Hiába próbálunk meg tenni ellene, az autó mérete többnyire meghatározza a viselkedésünket.

Vélemények az azonos című publikációról.

Látom már, ebből sorozat lesz. A múltkor megtaláltam az autós újságíró ideális munkaeszközét, most pedig ismét egy kifejezetten nekik szánt fogyasztási cikket. Ez itt a fürdőszobai piperepolcom. Semmi extra, azok a cuccok, amiket az ember azért használ, hogy mások közelébe mehessen. Biztos, hogy ugyanilyen dolgok vannak mindenki piperepolcán.

Na de. Van egy dolog, amit én is csak most vettem észre. A fogkrémem nem csak, hogy kifejezetten autós újságíróknak, hanem kimondottan nekem és kollégáimnak gyártják. Rá is van írva. Aki nem hiszi, járjon utána.

Hetente elvesznek a kulcsok? A motorostalálkozón az összes barát a slusszkulcsodat keresi? A lakatos és kulcsmásoló már a nevére vett téged? Esetleg gyakorló szülőként a gyerek nyakába kéne valami a szünidőre?

A Totalbike hiénája jön most el a kedves olvasókhoz: holnap, szokásos hajnali háromkor élesítjük a kérdést, az első Indapassal bejelentkezett helyes válaszadó megnyeri a képen látható kulcstartót.

(Nem, a csajt nem, az már az enyém.)

 

A dolog nem teljesen aktuális, mert egyrészt régi már az anyag, másrészt az olajválság és a globális felmelegedés árnyékában sokkal inkább napelemes és hibridautókról illik posztolni, mint 70 literes fogyasztásról és benzinben tocsogó szívótorkokról.

Annyiból viszont mégis aktuális, hogy kollégám tegnap tolta át a két videót, újra és újra emlékeztetve a régi szép időkre, mikor még ennek a csapatnak dolgozott, és újra és újra élvezve a színjátékot, amint az amúgy többé-kevésbé normális színezetű fejem közben intenzív sárgába, majd lilába fordul az irigységtől.

Az elvakult benzinvérűektől, akik nap mint nap ilyesmivel kelnek és fekszenek, előre is elnézést. A közepesen elvakultak tekerjék fel jól a hangerőt, és kényelmesen dőljenek hátra. Vigyázat! Orgazmusközeli állapot következik!

Az első szpoton amúgy egy pályaszimuláció látható, ahol a verseny alatt felvett adatok (fordulatszám, terhelés) alapján otthon „lejátsszák” a versenyt újra és újra, így finomítva a beállításokon és tesztelve a motor alkatrészeit.

A második videón az autóba épített szűz motor első indítása látható-hallható, ennek örülnek úgy a népek a végén. Figyeljük meg a 7-8000 fordulat per perces alapjáratot, és az eközben másodpercek alatt fehérre izzó leömlőket...

Az olasz-amerikai barátság jegyében nem mindennapi dolgok láttak már napvilágot. A DeTomaso Mangusta, Pantera, az ISO Grifo vagy a Bizzarrini 5300 GT is ugyanazt a receptet követve születtek: csodálatos, olasz forma, olcsó és erős amerikai motor.

Vajon Chris és Mark Skinner-nek, a kicsi de lelkes TAZ Racing csapat alapítóinak eszükbe jutott-e ez? Talán sosem tudjuk meg, az azonban bizonyos, hogy szívüket/lelküket a gyorsulási versenyekre tették fel. És építeni kezdtek.

Könnyű, erős autót akartak. A Chris számára 50 fontért vásárolt 85-ös Fiat 126 alatt alapból sem reped be az aszfalt, a kókadt tavaszi szellő is lefújja az útról (egy 87-es példány volt tulajdonosaként tudom, miről beszélek). Gyorsulásra azonban csupán korlátozott mértékben alkalmas. Ismerőseik, családjuk ekkor szembesülhettek először őrületük első szikráival... Elkezdték, és nem volt megállás.

Jelenleg itt tartanak (Chris Skinner a pirosban, Mark a narancssárgában):

A Small block for a small car elvet követve mára lényegében egy 383 köbincses (6276 köbcentiméteres) Chevy-blokkon ülnek, ami köré -mintegy véletlenül- került egy bódé, alá pedig négy kerék.

