A minap kölcsönadtam Papp Tibinek a BX-et. Illetve elkértem tőle a nála lévő Volvo kombit, mert heves bútorszállítási vágy fogott el. Odaadtam a BX-et használatra addig. Mindössze estétől reggelig ült benne és amikor találkoztunk nagyon szomorú dolgokat mondott: például nem indul be. Többször is hívott telefonon, de a bútorszerelés közben nem hallottam. Erre azt mondtam, hogy szerintem beindul, nézze csak, és tényleg beindult. De neki akkor sem indult be. Aztán azt mondta, hogy bizonyos pontokon a Trabant jobb. Ezt majd ő bővebben kifejti.

Mivel a BX-nek lelke van, ezért nagyon megsértődhetett erre. Nem is várt sokáig a bosszúval, elég volt a boltig elmenni vele, ahol jól rámhozta az idegbajt.

Bementem a boltba, megvettem a kukát, a tükröt, egyebet, és szépen kitoltam a kosarat, hogy bepakoljak az autóba. A csomagtartót kinyitva rádöbbenten, hogy sajnos apu pótkerekeit elfelejtettem kitenni, így oda sok dolog nem fér. Akkor irány az utastér! Szépen befért minden a vezető mögötti, tehát a bal hátsó ajtón, ami a becsukáskor – Reccs!

Olyan hülye szögben állt előtte amikor kinyitottam, hogy meg voltam győződve a kellemetlen történések hamarosan bekövetkező mivoltáról. Szóval reccsent egyet és visszapattant. Megpróbáltam megint. Megint visszapattant. Megnéztem mi lehet a baja, hát eltört az alsó stift, az ajtó gyakorlatilag kiesett a szerepéből, nem azt a nyílást zárta, amit kellett volna, hanem egy képzeletbeli másikat.

Rossz érzés fogott el. Próbálkoztam becsukni, de mindenképp feszült, mert a felső zsanér sem áll helyzete magaslatán. Végül némi feszegetéssel sikerült becsukni, hazáig kibírta.

Szomorúan újságoltam a szomszédnak, hogy hogy jártam a kocsival, aki egyből felajánlotta, hogy segít. Pedig eltört a keze, így csak szerszámokkal és szakértelemmel tudott részt venni az eseményekben. Ez is nagyon sokat jelentett nekem, életemben nem csináltam ilyesmit.

Mindenféle eszközzel próbálkoztunk kiszedni a stift maradékát valamint betenni valamit a helyére, hogy ne hagyjam el az ajtót. MEgpróbáltuk különféle IKEA-s eszközökkel, de az egyik túl nagy volt a másik túl kicsi. Végül egy szabványos imbuszkulcs lett a megoldás,  amivel először kiütöttem a stift maradékait, majd végül magát a kulcsot tettem be stiftként. Így elbuktunk egy kulcsot, de nyertünk egy ajtót.

Tehát a BX sértődékeny és kiesik az ajtaja. Mi lesz, ha megtudja, hogy ki szeretném (nem) cserélni valami másra? Ugyanis a feleségem elkezdte pedzegetni otthon, hogy vehetnék egy rendes autót.

Íme, így néz ki a mű:

Íme tehát a kérdés azoknak, akik csatába akarnak szállni a pendrive-ért. Figyelem, még egyszer: ahhoz, hogy nyerhess, mindenképp be kell jelentkezni Indapasszal. A másik fontos info: a nyeremény a szerkesztőségben vehető át. Ja, és elsőként kell jó választ adni a következőre:

Melyik közúti Ferrari volt az első, amelynek karosszériája már leszorítóerőt (és nem felhajtóerőt) termelt? Segítségként annyit elárulok, hogy a típus a hivatalos gyári adat szerint 23,7 másodperc alatt teljesítette az állórajtos ezer métert.

További jó éjszakát.

Szóval, volt az ominózus Fiat/Warm Up sajtótájékoztató, ha emlékeztek, ahol a benzin égett. Ott adták a sajtóanyagot ezen a kis pendrive-on, amiből kiderült például, hogy a Hungaroringen augusztus 29-31. között láthatjuk a Ferrari Challenge versenyeit. A pendrive elején a hazai importőr logója is látható az ágaskodó lovacska mellett, hátoldala tükröző felület.

Holnap (tehát péntekről szombatra virradó éjjel), szokatlan időpontban, hajnali kettőkor élesítjük a kérdést, az első Indapasszal bejelentkezett, helyes választ adó megnyeri a képen látható pendrive készüléket, egy gigabyte kapacitással.

Ismét fenyegetően közelít a szombat délelőtt, és vele együtt érkezik a kicsit TC-nagyon EastBlock következő része. Indiánékkal most egy 2003. évjáratú, full-extrás Nissan Micrát építünk át, elsősorban a külsejét. De azt nagyon. A csapat ebben az adásban bebizonyítja, hogy nem csak a férfiakat lehet rávenni ilyesmire, hanem a csajokat is. Hiába, ez már művészet! És mi kell egy nő érdeklődésének felkeltéséhez? Igen, parfüm, vagy ékszer.

