Van ez a kis interjú, ugye. Erre jött nagyjából egymillió ilyen levél:

T. Rácz úr !

Nem értem a "Kondorosi úr: tényleg úgy gondolja ?" c. cikkböl kiolvasható ideges és gúnyos reagálását arra vonatkozóan, ha esetleg felmerülne, hogy a zebrán a gyalogos egyébként is deklarált elsöbbségét esetleg valóban kikényszerítö eszközökkel éljenek a jogalotók, ha a magyar autósok zöme egyszerüen nem vesz tudomást erröl a szabályról.

Svédországban hosszú ideje úgy szól a vonatkozó szabály, hogy az autós köteles lassítani, megállni és elsöbbséget adni annak a gyalogosnak, aki "megkezdte az átkelést vagy arra készül". Az arra készülést pedig úgy kell érteni, hogy, ha gyalogos áll a járdán a zebránál, akkor KÖTELEZÖ MEGÁLLNI ! Ezt itt mindenki betartja és ettöl még müködik az ország és mindeni odér, ahová akar - söt, a környezetszennyezés sem nagyobb, mint Magyarországon.

Meg ilyen:

majd ha a Te gyerekedet vasalják, átértékeled a dolgokat

kanadában ha a zebra széléhez érek azonnal megáll az autós, mert tudja, hogy át akarok menni és nem höbőlög itt meg as sok köcsög még gázt ad

nem kell messze menni, ma délben mercédesz taxi villanyrendősrös zebrán neki piroson nagygázzal átment előttem, le se szart

Szeretnék segíteni minden értetlen, felületesen olvasó, érzelmileg a kérdésben a látást akadályozó vörös ködig túlfűtött, esetleg funkcionális analfabéta olvasónknak, ezért írtam ezt a posztot. Aminek a linkjét küldöm innentől majd válaszban az ilyesfajta levelekre. Tehát, tessenek JÓL figyelni:

Az általam kritizált hülye felvetés arra vonatkozik, hogy az üres zebra előtt is tisztelegni kell, erőteljes lassítással, esetleg megállással. Ezzel van bajom, nem a gyalogosokkal. És nem csak fújolok, megoldást is javasolok: a Hatóság tartassa be a meglévő, szerintem teljesen hibátlan szabályozást, miszerint a zebrán át kell engedni a gyalogost. Idézet a KRESZ-ből: (Tehát nálunk is, nem csak Kanadában meg Svédországban!)

Kevesebb forgószékben segget pállasztó jogászt, adminisztrátort, referenst az államigazgatásba, több effektív dolgozót, aki kimegy, figyel, feljelent, büntet, jogsit vág ketté. És lehetne például kamerákat telepíteni a nyűgös zebrák mellé, meg pár nem nyűgös mellé is néha, és foroghat a film. Ha ABC-123 nem engedi át a gyalogost, akkor lehet feljelenteni, megnyúzni, száműzni.

De ehhez NEM KELL SZABÁLYT SZIGORÍTANI, elég csak betartatni a meglévőt.

Teccikérteni?

Lassan egy hónapja annak, hogy megjelent az új gazdira váró 127-esről a blogposztunk. Bár abban a szövegben körülbelül hatszázhuszonkét és háromnegyedszer leírtam, hogy a tulajdonos olyannak akarja restaurálásra továbbadni az autót, akik OT-s, minősített veteránt farag belőle (az alapanyag elég jó hozzá), egy rakás ajánlatot kaptunk olyanoktól, akik átalakítanák, elhasználnák első autónak, szívesen megkapnák, stb.

Hadd ismételjem el: ÉN is szívesen megkaptam volna az autót, meg egy rakás fiatos társam is, akikkel konzultáltam. De az igazi muzeális állapotra való felhozás itt alsó hangon hatszázezer forint, de lehet, hogy egymilliónál is több, van tapasztalatom a témában, nem beszélek a levegőbe. Meg lehet csinálni sufniban kétszázból, nekem is lenne ilyenre módom – sajnos a végeredményt bélférges szarnak hívják kultúrkörökben. És egy széttákolt okádékból nehezebb újra igazi 127-est csinálni, mint ha egyáltalán hozzá sem nyúlnak a rozsdaboglyához. Veteránnak szánt autóknál gyűlöletes a tákolás, játszóautóknál semmi baj nincs vele. Ez a 127-es viszont azért van ingyen, mert veteránná kell válnia. No ták tehát.

Nos, nagyon kevesen akartak a nyakukba venni egy ilyen kötelezettséget. Lehet, hogy a Belsőség olvasói félreértik, vagy nem olvassák el egészben a szövegeket, ez kicsit kellemetlen, de érthető, viszont nem tisztességtelenek. Alig-alig jött igazi oldtimeresítő ajánlat. Pedig semmiből sem állt volna: azt hazudom, hogy tutira megcsinálom, mutatok valami ismerős elkészült projektjéről néhány képet, milyen profi és elszánt vagyok, aztán jól elhasználom az autót, vagy továbbadom azonnal hetvenezer forintért. Az is pénz. Ha megvan az adásvételin az aláírás, a volt tulaj ugrálhat, ha nagyon pattog legfeljebb lenyomok neki egy sallert – vélhette volna bárki. Ha belegondolok, még én is simán tudtam volna prezentálni a bizonyítékokat a birtokba vételhez.

Lássanak csodát, fenti laza szűrés ellenére alig három veteránosító komment jött a blogposztra, privátban pedig még két levél. A kilencven hozászólásból. Szép dolog a becsületesség, de még embert próbálóbb, amikor tétje van. Ettől a blogposzttól, és a rá érkező reakcióktól kicsit úgy éreztem – jó itt élni Magyarországon, úriemberek között.

Jöjjön, amire mindenki várt, azaz a nyertes: Szlotta István. Az alábbi levelet küldte:

 

Kedves Zsolt!

Olvastam írásod a megmentendő 127-ről. Sógorommal mindketten megszállott Fiat-rajongók vagyunk. Én magam nyitottam Zsiguli irányba, ő megmaradt a MKI-es 127-esnél. Jelenleg egy 1974-es MKI-esen dolgozunk (várunk egy profi 127 restaurátorra, hogy a karosszériát meggyógyítsa, emellett rengeteg relikviát és korabeli alkatrészt gyűjtünk folyamatosan) ami messze nincs ilyen állapotban ezért a meglévőt nem is szeretnénk OT-vizsgára felkészíteni.

A cikkedben szereplő 127-est viszont mindenképpen OT-rendszámmal szeretnénk ellátni. Nagy álmunk egy OT-s veterán Fiat, amellyel rendszeresen részt vennénk OT-versenyeken is. Amennyiben sikerülne elnyernünk a tulajdonos szimpátiáját, ezt OT-rendszámos, igényes felújítással hálálnánk meg, hogy büszkén szerepeljen rendezvényeken és kiállításokon.

Aztán telefonon meg is beszéltük a részleteket, mert írásban csak a grafomán újságírókból jön ki a mondanivaló – sokszor feleslegesen. És úgy tűnik, jó helyre megy a Fityó. Istvánnal lefixáltuk, hogy a felújítás menetéről kapunk majd képeket, leírást, ezért (remélem), hogy itt a Belsőségen nyomon követhetik majd, hogyan áll a projekt. Persze az autó nem lesz meg holnaputánra, legyenek türelemmel. Olyan ez, mint a Ferrari-történelmes cikkünk – ki kell várni a végét, eljön egyszer az is…

...annak, hogy a sokak szerint valaha volt legnagyobb magyar autóversenyző-tehetség, Kesjár Csaba elhunyt. Génjeiben apjától, Jánostól, örökölt tehetségével egy olyan időben tarolta végig Európa versenypályáit, amikor még nem volt itthon szélessáv, határtalanság és plazmatévé.

Itt-ott elcsípett hírekből és ritka újságcikkekből tudtuk csak meg újra és újra, hogy megy neki, ha volt róla kép, azonnal ormótlan ollót loptunk anyáinktól és vágtuk ki, ragasztottuk a falra. Mert Csaba volt a Császár nekünk, akkor. NSZK-ban versenyezni 87-ben, profi szinten annyi volt számunkra, mint a Marsraszállás.

Dagadt a mellünk, nekünk, határon túli magyaroknak is, ez a miénk, ott van, megy, de még hogyan! Igaz, bajnokságban versenyt sosem nyert, de mit számított ez akkor. (Egy bajnokságon kívüli versenyt azonban megnyert. Igaz, akkor nem kellett csapattársa mellett másodhegedülnie.)

