, annál kíváncsibb vagyok. Most például a wankel-motorra zizzentem rá. Az utolsó szériás (FD) Mazda RX-7-es úgy tizenkét éves korom óta izgat, de a stabil likviditási zavaraimnak hála marad a netes csöpögés. És a YouTube valamelyik nap ezzel kezdte a számomra ajánlott rovatot:

Elmúltak már azok az idők, amikor az újságkészítés csak fotózásból és írásból állt, végeredményben pedig cikk- és hírközlésből. Amely újság ma nincs ott a közösségi média ilyen-olyan felületein, az annyit is ér. Mi is annyi helyen vagyunk már ott, hogy a leghűségesebb olvasók sem tudják követni, de néha még mi sem. Most letisztázzuk, melyik mire jó. Rövid közösségi médiás gyorstalpalóval egybekötött infódömping arról, hol és milyen minőségben követhetsz minket.

Facebook

Pista vezényletével negyedik éve kezeljük Facebook-oldalunkat, amit már több, mint 74 ezren követnek. A közösségi oldalak number one-járól van szó, aki ne tudná miről, az nézze meg David Fincher Közösségi Háló című filmjét, vagy olvassa el a Facebook wikis szócikkét, ott tényleg mindent megtalál. 

Hogy az ember mennyire élvezi a bringázást, leginkább a saját kreativitásán múlik. Először mindenki csak leféli magát a lejtőn, aztán, ahogy gyűlik a tapasztalat, úgy lesz egyre élvezetesebb játszótér a hegyoldal. Egy földkupac, amiről el lehet ugrani, egy vastag gyökér, ami mandínernek is jó, vagy nagyobb kő, amiről elpattanva átrepülhetjük a sziklakertet. Nincs két egyforma nyom, és ahogy a századszor is végigcsinált pályának is megvan a maga szépsége, úgy egy friss ösvényen zúzni is élmény.

Nem tudom, hányan emlékeznek még a régi 124-es Merci kombimra, amit jó hét éve adtam el. Született is belőle egy cikk anno, Intergalaktikus lúzerszopás fénysebességgel címen. Mert az volt. Az eladás is, az autó is.

Egy vagyont költöttem rá, hogy ilyen legyen

Irtózatos Gumimaci

Mindenféle G-t nyúztam már az elmúlt röpke 16 évben, tudom az összes erényét és bambaságát, de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből, hogy nekem a végére kell járnom ennek az irtózatdús sztorinak, beleülök ebbe a híres modellbe csak azért is!

...akkor most fogod.

Ez a féltengelycsukló:

forrás: educationalgifs.com

A differenciálművet pedig egy remek, 1937-es (!!!) oktatóvideóval magyarázzuk el:

Ja, hogy ne nézzünk ennyire amatőrnek? Akkor lépjünk egyet, tudod, hogyan működik a sebességváltó szinkronizálása?

Neked, kedves Olvasó, mi a kedvenc szemléltető mozgóképed?

Ha szombat délután szeretnél egy jót szórakozni, még mindig nem késő elindulni a Kakucsringre. Bár a pályázóknak előzetes regisztrációra volt szükségük, nézelődni bárkinek lehet, természetesen ingyen és bérmentve. Van mit nézni, látványból nincs hiány – annak ellenére sem, hogy ezúttal nem driftes bulit tartunk.

Velünk van Varga „Cigány” Zoli is, akivel mindent felvettünk, amit csak kellett, így már tíz órától azoké a pálya, akik felhőtlenül szeretnének egyet csapatni. Van büfé, meleg tea, és persze nem hiányozhat a Totalcar szerkesztősége sem. Gyere hát, ne habozz, ebéd utáni programnak is kiváló ez a benzingőzös móka! Délután négyig kint vagyunk.

Már a legyeken is látszik, hogy ősz van, még ha viszonylag meleg is az idő az ilyenkor szokásoshoz képest. Kicsit bágyadtabbak, először észre sem veszik, hogy elindult a kocsi, aminek a szélvédőjén megpihentek. Utána pedig már csak kapaszkodnak, ahogy bírják. A lábán tapadókorongjai vannak, azzal nem nehéz, de a végtelenségig a légy sem bírja. Ha már úgy adódott, hogy kipróbálhatom, lefolytattam egy kísérletet. Elnézést az álló formátumú videóért, de a spontán kísérlet olyan hirtelen adódott, hogy a kapkodásban így vettem fel.