Most ez utóbbit választottuk. Az Eastblock a mesék világába kalauzol minket, a Micrán tündérek, manók és Swarowsky-kristályok kavarognak, ízléses összhangban. A romantikus női vonalak és a használt mesterfokú árnyékolástechnika abszolút térhatást ér el. Az egész egy hónap alatt készült el a tervezéstől a polírozásig. És olcsóbb volt, mint egy pár szilikoncici. Lesz még művészet rovat is, benne fotózás a sztárjainkkal, meg a kommunizmus sötét titkaira is fény derül. Talán.

Hogy senki ne maradjon le róla, a kibővített információkat publikáljuk az adás után az új eastblock.hu oldalon!

Ezen a hétvégén sem lesz hiány autós rendezvényekben. Motoros, Trabant-Wartburg, Hyundai és Ford találkozók közül lehet válogatni, valamint erdélyi olvasóinknak sem kell otthon unatkozniuk.

Itt van először is a már csütörtökön elkezdődött 14. Stange Horde MC Party Pilismaróton. A programok nagy részét a sokféle fellépő zenekar jelenti.  Ám ezt csak harcedzett motoros „őrülteknek” ajánlom, mert néhány fórumon olvasottakból nekem olybá tűnik, hogy itt egyáltalán nem vetik meg az alkoholt… Mindenesetre jó bulinak ígérkezik. Bővebb információ itt.

Nagykarácsony község sem csak a Mikulásról és a karácsonyi pecsétjéről híres, hanem bizony rendeznek itt Trabant-Wartburg találkozót is. Minden évben több száz Trabi és Wartyogó gyűlik össze Nagykarácsony utcáin egy kis bulira. Lesz mindenféle verseny, díjak többféle kategóriában, gumifüstölés, sexi autómosás, gyorsulási verseny és tuningolt kétütemű autócsodák százon felüli lóerőkkel. Aki Dunaújváros-Sárbogárd környékén keres programot, annak nem illik kihagyni. Egy kis kedvcsináló video.

A márkaklubok közül a fordosok és a hyundaiosok is szombaton találkoznak. A Ford Majális a tököli repülőtéren lesz mozgalmas programokkal: gyorsulás, driftelés, szlalom verseny, sok más érdekességgel. Vigyázat: kizárólag fordosoknak! Részvétel csak Forddal lehetséges. Bővebb információ itt.

A Hyundai találkozó pedig délelőtt 9 órakor kezdődik a budapesti Felvonulási téren, ahová minden Hyundai tulajdonost és érdeklődőt szeretettel várnak. Több információ itt.

Határon túli programként pedig a szatmárnémeti Autó Tuning Show-t ajánljuk, amely május 25–én, vasárnap kerül megrendezésre. Amivel itt szórakoztatják a nagyérdeműt: autócsodák, tuningverdák, különleges festésű, egyedi belső térrel és hangrendszerrel felszerelt járgányok. A tavalyi képek alapján nem hiányoznak majd a csinos lányok sem…

A Transilvania sugárúton rendezik a gyorsulási versenyt, amely a tavaly szeptemberinél is erősebb színvonalúnak ígérkezik: bivalyerős bimmerek fognak összecsapni pörgős japán gépekkel, de lesz „aprólóerő” kategória is, trabisoknak, Daciáknak; felső határ pedig nincs.

Bővebb információ, nem csak román nyelven, itt.

További programokat erre az e-mailre lehet küldeni.

Kuba, mint olyan, meglehetősen kedvelt témánk közé tartozik. Atomjaikra hullott vagy éppen csilli-villi régi amerikai dögök, szivar és salsa, revolución. Egyik kedves barátom hívta fel figyelmemet Penoff Gábor fotóira, melyek korlátozott mértékben ugyan, de tartalmaznak némi - Gaben szerint halott - Detroitot. Most kinézve az ablakon taknyos lé folyik végig, áldatlan leve a város benzingőztől terhes légjének, ocsmány, szürke minden, mint a plázaparkoló szombat délután.

Öröm ilyenkor a szemnek egy-egy színes Chevy, legyen az mégoly lerobbant vagy csoffadt is. Nézzék csak ezt a zöldet (ami bérelhető és nem tűnik lelakottnak), mekkorát üt a sok egyenszín között (és ki vette észre hátul a Zsigulikat?)...

Azt találtam ki, hogy mivel a VMaxra elég szép, XVII. századi japán vízfestmény került, hétköznap nem rakom fel a tanktáskát. Vétek eltakarni a két darumadarat, vízesést, bambuszligetet és tavacskát, háttérben Fudzsi szannal. Hanem akkor még egy kis cserép ruccolát se vihetek magammal: vagy elfér zsebben, vagy marad, ahol volt.

