Ez egy egyszerű kis konc: egy vízzel üzemelő kis óra (nagyon zöld és elég feltölteni), valamint egy vastag, meleg, James&Nicholson kapucnis-cippzáras, XL-es méretű pulcsi, Toyota logóval. Előbbi érdekes kis kütyü, utóbbi pedig rendkívül hasznos lehet ebben a hidegben.

A kérdés sem bonyolult és ezúttal az nyer, aki először küldi be a helyes választ. Mindössze annyit, hogy ki látható a képen és miről ismert. Metaadat nincs és kicsit feltuningoltam, hogy a Google képkereső se találja meg könnyen, szóval az is lehet, hogy ez túl nehéz feladat lesz.

De sosem lehet tudni, legfeljebb kisorsoljuk a nyereményt máskor. Az első helyes választ adó nyer. Kellemes áskálódást!

Újabb év, újabb karácsony, újabb fotózás. Visszatekintve megint sok-sok dolog változott, kivéve a lényeget: imádjuk amit csinálunk és még mindig önök a legjobb, legösszetartóbb közönség. Gondolom, nem kell magyaráznom, milyen szorosan összefügg a kettő. Köszönjük hát, hogy ismét végig velünk voltak egy élményekkel, emlékekkel teli évben, hiszen önök nélkül nem lett volna semmi olyan, mint volt: padlógáz a Hungaroring célegyenesében, csatangolás Tokióban, a Senna-film, a kakucsi farolgatás vagy csobbanás a Belsőség-találkozón. Együtt sírtunk a szerkesztőségi romok kikönyökölt motorjai felett, és együtt nevettünk, amikor végre újra lábra álltak.

Ebben a hosszú esztendőben, bár sokfelé jártunk, sok mindent láttunk, volt, akitől búcsút vettünk, lettek újak, a legnagyobb változás mégis alig pár napja történt: elköltözött a szerkesztőség. Na, nem túl messze, csak egy emelettel feljebb. Persze az ötletcunami, hogy mi szükséges az új irodánkba, azonnal szétrepesztette a szerkesztőségi levelezési listát. Tévé, videojáték, flipper, jacuzzi, maláj masszőrök és Scarlett Johannson. Végül beértük egy, vagyis inkább két aprósággal. Az autózás történetének legszebb színkombinációjával és Steve McQueennel, a mindenkori cool-pápával, aki még vezetni is tudott. Ennél több nem is kell.

Innentől kezdve egyértelmű volt, hogy a hagyományos, karácsonyi fotózást az új irodában tartjuk. Ahogy nincs karácsony fenyő nélkül, úgy nem lehet karácsonyi fotózás Fenyő Balázs nélkül sem. Persze, a létszám most sem volt teljes, hisz könnyebb volna a Beatlest újra összehozni, mint a szerkesztőség összes tagját egyszerre egy légtérbe összeterelni. De ha személyesen nem is, lélekben itt volt mindenki.

Ahogy ön is, kedves olvasó, legyen veterános, fotelfizikus, tuner, nyelvtannáci, kezdő benzinagyú, troll vagy csak véletlenül idetévedt kíváncsiskodó. Köszönjük, hogy velünk volt 2013-ban, és várjuk vissza 2014-ben is. Napszaktól és hitvallástól függetlenül kívánunk önnek és szeretteinek békés, boldog karácsonyt!

Egy bocsánatkéréssel szeretném kezdeni a képek minősége miatt, de csak telefon volt nálam, annak is koszos volt a lencséje, és a nagy kapkodásban elfelejtettem megtörölni. Cápa barátomnál jártam, szintén nepper, iszonyatosan tud alkudni, egy isztambuli bazárban ríva szaladnának szét előle a törökök. Beszélgetünk a kocsik mellett, egyszer csak megszólal, mutatok valamit, ilyet még nem láttál. Megyünk egy piros Cordoba felé, igazából semmi extra, egy fekete gyorsító csík van a kocsin, igazi házi dukkó matt fekete spray-ből, sárvédő íven diszkrét fekete betét festékből, amely szépen takarja a lemez alól kikandikáló rozsdát.

Ok, egy lefosott Cordoba, láttam már ilyet, de mi ezen az extra, nézek rá kérdőn. Nyisd ki! Kinyitottam, és elállt a szavam, ami nálam elég nagy dolog. A legdurvább kárpitos munka tárult a szemem elé, amelyet valószínűleg ebben az életben már nem tudnak felülmúlni. A pupilláim megmerevedtek, valósággal sokkolt a látvány, a szemem cikázott ide-oda, mint kisgyerek a játékboltban, agyam próbálta feldolgozni az elém táruló látványt.

