Mostani merítésemben sikerült a magyar járműpaletta csonka keresztmetszetét beválogatni. Van benne pörgős kis roadster, megbízható 30 éves keleti csodák és újra jelentkezett a folytatásos netregény, a digó limó is.

Olga az elnyűhetetlent

Szidhat mindenki éppen aktuális főpolgármestert a pesti utak miatt. Felesleges, Volgát kell venni. Jó tanács: kalapács mindig legyen a fedélzeten - jól jön

Minden amit tudni akartál a Z3 motorjairól.

Érdekes, még nem nyomott le egyetlen nyomatékszegény honda sem :-) pedig mindig olvasom itt, hogy mennyire meg szokták alázni a BMW-ket...

A digó limó újra száguld

A hátsó ülésről egészen olyan hatású a műszerfal, mint egy Vosztok űrhajó. Ha lesz egy kis időm, szétszedem a fényszórókat, mert a foncsoron már annyi a por, hogy virágot lehetne ültetni bele.

Kiváló francia

Kinézetén és kialakításán valamint felhasznált anyagokból is látszik és érezhető, hogy a Peugeot tényleg a Francia Mercedes.

A hűséges Waresz

A húgom születésekor kaptuk vadonás újonnan egy öreg rokontól. gyakorlatilag ebben a verdában nőttünk fel. Apám igazi, jó értelemben vett autós szaki volt, állandóan szeretgette, vigyázott rá, ápolgatta. Én eleinte nem annyira... Szerette mindegyikünk. Lehetett vele menni tökön-babon, hóban, sárban csak a Trabi (a másik örök szerelem) volt jobb, ellenben ebben rendes fűtés volt.

Utolsó utaim egyikét tettem a feledhetetlen, felülmúlhatatlan és egyedülálló Yamaha XJR 1300-zal, történetesen Székesfehérvárra, hogy elhozzam az olajleválasztót Ákostól. A bicskei benzinkútnál tankoltam, mert az XJR-nek van egy idegesítő tulajdonsága: borzalmasan tud hisztizni, ha már csak három liter benzin van benne. És egy modern injektoros motor nem úgy hallgat el, mint egy békebeli porlasztós, hogy öhö-öhö, menés, öhö-öhö, még egy kis menés. Aztán lassan a halálba köhécseli magát.

Az injektoros XJR viszont egyik pillanatban megy, a másikban nem. Egyszer a piros lámpánál, a városban már eljátszotta velem, és nem akartam, hogy országúton is imígy mókázzon, ezért már akkor kiálltam tankolni, amikor még simán odaértem volna Fehérvárra, meg talán vissza Pestre is annyi benzinnel.

A kúton pedig Sütő Csabával és három barátjával találkoztam, szépen megpakolt motorokkal. Épp mennek Normandiába, mert ott állítólag jó az idő, szép a tenger, aztán visszafelé a Loire völgye. Csaba ugye a Gigamachine Choppers főnöke, szoktak nyerni motorépítő versenyeket, meg kevés tematikus lap van, amiben ne az ő motorjaik volnának. Úgyhogy néztem is, mivel van. Egy tök egyszerű chopper Harleyval.

-Haló! És a tűzijáték?!
-A tűzijáték a megélhetés. Ez meg a saját motorom. Egyébként ez az, amit még együtt kezdtünk építeni, a műsorban.

Hát, nem ismertem volna rá, de úgy tűnik, végül az egyszerű chopper irányba ment a gép a lowrider és bobber irányzatok helyett. Egyébként szép, csak biztos hogy nem ezt szúrnám ki egy motorostalálkozón, hogy anyám, ez aztán a bravúros építés.

Nem kell félni, olvasóink a következő hetekben se maradnak fogyasztáscsökkentő és teljesítménynövelő csodaszer nélkül. A mai nappal megkezdtem az olajleválasztó bödön tesztelését; ötezer forintos befektetés a tisztább bolygóért.

Munkaköri kötelességünk, hogy akár saját autóink tönkretétele árán is kipróbáljuk a különböző fogyasztáscsökkentő csodaszereket, hiszen ki, ha nem mi? Persze mivel a saját autóinkat tennénk vele tönkre, ész nélkül azért nem lapátolunk bármit a motorba. Az MGP Caps nevű tablettát speciel beleraktam, aztán nem csökkentette a fogyasztást. Ha csökkentette volna, akkor is annyiba került, hogy érdemi pénzmegtakarítás nem igazán keletkezett volna, de hiába, érdekelt, tudhat-e valamit egy ilyen tabletta.

