A Juha Kallio nevével fémjelzett finn rockmotorsport két remek kis videót tett közzé. Nem kis fába vágták a fejszéjüket, ugyanis egy 12 éve be nem indított Forma-1-es autóba leheltek újfent lelket. Méghozzá nem is akármilyenbe! A Danka-szponzoros Arrows A18 volt az, amely 1997-ben belopta magát a hazai szurkolók szívébe, amikor a zseniális Damon Hill a Hungaroringen megmutatta (főleg Frank Williamsnek, aki megvált tőle), hogy egy ilyen másodvonalbeli autóval is képes borsot törni a nagy csapatok orra alá.

A Yamaha-motoros autó a szezon elején nem muzsikált túl jól, pedig Tom Walkinshaw (aki a legendás Jackie Olivertől vette meg a csapatot) mindent megtett a jó eredmény érdekében. Aztán zseniális húzással leszerződtette műszaki igazgatónak John Barnardot, aki a Forma-1 talán legnagyobb újítója volt: ő hozta be a félautomata váltót és a karbon-kompozit monocoque-t a sorozatba. És Barnarddal együtt jöttek az eredmények: pontot szereztek Silverstone-ban, a Nürburgringen és persze Magyarországon.

Hill imádta a Hungaroringet és a Hungaroring imádta Hillt. Az utolsó körben adódtak gondjai a gázrudazattal, így végül minden idők legtöbbet érő második helyén fejezte be a futamot Jacques Villeneuve mögött.

Nem tudni, hol töltötte az elmúlt 12 évet a Yamaha OX11-motoros Arrows A18, de az biztos, hogy a finnek most megpróbálták beindítani a háromliteres V10-est. Sokan amúgy nem tudják, de ez a motor valójában egy Judd JV (amely egyenesági leszármazottja az 1991-ben bemutatott, 72 fokos hengerszögű, 3.5 literes, V10-es Judd GV-nek, amellyel a teljesen esélytelen BMS Scuderia Italia-csapat dobogós helyezést ért el San Marinóban), amelyre a Yamaha készítette el a hengerfejet. Az OX11 extrém alacsony súlyponttal és tömeggel rendelkezett (105 kiló a Renault RS09 121 kilójához képest), azonban gyengébb volt (alig 710 lóerő a Renault 755-éhez képest). 

És most jöjjenek a finnek a kicsi műhelyben (érdemes megnézni a háttérben letakart dolgokat), a maximálisan CO-álló, ősz, Arrows-szerelő bácsi és a csoda, ami illúzióromboló lehet annak, aki azt hiszi, hogy egy versenymotor (pláne, ha 12 évet állt) beindítása egyenlő a gombnyomással.

Ez bizony ilyen, de miután már kitisztult a köd és minden üzemmeleg lett... Nos, a V10-es Judd/Yamaha hangja bizony betöltötte a műhelyt. És mindenki mosolygott: él a szörny. Tudják, hol adta le maximális teljesítményét egy korabeli, Forma-1-es V10-es szívómotor? A 17 000 - 20 000-es tartományban. És ebben a videóban nem forgatják 10 ezer fölé. OMFG.

De hogy ne maradjanak hoppon, itt megnézhetik, hogyan dolgozott és szólt a már emlegetett Renault RS09-es 20 ezres fordulatszámon. Libabőr on!

 Ha minden jól megy, akkor talán hallunk még ilyet pár év múlva a Forma-1-ben.

A tunéziai IPEIEM diákjaival együtt élve az ember előbb-utóbb talál beszélgetőpartnert. Én csak vágytam rá, hogy mérnök lehessek, ők viszont jó eséllyel azok is lesznek, nincs olyan napszak, amikor ne görnyednének a könyveik felett. A szomszédom, Anas, lelkesen kapta fel a fejét, amikor szóba került a Formula Student, bár a hangjából kihallottam némi szomorúságot. Azt mondta, nekik sajnos nincs pénzük ilyesmire, de ha egyszer a városában járok, megmutatja, hogy mit reszelgetnek ők.

Paszikaaaa

Tehát: sportosan vezetek, pályán is, mindenhol, szeretem ha egy autó megy, megindul, a hegyekben nagyon jól fekszi a kanyarokat, és meg tud állni, ja és diesel-párti vagyok!