A légy pont akkor adta fel, amikor megnyomtam a telefonon a stop gombot. Természetesen komoly biológiai megállapításokra ez a kísérlet sem ad alapot, ahhoz komolyabb méréssorozat kéne, de erre csak a brit tudósoknak van kapacitása. Továbbá bármiféle megállapításnak azt is tartalmaznia kell, hogy mindez kifejezetten a Suzuki Balenóéval azonos állásszögű szélvédőkre igaz.

A fenti mondatot az után mondtam, hogy a hatalmas fémkonténer megremegett a robbanástól és sűrű, maró fehér füst kezdett el terjengeni, amit a szél naná, hogy felénk fújt. Addig sem nézték túl jó szemmel ténykedésünket a vastelepen, pedig ez a műsor aztán igazán kapcsolódott a helyhez.

Ugyanis a fémekről volt szó és mint olyanok, a fémek nagyon-nagyon érdekesen képesek viselkedni. Többségük pl. por formájában elképesztően gyúlékony, lobban- és robbanékony, mindenféle tűzijáték remek alapanyagául szolgálnak. De míg többségüket jól ismeri mindenki (magnézium, vörös vas-oxid) mi beszereztünk pár igen-igen ritka fémet is, melyeket konkrétan aranyáron adnak. Persze csak azért, hogy megnézzük, tényleg úgy viselkednek-e, mint azt sok laikus feltételezi és leírja akár tankönyvekben is.

Igen, volt egy kis fricska is az egészben, mert kiderült, hogy azért nem minden van úgy, ahogy gondolták, de ez a gyakorlati tudomány már csak ilyen. Mondjuk azt éppen nem gondoltam, hogy valaha az életben megismétlem még a tínédzser oroszrulettet, de a helyzet megkövetelte. Csak a meggyújtott petárda helyett itt egy gyors mozdulattal egy kicsit neccesebb szitut kellett megoldani. Van ilyen, ezért hívják a kísérletet kísérletnek és nem másképp.

Na mindegy, a lényeg, hogy az üvegszál-karosszériás kis villanyautó rosszul viseli, ha mozgó tűzijáték-platformnak gondolják, a Vasúttörténeti Park közelében lakó gyerekek viszont feledhetetlen hétvégi látványosságot kaptak. Kinek volt az ötlete, hogy majd Csabi cimborám a platóról lövöldözzön egy gigacsúzlival (szemüvegben és vegyvédelmiben) színes tűzvirágokat az égbe, na azt csak sejtem, de az biztos, hogy régen nevettem már magam úgy könnyesre, mint ott és akkor.

Ne legyenek restek, sírjanak és szörnyülködjenek önök is velünk szombaton, 16.00-tól a Spektrum TV-n a Brutális kémia utolsó, negyedik epizódján. Bolond egy műsor lesz, én szóltam.

Garantáljuk, hogy ilyet még nem láttak. Gépek, melyeket megkönnyezünk és művészet a raktérben.

Hollandiában újragondolták. MAN-nel.

 Főnök!

Finoman gyöngyöző vízcseppek, lassú beúszások, lendületes zene, száguldás, van itt minden. Semmit nem tudok róla, de akarom :D

Hihetetlen, hogy már három hét is eltelt azóta, hogy Totalcar lebilincselő cikksorozatot küldött Magyarország legérdekesebb elhagyott katonai létesítményeiről, a Hajagtetőn magasló rádióállomásról, a Pákai védvonalról és Kunmadarasról, ahol egykor négyezren éltek és minden órában harcirepülők süvítettek az égbolton. A Totalsár- Keressük a bajt kalandtúrán kollégáink letértek a járt útról, mert a járatlan érdekesebb. Alaposan megkínoztak egy szinte új Nissan X-Trailt. Sátraztak ott, ahol két évtizede még szovjet csapatok trappoltak és lemásztak oda, ahová manapság senki, akinek kedves az élete.