Aztán, mikor 87-ben, a második Magyar Nagydíj idején (mondanom sem kell, hogy legalább tucatnyian nyomorogtunk a negyediken lakó Petiék nagyképernyős Teslája előtt) elmesélte, hogy Erich Zakowski beültette a Forma-1-es Zakspeed Turbo-ba és a futam után körözhetett vele a pályán, majd' megőrültünk az izgalmomtól.

„Egy kört engedtek neki elvileg, meg hogy ne váltson a harmadik sebesség fölé, de hát amint elindult, mindenki a haját tépte, mert Csaba úgy elindult, mintha vissza se akarna jönni, úgyhogy ment három kört, vagy talán négyet is.” - nyilatkozta Dávid Sándor, aki akkor részese volt a "tesztnek".

Kesjár Csaba (Budapest, 1962. február 9. – Nürnberg, 1988. június 24.)

Tudtuk, hogy valami készül, valami lesz, terveztük, a 88-as Nagydíjra ismét megfőzzük apáinkat és kimegyünk (86-ban voltunk először a méregzöld 2140-es Moszkviccsal), hiszen beton, hogy ott lesz A Csaba.
Aztán jött az utolsó Forma-3 évad a német Schübel Team-nél, 1988 június 24.-és az átkozott Norisring. Majd az üresség, az értetlen, megdöbbent arcok. Nincs, meghalt, elment.

Egy világ dőlt össze bennünk és nem épült fel újra sosem. Mind a mai napig nem tudni, valójában mi történt. Öngyilkosság? Akik ismerték mint embert, azok kizárják annak a lehetőségét, hogy a pályája csúcsa felé tartó 26 éves, életerős pilóta ilyet tegyen. Akik ismerték mint versenyzőt, megfontolt, józan vezetési stílusát, azok kizárják a vezetői hibát.

Minden arra mutatott, hogy valahol a gépben valami elromlott. Egy laza csavar? Egy pályán felejtett éles törmelékdarab? Szabotázs? 200 km/óra körüli tempónál bármi történik is, mindig magában hordozza a katasztrófa csíráját.

Balkanyar volt, féknyom nem. Lehet, valahol a Belügyminisztérium (vagy a Stasi) poros aktáinak mélyén lakozik az igazság, amit már sosem tudunk meg, amit már sosem tud meg a 2007-ben elhunyt Kesjár János sem, akinek a fia a mi Istenünk volt, ott és akkor, a szürke lakótelepi panelház negyedik emeletén.

Nyugodjanak békében együtt, a Farkasréti temető hűs földjében.

Barátai, Szikszay Attila, Kertesi Zoltán és Nagy Péter tesznek róla, hogy ne merüljön feledésbe, hiszen a www.lazapipa.hu oldalon egy százképes, megdöbbentően alapos galériában gyűjtötték csokorba Kesjár Csaba pályafutásának képeit. Harle Tamás pedig "Az utolsó 26 óra" c. könyvében részletesen is foglalkozik a baleset körülményeivel. Köszönet nekik.

Volt ez a Caterham-projektünk Angliában a Bende Tibivel, ennek köszönhetően elég sok időt töltöttünk Londonban is. Mászkáltunk, ettünk, intéztünk egy csomó dolgot, meg néztünk ki a bambán a fejünkből, mert az autópark igen-igen érdekes.

Éppen ilyesfajta, először evős, aztán nézelődős testi örömöknek hódoltunk például a Waldorf Astoria szálloda közelében bóklászva, ami azért közel sem egy munkásszállás. Megláttam egy feliratot. Nem, nem a forgalomeltereléses táblára gondolok, hanem arra a picire, ami fölötte van.

Ó, drága Széles Gábor, ha ezt láthatnád! – gondoltam, miközben beélesítettem a szerkesztőségi D80-at, és izgalmamban lőttem egy ízesen alulexponáltat. Nemhiába küszködtél, ontottad drága piros véredet többször is, hogy megmentsd nemzeti buszgyárunkat. Mert hiába ment ugyan tönkre az Ikarus, egyes kései példányai még ma, 2008-ban is ringatózva hengergetik tova a Waldorf Astoria közönségének elégedett ülepeit, mint az illusztráció is mutatja.

Büszkeséget éreztem, talán érthető. Egy fehér, szinte jelöletlen Ikarus, ebben a városban, ahol csillogó van Hoolok és emeletes Volvók cikáznak, nem beszélve a település fényét nem kis mértékben emelő piros Routemaster és Leyland városi buszokról. És a magyar termék megállja a helyét ma is, pedig nem lehet kicsi az alkatrészvákuum arrafelé egy ilyen típushoz.

Otthonosan mozgott a londoni kavargásban, jobbkormányos volt és bal ajtós. Látják, azért a britek is rájönnek néha, mi a jó.

Itthon Magyarországon van nekünk gyakorlatunk a parkolásban. Reggel bekészítjük a gatyába az aprót, hiszen mi vagyunk a tízmillió gondos előrelátó országba, akivel sose történik semmi váratlan, ami miatt be kell menni a városba. Szóval bent az apró, ami elkoptatja a zseb szövetét. Ezt szórjuk a gépbe. Ha mégsincs apró, jön a grandiózus szívás. Keressük, de nincs. Ilyenkor két eset van, vagy papír van, vagy az sincs. Ha van, az remek, lehet szaladni a kisboltba, újságoshoz, fodrászatba udvarolni a csajoknak, hogy ugyan váltsák fel. Nem teszik, ma mi vagyunk a századik aki ezt szerette volna. Ilyenkor lehet megvenni a hetedik öngyújtót, az aznap harmadik joghurtot, hogy szemlesütve kifizessük az árát és könyörögjünk némi aprókért. Még jobb, ha csak az automatából jutottunk pénzhez, mert akkor előbb a nagy pénzt kell felváltani kicsi pénzre, akkor jön a fodrászat-kisközért kör, hiszen visszaadni úgyse tud.

Ha mégis lett aprópénz, addigra mindenképpen ott a cetli a kocsin, mire odaérünk. Eddig ismerős? Mehetünk tovább?

Nos, máshol meg tudták oldani másképp. Gondolom lobbisták tömegei, képviselők százai szedték meg magukat a londoni parkolási rendszer kialakításánál és a díjakból befolyó összegek elosztásánál. Mindenki tett hozzá valamit. A bankok lehettek a legbőszebbek, meg akik arra számítottak, hogy az igazi bevétel a büntiből jön, nem a díjakból.

Ugyanis a következő van: az automatánál lehet fizetni bankkártyával. Sőt, némelyiknek csak azzal. Hűha! Belváros, milliónyi idegen, mindenféle emberek, akik nem ismerik a helyi sokszögletű pénzeket. Az idegen bedugja a kártyát, benyomja a PIN-t, és a gép leemeli azonnal a kívánt összeget, gyakorlatilag még kihúzni sem volt időm a kártyát, mire a zsebemben zizgett a bankom, hogy négy fontért parkolok egy órát. Ja, hogy drága? Minden drága. Főleg a belvárosban. Már a londoniban. Aki nem bízik a bankban, vagy nincs az elfogadott három kártyatípus közül bármelyike, neki is segít a rendszer, dobhat be aprót. Ja az sincs, akkor azért mobillal bírhat, küldjön SMS-t. Éppen nincs áram, azért nem működik a parkolóóra? Az őr meg bírságol emiatt? A zöldek is akadékoskodhattak, ugyanis ez sem lehetséges,  mert a készüléken van napelem, valamennyit biztosan kibír vele még a szmogos Londonban is.

Szóval lehetne ezt itthon is másképp. Hogy messzire ne menjek, az NKH kiküldhetne pár szakembert, tekintsék meg a jól működő dolgokat, és ingyen vegyünk át belőle tetszés szerint. Például a parkolási rendet. Vagy a kivilágított átkelőhelyet, irtsuk ki a felesleges táblaerdőt, jelöljük rendesen a korlátozást, a veszélyes ne-állj-oda zónákat, ne lassítsunk, hanem gyorsítsunk a közlekedésen ahol csak lehet, városban 80-as táblával pl, főleg kifelé. Vagy legalább építsünk pár körforgalmat oda, ahol valóban lenne értelme. Szereljük le a jelzőlámpák nagyrészét, ha már nem sikerül őket összehangolnunk. És addig is próbáljuk meg egy kicsit kihúzni a fejünket a seggünkből.

A képen látható fancsali arckifejezés természetesen az itthoni rendszernek szól. Várom a napot, amikor Budapesten, mondjuk a Fővám vagy Kálvin téren fizethetek bankkártyával a parkolóautomatánál. Esetleg Győrben, vagy Miskolcon. Ja, akkor pénzszállítós havernak nem lesz akkora a kasza? Ez van barátaim, ez nem a ti országotok, hanem a miénk.