Nem is kellett kétszer mondani a gyártásvezetőnek, hogy ehhez a dologhoz hívjunk inkább kaszkadőrt. Így került képbe Kíves Gyuri, aki a magyar kaszkadőrök rangidős keresztapja, aki Unger Bélával egyetemben kaszkadőriskolát is működtet és megszámlálhatatlanul sok külföldi és hazai filmben szerepelt. Többek között a magyar televíziózás leghíresebb akciójelenetében is őt látjuk (mármint a legurulást Gyuri csinálta):

Nem tudom, hogy a sokkoló képek után van-e értelme még folytatni, talán túlélték és itt vannak még. Na szóval megjött Gyuri és hozott egy vödör tűzálló zselét, ami állagát tekintve a szagtalan gépzsír és a náthás-vizes takony közötti skálán található. Magyarán elég undorító cucc, és ezzel kenték be a fejem a szemetek, nem titkolt örömmel tuszkolták a fülembe is és ha véletlenül kinyitottam a számat tiltakozásul, akkor azonnal oda is tolták. A lényeg, hogy hangosan röhögtek, amikor megállapítottam, hogy most teljesen úgy festek, mint aki véletlenül egy masszív bukkake-partiba keveredett.

A cucc amúgy meggyőző és Gyuri szavára lehet adni, többször gyulladt meg rajta kabát, mint amennyi rajtam elkopott, így ha ő azt mondja, hogy ez a remek vízfelvevő-képességű anyag megvéd, akkor az úgy is lesz. Lényegében hasonló szuperabszorbensként működik, mint a mezei gyerekpelenkában található polimer, amely meglepően sokáig ellenáll a kigyulladásnak, mivel a tűz először a vizet kell, hogy elpárologtassa belőle.

Aztán meggyújtották a fejem. Ami semmivel nem járt, magam is meglepődtem, hogy a zselé által lehűtött fejemen semmit nem érezni. Gyuri azonban óva intett: csalóka a dolog, mert amikor már meleget érzünk, akkor már - jó eséllyel - szagot is fogunk, mert ég a hajunk. Valahová 30 másodperc környékére saccolta az időtartamot, mialatt a sapka átég a fejemen és a lángok elpárologtatják a hajamba kent zseléből a vizet. Viszont nem tudta, hogy lélekben elbúcsúztam a hajamtól abban a pillanatban, amikor elolvastam a forgatókönyvet. Eleve úgy köszöntem el a feleségemtől reggel, hogy megoldom a hajvágást ma, szóval fél percnél nem volt megállás. Aztán szóltak, hogy már átégett a sapka, nem kéne kivárni a végét...

Nem akarom részletesen elmesélni, hogy mi munka volt ezt a dzsuvát letörölni magamról, de a hajam megmaradt, a tűzálló zselé jelesre vizsgázott. És ez még csak a kezdet volt, hiszen a Brutális kémia 3. epizódjában meggyújtottunk egy brifkónyi (kamu)pénzt, nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a koffer és az asztal is kigyulladt, de a pénz aránylag sértetlen maradt. Egyszerű trükk, de a metánhabbal ne nagyon kísérletezzenek odahaza, elég veszélyes dolog, bár kétségkívül látványos, ahogy egy pillanat alatt ellobban a kezünkben, mi pedig nem érzünk ebből semmit. Kivéve, ha a szél elfújja a habtornyot és vállig leperzseli a szőrt a karunkról. Akkor lesz egy kis disznótor-szag...

És ez még csak a kezdet volt. Maga az epizód elég forróra sikeredett, a kaszkadőrökre pedig még szükség volt a továbbiakban is. Figyeljék csak szombaton (azaz november 15.-én) 16.00-tól a Brutális kémiát a Spektrum TV-n!

Örülünk, mert tananyag, vagy szakdolgozat már voltunk, de lexikonban szócikk még nem. Mostanáig. Tudjuk, van abban valami perverz, amikor az ember a maga szobrát faragja, de minket sem a szerénységünk miatt szeret az olvasó, szóval megírtuk, itt lehet megnézni.

Tavaly hatalmas siker volt a Faluvégi Farolás nevű low-cost rendezvényünk. Sosem gondoltuk volna, hogy a picike Kakucsringen ilyen remek bulit tudunk csinálni, aránylag problémamentesen, remek hangulatban. Ilyen ni:

Szerintem simán csak az ország legjobb hangulatú rendezvénye volt tavaly, ha másért nem, már csak azért is, mert senki nem költötte el a gatyáját rá, egy-két kivételtől eltekintve hiperjófej volt az egész társaság és végre egy olyan autós rendezvény volt, ahol az autóbuzéria nem szegregált, hanem összekötött. És ez mindennél fontosabb, az egymás elfogadásának és a kirekesztő márkafanatizmusnak itt helye nincs: mindenkinek egyformán jó.

