What’s more chickenshit than fuckin’ with a man’s automobile?
I mean, don’t fuck with another man’s vehicle.
It’s just against the rules.

– John Travolta mint Vincent Vega a Ponyvaregény című filmben

December 25-e reggel. Igazi fehér ünnep, tavaly nem volt ilyen. Béke, nyugalom honol szűk hazámban, Zuglóban. Túl vagyunk a szentestén, még minden játék működik, a gyerekek boldogok, indulunk a Katinagyiékhoz, megnézni mit hozott hozzájuk a Jézuska. Kiállok a feleségem Mercijével a garázsból, kedves 190D-nk egykedvűen rágcsálja a gázolajat a hidegben, a család szivárog kifele a házból. Ránézek a kint ácsorgó Alfára, valami nem stimmel. Résnyire nyitva a csomagtartó.

Ez azért is furcsa, mert a dög nehéz légterelő és a profin beálított, ám mára kicsit meggyengült zár miatt a csomagtérfedél akkor is lecsukódik magától, ha csak hússzal áthajtok egy bármilyen kis gödrön. És előző nap délután még vígan autózgattam a környéken, lehetetlen, hogy nyitva maradt.

Kiszállok a Merciből, odamegyek, lecsapom a fedelet. Ekkor tűnik fel, hogy a jobb oldalon a hátsó kis háromszög-ablak furcsán zavaros.

Hiszen betörték.

A szent ünnephez méltatlan, mocskos szavak szakadnak fel a torkomból, ám a szitokszavak sebtében sziszegéssé szelídülnek az ajkamon, közelednek az utódok. „Nicht vor dem Kind” – fogom vissza magamat.

Ekkor megpillantom a jobb első oldalablakot is. Szintén törmelékké zúzva. Feladom nevelési elveimet, már üvöltve szitkozódom. Ha a közelben lenne az elkövető, már csak a szavak súlyától megroppanna, harakirit követne el egy százforintos snitzerrel, felmenői évszázadokra visszamenőleg nyom nélkül kipusztulnának. De nincs ott, a vastag hótakaró, mint házistúdió falán a tojástartók, tompa pufogássá csendesíti elborult őrjöngésemet. Mire volt ez jó?

Mint tudják, az Alfámban nincs rádió, a napi kétszer nyolc kilométerhez nem kell bele, amúgy is szeretem a Nord-motor hangját. Mint tudják, az Alfám huszonkét éves, ára még forintban kifejezve sem tartalmaz túl sok nullát. Értékként az egész autóban összesen négy, utólag befaragott (szerintem) kínai hangszórót, két, még felragasztatlan Totalcar-matricát, egy régesrég illatát vesztett Wunderbaum-szagosítót, egy működésképtelen riasztótávirányítót, valamint egy kifényesedett sportkormányt tudok felsorolni.

Mondjuk a jobb hátsó lábtérben már vagy három hónapja ott hever két, mállott fadobozos Videoton Micromax-sugárzó, levágott zsinórral, értékük alulról közelíti a nullát, egy barátomnak ígértem ajándékba őket. Ja és a csomagtartóban van egy emelő, egy fél doboz hidraulikus olaj, egy kiürülőfélben lévő ólompótlós flakon, valamint egy nedves EÜ-készlet. Miért kellett feltörni a kocsit, hiszen, ha szétszórva is, de mindent ottmaradt? És miért rögtön két ablakot?

Káromkodásomat meghallva kijön a szomszéd úr, ő is sajnálkozik, éppen karácsony reggel nem jó dolog, ha ilyesmi történik az emberrel. Majd megkérdezi, nem az enyém-e a következő kapualjban heverő kabát. A rossebbe, a kabát! Amiatt törték fel.

Még gimis koromban örököltem a nálam tíz évvel idősebb sógoromtól, szerintem már újonnan, 1975-ben is égő volt. Zöld ballon kívül, rajta kapucni, belül olcsó műszőrme. Az ördög nem alszik – mivel rendre csak autózáshoz öltözök, azért tartottam az Alfában, hogy ha bekövetkezne a teljességgel valószerűtlen lerohadás, mégse fagyjak meg hazáig a buszúton.

De miért törtek be rögtön két üveget? Erre a kétórás üvegtörmelék-takarítás alatt jöttem rá. A kis háromszög-ablak üvegtörmeléke belehullott a zárszerkezetbe, azóta az az ajtó nem nyitható. Tehát az aranykezű mester, isten áldja a munkáját, a problémát észlelve előrement, áthatolhatóvá tette az első ablakot, onnan nyitotta a kocsit. Semmi mást nem vitt el, még a drága kis Wunderbaumot is megtaláltam, a vezetőülésen didergett szegény.