Aztán már majdnem beleöntöttem a Tehénbe a Prolongot, aztán mégse, aztán a Metabondot, aztán azt se, Ákos Székesfehérvárról viszont olyasmit ajánlott, ami minden jóravaló, környezettudatos autóbuzi álma. Nevezzük az egyszerűség kedvéért Bödönnek.

Kedvcsinálónak nézzünk egy rövidebb levelet:

Újabb fejlemény szűrő ügyben.
Írtam egyik nap, hogy beszereltem a fater öreg diesel mercijébe. Most beszéltem velük. Határozottam állítják az öcsémmel együtt (ugyanis ketten hajtják), hogy halkabb lett és jobban is megy. Eddig 50-60-nál 4-ben már berángatott, meg erős hangja volt. Most lazán rángatás nélkül gyorsul. Nem kamuznak, már 100E km-t belenyomtak, most egyből észrevették a változást, és mind a ketten, pedig külön külön vezetik. Semmi pénzért ki nem vennék. Biztos a fogyasztása is kevesebb lesz, de még nem mérték.

A technikai részletekért forduljanak bizalommal az Index alacsony fogyasztás-fórumához, ott Ákos mindent részletesen elmagyaráz. A lényeg az én szintemen: veszünk egy kerti szivattyúkhoz való vízszűrőt (3500 forint), kicsit barkácsolunk rajta, majd bekötjük az autónk kartergáz-visszavezető csövébe. Barkács? Olcsó? Fogyasztáscsökkentő? Jobban megy az autó? Stb, stb? Köszönjük, kérjük.

A biztonság kedvéért megkértem Ákost, barkácsoljon már össze nekem egyet, el is mentem érte Fehérvárra. Akkor még durva kánikula volt, de kaptam pizzát micimackós tányérba, meg csokis muffint, aztán Ákos ikerlányainak társaságában lementünk a parkolóba, ahol megmutatta az installációt a saját Swiftjében. Régi Swiftekben etanollal kísérletezők is eredményesen használják: a régi Swift olajleválasztóval mindenféle előgyújtás-barkács és egyéb hókuszpók nélkül eljár fele benzin, fele etanol-keverékkel. És nem torpan, nem rángat.

Persze, a régi Swift 50% hurutos vizelettel is eljár, nem könnyű azt tönkretenni, mondhatják a csodaszer-szkeptikusok, van is valamennyi igazságuk. Úgyhogy ismét saját gördülő tesztlaboratóriumomhoz, a Tehénhez fordultam, ami tíz éves, 3,4 literes, benzines automata Toyota 4Runner. Mindennek a csodaszer-tesztelés szempontjából több előnye is van. Ekkora hengerűrtartalom és fogyasztás mellett például könnyebb észrevenni a különbségeket. És mivel a Tehén futóműve elég ostoba, könnyű mindig ugyanolyan stílusban vezetni.

Azt mondják, a gányolás magyar, de legalábbis keleti megoldás a problémákra olyankor, ha szerszámoknak, időnek és anyagi javaknak híján van az ember. Azaz mindig. Sokan fikázzák is a Csikós Kollégát a kitűnően dokumentált posztokért, pedig szomorú tény, hogy jó néhány „autószerelőnél” lelkiismeretesebben és szakszerűbbenorvosolja a problémákat.

Összehasonlításképp egy igazi übergány megoldás made in Germany, melynek csodájára járhat a legelvetemültebb kókányolóművész is a mesés keletről.

Gépjármű: Mercedes 220 CDI
Hibajelenség: Bazinagy luk a műanyag motortakaró borításon. Esetleg apró dudor a gépháztetőn.

Elemzés: Az egyik injektor (most mindegy, hogy anyaghiba, vagy tuning miatt) kiszakadt a hengerfejből.

Hibaelhárítás: Készítsük el 5x30-as laposvasból a mellékelt ábra szerinti tartót (hajlított/hegesztett konstrukció a rendelkezésre álló eszközök függvényében).

Fogassuk fel a tartót a motortakaró rögzítésére szolgáló csavarokkal.

Az injektor és a tartó közé helyezett hernyócsavar, menetes szár, ennek hiányában bármilyen más, a kezünk ügyébe akadó tárgy segítségével állítsuk be a leszorító erőt. Ez akkor megfelelő, ha a laposvas tartó enyhe ívben meggörbül.

