Hármat ütött már az óra, térjenek má' nyugovóra, de előtte gyorsan fejtsenek rejtvényt!

A hivatalos, kincstári kérdés az Adidas Euro2008-labdákhoz vezető úton a következő:

A Kia cee'd milyen karosszériaváltozatai kaphatók a Pappas Autónál?

Kemény, kemény, tudjuk, de nem mi találtuk ki, hanem a Pappas Autó ügynöksége, ahol, mint már minden futballrajongó tudja, nemcsak Mercedes, de Kia is kapható.

Belterjes információ, csak önöknek, csak itt: kérdezte Kia Krisztina, mit szólnánk a magyar válogatott által dedikált labdához. Köszönettel elhárítottam a kedves ajánlatot, hiszen bár vannak biztató jelek, egy ilyen aláíráskollekció nem feltétlenül növeli egy labda eszmei, piaci vagy bármilyen értékét.

Természetesen ha mégis volna rá igény, azonnal felvesszük a tárgyalások fonalát Kia Krisztinával.

 

Az élet császára az autós újságíró. Tesztautók, sajtóutak szép helyekre, potya tivornyák; állítólag volt olyan forgalmazó, aki még kurvázni is befizette az újságírókat egy-egy fontos típus külföldi bemutatója alkalmából. És persze lehet menni a nagy autókiállításokra, ami leginkább azért jó, mert a sajtónapon nem tapossák agyon az embert. Mi nem nagyon lelkesedünk a helyszíni tudósításért, aminek 2008-ban már nincs olyan sok értelme. A bemutatókkal egyidőben a neten is publikálják a sajtóanyagokat és fotókat, ha meg a helyszínen vagyunk, valami gixer mindig becsúszik. Nincs wifi, tele a sajtóközpont, a tolongásban összetörik a drága optika, stb, stb.

Persze azért megértjük a kollégát, aki igazi last minute utat szervez magának kör-emailben. A szerkesztőségben többen is megkaptuk ezt a levelet:

Üdv Mindenkinek!

Tisztelettel kérném, hogy jelentkezzen az a kolléga, aki autóval utazna Genfbe (az autószalonra), akad a gépjárművében egy szabad hely és esetleg még szállásban is tud segíteni.

Sajna csak mostanra vált (szinte) biztosra, hogy mégis el tudok szabadulni innen a "gyárból" és ugye a szervezésről kissé lecsúsztam...

Segítségeteket előre is dánkesőn!
 

Üdvözlettel!

xxxxxxx

A címlistát, amire jött, és amin én is rajta vagyok, bár a kollégát személyesen, meg sehogyan sem ismerem, természetesen nem közöljük, csak megmutatjuk, mekkora.

Ekkora

Nekünk az tetszett a legjobban, hogy szállást is szerezzünk neki. Elképzeltük hogy közben még itthon maradt növényei és háziállatai táplálását is megszervezzük, esetleg kerítünk neki wifibíró laptopot a tudósításhoz. És esetleg megírjuk a tudósítást, annál többet tényleg bajosan tehetnénk.

Na jó, egy kicsit tényleg szemetek vagyunk (vagyok), hogy még így név nélkül is közzétesszük. Viszont legalább publicitást kínálunk: tehát, ha valaki megy Genfbe, van hely az autójában egy újságírónak és jól jönne valaki, aki beszáll a bérelt apartman költségeibe, mi segítünk, hogy a szerető szívek egymásra találjanak. Éljen a Valentin nap,a virágárusok ünnepe!

Megkeresett minket az ügynökség, mi meg azt mondtuk, miért ne. Végülis nem kötelező a  pappas.hu/kia linkre kattintani, és ez mégse egy tolakodó hirdetés, arcba váratlanul odavágott pop up. Email címeket természetesen senkinek nem adunk ki, viszont hátha legalább olvasóink között van futballrajongó, ha már a szerkesztőségben soha senkivel nem lehet semmilyen meccset megbeszélni.

A lényeg, hogy a KIA támogatja az idei foci-EB-t, és erre csinálnak mindenféle reklámot, promóciós tevékenységet. Namármost Magyarországon nem csak a Kia Motors árul Kiát, hanem a Pappas Auto (leánykori nevén Mercedes-Benz Magyarország) is, ez pedig az ő promóciójuk. A lényeg, hogy van egy rakás hivatalos EB-labdájuk, illetve szó szót követett, én azt mondtam, hátha van focibuzi olvasónk, akár három is, ők meg kitalálhatják a reklámízű kérdést, legfeljebb akinek nem tetszik, nem válaszol. Akinek meg kéne egy Adidas labda, hát vegye már a fáradságot.

A bolt tehát megköttetett.

Aztán egyszerre csak eszembe jutott, hátha megint hülyeséget írok, ráadásul pont a címben, és ezzel a labdával nem is lehet kacskaringósat szabadrúgni. Úgyhogy lehívtam népszerű ivócimborámat, Ághassi urat az Index sportrovatától, mert ő fénykorában labdarúgó volt.

Viszont, hogy ne legyen már olyan délutáni segélyszállítmányos a hangulat, a kérdést éjjel (csütörtökről péntekre virradó éjjel) háromkor élesítjük. Az első három helyes megfejtő nyer. Mondjuk lehet itt a Belsőségen is megfejteni, csak akkor tessék regisztrálni, hogy aztán nehogy megjelenjenek itt nekünk a szerkesztőségben huszonketten, hogy csókolom, én vagyok Ülő Bika helyes megfejtő, ide a lasztit.