Szóval tessék összeszedni a kedves hivatalnokokat, kiállni egy tetszőleges sarokra pl. Londnonban vagy bármelyik rendesen működtetett európai városban és nézelődés közben lesz idő lejegyzetelni pár egyszerű dolgot amivel emberek millióinak az életét könnyítik meg.
Vagy tudják mit? Van ez az internet nevű dolog. Ott is lehet találni hasznos infókat, meg lehet e-mailezni más országok hasonló székekben ülő embereivel. Oda se kell menni és addig is lehet itt dobálgatni az aprót.

Kismadárként röpködő Kamazokat láthatunk egy Nyizsnyij Tagil-i katonai expón

És egy kis csapatás a Dakaron, hegyen völgyön

És most levezetésként nézzék meg társulatunk balett-előadását

Megszakítjuk adásunkat, és beolvassuk az Eastblock közleményét:

Ezt a sokat sejtető, a lényeget jól megragadó nevet Ogre szájából hallottuk először. Akkor még javában folytak az Opel előkészítésének munkálatai, és még csak tervezgettük, hogy mi is legyen az a mindent elsöprő design, ami a készülendő film alapötletéül fog szolgálni. Ez az egy szó indította el a lavinát, amiből megszületett az egyszeri viking hajópótló négykerekűje. A gondolat evolúciója, ami Gyuri fejében átsuhant a következő lehetett: autó, faautó, hajó, hajótörött, viking, Gábor!

Bizony, erre a feladatra Gábort tartottuk a legalkalmasabbnak, aki, mint utólag láthatjuk, jól megállta a helyét hajótörött vikingként. Az öltözék és kellékek elkészítése kihívásnak sem volt utolsó a csapat számára. A fejdísz alapjául egy második világháborús sisak és egy kőszáli kecske szarvkészlete szolgált. A hajótörött-jelenet pedig egy kerti tó komplett halállományának nyugalmát zavarta meg.

Az Opelről csak annyit, hogy előző tulajdonosa reménytelennek ítélte a rendbehozatalát, így nekünk már ócskás Béla vastelepéről kellett „kiguberálnunk”. Nem létezik nemesebb feladat, mint egy hasznavehetetlen tárgyat újból használhatóvá tenni. Az autóépítők Robin Hoodjaiként nekiugrottunk tehát és 2 hónap alatt fémből fát faragtunk. A végeredmény pedig nemcsak minket kápráztatott el, hanem a szezonnyitó tuningshow nemzetközi zsűriét is, akik neki ítélték a legszebb festésnek járó díjat. Egyébként a  film művészeti rovatában közelebbről is megtudhatjuk az asztalostanonc airbrushművésztől, hogyan is készül egy ilyen faimitáció. Mindezt persze színesíti még rengeteg flexelés, hegesztés, átalakítás, ami reményeink szerint igazán élvezhetővé varázsolja negyedik filmünket.

Ezen a hétvégén is lesznek autós programok szép számmal:

Bemelegítésként kezdjük pénteken egy jó kis motoros találkozóval Füzesgyarmaton. Az Anonymus Motoros Egyesület immár negyedik alkalommal rendezi meg éves találkozóját a füzesgyarmati sportpályán. Lehet majd motorosan felvonulni, vetélkedni, strandolni, esténként pedig koncertek fogják biztosítani a jó szórakozást.

Szintén pénteken kezdődik az V. Jubileumi Nemzetközi Honda Találkozó a Hungaroringen, ahová a szervezők több száz hazai és külföldi Honda tulajdonost várnak; többek között ott lesz Héring Gyula, aki egy Civic Type-R R3-mal fog a ringen versenyezni. A szombati körversenyek után a program vasárnap folytatódik egy dunakeszi áruház parkolójában Honda szépség-, hangnyomás- és kipufogóversennyel, RC modellbemutatóval, airbrush és tuningshow-val, és sok más érdekességgel.

Driftőrültek kötelező hétvégi programja az Országos Drift bajnokság Máriapócson. Május 31-, és június 1-én drifterekkel fog megtelni a Rabócsiring, és egy elképesztő verseny veszi kezdetét. Őrült tuningolt verdák, gumifüst, benzingőz, és adrenalin! Erről nem is lehet így többet elmondani, ezt látni, érezni kell.

Akik pedig valami hangos, gázolajfüstös, zakatolós élményre vágynak, feltétlenül nézzenek el a veresegyházi Traktormajálisra. Lesz veterán traktor és tehergépkocsi bemutató, lovas és traktoros szántásbemutató, kirakodóvásár és kézművesház az anyukáknak, gyerekeknek, bor- és pálinkaház az apukáknak. És természetesen a Veresegyházi Asszonykórus sem fog hiányozni.

Aztán itt van még az egyik legvidámabb program: a 2. Red Bull Ládaderbi, az agyament guruló szerkezetek versenye. Akik kilátogatnak vasárnap a Citadellára, közvetlen közelről nézhetik végig a sok sufnituningos tákolmány száguldását és őrült megalkotóik ökörködését, amit egyébként Karotta és Winkler fog, a tőlük megszokott humorossággal levezetni. Garantált a jókedv és a szórakozás!

Egy bukólámpás 323 F tulajdonos vagy? Netán Wagon R-ed, Corollád vagy Lancia Kappád van? Itt az idő: ismerkedj meg autóstársaiddal és a márka többi fanatikusával! Szombaton a 323-asok Egerszalókon, a Wagon R-esek az iszkaszentgyörgyi kastélynál, a Lanciások Balatonkenesén, a Corollások pedig vasárnap Királyréten jönnek össze egy kis nyári találkozóra.

A programok további részletei elérhetők a totalcar.hu fejlécében lévő Programajánló menüpontból. Ha szerinted valami fontos kimaradt, kattints nyugodtan az „Új esemény beküldése” linkre, és 1-2 napon belül berakjuk a beküldött eseményt a listába.

Mindenkinek kellemes hétvégét!

Frissek még a gumicsíkok a pozsonyi Tesco-Palace kereszteződéseiben, a lagymatag tavaszi szellő kupacba húzta össze a gumiport a padkák mentén. Már csend van. De egy pár napja még extrapuha semi-slickek kapaszkodtak, nyúzták az út bőrét, az pedig viszont, tolókerekes váltók nyüszítették világba fájdalmukat, száz és száz lóerő őrjítő staccatója tépte fel a reggeli és a kora esti város nyugalmát. Rali volt Pozsonyban. Pontosabban a Tempus BECEP Rallye. Kedves földijeim, Gábor és navigátora Marián jelezték, hogy indulnak, itt lesznek újra egy év kihagyás után, menjek ki, ha gondolom.

Naná, hogy úgy gondoltam!

A mondhatni "városi" futamnak némiképp más az atmoszférája, mint a megszokott. Betonon parkolnak az autók, az öntvénygrill, a fáradt emberek. Nincs puha fű, hely és jó levegő.

A srácok is a szervízparkká alakult parkoló szűk sarkában húzták meg magukat. Nekik ez jár csupán, kicsi csapat, kicsi autó, nagy barátság. Barátok a szponzorok, barátok a szerelők, a mechanikusok és a szervízkocsi tulajdonosa is. Amit nem a családjuknak keresnek meg, az megy a levesbe, minden, az utolsó fillérig. Önök szerint lett volna értelme megkérdezni, miért? Mert ez az életük. A tavalyi szezont kihagyták, reszelték még az A5-ös Feliciát. Mindketten autószerelők, tudják, mit hogyan kell. Magát a becsövezett bódét a versenyfutóművel egyenesen Csehországból hozták, a motor, a tolókerekes váltó és minden más már itt került bele. A kis 1,3-mas komolyabb átalakításon nem esett át, vezérműtengelyek, nagyszelepes hengerfej, kikönnyítve-polírozva minden, jó nagy karbival. Jelen állás szerint 130-135 lóerő jut a mintegy 850 kilónyi tömegre. Injektorokkal és komolyabb átépítéssel lenne 160 is, de a szűkös büdzsé határt szab mindennek. Leszabályozás nincs, Gábor elmondása szerint hangra vált 7000-nél, tovább nincs szíve pörgetni, vigyázni kell rá, nincs másik. Remélem bírja még egy ideig, megegyeztünk, hogy legközelebb közelebbről is megismerhetem a kis méregzsákot.