Próbáljuk visszadugni a leszakadt elektromos csatlakozót. Annak teljes hiánya esetén egyszerű sorkapoccsal helyettesítsük. Esetleg sodorjuk össze a drótokat, és ha van, tekerjünk rá szigetelőszalagot.

Satu és fakalapács, (ezek hiányában kalapács és csatornafedél) segítségével egyengessük ki az elgörbült nyomócsövet. Rakjuk a helyére, és húzzuk meg jól.

Szereljük vissza a megmaradt csavarokkal a motortakarót. Ha nagyon lötyögne, gumipókkal is rögzítsük.

Óvatosan indítsuk el a motort. A művelet biztonsági okokból zárt gépháztető mellett javasolt!

Nem, nem hülyültem meg, egyszerűen csak hiányzik még egy a flottámból. Lassan két éve, hogy rendszeresen végignyálazom a külföldi használtautó honlapokat és eljátszom a gondolattal, hogy melyikért lenne érdemes órákig autózni az autópályán, aztán hazahozni és végigszívni a milliárdokból üzemeltetett, mégis szar forgalomba-állítási rendszert. Nem az a baj, hogy egyre drágább – pedig egyre idősebb – az általam keresgélt modell felhozatala. Az a baj, hogy mégis mindig találok egyet, amelyikért akár azonnal indulnék. Ja, nem mondtam még, miről lenne szó? Alfa Romeo Spider. De nem az elölkaparós újkori, hanem az ortodox, hátsókerékhajtásos – sokkal szebb – modell utolsó előtti generációja: a gumiseggű

A korábbi évjáratokban a beltér nem tetszik, az utolsóban sem annyira jó a műszerfal, és kívülről is már túl modern; gömbölyű. De a gumiseggű az mindenhonnan nézve gyönyörű. Még az sem lohaszt le, hogy Balázs Vitya elmesélte (mert ő már akkor is!), hogy vezetett ilyen modellt a bemutatásakor, és igazából egy fos. Nyiszeg-nyöszög, nem akar az úton maradni… meg további ilyeneket mondott, de ekkor már nem is figyeltem rá. Nehogy már lerombolja az álmom.

Most, hogy a Renault beperelt egy autós médiumot kémfotók közlése miatt épp itt az ideje, hogy olvasónk által küldött új 7-es BMW fotókat tegyünk közzé.

Fogadják szeretettel!

Akkor ahogy ígértem a képek.
A fotókat a salzburgi Red Bull központnál lőttem, egy kicsit pocsék osztrák időben, de a lényeg azt hiszem nem a kék ég… 

Két BMW jött egy új, és az előtte álló fekete, a mostani. Már bentről láttam, hogy a fehér újnak lepattintották később a rendszámát is…
 
Használjátok őket bátran, üdv:

Teszt: BMW X6 35d
A gödrökkel hadilábon áll: mintha kólásüveget próbálnánk átgörgetni egy csatornafedélen, és persze csak meglett a két tonna feletti önsúly. Próbált már 130 kilós lánnyal rokizni?

Vélemények az azonos című tesztről.

Teszt: Chevrolet Aveo 1.4 aut.
A Chevrolet az Aveóval megtette azt, amit minden gyártónak meg kellett volna tennie már rég: kényelmes autót gyárt.

Vélemények az azonos című tesztről.

Amikor 2007 januárjában megvettük a Bazeget, nem volt pénzünk, az állólámpás árak meg épp elszálltak az egekbe. Ezt az egyet találtam, ami legalább egy darabban volt, megéérte a két kilót. Sajnos a papírjai nagyon nem voltak rendben, dupla átírás, vizsga, minden borzalom kinézett, végül plusz 200 ezerből lett a miénk. A kocsi a München c. filmben szerepelt, aztán hazahozták Máltáról, és a Bécsi út melletti mosó gyomjában hevert egy évet. Inkvizíció ez a fékeknek.

Birtokszerzési alap-rendbetétel, aztán használatba vettük. A fékek felengedtek, elkezdtek működni, tavaly nyár végére tűrhetőek lettek. Aztán idén februárban az autó lassításnál valamiért elkezdett húzni balra, a bécsi Chromjuwelen kiállításra már úgy mentünk Orosz doktorral.

Májusra tragikus lett a helyzet. Pedig készülünk családostul Szlovéniába - Bazeggel. Nekiálltam. "Rászánsz másfél órát, kicsit megjáratod a dugattyúkat, jó lesz!" – mondták a barátaim a klubban. Én kicsit szkeptikus voltam, szívtam már eleget fékkel. Két teljes estét felölelő szopásra készültem. Négy lett belőle.