Látszik, hogy a művész törekedett a harmóniára, piros üléshuzat, piros hangszóró fedelek, a fűtés kapcsoló körüli műanyag betét szintén pirosra festve, de a kardán alagutat takaró szövetre nem találtam magyarázatot. Gondolom a sufni egyik elfekvő zugában lehetett ez a hibátlan szövet vagy egy kidobásra ítélt bútort nyúzott meg az alkotó. Mindegy is, nekünk abban a szerencsében lehet részünk, hogy élvezhetjük az alkotó emberi elme újabb diadalát. A kardánbox műanyagját két négyzetméter anyag borította, gyűrötten felrakva. Elővehette volna az ollót, de akkor kárbeveszett volna valamennyi ebből a szép bútorszövetből. A széleken az eldolgozást nem tudtam rendesen lefotózni, de higgyék el nekem precíz munka. Emberünk szerzett valahonnan kárpitos tűzőgépet, és feltűzte a szövetet a műanyagra, a túllógó anyagot nemes egyszerűséggel begyűrte a műanyagok alá. A váltószoknya, a kézifék kar sem úszta meg. Hogy növelje a kényelmet, egy darab pozdorjára szivacsot rakott, majd az így tökélyre fejlesztett könyöklőt a bal oldali ajtókárpitra rögzítette két facsavarral.

Ha már a facsavar kézben volt, megoldotta a fűtéskapcsoló körüli műanyag panel rögzítését is. Ezt muszáj volt megtenni, mert a panel alá gyűrt szövettől nem lehetett a helyén máshogy rögzíteni.

A fűtés rostélyait állítani már nem lehet, mert fontos szerepük van az installáció pozícióban tartásában. Annak idején Spanyolországban nem gondolták volna, hogy a légszák visszajelző valaha még más feladatot is el fog látni.

Hogy ne csak a kényelem legyen meg, hanem a szem is jól lakjon a legszembetűnőbb, dolog a kormány is ízléses tuningot kapott.

Ha már kemény munkával a belsőt tökélyre fejlesztettük a belsőt, az alkotó nem pihenhet meg, és a befejezi a külsőt is. Felkerültek a korábban már említett gyorsító csíkok, a tükörház is igényes új burkolatot kapott.

A hűtőrácsra felkerült a kínai piacok választékának legalját képviselő, minőségben nehezen alulmúlható öntvény kígyó is. Ha ez megjelenik a tükörben, akkor azért mindenki számára világos, hogy itt valaki megérkezett.

Gyönyörködjenek Önök is a galériában, és ha esetleg ihletet kaptak a felmosórongy újszerű felhasználásához, ne fogják vissza magukat, de a végeredményt mindenképp osszák meg velünk.

- Becsületesnepper -

Mohó Hiénák, figyelem, a Michelintől származó ajándékaink megváltoztatják az életedet. Például, aki eddig nem viselt baseball-sapkát, az mostantól igen. Akinek eddig nem volt egérpadja, annak lesz. Akinek eddig csak akkor tűnt el a jég a szélvédőjéről, amikor leolvadt, annak lesz jégkaparója. Akinek összemocskolta gumicserekor a csomagtartóját a garnitúra gumi, annak mostantól masszív védőhuzata lesz, fülekkel! És aki eddig nem méricskélte a keréknyomást, annak elektronikus mérőkütyü lapul majd a kesztyűtartójában.

Mit kell ezért megtenni?

Igazán semmiség, amit kérünk. Azt kell megtippelni, hogy a Michelin-féle, 2013-as kiadású Main Cities of Europe Restaurants and Hotels című ezeroldalas kötetében hányadik oldalon szerepel a genfi Brasserie du Parc des Eaux-Vives nevű söröző? Mindenki csak egyszer tippelhet, és az nyer, aki a legközelebb jár a számhoz.

13.00-ig lehet tippelni és egy nickről csak egy tipp ér (az első).

Zách Dani egy nagyon mókás és szórakoztató taggá nőtte ki magát a Totalcaron belül. Azon felül, hogy szórakoztató srác, kiderült, hogy Eros Ramazotti munkásságának nagy rajongója. Winklernek sem kellett több, így azonnal levette a Cose della vita akkordjait, majd hetek teltek el azzal, hogy Dánielt megpróbálta rávenni az éneklésre.

Végül sikerült, nem mondom, hogy nem nevettünk közben rengeteget, pláne, miután kitaláltuk, hogy Daniból kemucelebet kreálunk és a Velvettel egyetemben kamuhírekkel felfuttatjuk, mint romantikus, női szíveket ellágyító dalnokot. Két-három hír (Visszatért Magyarországra Denny, Denny új lemezzel jelentkezik, stb.), egy álinterjú és valószínűleg lett volna sikere. Még úgy is, hogy semmiféle hangszeren nem játszik és hát...khm...énekhangja is inkább emlékeztet egy falsot szívó, 35-ös Solex-karburátorra, mintsem Ramazottira, de manapság bárkiből lehet celeb énekes.