A nagy szükségben Tuza Danihoz fordultam, aki már a Tehén első üléseinek bőrözésével is oly' kiválóan vizsgázott: csináljon már nékem könnyen eltávolítható nyeregtáskát, ami alapban a hátsó ülésen van, és elfér benne egy esőruha, meg egy-két apróság.

Tuza Dani megvizsgálta a lehetőségeket. Bőr részemről kizárva – a VMaxhoz szerintem nem illik. Néztünk tehát egy műbőrt, merevítés nélkül, hogy adott esetben rá is lehessen ülni, A4-es alapterületen, hogy iratokat is gyűrés nélkül berakhassak, ha motorral mennék ügyintézni. Hátul tépőzár, oldalt patentek és segédszál, hogy könnyebb legyen fel- és leszerelni.

Nem vagyok közgazdász, a matek sem erősségem, mégis rájöttem, hogy mitől áll hónaljig fekáliában a magyar nemzetgazdaság. Az egészről egy néhány kilós fémdarab tehet.

Vélemények az azonos című publikációról.

Olvasónk küldte, köszönjük neki, név és kommentár nélkül idezúdítjuk:

Hello!

Nagybátyám Ceed SW-jével volt 20.000-es szervízen a héten, és a munkafelvevő a számla mellé adott neki egy furcsa prospektust, amiben a gyári Kia alkatrészeket istenítik.

Az csak egy dolog, hogy a full gagyi névtelen cuccokat egy kalap alá veszi a minőségi utángyártottal. Nagyobb szemtelenség, hogy azt próbálja sugallni, hogy a gári alkatrészeket maga a Kia állítja elő, nem pedig olyan beszállítók, akik egyébként saját nevük alatt is forgalmazzák azokat.

Ha viszont elfogadjuk, hogy a gyári alkatrészek valóban minden más felett álló minőséget képviselnek, akkor elvárható lenne, hogy az ezeket népszerűsítő prospektus is valami hasonlót tükrözzön.

Ehhez például arra is szükség lenne, hogy a kiadványba szánt képeket gondosan válogassák ki, vagy legalább ne cseréljék össze !

Mellékeltem az üzemanyagszűrők képeit, ahol a metszeti ábrán jól látható, hogy az utángyártott szűrőben sokkal nagyobb felületű papírt hajtogattak be. Szintén itt a kép a pollenszűrőkről, ahogy egyértelműen felcserélték a képeket, a gyárihoz került a kócos, az utángyártotthoz a szebbik.

A legszebb azonban a fékbetétek oldala, ahol a gyárihoz valami irtózatos albán keményfából faragott betét került, az utángyártotthoz pedig a szép, hibátlan, sima felületű.

Ja, és ki ne maradjon a kedvenc idézetem: Ha összehasonlítjuk a címkéket, könnyen észrevehetjük az utángyártott alkatrész koreai figyelmeztető címkéjén lévő elírásokat. Ja, minden háztartásban akad otthon egy atomreaktor, illetve egy koreaiül anyanyelvi szinten beszélő nagymama :)))

A füzetke egyébként igényes, de azt hiszem, ebben a formában nem feltétlen alkalmas arra a szerepre, amire készült :)

Zsolt

Kedves Zsolt: köszönjük, szép találat, azonnal beszerzünk néhány koreai nagymamát, nehogy csalás áldozatává váljunk.

Hamarosan megjelenik egy beszámoló a KTM sportquadjáról, egy 450 köbcentis kis szörnyetegről itt minálunk, pontosabban motoros mellékletünkben, a Totalbike-on. A cikket én fogom írni, merthogy én kértem el egy hétvégére a járművet. Törökbálinton lakik a KTM, Vértesbogláron lakom én, köztünk meg van vagy negyven kilométer. Amit differenciálmű nélküli, lágy terepgumikkal szerelt rendszámmentes quaddal nem szabad, és nem is nagyon lehet abszolválni.

Nekikészülődtem, rátolattam a garázsra

Így hát megkértem unokatestvéremet, segítsen már ugyan, és vonja ki vállalkozásából pár órára a nemrég vásárolt platós-darus Renault Mastert (nem kizárt, hogy hamarosan ezt is feldolgozom, érdekes jármű). Eljött, feldobtuk a quadot, és hazavittük.

A sörpadokkal szinte szintbe került araktér és a quad

A hétvégén nyüstöltük, aztán vasárnap délután beütött a ménkű: a Master nem ér rá hétfőn, vigyem vissza a KTM-et, ahogy tudom.

Akár önerőből is bement volna, kis kuplungcsúsztatással

Nem hogy teherautóm, még vonóhorgom sincs, most micsináljak; kezdtem lassan kétségbeesni. Aztán rájöttem, hogy van egy buszunk.