Ja, hogy egy Felicia...lol, nevetnek fel a ralit a tv-ből ismerők. Valóban, a kirakatnak meg kell lennie a versenysport minden szakágában, hiszen az a biznisz, az a pénz. De az a jéghegy csúcsa is egyben. Alatta ott dolgoznak a termeszek, reszelnek, hegesztenek, hajnalig káromkodnak az autó alatt. Ezek az emberek számomra a rali igazi hősei. Nincs 120 fős csapat külön meteorológussal, masszőrrel, thai luvnyával. (De tény, hogy mindenki itt kezdte.)

Ettől függetlenül ugyanúgy végignyomják a távot, beleadva mindent. Mint ez esetben is. És hogy a mezőnyben inkább a gyengébbek közé sorolt autóval miképpen végeztek a 49 induló között az összesített 18.-ik helyén? Ne kérdezzék, valahogy összevarázsolták. Mögöttük Clio Sport, EVO VII-es és Octavia Kit Car és szinte kizárólag erősebb autók.

Lapozzunk.
A már fent említett szervízparkot imádom. A sürgés-forgás, balról pecsenye illata, jobbról versenybenzin vág orrba. Baráti szövegelés rég nem látott ismerősökkel, sokan jöttek Magyarországról, örülök nekik (a Hadik-Juhász kettős végül a hatodik helyen végzett).

Na és az autók. A már utcai mivoltukban is félelmetes EVO-k és WRX-ek, a Grzyb-Mazur és a "Kis Béres" eszméletlen Punto S2000-esei, prüszkölő, hörgő alapjáratukkal, pengeként agyba döfő sikításukkal.

De elmorzsolok egy könycseppett az MTX 2101-esnél, a korabeli Csehszlovák-Szovjet rémnél na és persze a sportág nagy doienjének és gépének id. Béres Józsi Opel Asconájának is kijár a tisztelet. ("Az autó gázzal és kézifékkel kanyarodik, a kormány csak kapaszkodásra való" - mondotta a nyolcvanas évek derekán egy TV-interjúban.)

És mindent megtesz azért, hogy ezt így, nyugdíjaskorban is hozza. Imádta a nép. (Így vezet egy nyugdíjas, ugye ismerős?)

Ez itt mind-mind versenyautó. Mindegy, hogy erős, vagy gyenge, mindegyik egy célból készült: gyorsabbnak lenni a többieknél. Lehet őket nem szeretni? A rali jó, a rali finom. Több amatőr kép itt található.

Tulajdonképpen semmi közünk az egészhez: egy japán autógyártó adott 35 autót görög önkormányzatoknak, hogy ezekkel rohangászhasanak erdőtüzet oltani. Mégsem tehetjük meg, hogy nem publikáljuk a sajtóközleményt, már csak azért is, hadd lássanak a magyar internetező menyecskék egy jóvágású görög tűzoltólegényt:

A közlemény:

Athén, 2008. május 27.  A Mazda 35 db vadonatúj BT-50 gyors reagálású tűzoltójárműveket adott át görög önkormányzatoknak az elmúlt héten, az athéni Zappeion Megaronnál szervezett ünnepség keretében. Az adományozásra a tavalyi nyár pusztító görögországi tűzvészei kapcsán került sor. A rendezvényen részt vett Prokopisz Paulopulosz belügyminiszter, az önkormányzatok polgármesterei, valamint a Mazda vezető tisztségviselői.

Az ünnepség a Mazda Motor Europe és annak görögországi importőre, az ELMA S.A.által végzett, több hónapos intenzív előkészítő munka utolsó pontja volt. Az ELMA S.A. Görögországban szerelte fel mind a 35 járművet tűzoltó-felépítménnyel. A berendezés egy acél vázból, egy 800 literes víztartályból, egy nagynyomású centrifugális szivattyúból, 25 méternyi, speciális sugárcsövekkel ellátott fecskendőből, valamint különböző tűzoltó-tartozékokból áll.

A pick-upokat a nyári hónapokban tűzveszélynek kitett térségek közösségeinek adták át. A járműveket a piros fényezés, valamint az oldalfalon elhelyezett speciális jelzés különbözteti meg. Az autók négy tűzoltónak helyet adó utasfülkéje középről nyíló ajtókon át közelíthető meg. Az erős, 2,5 literes, közös nyomócsöves turbódízel motorral hajtott, viszonylag kisméretű, összkerékhajtású Mazda BT-50 különösen könnyedén mozog a nehéz, erdős területeken. Rendkívül gyorsan képes reagálni a riasztásra, és idejekorán kioltani a keletkező tüzet, vagy megakadályozni annak szétterjedését, amíg meg nem érkeznek a nagyobb tűzoltó egységek.

Beszédében Dr. Michael Cortessis, az ELMA S.A. köszönetét fejezte ki a Mazda Motor Corporationnek és a Mazda Motor Europe-nak a nagylelkű támogatásért. „Ezt az adományt nem csupán a tavalyi katasztrófák hívták életre. Döntésünk túlmutat hétköznapi üzleti tevékenységünkön. Kifejezi azon meggyőződésünket, hogy a vállalatok társadalmi felelősségvállalása hosszú távú dolog, amely nem ér véget a jövedelem- és munkahely-teremtéssel, hanem természetes és társadalmi környezetünket is érinti” – hangsúlyozta Cortessis.

„Nagy öröm a Mazda számára, hogy ily módon segíthettünk” – mondta Philip Waring, a Mazda Motor Europe értékesítési alelnöke. „Habár bízunk abban, hogy autóink segítenek megelőzni a tavaly nyáron látott hatalmas erdőtüzeket, szívünk mélyén valójában azt reméljük, hogy az önkormányzatoknak soha nem lesz szüksége a tűzoltó autók segítségére” – emelte ki Waring.

Aki idáig eljutott, bónusz trackként megkapja a kis tűzoltóautók komplett gépészeti leírását:

A  TŰZOLTÓJÁRMŰVEK MŰSZAKI FELSZERELTSÉGE

A Mazda BT-50 gyors reagálású tűzoltójárműveket a Cortessis vállalatcsoporthoz tartozó Elvat S.A. szereli fel a speciális tűzoltóberendezésekkel. Az Elvat elsődlegesen különféle ipari gépek (generátorok, szivattyúk, állómotorok stb), illetve speciális többcélú járművek importjával, forgalmazásával és értékesítésével foglalkozik.

A BT-50 modelleket azzal az STM800013 jelű tűzoltó felépítménnyel szerelik fel, amelyet kifejezetten a Mazda BT-50-hez hasonló, egy tonna körüli teherbírású, könnyű haszongépjárművekhez fejlesztettek ki. A berendezés egy acél vázból, egy centrifugális szivattyúból, egy léghűtéses benzinmotorból, valamint különféle tűzoltó-tartozékokból áll.

A víztartály maximális űrtartalma 800 liter. Az 5 mm vastag GRP-ből (poliészter) készült tartály belül négy rekeszre osztott, így menet közben kisebb a víztömeg mozgása. A centrifugális szivattyú a görög River Pumps cég gyártmánya, vízszállítási kapacitása 433 liter/perc (26 m3/h) 7,0 bar nyomáson. A szivattyúház öntöttvasból, a forgólapát bronzból készült, a szivattyútengely rozsdamentes acél. A szívónyílás átmérője 65 mm, a két, 25 illetve 45 mm-es nyomótorokra Storz 25 és Storz 45 kapcsokat illesztettek.

A szivattyút egy egyhengeres, léghűtéses, négyütemű motor hajtja. A United Power által gyártott, UP188 P1E típusú erőforrás lökettérfogata 389 cm3, legnagyobb teljesítménye 13 LE 3600/perc fordulatszámon. A motor elektromos gyújtású, de szükség esetén kézzel is beindítható.

A tűzoltó felépítmény tartozékai:

Két tekercsnyi, egyenként 25 méter hosszú, lapos textil (Trevira) tömlő. Belső átmérő 25 mm. Mindkét végén Storz kapcsokkal,

Két tekercsnyi, egyenként 25 méter hosszú, lapos textil (Trevira) tömlő. Belső átmérő 45 mm. Mindkét végén Storz kapcsokkal,

POK France gyártmányú, változtatható áteresztőképességű sugárcső. Storz 45 kapoccsal felszerelve, a 45 mm-es tömlőkhöz,

Egy darab, 65 mm belső átmérőjű szívócső. Storz 65 kapcsokkal, visszafolyószelep nélküli tartályürítővel,

Egy tekercsnyi, 6 méter hosszú, lapos textil (Trevira) tömlő a víztartály feltöltésére. Belső átmérő 65 mm. Mindkét végén Storz 65 kapcsokkal,

Egy darab tömlődob acélból, piros epoxy felületkezeléssel. 25 méternyi félmerev, 1-collos tűzoltótömlő és sugárcső tárolására alkalmas.