Ezért is készültek el a kamu lemezborítók, végül azonban a hoaxból nem lett semmi. Dani már a Belsőség-találkozón sem merte elengedni a hangját (akik ott voltak, azok tudják, hogy kapta is az ívet rendesen ezért) és azóta is csak kollégái szűk köre élvezheti munkásságát olykor-olykor.

Úgyhogy itt az idő, hogy olvasóink megmutassák neki, hogyan is kell ezt csinálni. Ez a 6000 mAh-kapacitású, hordozható akkumulátor azé lesz, aki a leghitelesebben előadja Zách Dániel-módra a Cose della vita c. dalt. Rögzítse videóra, töltse fel és kommentelje be ide a linket, legkésőbb december 26. 21:00-ig!

A kis akku amúgy meglepően nehéz, hétféle csatlakozóval rendelkezik és igazán hasznos tud lenni, ha mondjuk lemerült a gitáreffekt és nem megy a wah-wah.

Dalos Hiénák, előre. Aki a leghitelesebb, vagy akin a legjobbat nevetünk, az nyer!

Egy navigátor nevét kérem. A navigátorok úgyis egy halott sport méltatlanul elfeledett hősei. Az én navigátorom is halott. A márka, amivel akkor versenyzett, szintén halott volt még nem is olyan régen. Vagyis illik legalább egy kicsit elrévedni a múltban annak, aki meg szeretné nyerni a Nissan-csomagot.

Két modellautó és két karbon toll, de csak a fele az, aminek látszik. A GT-R nem modellautó, hanem pendrive, mégpedig nyolc gigás. A seggéből jön ki a csatlakozó, méretaránya 1:72. Nehezen engedi ki a karmai közül a Mohó Hiéna, de ha már elengedi, utána vág egy Leafet is, amúgy kompenzálásként. A Leafben nincs semmi csoda, tologatni lehet kézzel, ha valaki nagyon szeretné. Senki ne lásson bele célzást, hogy mennyire hasznosnak érzünk egy GT-R-t vagy egy Leafet.

A karbonhüvelyes íróeszközök közül is csak az egyik toll, a másik egy rotring, vagyis töltőceruza. Persze a karbon is csak annak látszik, igazából egyszerű műanyag, de ez talán nem is olyan fontos.

Ezeket így együtt nyeri meg az, aki elsőként bekommenteli a navigátorom nevét. Az alább látható konkrét autóban diktált annak legnagyobb sikerekor. Egy nickről csak egy tipp jöhet, nem kell se típus, se esemény, csak a navigátor.

És ígérem, hamarosan írok a többi autóról is, amik körülötte álltak.

A Mercedes márkanév szinte szinonimája a prémiumnak. Nem véletlenül. Amit csinálnak, azt a lehető legátgondoltabban, legjobban kidolgozva teszik, legyen szó luxusautóikról, AMG sportmodelljeikről, vagy akár teherautóikról. És nincs ez máshogy a naptáraikkal sem.


Nemrégiben 2014-es falinaptárakat hozott a futár a Mercedestől a szerkesztőségbe. Két személyautóst, két AMG-st, két Unimogost és egy DTM-est. Utóbbit egyenesen a Mohó Hiénának címezve. Mivel mi nem vagyunk mohók, mint a hiéna, odaadjuk mindet az olvasóknak. Persze, ahogy ez lenni szokott, nem adjuk ingyen. Meg kell érte dolgozni.


A feladat:

A Mercedes novemberben, a Gran Turismo Playstation játék kedvéért rajzolt egy gyönyörű autót. A neve Vision Gran Turismo, részletek az autóról itt (katt). Rajzold meg rúzzsal a Vision Gran Turismot! Szélvédőre, ablakra, tükörre, papírra, amire csak szeretnéd! A díjazásnál ezt is figyelembe vesszük, de előre figyelmeztetünk: nehezen jön le.


Inpsirációnak egy videó, hogy rajzolnak rúzzsal a profik. Igaz itt nem Mercit, hanem Angelina Joliet. A naptárak egyenként 20 és 35 euró között mozognak a Mercedes Shopban, de mivel idén sok minden került a kihiénázásra váró dobozba, minden naptár mellé adunk egy meglepetést is.

A feladatra a poszt kikerülésétől (fent) számítva 24 órán át várjuk a pályázatokat. A pályaműveket fényképezzétek le, töltsétek fel az indafotóra, és linkeljétek kommentben a poszt alá. A határidő lejártával a szerkesztőségi kollektíva dönt, hogy kik a legérdemesebbek az ajándékokra. Hajrá!