Teljesítményről szóló adatot nem találtam, de a felhasznált komponensek azért sejtetni engedik, hogy nem szarral gurigáznak. A legszebb mondat azonban ott olvasható, ahol a 3 literes Ford-motor 305-ös small-blockra való cseréjét említi.

In 1988 out came the 3.0ltr and in went a 305 SBC making it road legal at the same time, now lowering the et's to low 13s.

Hogy milyen érzés lehet gerincoszlopra csavarodott belekkel, adrenalinban fürödve unos-untalan életünk filmjét nézni, azt mindenki saját képzelőerejére bízom. Az ilyesfajta őrületnek azonban illik megadni a tiszteletet. Van vér a pucájukban, az hétszentség.

Adrián küldte Pozsonyból a következő sorozatot, melyen egy igazán szépen, programozottan törő KIA Ceed látható. Tényleg rendesen szétment az autó orra. Az utascella persze láthatóan nem károsodott, de a modern autóknál tényleg nagy kérdés, mi van ha ütközéskor nem sikerül tökéletesen szimulálnunk az Euro NCAP-sztenderdet.

Mivel az Elet job toresteszteknek teszi ki az autokat, mint az ADAC, ezert kuldok nehany kepet, melyekbol szamomra nyilvanvalo, miert NEM fogok Kia-t venni. Pedig nalunk gyartyak, olcso, es hasonlit a Corollara...

Vékony ember küzd az elemekkel, arcát, nyakát percenként törli egy fakóra mosott piros törölközőbe. Kint negyven fok van. Bent hatvan, mert a behemót, ordítva erőlködő dízelmotor kemenceként ontja magából a meleget. A fémből készült kormánykereket mintha valami rozsdás halászhajóból guberálták volna, a váltókar egy méter hosszú fémcső, az ablakkeret fából készült, benne síküveg, remélhetőleg biztonsági. A negyven kilós sofőr inai minden váltásnál megfeszülnek, izzadt háta minden kanyarban ide-oda csúszkál a kopott műbőr ülésen, hangosan beszél magában, üres tekintetét eltökélten fúrja a messzeségbe és valahányszor egy jármű körvonalai bontakoznak ki a porból (vagyis gyakorlatilag két másodpercenként) dudál egy cifrát. Buszvezetőnek lenni nem gyerekjáték, egész embert kíván, megmozgatja az izmokat és az agytekervényeket. Emberünk tudatában van felelősségének és kivételes helyzetének: célba kell juttatnia öt tonna vasat és négy tonna embert, ha törik, ha szakad.

Sokan nem szerették, kivagyinak és hisztériásnak látták. Én imádtam. Nem volt egyszerű személyiség, de a kormány mögött egy vitathatatlan zseni. Méltatlanul feledtük el halálának 14.-ik évfordulóját. Pedig mintha tegnap lett volna, a forró imolai aszfalton.

Ezzel a kis klippel igyekszünk jóvátenni hibánkat.

A Honda NSX-R-t futtatja meg Suzukában Ayrton Senna, dzsekiben, makkos cipőben, kegyetlenül. A Hondának azóta sem volt jobb sportautója, sem jobb Forma-1-es pilótája.

Három kamera képe, háromszor néztem meg (lábtechnika, fordulatszám, kormánymozdulatok).

Remélem, Önöknek is tetszeni fog.

Drámai hirtelenséggel visszatérünk a tévébe holnap. Fél 11-kor, (plusz-mínusz egy óra, ahogy törzsnézőink megszokhatták) megint lesz Totalcar jellegű autósműsor, mely nyomokban totalcaros elemeket és összetevőket is tartalmazhat.

Maradunk a kereskedelmi televíziózás búvópatakja, tavaly júniusi eltűnésünk után most szombaton megint előtörünk egy időre. Filozófiailag tájékozott olvasóink tudják, hogy az ember sosem léphet kétszer ugyanabba a búvópatakba, így az új TC sem olyan lesz, mint szokott.

Például nem tesztelni fogunk, hanem károgni egy tárgyalóteremben. És nagyrészt nem mi csináljuk, hanem Indiánék, akiket szintén ismer a rutinos TC-néző három korábbi közös munkánkból, beleértve a borzongató emlékű első stúdiós adásunkat. Itt amíg mi szerencsétlenkedtünk a kamerák közt, az East Block csapata gyros-sütő kabriót pimpelt egy fertelmes Merci buszból, igazán klassz lett, nagy kár, hogy a műsorban nem volt idő bemutatni.