És most folytatjuk. Ezzel kapcsolatban van egy rossz és egy jó hírünk is sajna. Kezdjük a rosszal: a driftelés sajnos a politika áldozata lett a Kakucsingen. Nem kell nagyon belemélyedni, legyen elég annyi, hogy egy igazán szűk látókörű, ostoba és helyi érdekeket kiszolgáló döntés született. Mindegy, meghallgattam a Zero the Hero-t és túltettem magam rajta. Nyilván a drift tiltása nem azt jelenti, hogy ha kanyarban elúszik az autó, akkor hengerbucskázva fúródhatunk csak a földbe, de a szándékos sedrintésért a figyelő szemek bizony keményen szankcionálják a pálya üzemeltetőjét.

Szóval driftelés nincs.

A jó hír viszont az, hogy a hazai rali egyik igazi ikonja, a BMW-k nagy rajongója és a közönség Oscar-díjas szórakoztatója ott lesz autóstul, hiszen Varga "Cigány" Zoli - azon felül, hogy egy közös projekten dolgozunk - még stand-upból is remek. És nem rejti véka alá a véleményét senkiről és semmiről. Cigivel korán reggel kezdünk, elkészítjük a szükséges felvételeket és 10.00-kor átadja a pályát nektek, akik egy aránylag kockázatmentes helyen tanulnátok az íven autózást és tapogatnátok ki határaitokat. Természetesen a mester ott lesz és közös meditációs gyakorlat keretén belül magyarázza el a lapjával való közlekedés fortélyait (na meg mást is).

A móka 10.00-tól 16.00-ig tart (papíron), a helyek száma limitált, hiszen mintegy 50 autót tud kiszolgálni a pálya úgy, hogy ne nyúljon rettentően hosszúra a várakozással töltött idő (sorban állós történet, mint legutóbb). A Totalcar pedig tévézik is (az OMG Visuals ezerrel készül), két, jeles tévés majmunk is eljön, büfé és meleg tea lesz bőséggel, remélhetőleg az időjárás sem lesz mostoha és persze ott leszünk mi is szerkesztőségileg, síppal-shoppal, nádi hegedűvel.

FIGYELEM! A résztvevőknek előzetes regisztráció szükséges. Kattints ide, írj e-mailt, melyből ne feledd ki a neved, ha ketten akartok sofőrködni (maximum ennyi lehet), akkor a mitfárered nevét és az autód típusát is írd oda! Miután elfogytak a helyek, a regisztrációt lezárjuk és csak azok tudnak a helyszínen befizetni, akik idejében regisztráltak! A regisztrációt november 20.-án lezárjuk. A nevezési díj 12 000 forint/autó, + 6000 a második sofőr részére.

Elő a verdát, tele a tankot, találkozzunk november 22.-én, szombaton a Kakucsringen! Gyerönk!

A MotoGP-t legalább annyira (sőt, lassan jobban) szeretem, mint a Forma-1-et. Nincs ebben semmi különös, a változatosság gyönyörködtet, nem különben a nagybetűs VERSENY, amit ezek s rácok rendeznek 300-as tempó mellett. Odaállsz, húzod a gázt, nincs boxtaktika, gumicsere, tankolás és KERS, jó ez nagyon.Ajánlom mindenkinek, pláne, amióta Marc Marquez, ez a Senna-kaliberű tehetség feltűnt és amióta Rossi és Lorenzo alá ismét ütőképes motor került. Plusz még ott van Smith, Barbera, Pedrosa és még tucatnyi zseni.

Azonban úgy gondolom, hogy Marquez lesz a MotoGP meghatározó embere, a srác egyszerűen elképesztő (pedig nagy Rossi-rajongó vagyok). Hogy miért? Mert nem adja fel soha. És erre a legjobb példa talán ez a videó, melyben csapatként működik a csapat és példaértékű módon, hatalmas szívvel és akarással oldják meg a lehetetlent.

A motorsokk.hu írta le pontosan a 2010-es sztorit, idézem:

Marc Marquez tízedik győzelmét aratta az idei 125kcm szezonban, ezzel ismét egy lépéssel közelebb került a 2010-es világbajnoki címhez, a legdrámaibb körülmények között vasárnap, az utolsó előtti körben, Estorilban.

A 17 éves versenyző közvetlenül riválisa, Nico Terol mögött volt, amikor az első versenyen piros zászló lépett érvénybe az eleredő eső miatt, aztán elesett, „mint egy kezdő” (az ő szavaival élve), úton a rajtrács felé a második rajthoz.

Miután törött spoilerrel visszatért az Ajo Red Bull Derbi boxába, a csapat frenetikus gyorsasággal kijavította a motort, de Marqueznek így sem sikerült időben visszaérnie a rajtrácsra, hogy elfoglalja a második helyet. Ezzel szemben Marqueznek a rajtrács végéről kellett rajtolnia, de mivel korábban rengeteg versenyző bukott, ez az utolsó rajtkocka ténylegesen a 16-dik volt.