Elő a mérőszalagot: 103 centi a Voyager belépő magassága, vagy 110 a szélessége. Mennyi a quad? 110 magas, 105 széles. Nézegetem a túl magas kormányt, babrálom, piszkálom, egyszer csak kezemben marad a komplett műszerfal; épp csak rá volt pattintva a csőre. Alatta négy tízes csavar szorítja a kormányt. Amíg meg nem lazítom.

Asszony a kormányszarvnál

Lehajtott kormánnyal száz centire csökken a magasság: én nyertem! Kiszedem, félrecipelem a padot (baromi nehéz), a foteleket (szintén), kész a síkpadlós teher-Voyager. De hogy rakom be a quadot? Ha simán beemelem az elejét, a motorbölcső végigkaristolja a kocsit. A hátulját pedig nem tudom kiemelni, túl magasan van a kapaszkodófogantyú.

Nem koszoljuk a szőnyeget, csak a rongynak való öreg pólókat

De itt vannak a remek, masszív sörpadok!

Ráemelem, végiggurítom, bent is van az eleje. Adriennt csak most riasztom, megússza a nők számára mindig rizikós erőemelés mutatványát, elég kicsit kormányozni bentról. Sebességbe rakom, fixálom a féket, kicsit áttekerem a biztonsági övvel, és mehetünk.

És benn

Most megint jó ötletnek érzem, hogy a Twingo után némi elmezavar hatására ekkora batárt vettünk. Aminek mellesleg a múlt hétvégén volt pofája 7,12 litert fogyasztani százon egy országjáró családi kiránduláson!

Nehéz ebéd után itt ülök a fülledt, oxigénmentes szerkesztőségben, mindjárt elalszom. Mit csináljak? Nyissak egy ablakot? Nyitok egyet, az Explorernek. Beírom a kora délutáni ébren-szieszták kötelező kellékének címét: használtautó, hopp, bocsika, ← ← ← ← ← ← ← altauto.hu, ékezet, basszus, tényleg álmos vagyok. Vagyis... na ezt is most kellett megtudnom: működik az oldal ékezetes url-lel is.

Na mi ez a 16 éves autó?

Nézzünk valami érdekeseket. Legyen veterán, három-ötven alatt, de azért két kiló fölött: mit kapnék a kiscápa áráért? Leginkább rozsdás vasat, esetleg egész pofás huszonéves szocialista tömegautókat. Meg valami létezhetetlent. A sok rozsdás, lepusztult, a Földet tízszer körüljárt élőhalott között ott egy új autó. Egy Aleko.

Egy Aleko, amit úgy hirdetnek: alvázvédelem nélkül

Aszongya:

VADONAT ÚJ ÁLLAPOTBAN MEGŐRZÖTT AUTÓ, mindössze 1620km-t futott. Karcmentes, sérülésmentes gyári fényezéssel, alvázvédő mentes alvázzal. Az autó alja is hófehér, érintetlen, minden csavar csillog. Üzemképes állapot, csak a fék levegős. A kormány még sorjás, olyan új. Forgalomból végleg kivonva, papírjai, rendszáma leadva. Kizárólag gyűjteménybe, gyűjtőknek eladó! Gyári, még szőrös gumikkal, makulátlan belsővel. Veteránautó csere érdekel!

Hihetetlen, sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet. Hisz ez a világ autós történelmének tán legsemmilyenebb, legunalmasabb, legjelentéktelenebb típusa. Az Aleko már új korában is rozsdásodott, egy-két évesen képes volt átlyukadni, és két-három évesen már új árának harminc százaléka körül meg lehetett venni. Erre nem itt szemérmetlenkedik egy hófehér példány a becsületben szétporladt dicső hősök között, C Kadettek, állólámpák, 850-es Fiatok gyűrűjében, hogy ő legyen a legkívánatosabb mind közül?

A Wikipedia szerint '86-ban mutatták be, '88-tól 2000-ig (esetleg '89-től 2002-ig, a Wiki néha meg-meginog azért) gyártották, és egy régi Simca modell, a '75-ös fejlesztésű 1307-es alapján tervezték.

Készült 1,5, 1,6, 1,7 literes Lada illetve Moszkvics benzinmotorokkal, 1,8 literes - emlékeim szerint Ford - és 1,9 literes - ez pedig Peugeot - dízelekkel. Amotorokat hosszában építették be, de az első kerekeket hajtotta - tiszta Audi.

Két konkrét példánnyal kerültem kapcsolatba életem során. Egyszer, vagy húsz éve a nagyapám szomszédja vett egyet. Nagyon szerette, évekig mondatta a tulajjal a kognitív disszonancia, hogy hiába vannak öklömnyi lyukak az ajtó alján, hiába gyorsul fél perc alatt százra, és hiába eszik közben bő tíz litert, jó vétel volt. Egyszer pedig, úgy tizenkét éve felvett stopposként egy anyuka, két gyerekkel egy bordó példányba. Mindenütt csokipapír, mekiszacskók, kólásdobozok, a kocsi szemmel láthatóan, füllel hallhatóan évek óta nem látott szervizt, de ment.