Nagyon érdekes levelet kaptunk a minap. Az AAA nevű cseh származású használtautó-kereskedő gólem ugyan sok olvasói levél tanúsága szerint gyakorta etikátlan, kifárasztásos felvásárlási technikával vesz meg autókat potom pénzért, hogy azután eladhassa őket drágán, de legalább küldött nekünk egy jópofa elemzést egy közvélemény-kutatás után.

A szerte Közép-Európában ténykedő kereskedőhálózat tapasztalatai szerint a kommunista múlttal rendelkező államokban (Chehország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Lengyelország piacát vizsgálták) a rendszerváltások óta eltelt években erőteljes nemzeti öntudat fejlődött ki, legalábbis a mi a használtautó-piacokat illeti. Az eladási statisztikák első három helyén mindenütt helyi gyártású autók állnak. Íme a jelentés teljes egészében:

 

Csehországban az eladások legjelentősebb részét egyértelműen a hazai járműgyártónak számító Skoda tudhatja magáénak. A vállalat által gyártott típusok évek óta a csehországi eladások 37%-át teszik ki. A három legnagyobb számban értékesített használtautó is hosszú idő óta Skoda gyártmány: az első a Skoda Fabia, a második a Skoda Felicia, míg a harmadik a Skoda Octavia.

Hasonló a helyzet Szlovákiában is, ahol a Skoda szintén hazai gyártónak tekinthető. Az AAA AUTO által Szlovákiában értékesített gépjárművek 36%-a a cseh példához hasonlóan szintén Skoda gyártmány. A szlovák piac kapcsán Matyas Korínek, az AAA AUTO alelnöke elmondta: “ A koreai Kia vállalat a közelmúltban kezdte meg az autógyártást Szlovákiában, amelynek következtében idővel hasonlóan magas érdeklődés megjelenésére számítunk a használt Kia járművek iránt is.”

Az AAA AUTO magyarországi eladásaiban, esztergomi gyárának köszönhetően, a japán Suzuki márka rendelkezik az átlagnál magasabb részesedéssel. Az AAA AUTO magyar telephelyein értékesített gépkocsik 18%-a Suzuki modell, a legnagyobb számban eladott járművek listájának élén a Suzuki Swift, a Suzuki Ignis és a Suzuki WagonR+ áll.

Lengyelországban több összeszerelő-üzemmel is rendelkező Opel különböző típusai, az AAA AUTO értékesítésének 17%-át teszik ki. A legnagyobb számban eladott használtautók listájának első három helyén az Opel Astra, az Opel Vectra és az Opel Corsa állnak.

A fenti fogyasztói viselkedés tekintetében a román használtautó vásárlók sem kivételek, hiszen a vásárlás során legtöbbjük a hazai márkának számító Dacia modelljeit részesítette előnyben. Az AAA AUTO eladási listáinak első helyét a Dacia Logan, a másodikat a Dacia Solenza, míg a harmadikat a Dacia Supernova foglalja el. Ezek a modellek mintegy 14%-át teszik ki a Csoport romániai értékesítésének.

 „Úgy tűnik, hogy a globalizálódó autópiac vásárlói igényekre gyakorolt hatása ellenére, a használtautókat vásárló ügyfelek még mindig a hazai gyártmányú gépjárműveket részesítik előnyben. A népszerűséghez nagyban hozzájárul, hogy ezek a márkák kiterjedt értékesítési- és szervízhálózattal rendelkeznek, illetve számos esetben a hazai biztosítási kedvezmények érvényesek rájuk” – mondta Matyas Korínek.

Csehország	Szlovákia	Magyarország	Lengyelország	Románia
Skoda Fabia	Skoda Fabia	Suzuki Swift	Opel Astra	Dacia Logan
Skoda Felicia	Skoda Felicia	Suzuki Ignis	Opel Vectra	Dacia Solenza
Skoda Octavia	Skoda Octavia	Suzuki Wagon R	Opel Corsa	Dacia SuperNova
Renault Laguna	Opel Astra	Opel Astra	Ford Focus	Daewoo Matiz
Opel Astra	Peugeot 206	VW Golf	VW Golf	Renault Symbol

Ismeretlenül is köszönjük Matyas Korínek összegzését káeurópáról, és most hadd kérdezzem meg a Totalcar olvasóit: tényleg Swiftet vennének?

A Nemzeti Közlekedési Hatóság újra írt nekünk! Tudják, ez az a fura kis szervezet, amely egyrészt nem tudja, ki akarja náluk bevezetni a zebrák előtti 30-as tisztelgést, meg a hetvenet esőben, másrészt időről időre sajtóközleményben számol be különféle rendőrségi közlekedési akciók eredményeiről. Most is ezt tette, de van új a nap alatt: illusztrálta is. Mi pedig szolgaian közöljük, hány kamion közlekedett túlterhelve 22-én:

Sajtóközlemény

 Nemzeti Közlekedési Hatóság

 
2008. május 28.

A Nemzeti Közlekedési Hatóság (NKH) 2008. május 22-én az M3-as autópálya nyíregyházi pihenőhelyén végzett összehangolt közúti ellenőrzéseinek tapasztalatairól

2008. május 22-én az M3-as autópálya nyíregyházi pihenőhelyén a Nemzeti Közlekedési Hatóság Észak-alföldi Regionális Igazgatóságának ellenőrei a vámhatósággal, a Katasztrófavédelmemmel és a Polgárőrséggel közösen a Rendőrhatóság által szervezett közúti ellenőrzési akcióban vettek részt.

A teljes útzár mellett végzett akció során délelőtt a Budapest irányába haladókat ellenőrizték az M3-as autópálya megyén áthaladó szakaszán, majd délután megfordították az irányt. Az autópálya Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei szakaszának átadása óta eddig nem volt arra példa, hogy az ellenőrzésben résztvevő hatóságok a teljes autópálya forgalmát megszűrjék. Ez most megtörtént, és az ellenőrzésen jó néhányan fennakadtak.

Az akcióban a Nemzeti Közlekedési Hatóság ellenőrei 45 belföldi járművet, járműszerelvényt, valamint 21 külföldi járművet, járműszerelvényt ellenőriztek. Közlekedésbiztonsági ellenőrzés 119 esetben történt.

Egy jármű esetében engedély nélküli átalakítást állapítottak meg a közúti ellenőrök, két vállalkozás esetében felmerült az engedély nélküli tevékenység végzésének a gyanúja.

Két járművezető esetében a vezetési- és pihenőidő betartásával kapcsolatos hiányosság került megállapításra, ebből egy járművezető részére kényszerpihenő letöltését kellett elrendelni. A vezetési- és pihenőidő betartása szempontjából ellenőrzött járművezetők száma: 19, munkanapok száma: 481.

Az ellenőrzési akció során 19 tengelysúly mérés lett végrehajtva, melyből 2 jármű túlsúlyosnak bizonyult. Az egyik jármű a megengedett 40 tonna értéket jelentősen túllépve (55 t) próbált közlekedni, természetesen engedély nélkül.

Az ellenőrzésben résztvevő hatóságok találati listáján szerepelt még engedély nélküli vezetés, lejárt műszaki érvényességgel és lejárt zöld kártyával közlekedés, csempészett cigaretta lefoglalás és emiatti jármű lefoglalás, valamint elfogtak egy körözött személyt is.

Lassan tradícióvá válik a tavaly útjára indított blogtalálkozó. Immáron harmadszor hirdetjük meg és várunk szeretettel mindenkit, akik szeretik az autókat/motorokat/gőzpréseket/traktorokat. Három nem sok, mondhatnák, de a résztvevők létszáma növekszik, az összeröffenés mindig jó, a nevetés továbbra is gyógyít.

Ezúttal egy Balatonakali kempingben találkozunk június 13. (péntek) és 15 között, a szállás módja tetszőlegesen választható:

- sátor+jármű+2 fő/2500 Ft/nap (az ár idegenforgalmi adót tartalmaz)
- lakókocsi 5900 Ft/nap (saját ágynemű ajánlott, valamint nem árt előre lefoglalni a kemping telefonszámán)
- aki netán nem tudna ott aludni, annak a napijegy 350 forintjába kerül majd
- a 14 éven aluli benzinvérűek beléptidíja ingyenes.