A villámstart után – ismét szikrázó napsütésben – Marquez az első kanyar után már az ötödik helyen volt, és a hátsó egyenes végén pedig már harmadik Terol és Aspar Apriliás csapattársa, Bradley Smith mögött.
Smith a csapatérdeket szem előtt tartva motorozott és mindent megtett annak érdekében, hogy védje Terolt, de Marquez a kilenckörös második versenyszakasz harmadik körében már második volt spanyol honfitársa mögött.

Az Ajo Derbi csapat már az első rajt óta „P2 OK” üzenetet mutatott Marqueznek, ezért Marquez visszavett a tempóból és nem támadta Terolt – ez a taktika viszont majdnem visszájára sült el, amikor a 6-dik körben Smith visszavette a második helyet.
Marquez többször is megpróbált elmenni az angol mellett a féktávokon, de Smith minden támadást sikeresen visszavert, aztán az utolsó előtti körben a hátsó egyenes végén Marqueznek végre sikerült megelőznie őt és ismét a második helyen volt.

Ezek után egy kör volt még hátra, hogy Terol és Marquez között eldőljön a futamgyőzelem és talán a világbajnoki cím is.

Marquez világbajnok lett pár héttel később.

Aki Oroszország útjain autózik egy terepjáróban, valószínűleg fel sem figyel egy kis nyikorgásra. De ha a leparkolt autó futóművéből jön a nyávogás, még a sokat látottak is felhúzzák a szemöldöküket. Hősünk is felfigyelt, mikor a benzinkúton álló kocsijából kétségbeesett macskalárma hallatszott. Elég volt a kocsi alá nézni, hogy kiderüljön: macska szorult a futóműbe. Mázlista egy dög ez a cirmos, vagy csak menet közben elkótyavetyélt egy párat a kilenc életéből, mert vagy hetven kilométert utazott a rugóba szorulva, volt, ahol százharminccal is haladt az öreg Land Cruiser. Hogy hogy került a tekercs menetei közé, rejtély, mindenesetre a lágyszívű orosz offroaderek ügyes, gyors mozdulatokkal szabadították ki a tenyérnyi macskát.

Pár szót maga az autó is megérdemel, mert az európai utakon ilyennel nem találkozunk. Jobbkormányos a Toyota, és a sárvédőre szerelt csigaszem-tükörből ítélve JDM, azaz Japanese Domestic Market, tehát japán belpiacos kocsi. A  Prado a legendás Toyota Land Cruiser aszfaltra szelídített verziója, bár, ahogy elnézem, nem kottyan meg neki a komolyabb terepezés sem. Az oroszoknál nem ritka látvány a japán belpiacos autó, egyes városokban még azon is gondolkoztak, hogy a japánból fillérekért behozott jobbkormányosok rohamos elterjedése miatt átállnak a baloldali közlekedésre

Emlékeznek, nem is olyan régen egy Volvo-hirdetés után szakadt ki a videós autóhirdetés-zsák és lett végleg elkoptatva a formátum. Mindig az eredeti a legjobb - tartja a mondás -, és valahol igaz is ez, bár valójában már akkor is csak arról volt szó, hogy valaki viccesen próbálta eladni rommá használt, ámde szeretett autóját. Sok-sok vicces dumával. Személy szerint nem igazán jött be már akkor sem az effajta porhintés, az őszinte, tiszta és átlátható hirdetést mindennél többre tartom.

Aztán ezek megcsinálták. Az ember nélküli, duma nélküli hirdetést. Amelyből megtudsz mindent, amit egy ilyen autó vásárlása előtt tudnod kell. Értelmes embereknek készült, akik tudják, hogy nem a futott kilométer a lényeg, hanem mindaz, amit ebben a kisfilmben látunk. Egészséges hang, pontos váltó, gyönyörű bódé és motortér, minden apró részlet a helyén van. És megvettük, azonnal és most. Gratulálunk, valahogy így kell ezt.

Nagyon nem kell ehhez írni kommentárt. François Gissy nem szívbajos. 333, jól jegyezzék meg.

Elég nagy port vert fel Zách Dani legutóbbi riportja, melyben egy látszólag naiv és jóhiszemű ügyfél kanosszáját dolgozza fel, melynek végén rengeteg kidobott pénz és egy működésképtelen autó állt. A cikk után temérdek levelet kaptunk, nem csak a konkrét szerelővel kapcsolatban, hanem olvasóink egyéb - keserű - tapasztalataikat is megosztották velünk. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint egy sírózsák, éppen ezért megkönnyítjük a dolgukat: ide, ennek a posztnak a kommentablakába írja be mindenki búját-baját, de gondolja meg jól, hiszen konkrét bizonyítékok híján akár jogi következményei is lehetnek. Magyarán, ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, akkor ne nevesítsünk!