 

Szerdán kellemes munka volt, egész nap egy A6-ost és egy X5-öst kellett vezetnem. Az élet császárnői nők, ezért, így harminc felé előfordul, hogy felfáznak, különösen, ha egy szál garbóban és szoknyában vacogva ugrálnak egy Chevrolet SSR körül a hidegben.

Reggel már nyafogással kezdtem a húszpluszos autókból félóránként pisilni ugrálást, amikor a két gép gazdája javasolta, adjak az ülésfűtésnek. Adtam. Délutánra jobban lettem, estére határozottan javult a gyógyszerek híján stabilra beállt kellemetlen állapotom.

Az Audi keményebb ülései határozottan melegebbek voltak a legmagasabb fokozaton, de a BMW finomabb bőre és süppedősebb kialakítása is jót tett. Mindjárt lemegyek a laptoppal a garázsba és az autóm jobb első ülésén működő ülésfűtésbe gubózva dolgozok tovább.

Egy nem elsősorban autós oldalon, ATOM blogján találtuk ezt a szörnyűséget. Minden autót birtokló, és autóját kedvelő férfiember heréje egész a torkáig ugrik, ha végignézi, miként lesz füstté és porrá egy szeretett kedvenc:

 

 

Jaj. Első dolgom lesz, ha legközelebb nagybevásárolni megyek, hogy bedobok két poroltót a bevásárlókocsiba. Házilag kendácsolt tűzveszélyes turbó ugyan nincs sem a BMW-n, sem a Voyageren, de előbbiben egy össze-vissza szigszalagozott riasztó kelt bennem rettegést, valahányszor belesek a kormány alá a tétován szaladgáló öreg kábelek közé, utóbbin pedig komplett motorcserét hajtottak végre, mielőtt megvettem, ami szintén ad okot aggodalomra.

És a ti autótok? Tűzbiztos? Tuti?

Holdas doktor kijött, hogy beoltsa Morzsát és meg is vizsgálta. Ha valakit untatnának a részletek, az autós vonatkozásra térek. A hétszázát, mondom Holdas doktornak, már az érkezéskor, két bevásárlókosár a kiszálló szett? És Holdas doktor elmesélte két, helyszínelő bevásárló kosara történetét.

 

Volt tehát egy orvosi bőrtáskája, ami állatorvosi diplomájával egyidős, kb. 25 éves. Sokáig járt dolgozni Trabanttal, amiben a rázkódástól rendszeresen kinyílt a bőrtáska, és elég volt egy-két határozott fékezés, hogy a lábteret elöntsék a fecskendők, kötszerek, gyógyszerek, amik a pedál alá szorulva nem a hosszú élet titka.

Úgyhogy Holdas doktor lenyúlta a nagymamájától az egyik, majd a másik kosarat. Mert hogy kiderült, a gulyáskommunizmusban valahogy összepasszolt az a kevés dolog, amit egyáltalán kapni lehetett. Például a Trabant csomagtartójában tökéletesen, ráadásul passzentosan elfért két ilyen bevásárlókosár, vagy egy bevásárlókosár és egy sztereo mikroszkóp, ami azért kellett, mert jártak TSZ-ekbe mesterséges megtermékenyíteni, mondjuk birkákat, és azon osztották-szorozták a petesejtet.

A Trabant csomagtartójában nem borult fel sem a kosár, sem a mikroszkóp. A két kosár meg azért kellett, mert idővel szaporodott a cucc, mert például ha valahol megjelenik egy állatorvos, óhatatlanul megkérdezi valaki, ja, és doktor úr, itt van még egy macska, nem herélné ki?

Holdas doktor természetesen az utolsók között sírná vissza a Trabantot, de tény ami tény, a Mazda 323F csomagtartója túl nagy a két bevásárlókosárnak, úgyhogy tempós kanyarban volt már kosárborulása.

Ennyit az autós vonatkozásokról.

Morzsa egyáltalán nem stresszelt be a házhoz jövő állatorvostól, vagyis nem reszketett, bár néha kicsit aggódott. Holdas doktor a földön ülve szépen meghallgatta sztetoszkóppal a szívét, és gondolom, a gazda iránti empátiából nem elemezte részletesen, mit hallott, csak csóválta a fejét, hogy hát igen, ez a szív sajnos már nem az igazi.

Morzsa kapott veszettség elleni oltást, aztán egy gyulladáscsökkentő injekciót, mert Holdas doktor azt diagnosztizálta, hogy a bal válla meghúzódhatott. Tény, hogy Morzsa időnként kölyökkutyásan ugrál, hát ez a veszély megvan. Aztán kapott egy féreghajtó pasztát. És persze a fogai borzalmas állapotban vannak, mert már nem lehet elaltatni egy fogkőleszedéshez: ezzel a szívvel nem ébredne fel.

Úgyhogy adott olyan antibiotikumot, ami a nyálban választódik ki, és fertőtleníti a fogkövét, amiben baktériumok tenyészhetnek, amik a szívpanaszait is okozhatják, ami miatt nem lehet eltávolítani a fogkövét. Hát igen, az öregség az öregség, bár állítólag a régi öregekben még volt anyag. És Holdas doktor azt mondta, pillanatnyilag ennél többet nem tehetünk Morzsáért, de ezt legalább megtettük.

Sajtóközleményt hozott a posta.

