Tudja, hogy hová jár a szomszéd kölyök szombatonként szeletelni? 
Amelyik hajnalban húzatja az utcában a kettes golfot? Vagy a kislánya? 
Akiért egész éjjel aggódik? Melyik a kedvenc diszkójuk? Horribile dictu együtt mennek?

Feladat van! 

• Ha Ön Pest megyében ismer vidám falusi diszkót, fotózza le nekünk!
• Legyen előtte parkoló, ahol elfér pár autó.
• Lehetőleg legyen sok neon.
• Ha az intézménynek vicces neve van, az előny.

Nem titok, hogy nagy erőkkel készülünk papír alapú magazinunk (Totalcar Express Használtautó Magazin) idei második számára, melyben a címlapanyag: jaszkariautók 800 ezerért. Ehhez kapcsolódik az újság címlapja is, meg a helyszín, ahol majd fotózunk. Tehát olyan diszkó kell, ami Budapesttől max. 30 kilométerre van, legyen előtte hely legalább egy Calibrának, Mantának, meg mondjuk Golf I. kabriónak. Plusz persze csajok.

Tehát a kép nagyjából: a háttérben diszkó, előtte 2-3-4 autó, két csaj plusz Winkler, és látszik a diszkó homlokzata.

A képet ide kell küldeni: olvasok kukac mail.totalcar.hu. Legyen a subject: Látványos falusi diszkó
Le kell írni, hogy hol van (település és utca legalább)

Nem kérjük ingyen!

Lehet nyerni Wolkswagen Passat CC MP4 lejátszót.

Ezt az nyeri, aki a legjobb helyszínt adja. Határidő holnap dél. Start!

Mit gondol, melyikre van nagyobb esély? Hogy még egyszer ebben az életben körberadírozza Zeltweget egy JPS-matricás Formula-1-es Lotusszal, vagy hogy napokon belül füvet fog nyírni a kertben? Szerintem kár ezt feszegetni, lúzerek vagyunk mind. Magyarjaink közül F1-es autót csak olyan kiemelkedő tehetségek vezethetnek, mint Baumgartner Zsolt, vagy Palik László. Az hogy a Karotta is kapott egyszer pár kört egy Renault-val, csakis a véletlen műve lehetett.

Ám a fűnyírás is azonnal édes teherré válik, mihelyt apuci megkapja karácsonyra e pompás masinák valamelyikét.

Kari küldte ezt a linket, ahol egészen fantasztikus fűnyírók képeire lehet állat ejteni nagyiparilag. Nekem a legjobban az Emerson Fittpaldi Lotusához megszólalásig hasonlító, fekete-arany Lotus tetszik, talán azért, mert azt megismerem.

A gumik persze a használat módjához igazodva bütykösebbek a kelleténél, meg aztán a hetvenes években nem volt még olyan multifunkciós kormány, mint amilyen ennek a gépnek a szárán van kezelőkonzolként, mindazonáltal az illúzió csaknem tökéletes, de minimum mellbevágó.

És vannak még mindenféle jóságos szerkezetek ezen az oldalon. Ha nekem lenne akár egy ilyen nehezebben beazonosítható, ezüstmetál verdám, biz'isten legyűrném az allergiámat, és átvenném kis feleségemtől az otthoni fűnyírás nyűgjét.

Egy ilyen piros gép slusszkulcsának - bocsánat, berántózsinórjának - birtokában pedig garantáltan 5-6 cm között tartanám a fűhosszt egész nyáron, elmaradnának az eső utáni linkeskedésből adódó tizenkét centis csúcsok. Már csak a forgalmazót kéne megtalálni valahogy...

Nekem ez a perverzitásom. Gyakran járok márkatalálkozókra, de lássuk be, aki nem az adott márka megszállottja, az az első óra után kikészül. Most viszont olyan találkozón voltunk, ahol nemcsak egy napot töltöttünk el, de még másnap is visszamentünk. Ezer ember több mint kétszáz autó és 19 márkaklub vett részt a Street Racing Szeged szervezésében a  3. Országos Autósklub Találkozón.

A helyszín a szokásos: a Szegedhez közeli sziksóstói kemping. Jó hely, rossz büfével. De a kiváló strand feledteti a zacskós, mikróban melegített gofrit.

Nagy falat a márkaklubokat egy rendezvényben összefogni. Nagyon különböző volt a felhozatal a több milliós show autóktól egészen a pár ezres járművekig. Ez senkit sem zavart, minden csapatnál lehetett látni valami különlegeset. Én a lambóajtónál már nem hasalok le, de egyre jobban örülök a nagy gondossággal széria állapotra hozott, esetleg korhűen tuningolt  jungtimereknek. Szerencsére ebből is, abból is jutott.

Jó ötlet volt, hogy a rendezvény műsorvezetőjének profi rádiós szerződtettek, aki nem hagyta lankadni a részvevőket, és komolyan agitált minden vetélkedőre. Nagy is volt az érdeklődés a vak vezetés, a szlalomtolás és a sörforgó vetélkedőn. Had ne meséljem el mindegyiknek a menetét, elég legyen annyi, hogy a Corsa klub volt az idei találkozó legaktívabb csapata.

