Már csak a vizuális élmény kedvéért is muszáj megosztanom két fotót.

Renault V10 szívó, 1989-2005

Most hétvégén kerül megrendezésre a Hungaroringen a WSR, azaz a World Series by Renault. Ez az esemény négy bajnokságot foglal magában: a Formula Renault 3.5 Seriest, a Eurocup Formula Renault 2.0-t, a Eurocup Megane Trophyt, és a Eurocup Cliot. A különböző bajnokságokban a versenyautók fajtáján kívül, különböző a résztvevők, és a teljesítendő körök száma is. Izgalmas programnak ígérkezik, ráadásul ingyenes. Kilátogatnál, de nem csak a lelátóról élveznéd a versenyt, hanem a VIP szektorból? Beülnél te is egy versenyautóba?  Olvass tovább.

Én szeretek visszajárni Németországba. Egyszerűen azért, mert megható a tudat, hogy nem egy kimondottan korrupt rendszerbe cseppenek bele. Ettől függetlenül lehet, hogy az (itt élő olvasóink nyilván jobban képben vannak), de valahogy úgy is bizalmat gerjeszt az emberben. Mert minden törökkel, arabbal és vendégmunkással együtt működik. Itt azon lepődünk meg, ha netán mégis azzal szembesülünk, ami nem.

Kicsit késett a vonatunk a reptérről a főállomásig. Aztán a jegyautomata nem volt hajlandó elfogadni a bankjegyeket, sem a bankkártyát. Ennyi elég ahhoz, hogy meginogjon az ember: kizárt dolog, hogy ne legyen megoldás.

Az első nemzetközi automobil kiállítást 1897-ben (!) rendezték meg a berlini Bristol Hotel halljában. Ma már viccesnek tűnhet, de akkoriban tényleg illett rá a nemzetközi-jelző, még akkor is, ha a nemzetköziséget nyolc gyártó tucatnyi típusa jelentette csak.

Aztán idővel átköltözött Hannoverbe, majd 1951-től Frankfurtba és az eltelt évek alatt a világ legfontosabb nemzetközi kiállításává nőtte ki magát. Az IAA aranykorát valamikor a kilencvenes-kétezres évek derekára teszik, még a gazdasági válság előtti időkre. Eszméletlen tempóval dübörgött az autóipar, minden vonatkozó, kapcsolódó iparágával együtt.

Tanuló(pénze)s trabi

Életem első autójára gyűjtöttem össze a pénzt még 1990-ben, a friss jogsim miatt feltétlenül akartam gyakorolni valami egyszerű autón. Így esett a választás a Trabantra, amit csak papírjaguárnak csúfoltak, de abban az időben még nagyobb értéke volt valamelyest...Igazából el sem tudtam hozni a kiszemelt példányt, mert a kormányváltót kezelni sem tudtam.

A World Series by Renault-versenysorozatot nem kell bemutatni a műértő közönségnek. Az, hogy a néhai spanyol Formula Renault-bajnokság utódjából időközben egy igazi Forma-1-es sztárnevelde lett, már csak a befektetett munka, pénz és a kőkemény bajnokság hírének köszönhető. Gené, Alonso, Zonta, Kovalainen, mind innen jöttek, itt edződtek és kezdték.

Ki tudja, hány jövőbeli sztár ül most a Formula Renault 3.5, 2.0 vagy Mégane Trophy V6 mezőny autóiban? Egy? Kettő? Tíz? És ki tudja, hogy Ragnotti és a legendás Red Bull Forma-1-es autó vagy döbbenetes versenykamion után mi lesz idei WSR-meglepetése a Hungaroringen? Szeptember 14-15 a dátum és ha azt hiszik, hogy ez egy vértelen, fizetős gazdag majmok körbe-körbe bénázása, akkor nagyot tévednek.

Még mindig ér nevetni rajta, de azért ha megnézzük, mekkora erőfeszítéssel propagálja és nyomja a FIA a jövőre induló Formula E világbajnokságot, lassan illik észrevenni, hogy a károsanyag-kibocsátás mumusa lassan, de biztosan túrja ki Európából nem csak a szívómotoros autókat, hanem a környezetszennyezőnek kikiáltott Forma-1-et is.

Mert Európa már egyre kevésbé biznisz a nagy játékosoknak: autógyárnak, beszállítónak egyaránt. Iszonyatosan költséges fejlesztésekkel kell jelen lenni egy egyre zsugorodó piacon, ráadásul a meglévő vásárlói réteg folyamatos nyomása alatt, akik sorra szembesülnek a kicsi turbómotorokkal és a használatukból fakadó élettartam-problémákkal. És mindegy, hogy most a BMW-PSA-féle Prinz-motorokra vagy a Volkswagen csoport TSI-jeire gondolunk, minddel volt vagy van gond. A Ford Ecoboostról egyelőre nincs visszajelzés, állítólag elégedettek a vásárlók, de az biztos, hogy a 300 ezres futásteljesítménynek búcsút inthetünk minden esetben.