Olyan telefonom van, ami olcsó, masszív, jó nagy gombok vannak a jó nagy kijelzője alatt, ismeri a Bluetooth-t és Nokia, mert ennek a menürendszerével barátkoztam meg a mobiltelefónia kiépülésének évei során. Nem volt kritérium a vásárlásnál a kamera, de miután az előző telefonom tavaly nyáron kiesett a robogóm kesztyűtartójából az M1-esen, gyorsan kellett új, és csak fényképezőgépes kütyü szerepelt a szolgáltatóm akciós listáján. 1,3 millió pixel, gyalázatos képminőség.

De ha már van, néha elkattintom. Néha pedig le is mentem a fotókat maszatos pixelkupacokat, és megnézem őket. Most is eljött az idő. Az erdélyi szalamandra, egyik gyerekem tolja a másikat egy bevásárlókocsiban, nagyobbik lányom forgó hattyún a búcsúba' jellegű képek mellett akadt pár közlekedési témájú is, íme.

1, Zöld mezőgazdasági jármű visz kék mezőgazdasági járművet

Lelkes olvasónk, maga is gyakorló BMW Siebener tulajdonos (az övé a bajor bálna a legutóbbi Expressz-kiadványunkból) küldte a képre kattintva elérhető galériában szereplő fotókat. Köszi.

Igaz, hogy már szinte mindent tudunk az új Hetesről, mi több, gyári fotók is bőséggel kerültek napvilágra, sőt, kémfotóink is voltak már korábban, de azért egy valódi, poros példány premier előttről, amit honfitársunk lőtt pár kilométerre a magyar határtól, mégis más. Jó étvágyat!

Tegnap reggel, értekezlet előtt szólt a Winkler, hogy kapott kémfotókat egy olvasótól, aki azt mondja, szerinte Saab, de én biztos tudom. Felületesen megnézve a képeket, rávágtam, hogy biztos az új Chevrolet, de aztán kételyem támadt, amit Balázs Viktor főmunkatárssal osztottam meg.

– Vitya, szerinted mi ez? Az az érzésem, valami GM szutyok, talán az új Astra szedán, vagy a Lacetti utódja, de nem vagyok biztos.

– Nézd meg a tükörház formáját. – hangzott az évtizedes rutinból táplálkozó válasz.

Megnéztem, de házi bölcsünk amúgy kiváló tanácsán kifogott a globalizáció szelleme: a fránya General Motors az Astra és a Cruze prototípusán is ugyanolyan tükröket használ. Ezzel az erővel egyébként akár még a fotót készítő olvasónknak is igaza lehetne, hiszen a Saab is csak a GM Europe egyik márkája, és az új 9-3-as állítólag már ugyanúgy az Astra alapjaira épül majd, mint a Lacettit váltó Cruze szedán.
Úgy gondoltuk, jobb, ha vitára bocsátjuk a kérdést, hátha így sikerül közelebb kerülnünk a megoldáshoz.

Gondolta volna ötven évvel ezelőtt Alexander Issigonis, a Minik tervezője, hogy kicsi kocsijai egyszer egy Aggtelek nevű helyen, valami Hungary nevű országban gyűlnek össze egy forró nyári napon? És hogy rövidnadrágos emberek ismeretlen és kibogozhatatlan nyelven becézgetik őket, és már-már erotikus mozdulatokkal simogatják bájos domborulataikat?

Nem gondolta volna. De ettől szép az élet – hogy tele van megjósolhatatlan és kiszámíthatatlan, mesés fordulatokkal.

Már az eleve mesés, hogy az 1956-os energiaválság miatt megtervezett és piacra dobott, praktikus és minimalista Miniből, lánykori nevén Austin Sevenből kultuszautó lett - a zűrzavaros XX. század egyik ikonja, amiért egyformán bolondult holland péksegéd, német egyetemista és angol királynő. Bolondult volna érte sok magyar is, de akármilyen pindurkák voltak Sir Alex teremtményei, nem fértek át a vasfüggöny alatt.

Így a Kárpát-medencét csak a rendszerváltás után öntötte el a Mini láz, igaz, azóta is tart. Egy megszállott karcagi Mini-tulajdonosnak, Király Ferencnek köszönhetően 1989-ben megalakult a Mini Club Hungary, ami sok egyéb tevékenysége mellett évente egyszer Nemzetközi Mini Weekendet is szervez. Az idén Aggtelekre mentek a Minik weekendezni, mi pedig mentünk utánuk.