Azóta nem zárom az autót. Nyitogassa csak mindenki bátran, üljön be, próbálgassa a rekeszeket, hátha talál bennük valami értékeset, az ablakok talán megússzák. Apropó, ha valaki tud olcsón két Alfa 75 oldalablakot, szóljon, mert az üveg gyanánt beragasztott festőnejlonon át nem látok be valami jól a kereszteződésekbe.

Bár tény, a motorhang így szebben átjön, minden rosszban van jó is, látják.

Mexikóváros száraz klímája kedvez ezeknek a szépségeknek

Ezt a fejkapkodást nem lehet megszokni, februárra olyan nyakam lesz, mint egy birkózónak. Minden tizedik sarkon vegyes állapotú veteránok gyülekeznek, muszáj lesz szűrni valahogy. De négy autó együtt már elég indok megállni és lesni. Sajnos az autóikat fényképezőknek itt sem örül senki, ezért sietni kell, főleg egy lepukkantabb környéken, ahol ezt a kis csapatot is találtam.

Szélesszájú nagybéka

A sárga Bel Air már önmagában is megéri a kockáztatást, de mögötte egy „Cocodrilo” áll. Mexikóvárosban ezzel a festéssel futó Ramblerek és Ford Fairlane-ek voltak az ötvenes-hatvanas években a taxik. Ezekkel taxiztak. Felfoghatatlan.

A sarkon túl egy lepukkant babakék Bel Air szomorkodott, a másik oldalon egy azonosítatlan bilikék kupé.

És ez csak úgy, véletlenül. Remélem a sok szupernormális ingertől nem fogok elfásulni.

Sajnos ezen a ponton elküldtek minket

Avagy hogyan készítsünk pickupot egy középmotoros szupersportautóból nagylátószögű optikával:

Fotó: miki3d

Érdemes megnézni a szerző egész sorozatát az autóról, van szemből is, az talán még viccesebb:

Fotó: miki3d

Elnézést, én lecsúsztam az előző körről, de megőrülök, ha ezt nem okoskodhatom ide. A Bangle-Ötös egy igazi leendő klasszikus, fenntartások nélkül imádom. Éppen a tökéletes időben érkezett, hogy csináljon végre valamit a tunya 90-es évek formavilágával. Jé, vazeg, egy lemez nem csak konvex lehet? Sőt, nem is csak konkáv, hanem mindjárt mindkettő?

Fotó: BMW

Az öncélú kozmetikázás címkéje értelmetlen: evolúciós értelemben minden olyan változás, ami nem az autóként szereplés javulásának célját szolgálja, öncélúnak mondható; azaz minden dizájn eleve felesleges, ha nem a térkihasználás javítását, az aerodinamikai hatékonyságot vagy a struktúra merevségét szolgálja.

Van viszont egy másik evolúciós szempont is: hogy az autó akkor marad fenn és szaporítja génjeit sikerrel, ha kívánatos. Ahogy a páva farka is attól lett évmilliók alatt színpompás legyező, mert buktak rá a csajok, és nem attól, hogy jól jön alatta egy kis árnyék a nyári verőfényben. És az ötösre buknak a csajok.

Ráadásul nem is csak szó szerint. Mert ugye a bangleiánus lemezmunka egymillió helyen bukkan fel, az autók poszt-E60 generációinak legnagyobb része elkezdett mindenhogy hajló, ezerélű idomokat növeszteni, mert szép.

Még a kurrens japán organikus-éles dizájn is evolválodott bangleizmus, nézzük csak meg a csodálatos Lexus LF-A-t:

Fotó: Lexus

És az IS-F-et. Vagy a Honda egyértelműen bangleista CR-Z-jét:

Fotó: Honda

De ne gondoljuk ám, hogy ez csak a gyökértelen japánok utánzómániája: még a nagymúltú, korábban Chris Bangle-t kuncogva cikiző germánok és britek is megtértek ám: látott már valaki Audi A5-öt oldalról?

Fotó: Audi

Megvolt a Mercedes-Benz Ocean Drive tanulmány?

Fotó: Daimler AG

Jaguar C-XF? Mármint a csodás koncept:

Fotó: Jaguar

Nem az a szomorú rútság, ami lett belőle végül.