A korábbiaktól eltérően ezúttal regisztrálni nem kell, ne legyen gond a hullámzó-változó létszám. Csupán a miheztartás végett lenne jó, ha az érdeklődők jeleznék ottalvási szándékukat. Ehhez a kommentablak tökéletesen megfelel.

Kötött program, mint az már megszokott, ezúttal sincs. Ötlet szintjén felmerült a mezítlábas gyepfoci és a kosárlabda, zsírégetéshez kitűnő módszer. A többi jön magától (a legutóbbi RC-autózás azért megadta az alaphangot).

Az esetleges kérdéseket szintén ide kommenteljék, legjobb tudásunk szerint válaszolunk rá.

Köszönöm a figyelmüket. Itt találkozunk.

Ugye, hogy érdemes a hiéna ajándékokért hajnalig fennmaradni!

Átadtuk a Belsőség eddigi legértékesebb ajándékát, a CE Rally-s nyereményjáték fődíját, a BFGoodrich által felajánlott nyári gumiszettet. A nyertes a legtöbb helyes választ adó (indapasszal bejelentkezett) olvasónk, Csab lett.

Duplán is szerencsés volt, mert a 195/65 R 15  méretű, Profiler2 típusú gumiabroncs pont jó autójára. És ahogy elmondta, a legjobbkor jött: a téli gumik cseréjét épp most tervezte.

Még egyszer gratulálunk Csabnak, és további jó hiénázást mindenkinek!

 

A történelmi véletlenek miatt nem Magyarországon tanultam vezetni. Nem hinném, hogy túl nagy különbség lenne a két ország oktatási módszereiben, ennek ellenére mégis naponta találkozom olyan visszatérő különbségekkel, amelyek nem csak a szememet szúrják, hanem testi épségem is veszélyeztetik.

Vélemények az azonos című publicisztikáról.

Nem akarom bő lére ereszteni; ezt kaptam, és most egy kicsit elégedett vagyok a világgal, pártunkkal és ormányunkkal:

Feladó: kr@kr.gov.hu
Címzett: Rácz Tamás
Másolatot kap:
Tárgy: Értesítés vezetői engedély okmánya érvényességi idejének lejártáról!

Tisztelt RÁCZ TAMÁS!

A MEH-EKK és a KEK KH ezúton értesíti Önt, hogy vezetői engedélyének  A, B kategória érvényességi ideje lejár (11. rovat).
A lejárat dátuma  2008.07.25.

Kérjük, hogy az okmány cseréje érdekében - az új okmány kiállításához szükséges iratok birtokában - időben keressen fel egy Ön által választott okmányirodát. A szükséges iratokról, valamint az okmányirodák elérhetőségéről tájékozódhat a www.nyilvantarto.hu honlapon.

Amennyiben okmánya cseréje érdekében már megtette a szükséges lépéseket, kérem, tekintse levelünket tárgytalannak.

Üdvözlettel:

Miniszterelnöki Hivatal Elektronikus-kormányzat Központ (MEH EKK),
Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH)

UI: Amennyiben a jövőben nem kívánja ezt a szolgáltatást igénybe venni, lemondhatja a Kormányzati Portálon (http://www.magyarorszag.hu), az Ügyfélkapuba történő bejelentkezését követően, az Adatok módosítása funkció alatt.

--------------------------------------------------

Kapott ilyet már más is? Vagy csak engem szeret ennyire az állam?

Elkeseredett olvasónk kérését teljesítjük.

Karotta,

Kérlek szépen, segíts, ellopták az autómat. Nem volt szép, nem volt jó állapotú, de működőképes volt, és az álmom. Rover SD1 3500 V8 VandenPlas, DNH-285 Képek:

http://www.carstyling.hu/car_shower.php?id=19875

Te, mint a régi autók szerelmese, feltételezem, hogy megfelelő empatikus készséggel át tudod érezni, hogy milyen az, amikor több éve parkolópályára tett projekted, és az ehhez szükséges több éves gyűjtőmunkád kárba vész, akkor, amikor már minden megvan ahhoz, hogy belekezdj a suhanckori álmodba, csak az autó nem. Tedd meg nekem, hogy segítesz betetetni a belsőségbe, mert a nyilvánosság nagy úr.

Hibáztam. Egy parkolóban tartottam, ami egy társasház magánparkolója, egy ott lakó jogán, de már nem ott lakva, (a Sacinéném lakása még mindig ott van, csak én költöztem el, most a gyerekei laknak ott). Nem féltettem, jó környék, amióta elköltöztem, havonta egyszer meglátogattam, leporolgattam, és megígértem neki, hogy nemsokára eljön az ő ideje. Tudom, évekig tartott, viszont egy SD1 nem egy mindennapi autó, nem lehet szögről leakasztani hozzá alkatrészt, pláne akkor nem, ha nincsenek százezrek/milliók a zsebedben.

A dolgot nehezíti, hogy nem tudtam a nevemre venni még a kocsit. Elég bonyolult az ügy, ugyanis csak műszaki vizsgával lehet forgalomba helyezni: műszakiig ki van tiltva a forgalomból. Kalandos úton került hozzám, megdolgoztam érte... Az okmányirodában azt mondták, hogy forgalomból kitiltott autót pedig borzalmasan macerás a nevemre venni, egyszerre intézzem a kettőt, azaz műszaki->forgalomba helyezés->átíratás Namármost, a műszakihoz eléggé szintre kell hozni. Nem mondanám, hogy sok volt hátra. A tömítéskészlet a blokkhoz bagóért van. A vezérműtengely sem horror. Persze meló lett volna rajta, de a beszerzés nehezén túl voltam.

Szívem összeszorul, még egy példányról tudok, ami rendes eredeti Series II Rover SD1 VandenPlas 3,5 V8 benzinesként rója Magyarország útjait. Nekem a második széria tetszett jobban, a széles műszerfalával, nem süllyesztett fényszóróival, más ajtókárpitjával, és számtalan apró részletével.

Nem is a V8tól különleges, bár ez a V8 blokk volt a TVR-ben is, a Range Roverben is, stb.

Ez az utolsó brit Rover, ez egy legenda. Versenyautó, rendőrautó is volt akkoriban, félelmetes elfogóautó, és gyermekkorunk matchbox-a, a népnek pedig felső kategóriás autó.

Nézd, talán Neked is volt ilyened:
http://www.vatera.hu/matchbox_rover_3500_police_69829785.html
http://www.vatera.hu/rover_3500_england_1980_71173191.html
http://www.vatera.hu/matchbox_69711641.html

SD1, mint pályaautó:
http://www.allsportauto.com/english/rover-3500-sd1.php
http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/0/03/Rover_Vitesse_19850706.jpg

Rallyautó:
http://www.griffinrally.co.uk/photos/vga/SP-STG-0000-1372.jpg

Rendőrautó:
http://www.austin-rover.co.uk/images/policerover_03.jpg

…

Magyarországon nem tudok sokról, alig pár darab üzemel az összes változatot együtt kezelve. 76-86ig gyártották, volt az év autója is. http://en.wikipedia.org/wiki/Rover_SD1

Magyarországon konkrétan még egy ilyen második szériás, eredeti karburátoros V8 papíros, manuális váltós, rendezett hátterű Rover SD1 VandenPlasról tudok.

Pár átépítés van, meg egykét Vitesse is, ami a csúcsok csúcsa volt. Nem tudom mihez mérni. Ezt csak az tudja, aki ebbe szerelmes. http://www.roversd1club.net/home.asp

A népítéletben KETTŐ darab van
http://totalcar.hu/nepitelet/?op=modell&cat_id=23309

Mindkettőjükkel jó kapcsolatot ápolok. (viszont ebből az egyik nem eredeti V8 volt, hanem átalakítás)

Ellopták.
Valamivel több, mint egy hónapja voltam nála utoljára, ez idő alatt történt. Megoszlanak a vélemények, ki mikor vette észre. 1-4hét, amit mondtak, hogy nem áll már ott. Azt hitték, hogy én vittem el, annyira egyik pillanatról a másikra tűnt el szombatról vasárnapra hétvégén.  Biztos, hogy lopás, mivel minden hivatalos plénumon kerestem, mindhiába. Borzasztóan megvisel a dolog, elég sok munkám, időm van már ebben a projektben... Körbekérdeztem, senki nem látott semmit, illetve attól az embertől, aki a helyén állt akkor, amikor kerestem, volt egy megjegyzés: "különben is, minek állt egy roncs a 40 milliós lakások előtt évekig". Azt hitték, hogy én vitettem el, annyira egyik pillanatról a másikra került el. Nem látta senki, nem volt ott senki, nem hallotta senki. A gondnok, a közös képviselő - senki sem hallott/látott semmit. Keresem nagyon, az összes hivatalos telepet végigjártam, voltam a Harmat utcai, M3as melletti és a Mélyfúró utcai telepen is: nem tudtak róla.  következő lépésként írtam levelet, amit bedobtam minden lakó postaládájába. Beszéltem tréleressel, aki ilyen szállítással foglalkozik (mármint a hivatalos telepekre), és ő is körbetelefonált, de egyik kollégája sem hozta el. Az önkormányzat nem rendelte el (miért tette volna, rendszámos kocsi magánterületen), beszéltem velük.