Szóval ez igazából nem mi vagyunk, hanem ez East Block műsorfolyam lesz a javából. 10 héten át szürreális átépítések következnek majd, egyik a másik után, klassz sztorikkal és nyomasztó homoerotikus áthallásokkal. Ez a mostani első epizód nagyrészt a közös, sötét múltat elemzi, de ettől még feltétlenül ajánljuk, mert nem ismétlés, hanem friss anyag, drámával, törvényszéki héjasággal, körmondatokkal és kopasz bűnözőkkel.

A szlogenünket sajnos tönkretette a programigazgatóság az új időponttal, maradjunk abban, hogy szombat délelőtt East Block, TCTV-s majmokkal statisztaszerepben. Jó mulatást!


Alább a készítők hitvallása olvasható, ők is azt mondják, amit én, csak hosszabban.

East Block a tv2-n.

Mostantól tíz héten át, minden szombaton követhetitek nyomon munkánk és életünk. Bizony életünk, mivel közel 2 éve dolgozunk szinte mindent félretéve azon, hogy minőségben és megjelenésben valami olyat tudjunk mutatni, amire nem nagyon volt még példa itthon.

Filmjeink többségét valamilyen kerettörténetbe ágyaztuk és ismeretterjesztő rovatokkal tagoltuk,   ami reményeink szerint egyedi hangulatot kölcsönöz nekik. Lesz bennük például technikai rovat, művészeti rovat és játék is. Ezek nem csak az átlagos nézőknek, de a szakmával ismerkedőknek is sok hasznos újdonságot fognak tartalmazni.

Mindig szem előtt tartottuk, hogy semmi ne menjen a minőség rovására. Ezek a járművek nemcsak a tv képernyőjén keresztül olyanok, amilyennek látszanak, hanem a legutolsó részletig kidolgozott mintadarabok.

A legfontosabb dolog az volt a számunkra, hogy mindezt önerőből tudjuk megvalósítani, hogy ténylegesen a magunkénak tudhassuk, és a mi ízlésünket tükrözze.
 
Az eddigi tv-s produkciókban, amikben részt vettünk, azt kellett csinálni, amit a szponzor megkívánt. Most végre szakíthattunk ezzel az ihletgyilkos hagyománnyal. Persze vannak kivételek: a kezdetek kezdetén Ogre is szponzorként tűnt fel a színen, de mára családtag lett, flexel, hegeszt, és ő vágja a filmjeinket.

A csapat korlátozott létszáma miatt mindenkinek fel kellett vennie olyan szerepköröket is, ami eddig idegen volt számára. Ma már nem ritka például, hogy aki eddig a kamera mögött foglalt helyet, most mint riporter jeleskedik, és olyan filmezi, aki az airbrushpisztolynál bonyolultabb szerkezetet még nem nagyon tartott a kezében.

De az sem mindennapi, ahogy Ogre a vágóasztalnál bűvöli a klaviaturát, mindezt úgy, hogy másfél éve egy alapfokú windows tanfolyam is kifogott volna rajta. Vagy megemlíthetném még Gábort, aki feledhetetlen animációkkal csal mosolyt arcunkra. Bár neki volt egy kis előnye a másfél éves fázisrajzolói sötét múltjából.

Azért akadt olyan is amiben segítségre szorultunk. Ilyenkor lépett a képbe a totalcar két műsorvezetője, Winkler és Karotta, hogy önzetlen tanácsaikkal segítve gördítsék tovább a produkciót. De igazságtalanok lennénk, ha nem említenénk meg Iván Robi (Robertó) barátunkat, a TCTV rendező-vágóját, aki hosszú napokon át osztotta meg velünk rutinját és tapasztalatait, hogy legyen esélyünk boldogulni.   
 
Tehát azt hiszem elmondhatjuk, hogy mindent beleadva dolgoztunk, és végre eljött a nap amikor ezt büszkén megmutathatjuk a tisztelt nagyérdeműnek. Jó szórakozást kívánunk filmjeinkhez!