Nem túrok további képeket, nálam nem kétséges, hogy a szakállas ördög olyan eszközt adott a többi dizájner kezébe, amit eredetileg kiröhögtek, sunyin kivárták, hogy a nép mit kezd vele, aztán most mindenki igyekszik legyártani belőle a sajátját. Ezt élte át az első sapkás ősember is. Aztán már cilinder is van, meg mici, meg trucker.

De ez csak annyit jelent, hogy sikeres. Amit leszarok. Viszont nagyon tetszik.

Az év utolsó óráiban feltett kérdésre 4117-en válaszoltak. Köszönöm mindenkinek, aki a tébolyult partizás, másnapi lábadozás, és az utána nyomban következő munkanapban talált időt arra, hogy ezen törje a fejét.

A győztes egy olyan autó lett, amire többen mondták már – helyenként idegen szavakkal is nyomatékosítva véleményüket –, hogy úgymond azonnal, különösebb megfontolás nélkül kéne. Valahogy így:

Íme a végső rangsor:

Január másodika, az első szerkesztőségi értekezlet utáni percek. Rácz kolléga kinéz az Árpád útra, és felkiált: „Látjátok, mégiscsak igaza van a Bangle-nek, mennyivel jobban néz ki az új 5-ös, mint a régi!” Erre persze szép kis vita kerekedik.

Én:

Rendben van, madártávlatból jól néz ki az új 5-ös, de főleg az oldalablakok krómkerete, a derékvonalban levő, amiatt becsillogó törés, és az elhúzott első fényszóró miatt van így. Meg azért is, mert metálfényű, világosabb, ráadásul nem piszkos.

A másik szegény jó sáros, alapos hendikeppel indul ebben az összevetésben. Tompa a fénye, ráadásul nincsenek csillogó alkatrészei, amelyek kiemelnék a formai elemeket, ráadásul tetőcsomagtartó van rajta, ami autón olyan, mint óriásposzteres manöken arcán a fekete miteszerek. Egyébként nekem 5-ös BMW utoljára kettővel ezelőtt tetszett, azóta egyik se kéne.

Amikor az itt levő két autó közül a hátsó megjelent, arra gondoltam: micsoda egy alaktalan, földhöz vágott gyurma ez, kiveszett belőle a karakter. És ha lemész az autók szintjére, tehát másik kocsiból, vagy a járdán ácsorogva szemléled őket, a régi azért még így is jobban néz ki. Az legalább férfias, arról legalább az jut eszembe, hogy de szívesen meghajtanám.

Az új hátulról Peugeot 406, ezekkel a kifestett szemekkel elölről meg mint valami kínai tanulmányautó, csak a vesék mentik meg a pofáját. Nem tetszik, nem érzem a vágyat, hogy a kormánya mögé üljek, akkor tényleg inkább a régebbi.

Winkler Róbert:

Igen a régi BMW tényleg piszkosabb, ez nagy tanulság. A tetőcsomagtartó se tesz jót a megjelenésnek. Lehet, hogy kéne egy Photoshop-tolómérő, tényleg nagyobb-e oldalról az üvegfelület relatív aránya, mert ha jobban néz ki a Bangle-5-ös, akkor szerintem csak amiatt. Tehát az újban kisebb az üveg, ami mindig dob a megjelenésen, nem véletlen, hogy a hotrodépítés egyik alapja a top chop.

Az régi (E39) van közelebb az aranymetszéshez, ami 1:2,62 – az új (E60) valóban egy erős top chop

Egyébként eleje-hátuljában nekem a Bangle előtti tartósabbnak tűnik, de nekem egyébként is pont az 5-ös az a Bangle-BMW, ami nem tetszik. A külseje engem se inspirál, hogy hajtsam meg, pedig nagy autóban is bőven vannak olyanok.

Rácz Tamás:

A Csikós hülye, mennyivel jobb már az új! Lendületes, dinamikus, fel akarja falni, ami elékerül. A régi meg, hát, régi. És nem csak mert koszos, meg tetőcsomagtartós. Túl visszafogott, túl semmitmondó, szinte látom rajta a 45-ös korhatárkarikát. De abban egyetértettünk Csikós kollégával, hogy a még eggyel korábbi, az E34 volt a legjobb Ötös, én is inkább abból kérnék egy gyári állapotút a garázsomba, mint a Bangle-féléből.