Édes kis olasz

Az autót még 1999-ben kaptam kézhez...az akkori állapota igen siralmas volt...szerelések közben a karosszéria legkülönbözőbb zugaiból kerültek elő tyúktollak...meg egyebek.

Csótány (Blattaria). Minden tömbház rettegett ellensége. Undorító, fröccsenve szétkenődő, gyorsan szaporodó és mindent megzabáló, pfej! Pedig a csótány valójában a természet egyik legzseniálisabb szerkezete (300 millió éve fejleszti), olyan túlélőképességgel, amelyről a DARPA és katonai fejlesztőlaborok csak álmodhatnak.

Összetett szemükkel remekül látnak, 12 kamrás, óriási szívüknek hála pazar a keringési rendszerük, mindenevők és nagyon jó a szaglásuk. Felmásznak az üvegfalon is, apró szőrpihéiknek hála a legapróbb légmozgást is megérzik, iszonyatosan jók a terepjáró képességeik és minden körülményhez gyorsan alkalmazkodnak. A 30 sievert nagyságú sugárdózist gond nélkül benyelik (az ember esetében 7 napon belül ilyenkor már 80-100 százalékos a halálozási arány) de még a több, mint 50 Sv-t is túléli 30 százalékuk.

Valamint leszakadt fejjel is megél - köszönhetően a dúcidegrendszernek - egészen addig, amíg éhen nem hal. A csótány undorító, de nagy király. Valószínűleg mi már régen nem leszünk a bolygón, amikor ők még vígan futkároznak le-fel.

A Perui óriáscsótány (Blaberus craniifer) pedig még jól is néz ki. Erős, mint egy Bugatti Veyron és áramvonalas, mint Caracciola rekorddöntő W125-ös Mercedese a harmincas évekből, amellyel a Frankfurt-Darmstadt beton-autópályán 432.7 km/órás közúti rekordsebességet ért el (ízlelgessék egy kicsit). Ezért is hívják csótányunkat Rudinak. Rudi a Winkler-farmról egyedül érkezik - megelőzendő a nem kívánt szaporodást - és most öné lehet.

Mindössze annyit kell tenni, hogy az odahaza fellelt alkatrészekből építse meg Rudi mechanikus testvérét. Mindegy, milyen méretarányban, de hasonlítson, ha netán mozog is, az csak előny. A kész művet fotózza le, a képet töltse fel és kommentelje be ide, ebbe a posztba. A győztes művet - természetesen - a szerkesztőségi polcra helyezzük, cserébe a nyertes átveheti Rudit a szerkesztőségben.

A határidő holnap, azaz december 22. - 21.00!

A Kisautó blog egyik cikkében a minap egy japán zsákbamacskáról írtunk – csak a doboz kibontása után derült ki, hogy milyen autó-motorkerékpár kombó van benne. Két legendás járművet sikerült kifognia a szerzőnek, ezekkel kapcsolatosak a kérdéseink is. Az kapja a nyereményt, aki tudja, hogy hol hangolták a készletben található kisautó eredetijének futóművét, és kinek a nevéhez fűződik a motorkerékpár formatervének megrajzolása.

A nyeremény egy Nissan Note modellautó, és A sivatag bűvöletében című könyv, amely Szalay Balázs Dakar-ralis kalandjairól szól. Természetesen az első helyes megfejtő nyer. Jó keresgélést.

December harmincadikán vesszük fel az Égéstér 100-ik adását. Ami lehet, hogy valójában nem is ennyi, hanem mondjuk 95, vagy akár 102. Mindegy, nekünk ez a százas és úgy is hívjuk, úgy is készülünk rá.

És ez nem egy akármilyen adás lesz, hiszen a stúdiót ezúttal bekamerázzuk, így nem csak egy sima hanganyag, hanem egy legalább kétórás videó is készül a felvételből. Lesz sör, torta, pálinka, vigadalom és...?

Na ez az, sokat gondolkoztunk azon, mivel töltsük ki az időt, van is pár fix ötletünk, de úgy gondoljuk, hogy kérdezzük meg a hallgatót: miről szeretne hallani?

Sőt! Kérdezzenek önök! Bármiről ér: zenésről, a Totalcarról, mosógépekről és autókról, meglátjuk, mi az, ami önöket leginkább érdekli, így garantáljuk, hogy azt a műsort kapja, amelyet - egy kicsit - ön is szerkeszt. Hosszú volt az év, téma van elég, hajrá, jöjjenek a kérdések!

Egy igazán húsos konc. Nézzék meg jól, mi ez? Marmonkanna? Úgy néz ki, sőt, mi több: abból is készült.

Nézzék, van működő betöltője, folyadékot is képes befogadni, tisztességes fémből készült, súlya is van, ahogy kell.