A Fiat eltökélte, hogy végre kiaknázza a Ferrari ismertségét, így itthon is lesz „Ferrari Racing Days”, ahol a képen égőhöz hasonló F430 Challenge autók versenyeznek majd, augusztus legvégén. Talán nem szándékosan gyújtották fel az autót az újságírók előtt; a rendezvényt az új Fiat T-Jet és Multijet motor bevezetésének ürügyén tartották. A márkakupák iránt általában szerény szokott lenni az érdeklődés (kivéve a giga-kampánnyal megszervezett Renault Világszériát), így húszezer jegyet szétosztanak azok között, akik elmennek Fiat-tesztvezetni.

Épphogy túl voltam a próbakörön a 1,6-os dízel Bravóval és már majdnem meggyőztek, hogy ki kellene próbálni anyósülésről az F430 Challenge-et is (mivel reggeliztem, nem sok kedvem volt hozzá), amikor a háttérben felcsaptak a lángok. Az ember nem minden nap látja egyazon helyszínen Stohl Andrást, Ördögh Nórit és egy lángoló F430-ast.

A benzin egy mocskos anyag, gyorsan párolog és úgy ég, mintha a levegő gyulladt volna meg. Aki átélt ilyet közelről, az tudja miről beszélek. Most szerencsére nem én voltam a közelben, de akadt, aki egy kis Panthenol-kezelésre szorult. Megnyugtatunk mindenkit, a Ferrari továbbra is jó autó, csak azt viseli rosszul, ha tankoláskor a benzin a forró motortérbe folyik.

Nem csak Magyarországon erőssége rendőrpajtásainknak a helytelen parkolás, északi szomszédainknál sincs ez másként. A Szlovák Nemzeti Bank előtt parkoló hatósági Volkswagen duplán rombolja a bűnüldözők tekintélyét: pompás ablakfólia, ami akárcsak idehaza, odaát is tilos a vezető- és utasoldali ablakon.

A képet G készítette és publikálta a Nyúlnyomon.

Őrületes parti lehetett. Szinte szikrázott a levegő a hajóvizsgáztatás egén, de aztán minden jóra fordult. De ha mégsem, jövőre biztos. Informatív sajtóközlemény emelkedett súlyunkról, különös figyelemmel az üdvözlő beszédekre:

Sajtóközlemény

Nemzeti Közlekedési Hatóság

Európai hajóvizsgálati hatóságok nemzetközi konferenciája Budapesten 2008. május 6-7-én Budapesten és Visegrádon, a Budapest hajón került megrendezésre az Európai hajóvizsgálati hatóságok nemzetközi konferenciája a Rajnai Hajózási Központi Bizottság, a Duna Bizottság, az Európai Bizottság, valamint a Nemzeti Közlekedési Hatóság szervezésében. Számos nemzetközi szervezet tagjaként, 14 országból közel 100 fő résztvevő érkezett a rendezvényre. A fenti apparátusok első alkalommal rendeztek közös konferenciát. Emeli Magyarország súlyát a hajózási szakmában, hogy hazánk adott otthont az első ilyen tanácskozásnak.

(vajonezahajómegfelela2006/87/EKirányelvnek?.jpg)

A konferencia elsődleges célja az volt, hogy megállapodás szülessen a hajók műszaki vizsgáztatásával kapcsolatos Európai Uniós irányelv (2006/87/EK) egységes értelmezését illetően. A rendezvényt május 6-án Horváth Zsolt Csaba, a Nemzeti Közlekedési Hatóság elnöke nyitotta meg, és üdvözlő beszédet mondtak az Európai Bizottság (DG TREN), a Rajnai Hajózási Központi Bizottság, valamint a Duna Bizottság vezetői is. Ezután szakmai prezentációk hangzottak el. A kérdéseket, javaslatokat munkacsoportok keretében vitatták meg a résztvevők.

A konferencia hozzásegítette a hajóvizsgáztató szervezeteket a jogszabályok egységes értelmezéséhez és az ezek alapján történő műszaki vizsgáztatáshoz. A szervezők elégedetten zárták a rendezvényt, és megállapodtak, hogy azonos körben évről-évre megismétlik a tanácskozást.