Amikor az ember napja szigorú rutin szerint telik, akkor valahogy repül az idő. Iskola, tanulás, pici lógás a haverokkal, és máris tizenegyet üt az óra, másnap pedig elölről. A gond a hétvégékkel van, ilyenkor mindenki lelép haza, én meg nagyjából egyedül maradok a kollégiumban, hiszen a 2300 kilométernyire nem lehet csak úgy két napra hazaugrani. A választások miatt háromnapos hosszú hétvége közelgett, én pedig már pont töltöttem le a Rejtő-összest, -Afrikában csak azt- amikor a szomszédom feldobta, hogy menjek vele a szülővárosába, Kairouanba. Hagytam volna ki?

Nagy Gergő Zoltánnal alig pár hónapja ismerkedtem csak meg, aztán úgy alakult, hogy pár hétre szinte összenőttünk. Ő lett ugyanis a Brutális Kémia sorozat szakértője és ez - kombinálva meglehetős kíváncsiságával - azt eredményezte, hogy meglehetősen maró, hangos és veszélyes dolgot agyaltunk ki együtt.

Sok időnk beszélgetni másról nem volt, hiszen a forgatás szüneteiben folyamatosan az eszközeivel csörömpölt, kémcsövekkel- és csészékkel rohangált, vagy robbanékony porokat gyártott. Amint azonban véget értek a rohanással, nem ritkán feszültséggel ám annál több röhögéssel, eltöltött napok, azonnal szaván fogtam.

Megígértettem vele ugyanis, hogy egyszer majd leülünk és elbeszélgetünk a durranógázról (mellyel olyan jót robbantottunk), mint fogyasztáscsökkentő csodáról és persze a hidrogénhajtásról, az autózás potenciális jövőjéről. A HHO-generátort alaposan kiveséztük már, két remek cikkben is, ennek ellenére még mindig akadnak olyanok, akik szerint csak ettől fogyaszt kevesebbet az autójuk, nem a tudattól, hogy beszerelték. Nos, ebből az alig tízperces interjúból azért kiderül, hogy a jövő még nem áll éppen az ajtó előtt, ahogy az is, hogy... szerintem nézzék meg, érdemes.

Egy álom, ami könnyen elérhető!

Jelenleg is szerelőnél tartózkodik-ugyan is annyi olajat evett ami hihetetlen volt 2,és fél hét alatt teljesen megevett mindent ami benne volt.

Még hetekkel ezelőtt jártam látogatóban volt kollégáinknál, a mostanság kajában (is) utazó Péter Annánál és Zirig Árpádnál. Ők éppen kakaós mogyorókrém-tesztet csináltak, én is végigkóstoltam a felhozatalt, de engem nem a szakmai érdeklődés, hanem az ebéd utáni cukorhiány hajtott. Megbeszéltük az élet dolgait, felültem a motoromra, magabiztosan fordultam be az első sarkon az öreg Kawával, amikor majdnem eldobtam a nyugdíjas rendőrt. A szemem sarkából szúrtam ki a döbbenet tárgyát. Azonnal telefon után kaptam, ha a téma tényleg az utcán hever, bűn nem feldolgozni.

Ezt azért a szemem sarkából sem volt nehéz kiszúrni

Nem lenne nehéz sommás ítéletet mondani arról, amit ezen a vénséges, sokat látott E30-on láthatunk. De ne ragadtassuk el magunkat, nézzünk kicsit a vitathatatlanul rossz ízlés, a kaotikus giccshalmaz, és a műszaki igényességet nélkülöző installációk mögé.

Ha az egészet egyben nézzük, sem rossz, de az ördög a részletekben lakozik. A PVC csövekből összeállított, feketére festett dögtoló igazi látványelem. Gyalogosokra szinte semmiféle veszélyt nem jelent

Azt mondják, ízlésről vitatkozni felesleges, de ez szerintem butaság. Most ezzel együtt sem szeretnék túl sokat foglalkozni a témával, mert a képeket újranézve kicsit elgondolkodtam. Akárhogy is, ezt az autót szereti a gazdája. Nem úgy, ahogy te vagy én, de szereti. Sok időt és energiát fordított rá, többet, mint az utcán látható autók nagy részére a saját gazdája. Ha mást nem is, ezt becsülni lehet ebben a Bimmerben.