Egy húszliteres marmonkanna-alapú gurulós bőrönd ez, nem más. Egyetlen-egy nagy hátránya van csak: a reptéri átvilágítás során valószínűleg ki kell majd belőle pakolni mindent. Ettől függetlenül azonban csak előnyökkel rendelkezik: biztosan nem nyomják össze, bármennyit is pakolnak rá, nem vágják fel egy körömollóval az enyveskezűek, kézipoggyász méretű, kompakt és felülről nyílik. Ráadásul ha ön elbóbiskol és a bőrönd eldől, arra biztosan felriad. A Lufthansa-shopban sincs különb.

Valamint teljesen vízhatlan, kulcsra zárható és dupla, puha gumikerekeken gurul zajtalanul. Természetesen teleszkópos fogantyú is jár hozzá. Egyedi megjelenése garantálja, hogy nem keveredik el könnyen és nem jön szembe másik

De nincs ingyen. Meg kell érte dolgozni.

Készítsen kenyértésztából és egyéb hozzávalókból Totalcar-szoborcsoportot! Méghozzá úgy, hogy lehetőleg minél többen (a szerkesztőség tagjai) felismerhetőek legyenek rajta! Fotózza le, a képet töltse fel, a linket kommentelje be ide a posztba és mi kiválasztjuk a nyertest. A határidő 2013 december 23. 18:00. Hajrá!

Egy eredeti Nismo-táskát hozott a Mohó Hiéna Yokohamából, és nem üres. Hazacsempészett benne egy nyitható ajtós Tomica GT-R-t, kályhaezüst fényezéssel, 1:61-es méretarányban, talán öntött spiáterből - nehéz, mint a sárral telement felni. És egy Nismo jegyzetfüzet, valamint egy japán feliratos golyóstoll is beesett a táskába.

Mindössze egy segget kell felismerni ahhoz, hogy a Hiéna eleressze a zsákmányt. Nem máshol, mint a Nismo központ garázsában fotóztam, és nem félek bevallani, magam sem tudtam, mi az, utána kellett néznem. Aki fejből vágja, megérdemli.

A márkát és a pontos típust először bekommentelő viszi a szatyrot - nickenként csak az első tipp ér.

Volt egy favorit, a Palóc Reménység. Másnéven Pista. Mindenki arra számított, hogy amilyen hangos a boxban, olyan nehéz a lába a pályán, és majd jól megver mindenkit. Néhol erőből, néhol fineszből, de úgyis ő fog nyerni, hisz ő akarja a legjobban. Mi meg majd jól érezzük magunkat. Aztán jött Sipos úr, a terepszínű Halálcsillag, és bulldózerként darált mindenkit, aki az útjába került. A nagy meglepetés Aloha Dávid volt, aki azon kívül, hogy a Colin Chapmani könnyítős tuningot elvégezte magán, még nagyon ügyesen is lőtte be az íveket. Csikós is vérszemet kapott egy idő után. Igazából mindenki. Az úrvezetőt itt eltapossák. Biztos ezért nem én nyertem, és nem azért, mert nem tudok gokartozni. Aztán jött Kopasz, és a semmiből új csúcsot autózott...vagyis gokartozott. Pedig teljesen máshogy ment, mint a többiek. Amit Bandi és Pista szűken vett, ott Kopasz ment a külsőre. Ahol ezek nyomták, ott ő fékezett. Míg Pista próbálta a saját módszerét csiszolni, addig Bandi kifigyelte Kopaszt, és az élre ugrott. Majd Pista is beérte Kopaszt. A többi már történelem:

Indulunk. Kezdődik az őrület, a Totalcar Karácsonyi Hiéna 2013, amire rengetegen vártak már. Talán egy kicsivel kevesebb konccal, mint legutóbb, de panaszra semmi ok, mert a Mohó Hiéna minőséggel kompenzálja a mennyiséget. Mostantól kezdve egészen december 30-ig jelennek meg itt a marható koncok egy-egy kérdés vagy feladat mögé bújtatva. Nem mondjuk meg, mikor és milyen ütemben, de érdemes lesz figyelni, nem semmi cuccokat hörcsögöltünk idén is össze. Élőállattól-álcázott kofferig, elektromos kütyütől-Michelisz Norbival való versenyzésig: lesz itt minden.

És nem lesz könnyű, ezt a rutinosok tudják, az elsőáldozók készüljenek fel rá. Ez a mostani, az első kérdés igazából egy bemelegítő kis csuklógyakorlat. A nyeremény pedig egy csomag és tartalma, amit egy keddi nap estéjén a lakásajtóm előtt találtam, oda tette le a postás.

Az Infinititől kaptam és óvatosan nyitottam ki, mert nem voltam éppen azon a véleményen, amit szerettek volna az Infiniti Q50 kapcsán hallani. Ez még akármi is lehet, a japán amúgy sem egy könnyen megbocsájtó nép.