(azegységesértelmezésöröme.jpg)

A sebesség vágya egyidős az emberiséggel. Folyamatosan igyekszünk mind kijjebb tolni határainkat. A szárazföldi sebességvadászat egyik legextrémebb módja a negyed mérföldes gyorsulás. Itt a száguldás vágyát megfejeli az "erősebbik-kutya-baszik" zsigeri kényszere: le kell győzni a szomszéd sávból rajtolót.

Erre mindenki rákattintott, mi? Ajándékba, ingyé', odaadásra – ezekre a szavakra ráharapunk, úgy-e? És itt nem nyereményjátékról van szó, ahol minden egymilliomodik ügyfél Audi TT-t kap, ha a sorsjegyen a tízcsillió kispóni mind rózsaszín, hanem ez inkább egy tender. Az kapja az autót, aki a legtisztességesebb gazdájává tud majd válni. Miről is van szó, lássuk.

A múltkori, Fiat 127-esről szóló, így visszanézve kissé ömlengésbe és patetikus nyáladzásba fulladt cikkem apropóján kaptam egy levelet. Így szólt:

Felütötte a fejét ez a levél az index belső levlistáján:

Automata traffipaxokat szereltek az alábbiakban felsorolt helyeken lévő közlekedési jelzőlámpákba Budapest területén. Az alábbi lista tuti, mivel a felszerelő cégtől jött:

a Róbert Károly krt-on a Róbert Károly krt. és a Reitter Ferenc utca sarok után következő első lámpasor

Ferenc krt. - Üllői út sarok

Rákóczi tér, József krt. (Nyugati felé)

Attila utca - Alagút sarok

Hegyalja út - Jagelló út sarok

Fehérvári úti piacnál

Budafoki út

Mártírok útja - Bimbó utca sarok

Moszkva tér

Kőbányai út (Egészségháznál)

Kőbányai út - Könyves Kálmán krt.

Szentendrei út felüljáró minden lámpasor Csillaghegyi elágazásig

Flórián tértől a Tímár utca irányában három lámpasor

Szamuely utca - Petofi híd felhajtónál

Az automata traffipax lényege, hogy piros lámpánál lefotózza a tilos jelzésen áthaladó járművet, zöld jelzésnél pedig a kereszteződésen (mért szakaszon ) az áthaladási sebességet.

A sebességmérő műszer három fotót készít és rögzít a kereszteződésben.

Mire ezt reagálta egy régi netes róka:

Ez kb ugyanaz ami vagy 4 éve kering a világhálón, és semmi alapja nincs...

Mire ezt dörmögte ki irodájából Bende Tibor, sokat megélt ügyvezetőnk:

Ne vicceljetek már, Szamuely utca, az nincs vagy tizenöt éve.

Szóval ez tuti kamu. A Hoaxkábelen találtam is egy sárga oszlopos mutációt, két és fél évvel ezelőttről. Viszont kíváncsi vagyok, mikor jut eszébe a Hatóságnak, hogy nahát, tényleg, annak idején abból az egy-két valóban meglévő lámpás dobozból is azért vettük ki a fénykélpezőgépeket, mert - nem viccelek - folyton kifogyott belőlük a drága film. De mámamár, a digitális világban, a szézezres bírságok idején kezdhet megint jó biznisz lenni a pirosba szaladókra vadászat.

Hisz egy kicsit megkésett fékezésért, egy véletlen bennragadásért is el lehet kérni másfél minimálbért. Hogy Moldovát idézzem: hej, ha én egyszer egy napra Állam lehetnék!

Akár annak is tűnhet a klipből, pedig nagyon nem az. A 20. század hatvanas éveiben épített, 90 hektáron terjeszkedő (hivatalos nevén) Testovací Polygon Tatra, a maga 21 kilométerével a világ legkeményebb tesztpályájának számít. Tökéletes próbatétel embernek, gépnek egyaránt. A kis klipen, mégha hivatalos bemutató is, talán itt-ott átüt a kissé amatőr munka, de ez semmit nem von le a vizuális élményből.

Legalábbis számomra nem, de ugye szívem jobb pitvarában Tatra-logót formáznak az erek, ennél fogva elfogult vagyok.

Önök normálisak, maguk szerint is elég durva?

És vajon a tízmillió csillagos EuroNCAP törésteszt ilyen esetben mennyit érhet?