Rögtön a kemping bejáratánál belebotlottunk Linczmayer Balázsba, a klub elnökségi tagjába, aki egy közepes méretű brit zászlóval rajtoltatta sorban az Aggtelek Rally-ra benevezett kocsikat. Ne tessék valami őrjöngő autógyötrésre gondolni – amire a környező utak általános állapotukat tekintve igencsak alkalmasak lennének – ilyesmire igazi minis nem is vetemedne.

Mindent és mindenkit tizenkettes csavarokkal és szupererős Loctite-tal a betonpadlóhoz rögzítettek. Az egész intézmény egy mozdíthatatlan, átalakulásra, pénztermelésre képtelen monolit.

Vélemények az azonos című publicisztikáról.

2001-ben az egyik Saab-találkozón lehetőségünk volt arra, hogy az egyik szerviz támogatásával kivigyünk egy autót, és mindenki azt vett ki belőle, amit akart. Szedd magad Saab. A dolog érdekessége, hogy a hamutál és a váltógomb azonnal eltűnt, de az igazi értékek, mint például a bemelegedésszabályzó benne maradt. Mindenesetre jó móka volt, sokan boldogan tértek haza egy ajtókárpit-bolhával zsebükben.

Valahogy ez jutott eszembe, amikor a 3. Országos Autósklub Találkozón megláttam az Magyar Opel Tulajdonosok Egyesületének tombola Corsáját.

A srácok láttak egy eladó, külsőleg szép, 1992-es  Opel Corsa Cityt 1,2 literes motorral. Ideális nyeremény egyesületük hatodik születésnapjára.  Persze, ha már nyeremény, legyen valóban jó állapotban, így pillanatok alatt belenyomtak még 150 ezer forintot. De most legalább minden rendben, lelkiismeret furdalás nélkül át lehet adni a győztesnek, nehogy a nyeremény elpusztuljon hazafelé menet. A sorsolás augusztus 23-án lesz a IV. Blitz Weekenden, Balatonszemesen.

A tombola jegy ára 1000 forint. Eddig kb. 60-an jelentkeztek, úgyhogy nagy nyereség nem lesz az biztos. Elsősorban a klub népszerűsítése a cél, és ez erre nagyszerű ötlet.

Persze a győztesnek kell állni a járulékos költségeket, az átírás és a biztosítás díját. Egy ilyen kicsi autó esetében ez még nem vész. Elnézést, de megint eszembe jutott egy történet. A tavalyi év végén a téli Saab találkozón az egyik, több éve Saab nélküli klubtagunk kapott az egyik szerelőtől egy régi ötajtós 900-ast. Kint állt az utcán már rég, de a szerelő életre keltette volna. El is mentek megnézni. Az ajándékozott srác, sokáig mustrálta az autót és húzta a száját, hogy kicsit rohad a sárvédőív, meg belül is lóg a kárpit, neki meg elegáns ügyfeleket kéne hurcolászni. De majd még átgondolja. Ott állt még egy hónapot az autó, aztán elbontottuk.  Elsőre indult, az utolsó útra lábán ment el. Sajnáltam nagyon.

Talán, ha mi is nyereményt csináltunk volna belőle, akkor jobban megbecsülik. Remélem a Corsának jobb sorsa lesz, örülnék, ha érkezne visszajelzés, kihez került.

Az eheti merítésben változatosra sikeredett a válogatás. Akad sport autó és sokéves keleti csoda, hosszú hibalisták és márkakereskedővel való pereskedés.

Álmaink országa

Korábban egy indiai nemzetiségű (itt a lakosság 82 %-a külföldi vendégmunkás) üzletemberé volt a gépkocsi, kitűnő állapotban vettem tőle. Műszaki gond nem volt meg vele,csak olajat és fékbetéteket + tárcsát kellett cserélni.

A KFT féle Higiénikus Verda

Sajnos a Volvo-t nem találtam meg, így jöjjön ugyanarról az albumról egy másik szám

2002 óta tudtommal népes tulajdonosi köre volt, és az idő vasfoga nem csupán elszállt felette, hanem természetesen meg is karcolta egy-két helyen, ezeket volt hogy javították, volt, hogy gányolták, az utóbbiak elkövetőinek ezúton is azt kívánom, gányoljon nekik is minden "szakember", jó sok mindent, alaposan.

Aki komolyan meg akart szerezni egy autót.

