Ismert műfaj az erdőben vagy mezőn a földbe lassan beleolvadó autót ábrázoló felvétel. Különösen szépet készített például decemberben eszpee a Magyarország és Ausztria között akkor még létező határtól úgy ötszáz méterre:

Fotó: eszpee

Azonban amit freetz olvasónk küldött ma ebéd után, az már-már komédia. Hatvanegy darab kép a bomló szuperkáriáról, köztük legalább három Miura, ugyanennyi Espada, aztán Dino, Montreal, Tuscan, Bizzarrini, Pantera, F40, De Lorean, és így tovább, a végére a sírás és a nevetés érdekes kombinációjába érhetünk.

Forrás: Ziza.ru

Ha lenne szívem, fájna rendesen.

Friss: Néhány új képpel kiegészülve egy másik oldalon is fent van ez a galéria, turoshaluska olvasónk mutatta.

A fudzsivájtozással kezdődött, akkor még nem értettem, minek örülni egy fehér autónak, hogy néz már ki?

Utána kiderült, máshol nem így gondolják, volt szép grafikon is, a fehér-e az új fekete témakörben. De minél több gyöngyházfehér Lambót láttam a blogon, annál jobban tetsztett. A Mazda 2 bemutatóján már a fehér kiskocsit találtam a legszebbnek, nem a zöldet.

A vadiúj Lancer is ragyogóan mutat fehérben, de eddig a sajnos dokumentálatlan, gyöngyházfehér 300C tette rám a legnagyobb hatást.

Forrás: DuPont

A DuPont festékgyár 2007-es globális autószín-népszerűségi jelentésében Mexikó még Japánt is lenyomja 32%-os fehérimádatával. Ez a gyakorlatban rengeteg fényvisszaverő SUV-ot jelent. Behavazott, elegáns dombokként dübörögnek, a fehér még nagyobbnak mutatja őket. A fehér nem áll távol a mexikóiaktól, rengeteg férfi jár fehér ingben, üzletemberektől a taxisofőrig.

A fehér kényessége nem gond, itt nagyon ad mindenki a személyes higiéniára. Taxikban, épületekben és a metrón (!) is frissen mosott ruha- és parfümillat van.

Mexikóban mindenképpen a fehér a fekete.

AlieNnel autóztunk vasárnap délután ragyogó fehér – bár a sár miatt kissé rejtőzködő – Lexus IS 250-ében, én egyre mélyebbre sodródtam a lexofília bugyraiba.

Főleg amikor a Bajcsy-Zsilinszky úton krúzoltunk a tökéletes, szigetelt csendben, és közben a finoman hekkelt DVD lejátszón Jeremy Clarkson új filmjét, a Supercar Showdown-t néztem, amiben kizárólag az IS 250-nél hangosabb autók szerepeltek, mint például egy Lamborghini Murciélago LP640 Roadster.

Aztán elértünk a Hősök terére, elmorzsoltunk egy könnycseppet a Bugatti Veyronon, majd kiléptünk a Központi Fizikai Kutatóintézet délután 4:12-kor Csillebérc felett végrehajtott kísérleti atomrobbantásának maradékába:

Fotók: AlieN

Az optikába ugyan nem fért bele, de fontos kiemelni a Dózsa György út és a Lendvai utca sarka fölött rózsaszín alapon megfigyelhető lila pettyfelhőket, amik leginkább a tintahalak kromatofór sejtjeihez hasonlítottak (a kép jobb felső sarkának folytatása). Nota bene: a színek valódiak.

Aztán már alkonyat után mondta, hogy nemrég lefotózta egészen közelről a Supercar Showdown egyik szereplőjét, egy piros Ferrari 599 GTB-t. És hogy majd átküldi. Átküldte. Íme:

És ezzel kapcsolatban egy technikai kérdés:

Egyetlen igazán érdekest emelnék ki, a szén-kerámia fékrendszerhez tartozó féktárcsa furcsa textúráját, ami valamiért nem kopott simára, mint a szokott, hanem mindenféle anyagdarabkák vélnek látszódni benne, lehet hogy nem koptatták még eleget? Vagy ez ilyen marad?

Ki mit tud a szén-kerámia féktárcsák életről?

Sose halunk meg-sorozatunk mai autóját Omm találta egy számomra eddig ismeretlen műfajból, az autókrosszból:

Forrás: Unix VideoRacing

Papucs! Gatya! Lökött frizura! Félmeztelen! Micsoda vidám felvétel.

A szűkszavú leírás szerint ez Farkas Zsolt autója, 750 kiló, egy 400 lóerős Audi V8-as van benne. És a Délmagyarország szeptemberi cikke szerint az országos szériakrossz-bajnokság sem mentes az intrikától:

Farkas Zsolt és szerelőcsapata nagyon készült az utolsó bajnoki futamra a szériakrossz országos bajnokságon. Egész héten az autót szerelték, késő éjszaka is fent voltak, próbálták minél jobb állapotba hozni a járgányt. A fiatalok azért dolgoztak, hogy a zsombói Farkas Zsolt élete legnagyobb eredményét érje el, országos bajnok legyen. Erre megvolt minden esélye, hiszen a zárófutam előtt négy ponttal vezetett a kecskeméti ifj. Gombai Zoltán előtt. A kis Csongrád megyei csapat felfokozott hangulatban várta a zárófordulót. És ekkor jött az első meglepetés.