A végén persze jót kacagtam, mert tényleg poén és a kis cetlit elolvasva azonnal vágtam, miről is van szó. Az Ininiti szerint a steer by wire-rendszer legalább annyira forradalmasítja az autóipart, mint annak idején a CD-lemez a zeneipart. Az analógot váltja a digitális megoldás, kazettát és bakelitlemezt a CD.

Ha ezek tudnák, hogy annak idején a 90 perces FE-Maxellt másfél perc alatt tekertem át a csehszlovák töltőtollal... (Ne tévessze meg önöket az üres rekesz, oda volt kihúzva a szalag, amit naná, hogy feltekertem.) Mindegy is, a csomag rossz helyre jött, mert nálam jobban talán csak Winkler szereti a hanglemez telt, testes és komplex hangzását, a Black Sabbath Paranoid című lemeze (bolgár kiadás csak sajna, ami egy fokkal jobb, mint a másfél kilós szovjet, de nem annyira tiszta, mint az eredeti, brit) ereklyéim között az egyik legféltettebb. Egyszóval nem vagyok egy CD-s srác, ennek ellenére nem élek a múltban, csupán a számomra fontos értékeihez ragaszkodom.

Szóval ennyi, hogy mi van rajta, nem tudom, de ön megtudhatja, ha válaszol erre a két - igazán könnyű - kérdésecskére.

1. Milyen legendás gitáron játssza Tony Iommi a 2005-ös Ozzfesten a War Pigs című dalt? (Ahol az eredeti felállásban játszik a heavy metal feltalálója, a Black Sabbath.) Pontos típust kérek.

2. Milyen nadrág van Bill Wardon ugyanezen a koncerten? (Minél pontosabb leírásra van szükség, ami csak megállapítható.)

Az első helyes megfejtő kapja a misztikus hangfelvételt.

Antti Kalhola filmjei szokásos sémát követnek, de mindig-mindig van valami mondanivalójuk, a képanyag pedig önmagában is csodálatos. Remek ízlése van, éppen a szirupon innen, de bőven a száraz dokumentumfilmen túl.

Ilyen lett ez is, minden idők egyik (bár számomra legnagyobb) rali-pilótájáról, akihez hasonló sosem volt vagy lesz már, pláne, amióta a rali is meghalt. Film egy srácról, akinek semmi köze nem volt az autókhoz gyerekkorában, a finn-szovjet határon, azon kívül, hogy apját balesetben veszítette el. Film egy nyurga tinédzserről, aki úgy vezet, olyan stílusban, finoman és folyékonyan, mint ahogy a víz folyik a kavicsok között. Film egy pilótáról, amelyik világosan megmutatta, hogy nem a világbajnoki címek teszik óriássá az embert. Csodálatos finomság ez. Nézzék a mozdulatait, sehol semmi fölöslegesség, nem küzd és harcol, teljesen más, mint a zseniális McRae volt, mégis...

Mégis olyan magától értetődő könnyedséggel fűzi át az autót, hogy az minden szépérzéket kielégít, gyönyörűen, szinte lassan tekerve a kormányt és amikor bele kell nyúlni akkor is csak olyan picit mozdít (4:26-nál), amennyit kell, pontosan, mint a metronóm és az autó azt teszi, amit a hosszú, szőke, nyurga srác akar, erőszak és durvaság nélkül.

Aztán van olyan, hogy neki sem sikerül. Majdnem belerokkan abba az álomba, amit kergetett, aztán feláll és nyer. Úgy, mint senki más, egyedi stílussal, a kor legnagyobbjait is maga mögé utasítva.

- Túl gyors a Peugeot az Audinak? - kérdezik legnagyobb riválisát, Walter Röhrl-t (5:41).
- Nem, Ari túl gyors nekem.

Ennél nagyobb elismerés nem kell.

Nem, dehogy, ez nem olyan, nem lesz itt verseny, nem aranybugyira megy, gyere nyugodtan, tök jól fogunk szórakozni, frankó lesz, neked ennyit jelent a testület?

Ilyen dumákkal csábítottam azokat, akik meg voltak győződve arról, hogy ha mi szerkesztőségileg elmegyünk valahová, ahol csak a versengés gondolata is felmerül, nos, az végtelen mészárszékké fajul hamarosan.

És igazuk van. Ha nem is teljesen, de azért ez még akkor is az autóbuzik koncentrált szerkesztősége marad, ha belügyminiszterünk a tökünkre is traffipaxot akaszt lámpás gyanánt. Megtaláljuk a helyünket a nap alatt, hiszen ha mást nem, akkor összedobjuk a pénzt és elmegyünk csapatni egyet egy versenypályára, vagy összerakjuk magunknak a kisautó-pályánkat, mindegy, ahol versenyezni lehet, ott versenyzünk.