„Kedves Kolléga, mellékelten küldöm a  tegnap bemutatott FIAT Fiorino sajtóközleményét és árlistáját szíves felhasználásra. Az új modell a mai naptól már rendelhető a hazai márkareskedésekben. 
A belépő alap modell most bevezető áron nettó 2  399 000 Ft megvásárolható ajándék klímával. Az Fiorino SX változatához is ajándék klíma jár.”

Erre persze egy szóval se mondjuk, hogy rohanjon mindenki Fiorinót venni, mert például nekem nagyon hiányzik róla egy olyasféle mackó- vagy mopszarc, mint az előző Doblóról. Viszont tényleg szép így narancssárgában. Azt távolról sem állítom, hogy percekig gyönyörködtünk volna benne, csak megállapítottuk, hogy sajtófotón, ebben a narancssárgában ritka mutatós egy kishaszonjármű.

Aztán megláttuk a bekapcsolt ködlámpát, melybe gondos kezek még egy kis sugárnyalábot is retusáltak, és elhűltünk: hogyan képzelték a Fiatnál, hogy egy ködlámpa, ami olyan magasan van, mint más autókon a rendes fényszóró, bármit is segít a ködben.

Én a ködlámpa-szkeptikusok közé tartozok. A múltkor pont egy ködlámpás tesztautó volt nálam, köd is jött a megfelelő pillanatban, és hosszasan gurultam a néptelen úton, ködlámpa be, ködlámpa ki, van-e különbség. Szerintem nincs. Kicsit jobban virít a köd több lámpával. Rácz kollága a reflektorra esküszik, Csikós a helyzetjelző-ködlámpa kombóra, de szigorúan tejködben, 20-as tempónál.

Kereszturi webszerkesztő döntötte el a vitát: Monor és az ő faluja között gyakran van igazi, nagyonkemény köd, az egész falu azt teszteli, úgyhogy rengeteg tapasztalat birtokában jelentheti ki: igen, a ködlámpa segít a nagy ködben. Főleg ha alacsonyabbra rakják, mint az új Fiorinón.

Amikor hazajöttem, üres hűtő fogadott, ami jó, mert még decemberben hagytam benne egy lábos húsos káposzta maradékot és pár sütőtököt, de ezeket Nati kiengedte az ajtón. Muszáj volt elmenni kartonos bevásárlásra, amit gyűlölök. Piacozni imádok, de neonnal bevilágított hangárban kutyagolni, brrrrr. Éjjel mentünk, így legalább a tömeggel nem kell érintekzni. Már az első sorban fennakadtunk a Mecsók kéccázért táblán és elborulva kezdtük túrni a kocsikat, hátha akad valami érdekfeszítő, hátha most fillérekért boldoggá lehet tenni valakit, esetleg magunkat.

Tyű, Lambók, Péternek jó lesz! Igazán ronda rózsaszín, de nem baj, attól még Lamborghini. Tessék itt a Volvód! Ááá, csak majdnem, ez egy 740-es, nem baj, még abban is volt anyag, jöhet. Ezt a királykék Firebirdöt figyeld, állat, pont az aljasul ocsmány széria, ami tetszik. Nézd, a BMW-nek hiányzik az arca, elviszem. Háhá, ezt meg félrecsomagolták, a szerencsétlent. (Azóta Rácz Tamás elkunyizta, elvégre neki is ilyen van)

Az ordas módon telematricázott narancs Corvette is állat, pedig még bukólámpával is terhelt, azt meg hogy útálom. A nyolcvanas évek mégis igazán pengék voltak.

Voltak még Hummerek (gyöngyházfehér is), Z4, a Camaróból és a Volvóból rengeteg és láttunk egy citromsárga Minit is.

Fotó: Nati, Péter Anna

Ezennel eredményt hirdetnék az autós-motoros kivagyisági verseny Álmodik a nyomor kategóriájában. Keeway Light Chopper. Egy nagy használtautó-kereskedés irodájában lőttem, közvetlenül egy 2004-es Yamaha R1 mellett, nem is tudom, az értékesítőknek nagyobb megpróbáltatás a jelenléte, vagy a Yamaha kiváló kamikaze-motorjának.

Csikós kolléga szerint a győztes igazából az Aprilia Red Rose, bár azon is lehet vitatkozni. Támogató érv: a Red Rose csak 50 köbcentis, cérnahangon vonyít és kétüteműen füstöl.

Ellenérv: Az Aprilia Red Rose-on van önindító.

Ezen a Keeway-n viszont nincs. Egy önindító nélküli chopper kifejezetten menő is lehet, Toncsi barátunk például, aki lovas íjászkodik, egy annyira retró Harleyval jár, aminél külön érték, hogy berúgókaros. Ezzel kapcsolatban Toncsinak fantasztikus berúgókar-történetei vannak, de ezekről majd egy másik alkalommal.

Szóval a Keeway berúgókaros, de nem büszke rá. Inkább palástolni igyekszik vélt fogyatékosságát: a blokk bal oldalán, tehát ravaszul a berúgókarral épp átellenes oldalon van egy Electric Starter felirat. Electric Starter!!!

El is bizonytalanodik az ember, nézegeti a markolatot, hátha van indítógomb. Persze, nincs. A CDI-felirat az Electric Starter közelében meg valami Mercedes-áthallás? Egyébként is: ki nézeget kapcsolókat a markolaton, amikor ilyen dúsan szegecselt nyeregtáskák ragadják meg a tekintetét?!