Orosz Péter:

Bár explicit rondaságban az 1-es, zavaró diszharmóniában pedig a 6-os és a Z4 felülmúlja, az aktuális 5-ös BMW rettenetes, szörnyű forma. Legfőképp, mert modoros: nem az emberi szemnek, hanem formatervező iskolák hallgatóinak készült. Dizájnkodó, kellemetlen, egyedül M5-ként nem kapom el róla a szemem. Na nem mintha azt kívánná, inkább csak szórakoztató, hogy ezalatt az olvadó szappan alatt egy 500 lóerős motor van valahol.

A mostani BMW-k előző generációi átkozottul közel voltak a Tökéletes Autóformához, és az E39 5-ös sem kivétel. Egyszerűen: megoldott probléma.

Ha az antik filozófiából ismert tűz mögötti falra vetülő árnyékokat bámulva megfordulnánk, és szembesülnénk a sportszedán plátói ideájával, mikrométerrel felfegyverkezve sem találnánk lényeges különbségeket közte, és az E39 között.

Különösen M5-ként persze, talán ezért is választotta Alex Roy a transzamerikai sebességrekord megdöntéséhez.

Friss: Nínó Karotta felveszi a kesztyűt.

Írtam egy poszt, mert nem bírtam azt a temérdek igazságtalan ökörséget, amit az E60-ra szórtatok.

Ha már így szóba jött tegnap a Prandtl-Glauert szingularitás, íme egy másik nagyszerű repülős videó. Alumínium helyett ez papírból van, de amit csinál, az legalább olyan szép: egy manhattani ház száz méter magasan fekvő ablakából 55 másodpercig repül.

Aki további papírrepülőkre vágyik, Zebulon Rutter tesztpilóta tragikus sorsú Koenigseggét tudom ajánlani.

Forrás: Fark

Kisautók lábterét is alulmúló széksorokban utazni elég kényelmetlen. A repülő-kosztot nem nagyon eszem meg, ezért éhesen, kiszáradva, a fáradtságtól piros szemekkel és nyűgösen trappoltam Mexikóváros gigászi repterének irdatlan méretű parkolóháza felé.

Aztán ott rá kellett jönnöm, hogy ez a paradicsom. A parkoló sugárút méretű közlekedőjében egy lapos ős-Ford rotyogott el előttünk.

Igazán baráti köszöntés egy lassan guruló V8 bugyborékolása, már nem is fájt a hátam.

A Fordot elszalasztottam, de rögtön a bejáratnál állt egy narancs Mégane Sport, gyönyörűen harmonizálva a meztelen plafon narancsra festett vastraverzeivel. Eddig senki se szólt, hogy egy Renault is lehet penge verda.

Úristen, mennyi új Cadillac! És mind fehér!

De nemcsak a Caddyk, a böszme, agyonkrómozott dísz-SUV-ok is fehérek, és fehér az egyes BMW is.

Menni kéne, de a másik sorban meglátom egy új Mustang bordó orrát.

„Anna, ezekből itt annyi van, mint a szemét, menjünk!” – mondja emberem, erre már teljesen kikészülök, sok Mustang lesz?

Jójó, menjünk, ááááállj meg!

Egy új Thunderbird! Ezt nem hiszem el! Legalább csak az üvegen keresztül:

Az autópályára kikanyarodva eldübörög mellettünk valami fecskefarkú hajó és zöld bogarak csörömpölnek hangosan. És ez így lesz egy hónapig.

Most megyünk V8-asokat számolni.

Fotó: Dövan

Dövan olvasónk küldte a Fekete-tenger partjáról ezeket a képeket, „valamilyen nissan” tárggyal. Én meg addig nézegettem az egyiken látható feneket, amíg kiadta: S-Cargo.

Ami remek szóvicc: az S-Cargo típusnév egyrészt a haszonjárműségre utal, másrészt franciául kiejtve escargot, azaz csiga.

Az autó jó pár évvel megelőlegezte a Nissan nagy franciabarátságát. Amellett, hogy formájától minden rendes Rönének korogni kezd a gyomra, különösebb hunyorítást nem igényel egy Citroën 2CV felfedezése.

Az apró teherautót 1989-ben mutatták be a tokiói autószalonon, a japán belpiacra gyártották három évig. Összesen 12 000 darab készült belőle, mindegyik jobbkormányos, műszakilag Micra.

A hülye forma persze azonnal kultikus autóvá tette, és ezen a képen jól látszanak az arányai:

Fotó: Dövan

183 és ½ centi magas, még zsiráfok is csak lábujjhegyen látnak át felette.