Élményautó 110Le & 850kg

Szokásos alkatrész beszerzésemet jártam, éppen a 80GL-hez kellett 1-2 dolog amit be is tudtam szerezni a szokásos bontóstól Németországban.
Bemenet már megakadt a szemem az autón, köszönhető a sárga színének nehéz lett volna nem észrevenni :)

Még a jogosítvány kézhez kapása előtt, 2008-ban vettünk egy új SX4-et. Tudom, rohadjak meg. Édesanyámmal ketten élünk, ő már nem vezet (azért vagyunk még életben), két hozzá nem értő nő pedig gyilkos kombináció egy autónak. De nagy volt az öröm, csak sajnos nem tartott sokáig. Fél év után egyik reggel az autónak csak hűlt helyét találtam, mint ahogy másik hét Suzuki-tulajdonos is az utcánkban. Autóra pedig szükség volt.

A rendőrség élből közölte, hogy felejtsem el. Olcsó alternatíva után kellett nézni. A 150 ezres keret nem adott túl sok okot a bizakodásra, nem is vittük túlzásba a keresést: egy 92-es Ford Escort C lett a szükségmegoldás. Ugyan kézzel-lábbal ellenkeztem, de hát a pénz beszélt, beletörődtem. Nem mondhatnám, hogy szerettem, pláne a Suzuki után. Lehet fröcsögni, hogy Esixét és hasonlók, de az autó úgy nézett ki és úgy volt felszerelve, ahogy nem szégyelltem az x-eket behúzni a felszereltségi listán, összkerékhajtáson kívül minden volt benne.

A Mulholland Drive hallatán legtöbben David Lynch zseniális thrillerére gondolnak – legalábbis Kalifornián kívül, mert az államban inkább a film címét adó út ismertebb. A Santa Monica-hegységben kanyargó Mulholland Drive-ot 1924-ben adták át, azóta gyűlnek az autóroncsok a zűrösebb szakaszain, a szakadékok alján. Manapság nem annyira vészes a helyzet, de a múlt századból több tucat roncs pihenhet az aszfalttól messze.  

A hírhedt út Jason Knight fotóst is foglalkoztatta. A kaliforniai srác rajong a különféle elhagyatott helyekért, tárgyakért (gyűjteményét itt találod). A Mulholland Drive viszont nemcsak legendája miatt foglalkoztatta, hanem azért is, mert roncsait előtte senki sem próbálta meg alaposan dokumentálni. Knight kinézett magának egy veszélyesnek tartott kanyart az úton, majd elindult lefelé a szakadék mentén otthagyott autókat keresni. Egy részükkel könnyű dolga volt, azok ösvényekhez közel pusztulnak és jól ismertek, másokért viszont alaposan megküzdött a kemény terepen. Volt, amihez egy földből kiálló főtengely mutatta az utat, egy másiknál a rozsdát vette észre a sűrű növényzetben, és olyan autót is talált, ami az évtizedek alatt félig már besüllyedt a lejtő homokjába. Végül hét roncsot fotózott a szakaszon, többségük a nyolcvanas éveken vagy kevéssel az előtt kerülhetett oda.

Budapest 1994. Ennyi a címe annak a huszonöt és fél perces Youtube videónak, amit ma reggel egy falat meg nem rágott kajával a számban néztem végig. A sztori viszonylag egyszerű: az M3 bevezetőjétől elmegy valaki egy 123-as Mercivel Budaörsig a Hősök tere, Andrássy út, József Attila utca, Lánchíd, Alagút, Mészáros utca, BAH-csomópont útvonalon, visszafelé pedig az Alkotás út, Margit híd, Váci út az irány, a 13-ik kerületi cím érintésével.

Kis esti krúzolással a Bajcsin, Astorián. A végén persze kicsit szerelgetni is kell, a beszédből Debrecen-Nyíregyházi lakosokra gondolok, de a végén ki van írva a név: Kiss Sándor készítette, aki mentőmellényben egy delfinnel puszizkodik. Sándor, a kezedet (ha tegezhetlek) a jóisten vezette 1994-ben, amikor a kamerát magaddal vitted reggel.

Hogy felvetted a lyukat a Bank-Center helyén, a butiksort a Westend előtti időkből (Westbanhof? emlékszik valaki?) A sok Dacia és Lada taxit, a szinte új négyütemű Trabantokat, a visszamosolygó lányt az Alkotmány utca sarkán. A már akkor is rozsdás Mitsubishi Sapporot, a Subaru Liberókat, a Cliókat, az A-Vectrákat. A járdán parkoló mindenféle vadiúj 124-es kupékat, a töménytelen kispókot.