Süli Róbert: Elvették Farkas Zsolt ob-aranyérmét →

Forrás: Farkas Zsolt blogja

Volt már valaki autókrossz-versenyen? Pont olyan jó, amilyennek a képen látszik?

A vasárnapi tavaszdemóhoz megfelelő jármű is illik. A megfelelő jármű pedig nem más, mint egy csíkos napernyővel ellátott hetyke Lamborghini traktor, szántásra készen:

Fotó: Don Scheunert/Flickr

Ezt a kocsit nyilván nem blogolnám, ha új lenne, mert amikor új volt, akkor valószínűleg annyira volt érdekes, mint ma egy…mint ma egy…mint ma egy…

Hú, ez nem megy.

Mint ma egy Jetta! Amiről azt írta Jeremy Clarkson, hogy műszerfalán végignézve elképzelhetjük, milyen halottnak lenni.

Fotó: Szupertónia

Szóval se nem szexi, se nem nagy, nincsenek rajta szárnyak és króm, 45 lóerős, 1,5 literes motorja van, és még az a technikai nyalánkság sem menti meg, hogy 1966-tól ez volt az első tömeggyártású autó, amit elektronikus befecskendezéssel lehetett vásárolni karburátorok helyett.

Az egyetlen technikai érdekesség, hogy Szupertónia egy iPhone-nal fotózta le.

De aztán hirtelen nagyon viccessé válik, amikor megnézzük, hogyan árulták az autót Amerikában, Dustin Hoffman segítségével, aki a reklámfilm elkészítése után egy évvel kultot teremtett az Alfa Romeo Spider Duettóból:

Ha azért nem vásárolt soha Volkswagent, mert nem elég nagy: rendben. Itt egy Volkswagen, ami elég nagy. Az új VW fastback szedán! Négyen elférnek benne, több a könyök- és lábhely. Elég vagány is: elektromos óra, padlószőnyeg. És a legerősebb motor van benne, amit valaha készítettünk. Léghűtéses. Nyolc és fél litert eszik százon – ami nem rossz egy autótól, ami 135-öt megy. Mivel készítettünk egy belül tágas VW-t, úgy döntöttünk, legyen kívül is tágas. Van egy csomagtartó itt elöl, ahol a legtöbb autónak a motorja van. És hátul, ahol a legtöbb autónak a csomagtartója van, ebben egy…csomagtartó van. Egy nagy csomagtartó.

Ugorjon be egy Volkswagen-szalonba, ott majd megmutatják, hol a motor!

Erős bástyája a pesti autószpottolásnak a Teréz körút és a Podmaniczky utca sarkán található Noa Grill étterem, ami előtt jellemzően németül tuningolt autók állnak – egy Bentley Continental GT-re és egy Väth-tuningos S600-ra emlékszem így hirtelen.

Itt készítette ThomaS ezt képet erre a leginkább Amerika útjaira való Lincoln Navigatorról Cadillac Escalade-ről, és mellette kontrasztként egy hasonló színű, de valamivel kisebb kerekekkel bíró – sőt, egészében lényegesen kisebb! – Trabantról:

Fotó: ThomaS

Ha emlékeznek még egy héttel ezelőttről a Zaporozsec-motoros, házilag készített csopperre, íme az utódja. B.Petike olvasónk találta ezt a félelmetes és impozáns szerkezetet, ami egy Robur motorjából készült:

Forrás: Tószegi Motoros Baráti Kör

Ezt nézzék! A Popular Mechanics magazin 1950 novemberi számából kiderül, hogy az ötvenes évek Amerikája az epikus krómszárnyakon kívül valami sokkal maradandóbbal is hozzájárult az automobil fejlődéséhez:

Forrás: Popular Mechanics

Műszerfalról lelógatható uzsonnástálca

Nem borul ki a víz, és nem ömlik ki a kóla, ha autózás közben erről a műszerfalról lógó tálcáról falatozunk. Két zsinóron függ, ezeket tapadókorongok tartják meg a műszerfalon. Az üvegek és a poharak két korongon állíthatók, amik láncon lógnak a tálca felülete alá. A tálca használat után a kesztyűtartóba hajtogatható.

Forrás: Modern Mechanix

Az eddigiekkel ellentétben ebben ültem, méghozzá ma délelőtt. Igazán ínyenc darab, ráadásul leendő első autóm négyajtós változata:

Fotók: Tommi

Egy piszkos, öreg Bimmer, gyanúsan széttartó színű panelekkel (a bal első sárvédő egyáltalán nem holmi kromatikus aberráció). Ráadásul egy képzelt bárban kulcsot pörgető tulajdonos, Zita, még ennél is sokkal visszafogottabban indíthatna: a fekete bakelit ladás kulcstartóra van fűzve.