Egyszer még akartam is Alekót. Racionálisan akartam választani, közlekedési eszközt kerestem, kevés pénzért, nagyot, takarékosat. És eszembe jutott, hogy van ebből dízel is. Akkor született ez a rég halott topic a fórumon. Végül nem vettem Alekót, vettem valami nem sokkal kisebbet, nem sokkal jobbat. Ezt.

Nem hazudok, tényleg láttam

Ezt a '92-es autót ugyan végleg kivonták a forgalomból, de annyi baj legyen. El kell tenni még tizennégy évre, aztán veteránként levizsgáztatni, és a maradék, literenként már bizonyára jó ezerforintos benzint ebben elfüstölni Opel Astra J, vagy Volkswagen Golf VII helyett. Hogy néznek majd a szomszédok reggelente, mikor lágy rugóin hintázva kigurul majd a garázsból a tajgák 75 lóerős réme, harmincévesen is csupán szűk kétezer kilométerrel!

Nem bírtam ki, felhívtam a tulajt. Aki a Moszkvics klub elnöke, és szívesen elmondta a rövidke háttérsztorit. Az Aleko eredeti tulaja a kocsi háromhónapos korában meghalt, az örökösök nem tudtak megegyezni, inkább kivonatták a kocsit a forgalomból, és elrekkentették egy garázsban. Innen került a klubelnök gyűjteményébe, de ő inkább veteránt szeretne helyette. Hát ennyi. Vannak csodák, és kész.

A BX-ben legutóbb olajat cseréltünk és akkor előkerült egy vödör is, amire azt mondtam, hogy később visszatérünk rá. Most van később, visszatérünk tehát.

Az olajcserével együtt - gondoltam - nem árt, ha a hűtővizet is frissítjük némileg, hiszen valószínűsíthető, hogy egy agg korú sokat állt francia autó nem a legmodernebb hűtőfolyadékkal fut, nem kenődik a vízpumpa rendesen, rozsdásodik a hűtő, rozsdásodik az utastéri fűtőradiátor.

Nem jó ez így, ezért leengedtük a hűtővizet, hogy fagyállóval és desztillált vízzel töltsük fel a rendszert. Persze a gondos karbantartás jegyében. Amíg szépen kicsordogált a víz, addig volt időnk megkeresgélni a légtelenítő csavarokat, melyből jó néhányat elrejtettek a kocsiban. Elkezdtük feltölteni és láss csodát, pár perc kínlódás után a levegősödés is megszűnt. Elég volt hozzá 10-15 perc mindenestül.

Hogy biztonságban kotorászhassunk a hűtő mögött-alatt, ki kellett húzni a hűtőventilátor csatlakozóit, mert a leengedő csavar hatótávolságon belül van, az ördög pedig sosem alszik. Főleg nem egy 25 éves BX-ben.

Szépen, rendben összeraktuk az azóta is többé-kevésbé vidáman guruló autócsodát, és hazaindultam. Az egész úton semmi érdemleges nem történt, élveztem az alapjáratot, gondolatban eljátszottam, hogy keni a vízpumpát a remek fagyálló, büszke voltam magamra. A jó tulajdonos büszkesége járta át a szívemet, amíg meg nem érkeztem az idióta futóverseny miatt lezárt útszakaszhoz. Pár perc állás elég volt, hogy megjelenjen minden BX tulaj rémálma, a hatalmas STOP felirat és közvetlenül felette a hűtővíz ikonja piros derengése. Megrettentem.

Nem kapcsolt be a hűtőventilátor, kirobbantam az autóból, azonnal megigazítottam a csatlakozóit és életre kelt. Egy fél perc sem kellett és visszhűlt a víz, átmenetileg elmúlt a baj. Innentől nagyon figyeltem, egy párszor meg kellett mozgatni, de többnyire igazam lett, még a felforrás előtt bekapcsolt a hűtés az igazgatásra. Persze a megoldás ezzel nem lett tökéletes, fogót kellett szereznem és meg kellett igazítanom a csatlakozót. Mióta ez megtörtént, remekül üzemel az autó, még Papp Tibi is elvitte egy napra, de erről legközelebb.

Nem rendes bevásárlóközpont az, ahol nincs egy festménybolt. Az egyik autópálya bevezető szakasza melletti Auchanban, a szokásos aktok és tájképek állóvizében fedeztem fel a következő Kakucsi Csernák Zoltán festményt. Ha jól emlékszem, címe: a „Jelen és múlt találkozása”.