Ez egy 403as MOSZKVICS. Januárban vettem 1 sráctól,mert öreg,orosz autóra fájt a fogam. Interneten találtam rá. Emailra nem válaszoltak,ezért okmányirodában rendszám alapján megtudtam merre van.

Rémálom-trabi új kasznival

Ideális autó városon belül, de ha az ember főutakra megy ki vele, és véletlenül egy kamiont lát meg a visszapillantóban, akkor ne tegyen semmit, csak csukja be a szemét, és ha szerencséje van megússza.

Alapos szervíztörténet a gyűlölt autóról

Kimondottan utálom ez az autó és ami legjobb hogy nem tudok elszabadulni tőle, már az ügyvédnél van de a C.Hungária nem foglalkozik vele s azt az ajánlatot kaptam hogy kicserélik az autót 1 újra de a különbözetet nekem kéne kifizetni. hát nem nevetséges?

Van nálunk egy BMW X6.

Autók így nyáron kevésbé hoznak lázba, így nem vettem részt a szerkesztőségi ketrecharcban, ami a kulcsáért folyt. (Miközben persze kulcsnélküli a bejutás-indítás.) De ebédelni menet vezethettem.

Pont olyan, mint gondoltam. Jó, kicsit ráz és sokkal rosszabbul lehet belőle kilátni, mint egy bármilyen más BMW-ből, kivéve persze a kupékat. Hanem az jutott még róla az eszembe, hogy tegnap hazafelé, egész rövid útszakaszon láttam két új X5-öst is, amit fiatal csaj vezetett. Na most biztos van olyan fiatal csaj, aki olyan topmenedzseri fizetést kap, hogy minduntalan kidagad a bankszámlából, ezért kénytelen egy új X5-öst venni, de én előítéletes vagyok, és az jut eszembe az ilyenekről, hogy vajon ki lehet az ő Kedves Ferencük, és válás esetén vajon megtarthatják-e az autót, mint Bódi Sxyzlvy a 6-os kupét, vagy vissza kell majd adni, mint az ékszereket.

Szóval ha én topmenedzser kiscsaj lennék, tutira nem X5-öst vennék, mert egyrészt ugyan kit érdekel, mit gondol a világ, ugyanakkor feszélyezne, ha minden szájról azt kéne leolvasnom, hogy na, szép nagy autót szopott össze a ribanc.

És már csak azért se vennék új X5-öst, mert az X6-os megjelenésével pont ki is megy a divatból. Te jószagú úristen, micsoda volumeneket fognak eladni X6-osból?!

Teljesen függetlenül attól, jó-e vagy rossz, illetve mi az előnye meg a hátránya, hiszen látványos, vonzó, nagy, új, ritka – és BMW. Amerika? Kína? Jézus! Százezrek? Milliók?

Azt is le merném fogadni, hogy a használt X5-ösök ára esni fog, mert mindenki használt X6-ost akar majd, elvégre valahol meg kell fogni a pénzt.

A tesztautó kulcsa, illetve távkapcsolója egy Sports Activity Coupé feliratú bőrszíjon volt. Mi tudjuk, hogy a kupéhátú terepjárót a Ssangyong találta fel, de ki kíváncsi manapság Jedlik Ányosra? Az X6-ost amúgy se a kategóri adja el, hanem hogy nagy, különleges, új, ritka és BMW. Ráadásul természetesen jó, de az X6 esetében az értelmetlenség és a korlátozott használhatóság éppen hogy értéknövelő tényező, selling point, faktor, amiért megveszik a népek.

Sport Activity Coupé, röviden SAC, de mi lenne a rövidítés, és a hozzá tartozó értelmetlen autó, amit még pont el tudna adni a BMW? Ferdehátú sztreccslimó? Ami a normál sztreccslimók kényelmét nyújtja, hiszen a hátul ülők számára is van fejtér, elvégre a BMW feltalálta a vízszintes támlájú, függőleges ülőlapú ülést, a VTFÜÜ-t. Hogy a futóműve milyen? Azt még nem tudom, de valószínűleg le van ültetve, vagy meg van emelve.

Elképesztő a BMW. Megteheti, és meg is teszi: így kell ezt csinálni.