Nagyon sajnálom, hogy ilyen felelőtlenül jártam el. Nem fogom feladni, ha ez nem is kerül elő, építek másikat, csak az nem olyan egyszerű. Nehéz egy manuális váltós második szériás papíros V8at építeni/fellelni, még akkor is, ha oly' sok mindenem van hozzá.

 

Ráadásul a pénz az nagy úr, nem tudok leakasztani többszázezer Ft-ot az újrakezdéshez.

Mindezek ellenére Ezt akarom visszakapni. Olyan, mint egy rossz álom, szeretnék felébredni. Makacsul megyek utána, addig, amíg egy hangyányi remény is mutatkozik.

Alig alszom szombat este óta, amióta kiderült, hogy nincs meg.

Csak tréleren vihették el, több, mint másfél tonnás autó. Nem az önkormányzat volt, mivel az Iglói-Kelenhegyi társasház (XIker) magánparkolójából vitették el. A lakóközösség képviselője tudta a számomat, ez valamelyik lakó magánakciója volt, akinek bökte a csőrét. Számtalan hibát vétettem, legfőképpen nem kellett volna ott tárolnom, de most már késő bánat.

Remélem, hogy tudsz nekem segíteni azzal, hogy nyilvánossághoz juttatsz valamilyen módon.

Meghálálom, ha visszakerül, és kész lesz, odaadom pár napra, ha vigyázol Rá :)

Üdvözlettel:
Szerdahelyi Dávid
Magán elérhetőségeim:
(+36)70/384-9096
szerdahelyi.david@gmail.com
Céges elérhetőségeim:
(+36)20/934-4848
(+36)1/436-0734
(+36)1/436-0731 - fax
szerdahelyi@macomp.hu

 

És egy később érkezett információ.

 

Szia,Csak gondolom megírom ezt is, hogy most felhívott az egyik lakó. Két hete hétvégén, fényes nappal, ebédidőben, szombaton dél és 2 óra között két átlagos fiatal vontatta el az autómat. Azt hitte, hogy a tulajdonos viszi el, mert értettek hozzá, megpróbálták beindítani, csak nem sikerült nekik, végül elvontatták. Két, átlagos, 20-30 közötti fiatalember, kedélyesen csevegve, egymással megbeszélve, hogy hogyan megy és miért nem megy a beindítás. Végül kihúzták, de se személyleírást nem tudott adni,sem pedig azt, hogy milyen autóval vitték el.

 

Dávid

Említettem már, hogy visszatérünk a W124-eshez, amit a Yetro-túrán láttunk.
Íme:

És az autó Carstyling lapja. Nézzük, nézzük, hümmögünk. Este halványan derengenenk a flaszteron a "broda" neon küszöbfényei, csillan a Dotz felni, feszülnek a gumihordók rajta. Airride, telifény. G-Unit Pimp felirat a hátfalon. Hmm...valaki itt elhitte a kommersz amerikai cukrozott taknyot, amit előszeretettel adnak el rap-ként. De sebaj, ettől még látszik, sok pénzt öltek bele, ám legyen, mindenkinek megvan a heppje.

Aztán közelebbről nézve...hoppá...egy pipaszárnyi erőteljesen lefelé görbülő kipufogó?

Most akkor ez tényleg egy kétkiló Dezső? Mind a 75 lovával?

Fuhh...itt valaki vagy a bolondját járatja velünk és a motorház alatt selymes V8 duruzsol, vagy annyira showcar, hogy kiállítástól-kiállításig utazik és erejéből annyira futja csak, hogy ólomnehéz testét átvonszolja a kiállítócsarnok küszöbén?

Ehhh... ezzel aztán nehéz lesz menekülni 187-es esetén. De még a sarki fűszeres is masszívan odaveri a Wartburg kombival (természetesen gengszterváltó, ha már...).

Ha nem 200D, akkor benyeltük, mint kacsa a nokedlit, de ha igen...

Az úgy volt, hogy Zita barátom ötlet szintjén felhozta, jó lenne indulni a tavaszi Yetro-túrán a „henkölt” 18i-vel. Szó szót követett és a kezdeti nehézségek után (próbáltak már szlovák OTP-ből magyar OTP-számlára pénzt átutalni úgy, hogy a kisasszony képtelen volt a magyarországi „saját” bankjának az IBAN-kódját előbányászni?) ott virítottunk patkányunkkal a budaörsi Autoexpo előtt, május 17-én reggel nyolckor.

Sajátjai között sunnyog A Patkány

Lassan gyűlt a jónép, sorra érkeztek az ilyen-olyan állapotú négykerekűek. A márkahűség jegyében természetesen mindenki a sajátja felé húzott. A mi autónk kilógott a sorból, hiszen négyszínű karosszéria-elemei és horpadásai úgy díszítették, mint mohawk harcost a harci hegek.

Kilenc óra, gyűlik a nép

Call me Ishmael. Patent W126 fehérben. Ahab kapitány azonnal belevágta volna szigonyát

Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere: német vonalon W126-osok, egy 123 kupé (khm…dízel, ami ugye csak Észak-Amerikában volt kapható 300CD jelzéssel), 124-esek, majd a propelleres klub zömében E30-asokkal, kiemelném a gyönyörű Baur kabriót, ami tényleg nem mindennapi látvány. A 928-as és a 944-es Porsche üde színfolt volt, mégha utóbbi a verseny végére, motorgenerál után 6000 kilométerrel csapágyas nem lett.

Csak beköszönt a kollégáknak, versenyben nem vett részt. Kár. Vérbeli "levegős"

Leharcolt a 944-es beltere, még megújhodásra vár. De a versenyt végigcsinálta

Áldotta a tulajdonos a szerelőjét. Az Alfások külön szót érdemelnek, lévén elég szép csapatot hoztak össze. A GTV-k még így, hosszú évek után is csodaszépek, az Alfetták dobozformája szívet melengető. A piros (milyen is lenne), 2.5-ös V6 motortere láttán kis híján könnyekre fakadtunk, a motor orgánuma klasszikusan olaszos, már-már versenyautóhang. A kegyelemdöfést a már előkészített nitro-szett adta meg.

Kockahas és gülüszem. Alfetta a Ritmo mellett, melynek versenyzője egyedül vágott neki a túrának

Quadrifoglio Verde, avagy La Bella Macchina

A népes klikkek sorát a fordosok zárják Sierráikkal (2.0is-ből sem látni sokat) és egy MKIII Caprival, illetve Escort XR3i kabrióval. Hogy teljes legyen a kép, illik még megemlíteni az Opel Mantákat (közülük került ki később a győztes), az RX 7-est, a kis Charade-ot és persze Anna trezor-Volvóját is.

Ha valakit kifelejtettem, akkor elnézést kérek, nem volt szándékos.

Itinert delejeznek a Sierrások

Német kult-kupé pihen az árnyasban

A Marseille és a Bordeaux legendás hátvéde, Marius Tresor is ezzel utazna legszívesebben

Nem sokkal a verseny rajtja előtt befutott sabc és navigátora, series_one, ekkor még nem sejtettük, hogy később állandó jellegű tettestársakká avanzsálnak majd.

Úgy adódott, hogy a két csapat (sabc-ék 540i-je és mi) utolsóként rajtolva vágtunk neki a mintegy 185 kilométeres távnak és a közbeeső feladatoknak.

Ekkor 10:49-et mutatott az óra. Nem egész 60 perc elteltével világossá vált, hogy ha győzni már nem is, szórakozni mindenképpen jól fogunk. Az történt ugyanis, hogy a második állomáshelyről (Alcsúti Arborétum) rajtolva a 4 literes V8 nem indult. Haha, kacaghatnának most fel a „köcsögbmw-sek”-et utálók. Mielőtt azonban az „ócskaöregfos” és „benzintemetőszarláda”, netán a „vettél volna suzukit” fanklub tagjai püfölni kezdenék a billentyűzetet, azért illik tudni, hogy az atomjaira szedett autó hajnali háromra készült el és bizony ilyenkor előfordul, hogy egy csavar csak három meneten tart. Úgy, mint az önindítóé is, amelyik ennélfogva térben és időben nem találkozott a motorral.