Budapest csodás város. Szó szerint, mert itt olyan csodák történnek, mint kevés más helyen. A gázvezetékek pont olyankor szorulnak cserére, mikor az összes városlakó visszaér a nyaralásból, elkezd megint munkába járni, meg gyerekeket iskolába szállítani. A gázvezeték tehet mindenről, mert az kizárt, hogy ezt a munkálatot előre tervezték volna. Hiszen ki ülne az irodájában, nézegetné a naptárat, hogy megtalálja az év egyik legalkalmatlanabb időszakát: ez az, gyerekek így tudjuk a legtöbb ember életét megkeseríteni.

Novgorodi szállodánk, melynek pikantériája, hogy ha akarjuk, Lenin épp ezt ajánlja, bár a wifiért ő is hiába kezeskedett. Az igazi pikantéria persze, hogy ha akarjuk, Vlagyimir Iljics nem is a szállodára mutat, hanem az aljában található szupermarketre, melynek neve mi más lehetne, mint Auróra.

Tarkovszkij filmje, az Andrej Rubljov élete arról szól, hogy valamikor a 15 század elején egy orosz faluban ki kell önteni és beüzemelni egy harangot. A film nem kicsit lassúbb, mint A szállító, vagy az Expendables 2, de annyit tocsognak a szereplők a hideg orosz sárban, és a fekete-fehér kivitel miatt annyira tapinthatóvá tudja tenni az orosz ősz szürkeségét, mint semmi más, amíg ki nem fejlesztik az egerekből készült vászonra vetítő mozit. Mióta eljöttünk Kazanyból, kicsit visszatért a szokásos orosz életérzés, megint rosszabbak az utak, csúnyábbak a falvak, ráadásul az eső is eleredt.

Ufából Tatárföldre érve sok minden megváltozott, és a változások többsége elég meglepő volt. Az első látható dolog, hogy a tatárok tényleg nem tévesztendők össze a mongolokkal - ha egy magyar városban látnánk ugyanezeket az arcokat, nem is tűnne fel a különbség. Jó, a képen látható kislány kivétel, de ő is jelzi, milyen az ország: ezer éve az iszlám az uralkodó vallás, de azt leszámítva, hogy amikor Rettegett Iván kézhez vette a vidéket, az erőszakos hittérítés jegyében borzalmas dolgokat művelt a néppel, itt kedélyes vallási tolerancia van. 

Az úgy volt, hogy a sors némi átszervezés alá vonta az alkalmazotti, családi, lelki, anyagi és szinte minden egyéb állapotomat. Ennek az autós vonatkozása annyi volt, hogy nem volt. Mármint autóm. Sokáig. Mostanáig! Meséltem korábban, hogy „egyéb okokból” meg kellett válnom szeretett Mózesemtől, miután imádott Doxám ellen ismeretlen tetves egyoldalú, agresszív tulajdonosváltást követett el. Akkoriban a szerethető szükségmegoldás egy Ford Fiesta XR2i lett, amit gondoltam egy kicsit rendbe szedek, és használok gyaloglás helyett. Hogy ez nem így történt, annak három oka volt.

Jó volt, de igazán sosem szerettem

Egyrészt, bár az XR2i egy nagyon szerethető, guruló övtáska, én mégsem szerettem. Ebben persze benne volt némi mercista gőg is, hisz nagyon hiányzott a két stuttgarti dög. Ennek ellennére mindenkinek ajánlom a Fiestát, mert igazából nagyon jó. Másrészt a könyvelésem gellert kapott a hétköznapok túlélésének kátyús útján, emiatt az autó, mint intézmény, mélyebbre süllyedt a fontossági sorrenben, mint a megfelelő öblítő kiválasztása.

Egy végtelenbe tűnő grillkolbász- és pisiszünetben valahol Kungur és Ufa között feltettem magunknak a kérdést, hogy vajon csak megszoktuk már az új Mazda3 formáját, mert a 6-oson már bőven kiálmélkodtuk magunkat, vagy nem is néz ki olyan jól, mint a 6-os. Arra jutottunk, hogy állat, csak nincs időnk nézegetni, mert állandó rohanásban vagyunk, és toljuk neki, ahogy kiadja.