Közelebb lépve sem különösebben érdekes: ugyan a 318i-ben ugyanaz az M10 blokk van, mint Nelson Piquet 1983-as világbajnok Brabham BT52 F1 versenyautójában, de 1000+ turbófeltöltött lóerő helyett csak 105 lóerős.

Azonban a felnyitott motorháztető mellé lépve a szemlélő óhatatlanul fülig érő vigyorba borul. A teret ugyanis egy 7-es BMW-ből átültetett soros hathengeres, 3,4 literes M30 motor tölti ki, nagyjából kétszer annyi lóerővel. A gázbowden hűvös cincálására a környéken álló autóbuzik csendben megremegnek.

És amikor a remekül formált, egy E30 kabrióból transzplantált bőrülésekbe süpped a derék a laposan szikrázó délelőtti fényben Heves Fejér megye dimbjei és dombjai között, és úgy 150 körül végigmegyünk egy jobbra sodró kanyaron, nos, akkor a leendő E30-tulajdonos ópiátreceptorait valami olyasmi borítja el nyakig, amit egy költő talán csak boldogságnak hívna.

Friss: Zita pontosít, ebben az autóban már a 105 helyett 113 lóerős M40 motor volt.

A sokkoló alsó-közepes szedánok után visszatérünk a normális ügymenethez, „lepattant benzintemetők a sarkon”-sorozatunk folytatódik.

Most, hogy Péter felfedezte a kupéközpontot, célzott ingerlés következik. Volt már egy Galaxie, de ez öregebb és eladó. És ott volt, nem lehetett kihagyni.

Az 1959 és ’74 között gyártott felsőkategóriás Galaxie 1965 és ’67 között közlekedett a függőleges vonalra rendezett fényszórókkal. Ez az ónszürke krokodil 1966-os, ugyanebben az évben használt egy fekete Galaxie kabriót a chilei elnök parádéskocsinak. Ezt:

Fotó: Valo

Az autó 15 000 peso, belül elmondhatatlanul szakadt, ha valakit mégis megfogott, írjon, emlékszem, hol áll.

Autonánia

Gyakran bóklászunk a Mobile.de-n és a Használtautó.hu-n – meg időnként Mexikóváros utcáin – érdekes autók nyomában, amiket aztán nem veszünk meg. Ismerős? Ha ön is szokott ilyet csinálni, írja meg nekünk!

A konkrét használtautókra mutató linkeket a posztok publikálásakor ellenőrizzük, utána azonban lehet, hogy eltűnnek, mert eladják az autót vagy leveszik az oldalról, vagy egyszerűen beleolvad a mexikói földbe.

Ha nem szeretne lemaradni egy részről sem, tegye el a sorozat okos könyvjelzőjét (RSS).

Fehérben kellett végre látnom, hogy rájöjjek: az Espada az autók szárnyashajója. És állítólag vezetni is olyasmi – hasonlóan egy másik régi, nagyszerűen alulkomputerizált GT-hez, a Porsche 928-hoz. Ki kell emelkednie az útból.

Fotó: hdavid113

Azt hiszem ezt még sose írtam le, de még tavaly áprilisban találkoztam Fabrizio Giugiaróval, Giorgetto fiával, és megkérdeztem tőle, hogy akkor most az apja vagy Marcello Gandini tervezte ezt az autót. Annak idején, amikor írtunk róla a Totalcarba, valahogy nem volt egyértelmű. „My father had nothing to do with the Espada” – válaszolta ifj. Giugiaro, úgyhogy most már az: az Espadát Gandini tervezte.

Most, hogy egy platformra épül Mondeo és Jaguar, a gyártók elkezdtek nagy arccal identitást hirdetni. Egyre nagyobbra nőnek az emblémák, a Mazda CX-7 mintha már kicsit nevetséges is lenne a bagolyleveses tányérral az arcán.

Fotók: Ricardo Contreras

Az első autók hűtőkupakját díszítő kisplasztikák is mindig a kor hangulatát követték, sohasem az öncélú művészkedésről szóltak, az orrdíszek nagy része a kor leglenyűgözőbb technológiáját imitálja. A harmincas években a mozdonyok, a negyvenes-ötvenes években repülők és rakéták foglalkoztatták az embereket, ezek a motívumok kerültek a hétköznapi járművekre is.

A Mexikóvárosi Autómúzeumban álló összes Buick, Cadillac, Chevrolet, Chrysler, Ford, Hudson, Kaiser, Lincoln, Mercury, Nash, Plymouth, Pontiac és Studebaker orrdíszei is mind ezt a logikát követték. Az alapformák sokszor stilizáltan, egy nőalak formájával egyesítve jelentek meg. Az orrdíszek nem feltétlenül egyeztek meg a gépjármű gyártójának logójával, azonos időszakban különböző márkák típusai nagyon hasonló orrdíszekkel vonultak.