Papír újságunkhoz interjúvoltuk meg Alsónémediben a Barkasba V8-as Corvette motort beépítő programozót. Szép volt. Este 8 körül motorral jöttem visszafelé, az 51-esen hajtottam fel az M0-ásra, majd hosszas küzdelem következett, mert az M0 este 8-kor is képes beállni. Tényleg, micsoda egy sittes szar ez az M0, döbbenetes. Az hagyján, hogy két kamion között már reménytelen is elférni, de nemhogy leállósáv nincs, még egy átkozott padka is alig van. Ahogy véga a külső sávnak, el is fogy az aszfalt, jön a gödrös kavics. És most már ki is emlékszik rá, melyik választások előtt melyik párt melyik politikusának kellett itt mindenáron ökröt sütnie, hogy a kampányban eldicsekedhessenek az életveszélyes szar elkészültével.

Szóval küzdöttem becsülettel, aztán az 5-ös út lehajtójánál, a beton elválasztó elem előtt megláttam egy motorost, elakadásjelzővel. Ugye, motoros ilyenkor megáll, köll-e segítség. Gianpietro megkérdezte, tudok-e olaszul, aztán amikor mondtam, hogy igen alap szinten elmakogok, gyorsan üvöltött egy hálaimát a Madonnának. Romániába menne, illetve Románián át Moldovába. Elő is vett egy paksaméta A4-es nyomtatást, valami internetes útvonaltervezőről. Hosszú sorokban helynevek, irányítószámok, száz szónak is egy a vége, nekem térkép kell.

Mind zörög belül, rozsdásodik mindenütt, és nyeli a pénzt vég nélkül. A igazi 80-as évekbeli japán autók mégis úgy vonzanak, mint éjjeli lepkét a százas izzó. Vennem kellene egyet, mielőtt végleg ki nem pusztulnak, azaz hamar.

Önveszélyes megszállottságom persze nem magától keletkezett. Egész pontosan 2001-ig szokványos, közhelyekben gondolkodó autóbuziként üzemeltem: a francia kocsikat a stílusukért, az olaszokat a sportos kiállásukért, a németeket robusztus elnyűhetetlenségükért, a briteket keresetlen eleganciájukért csodáltam, a Trabantomat meg azért szerettem, mert elvitt akárhová. A japánokat meg nem becsültem sokra.

A Trabantot viszont egy kellemesen langyos nyári estén hiába kerestem a parkolóban, valaki elvitte, és alighanem darabokra szedte. Kellett egy másik autó, és ekkor lett a Mazda családtag. Egy svájci származású, 1986-os, ezüst színű, BF sorozatú 323-as volt, öt ajtóval, 1,6 literes motorral, képtelenül rövid áttételezésű váltóval, puha futóművel és 155-ös virsli gumikkal, de most is visszasírom annak ellenére, hogy az ára többszörösét költöttem rá az együtt töltött bő három év alatt, és még ugyanannyit költhettem volna rá, ha egyben akarom tartani.

Korábban nemigen értékeltem a japán autókat, akkortájt még kevésbé volt erős a mai nimbuszuk, vagy csak nem jutott el hozzám a kollektíva üzenete. Ezt is csaknem véletlenül vettem: egy rokonom mutatta egy hírdetési újságban, akinek szintén 323-asa volt – még az előző, BD sorozatból – és nagyon meg volt elégedve vele, bár abban is több volt már a rozsda, mint a tiszta fém. Elmentünk, megnéztük, megvettük. Az első év nagyobb problémák nélkül zajlott, utána viszont 3-4 havonta elromlott benne valami, és 60-80 ezrenként vitte a pénzt.

Petőfi zseniális verse ugrott be szinte azonnal, látván a vasárnapi Brit Nagydíjat. Nem szándékozom túlzottan taglalni a látottakat, hiszen milliónyi helyen hozzáférhető minden információ, nyilatkozat, magyarázkodás, satöbbi.

Ihletet kapván elkezdtem böngészni mindenki kedvenc videómegosztóját, ott találtam a következő kisfilmet a 2007-es Bilstein Performance Days-ről.
Nürburgring-Nordschleife, természetesen esik az eső, és mi mással vághatna neki az emberfia, ha nem egy 997 GT3-mal, ami az egyik legvegytisztább Porsche. (Milyen lehet az RS?)

Nem egy életbiztosítás ilyen körülmények között a lehetetlen helyen lévő farmotor és a 415 habzó szájú ló, de Stuttgartban mindenre van megoldás: a farmotoros elrendezésből származó negatív tulajdonságokat szinte tökéletesen elnyomták, ráadásul megszerezték a Cyberdyne Systems legújabb fejlesztésű robotját is.