Indulás után nagyon gyorsan kiderült, hogy itt nincs autópálya, és az út elég rossz. Konkrétan amolyan román-magyar átmenet, kilométere válogatja. Nekem furcsa volt, hogy épp itt, ahol az orosz földgáz 90%-a, ami sok lóvé, és marha sok kőolaj van, ami az útépítés alapanyaga, ennyire rossz legyen. De a jó út igazából nem pénzből vagy aszfaltból épül, hanem alacsony korrupcióból. Itt például úgy működik az útépítő maffia, hogy elhúzzák az útépítéseket, hogy belelógjanak a télbe, attól kezdve pedig vis maior lesz, hogy felfagy, vagy el sem készül.

Megvolt az első városnézés, plusz este elmentem futni egy órát Tyumenyben. Ezek alapján a következő dolgokat állapítottam meg.

Rejtélyes módon jobbkormányos Primera taxi Tyumeny repterén

A Mazda nem először játssza ezt el, de a 323-as és a 626-os nagy, lábon utaztatása is elég messze van már, hogy legyen hírértéke: az új Mazda 3-as nyolc kiállítási autóját Hiroshimától Vlagyivosztokon át újságírók vezetik majd a szeptemberi frankfurti autószalonra. A háromfős magyar különítmény még Szibériában, Tyumenyben csatlakozik a menethez. Lővei Gergő az Autó-Motort tudósítja, én én vagyok, a harmadikunk Lázár Péter, akit a Mazda delegált blogger/közösségi média minőségben. Budapest-Frankfurt-Moszkva-Tyumeny, ezt nyomjuk le, nagyjából egy seggel.

Amerikai ikon

Hogy mitől tud olcsó lenni, arra nem nehéz rájönni: csak azt kapsz, ami fontos, tehát egy eltalált kasztnit, egy méretes motort, és hátsókerékhajtást. Belül csupa műanyag, minden faék egyszerűségű, kapaszkodó nincs, az ülés előrehajtáskor nem jegyzi meg a pozícióját, fedélzeti számítógép szintén nyista (vagy a napi km számláló annak számít? :).

Pár hete unottan böngésztem a címlap programajánlóját, amikor belefutottam egy Skoda Találkozó hirdetésébe. Egy pillanatra eltöprengtem, hogy mégis mikor láttam utoljára faros Skodát a forgalomban. Eltűntek. Nekem pedig hiányoznak. Családunk első autója egy Skoda S100 volt. 50 ezer kilométer volt benne, és mindegyikért egy forintot szurkolt le édesapám, mikor megvette. Na nem 83-ban. Ha jól emlékszem 1995-ben. Elég későn tette le a jogosítványt, és az autó úgy általában  nem volt téma a családban. Édesanyámnak nincs jogosítványa. Bátyámnak van, de őt meg a vonatok érdeklik. A Rézmányiék nem autós népek, na. Én azért idejekorán kijöttem a szekrényből, de csak 2005-re lett jogosítványom.

Ráfaragtam. Sajnos a magyar ipar remeke, a műanyag rendszámtáblatartó alulmaradt a japán sornégyes vibrációival és a minősíthetetlen úthálózatunk rázásaival folytatott csatában. Eltört. Ez a kisebbik baj. Az igazi gond az, hogy rajta volt a rendszám is, és ezek ketten együtt estek le valahol a motoromról.

Ma (augusztus 23.) pénteken délután sikerült elhagynom az UKF-092 rendszámot. Valószínűsíthető fellelési helyei: XVI kerület, Szentmihályi út (Szentmihályi határ úttól az M3 bevezetőig tartó szakasza) - M3 autópálya bevezető szakasza - Hungária körút (M3 bevezetőtől a Váci útig tartó szakasza.)

Jól jegyezzék meg: augusztus 23, péntek. A Totalcar Autósmozi történelmében először nyúlunk bele a sokak által vagy nagyon kedvelt, vagy éppen ellenkezőleg: nagyon utált sorozatába. Ötvös Csöpi-est lesz a csodálatos hangulatú Autósmoziban, a Fővárosi Autópiacon!

View Larger Map

Itt választ kaphat minden kérdésére, ami a IV. Totalcar Hungaroring Pályanappal kapcsolatos. Jöhet!

Imádom a timelapse videókat. Perverz kéjjel szoktam nézni, ahogy a felhők száguldanak az égen, ahogy fél perc alatt körbeszalad a nap a horizonton, vagy amikor tébolyult hangyákként cikáznak az emberek a nagyvárosok utcáin. De a legjobbak a szerelős timelapse-ek. Amikor váratlanul, a semmiből tűnnek fel az olajos overallok különböző pontokon, tíz másodperc alatt megvan a difficsere, vagy egy komplett motorbeépítés fél perc. Egyik haverom egyszer csinált egy ilyet egy ralis Saxo VTS-ről, kábé harmincszor néztem meg, ahogy három villámszerelő zsipp-zsupp belógatja a motort, és már röfög is.

Szegény most még inkább úgy néz ki, mint egy csontváz