A Cadillac a harmincas-ötvenes évek között kitartott a hol szárnyas, hol stilizált, de lehetőleg félmeztelen nőalak mellett. Az orrdísz párhuzamosan futott a mai Cadillacek logójával, a koszorúval keretezett címerrel.

A Dodge a kezdetekben az alapítók hatágú csillagba foglalt monogrammját, majd a harmincas évektől a kosfejet és a szárnyakat kombinálja.

A kos az ötvenes években kezdett kiemelkedni a motorháztetőből, 1976 és 1993 között a Chryslerrel közösen használták az ötágú csillagot, a Pentastart. A kos feje 1993-ban lapult le végleg a Dodge-ok hűtőjére, pont, mint a Jaguar.

A Ford 1912 óta szinte változatlan formában használja ovális, kék logóját. A logóval párhuzamosan, vagy attól függetlenül használt orrdíszek a kor divatját követték, vagy modellekhez kötődtek. Az agár a V8-as motorhoz, a vágtázó ló a Mustanghoz.

A Chevrolet csokornyakkendőjét a legenda szerint az alapító William Durant látta meg 1913-ban egy párizsi hotel tapétájában, ami sokszor az aktuális divatot követő orrdíszen is megjelent.

Zavaros logói mellett a Chrysler vonultatta fel a leglátványosabb és legváltozatosabb orrdíszeket nagy, szögletes acélmadarak, repülők és szarvasok képében, mindig az aktuális divathoz igazodva. 1963-ban, a Robert Stanley tervezte ötágú csillag teremtett rendet az évente változó Chrysler logók között. A csillag a kilencvenes évekig orrdíszként is működött.

A vonatmotívumot a Pontiac art deco indiánfeje stilizálja a legszebben, 1956-ig különböző változtatásokkal, de kitartottak mellette, onnantól a ma is aktuális, vörös nyílhegyet ábrázoló márkajelzést használják.

Az 1945 és 1955 között működő Kaiser-Frazer végtelen egyszerűséggel egy madárra hajazó vadászgépet fektetett Manhattan modelljére. 1950-ben a Studebaker a Championon elment egészen egy működő propeller autóra applikálásáig. Az autókat 1897 óta gyártó cég 1945-ben, a Packardba fúzionálásával megszűnt, ahogy mára az orrdíszek is. Nem felelnek meg sem a költséghatékony gyártás, sem pedig a gyalogosvédelem szabályainak.

Forrás: Vienna Autoshow 2008

Ha már úgyis eldöntötte, hogy lerabolja a bécsi végkiárusítások utóját, de a helyszínen kiderül, hogy sajnos a szemfülesebbek már minden boltot kifosztottak, mentő program lehet a Vienna Autoshow:

Negyedik alkalommal kerül rendezik az idén, tegnap a sajtónak mutogatták, mától a nagyközönség számára is látogatható, egészen vasárnapig. Cél a bécsi vásárváros (Messe Wien, B, C és D csarnok), ahol idén 30 000 négyzetmétnyi területen 46 gyártó 400 gépkocsit, melyek között igazi különlegességek is lesznek. Emellett külön kiállitócsarnokban kerülnek bemutatásra a különböző tartozékok és kiegészítők: könnyűfém felnik, autóhifi és navigációs berendezések.

Ugye, ér annyit, mint egy kilátástalan bolyongás a negyedik H&M ruházati osztályán?

A kiállítás vasárnapig naponta 9 és 18 óra között tekinthető meg, a belépők €7,50 (online vásárlás esetén) és €9,50 közötti áron kaphatók. (A jegyek érvényesek a szomszédos csarnokokban zajló Ferien Messe Wien kiállításra is.)

További információk – sajnos csak németül – a kiállítás honlapján érhetők el.

Forrás: Vienna Autoshow 2008

Koreai tudósítónk, Hettinger Tamás immáron bécsi tudósító. Ha emlékeznek a szöuli autókiállításról, vagy a koreai pályaversenyek perverz külsőségeiről írt beszámolóira, hétfőn ne felejtsék el megnézni, mit írt a bécsi kiállításról.

Egyetlen súlyos gáz van: Tamás azt mondta, kevesebb a jó csaj, mint Szöulban volt, pedig határozottan a lelkére kötöttük, hogy csajok nélkül elég érdektelen tud lenni a legtöbb kiállítás.

Friss: Nézzék meg ozy olvasónk képeit is, csinált egy galériát, csajok, Lambók, ami kell:

Fotó: ozy

Azért jó, hogy több autóm van, mert így sorra tudom járni rajtuk a fagyhalál különböző módjait. Az Alfettámba a hűtővíz fagyott bele a napokban, de ez maximálisan az én hülyeségem miatt történt. Most viszont a 164-en volt a sor. Egész hétvégén állt a ház előtt, és szépen belepték a reggeli derek, kisebb esők, és megkapta a vasárnapi rendes ónos esőt is. Telibe az arcába.