Az autós szépségverseny nevezőit szigorú szempontok szerint pontozták, a végeredménnyel mindenki elégedett volt. Én nem biztos, hogy őket választottam volna, de a beléjük fektetett munka tagadhatatlan. Ha egy autónál első ránézésre hirtelen elbizonytalanodom a típusmeghatározást illetően, akkor az megérdemel minden elismerést.

Mi már leléptünk addigra, de azt mesélték, hogy este fedett helyre költöztek, és hajnal háromig ment a zenés buli. Vasárnap délelőtt, amikor visszamentünk még egyet fürödni a gyerekekkel, akkor kezdett magához térni az ott maradt, kempingező kemény mag.

Azt hiszem, egy ilyen találkozóról már így is túl sokat is írtam, aki rendes autóbuzi, nem hagyja ki, de a képeket mindenképpen érdemes végignézni. És ha valaki kedvet kapna ilyesmihez, jöjjön el augusztus 9-10-én Siófokra a Verda Napokra, ahol hasonlóban lehet része.

 

Barátom – nevezzük Vilmosnak – a keleti típusok gigászi szakértője, barátoknak rögtönzött autós előadásai simán verik a Fábry-showkat, de még talán Jay Lenóét is. Amikor szoci autókról írok, rendszerint megkeresem, leülünk az Oktogonon lévő Burgerben, ő meg bennfentes dolgokat mesél a kocsik történetéről. Prospektus-, szakirodalom- és újsággyűjteménye könyvtárnyi, tudása feneketlen, memóriája ámulatba ejtő. Ráadásul precíz ember is, mindig apró betűkkel lekörmölt, többoldalas jegyzettel érkezik, amit a beszélgetés elején átnyújt nekem. Nekem szinte meg se kell írnom a cikket, elég tisztáznom a kéziratot. Lám, az autós újságíró a jóakarók piócája. És nem elég, hogy elbliccelem a melót, hanem ráadásul két hétre valót röhögök minden ilyen alkalommal.

Nos, Vilmosnak van rendesen szoci autója. Wartburgja, meg nagypolákja, meg Zsigája, meg Zapója. De valamennyi közül a kedvence a Moszkvics. Imádja a márkát, egy időben ugyanazt művelte a mindenféle ajándékba kapott Moszkvicsokkal, mint anyukám tavasszal a kiscicákkal– mindenfelé házalt velük, hogy jó otthont találjon nekik.

Amikor egyszer a 408-asról kellett írnom valami szösszenetet, egészen kivételes előadást kaptam, úgy az összes Moszkvicsról 401-estől 408-asig bezárólag. Vili dülledt szemmel, hörögve szidta mindet, a Burgerben megállt az élet, a békés falatozók tátott szájjal figyelték az előadást, a ketchup halkan csöppent a tálcákra.

"Az a trágyadomb! Az a szemét!" – akadt el a tű az átszakadt barázdában talán a 407-es vagy a 408-as táján "Egyikben se volt két egyforma lengéscsillapító, már amikor átadták a csepeli telepen. Meg aztán az összes kereke máshogy állt mindnek, semmit nem lehetett rajtuk beállítani, a kormánynak akkora volt a holtjátéka, mint a sztálingrádi front 44-ben! A kormánya meg jófajta kaukázusi kefírből volt, mind elmállott a napon öt év alatt. A műanyagok egyébként sem bírták a legkisebb napsütést sem, a 408-asokban úgy nézett ki a műszerfal, mint tájfun idején az Atlanti-óceán " – dühöngött.

"Ha pedig meghajtottad, azonnal besültek a szelepek abban az okádék, háború előttről származó, nagykomszomolista hévvel összehajigált Opel-származék motorban. A diffiben meg mintha nem is acélból, hanem gyurmából készültek volna az alkatrészek, Szásáék ráadásul hírből sem ismerték az illesztés fogalmát. Már akkor meg kellett volna buktatni mindet, amikor a legelső vizsgára elvitték őket, és megkapták az első rendszámukat. Már az akkori normák szerint is. Mind katasztrófa volt a 412-es előtt" – Teljesen felhúzta magát, már kicsit féltem, hogy menten agyvérzést kap.

"De Vili, hiszen imádod a Moszkvicsot, neked is van belőle egy csomó…" – próbáltam megfékezni a szavak hömpölygő áradatát.

"Hát persze. Az a színtiszta sztalinizmus, azok a formák… Csak szeretni lehet. Ne papoljon nekem senki a Zsiguliról, az már csak utánalövés. A hatvanas években a Moszkvics volt Az Autó Magyarországon, csupa nagybetűvel, így. A Skoda Octavia ritkább volt (de mennyivel jobb), Volgában csak pártemberek ültek meg a sleppjük, azt a kevés nyugati autót nem merték használni, mert egyikhez se volt alkatrész. A Trabantot, a Wartburgot lenézték a bűz miatt. Moszkviccsal járni viszont pontosan azt jelentette, mint ma új 5-ös BMW-ben kühedni. Még jó, hogy mindenkinek szép emlékei vannak róla. Csodás autó, akármekkora trágyadomb is volt."

 

A hétvégén meghalt a falunkban egy 24 éves srác. Motorral esett el, a saját hibájából. Nem akarok moralizálni, kioktatni, de van két tanulsága az ügynek, ami miatt leírom, mi történt.