Csemegézzünk még! A bukócső megvolt? A kisebb lánckerékkel elérhető nagyobb végsebesség azt hiszem, nyomdahiba lehet, kisebb láncekereket a jobb gyorsulás miatt építenek be, a végsebességet értelemszerűen csökkenti. És a kis, téglalap alakú szélvédő?

Egyhengeres motorhoz két kipufogó még rendjén volna, láttunk már olyan Jawákat. De hogy az egyetlen csőből félúton legyen kettő? Konkrétan természetesen ott, ahol már látszik. (A Csikós szerint a Moto Guzzi Falconéban gázlengés-okokból kifolyólag volt hasonló.)

Egyébként semmi bajom az ilyesmivel, nekem annak idején a Yamaha Virago, mint a kiscsajok és törpék hivatalos cruisere is tetszett. Mi az a diszkrimináció, hogy csak benga állatok pöffeszkedhetnek motoron, a kicsik mind menjenek Talmának meg Rossinak? Egyszer kéne majd egy olyan vizsgálat is, hogy a sportmotorosok genetikailag szeretik-e a technót és a cruiseresek a bluest, vagy csak alkalmazkodnak?

Na de erről majd egy másik alkalommal. A lényeg, hogy egy Keeway Superlight Chopper gyári kulcsokkal, szervizkönyvvel, japán alkatrészekkel (nyeregtáska-szegecs?), szervizkönyvvel, ja, az már volt, riasztó, hát igen, akartam is mondani, 4353 kilométerrel… ennyiér'?! 385 ezerért még robogó se nagyon van. Igaz, a Keeway ebben az időben még inkább kínai minőséget produkált, gond tehát lesz vele legalább annyi, mint egy régi Harleyval. Hiába, a stílusért meg kell szenvedni, ha már ebben az esetben megfizetni nem kell.

Vonatkozó Keeway népítéletek itt .

Olvasónk, Barna küldte ezt a szép találatot a Használtautó.hu-ról. Nem írok egy szót se a kocsiról (csak annyit, hogy ez nem Columbo autójának szedánja, mert az 403-as volt), írt a tulaj éppen eleget. Épp ez a grafomán megnyilvánulás volt az, ami miatt nem tehettük meg, hogy ne citáljuk ide az apróhirdetést:

Itt a link, amíg nem kel el a kocsi, élőben is megtekinthető a tömör leírás.)

Az igazi organikus dizájn:  

Sajnos semmit nem tudunk a kép eredetéről, van valakinek ötlete, fogalma, tudomása, hogy mi ez? Photoshop? Ralph Lauren? Zoób Kati? Sárkány Center?

Sokan elátkoztak a múltkori Paris Hiltonos blogposzt miatt, remélem ez is kivágja néhány blogolvasónál a biztosítékot. Az akkori képek forrása, miként a mostaniaké is egy velvet.hu-s kolléga, aki történetesen a mellettem ülő íróasztalnál dolgozik. Marczisovszky Mártonnak hívják, velem együtt kérem őt is szidják egy kicsit.

Azaz általában itt ül. Most azonban nincs bent, csak mélben küldött képeket, minimális kommenttel. Az első kettőn egy korai, a benzint félig emésztett állapotban literszám köpködő Dodge Charger ácsorog a brüsszeli utcán. Hol másutt tenné ezt, mint a világ legzöldebb törvényeit hozó Európa Parlament előtt? A színe viszont legalább stimmel a környék hangulatához: libazöld.

Ha maga az autó nem is, a másik küldemény színe még érdekesebb. Ez egy előző szériás 5-ös BMW, metálpinkben, és éppen az angol parlamenttől alig néhány száz méterre ontja habcsókos bájait. Figyelemfelkeltő a fényezés, még figyelemre méltóbb a rendszám: kicsit elírt Barbie - a helyesen gépeltet nyilván valami flitteresebb Rolls viseli.

És ne becsüljük le a britek alaposságát, még ha extrém szőke is a tulaj. Figyeljék meg, hogy illető hölgy még az embléma színét is a kocsihoz passzintotta.

Csak észre ne vegyék ezt Münchenben...

Szégyen, gyalázat volt már, ahogy  szegény kiscápa kinézett. Meg az is, ahogy viselkedett. Legutóbbi szervizlátogatásunk (olajcsere, szűrőcserék, ilyesmi) alkalmával ugyanis a szemfüles szerelők észrevették, hogy kicsit üt valamelyik első kerék. Ezért aztán megcserélték az első tengely kerekeit a hátsókkal. Így hátrakerültek a rettenetesen kopott nyári gumik, előre meg a szörnyű nyúlós gagyi téliek. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy a legkisebb esőben is milyen jóindulatú, kiszámítható, könnyen kezelhető jószág vált a kocsiból.

Még mielőtt kaszára, kapára kapna a Belsőség olvasótábora, és megindulna felém, vagyis a szuperfelelőtlen bunkó béemvés felé, elmondom, miért volt ilyen bonyolult és szánalmas és veszélyes a kerékhelyzet a BMW-n. Amikor a kocsit vettem, tavalyelőtt nyáron, négy lemezfelnin, négy még bőven jó  profilmélységű Sava gumin hoztam el, és kaptam hozzá két másik felnit, futózott, de impozáns árkokkal, bütykökkel tarkított téli gumikkal. Később vettem még négy gyári BBS alufelnit kemény húszezer forintért, ezeket egy barátom elvitte, hogy leszinterezi az apukája porfestő műhelyében.