És mindenképp szerencsésebb szójáték, mint a Toyota MR2, ami franciául egyszerűen szart jelent, pedig nem is az, csak ISZONYATOSAN VESZÉLYES.

A vadászgépfétis valahogy mindig elkerült. De minden együttérzésem a szubkultúra képviselőivel, különösen most, hogy a műfaj kihalóban van. Az ilyen nagyszerű képek miatt például:

Ez a Blue Angels formáció ötös számú F/A-18 Hornet repülőgépe San Franciscóban. Körülbelül nyolc méterrel repül a vízfelszín felett.

A repülő hossztengelyére merőleges, fánk formájú felhő pedig a Prandtl-Glauert szingularitás. Ez a hangsebesség környékén mozgó tárgyaknál megfigyelhető jelenség: a hirtelen leeső légnyomástól kicsapódik a pára. És sajnos annyira közel van a fizikatudásom pereméhez, hogy innentől inkább a Wikipédiát ajánlom.

Állítólag párás napon ostorral is lehet ilyet csinálni!

Forrás: Danger Room

Van itt jobbra a posztok mellett a Penge verdák doboz, amibe elég régóta a Flickrről jöttek különféle autós képek. Lesz, akinek ez nem újdonság, de talán nem mindenki vette észre: ebbe a dobozba 1-2 hete az Indafotó penge_verdák címkét viselő képei kerülnek.

Egészen el vagyok hűlve, hogy mennyi jó kép került fel ilyen rövid idő alatt. És milyen sok: már több, mint ezren vannak.

Szeretné, hogy idővel ez kétezres, háromezeres, sőt, ötezres flottává duzzadjon? Mars fotózni!

Ha lát valahol egy szép, vagy érdekes, vagy különleges, vagy bármilyen autót, amit érdemesnek gondol ide, csináljon róla egy fotót és töltse fel. Nem kell arra várni, hogy én majd kiteszem valamikor: azonnal megjelenik. A legjobb kép minden nap kikerül ide, a_nap_penge_verdája címkével.

Kezdjük a sort miki3d néhány napja fotózott fehér Honda Accordjával, ami bemutatja, hogy az új fehér: a fehér.

Cso-dá-la-tos.

És pár gyors tanács minden kedves verdafotósnak:

• Vedd komolyan a címkét. Olyan képekre aggasd, amin látható egy verda, és nem is akármilyen: egy penge verda.
• Ne csak ezt az egy címkét add a képnek, hanem az autó márkáját és típusát is. A kép nézője nem feltétlenül ismeri fel az autót: így sokkal könnyebben el tud igazodni, és tud szűrni.
• Adj címet a képeknek: egyáltalán nem kötelező viccesnek lenni, tökéletesen elég annyi, hogy milyen autót látunk, és hol.
• Érdekes történet kapcsolódik a képhez? Írd le a kép alá, hogy más is csodálkozhasson és nevethessen.

Ja, ha nincs fényképezőgépe, délelőtt 11:42-ig eladó még a Vaterán ez a torokszorítóan gyönyörű Leica IIIc:

Kilencven rugó, fogcsikorgatva otthagytam, de már bánom.

Kevés szebb dolog van, mint a léghűtéses motorok hengerein a hűtőbordák (erről később még bővebben, nagyobb hengerekkel). Tétova lötyögés helyett egy bizonyos Ralf Drendel ilyen hengerekből épített egy V12-est. Hengerenként 7¼ köbcenti, 6-8 lóerő, komótos ötezret forog.

Eredetileg modellrepülőkhöz készült, csak túl sokat fogyaszt. Egész pontosan három percenként száz köbcentit, amin, ha modellrepülős lennék, most valószínűleg sziszegnék vagy kurjongatnék.

A hangja viszont fenomenális:

Forrás: Wavu.eu

Eszpee hívta fel a figyelmem nemrég a Vazaar fotós oldalra, ahol kevés, de annál szebb autós képet lehet végignézni. Itt van például ez a Seven:

Fotó: Vernon Trent

Egyébként akit érdekelnek a szuggesztíven fényképezett légköri jelenségek, az Indafotó cloud_porn címkéje alatt ízletes felvételeket találhat. Itt van belőlük pár:

Elégszer kattintva a jobbra mutató nyilat még penge verdákra is bukkanhatunk a felhők alatt.