Talán fel sem figyelünk erre a majd kétéves videóra, ha nem a híres Abbey Roadon készül. Igen, ott, ahol a Beatles legendás fotója készült.

Ezen a zebrán gyakran turista tömegek fotózgatják magukat, hogy leutánozva a világhírű lemezborító fényképét egy igazi londoni szuvenírt vihessenek haza magukkal. Ilyenkor a turisták miatt az autók is lassabban haladnak, gyakran szinte lehetetlenné válik a közlekedés. De most épp senki nem fotózkodott, a forgalom normális tempóban haladt.

Pont a lány előtt kel át egy csoport, éppen akkor indulnak el az autók, amikor ő a zebrához ér. A másik oldalon érkező autók ezért elkezdenek gyorsítani. Ekkor egy magas, fekete SUV takarja őt, a túloldalon közeledő sofőrnek esélye sincs meglátni, hogy mire készül. És ő ebben a pillanatban kezd el rohanni.

Hát többek közt ezért mondják, hogy az úttesten soha ne rohanj. Még gyalogtempónál is előfordulhat, hogy takarásból lép az ember az autó elé, de legalább esélye van az autósnak észrevenni minket, és megállni. Így, ahogy a lány csinálta, esélye sem volt a Golf sofőrjének. A vezető szemszögéből nézve most az a legnagyobb szerencséje, hogy a helyszínen működött a kamera, és rögzítette, mi történt. Enélkül nagyon nehéz lenne bizonyítani, hogy ő szabályos volt, és nem az ő hibájából ütött el egy gyalogost a kijelölt átkelőhelyen.

A liveleak kommentelők persze viccelődnek, Beatles szövegeket idéznek, HELP! she needs somebody, HELP! not just anybooooddddyyyyy, meg hogy Beep-beep-mmmmh-beep-beep-yeah! , mi több, egész versszakokat éreznek idevágónak:

Help me if you can, I'm feeling down
And I do appreciate you being 'round
Help me get my feet back on the ground
Won't you please, please help me

Ez mind jópofa, de annyira azért nem vicces a dolog, ilyen balesetben bármijét eltörheti az ember, de szerencsétlenebb esetben az életébe is kerülhet a figyelmetlenség – kevésen múlt, hogy a lány nem került a szemből érkező kereke alá. Javaslom, mindenki nézze meg egyszer, és lehetőség szerint mutassa meg másoknak is ezt a videót, szerencsére nem történt nagy baj, de tényleg nagyon tanulságos.

Akit érdekel, hogy ebben a pillanatban mi történik az Abbey Road Studios előtt, kattintson erre a linkre, a stúdió kamerája éjjel-nappal mutatja a helyszínt.

Amióta vezetek, mindig is motoszkált a fejemben a gondolat, hogy taxizni kéne. Szeretek vezetni, ismerem a várost, bírom a budapesti éjszaka hangulatát. Ha belegondolok, taxiztam is eleget, hoztam-vittem a rokonokat a reptérről, sofőrködtem a buliból hazafelé nem egyszer, százszor. Főállásban persze hamar az agyamra mennének az utasok, nem lenne nekem való, meg a taxistrükkök se mennének, nem vagyok elég vásott. De hobbiból, mondjuk szilveszterkor, amikor akkora a tolongás, hogy fel se veszik már a telefont a diszpécserek, beugranék egy estére sofőrnek, csak a buli kedvéért.

Amikor meghallottam, hogy itt az Uber, dörzsöltem a tenyerem: ez az, eljött az időm! Autóm van, jogosítványom is, egyszer-egyszer elvállalnék egy fuvart, amikor nincs jobb dolgom. Vagy munkába menet, esetleg hazafelé. Vegyes a megítélése ennek a fénysebességgel terjedő cégnek, de annyi helyen működnek már, csak van benne valami – gondoltam.

Ahogy hallani, külföldön nem egy sofőrnek bejött a dolog, félnek is tőle a taxisok, mint ördög a tömjénfüsttől. A feltételek kissé zavarosak, de egy próbát megér, gondoltam. Ha már ekkora hype lett körülötte, különben is le kéne tesztelni sofőrszemmel. Már csak brahiból is. Ez még a múlt héten volt, amikor úgy tűnt, nagyon be fog indulni nálunk is.