Aztán ahogy az lenni szokott, szépen rá is fagyott, gyönyörű, egybefüggő páncélt képezve a kocsira. De persze előbb, még folyós állapotában, mindenhova beszivárgott, hogy aztán ott fagyjon meg, kisebb-nagyobb bosszúságot okozva. Az hagyján, hogy az ajtók tetejénél – mivel a 164-en nincs vízelvezető csatorna a tetőnél az ajtók fölött – szépen körbefolyva befagyasztotta azokat. No, de hogy még a zárszerkezethez is befollyon, az túlzás.

Pedig a rohadék befolyt, és megfagyasztotta a vezetőoldali első ajtót. A külső kilincset meghúzva rögtön éreztem egy roppanást, de azt hittem, a kilincsre fagyott jég tört. Az ajtó persze nem nyílt. Megpróbálkoztam a hátsó ajtóval. Ennek engedett a zárja, de az ajtó nem nyílt a körbefagyás miatt. Kicsi feszegetésre aztán megadta magát, és bemásztam hátra.

Innen előre, és beindítottam a motort. Aztán ki szerettem volna szállni, de az első ajtó belső kilincsét meghúzva újabb roppanást hallottam, és a kilincs kihúzva maradt, miközben az ajtó továbbra is zárva. Szóval ennyi.

A jobb első ajtón tudtam kimászni. Bementem a szerkesztőségbe, remélve, hogy amíg a heti terveket beszéljük meg, a mélygarázsban nem ellopják a kocsimat, hanem az ajtó belsejéből is kiolvad, ami nem oda való. A néhány órás melegben állás során gondolom minden kiolvadt, mert több liternyi víz állt az autó alatt. De az ajtó nem nyílt.

Azért jó így, mert ha az ajtó csukva, akkor a kárpitot sem könnyű lebontani, hogy a helyére tegyem, vagy kicseréljem, ami nem működik. A hétfő és a kedd úgy telt, hogy jobbról szálltam be…most kedd este van, és épp az előbb beszéltem Mágussal, aki holnap jön és feltöri az ajtóm, aztán megjavítjuk.

Szerdán aztán lebontotta az ajtó üvegje körüli síneket, és valami vékony pálcával nyúlkált. De aztán feladta, mert nem ismeri a zárat, nem tudja, hogyan működik. Mellesleg nem autótolvaj, hanem általános szerelő. Így aztán szétszedte a jobb első ajtót és megnézte, hogyan működik a zár, aztán a tudást a bal oldalon kamatoztatta, és kinyitotta az ajtót.

Kiderült, hogy az egész zárszerkezet eltört, nem lehet javítani, másik kell. Összerakta a jobb oldali kárpitozást, a bal oldalit pedig a hátsó ülésre költöztette, és valamivel kitámasztotta a törött zárat, hogy működjön. Ezután ígéretet tett, hogy másnap hoz egy másik zárat, beszereli, és összerakja az ajtóm, és örülünk, Vincent.

Így is lett. Csütörtök este visszaállt a rend a 164-en belül. Rohadt fagy. Közben eszembe jutott, hogy jártam már így a Fiat Regattámmal. Reggel indultunk a fiammal az oviba, és a hátsó ajtó kinyílt ugyan, de be már nem csukódott, mert a zárja a nyitott állapotban ragadt. Aztán én hülye még a másik oldalt is kinyitottam…detto. Végül nagy nevetgélések közepette és boldogan mentünk az oviba, mert a fiam előre ülhetett, a két hátsó ajtót pedig a behúzó karoknál fogva összekötöttem a sáljával, hogy ne libegjenek menet közben.

Mikor gondoltak utojára arra, hogy az internet csodálatos dolog?

Én akkor, amikor megláttam, hogy Meg Lyman amerikai festő egyetlen olajfestményen egyesítette azt a két dolgot, ami érdekel a világon: a tintahalakat és az autókat. Motoring című képe egy kipufogócsővel szerelt, bőszen füstölő közönséges tintahalat (Sepia officinalis) ábrázol:

Forrás: Meg Lyman Illustration

A festményből készült nyomat negyven dollárért megvásárolható Meg oldalán.

Lehet hogy nagyobb kihívás előtt állna, aki a szögletes bálázók és a szupercellás viharfelhők közös rajongójaként szeretne hasonló műalkotásba botlani, de 2008-ban: semmi sem lehetetlen.

Talán még a repülő autók sem.

Este hét körül van. Az éppen nem működő Blog.hu szerkesztőfelület előtt ülök, sporadikusan eltűnnek-előjönnek dolgok, majd végül fehér zászlóként felröppen egy „Karbantartás: A blog.hu karbantartás miatt zárva. Gyere vissza nyolc körül” feliratú doboz. Előtte azonban megjelenik balról Winkler Róbert:

– Szervusz Péter, itthagytam a telefonomat.