Fiatal gyerek, nem sok tapasztalattal, nagy, erős motort vett, azt mutogatta a haveroknak egy szülinapi bulin. Aztán egy nagy gáz, egy pillanat kihagyás, és vége. Szomorúan sok ilyen esetről hallani mostanában, divat motorozni, divat nagy, erős motort venni, nem divat tisztelni a sok lovat, nem divat beismerni, hogy az ember nem születik a  biztonságos motorozás képességével. És a hivatalos forgalmi, meg rutinvizsga se tanít meg ésszel motorozni. Szülők, házastárak, testvérek: vegyétek rá a veletek élő motorra vágyókat, hogy ne vágjon neki az országútnak egyből nagy motorral, nem szégyen kisebb, gyengébb, könnyebben kezelhető gépeken keresztül felnőni a veszélyes bővérű dögökig.

A másik tanulság sokkal gyakorlatiasabb: motorozás közben akármi történik, nem szabad megfeledkezni arról, hogy egy instabil, gyors vackon ül az ember, és nincs körülötte kasztni, nincs rajta biztonsági öv. A srác csak elvitte egy körre a cimboráját. Aki, gondolom egy nagyobb gáznál, leesett. Neki eltört a válla. A motoros gyerek, aki hátranézett, hogy mi történt, nekiment az utca végén álló vilanyoszlopnak, és azonnal meghalt.

Sok-sok mécsest gyújtottak érte az oszlopnál, gyújtottunk egyet mi is. És most nagyon-nagyon vigyázok, hogy értem még sokáig ne kelljen. Durván közel csapott le mellettem a villám, nem jó érzés: eddig se voltam nagy vadállat a 400-as Burgmannal, de egy jó darabig tutira még kimértebb leszek.

Elöljáróban annyit, hogy nem vagyok egy angyal.

Mentem már városban hetvennel ötven helyett, nem botránkozok meg, ha valaki az autópályán elmegy mellettem 180-nal. A lényeg hogy mindig figyeljünk és vigyázzunk a többiekre.

Ha kétszázzal felcsavarodik valaki a fára az a magánügye. Addig, míg valaki nincs mellette, míg el nem üt valakit, míg át nem gázol a másikon. Élni és élni hagyni.

Egy hétköznap úgy adódott, hogy Szegedre kellett mennem, különböző kitérőkkel, így a régi ötöst választottam. Amióta ezernégyért le lehet jutni autópályán Szegedig, nem jártam a régi ötösön. Egyszerűen az autópálya gyorsabb, biztonságosabb.

Elindultam. Hamar belebotlottam a már rég ismert táblába: őt is hazavárták, mellette statisztikai szám, mennyi baleset történt itt az elmúlt években. Hát igen, megfizethetetlenül drága volt az autópálya, sok autó volt, idegesek voltak az emberek, stb… Még jó, hogy már nincs ilyen. A nap süt, ablakot le, zene fel, szépen lecsorgok Szegedig, közben megállok, ahol kell…

Gondoltam.

 

Fantasztikus érzés a kapcsolás nélküli veszett gyorsulás. Az én kétezres turbó autómat ötvenig szerintem simán veri.

Vélemények az azonos című cikkünk témájáról.

 

Lehet, hogy a caterham-i kirándulás miatt, de megszaporodtak a Népítélet angliai posztjai. Ezekből lesz egy kis válogatás.

Egy nem szokványos Vectra

Ez nem egy szokványos Vectra B. angol verziós jobb kormányos Vauxhall Vectra B Valahogy jobbak ezek a kocsik mint az Opelok tovább bírják a nyúzást.

 

Angliában is vannak kontár szerelők

Ide hordtam szervizbe: A spanihoz, de teljesen hülye hozzá

Trabantal szállni élvezet. Sokunkban ébreszthet nosztalgikus emlékeket a helyzet.

Kombi, jól meg lehet pakolni: Volt már benne mosógép, 7 zsák cement+15 doboz járólap+3zsák csemperagasztó; ilyenkor nagyon kellemes a rugózása:)

Újabb kis magyar szervíztörténet

Én elmesélem neki a hibajelenséget és azt is hogy 1 hét múlvára kaptam időpontot , erre őazt mondja hogy várjak kicsit megpróbál tenni valamit az ügyemben. Egy jó negyed óra múlva visszajön hogy állhatók be a műhelybe és akkor ő megnézi az autót. Na ez meg is történt és közölték hogy 2!! darab gyújtástrafó is elromlott s ezért a traktoros járás s mivel ez félig meddig tudott tipus probléma ezért felajánlották hogy 2 cserélnek 50000-ért vagy méltányossági alapon 4-et 80000-ért , vagy "Meló után átjössz hozzám és kicserélem a 2 trafót 20000-ért" mondta a szerelő. Így is történt.

Kisebb vita alakult ki a Toyota Verso körül

Ha gyakorlatilag nem használta még az autót, akkor ne legyen ilyen kioktató, hátha nem mindenki analfabéta aki kifogásolta a műszerfal világítását.

És akinek semmi se elég

Egy dízel Smart és egy dízel Yaris után úgyéreztem, egy sportosabb autó lenne nekem való.