Figyeljék csak a robot mellett ülők arcát! Látszik rajtuk, erőből akarnak lazák lenni, de a szemük, a tekintetük nem hazudik. Néha-néha azért biztosan kinézett a maci a barlangból. Na de kinek nem? Íme:

Mert ugye Önök sem gondolták, hogy Walter Röhrl ember?

Ja, ne keressék a legjobb köridejét, 7:42.

Káprázik a szemem, zsibbad a fenekem, itt az ideje egy kis egészségügyi sétának. Felkelek a monitor elől, körbejárok a szerkesztőségben, kinézek az ablakon. És mit látok? Két Opelt.

A B-Corsa lehet úgy tízéves, az Astra meg tizenöt. Vagy fordítva. Vagy mindkettő tíz, vagy mindkettő tizenöt, fene tudja. A lényeg, hogy mindkettő annak a korszaknak a terméke, amikor az autógyártók még javában kísérleteztek a vízbázisú festékek bevezetésével. Ezek ugye környezetbarátabbak a korábbi oldószereseknél, de kevésbé strapabírók. Jobban karcolja őket a gépi mosó, és rosszabbul tűrik az UV-sugárzást is. A '90-es évek elejéről-közepéről származó Opeleken ez a jelenség különösen jól megfigyelhető.

Ha sokat napoztatják őket, fakulnak, hámlanak, vedlenek. Az Astra tulajdonosa számolhat azzal, hogy hamarosan előbukkan itt-ott a sárgás alapozó is az elöregedett piros alól. A Corsáé is, persze, csak neki van pár éve még addig, ha - mint sejtem - továbbra is garázsban tartja autóját.

Jó reggelt a Gripen-rajongó hiénákak!

Milyen katapultülés található a JAS-39 Gripen vadászgépben? Milyen gyártású és milyen nyílási paraméterekkel rendelkezik (minimális magasság és sebesség)?

Miután az Akácfa utcai parkolóházról készült cikkem megjelent, jó pár olvasói levelet kaptam. A levelekben az állt, hogy a nem tálcás parkolóház nehezen nevezhető egyedülállónak, például Szegeden is üzemel egy ilyen, már jó ideje. Mivel létezésem értelme a korrekt tájékoztatás, nem haboztam sokat, kaptam a 185 lóerős Suzuki B-Kinget, hogy tényfeltáró villámlátogatást tegyek vele Tisza-menti városunkban.

A parkolóházat könnyen megtaláltam. A főnököt csak telefonon tudtuk elérni, de nem járult hozzá ahhoz, hogy bent képeket készítsek. Minden esetre bekukucskáltam amennyire lehetett és beszélgettem az egyik kezelővel, így az derült ki számomra, hogy az Akácfa utcai és a szegedi rendszer működési elve azonos. A szegedi is automatikus, itt sincs tálca, két kocsi halad egy vájatban, amelyek felkarolják a kerekeket, az autót pár centire megemelik és így viszik a parkolóhelyre. Az általam egyetlen észlelhető különbség az, hogy itt nem beton, hanem vasszerkezetű a padló, de ugyanúgy csak két robot és egy emelőszerkezet jelenti a gépészetet.

A szegedi úr, akivel beszéltem, még azt is megemlítette, hogy egy ugyanilyen Budapesten, az Osváth utcában is üzemel. Fogalmazzunk úgy, hogy félreérthető  a kommunikáció az Akácfa utcai rendszer működési elvének egyedülállóságát illetően. Az minden bizonnyal tény, hogy a szerdán bemutatott koreai fejlesztés az első hazánkban, ám maga a működési elv messziről sem nevezhető egyedülállónak. Ez persze semmit nem von le használati értékéből.

A cikkben említett Citroën kérdéssel egyébként igen csak közel jártam az igazsághoz, ugyanis a szegedi parkoló bejáratánál a következő szöveg áll egy táblán: „Gázüzemű illetve légrugózású gépjárművel parkolni tilos!” Kíváncsi vagyok az intelem tapasztalatból vagy mérnöki elővigyázatosságból táplálkozik...

A Puma Air Rallyról Gripen-es pólóval és pumás sapival tértem haza, amiket kifejezetten hiéna célra szántam, ám azóta sikeresen elfelejtkeztem róluk. Jobb későn, mint soha: most felajánlom őket a Gripen-rajongó hiénáknak egy jó válaszért cserébe.

Igazából mi, vevők vagyunk a hülyék: elhisszük, hogy egy tízéves, középkategóriás dízelautóban lehet 125 ezer kilométer. Nem lehet.

Vélemények az azonos című publicisztikáról.