Kettővel alattunk ülnek a Blog.hu fejlesztői. A megfelelő fegyvernemet választom ki éppen fejben. Van egy tompa szamurájkardom, egy stopperórám, egy pléhbögrém és Andrew Solomon The Noonday Demon című könyvének első fejezete kinyomtatva. Egyik sem épp Desert Eagle.

– Kis esti minilol – válaszolom a Winklernek, kábé ennyi késleltetéssel.

Már az ajtó felé tart.

– Ez tulajdonképpen egy Belsőség-poszt.

Egymásra nézünk, nagyjából egyszerre:

– Na azért talán mégsem.

Némi csönd és morfondírozás.

– Viszont így már igen.
– Így tényleg.
– Várj, lefényképezlek messziről a VR-stabilizált optikával.

Előkotrom a Nikont, leszedem a másik optikát, elsőre eltalálom a bajonettzár kapcsolóját, pedig nincs is ráírva, felteszem a VR-est, katt.

Katt-katt-katt.

Aki esetleg drámaibb tárgyért-visszamenésre vágyik, annak a filmművészet idevágó két percét ajánlom, Bruce Willisszel és John Travoltával:

A Vörös Disznó és a Zöld Disznó mellől legutóbb csak a Rózsaszín Disznó hiányzott – ez a csodás Porsche 917 versenyautó egyik változata volt, ami annyira disznószerűre sikerült, hogy készítői ráfestették a disznóhúsok henteseknél kifüggesztve látható osztályozó tábláját. Így nézett ki:

Forrás: Ultimatecarpage.com

Ahogy a hiányzó disznó azonosítója, Idomszerész olvasónk nevezte: az ultimate disznó.

De van egy negyedik disznó is: az Austin-Healey 3000.

Fotó: camell429

Átkozottul ismerős volt a kép, mintha egyszer már mellette álltam volna, megfigyeltem volna a resturálatlan, emiatt igen kívánatos utasteret, és mintha a Karotta is ott lett volna, és együtt néztük volna ezt a nagyszerű barn findot – ami a szerencsésebb országokban a megvásárolt régi épületek pajtáiban talált érdekes, felújítatlan autók angol neve.

Aztán rájöttem. Tényleg mellette álltam, méghozzá 2006. június 24-én délután. És tényleg emlékezhettem az utastérre, hiszen camell429 véletlenül még az is lefényképezte, ahogy bámulom:

Fotó: camell429

Ez volt az a nap, amikor a tesztautóként nálunk levő Chevrolet Corvette bemutatta, hogy az immobiliser olykor igen komolyan veszi a munkáját, és a Király utcai KFC-ben elfogyasztott rántott csirke után tökéletesen és visszavonhatatlanul immobilizálta az autót:

Ha már így szóba kerültek viszont a disznók, ki ne hagyják a Bűvös Szakácson a Kolbász boldog disznóból című posztot, ami: az ultimate disznóposzt.

Ja és ha valaki tud még disznóforma autót, szóljon, érdekel. Disznósajtforma is játszik.

A tegnapi, nyomasztóan szentimentális darab után Edelweiss olvasónk találta ezt sokkal vidámabb és felszabadultabb Mercedes-Benz reklámot, ami a vidéki finn idillen keresztül mutatja be a vállalat 4Matic néven ismert összkerékhajtási rendszerét:

Sajnos muszáj teljes képet mutatnunk a mexikóvárosi autóparkról. Az eddig felvillantott őslényekből hiába áll minden sarkon egy-egy, a dugókat nem ezek okozzák. Tíz perc forgalomszámlálás itt se sokkal izgalmasabb, mint otthon.

Az autók többsége hervasztó középkategóriás szedán, a rengeteg, zöldre festett bogártaxi valamelyest javít az összképen. A tíz-percig-lefotózok-mindent stílusban végrehajtott, reprezentatívnak nem nevezhető merítés negyede taxi volt, ezekről később bővebben. A galériában csak párat hagytam mutatóba, senki sem szeret fehér Nissan Tsurukat nézegetni. Néhány így is beavázkodott.

A világ egyik legunalmasabb autója helyett inkább figyeljünk meg egy könnyedebb veszélyes szállítmányt, van abból is legalább annyi mint Tsuruból:

A Bogár mellett a Jetta/Bora vérvonal felülreprezentáltságának a mexikói VW-gyár az oka. 1967-ben készült el az első Bogár a pueblai gyáregységben, 2003-ig több, mint 21 millió darabot gyártottak belőle. Ugyanitt készült a Jetta, Golf, az új Bogár és a Bora is. Nemcsak a nemzeti termék az oka a modell népszerűségének. Egy új Jetta TDI (Mexikóban Bora ) kijön ötmillió alatt. Otthon majdnem hat.

A SUV-ok és a családi buszok is sűrűn előfordulnak, itt nem ritka a két-háromgyerekes család és a kényelmesebb, nagy autók fenntartása sem sokkal nagyobb teher, mint egy ötajtós alsó-közepesé.