A művelet egy kicsit megcsúszott, a felniket valamikor tavaly ősszel kaptam vissza, és úgy döntöttem, akkor már nem veszek rájuk nyári gumit, ne porosodjanak egy telet a garázsban. Viszont rendes télit se vettem, merthogy nemigen használtam az autót. Ugyanis épp nálam volt januárig az áldott emlékű Dacia, ami mellé decemberben megvettük a Voyagert. Hóban, fagyban a BMW a garázsban pihent, de napsütéses decemberi-januári napokon se sokat szaladgáltam vele.

Most viszont hadrendbe kellett állítani. Adrienn, aki a feleségem, egyre mogorvább, amikor kedves Chryslere kulcsát kérem tőle, viszont az utóbbi hetekben úgy alakult, hogy sokszor kellett meglátogatnom a szerkesztőséget. (Nem lehet mindent neten intézni.) Motorozni meg még nem akarok, mert kicsit hideg van. Tehát gumi kell a BMW-re. Meg a szép felnikre.

De február derekán már nem vacakolok téli gumikkal ezekben a globálisan melegedő időkben, inkább nyárit kerestem. Azok felmennek az alufelnikre, a lemezekről leszedem a szirszar maradék gumikat, és most azok mennek el leszintereződni, így jövő novembertől már ragyogó fehér vasfelnikre húzott téli gumikon gurulhat a kocsi.

Elég hülye méret kell a BMW-re, 185/70 R13. Ritka szabvány, tehát elég drága, de mindenképp ragaszkodtam a gyári kerekekhez. Némi netes válogatás, tájékozódás után már egy nagy sóhajjal már megvettem volna a 9000 forintos, középszar Fuldákat (Debica, Sava, Barum, Matador sznobizmusból kilőve), de kiderült, hogy a kiszemelt kereskedőnél legalább harminc napot kell rájuk várnom. Vagy megvehetem máshol, 11-12 ezerért.

Annyiért viszont már volt Falken, vagy Nokian is. A Nokiant ismerem, sokan esküsznek nagyon vicces Hakkapeliita fantázianevű téli abroncsára. De vajon milyen a nyári? És mi a franc az a Falken, biztos valami német izé, mint a Fulda. Kicsit utánaolvastam, tudják, van ez a Totalcar nevű magazin, és mit találtam? „A Falken abroncsok jó minőségű japán abroncsok,” mondja a Gumidoktor. Német hangzású japppán, milyen vicces, és még a Doki is ajánlja, gondoltam, és a dolog ezzel eldőlt. Megrendeltem, másnapra meg is hozták.

És ma reggel felhúzattam őket a felnire a szomszéd falu barátságos kis szerelőműhelyében, ott, ahol a tulaj egyik fiának 323-as BMW-je, másiknak VTi Hondája van. Szép lett, csak bazi sok súlyt kellett ragasztani a felnire centírozás közben.

A ragyogóan tiszta fehér felnikkel a koszos, poros BMW úgy nézett ki, mint a fogkrém-reklámokban a modellek. Így hát hozzájuk kellett mosatni az egész autót. Ami most gyönyörű, egészen addig, amíg nem megyünk hozzá két-három méternél közelebb. Akkor ugyanis a rozsda a küszöbök alatt, a jobb hátsó kerékívnél, az ajtók alján már elkezdi megtépázni az összhatást. Na, csak jöjjön a nyár, csak üljek át a motorra, csak szabaduljon fel a BMW, majd adunk a veres ördögének, a kasztnifrissítés lesz a következő feladat a kocsin.

Lakik a közelben egy nő, akinek Morzsával azonos fajtájú (német kisspicc) kutyája van, Dzsindzsi. Mellékszál: a dzsindzsi héberül állítólag vöröset jelent, mint vörös hajú ember, Dzsindzsi meg fekete, de mindegy is. A csaj elmesélte, amikor megtudta, hogy Morzsa 16 éves, hogy neki pont 16 évesen pusztult el az előző, ugyanilyen kutyája.

Elvitte ugyanis az állatorvoshoz, valami teljesen rutin dolog miatt, mondjuk veszettség elleni oltás. Ott aztán annyira bestresszelt a kutya, hogy megállt a szíve, és a gyors orvosi beavatkozás sem menthette meg.

Namármost tisztában vagyok vele, hogy Morzsa kutyám nem él örökké, de az ember azért vigyázzon öreg barátaira. Tehát  már hónapok óta stresszelek előre ezen az orvosi rendelő-dolgon, mert a Morzsa aztán úgy reszket a rendelőben, mint a nyárfalevél, csoda, hogy eddig túlélte.

Reszket, a szíve úgy ver, mint Hellhammer kétlábdobja egy gyorsabb Mayhem számban, a szemei kigúvadnak, nyilván a víz is verné, ha lenne értékelhető számú verejtékmirigye.

Az egyszerű dolgok viszont néha nehezen jutnak az ember eszébe, nekem is hónapokba telt, míg rájöttem, hogy az állatorvost is lehet házhoz hívni. Legalább akkor anyám áthozza Micikét is, és akkor Holdas doktor két legyet olt be egy csapásra. Felhívtam hát Holdas doktort, megbeszéltük az oltást, meg hogy hozzon Karsivant meg Fortekorrt, mert ezek szívgyógyszerek, és a patikában nem adják csak úgy ide habókra.