Az életem helyszíneit, a Krisztina teret, ahová iskolába jártam, a Nyugati teret, ahová szórakozni (egy TotalCar nevű helyre!). Az Ostrom utcát, ahová haverkodni, az Astoriát, ahol a buszra vártam az iskola után. Épül a már épp felújításra váró nagykörúti zajcsillapított villamossín, és a Burger King háza felett Peugeot reklám.

Felismeri önmagát? Az autóját? Ismerősét, barátját? Sándor, írja meg, hogy készült film, mit csináltak akkor, és miért csak most került elő?

Kordokumentum ez, szívják magukba a boldog, 1994-es levegőt, és üljenek könnyes szemmel a gép előtt, mint én most. Minden képkockája arany. (OMFG! 17:36-nál GAZ! 20:21-nél első Ritmo és csapatós Lada, 20:31-nél fehér R17!!! - meghaltam, Pista)

(Levente, köszi a tippet)

Biztos a személyes kötődés teszi, de megszerettem a családi Balenónkat. Különösen a szerkesztőségi gyorsuláson mutatott teljesítménye nyűgözött le, persze kis dög, relatíve erős 1,6-os motorral, jófajta, Euro kevés kivitelben. Vagyis veszi a gázt.

Néha ránézek a hirdetési oldalakra, hogy nincs-e egy olyan eladó, amilyen a miénk volt, tudják, ez az Ausztriában a bontóba leadott kocsi, amivel még lehetne járni, csak az osztráknak már nem éri meg üzemeltetni. Igazság szerint kéne egy motorházfedél, mert kiderült, hogy tényleg azért ragasztottak fekete szalagot az orrára, mert alatta erősen rohad. Arra gondoltam, egy ugyanilyen kék, kislámpás pont jó lenne, és mivel néha akad egy-egy százezer alatti áron, talán érdemes lenne megvenni alkatrészdonornak, pláne, ha klíma is van benne. És csak át kéne rakni a motorházfedelet.

De mit csinálnék a maradékkal? Lehetne belőle pl. játszós autó. És a lehetőségek korlátlanok. Az 1,6-os Suzuki-motor nem egy kihegyezett valami, talán érdemes lenne turbósítani. Akármilyen hihetetlen ugyanis, a világon nagy mennyiségben fogyott, van hozzá sok minden az Ebayen, mert még Amerikában is árulták Esteem néven. Nem beszélve az Indiai piacról, ahol még mindig napi téma egy Baleno, nem pedig lejárt lemez, mint nálunk. Találtam kb 50 ezer rúpiáért (ez ma úgy 180 ezer Ft) komplett turbószettet hozzá, amivel úgy 145 lóig lehet felhúzni.

Azt viszont nem értem, hogy vajon ki a fenének éri meg ennél jóval többet elkölteni arra, hogy cirka 1,3 baros töltőnyomással 244 lóerőt hozzanak ki belőle. Na nem azért, mert nem lehet, de ennek az autónak mindene 100 lóerős, a fék, a futómű, de a váltó még ezt is csak nyűgösen bírja. Mindenesetre itt a bizonyíték:

Őszintén szólva már ettől is meglepődtem, de amikor egyszer beütöttem a youtube-on a szokásos baleno és turbo szavakat, a következő gyöngyszemre bukkantam. Ezt hollandok építették, nem is értem, miért pont a Baleno az alap, de gondolom, krosszban nem kell homológnak lennie az autónak, viszont pici és könnyű, továbbá gyakorlatilag ingyen megszerezhető.

...akkor a június 14-15-e közötti egy napra kérd délután háromtól másnap délután háromig. Csak azért, mert a jövő évi 24 órás Le Mans-i verseny az utóbbi évek legkeményebb futamának ígérkezik. Igen, szívás végignézni, aki néha kapcsol csak oda, annak akár unalmas is lehet, hiszen gyakran körökkel lemaradva követik egymást a vezető autók. Igen, ez a néző viszont azt nem tudja, hogy az éjszaka lerobbant pilóta a semmiből jön fel, körrekordot-körrekordra autózva üldözi az előtte állót. Vagy éppen drámai módon - sajátjai között utolsónak maradva - a becsületért küzd és megy úgy, mint soha.

És hogy hogyan mennek? Valahogy így. 24 órán keresztül, végig.

Robotizált rettenet

Magyarországon az automata váltóra sokan értelmetlen amerikai őrültségként
gondolnak. Jellemzően azok vélekednek így, akik még soha nem vezettek automata
váltós autót. Jómagam azonban biztos voltam benne, hogy saját használatra
kizárólag ilyen váltóval szerelt kocsit fogok vásárolni. A robotizált váltó
viszont semmiképp sem említhető egy lapon a hagyományos "olajos" automata
váltókkal - ezt keserű tapasztalatból tanultam meg.