Alig múlt hat, csöng a telefon. Tóth Tamás, alias Lapát: Nincs kedvetek kijönni a Kerepesi úti McDonaldhoz a szokásos Toyotás összejövetelre? Ott lesz három Scion xB. Háát, mondom, holnap megyünk a 3. Országos  Márkafüggetlen Autóstalálkozóra Szegedre, meg ugye nemsokára fürdetni kell a Bödönöket, nem ígérem.

Rövid családi tanács, mérlegelünk. A gyerekek úgyis szemétkednek mostanában, nem akar egyik sem aludni, van, hogy tízkor még mindkettő kacagva ugrál. Hadd szokják. Fürdessünk korábban, és menjünk ki, nézzük meg.


A városon átsuhanunk, igazi nyár esti forgalom. Már a parkolóban áll Lapát fehér-fekete autója és egy rozsdabarna. Alig parkolunk le, egy ezüst is érkezik. A rozsdabarna belsejét már ismerem, amikor a flokkolásról szóló cikket írtam, pont akkor fújták. Az autó tulajdonosa, Heni elmondta, a nővérének most készül egy másik xB, Gergő ezüst autója pedig csak kispados játékos, ő hétköznap inkább másik autóval jár.


Mivel egy Suzuki szorult az autók közé, kicsit átálltunk, így könnyebb fotózni is.

Nézegettem az autókat, hát mit mondjak, hozzájuk képest a miénk rendesen le van strapálva. Mit tegyünk, munkaautónak használjuk.  Amikor elkezd villogni a szerviz lámpa, akkor eszmélek,  megint leszaladt 10000 kilométer.  Az első szpojler megjárta a hadak útját, utoljára valamelyik budai földúton vertem le. A belső optikáról az ikrek gondoskodnak, próbálják a nyál és ételmaradék nehezen oldható elegyével vidámabbá tenni. 
 
A többiek talán kicsit többet foglalkoznak a géppel, mindegyiken nagy kerék, belül gondos muzsika van. Az ezüst teljes csomagtartóját kitölti egy mélynyomó, Lapát beépített pécéjéről pedig már tettünk említést az xB cikkben. Heni elmondja, a Tipóval jobban szeretett járni, mert ezt nagyon félti. Gergő autóját is megkulcsozták már egyszer. Szerencsére nekem eddig még nem volt ilyen tapasztalatom, én a kötelező javításokkal megvagyok. Ma is a Saab-szerelőmnél cseréltünk olajat és ékszíjakat. A Yaris alkatrészek jók hozzá, csak meg kell találni a megfelelőt. Gyári ékszíj volt rajta, Gyuri, a szerelő folyamatosan szidta  a japán-kínaiakat, úgy meg volt húzva minden csavar.


A buliról gyorsan el kell jönnünk, a gyerekek fáradtak, meg az idő is lehűlt. Indulás előtt egy gyors telefonszámcsere, mert Heni édesapjának lehet, hogy van olyan műanyag alkatrésze, amit én szerencsésen elhagytam az alsó hűtőrácsból.

10:15-re a gyerekek már ágyban vannak, de Huba nem akar aludni. Felzaklatta Magyarország legnagyobb Scion-találkozója.

Tibi írta nekünk a következő levelet, mely létező problémára hívja fel a figyelmet, még ha kissé mosdatlan stílusban is. Mentségére szolgáljon, hogy az erős felindulást a bírósági gyakorlatban is enyhítő körülményként veszik figyelembe.

Annyira @@@@@@@@ magam hazafelé, hogy ordítani tudnék.

Budakeszi és Páty között van egy 6 kilométeres útszakasz. 60-as táblával, két oldalt erdő, kanyarog és dimbes-dombos, előzni csaknem lehetetlen.

Budakeszit elhagyva beértünk egy új Meganét, aki 30-cal B@@@@@ HARMINC K@@@@@@@@ KILOMÉTER PER ÓRÁVAL állt az úton ezen a hat kilométeren végig.

T betű volt az autóra ragasztva, de nem tanuló, csak kezdő vezető volt. HARMINCCAL B@@@@@@!

Így a hat kilométeres utat sikerült több mint negyed óra alatt megtenni. Ha beleszámolom, hogy Pátyon a negyvenes korlátozás mellett is harminccal ment, akkor még több. Előzni persze itt sem lehet. Amúgy nem a teljes szakasz korlátozott, csak ahol erdő van, mert vadátjáró.

Az utolsó egy kilométer már házakkal szegélyezett, kint is van a 60-as feloldása, OTT IS HARMINC @@@@@@!

A kérdéseim: Hogyan kaphatott jogosítványt? Követelem az alkalmassági vizsgálattal az újravizsgáztatást. Követelem az összes vizsgabiztos azonnali statáriális kivégzését. Követelem az ADAC-nak eladni az összes értsd: MINDEN gépjárművel, oktatással és vizsgáztatással kapcsolatos ügyet. Ideértve a gépkocsik időszakos műszaki vizsgáját is.

Milyen eszköz van az ilyenek ellen azon kívül, hogy ott kapok szívrohamot és strokeot mögötte?