A fóliázási technikán ugyan van még mit finomítani, de a szándék, hogy valami egyedit alkosson megvolt. Sőt, ha jobban belegondolunk, így egyedi csak igazán, hiszen tökéletesen simán fóliázott gépteteje bárkinek lehet, de ilyen?? Külön piros pontot ér, hogy a kamu légbe- és kiömlők csak ragasztva vannak, nem lett szétvágva vagy megfúrva értük a kocsi. És ha a kétoldalas ragasztó már nem tart, jó barátunk, a Kacsaszalag azonnal segít

És még valami. Roppant szórakoztató a látvány. Minden egyes apró részlet felett el lehet hosszan időzni. Egy guruló rejtvénygyűjtemény. Tudod miből csinálta a dögtolót? És az megvan, miről valóak a fényszórók rácsai? Vajon mi lehetett az első lökhárító alá applikált furcsa spojler? Kedves olvasók, nézegessétek csak a képeket, és írjátok meg kommentben, milyen alkatrészeket fedeztek fel az autón

A tulaj komoly spojler-fetisiszta lehet, de hogy ezt a szobornak is beillő csodát miből építette, elképzelésem sincs

A beltérben sem pihenhet meg agyunk, folyamatosan, minden sarokból érkeznek a bizsergető inputok. Az anyósülésen kapásból három huzatot számolok, a vezetőnek is jut vagy kettő, műfabetétes könyöklő, elektromos kapcsolók mindenhol. Mozgalmas beltér, na

A pillanat, amikor a kétfedelű spojler értelmet nyer: ez egy elfogóvadász! Ráadásul nagy repülőrajongó is a tulaj, ott a Focke-Wulf, a Panavia Tornado felirat a szárnyon. Tényleg, minden négyzetcentimétere egy csoda ennek az autónak

Erre azért adnék egy kis időt. Nem csak funkcionális a fényszórók üvege elé applikált rács, de egyben optikai tuning is, és csodás riszájkling példa is. Ha a kínai piacos, semmiresevaló hangszórót kikukáztuk, a rácsa még jó lesz valamire

Aki élvezi a látványt, ne csüggedjen, a galériában van még, kattintson csak bármelyik képre!

Emlékeznek arra, amikor gyerekként berregéstől zsibbadt a szájuk és tolták keresztbe a matchboxot a parkettán, hogy aztán egy könyvről eldobbantva átugorja a plüssmacit? RJ Anderson emlékszik, és mivel sikeres Short Course Truck, valamint ATV-versenyző, na meg a háta mögött áll a Polaris, ezért megteheti, hogy újra élje az álmait. Nem is játszik kicsiben: negyven ember, több mint két heti megfeszített munkájával építette meg a pályát, amely talán a freeride bringák nyomvonalaira emlékeztet a leginkább, csak szélesebb. Van itt minden, ugratók, hidak, vízmosások, és még nagyobb ugratók, tehát már csak egy gép kell: a Holz Racing Products által felkészített Polaris XP1K2 1100 köbcentis motorja 160 lóerőt ad le, mellesleg ezt a hátsókeréken mérték. Anderson pedig tényleg úgy vezet, mintha egy hatalmas kéz tologatná a kis ATV-t. Nézzék:

Várjuk a folytatást!

Csak vegyészekkel ne kezdjen az ember! Veszélyes egy társaság, mert mindenre azt mondják, hogy nem lesz baj és tulajdonképpen annyira nincs is. Csak ami nekik nem baj, az másnak mondjuk kellemetlen. Pláne ha a katalízissel szórakozunk. Nézzék csak:

Az addig oké, hogy egy szempillantás alatt füstösképű lettem, az pedig inkább csak a Vasúttörténeti Park látogatóinak volt furcsa, hogy a gőzmozdonyok felől sietve érkezik egy tetőtől-talpig kormos (hja kérem, nem akármilyen korom volt az!) ember, aki aztán fél órán át blokkolja az egyetlen kézmosót a férfivécében. Úgy néztem ki, mint egy kazánrobbanás túlélője, de a nagyobbik gond az, hogy mindez az aktuális epizód forgatásának legelején történt (hiszen a jeleneteket nem időrendi sorrendben veszik fel), és a kontinuitás megkövetelte, hogy attól a pillanattól kezdve három napon át ebben a kormos gatyában mászkáljak mindenfelé, ahová a forgatás vetett minket.