Európai presztízsmárkákat csak mutatóba látni, két hármas BMW, egy-egy Porsche Cayenne, Audi A6, hófehér XC90 húzott el előttem a megfigyelés alatt, ezeken kívül eddig pár X5-öst, Q7-et és Touareget láttam. Ezek az autók annyiba kerülnek, mint Magyarországon, de a belépőmodellek fentebb kezdődnek. A6-os itt nem kapható a 210 lovas V6-os alatt, ami már több mint 50 000 dollár.

A nagyobbik baj, hogy ezeket előszeretettel lopják, de nem finoman, mint otthon, hanem kereszteződésben, a sofőrt kiszállítva. Fejhez tartott lőfegyver opcionális.

Ezen a klímán hiába lehetne egész évben motorozni, azt csak nagyon elszántak merik megtenni, de ők annyira elszántak, hogy sokszor bukó nélkül röpködnek a belvárosi autópályákon.

A galériát csak különösen erős idegzetűek nyissák meg, pár perc autópálya Borákkal és Voyagerekkel – tetszés szerint elmosódva – nagyon hosszú tud lenni. Az egyre csak növekvő Toyota Corolla-, Nissan Altima-populáció látványáról nem is beszélve.

Ez nem látszik a képeken, de a dízel autók mostanában kezdenek elterjedni, a benzin 150 forint körül van.

Szerkesztőségi cipőfétisisztaként nem maradhatok le egy hétfő reggeli csizmázásról. A türkiz veszkóm üdvözöl mindenkit egy bogártaxiból:

Larry barátunk mesélte, hogy egyszer egy Vipert hozott el valakinek Amszterdamból Budapestre, és vele tartott egy haverja, örülve az alkalomnak, hogy majd felváltva viszik végig az 1400 kilométert, meg úgy általában, vájperezünkgecó. Aztán a Larry mondta, hogy 50 kilométer után nagyon elege volt az egész imbolygó, szélfútta vacakból, és gyorsan át is adta a kormányt.

A Viper penge verda, de a beszámolók tanúsága szerint egyáltalán nem jó autó.

Ezt írja róla AlieN, aki a napokban ült egyben, és megkérdeztem tőle, hogy milyen volt:

Inkább csak szar. Félelmetes szörnyeteg benyomását keltette, amivel küzdeni kell a pilótafülkéből ahhoz is, hogy csak úgy simán menj vele.

A szakik biztosan ezt az érzést tartják „igazi autósnak”, de én azért inkább puhapöcsű városi patkány vagyok ebből a szempontból: szeretem a kezes szervókormányt, a tolatókamerát, meg az automata klímát.

Versenypályán, ahol padlógázon közlekedsz vele, meg nem kell vele parkolni, meg alacsony fordulaton kuplungolni, ott biztos elemében van.

Kívülről biztosan nagyon cool-nak néztek az emberek, mert minden mexikói pickuptulaj megbámult, de nekem a nemkéne-kategória.

Emlékeznek még pár évvel ezelőttről a Dodge Tomahawkra? Hatalmas art deco motor volt, a gyönyörű lámpák és a nyers alumínium között a Viper 8,3 literes V10-es motorjával, Wolfgang Bernhard gurult be vele a 2003-as detroiti autókiállítás színpadára, hogy aztán soha ne legyen belőle termék. Mert Amerikában ilyen termékeket ma már az ügyvédektől való félelem miatt nem készítenek.

Vállalatok legalábbis. Mert akinek kéne a normális, és egy kicsit ciki big block Boss Hoss helyett egy Viper-motoros Boss Hoss, Kirk elintézi:

Forrás: Phoenix Bikers

Nitrós palack, hahaha – Kirk egyébként a (602) 363-5386 telefonszámon érhető el. Valaki vegyen egyet!

Kérem nézzék el ennek az egyébként jószándéktól vezérelt weblognak ezt a pokoli kép- és szóviccet.

Ha úgy hívnának, mint Martin Scorsese népszerű filmjében a David Bowie által alakított római helytartót, egyszerűen csak a szappan és a mosdótál után nyúlnék: Rocko olvasónk küldte ugyanis.

De ezt nem tehetem.

A babakocsi kereke éppen egy jégbordának ütközött, miközben én görcsösen próbáltam egyensúlyomat megtartani. Miközben Rozi a pórázát rángatva elindult az éppen aktuális udvarlója felé, azon izgultam, hogy a másik kutyánk a lelkes látogatót el ne fogyassza. Öt élőlény sorsa állt ingatag lábakon, a szó szoros értelmében. Nem való a babakocsi a hóba, szánkó kell ide, pontosabban ikerszánkó, azzal talán tudom menedzselni a dolgokat.

Volt egy régi szánkónk. Azt hiszem, kétszer húztam le vele a szemetet a konténerig, ez volt az eddigi pályafutása. Most kiguberáltam a lomtárként üzemelő kutyakennel legmélyéről, mivel komoly terveim voltak vele. Bár először még az is megfordult a fejemben, elszaladok venni még egy szánkót, hogy mindkét gyereknek legyen, de aztán rájöttem, ez csúnya megfutamodás lenne, és nem is vagyok vele sokkal előrébb.