Péter Anna:
– Amikor hazaértem, foltokat láttam a teraszon, felmostam volna. De a vízzel felengedett vödörben iszonyú csapkodás volt, nézem, valami nagy állat. Verébnek tűnt, gyorsan kikaptam a felmosóra, erre ez az óriáslepke volt. Kitettem a napra, megszáradt és lelépett. Nem tudom kötni autókhoz.

Fotó: Péter Anna

Winkler Róbert:
– Dehogynem blogolható, tök egyszerű. Egyrészt ez egy szender, ami a lepkéken belül egy külön nagy család (Sphingidae). A leggyorsabb lepkefélék, azt hiszem 60-as tempó fölött is megy nekik. Az igazi autós vonatkozás, hogy összeesküvés-elméletem szerint Chris Bangle a szenderekről nyúlta az 5-ös orrának formatervét.

Fotó: Tóth Milán

Kari:
– Szender sztratokaszter.

Fotó: Fender Musical Instruments Corporation és Natarsha Zilm

Ez a beszélgetés a Totalcar szerkesztőségi levelezőlistáján hangzott el tavaly augusztusban.

Arról beszélgettem a minap Darien Chinnel, aki a múlt szerdán posztolt vakutrükkös Jetta-fotót készítette, hogy hiába létezik most már 15 éve az információs szupersztráda, a mai napig rá lehet csodálkozni arra, hogy jé, ott egy csávó a világ másik végén és mi csak úgy beszélgetünk, majd képeket mutatunk meg egymásnak.

És azt is hihetnénk, hogy elborult japán szubkultúrában sem lehet már így az évtized vége felé újat mutatni. Hogy az internet az utóbbi 15 évben feldolgozott mindent, amit fel lehetett. És akkor hirtelen a Nissan GT-R-en, csáppornón, driftelésen és sebfétisen túl az ember ilyen hírbe botlik:

Alig három hónap után csődbe ment az Isikava prefektúrabeli Kanadzavában alapított KEC Hire Hokuriku taxitársaság.

Forrás: KEC Hire Hokuriku

A mozgássérültek nővéri kísérettel történő szállítására szakosodott vállalat vonalait otakuk lepték el, akik betegségeket imitálva próbáltak közel férkőzni az egyenruhás személyzethez.

Edward Chmura: Otaku force taxi service for the disabled to fold (Japundit) →

Tehát ül otthon az ember, rendel az interneten gézt, rendel egy tolókocsit, megtanul vele hellyel-közzel menni, aztán tárcsázza a nővérkés taxit.

Próbáljuk ezt a képet valahogy vegyíteni a Nürburgringen a napokban 7:24-et ment Lexus LF-A-vel. Érdekes dolgok fognak kisülni belőle.

Lehet hogy egy reklámhosszúságúra vágott, harcoló robotokat bemutató film is ki tudja fejezni, milyen az autós kultúra, amikor ajándékokkal találkozik, de azért még ennél is erősebb anyag egy Csomó Régi Kép. Ahol nevezett képek lekerekített sarkúak és furcsák a színeik:

A kép a Trabant szemicentenáriumára készült pompás cikk szerzőjét, Prokee-t ábrázolja, figyelemre méltó ünnepi flottával. Ezt írja róluk:

• Holdjáró, amelytől ezrek szeme homályosodik fátyolosra…
• Koloss markoló, tisztességesen tekerhető, emelhető, miegymás
• Orosz légvédelmi rakéta, ha már fater ebben a szakmában tevékenykedett :)

Természetesen elemes, drautos távirányítóval. Eredetileg elemről, de ezt embertelen módon falta. Ezért fater beüzemelte az Ezermester újságból épített többfunkciós 6/12/24V akkutöltőt, és madzagról üzemeltettük. Egészen addig, míg nem találtam túl lassúnak a gépet, és 6V helyett 24-re kapcsoltam. Autó kigyulladt, töltő lefüstölt, fater megvert. Viszont kevesebb csillagszórót koptattunk az évben.

Prokee: Prokee: Autóbuzi ajándékok? Ugyanmár… →

Mindenképp nézzék meg az összeset, nagyon vidám képek.

Az Anna Volvója kíván mindenkinek boldog új évet az arizonai Tucson testvérvárosából, Pécsről:

Fotó: Péter Anna

Most döbbentem rá, hogy ennek az autónak a hátsó lámpája egy nyolcvanas évekbeli tudományos-fantasztikus film díszlete.