Miért nem @@@@@@ teherbe a büdös, @@@@@@@@ @@@@@ @@@@@@ az ilyen nyomorult @@@@@@ @@@@, akinek annyira nincs érzéke a vezetéshez, hogy a mögötte felgyűlt csaknem tucatnyi autó folyamatos dudálása ellenére sem hajlandó gyorsítani @@@@@@?

Baltát adjatok! Baltát!

Köszönöm, hogy elmondhattam.

t

Zárszóként hadd említsem meg, hogy Bilkei Pál közlekedéspszichológus szerint jó, ha vezetés közben, vagy csak úgy általában káromkodással kiadjuk magunkból a feszültséget. Ugyanis minél inkább elfojtjuk az ilyesmit, később annál nagyobbat robban. Tibi is már biztos jobban van.

 

Kaptunk egy büszke sajtóközleményt, miszerint a BMW újabb elismerést könyvelhet el magának. Igaz, ezúttal nem az autóival aratott sikert, hanem a BMW Welt új épületével.

Gyár, négyhengeres székház, BMW Welt egy kupacban

A Brit Építészek Királyi Intézete (Royal Institute of British Architects, 1834-ben alapították, valamivel komolyabb intézmény, mint a Magyar Fogorvosok Egyesülete) 1966 óta osztja díjait szép, jó, modern épületeknek. A RIBA European Award nevű díjat az Egyesült Királyságon kívüli, de az Európai Unión belüli épületek nyerhetik el.

Most a BMW Welt épülete nyerte. Mi is jártunk már ott, Péter Anna magát Chris Bangle-t faggatta a házban. Meg még egymillióan jártak ott az átadása óta eltelt fél évben, sokan a BMW történeti emlékeit akarták megcsodálni, páran viszont azért fizettek, hogy itt vehessék át új BMW-jüket.

A BMW Welt projekt 2001 januárjában indult, ekkor nyerte meg az osztrák Coop Himmelb(l)au iroda a nemzetközi építészeti pályázatot. A főépítészi és generáltervezői szerepet betöltő Coop Himmelb(l)au mellett további 30 alvállalkozó összesen 120 építésze és mérnöke dolgozott a projekten. Ennek során összesen 15 ezer terv készült, miközben a teljes tervezési fázisra 800 ezer munkaórát fordítottak.

Egy kis erőforrás, zászlóshajó, aggregát építész-péerül a sajtóközleményből:

Az ismert bécsi építésziroda, a Coop Himmelb(l)au a BMW tavaly megnyílt autóátadó és élményközpontját közvetlenül a „négyhengeresként” ismert BMW-székház mellé tervezte. Az épület alapját a kettős kúpszerkezet adja, amelyen átfeszül a lebegőnek ható, felhőszerű tető. Az innovatív tetőszerkezet alatt látszanak a különböző épületrészek: a bemutatóterem, az étterem és az autóátadó.

Az átfeszülve lebegő kúpfelhőben évente 45 ezer autót tudnak átadni, de a BMW Welt gyári múzeumként is funkcionál. Megtekinthető itt a teljes autó- és motorsorozat, és rendezvények, konferenciák, kiállítások, performance-ok is lebonyolódnak a házban.

Az első autóm egy életveszélyes szar volt. Nem a konstrukció, hanem a konkrét példány, egy huszonéves Renault 4-es.

Nagyon fontos, ha nem a legfontosabb, hogy autóvásárláskor tudatosan alakítsuk ki a preferencialistánkat. Írjuk össze, mi kell nekünk, és ragaszkodjunk hozzá. Már természetesen ha ésszerűen akarunk választani. Egyéb esetben mit bánom én, ha valaki beleszeret egy abszurdumba.

Nekem akkoriban a biztonság volt beakadva, mai ésszel fel nem foghatom, miért. Mármint az akkori anyagi lehetőségeimhez képest teljesen irreális elvárás volt, hogy ne haljak meg az autómban egy baleset esetén. A preferencialistám, amit persze nem csináltam, annyiból állt, hogy biztonság.

Valójában tökéletesen megfelelt volna nekem a Zsiguli; egy állat vagyok, hogy nem azt vettem, hiszen akkoriban annyiért egész jót kaptam volna. A Zsigulihoz olcsó az alkatrész, de a nyugati romhalmazokhoz képest igénytelen és megbízható. Csak ugye valahol olvastam-hallottam, hogy frontális ütközés esetén a Zsiguli motorja bejön az utastérbe, és eltöri a vezető gerincét. Borzalmas, mi?

Az internet nagy dolog, hiába. Motoros testvérünk is találkozott potenciális gyilkosommal, akiről tegnapi posztomban számoltam be. A kapcsolódó részlet:

Leértem a Dunához, fújtam egyet, a MOL kútnál megnéztem a guminyomást, hátha 3,5 van benne, mert olyannak érződik. Csak 2,6 volt, leengedtem 2,4-re, attól már pszichésen is kevesebbet pattog. Aztán indultam vissza, és valahol középtájt, ahol meredeken emelkedik az erdő az út fölött kétoldalt, egyszerre csak nagyon sok volt a tempó szemből egy világoszöld Fiestának.

Ilyenkor érdemes megjegyezni a rendszámot, hogy mielőtt a kiérkező mentők megállapítják halálunkat, megtalálják görcsbe ránduló ujjainkkal még utolsó erőnkkel a porba kaparva.