Valóban. Kilóg a lóláb, hiszen világosan látszik, hogy itt Cummins- vagy Deutz-motor dolgozik. Vizes Tatra pedig nem Tatra. Vajon mennyire lenne képes Goofy integrálódni a koponyacsont és az agyvelő közé a következő másodpercben? Vagy netán megelőzné a barátságos intercooler?

Ne tudjuk meg sosem.

Akkora levegőt vettem, mint a túlzsúfolt Velence-Expressz elé kötött MÁV-os Nohab a Dolomitok lábainál. Ezt a dolgot tél eleje óta halogattam, de most már halaszhatatlanná vált. A fóliáról van szó, ami az Alfa 75-ös jobb hátsó háromszög-ablakaként funkcionált a decemberi feltörés óta.

Több okom volt rá eddig, hogy ne álljak neki, és több okom lett mostanra, hogy mégis nekifogjak. Nem akartam megcsinálni az ablakot, mert a) fóliásan legalább minden autófeltörő látta, hogy megelőzték; b) mert a kisablak kivételéhez tudtam, hogy le kell fúrni egy hatalmas, gyári szegecset, amit utána csavarral kell pótolni buherátor-stílusban; c) igazából egyáltalán nem zavart az a kis fólia az autó használatában, ráadásul így jobban hallottam a kipufogó gyönyörű hangját. Mégis nekiálltam a hétvégén mert a) Takács Peti egri Belsőség-olvasónk, akitől a jobb egyes és a jobb hátsó háromszög-ablakot kaptam januárban, többször is érdeklődött, megcsináltam-e már, én meg égtem előtte, mint spanyol erdőtűz; b) a fólia rögzítését, egyszersmind a beltér eső elleni szigetelését végző spéci ragasztószalag, úgy is mint az autószerelő legjobb barátjaként számon tartott Duct Tape elkezdett rásülni a festékre és a műanyagra; c) fél éve nem mostam le az autót, pedig tisztán a legszebb.

Itt a megoldás a viszonylag környezetkímélő terepezésre. Nem szántja fel a talajt, nem tapossa el a virágokat. Bár a pontos irányítás némi gyakorlatot kíván, de remek szórakozást nyújthat kevésbé fás terepeken, és másoknak is amíg megtanuljuk kezelni ;) Ha hirtelen egy tó vagy mocsár akad utunkba, az se okozhat fennakadást.

Ezt itt a Hov Pod gyártja, 52 és 65 lóerős Rotax motorral, a maximális sebessége 65 km/óra, utazója 35 km/h.

Mindent lehengerlő médiaoffenzivába kezdtünk mi itt, szerény újpesti szerkesztőségünkből. Ez persze túlzás, de tény, hogy az internetes mellett az idén megint lesz (van!) offline Totalcar is. A felállás ugyanaz, mint tavaly, az Expressz a partner, ők hirdetésszerveznek, nyomtatnak, terjesztenek, miénk meg a beltartalom és a dicsőség.

Az előző merítésben éppen az ítéleteket lehúzó szervizekről írtam. Íme, egy pozitív értékelés és a kabrióérzés netovábbja.

Szerencsére hibátlan darab, sosem volt összetörve, így nem is ázik be, az viszont igen mókás, amikor autópályán tető nélkül beleszáguldasz egy hatalmas zivatarba és 1 csepp eső sem esik bele! :-) Fiat Kelet-Pest, márkaszerviz ellenére (előítéletek ugye) meglepően jó árak és korrekt kiszolgálás.

Drága autó

pozitiv: 120 loeroig mindent elvertem a gyorsulasikon... folotte is volt akiket, de ott is szamitott mar a suly...
a csajok imadjak... mindenki megnezi... fenykepezi... ilyenkor boldog vagy... 3 sorral lejebb mar nem...
-elozok, nem kevessel egy buszt, szembol kamion... felnyilik a motorhazteto, mint C.Sainz, a motorhazteto kis resen neztem ki tovabb, nyel gazon :)))))))) makom volt, ha lerepul akkor a mogottem jovo Bravonak torik be a szelvedoje...