Szélesíteni akartam a szánkót, mert igazságtalanság lenne a hátsóval, ha egymás mögé ültetném őket. Először a léceket csavaroztam le, majd hosszában kettéfűrészeltem. Vasfűrészt választottam, mert egy központi merevítő lemezt is át kellett vágnom, a keményfához meg jó a kis fogú fűrész. Gyorsabban megvolt, mint gondoltam. Ez az egész átalakításra igaz volt, két óra húsz perc alatt végeztem mindennel.

Lemértem, 850 mm szélesség lenne ideális két gyerekülésnek. Kemény fával szarul vagyok eleresztve, ezért a ház mögötti fa- és haszonvastelephez fáradtam, és lecsaptam az első utamba akadó acél zártszelvényre. Minden tiszta hó, én tuti nem fogok itt kutatgatni. Kirángattam a fagyos, rozsdás vasat, ami a régi garázsajtónk kerete volt. Éreztem én annak idején, hogy nem szabad kidobni ilyen értékes anyagot. Ráadásul kiváló zsanérok is vannak rajta, egyszer még az is jó lehet valamire.

Azért meglátszott az anyagon a pár év szabad téren, de sikerült kinyernem két egészséges darabot. A daraboláshoz persze flexet választottam. Hideg is volt, meg a balesetvédelmet előtérbe helyezve egy, a garázsban kallódó harleys kesztyűt kaptam magamra. A legnagyobb gondot az okozta, hogy a közelben álló Sciont nehogy összeszikrázzam. Elállni csak nem fogok, inkább mindig úgy fordultam, hogy ellenkezőleg repüljön a szikra. Évekkel ezelőtt a Transporterem üléscseréjénél az egész belsőt és kedvenc bomberdzsekimet is szétégettem a flexelés szikráival. Azóta elővigyázatosabb vagyok.

A vasakat pillanatszorítóval szépen a helyére raktam, hogy lássam, megállja-e helyét az elképzelés. Mindent rendben találtam, nekiálltam furkálni. Úgy terveztem, hogy kapupánt csavarokkal rögzítem a rudakat.

Nyolc hosszú csavar kellett, nem volt egyszerű összeszedni a lomokból, de még ezek sem voltak elég hosszúak. Sebaj, kicsit megsüllyesztettem a fát, így legalább nem lóg ki az anya. Csodásan nézett ki, meg voltam elégedve magammal.

Még egyszer ki kellett mennem a ház mögé, mert előre is kukáztam egy húszas L vasat a régi helyére. Két facsavarral azt is rögzítettem, így ez adott egy kis merevséget az orrának. Gyakorlatilag kész voltam a vázzal, megdöbbenésemre elég masszívnak bizonyult. Most már csak az ülőléceket kellett a helyére raknom. Mivel gyerekhordozó lesz ráerősítve, ezért nem kellett sok léc, az eredeti háromból csak kettőt csavaroztam fel, amihez rögzítettem a hordozó kihajtható lábát.

Itt is mindegyik csavarfejet süllyesztenem kellett, mert megint nem leltem elég hosszú csavarokat. A gyerekhordozót természetesen gumipókkal kell felerősíteni a szánkóra. Mivel a pókozás eltart egy darabig, egy pillanatra elgondolkodtam szofisztikáltabb megoldáson is, de elvetettem a gondolatot. A gumipóknál úgy sincs jobb.

A fém alkatrészeket nem kezeltem semmivel. Idényjárműről van szó, jövőre úgyis kinövik, felesleges túlbonyolítani.

Ebben a zártszelvény-méretben kapható szögletes műanyag dugó a cső végére, na maximum azt veszek, ha látok valahol.

Mire kész voltam, besötétedett. Gondoltam, majd másnap kipróbáljuk.

Na azóta szar idő van. Másnap esett ez eső, a hó java része elolvadt. Most már szinte mindenhol csak jég van.

Lehet, hogy most jobb lenne a babakocsi, de nem érdekel, szánkózni fogunk, az tuti.

A mountain bike vázra szerelt nitrós Riga-motor se rossz, de azért lehet még fokozni a biciklinördizmust. Az amerikai Delta 7 Sports vállalat Arantix váza szénszál és kevlár keverékéből készített nyitott, térhálós cső. A technológia IsoTruss névre hallgat – mint isosceles triangle (egyenlő szárú háromszög) és truss (rácsos tartószerkezet).

Forrás: Delta 7 Sports

A kevlárral burkolt szénszálrostokból készült vázat 300 óra megépíteni, és az egész 1,2 kiló. Ezerkétszáz gramm! Négy doboz kóla nehezebb.

Hétezer dollár (1,2 millió forint) a váz, tizenkétezer dollár (2 millió forint) a belőle épülő bicikli.

Huhh, kifogytam a számokból!

Forrás: Boing Boing Gadgets