Ez most annyira gyorsan történt, és annyira megijedtem, hogy szélre húzódás közben csak a betűk voltak meg, és pár másodperc múlva az asszociációs kulcs is: KJT, azaz Kovács János Tévedett.

És most a levél, mely bőven tartalmaz akciódús elemeket:

 

Elképesztő múzeumos és leginkább Lamborghinis levéláradat öntött el a múltkori Reventónos poszt óta. Néhány dolog egyértelműen kiderül, pl. Bikáséknál sem az asszony hordja a nadrágot, hiszen ők is Lamborghini múzeumban töltötték a mézesheteket.

Jött ezen kívül Lambó rendőrautó, pár Lambó múzeumos kép, és mégegy Reventón. Lassan tényleg összeszedik olvasóink mind a húsz darabot. Csak így tovább! By the way valaki megmondhatná mi ez a Lambó mánia.

 

Kivittem Vmax Zsolthoz a netről rendelt Küryakyn tükröket, megbeszéltük az átalakításokat, meg hogy Pufi kutyát mekkora kézitusát követően bírta megnyírni a kozmetikus, és hogy Lacika kutya is egész emberien néz ki újabban, már nem hasonlít olyan zavarba ejtően egy kiszőkített Székhelyi Józsefre.

Szokás szerint ott egy csomó motor, ami a sorára vár, elsőre nem is vettem észre semmit az ezerötös Intruderen. A múltkor erről estem majdnem hanyatt, mert valamiért két ülés van rajta, mármint egymás felett, én meg azt hittem, a felső ülés az kajak, de csak úgy rá van téve.

Most viszont, így világossal megláttam a háttámlát. Észrevettem a feliratot. Gyula!

Mármost vannak jobban hangzó nevek, meg rosszabbul hangzók. A Gyula szép régi, magyar név, bár eredeztetik a latin Juliusból is. Szóval nincs bajom sem a Gyulával, sem a Bélával, Józsit szóba se hoznám, de valahogy ez a keresztnevezés egy járművön nekem kicsit sok. Szépen, varrógéppel kihímezve; Gyula, az a szára jobbra indul, majd lefelé csinál egy furcsa hurkot, mint amikor a gyerekek először próbálják dögössé tenni az aláírásukat.

Gyula! Istenem! Megcsináltad a délutánomat. De mi lehet fölötte az ábra? Én ejtőernyőnek látom, VMax Zsolt rohamsisaknak. De mi lehet alatta az X?

Ez volt a válasz arra a kérdésre, hogy mit gondolna Ferruccio a nevét viselő mai autóiról. A CNBC riportere tette fel annak az embernek, aki egyet jelent a pajzsba zárt öklelő bikával. Aki 1967 óta alkalmazottja a cégnek és az ott gyártott típusok 80 százalékának fejlesztésében aktív szerepet játszott.
Valentino Balboni. Egy félisten.
Korszakokat, generáció- és paradigmaváltásokat élt meg, jövő-menő tulajdonosok és nem egyszer kétes fejlesztések – talán néha a csőd – hűvös szele is megcsapta arcát. Ő maradt.
Palóc vagyok, szeretem a tradíciókat, az újévi lencselevest, a nagyanyám ropogósra fehérített monogramos vászon konyhakendője alatt illatozó kukoricakenyeret.
Ezért kedvelem és tisztelem Balbonit is, hiszen mint a kemencében sült krumplis-túrós lepény kicsit megkapott aljához tapadó lisztpor, úgy alkot ő és a Lamborghini egyet, több mint 40 éve.
Hallgassák csak. 

Olasz akcentusa pedig kegyetlen, bármelyik gengszterfilmben eljátszhatná a problémamegoldó sofőr szerepét.
De – és ez a legszebb – szereti, amit csinál, szívében hordja a rajongást, és még talán ma is a vállán érzi az öreg Ferruccio Lamborghini kezét, mikor 1967 április 21-én körbemutatott az apró, kis csarnokon, a glédában álló 12 hengeres motorok során és így szólt a csillogó szemű ifjú szerelőhöz:
– Ez az én álmom, Valentino, ez a Lamborghini.

(És hogy miért született ez a poszt? Kezdődött a Top Gear-szezon, ilyenkor, bemelegítésképpen mindig megnézem azt a rövid részletet, amelyikben még a nagyszájú Jeremy Clarkson is hirtelen elhallgat, mikor az utolsó, igazi olasz Lamborghiniben beül az általa csak Bilbao-nak nevezett ember mellé.)

Itten tudás van fennforgásilag (©by Fülig Jimmy) hölgyeim, uraim, annak pedig mindig kijár egy maxrespect.
 

 

A VMaxban kicsit szövevényesek lettek az elektronikai rejtélyek, úgyhogy este elviszi VMax Zsolt, kicseréli a komplett kébelezést, meg persze a hátsó futóművet egykarúra. És ha már úgyis szét lesz szedve, csináltattam új, szecessziós hangulatú kerekeket, a hátsón ugyanis már másodszor eresztett el a hegesztés. Nem meghalni mindig öröm. Na jó, többnyire öröm.

Addig is elhoztam egy tesztmotort, mert egyébként nehezen szánom rá magam, hogy bármire is átüljek a VMaxról. Yamaha XJR 1300.