Ja, és tegnep elkezdett sántítani a bal első lábára, mondom Holdas doktornak. Tényleg, meg is vizsgáltam, nincs benne tüske, vagyis nem a talpa fáj, hanem olyan zsibbadt-féle, ami még a rendes üldögélésben is akadályozza. Masszíroztam, szemlátomást jól esett neki, de nem állt be változás. Idegbecsípődés?

Szóval, mondom Holdas doktornak, sántít is a Morzsa.

Semmi.

Nem vártam, hogy sírógörcsöt kapjon, de jól esett volna egy kis együttérzés, hogy ó, szegény, most olvastam épp a Scientific Americanben egy cikket az agg spiccek sántításáról, meg is rendeltem a gyógyszert, illetve egy mesterfogással könnyedén megszüntethető, és jobb lesz, mint az új. Na de amit Holdas doktor mondott?!

"Hát igen, szép is lenne, ha egy öreg kutya nem sántítana!"

Azt hiszem, megvárom, míg megvizsgálja és beoltja, aztán megölöm. Van valakinél egy ásó?

A hétvégén Olaszországban voltam. Egy olyan motorversenyen, amit Magyarországon valószínűleg senki nem ismer. Pedig valószínűleg nincs a világon ennél gyilkosabb nap, amit terepmotorosnak találtak ki. Úgy hívják Hell’s Gate – a pokol kapuja – és Luccától negyven kilométerre északra, egy kétezer hektáros magánbirtokon rendezik. Tavaly hatan, tavalyelőtt heten értek célba, a többi mind kiesett.

Idén először magyar versenyző is indult itt, a tavalyi Dakaron huszadik helyezést elért Kátai Péter.

A délelőtti válogatóversenyen közel nyolcvanan rajtoltak, ebből az első harminc indulhatott a délutáni döntőn. Péter huszonhetedik lett, így elsőre bekerült a döntős harmincba, ami azért nagy szó, mert vannak, akik évek óta járnak ide sikertelenül.

A döntő rajtja után elindultam fényképezni a verseny egyik leglátványosabb pontjához. Ez egy kis vízesés egy hegycsúcs közelében. A motorosok felülről érkeznek egy három méter magas sziklalépcsőhöz, aminek legömbölyített köveit a rajtuk lezubogó patak vize teszi még síkosabbá.

A sziklafalon csak keresztben lehet leereszkedni, úgy, ahogy ez a versenyző teszi:

Van, aki a motorról leszállva, van aki a nézők segítségével, és van, aki repülve abszolválja azt az akadályt.

Egy ilyen repülést fél méter távolságból élvezhettem végig, sőt, sikerült lefényképezni is.

A hegy felől motorzajt hallottam, a szememhez emeltem a gépet és a keresőben megjelent a 38-as rajtszámú Cristoph Gatscher képe. Kicsit gyorsan közelít – gondoltam magamban, de nem maradt sok időm, mert a Yamaha első kereke elakadt a sziklafal tetején, Gatscher pedig az orrom előtt fél méterre, fejjel előre lerepült a három méter magas meredélyen, így ni:

A fejére érkezett, nagyot koppanva. Néma csend lett. Azt hittük, nyakát szegte.

Szerencsére ez őt nem érdekelte. Lassan feltápászkodott, kicsit rogyadozó térdekkel körbenézett, aztán elindult a motorja felé.  

Felállította…

… lerángatta…

… kicsit babrált, és továbbment.

Az idei Hell’s Gate-en nyolcan értek célba, Kátai térdszalaghúzódás miatt feladni kényszerült. Cristoph Gatscher sem ért célba.

Az pedig el-ké-pesz-tő, hogy mire képesek a modern bukósisakok.

Olvasói levél, egy a mai cikkünkre érkezett 200-ból.

"Tisztelt Égő Ákos

Cikkével telibe találta a problémám!
Barátnőm egy kánikulai nap után a kocsiból kiszállva megszédült és arccal neki esett a kocsimnak. Barátnőm megúszta 1 kisebb púppal a homlokán, viszon az autón 2 horpadás is keletkezett (a homloka és az álla nyoma).

A horpadások azóta is zavarnak, most viszont, hogy ezt a cikket olvastam, szeretném meg is csináltatni. Ezért kérném, legyen olyan szíves megosztani velem az elérhetőségét az úriembernek/szervíznek.

Köszönettel:
..."

Hogy válaszoljunk is, az illető cég a Szilágyi Kft.

2030 Érd, Kádár u. 2.
Tel.: 23/372-826   23/373-040
info@szilagyikft.hu
www.szilagyikft.hu

Van még egy helyünk, amivel kedvezőek a személyes tapasztalataink, az pedig a Barázda utcai carwellness.hu.

A Video Klinika címe pedig, ha valaki mégse állna át más adathordozóra:

Video Klinika
Takács Tibor
2030 Balatoni út 25
06-23-364528

Fotó: Fenyő Balázs

Drága olvasók,

Úgy alakult, hogy a jövőben már nem én szerkesztem és írom a Belsőséget. Nagyon boldog vagyok, hogy ezt az eszelős és szórakoztató másfél évet együtt tölthettük. Megható volt átkozottul.

Remélem, hogy aki erre járt, időnként talán olvasott valamit, ami megnevettette vagy megríkatta – vagy egyszerűen csak érdekesebbé tette a napját. Vagy elkezdett gyűjteni egy E30 M3-ra!