Mindenkinek ismerős lehet ez a sor a használtautó piacról… és pechesebbeknek a folytatás is

1 éve vettem első idős tulajtól 86 000 km-rel végig garázsban tartva friss műszaki tip-top. Gondoltam ezzel biztos nem lesz gond. Hát tévedtem. Először gyújtás aztán az AC, utána futómű, kipufogó és még annyi hiba hogy már nem is emlékszem tán az összesre.

Egy elégedett Octavia vásárló folytatásos regénye

Teljesen elégedett vagyok, tisztességes autó, különösen arra, amire használom. Család, rengeteg utazás, mindennapok nyüge, beleértve költözést is. 17 hónap alatt a múlt héten fordult 50000-re az óra, ezért írok most róla.


A hazai MacGyver

Egyszer megállt az országúton, árokszél, gyújtás fedél, -alaplap le, és a röpsúlyfeszítő rugók eltörve lógtak. Enélkül sehova. Volt egy cseh töltőceruzám, kivettem a rugóját, kétfelé vágtam, a végeket kihajtottam és feltettem a töröttek helyére. Ezután még vagy harminc ezret hajtottam gond nélkül, és így is adtam el.

A hosszú hétvégén Romániában jártam családilag, ahol tudvalévőleg nem kevés a Dacia. Nem is álltam neki fotózni a választékot, pickupok, kombik, Solenzák, SuperNovák és persze Loganok hagytak teljes közönyben, de ez a kék példány megérintett.

(A simpsonos Kangoo-ról holnapután közlünk tesztet a Totalcaron.)

A rendszám sem akármi, de nem azért fotóztam le, hanem az abszolút kékségért. Ahogy ott kéklett fémesen tündökölve, az épp elállt eső után valószínűtlenül zöld erdőben Belényes/Beius határában, az valami földöntúli volt. Remélem, a képeken látszik, amiről beszélek, de ha nem, hát gondoljanak az eső után előmerészkedő, vidáman dongó, gyönyörűen ragyogó döglegyekre, és érteni fogják, miről beszélek.

És persze fő a biztonság: a sok szentség bizonyára megvéd a négy nyomon futó távolsági buszoktól, a rettenetes kátyúktól, a rönkszállító, vajmi kevés fékkel rendelkező ROMAN DIESEL-ektől, és persze a többi daciástól.

Habár dísztárcsa csak előre jutott, hátra csak a pucér háromlyukú felni, maga a fényezés minősége kifogástalan volt. Tükörsima felület, szemkápráztató lakkozás, semmi megfolyás, semmi félrefújás. És az a pontosság! Tuninglökhárító, tuningküszöb, tuningmaszk hagyján, de nézzék, még az antenna konzolja is kék! Hacsak nem magának csinálta egy helybéli mester, alighanem ér kétszer annyit a festés, mint maga az autó.

Május harmadikán, a budaörsi Auto Expo területén volt az az esemény, amelyre hetek-hónapok óta készültem, és természetesen a végén gyakorlatilag lekéstem: a nagy tavaszi BMW-találkozó. A mókát a Cápa BMW Klub szervezte, de csatlakozott a menethez a Magyar BMW Autóklub, a 02-es BMW Klub, az Oldtimer BMW Baráti Kör és - egy kis friss vér mindig jól jön - az E34 BMW Klub is.

Szép Hatos

Volt szlalomverseny, szépségverseny, legszebb, legeredetibb, legsportosabb cápa, és legszebb nem cápa verseny. (Itt kiéleződhetett a régi hitvita: cápa-e a 02-es, vagy nem. Szerintem igen.)

Jó jó, kedvelem én is a régi Saabokat, de a látszat ellenére nem vagyok megszállott. Nekem csak 10-15 modellem van, és szigorúan csak a régi kilencszázasokra mentem rá.

A 900-as klubban viszont ott van Iván, akinek szerintem birtokában volt Magyarország  egyik legkomolyabb Saab modellgyűjteménye. Időközben sajnos vett egy valódi Viggent és kénytelen volt értékesíteni a gyűjtemény javát. A múltkor beszélgettünk, és elkezdtem nyomasztani, hogy írja már meg milyen felhozatalra kell számítania annak, aki most vág régi kilencszázasok gyűjtésébe.

A cikk elkészült, és bár csak a 900-asokkal foglalkozik, mindenkinek ajánlom szeretettel. Jó lenne valamennyi márkáról hasonló összefoglaló.