Végre valami új! Elvégre az ember mindig is azokkal a dolgokkal szerepelt az aktuális kor műalkotásain, amelyek akkortájt körbevették. Az ősember mamuttal, a középkori hadurak lovon, a németalföldi háziasszonyok kancsóval – tényleg, akkor miért is ne készülnének a mai festmények kocsikkal? Igaz, kicsit sajtófotó ízű a Horchba mosódó A4-es. (A további műelemzést az olvasókra bíznám.) A festmény ára 450 ezer Ft, tehát annyi, amennyiért egy 17-es, hatküllős felnigarnitúrát kap az ember az A4-esére.

Aki akarta, nyilván olvasta a weissenkircheni veterán motoros és kisautós hegyi felfutó versenyről szóló tudósítást. Ilyen helyre a legjobb illő eszközzel érkezni, praktikusan olyan Puchhal, ami fölötte áll a szarral gurigázás kategóriájának, de megteszi az öreg Zsiga is, ha szép. Vagy a motor.

Lassan hagyománnyá válik, hogy kis magyar csapatunk kétkerekűekkel indul neki az útnak, idén már harmadik évben szerveztünk konvojt. A kis magyar csapat közben veszélyes méretű galerivé dagadt, ez alkalommal nyolc motor indult Magyarországról, tizenkét fővel az összesített fedélzeten. Volt öreg trágyapumpa (Honda CX500), német rendszámos nagy BMW, Suzuki Volusia chopper (vagy krúzer, tudomisén), négyszázadik kilométerét taposó Yamaha MT-03, Ducatinak tűnő Yamaha TRX 850 és előző nap vásárolt KTM túraenduró is a társaságban.

Mi hű társunkkal, az évek óta családtagnak számító 1976-os Kawasaki Z750-essel mentünk. Teszem hozzá, a Kwak most látta Weissenkirchent harmadszor.

A móka akkor kezdődik, amikor az ember végre túljut a határon, majd letér az autópályáról. Ausztriában motorozni magasztos érzés, hetekre bebalzsamozza a lelket. Még a harmadrendű utak is tükörsimák, sár- és pormentesek (motorosok tudják, ez mennyire fontos), az autósok vigyáznak a bájkosokra, minden ilyen túra olyan, mint az álom.

A múltkor, amikor a 190-es családi Merci önindítóhiba miatt kicsit kiesett a forgalomból, kölcsönadtam a Katinak az Alfát. A szokásos reggeli hercehurcára, gyerekeket vinni oviba, bölcsibe, elmenni a Mexikói útra, ahonnan a munkahelyére földalattizik – erre kellett.

Mint tudják, egy kis kuplungcsúszást és elsőfutómű-nyikorgást leszámítva az Alfám tökéletes. Könnyen indul, stabil az alapjárata, jók a fékjei, szervós a kormánya, működik minden lámpája, motoros az ablaka – igen, még az is műxik. Csodásan vezethető, ösztönösen használható, igazi bella macchina, ezen még jogosan feszít a milánói címeres embléma. A Kati már vezette párszor, de egyedül még sose. Kicsit félt is tőle, kicsit örült is neki, mert a fiaim szerint az Alfának igazi autóhangja van, ezért abban mindig nyugton vannak. Első reggel ezért megnéztem, hogyan hajt el vele. Persze a kezelési útmutató nem maradhatott el.

Kati itt még örül. Azt hiszi, egyszerű lesz az Alfával az élet

- Tudod, pumpálsz hármat a gázon, indítózol, hamar elkapja. Vigyázz, mert utána elég hamar le akar fulladni, ezért kicsit még sűrűbben pumpálsz. Hagyod melegedni, felengeded a kuplungpedált. Sűrű a váltóban az olaj, még üresben is megmozdul majd az autó előre, ezért finoman pumpálj tovább, mert megáll a motor. Tedd be a gyerekeket, addig felébred, majd indulj el. Vigyázz, az első néhány felkapcsolással, mert a kettesnél nincs már szinkron, amíg hideg az olaj, borzalmas dolgokat művel. Egyesből kettesbe váltás közben, üresben engedd föl a kuplungot, adj közepesen nagy gázfröccsöt, nyomd ki újra, és húzhatod a fokozatot. Meglátod, úgy szépen veszi majd. Ha bemelegszik, melegen már csak visszafelé kell duplán kuplungolnod.

Kati kicsit zavartan nézett, valahova a műszerfal mélyébe. Talán látott ott valamit, egy isteni sugallatot, valami ottfelejtett, kínai biztató cetlit. De nem szólt, nem bólintott. Nem szeretem, amikor ennyire nem válaszol. Olyankor valami nem stimmel, és mindig baj lesz. Reggel volt, nálunk a lelki gyakorlatok menetrend szerint éjjel egy és három között zajlanak, ilyenkor viszont sietni kell.