 
A múltkori posztban - de már előtte is, a Brutális Fizika adásai után - is többen felháborodva szóvá tették a munkavédelmi eszközök hiányát. Ebben teljesen igazuk van, meg nem is. Egyrészt ahol nem kellett, ott vállaltuk a kockázatot és remekül szórakoztunk, ahol viszont elkerülhetetlen volt, ott nem volt apelláta: beöltöztettünk mindenkit, ahogy kellett. A holnapi epizódban nem véletlenül látnak embereket vegyvédelmiben: veszélyes és egészségre elég káros dolgokat piszkáltunk módszeresen, megmutatva, hogy mennyire nem játék akár pár gramm jód sem. Az pedig, hogy esetleg túlléptünk határokat (igaz, óvatosan), az - legalábbis részemről - tudatos döntés volt.

 
Mondjuk a füstös képemért revansot akartam venni Gergőn, de megúszta, mert cserébe érdekes dolgokat mesélt a durranógázas fogyasztáscsökkentésről és a hidrogénhajtás előnyeiről/hátrányairól, valamint rámutatott pár - elég megdöbbentő - tényre ezzel kapcsolatban. Vasárnap láthatják majd önök is a Totalcar.hu-n, holnap - azaz november 8.- án viszont nézzék meg a Brutális Kémia 2. epizódját 16.00-tól a Spektrum TV-n. Durva lesz.

Szezonnyitó műsorunk kicsattan a nyomatéktól és a hatalmas erőtől. Titkos receptek Ingolstadból és csoda Maranellóból.

Ember és gép tökéletes szimbiózisát emlegetni mára talán kicsit elcsépeltnek hat. Látjuk a versenyzőket, akik a végletekig gyorsított mozdulatokkal terelik az autót homokon, aszfalton, és ki tudja még merre. Csodáljuk őket, főleg azért, mert annyira könnyednek hat az egész, hogy az ember szinte azt hiszi, hogy beül az autójába és ő is megcsinálja. Legtöbbünkből éppen csak versenytempóban levezetett kilométerek tízezrei hiányoznak.

Ennél jobb Halloween-videót még nem láttam idén. Most pénteken, Aberdeen városközpontjában, a Belmont Streeten ezerrel ment a bulika, emberek beöltözve mentek Halloween-partiról Hallowen-partira. Az egyik társaság tagjai ember-nagyságú bowling-bábú jelmezbe öltöztek, és mikor meglátták a közeledő járőrautót, azonnal elé álltak. Pont úgy, ahogy a bowling-pályán a bábuk állnak. És kiabáltak, mutogattak a rendőröknek. Akik pontosan azt tették, amit ilyenkor kell.

Hogy is mondta Al Bundy? STRIKE!

Az egészben az a legjobb, hogy a rendőri vezetőknek is van humoruk, tartok tőle, nálunk egy hasonló videó napvilágra kerülésének nem egy ilyen közlemény lett volna az eredménye:

„Pénteken a Police Scotland rendőrei Aberdeen városközpontjában, a Belmont Streeten járőröztek, amikor odajött hozzájuk egy csoport, akik, mint az a videón is látható, bowling-babú jelmezbe voltak öltözve. Rendőreink örömmel vettek részt a Halloween-napi mókában, bemutatva a rendőri munka könnyedebb oldalát Aberdeen pezsgő, de biztonságos és barátságos belvárosában.” 

Szaúd-Arábiában sok indiai vendégmunkás dolgozik, keményen melóznak, még a legdurvább melegben, gyilkos napsütésben is. Mert kell a pénz, hogy eltartsák az otthon maradottakat. Három ilyen indiai embert invitált az öreg, szakadt Land Cruiserbe két unatkozó szaúdi. Aki már látott videót, amin unatkozó szaúdiak furikáznak szakadt Land Cruiserben, az egyáltalán nem lepődik meg azon, ami ezután jött – nem úgy mint a szerencsétlen indiaiak.

Mondjuk, ANNYIRA nem is akadtak ki az utasok, nagyobb rikoltozásra számítottam, de hát ez sem túl meglepő, hiszen tudjuk – különösen Pere Laci helyi beszámolóit olvasva -, Indiában a közlekedés folyamatos harc az életben maradásért. Gyanítom, ha európaiakat, vagy amerikaiakat vicceltek volna meg a srácok, hevesebb reakciókat láthattunk volna.

Ceausescu bosszúja

Nem is vártam túl sokat tőlük csak hogy némi sárdagasztást kibírjanak. De nem bírták.