Nem rossz, nem rossz, de inkább szép. A legfurcsább az első futómű, ami elengedett kormánnyal már 60 körül beszitálna, 140-nél meg igen hülyén könnyül el és pattog össze-vissza az eleje. Úgyhogy tegnap műszakzáráskor elvittem egy kis egészségügyi szerpentinezésre Visegrád felé.

Nem igazán jó vele szerpentinezni, legalábbis egyelőre nem érzem. Viszont már odafelé az egyik kanyarban szemből nagy tempóval pattogott a sávom felé egy Maserati GT. Gyönyörű, még így meglepetésszerű pánikhangulatban is, főleg hogy alig jött át egy kicsit a sávomba. A Masert egyébként egy BMW X3-as tolta, komoly verseny lehetett.

Leértem a Dunához, fújtam egyet, a MOL kútnál megnéztem a guminyomást, hátha 3,5 van benne, mert olyannak érződik. Csak 2,6 volt, leengedtem 2,4-re, attól már pszichésen is kevesebbet pattog. Aztán indultam vissza, és valahol középtájt, ahol meredeken emelkedik az erdő az út fölött kétoldalt, egyszerre csak nagyon sok volt a tempó szemből egy világoszöld Fiestának.

Ilyenkor érdemes megjegyezni a rendszámot, hogy mielőtt a kiérkező mentők megállapítják halálunkat, megtalálják görcsbe ránduló ujjainkkal még utolsó erőnkkel a porba kaparva.

Ez most annyira gyorsan történt, és annyira megijedtem, hogy szélre húzódás közben csak a betűk voltak meg, és pár másodperc múlva az asszociációs kulcs is: KJT, azaz Kovács János Tévedett.

János, az ördög vigyen, teli az ország versenypályákkal és nyílt napokkal. Kérlek, ott próbálgasd az átkozott Fiestádat.

 

Tudták, hogy az egykori Kátyúvonalon már bármiféle úttal kapcsolatos problémát be lehet jelenteni? Aztán vagy történik valami, vagy nem.

Vélemények az azonos című publicisztikáról.

A Renault-nál tudnak formatervezni. Szépet, érdekeset, különlegeset. És, ha akarnak, a ronda is nagyon megy nekik.

A szándékosan ronda autót nem tudom, ki találta fel, de a Dacia/Renault Logan előtti korszakból nem nagyon emlékszem ilyenre. Az ugye úgy volt, hogy a Renault nagy sikerrel értékesítette a Clio csomagtartós szörnyszülött változatát, a Thaliát. Aztán feltalálták a még olcsóbb népautót, illetve az eleve népautónak tervezett népautót, a Logant, és persze joggal tartottak tőle, hogy az majd megöli a Thalia eladásait, márpedig ők növelni akarják a piaci tortaszeletüket, nem csak más márkára cserélni.

Ezért a Logant nem egyszerűen rondára kellett tervezni, hiszen rondának a Thalia is elég ronda, a Logannál alapvető feladat volt a Jézusom-effektus kiváltása. A Logan tehát hiába olcsó autó, formatervezői szempontból siker. Mi magunk is minden tesztautónál végiggondoltuk, milyen egyszerű lenne egy szép Logant csinálni, elég volna néhány apró változtatás. Hogy pl. az MCV hátulja már most úgy jó, ahogy van, mekkora biznisz lenne külön piacra dobni egy szép Logan orr-kitet.

Érdekes volt hát, milyen lesz a Logan első faceliftje. Hát ilyen. Ön szerint milyen?

Régi olvasónk és fórumozónk, Fogash a mai Fiat 500-cikket olvasva váratlanul rájött, honnan koppintották az autó egyébként igen szép fejtámláit.

Ezekről van itt szó.

Szép kád, illetve hát kicsit olyan Zámbó Jimmy-szerű, egyszerre szájbarágós és erőltetetten játékos, hogy a kád egyrészt szív alakú, másrészt pont a szív alak miatt lehet benne kúrni. Ráadásul a neve se véletlenül Love Story, ugyebár. Ezért is lehet jó egy fürdőszoba-nagykerben odamenni az eladóhoz, és kérni egy 320 literes Love Story kádat. A gyakorlott eladónak persze ilyenkor ugyanúgy nem rezdül arcizma sem, mint a pornóbolti alkalmazottnak, amikor duplaanál vibrit kérünk, vagy mint mikor a Drogerie Marktban leveszünk a pénztár melletti polcról két doboz extra vastag óvszert, amiről mindenki tudja, hogy homó érintkezéshez ajánlják.

Igazából persze kádban nem olyan jó kupakolni, mert a víz kimossa a természetadta síkosító anyagot, ezért kicsit roszogós lesz odabent. Ilyenkor jó megérezni tarkónkon a kerek fejtámla adta hűvös simogatást.

 

Eredetileg arról volt szó, hogy a 2012-ben induló gyárban csak A és B osztályokat fognak gyártani, de a DAG vezetői belátták lehet, hogy addigra nem is lesz már A és B. Lehet, hogy tök új modellek lesznek. Még az is elképzelhető, hogy a filmek mintájára beindítják a ZS osztályt, a kispénzű, de presztízst mindenképpen akaró vásárlók részére.