- Várnak a gyerekek, mi lesz már? Én is rohanok, legyünk túl rajta!

Úgy tett, ahogy mondtam. Pumpált, indítózott, motor röffent (büszkeség járta át a szívemet a mély duruzsolás hallatán, elvégre mégiscsak az én kis szerelmem – mármint az Alfa), éppen beállt volna az alapjárat, de elfogyott a benzin a karbikból, fulladozni kezdett. Ahogy megjósoltam.

- Pumpálj, pumpálj, az istenért, mindjárt leáll! – noszogattam.

A biztos Mercedes-nyugalom. Na ja, most csak álom

Kati meg pumpált. Hosszan, mély nyomásokkal. Még jó, hogy erre leállt a motor, szerencsétlen hogyan tett volna másképp.  Látszott a Katin, hogy visszavágyik a Mercibe, a jó kis malomkormány mögé, a biztos szinkronizáció és a pöccröffenés világába. De csak az Alfát használhatta.

- Figyi, kicsiket kell nyomkodni, viszont úgy járjon a lábad, hogy ne látsszon szabad szemmel. Ha így csinálod, mindig megáll majd.

Újabb próba, majd még egy, majd még egy, a házasság intézménye a varrások mentén lassan szakadozni kezdett. Gondolatnyival a válóper beadása előtt kis feleségem végre megemberelte magát, eltalálta a gázpedálszamba ritmusát, megjött a benzin, motor alapjáraton. Csend, béke, boldog egyetértés, a motor is glugyglugyolva turbékolt a háttérben. Kivette üresbe.

- Pumpálj, pumpálj az istenért!

Phű, majdnem leállt. Csodával hatásos módon járva maradt a motor. Gyerekek be, ajtó becsuk.

- Tudod, egyes-kettes között, az üresben kuplung fel, nagy gáz, kuplung vissza és csak akkor húzd sebességbe! Vigyázz!

Hősies indítózás, hősies pumpálás, már csak a duplakulungolás van hátra

Kati elindult. Hozzá kell tenni, hogy nem ügyetlen csaj, két és fél évig volt Fiat 500-asa szinkronizálatlan váltóval, sokat szokta akkor a dupla kuplungolást. Most nem sikerült annyira, az Alfa nem Fityó, fél tőle, láttam a szemében. A járda szélén állva hallgattam, szívem szottyai hogyan küzdenek meg egymással. Egyes (húzasd még, húzasd még! Jajjjjj…), szünet, haldoklóan bágyadt alibi-gázfröccs, iszonyatos recsegés, még recsegés, újabb recsegés, már peregni kezdett a vakolat a szemközti gyárfalról – végre bevette. Alig pattant meg néhány ér az agyamban.

Este hazaérek, kis feleségem lelkesen mesél.

- Nem is kell duplán kuplungolni! A bölcsi után feladtam, mindenféle trükk nélkül is tök szépen veszi a kettest!

Ugye önök sem hiszik, hogy ez az autó nem tökéletes (jaj, hány köpködő kommentet kapok majd erre a megjegyzésre...)?

Persze, mert az olaj hamar bemelegszik annyira, hogy haldoklóan kis fordulaton legyen némi szinkron. Ezt magyaráztam reggel, fél órán át. Mindegy. Az Alfám akkor is szuper. Mi több - hibbbátlan.

És persze: asszony, egy…

Figyelem! Alantas érzelmekre hatás veszélye forog fenn. Tudjuk, hogy nem szép és néha el is szégyenli magát utána az ember de velünk van nap, mint nap. Ilyen a káröröm. A mai adagot, engedelmükkel, mi szervírozzuk.

Királynak látszani, majd öt másodperc múlva közröhej tárgyává válni szar érzés lehet. Még annak is, aki 1001 technokrata lovat engedhet meg magának.

És az vesse rám az első követ, akiben nem merült fel az "úgykellnekedköcsög" -érzés.

Mert a káröröm egy őszinte dolog. Nem, nem savanyú a szőlő, boldog ember vagyok, köszönöm.

Saccra a szervízszámlát valaki?

King for a day, fool for a lifetime.

Embernek lenni, semmi egyébnek.
De annak egésznek, épnek
és Isten lehelte szépnek.
Sík Sándor

Miért ez a szentimentalizmus, kérdezhetnék okkal, manapság nem divat. De sajnos nem divat az sem, amit az idei összeröffenésre készülő Magyar Mazda Klub tagjai csináltak.

Nem nagy dolog, mondhatnánk, csupán felújították a találkozónak helyt adó kemping játszóterét.

De a mai világban, mikor a halálra hajtott/ellustult (tetszés szerint választható) embert faszkorbáccsal sem bírják rávenni, hogy önként, önzetlenül, saját költségen bármit is tegyen, mindenképpen becsülendő dolog.