Atom olvasónk, az álló és mozgóképekkel folytatott furfangok kiváló szakértője üdvözöl mindenkit az alábbi egészen kiváló felvétellel, amit írása szerint egy ÖMV reklám inspirált (meg gondolom az Igazából szerelem)

Hippokratész késői követőjeként csak annyit kérek, hogy nézés közben semmiképp se fogyasszanak friss mandulát. Mert a végén az összes kis forgács a léghólyagjaikban fog kikötni, és január elsején hajnalban bronchoalveoláris pucolásra várni az ügyeleten a petárdabalesetes kissrácok között igazán rossz szórakozásnak tűnik.

És a cím persze arcátlan hazugság:

A rendkívül szórakoztató augusztusi Belsőség-buli után íme a következő – de nem ma este, hanem három hét múlva (január 19-20). Azaz, hogy közelebbnek tűnjön: a jövő utáni hét végén! A szemantikai harc jegyében a helyszín a Fejér megyei Mór.

A martosi eseményhez hasonlóan ez is kétnapos buli, aminek a szombatjára és a vasárnapjára is be lehet ugrani. Aki ott aludna, szóljon nekem, mert túl sok alvóhely nincs.

A szervezést nagyon köszönjük Katicskának, a plakátot pedig Ommnak.

Nem volt éppen rossz év 2007 autóban. Még olyat is láthattunk, ami tényleg példa nélküli: egy új autó, ami kisebb és könnyebb, mint az elődja (Mazda 2).

És egy másik dimenzióban megismétlődött 2003 környéke, a szupersportatók második eljövetele, amikor egyszerre dőlt a világra a Ferrari Enzo, a Mercedes-Benz SLR McLaren, a Ford GT és a Porsche Carrera GT.

Az idén lett helyettük Audi R8, Nissan GT-R, Lamborghini Gallardo Superleggera, Porsche 911 GT3 RS, csupa penge verda, amik ráadásul nem a „gengszter legyek vagy dotkommilliomos, ja és hogy lehet Luca di Montezemolo haverjának lenni?” kategória képviselői, hanem reális dolgok közepesen gazdagon.

Fotó: Fenyő Balázs

Természetesen nem szeretném azzal tematizálni a közbeszédet, hogy szerintem az Audi R8 a legklasszabb dolog a szeletelt kenyér, a darabos mogyoróvaj és az SR-71 óta véleményt nyilvánítok, úgyhogy a kérdés dőljön el nyílt szavazáson:

Ha kimaradt a kedvence, írjon róla hozzászólást!

Fotó: blu sky/Flickr

Ez a gyönyörű, díszes teherautó a világ legmagasabban haladó útján, a Karakoram Highwayen halad, ami Pakisztánt köti össze Kínával. A határátkelő a tengerszint felett 4693 méteren fekvő Kundzserab-hágó. A teherautó mögött az óriási fehér tömb a 8215 8125 méteres Nanga Parbat.

Az autóbuzi ajándékok sorát Omm folytatja egy Tescóból beszerzett driftautóval:

A szemlélődést érdemes már a doboznál elkezdeni, hiszen egyedül újra csak a magyar fordításnak nincs köze ahhoz, ami benne van. Megtudhatjuk azt is, hogy egyszerre akár hatan is pöröghetnek körbe-körbe (méghogy „racing”!), mivel minden autónál három, előre definált csatorna közül választhatunk. Ez a három csatorna két autónként eltérő, így jöhet ki a hat.

A tervezőmérnökök a jobb végéről próbálták megfogni a dolgot, hiszen ha nincs tapadás, a kerék kipörög. Ezért is készítették a hátsó kerekeket műanyagból, az elsők tisztességesen gumiból vannak.

Igen ám, de itt aztán elégedetten hátradőltek és letették a cerkát: a gagyi kínai RC autók jellemzően kétállású rugós kormányművel rendelkeznek, így csak kopp jobb/bal-t ismernek. Ennek köszönhetően az autót csodálatos donutokra lehet rábírni, a driftnek azonban csak néha-néha mutatja halvány jeleit.

Egyenesen haladni vele csak szőnyegen lehet, ott viszont vánszorog, hiszen örökké kipörögnek a hátsó kerekek. Csak komolyabb, szervómotoros RC autókat lehetne rendes driftre bírni, ott viszont inkább a 4×4-eseket: az viszont, mint tudjuk, már nem drift.

Érdemes megfigyelni a dobozon található típusokat, hiszen azok közül gyári állapotban csupán a 350Z hátsókerekes. A Celica és a Xsara nem éppen ideális választás. Meglepő viszont, hogy a típusok hivatalos licenccel rendelkeznek.