És köszönöm a sok-sok észrevételt, hozzászólást, meg persze a tonnaszám küldött fergeteges hülyeségeket.

Ölel mindenkit,

Orosz Péter

Ui: Jegyezzük meg a Lamborghini V12-es motorjának gyújtási sorrendjét, ami a következő: 1-7-4-10-2-8-6-12-3-9-5-11

Fotók: Petrány Máté

Mindig pontos jele a tematikus eszkalációnak – sőt, paradigmaváltásnak! transzmogrifikációnak! –, amikor egy autó egyszer csak elkezd mindenféle nemautós kontextusban feltűnni. Nincs ez másként a BMW-vel sem, amit Petrány Máté lendít át az egyszerű S54B32-fétisből az összkulturális jelenségbe. Íme:

Már nem bírtam ki, annyi a Belsőségen a BMW. Ausztriában voltam síelni, ez az egyik hütte dekorációját képezte a hegy tetején. Gondoltam legyen a márkatársak közt.

Nagyon szépen köszönjük. Egyben Totalcar-matricával és csokolédával értékelnék:

1. Egy többfunkciós BMW konyhai robotgépet, de csak ha nyolcezerig forgatható a káposztatorzsa-aprítója
2. Egy BMW-propelleres gyümölcssalátát világoskék, kandírozott cserkókból

Fotók: Professor Pizka

Szalonnás tükörtojásban gazdag reggelit kívánok minden kedves olvasónak – kivéve, aki nem él ilyen drogokkal –, és mellé egy Freightliner műholdas közvetítőkocsit és csőrös stábkamiont, amit Professor Pizka olvasónk küldött St. Louisból.

Szülői beszámoló alapján egyéves koromban jártam itt utoljára. Erre kell felmenni, körbe lehet nézni nagyon sok prérit:

Fotó: Daniel Schwen

Szóval élcelődök én itt az úgynevezett klasszikus autósújságírói nyelven, mire HaDes olvasónk felhívja a figyelmem egy apró tényre:

Na azért már nálatok is dohogott az a V8. Elég csak felütni a nyomtatott Totalcar-Expressz 1. számát tavaly áprilisból a 72. oldalon: „békésen dohog a nagy V8”

Bár nem aggregát, az igaz, de majd Rácz kolléga elmondja, milyen is a V8-as dohogás.

Ilyen pontos idézetnél félő volt, hogy a levél írója nem blöfföl. És valóban:

És akkor most nem részletezem a pro- és kontra-dohog érveket, amik ezek után elhangzottak a szerkesztőségben. Csak annyit mondok, hogy egy amerikai V8 magyarra lefordítva ezt mondja:

FRÖPP-FRÖPP-FRÖPP-FRÖPP

A Volvó csomagtartója még mindig nem nyílik, de mielőtt Dr. Flexhez fordulnék, megkértem Karit és Csikit, hátha. Hát nem, de így is megérte kifordítani az autó belét.

Fotók: Kari

A hátsó ülések felől kezdték, amik hamar kijöttek (közben Kari a kelleténél többször mondta, hogy hehe, pont mint a Ladának) de az utasteret így is egy vaslemez választja el a csomagtartótól, kicsi lyukkal a közepén. Megállapítottuk, a bentragadt Panettone nem bűzlik, elhangzott az anyag kifejezés, és előkerültek az ülés alá fóliázódott centek.

Van mérföldórám, ülésfűtésem, (novemberben elromlott) légkondim és gagyi műanyagfényszóróim (már nem sokáig), de hogy fél dollárnyi aprót is kapok a kocsihoz ennyi pénzért, igazán szép dolog.

„Nézd, van itt piros ceruza is, az pedig egy legóból való antenna” – mondja Kari. Az üléslap aljába beépült cerka [khm, ácsirón – O.P.], legó és centek visszakerültek, jó helyen voltak eddig is. A következő részben már a kinyitott csomagtartóról fogok beszámolni, a héten megyek a végső megoldásra.

Folytatva stílusos nők olasz járművek közelében sorozatunkat, Gabriela és Lambrettája után íme Nati és Alfa Romeo 156 rendőrautója, Mercz Éva fotográfus értelmezéséban:

A fénykép az olasz rendőrautók nagyszerűségének bemutatása mellett orvosi kontextusban a járomív (arcus zygomaticus) illusztrációjára is alkalmas.

Gabriela barátom – akinek Lambretta-emblémát ábrázoló tetoválását itt láthatták – írt péntek délután, hogy elment Rómába becézgetni kicsit nemrég vásárolt új Lambrettáját, mielőtt hazaszállíttatja Párizsba. És persze küldött róla egy képet, amit elkértem tőle megosztani önökkel, ugyanis állat:

A modell egy 1969-es 50 Deluxe, a gány festést leszámítva eredeti. Új tulajdonosa ettől kissé megnyugodott, mert bizonyítja, hogy nem szedték eddig szét kontár kezek.

Egyben megint szörnyű dilemma előtt állok, idén tavasszal ugyanis valószínűleg az ötven köbcentiméter általi személyes motorizáció útjára lépek, ami kizárólag hatvanas-hetvenes évekbeli olasz mopeddel képzelhető el.

Egy ideje ott tartok, hogy régi Vespa – a Csikós szokott is küldeni szívfájdítóakat –, mert ahhoz mégiscsak egyszerűbb alkatrészt és szervizt szerezni Magyarországon. De aztán ránézek egy régi Lambrettára, és szívom a fogam, mert ez egyszerűen a kúl netovábbja.