Ezen a hétvégén is bővelkedünk autós programokban, úgyhogy aki egy kis kimozdulásra vágyik, nem habozzon, íme a kínálat:

Itt van először is a szerdán kezdődött Automobil 2008 kiállítás a Hungexpón. Akinek most jött meg a kedve, még holnap sem késő kilátogatni, ugyanis szombaton a B pavilonban Amerikai Autó Kiállítás és Találkozó kezdődik az American Car Club Hungary szervezésében. A szervezők 200 amerikai autó ritkaságot és egyéb érdekességeket ígérnek.

Ma reggel tíz óra huszonkettőtől tizenegy nullaötig nálunk járt Szoták Réka, a Totalcar-Expressz magazin címlaplánya. Azért jött, hogy elvigye a róla készült, és az újságban meg nem jelent képeket.

Gyorsan dedikált egyet Baowah cimborájának, akinek nem mellesleg Nyúlnyom Gergő a nickje, és elmondta, mi történt vele a fotózás óta.

Otthagyta például az Ikeát, elhatározta, hogy grafikus (igen, újságkészítő) szeretne lenni.

Amit azonban nem kellett elmondania, mert egyből láttuk: egy reklámfilm forgatás miatt megváltoztatta a hajszínét. A változás jelentős, ezért nem mehetünk el szó nélkül mellette.

Tehát: jobb-e Réka melírral?

Egyre jobban bebizonyosodik, hogy Dopeman szövege az élet bármely területére igaz. Ha egyszer bekerül az ember a rendszerbe vagy nyilvántartásba, a mai számítógépes adatfeldolgozó világban az isten sem menti meg a büntetéstől. Akár vétkes, akár nem. Ráadásul ez nem is érdekel senkit.

Még az agyoniskolázott ügyvéd urak is csak a pénz csengésére figyelnek. Nem az a lényeg, valami jogszerű-e vagy etikus (azt hiszem már nincs is ilyen szó), hanem hogy akinek levelet küldenek, szarja össze magát a feladóban látható „ügyvédi iroda” sortól, és azonnal fizesse be, ami a levélben áll. Az a levél, amit a napokban kaptam még azzal egészíti ki az előzőeket, hogy az sem érdekli őket, van-e értelme annak, amit saját maga írt.

Ha egy kicsit vissza szeretnénk ugrani a kezdetekhez téren és időn át, Csomádon találjuk magunkat, úgy két évvel ezelőtt. Ott és akkor volt ugyanis, hogy Indián gyomra felfordult Karotta Legocsmányabb Főnix nevű driftautójától, és egyszerűen nem engedte ki a kapuján, nehogy meglássa valaki.

A megállapodás 1 napos villámfényezésről szólt, szétszedés nélkül. 10 napos munkatábor lett belőle. Fúrtunk-faragtunk, és a végeredmény még Karottát is sokkolta. Zokogott, hogy ilyen szép csatahajószürkét mekkora vétek lesz az útmenti fákra kenni. Az oldalán látható répasárga japán felirat nindzsin-nek olvasandó, jelentése sárgarépa. Alig várjuk, hogy egy japán driftbíró ájultra röhögje magát tőle.

Az East Block megkapta a feladatot: faragjon retróautót egy Túró Rudi kampányához. Az első jelölt elég csúnyán póruljárt, aztán második nekifutásra már összejött valami.

Gyakran nézünk ki a szerkesztőség ablakán, ahol most nem látunk semmit, a blokk másik oldalán, a Munkásotthon utcában viszont leparkolt egy érdekes állat. Mivel tudom, hogy olvasóink általában nem is olvasnak, hanem egyből a kommenteléssel kezdik, felteszem a kérdést: na, melyik régi sorozatszereplő járt ilyen autóval?

Bizony, Tony Petrocelli. Nem ilyen színűvel, de Chevy Blazerrel. Hogy az övé is a szoció soros hathengeres motorral volt-e, sajnos nem tudom, mert bár Pertocelli az építkezéssel lassan haladt, mégiscsak egy jól menő ügyvéd, akinek azért nem gond az a plusz pár liter benzin. Főleg Amerikában.

A neten mászkálva plastikmedia főszerkesztőjének ajánlása alapján Karotta hívta fel a figyelmemet egy videóra.

Olvasóink közül is sokan ismerhetik az immár 26 éve megjelent Pole Position-t. A játék sikerét jól mutatta, hogy szinte minden akkori platformra elkészítették és még a 90-es években is sikeresen hódított a PC piacon.

A filmet a GAME OVER projekt keretein belül készítették, stop motion technikával. Nekik köszönhetjük még a Human Tetrist és a Space Invaderst is.

Jó reggelt hiénák, a kulcstartóvadászok kérdése a következő:

A Yamaha nem csak motort, hanem hangszert is készít. Rajtuk kívül melyik motormárka neve egyezik meg egy hangszergyártóéval?