A Super Drifterrel már kettőre nőtt a gagyi RC-flottám, hiszen felkerült a polcra a Nismo-kites 350Z Roadsterem mellé. A gyűjtés természetesen itt még nem ért véget! Mindkettőt 250 koronáért vettem, itt a felső határ a gagyigarázs esetében. A TS4eV2 alvázas M3-am más kategória, de most nem arról van szó, úgyhogy hagyjuk, ráadásul az 1:10-es RC-t nem lehet olyan jól hajtani a lakásban, mint ezeket.

Mókának jó a Tesco Super Drifter, de el nem tudom képzelni azt a versenyt (pedig a dobozon válltig állítják, hogy az), ahol hat hülyegyerek kisautója pörög egy helyben.

Az utcán is láttam már néhányat, de igazán közel akkor kerültem az Anhuj tartománybeli Vuhuban készülő Cherykhez, amikor egy SQR7162 szedánt nézegetve megértettem valamit a kínai autóból.

Sajnos a Jangce-parti Vuhuban nem jártam – nem úgy, mint a Wall Street Journal riportere, Gordon Fairclough. Három hete jelent meg hosszú riportja az idén épp tízéves gyárról, amit meglepő módon a kommunista párt néhány tisztviselője talált ki.

A Chery tavaly 300 ezer autót gyártott, amivel három év alatt megháromszorozta termelését: ők az egyik leggyorsabban növekvő autógyár a világon. De még így is egészen aprók a General Motorshoz és a Toyotához képest, akik fejenként 9 millió autót készítenek egy évben.

Idén júliusban a Chery mérföldkőnek számító egyezségre lépett az amerikai Chryslerrel, miszerint egyes kisautóit a Chrysler saját Dodge márkája alatt fogja forgalmazni. A Chrysler jövőre tervezi elkezdeni az autók értékesítését Latin-Amerikában, valamint egyéb fejlődő piacokon. A vállalat célja, hogy 2009-re az autókat az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában is forgalmazzák.

Gordon Fairclough: In China, Chery Automobile Drives an Industry Shift (Wall Street Journal) →

A BMW-vel ellentétben a Cherynél lehetett videózni, Fairclough készített is egy kétperces anyagot:

Szemre ez ugyanúgy néz ki, mint akármelyik autógyár, ahol eddig jártam. Azzal a fontos különbséggel, hogy itt 88 ezer forintnak megfelelő összeget keres egy hónapban egy kezdő mérnök, és 180 forintos órabérért állnak emberek a szerelősoron, amiért máshol valószínűleg kiflivéget nem márt senki tejeskávéba.

Azt hiszem, ha autógyári dolgozó lennék, átkozottul rossz álmaim lennének.

És egy pillanatra mindnyájan műveltebbek lehetünk, mint egy nagymúltú amerikai üzleti napilap riportere! A vállalat nevén helyesen nem cserinek, hanem csírinek kell ejteni.

Abroncsmintás óra, mi? Megmutatom, milyen egy rendes autóbuzi ajándék:

Olajzöld Bugatti Type 35, kétliteres, soros nyolchengeres motorral!

És ha a húszas években nem okozott neki gondot minden verseny megnyerése, akkor egy sárga óriásrobottal is képes elbánni.

Még ha ez az óriásrobot a megtévesztő Robot Lilliput néven utazik is.

A harcoló felek fémlemezből készültek, kulccsal kell őket felhúzni, a csodálatos kínai ipar termékei és a csajom szerezte be valahol mindkettőt.

De legalább együtt fogunk élni. Sajnos hiába is kapnám kölcsön emberemtől az új Porsche Design Cayman karóráját, egyszerűen nagy rám. A csuklómon lötyög, a bokámra ugyan jó, de ott mégse hordhatom. Több dolog miatt is kéne, leginkább mert nehéz, és nagyon szeretem a nehéz tárgyakat, jó érezni, ha valamiben van anyag. Lehetőleg minél több.

A másik a szíj hátoldalán végigfutó keréknyom. Ha jól rászorítom a karomra, pár perc alatt nyomot hagy a húsomban. Keréknyomot.

De a legdurvább az illata. Újautó-szaga van. Nem a Dákó undorító oldószer-bűzére gondolok, hanem a bőrülésesek, és főleg az új Volvók finom és kicsit édes bőr, fém és műanyag-szagára, elkeveredve egy kis kipufogógáz- és benzinillattal. Pont olyan az óra szaga is.