Mielőtt azonban a hazai rajongók találgatásokba fognának, a marketing osztály elkészítette az első kecsekméti Mercedes látványtervét. A fotót gerilla marketing formájában spam-nek álcázott sajtóanyag-emailek útján terjesztik. Mi most megmutatjuk a fotót azok számára (is) akik remek spam-szűrővel vértezték fel magukat. Ki ne maradjanak a jóból.

 

Vasárnap kora délután egyértelmű cél nélkül keringtünk a kihalt városban, megfelelő helyszínt keresve a Partner Tepee fotózásához, és hirtelen ez tárult a szemünk elé

A szép állapotú Citroën DS eleve ritkaság itthon, de így párban egyenesen hipnotikus a látvány – először azt hittem, valami baj van a szememmel, pedig vezetés előtt-közben soha nem iszom, és új szemüveget is csak néhány hónapja csináltattam, azzal sem lehet baj. Persze azonnal satufék, és már kattogott is a két fényképezőgép.

Sajnos idő híján nem tudtuk kideríteni, hogy a két jó karban levő, de külföldi rendszámú istennő (franciául a DS kiejtése csak egy hangyányival tér el a déesse – azaz istennő – szó kiejtésétől, de ezt nyilván sokan tudták már) mit keres egy pótkocsis tréleren Újpest és Angyalföld határában, így csak reménykedhetünk benne, hogy hamarosan a hazai állományt gyarapítják majd.

 

Hónapok óta megy a disputa. Lesz-e magyar motor, álmodhatunk-e arról, hogy olyan kétkerekű áll a garázsban, ami itt, határainkon belült készült? Átkozzuk a komcsikat, hogy elhajtották anno a Yamahát, figyeljük Mázló Imrét, hogy képes-e életet lehelni a Pannóniába.

Ekkor jön a hír, hogy csókolom, megjöttünk, itt a Danuvia. Szürkeállományunk szivacsos rétegébők kipattan az emlék, ja tényleg, néhány éve volt valami porkavarás, hogy akkor majd ők csinálják a Magyar Motort. Mindenki elfelejtkezett az egész ügyről, erre hopp, itt áll előttünk a SupeRetro és a Nova Supermoto, tankjukon a rég kikopott emblémával: Danuvia.

Venne ön magyar motort? Garázsába tolna egy Danuviát?

Olvassa el a kapcsolódó cikket a Totalbike-on.

 

Talmácsi Gábor végre megint nyert! Nem is akárhogyan, aki nem látta, azonnal szerezzen egy kópiát a viadal utolsó öt köréről és nézze meg. Az eső miatt félbevágott verseny második szakaszában az addig küszködő Talma érthetetlenül felgyorsult – utólag azt nyilatkozta, hogy bár egy picit állítottak a motoron, nem ez volt az oka, egyszerűen érezte a vérszagot és hajtotta a vadászösztön.

fotó: www.motogp.com

A második rajt utáni első kört feszülten néztem, az ezt követő háromban körmeim, anélkül, hogy tudtam volna, a fotel karfájába vájtak. Az utolsó körben már összevissza rikoltoztam, majd, amikor Talma végre ráfordult a célegyenesre, és tudtam, ez a győzelem már zsákban van, féktelenül ordítottam: bravó Talma, bravó!

A magyar motoros zseniálisan ment, az esze, a szíve is a helyén volt, és újra bebizonyította, mennyire jó. A történetemnek azonban nincs vége a győzelemmel, ellenkezőleg, csak most kezdődik. Amit a verseny hevében nem vettem észre, az eredményhirdetés alatt hasított a tudatomba. A verseny főszponzorának logójáról van szó, sárga alapon nagy A betű pöttyökkel. Nézzék csak meg jobban!

fotó: www.motogp.com

Először nagyon nevettem, arra gondoltam, elkészült a logo, beindult a biznisz, és amikor az első ember szólt, hogy srácok, az az A betű több mint obszcén, már késő volt, de nem ez lehet az igazság. Utánanéztem az interneten és megtaláltam a honlapjukat. Az A-Style  olasz divatcég, ruhákat, alsóneműket, hátizsákokat és egyéb kiegészítőket gyártanak, és ahogy a honlapot nézegettem, nem sok kétségem maradt afelől, hogy a logót tudatosan tervezték. Jól sikerült, el kell ismerni. Ruhát talán továbbra sem tőlük vásárolok, de megjegyeztem őket egy életre.

A Mazda-találkozón láttam az utóbbi idők legjobb optikai tuning ötletét. Kati szólt, hogy nézzek már oda, milyen durva féktárcsa. Disco-Bluff az mondom, de a legjavából.
Még 2001 végén jártuk végig a Homasitát karácsonyi ötletekért, akkor találtam a Disco-Bluff nevű tuning alkatrészt. Vagyis egy, a felni és a dobfék közé csavarozott tárcsát, ami a tárcsafék hatását kelti. Jelen esetben a dobfék takarása csak másodlagos, inkább a meghökkentés volt a cél. Sikerült is, mert ha jól megnézzük, ez bizony egy körfűrészlap. Természetesen a másik oldalon is ott volt a párja a forgásiránynak megfelelően.