"Saab 900 modellt szerencsére több gyártó is készített, más kérdés, hogy Magyarországon elég ritkán lehet hozzájutni. Az eBay viszont bővelkedik bennük. Persze akadnak ritkaságok, melyeket csak nagy szerencsével és nem kevés pénzért  kaphatunk meg, a csúcsmodellekért húszezer forintnál is többet kell leszurkolnunk.
Szerintem szégyen, hogy a márkakereskedés (illetve a hivatalos gyári Saab Expression merchandise) éppen abból a klasszikus modellből nem tart, ami a legismertebb és legsikeresebb autója volt. Annál is inkább érthetetlen, mert a Saab 96, a Sonett és a Saab 92 modellekből viszont van a kínálatban...
Lássuk, mi a választék, kezdve a kicsiktől a nagyokig."

tovább:
http://saab900.hu/hir.php?id=28

Gyűjtők, figyelem! Ki tud róla?

Jó pár éve kaptam ezt a modellt. Az interneten nem találtam róla semmit, még a legelvetemültebb Saab modellgyűjtőknél sem találtam róla információt.

Az összes adatom az, hogy hongkongi a termék, a  "no. 2011, U.K. PAT.REGD, U.S.A. PAT.REGD"  felirat szerepel rajta, valamint egy P betűben propeller szerű logó. Ceruzaelemmel megy, az egyik hátsó kerék, valamint a hasán keresztben lévő kerék is hajtott.

Ha már a gyártó kiderülne, az is nagy segítség lenne.

Egy koccanásos balesetnél csak egy rosszabb dolog van: ha kiderül, hogy a károkozó kötelezője a MÁV biztosítónál van.

Most, hogy megtörténtek az első letartóztatások, végre a MÁV ügyfelei is aggódnak. Sikkasztás, felfüggesztés, visszavonásig nincs több szerződéskötés Április közepének aktualitása, hogy egymilliárdos sikkasztás és pénzmosás miatt a MÁV Általános Biztosító Egyesület (MÁV ÁBE) vezetői és azok hozzátartozói közül többeket előzetes letartóztatásba illetve házi őrizetbe helyezett a bíróság. A gyanú szerint egymilliárd forintot utaltak át a káresetekre elkülönített tartalékból különböző bankszámlákra, ahonnan fel is vették a pénz egy részét, a VPOP különösen nagy értékre elkövetett sikkasztás és pénzmosás megalapozott gyanúja miatt nyomoz.

Ezzel párhuzamosan a PSZÁF felügyeleti biztosokat küldött ki a MÁV ÁBE-hez a folyamatos, törvényes működés és pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében. A kirendelt felügyeleti biztosok gyakorolják az egyesület elnök-vezérigazgatójának és az intéző bizottság tagjainak jogait. A PSZÁF további intézkedésig felfüggesztette a MÁV ÁBE Kötelező Gépjármű Felelősségbiztosítási (KGFB) termékének értékesítését. A PSZÁF ezt azzal indokolta, hogy a MÁV ÁBE az állományhoz képest nem rendelkezik megfelelő mértékű tartalékkal, ami hosszú távon veszélyezteti az intézmény biztonságos működését.

Most pedig adjunk kerregő öreg dízelünknek egy öblös gázfröccsöt, és egyetlen lendülettel keljünk át az összes indiai árkon-bokron, buckán és manón – következezzenek a terepjárók! Az indiai domborzati, terep- és útviszonyokra a terepjáró a leginkább logikus választás – találunk is szépen belőlük a kontinensnyi országban, elsősorban vidéken, azon belül is főleg a hegyvidékeken. Annak persze, hogy miért nem jár mindenki terepjáróval, sok oka van. Például mert ezek általában drágábbak, gyakran jóval drágábbak a kis személyautónál, lassúbbak is, zajosabbak is, ráznak, mint állat, soroljam még? Ettől függetlenül India a 4x4-esek hazája, csörög-zörög az útnak nevezett kátyús aszfaltcsíkokon számtalan nyitott és zárt, kabinos és platós, rövid és hosszú, öreg és fiatal, de főképpen öreg és ütött-kopott szerkezet. Egy ottani gépet nehéz lenne eladni azzal a szlogennel a hirdetési újságban, hogy „nem hajtottuk, szerettük”.