Alig ért véget a Brutális Fizika idei négy epizódja a Spektrumon, máris folytatódik valami még veszélyesebbel. Ezek ugyanis kitalálták, hogy kezdjünk el játszani a mindenféle porokkal- és löttyökkel, hogy a végén aztán megmutassuk, milyen kamu-arannyal vernek át a piacon, vagy hogyan készül a krómbelsejű üveggömb, netán csak szórakozzunk sok durranógázzal kevés helyen…

Igen, jól gondolják, ebből megint semmi jó nem sülhet ki. Pláne nekem, aki ennyi mangánt, jódgőzt, meg ki tudja mit még életemben nem nyeltem, mint ez alatt a négy hét alatt. Nem untatnám a nagyérdeműt a részletekkel, de ez alatt az egy hónap alatt, amíg a Brutális Kémiát forgattuk kaptam pár heveny mérgezést, összeszedtem egy ínygyulladást valamilyen portól, ásítottam színes sálat odahaza éjszakánként a jódtól, pörköltem le magamról a szőrt. Láttunk mentőautót ismét és késsel hadonászó, agyhalott büfést, aki nem akarta megérteni, miért nem az ő csirkesütésének szentelünk 12 percnyi műsoridőt cserébe a konnektorért, ami persze forgatás közben bosszúból kitépett a falból, így az adott jelenet lámpástul-mindenestül mehetett a levesbe. Majd ránk hívta a helyi hatóságot is… na mindegy, végül is élünk és ez nagy mértékben azért annak is köszönhető, hogy gyorsan ugrunk és Nagy Gergő Zoltán vegyészünk elég elővigyázatos volt.

Joggal. A periódusos táblázat végén lévő hiperritka fémekkel játszadozni és robbantgatni nem gyerekjáték, ahogy egy ezerszeres nagyítású gyufával sem. Kemény volt, fogyott a forgatás során minden: ember és gép is, mondjuk utóbbit szívesen mellőztük volna, a fene sem gondolta, hogy egy kerti vécének köszönhetően elkészítjük az utóbbi idők legdrágább és egyben legrövidebb tévés jelenetét. Katalízis, oxidáció, égés és fémek, ez a négy téma és ne gondolják, hogy a kémia unalmas. Ebben a formában biztosan nem.

Na majd meglátják, elég tanulságos lesz a Brutális Kémia első epizódja holnap, azaz november elsején, 16.00-tól a Spektrum TV-n!

Említettem már, hogy nyáron Németországba, Freitalba költöztünk. Van tennivaló bőven a költözéssel, berendezkedéssel kapcsolatban, így nem nagyon maradt időnk haverkodni.

Annak viszont igen megörültem, amikor a Voyager-cikk megjelenésének másnapján a Kaufland parkolójában rám (vagyis elsősorban persze a Voyagerre) kiabált Jakab, aki magyarként tizenéve a városban lakik. Amíg a család bement vásárolni, váltottunk is egy pár szót. Megemlítette, hogy egy jóbarátjának van egy szép sárga púpos Trabantja - mert hát errefelé van egy törvény, hogy minden tíz utcának közösen minimum egy Trabantot vagy Wartburgot kell üzemben tartania. Vagy legalábbis úgy néz ki a város, október végén is simán felbukkan egy Kübel vagy egy 311 kabrió.

Másnap küldött is egy képet az autóról, ami akkor készült, amikor Magyarországról elhozták.

Härtlein Károlyt már talán jól ismerik a Totalcar-olvasók is. Azon felül, hogy a Brutális Fizika-sorozat kapcsán együtt dolgoztunk még olykor-olykor besegít nekünk, pláne ha tévhit-oszlatásról vagy selejtes vackok képességeinek bemutatásáról van szó. Mindennél jobban utálja ugyanis a szemfényvesztést és az önnön lustaságunkból fakadó butaságot. Ő egy fizikus, aki gépészként kezdte, de volt adagolós is egy szervizben, tán csak akasztott ember nem.

Népszerűségét hallgatói körében leginkább annak köszönheti, hogy a tanításhoz, a tudás átadásához nem a megszokott módon áll hozzá, ő az, aki inkább a gyakorlati rész felől közelíti meg az elméletet és önti érthető formába azt, ami elsőre csak fizikai fogalmak kusza gombolyagának tűnik. Ja, és ő az, akit szakértőként felhívnak akár egy reggeli rádióműsorból valami Balázs nevű emberek, majd miután elmondja, hogy a kísérletük minden, csak nem kísérlet, nos, akkor - a beszélgetés végeztével - megjegyzik, hogy az efféle szárazon magyarázó, elméleti tanárok miatt utálták mindig is a fizikát (17:45-től). Pedig ha bármi mást is, de ezt nem lehet ráfogni Magic Karcsira.

Akivel egy jót beszélgettünk az emberi naivságról, a fogyasztáscsökkentő csodaszerekről és arról, hogy egyáltalán miért hiszünk még 2014-ben is a benzolgyűrűket rendező mágnes csodájában. Talán érdemes megnéznie önnek is.