Azonban, és itt ismerszik meg a szakember, a csapat nem esett pánikba, két perc alatt diagnosztizálva volt a probléma és ott, a kukoricamező szélén neki is láttak a gond elhárításának, illetve egy odaillő csavar beszerzésének a faluban „ahol traktor van az udvaron, ott csavar is lesz” alapon.

Idegbaj nélkül is lehet autót bontani

Mi ketten természetesen ottmaradtunk és segítettünk nekik. És hopp, milyen a magyar. Versenyzőtársaink közül bizony nem sokan kérdezték meg, mi a gond, nem kell-e valamit segíteni. A többség csupán egy megvető pillantás (lerobbant a bajor szarláda-jelleggel) és egy diszkrét porfelhő kíséretében elporzott. Tisztelet és köszönet a kevés kivételnek. (Annának a szendvicsért bónuszpont).

Para nincs, buli van. Máig nem tudom, mit keresett ott a kalapács

Röpke, temérdek nevetéssel és káromkodással eltöltött két óra alatt sikerült is elhárítani a hibát és a mezőny után eredtünk. Volt mit ledolgozni, hiszen bizonyos feladatok teljesítéséhez időben a különböző – itinerben megadott – helyszínekre kellett érnünk, valamint tisztában voltunk azzal, hogy az egyes állomásokon a szervezők ránk várnak. Ennélfogva nem kizárt, hogy egy-egy üresebb szakaszon nem tettünk eleget maradéktalanul a KRESZ szabályainak (lehet kurvaanyázni bátran), arra azonban nagyon odafigyeltünk, hogy forgalmasabb, illetve lakott területen sose lépjük túl a megengedett sebességet.

Ezúton üdvözölném a sárga Fiat Panda sofőrjét, akinek valahol a Bakony egyik hosszú emelkedőjén sikerült mintegy másfél kilométeren keresztül sikeresen a háta mögött tartania mindkét autót, mikor 2 km/órás sebességgel előzni kezdte a TIZ-987-rendszámú VW Polo-t, valamint azt a túraenduróst, amelyik csutkára tekert gázzal igyekezett eltűnni előlünk azok után, hogy volt olyan kedves, és a négysávoson bemutatta, miért is utálják a motorosokat annyian Magyarországon. Remélem, később sokáig elgondolkozott a „látszat csal” frázison.

Ebédidő délután ötkor. Halkan pihen 14 henger és négy fáradt ember

A lemaradás természetesen nem gátolta meg kis konvojunkat abban, hogy késő délután megebédeljen és segítő kezet (valamint szerszámot) nyújtson az üzemanyagellátási gondokkal küszködő Sierrásoknak (később végigmentek ők is).

Előkerült az elsősegély WD40, majd a szerszámok és a kissé dús Sierra egykettőre helyrejött.

Végül 19:43-kor beértünk a balatonfüredi célba, ahol autóbuzik kicsi, de lelkes és türelmes csapata várt minket. Ami ott, kora este kezdetét vette, pedig ma már kedves emlék és örök sztorialap marad mindenki számára, aki részt vett benne.

Elsők nem lettünk, de utolsók sem, ráadásul új barátokat szereztünk és okosodtunk is tán ez alatt a két nap alatt. Köszönet mindenkinek, legközelebb ismét ott leszünk, mi és a bajor patkány. Bővebb galéria itt.

(Ja, a parkolóban látott pimp 124-esről külön posztban emlékezünk meg.)

Kora este, szúnyogokkal és muslicákkal gazdagon megszórva, de végre a célban

A fogadóbizottság türelmesen várt. Sokat. Köszönjük nekik (Bal szélen a kakukktojás)

Az elmúlt hetek Népítéleteiből tallóztam

Folytatásos történet, drámával

Hátratolatás kanyarban balra: jobb elöl egy megbúvó fiatal, de meglepően ellenálló mandulafa állította meg a perdületet intenzív hangeffektektöl kísérve.
Hűtlen típus vok, mivel 2008 febr. után lejárt a garancia, az újabb légzsák kontroll lámpa ügyet Ausztriában csináltattam meg Narowetzéknél - jól tettem.

Érzelem - Itália - nő - piros autó

Otthon ülő feleségként más dolga nem volt mint barátnőzni, kirándulni. Ötvenes nő léttére hajtotta az Alfát mint egy 18 éves. Szegény kocsin minden elromlott.


Jó volt amíg jó volt

Mikor megvettük 10 hónaposan 88-ban maga volt az álom. Volt rajta ködlámpa, oda-vissza játszós magnó erősítővel, ajtóba szerelt philips hangszorókkal, motoros antennával, meg egy csomó olyan dolog ami a mai új autókba nincs vagy extra(szivargyújtó, kapaszkodó, kesztyűtartóba világítás).

A "szokásos" szakszervizes lehúzás

Egy profi olajcsereszervízben 20000Ft-ért cseréltek olajat, és az összes szűrőt, ugyanezt a Porsche M5-nél "120000-es szervíz" címen 150-180000Ft-ért szerették volna megcsinálni...

Élvezeti cikknek semmilyen, helyváltoztató eszköznek viszont majdhogynem tökéletes. Mintha egy kényelmes garzonban üldögéltem volna. Tapogattam is a tarkóm sűrűn, hurkásodik-e már a nyakam, de nem. Úgy látszik, nem hat rám, vagy csak simán kibírtam és nem lett belőlem országút barma. De segített megérteni/megkedvelni a józan, nyugalmas prémium gördülést. Annyira nyugalmast, hogy fel kellett egy kicsit turbózni a hangulatot, kissé andalító volt már.

És Önök? Mi a kedvenc autós zenéjük? Egy előadó-egy szám ér csak. A garzonról pedig nemsokára bővebben is beszámolok.

Hétvégém a megszokott menetrend szerint indult: terveim szerint hétig aludhatok, pihenten, frissen ébredve kezdhetem meg a heti pihenőnapjaimat. Szokás szerint a terveim csak tervek maradtak, mivel Norbi (3) fiam megjelent hálószobánk ajtajában fél hatkor. Megetettem, megitattam, majd ha már úgyis felkeltem, élesítettem a Rácz kolléga vad quados hétvégéjének beszámolóját. Családom női tagjai persze vígan húzták a lóbőrt nyolc óráig.

Reggelikészítés közben csörrent meg a mobilom. Néztem, ki hívhat hétvégén reggel a magánszámomon. Majosházi Peti nevét olvastam a kijelzőn. Ilyenkor? Eszembe se jutott lenyomni rég nem hallott barátomat, főleg hogy ő, az általam ismert legönzetlenebb ember, akitől még nem kaptam soha nemet kéréseimre. Négy éve már annak, hogy nem készítjük együtt a Yamaha Hungaria hírlevelét – Peti, mint sportszerkesztő, én pedig mint kiadványszerkesztő –, de a kapcsolat megmaradt, igaz csak telefonon illetve januárban a Veterán Autó és Motor 100. lapszámának jubileumi ünnepségén személyesen is találkoztunk. Péter az újságírás mellett még saját autó-motorsportra specializálódott időmérő cégébe is dolgozik.

– Bényén vagyok épp, mikor beugrott, hogy itt laktok. Ha gondolod kinézhetnél a házad elé úgy húsz perc múlva, mivel ennyivel vagyunk egy veterán autók versenyének mezőnye előtt. Gomba felől megyünk Pilis felé. Talán még érdekel téged, s hátha a fiad is élvezné.
– Itt Bényén? Húsz perc múlva?

„Éves autópálya matricát vásároltam, de eladtam autómat. Hogyan vihetem át új autómra az autópálya használatának lehetőségét?”- kérdezte egyik olvasónk.

Vélemények az azonos című cikkünk témájáról.

Az a szimpatikus őrült, akit a videón látunk, Yves Rossy aki 1959-ben, Svájcban született. Mielőtt extrém röpködésre adta volna a fejét, a svájci légitársaságnál volt pilóta.

A hátán egy összehajtható, 4 sugárhajtóműves szárnyal a svájci hegyekben. A szerkezet önsúlya feltankolva 50 kiló körüli és akár 300 km/h-ra képes. Utazója olyan 150 körül van, a felszállás repülőről megoldott, a leszállás ejtőernyővel történik, a rendelkezésre álló kerozin kb 10 perc röpdösésre elegendő. Irányítani a testsúly áthelyezésével lehet, mint egy gördeszkát.