És még mod sem vagyok, úgy is.

Fotók: Nedo

Azon gondolkozom pár napja, hogy ha felteszek három darab, Egyenlítői-Guineából küldött fényképet egy tűzoltóautóról, akkor vajon lehet-e onnantól bármi újat mondani. Nyomasztó, mi? Na vállaljuk el, Nedo olvasónké az érdem:

Mivel régen volt tűzoltós poszt, gondoltam itt az ideje egy nem túl különleges, de annál különlegesebb helyen szolgáló tűzoltóautó közzétételének.

A szakértők biztos megmondják majd, milyen típus is ez pontosan (valami amerikai), de Egyenlítői-Guineában szolgál már egy ideje, egy Malabo [a főváros – O.P.] melletti erőmű egyetlen tűzoltókocsija – de szerintem a szigeten lévő ilyen járművek 100%-át is reprezentálja.

Egyenlítői-Guinea egyébként az egyik leginkább gyomorforgató diktatúra a világon, a végstádiumú prosztatarákban szenvedő Teodoro Obiang Nguema Mbasogo uralja 1979 óta. Őt akarták megdönteni abban a 2004-es puccskísérletben, amit Simon Mann vezetett és valahogy benne volt Margaret Thatcher fia, Sir Mark is – aki egyszer igen komikusan eltévedt a Párizs-Dakaron.

És akkor most a nagy, kellemetlen kérdés: miről lehet írni még egy autós blogon, ha az egyenlítői-guineai tűzoltóautó már megvolt? Kérem a javaslatokat.

Megmértük. Olyan ez, mint egy pozitív AIDS teszt: az ember alapvetően abból indul ki, hogy úgyis negatív lesz, vagy, mint jelen esetben, hogy ejnye, de jól is megy az autó, tán még több is, mint a gyári 180 ló. Új autóknál gyakran van is ilyen, hogy valójában erősebbek, mint papíron.

Hát ja, a Tehén nem új autó, tíz év, 173 ezer kilométer, meg egy automata váltó eszegeti a teljesítményt, de a 180 ló így is nevetségesen kevés ekkora motortól. Nincs túlfeszítve, no. Kigurultam tehát Budakalászra, ahol a Teljesítménymérés.hu székel, hamarost jött Kari is, aki hozta Csövit, aki egyszer volt bajnok összetettben rali juniorban, vagy valami ilyesmiben, ami csak relatíve nagy szó, hiszen Kari ismeretségi körébe máshogyan igen nehéz bekerülni. Csövi egy Ford Torneót hozott mérni, mint a Sparcocucc.hu cégautója, mi más, a lényeg, hogy dízel, ebben is mérjük a fogyasztást.

Le kellett súlyozni a hátulját, Teljesítménymérő István belerakott vagy 140 kilónyi ballasztot. Kipányvázta a Tehenet elöl-hátul, szagelszívó a kipufogó elé, bele egy szonda, összkerék bekapcs, mert az pontosabb képet ad. Az automata váltó gigantikus szopás egy teljesítménymérőnek, mert igazából egy konkrét fokozatban kéne minél nagyobb fordulat-skálán végigpörgetni a motort, egyre nagyobb gázzal. Az automata váltó viszont épp úgy működik, hogy nagyobb gázra visszakapcsol.

István tehát kínlódott vele rendesen, a Tehén bőgött és az istrángot rángatta, én meg fostam, mert mellette álltam, ahol még ilyenkor a legbiztonságosabb, de én inkább a legkevésbé veszélyes kifejezést használnám. Óra szerint olyan 160-170-nel áll ilyenkor az autó, és lehet, hogy paranoid vagyok, de garantáltan az jut először eszembe, hogy leesik az egyik kerék és péppé zúzza a fejem. A második gondolat már reálisabb: a gumi barázdái közé szorult kavics, ami 130-nál még tök stabil volt, 170-nél, amennyivel még sose mentem, pont kiugrik, és mondjuk a szemgödrömbe fúródik, hogy ne gondoljunk egyből a legrosszabbra (áttétes rák).

Úgyhogy kimentem az udvarra, és inkább megvártam, míg végez a főnök. Végül valahogy sikerült rávennie a tehenet, hogy valamelyik fokozatból ne váltson feljebb, és meglett az eredmény, ami sajnos nem egészen van szinkronban titkos vágyaimmal. Én akár 181 lovat is el tudtam volna képzelni a gyárilag ígért 180 helyett, de ez bizony sajnos 167,7, ami nem egészen annyi. Utoljára a Golf II GTI-met mértük, még az első tévéadás miatt, egyébként az életben nem jutna eszembe ilyen ökörség, minek bosszantsam magam? Mert persze a jócskán tizenéves Golf se tudta már a gyári számokat, persze azt mondják, a legtöbb autó gyárilag sose annyi, hanem kevesebb. Ugyanakkor azonban az új autóknál az tapasztaltuk, hogy inkább több.

Na mindegy, nem tagadom, ezt a csapást még ki kell hevernem. Hazafelé a Szentendrei úton tankoltam, és beleraktam a tankba a két fogyasztáscsökkentő tablettát, ami ugye teljesítménynövekedést is ígér, de mivel teljesítménymérés közben épp a prospektusát olvasgattam, az alapján már nagy összegben mernék fogadni, hogy nem lesz különbség.

Tartja valaki?