Gábor olvasónk küldte az alábbi képeket. A Totalcartól nem idegen a gazdikeresés, ott volt ugye Twingo kutya (akinek Barczi Twingo lett a tisztességes neve és természetesen fent van az iwiwen), meg egyszer macskát is helyeztünk már el, úgyhogy lássuk a rétsági benzinkúti kiskutyát!

Fotó: Gábor

Rétsági ÖMV kútnál nehéz kutyát fotózni, mert nagyon aranyosan játszik és össze-vissza ugrál, viszont láthatóan hajlik a szófogadásra, például ül.

Kidobták egy csak lassító autóból, azóta ott lakik a benzinkútor. A lábtörlőn alszik, mert természetesen (sajnos) a benzinkúti shop belterületére nem lehet kutyát vinni, viszont ha az eddigi fagyokat túlélte, nyilván edzett, kültéri példánynak ígérkezik. Mintha fél év körül lenne, és bár Gábor nem emlékszik határozottan, valószínűbbnek tartja, hogy fiú.

Fotó: Gábor

A benzinkutasok nem akárkinek, de szívesen odaadják.

És most a bónusz, ugyancsak Gábortól. Ha valaki ennyit olvasott egy nehéz helyzetbe került kiskutyáról, igazán megérdemel egy kis lazulást. Szóval Gábor – még a nyáron, természetesen, Zuglóban hazafelé biciklizett. Az egyik mellékutcából valami ilyesmit hallott:

– Nincs valamilyen alkatrészed?

Fotó: Gábor

Biciklizés közben jobbra nézett, a féktáv már nem adta ki, de megállt, visszatolatott és elővette extrém esetekre tartogatott fényképezőgépét. Mint felhívta rá figyelmünket, a bónusz bónusza, hogy ánusznál lukas a fürdőnadrág. Továbbá többször látta már ezt az illetőt a környéken, csak kevésbé különleges öltözékben, és mindig van a közelében egy fekete macska.

A címadásért, a csupa nagybetűért és a három felkiáltójelért elnézést kérünk, egyszerűen szeretnénk jó gazdát a kutyának.

Az Audi R8 utolsó győzelme, a 2006-os Lime Rock Park-i versenyen. Forrás: The German Car Blog

Van az a felvétel, amit már biztos mindenki látott: egy versenyautó száguld fel egy szerpentinen teljesen borzasztó sebességgel. Jellemzően Audi R8-nak jelölik – ami itt nem a Belsőség 2007-es Penge Verdája, hanem a Le Mans-i 24 órás versenyt 2000 és 2005 között ötször megnyerő LMP1 osztályú prototípus. Ez az:

Minimális turkálás után kiderül, hogy a valóság sokkal érdekesebb. Az autó egy Norma M20 és az 54 éves Alain Castellana francia autóversenyző vezeti. A Norma egy kis francia prototípusgyártó, Radical-szerű autókat gyárt. Castellanáéban egy 3 literes, 400 lóerős, soros hathengeres BMW motor van, ami így a Norma 620 kilójával együtt mindent megmagyaráz.

Nagyon szép motor egyébként:

Fotó: AM Photosports

Van Honda-motoros Norma is, de az igazán jó hír az ára, ami a Mona Lisa-szerű LMP1 prototípusokhoz képest lyukas zsebből elszórt apró: £50 000. Ez mai árfolyamon úgy 17 millió forint. Sőt, itt árul egyet valaki 37 ezer fontért.

Most komolyan, egy Boxster kéne vagy ez?

Fotók: Fenyő Balázs

Gondolták volna, hogy az idevágó tévéadásban Ludwigot, a kimért sofőrt alakító Karotta valójában ki nem állhatja az LS600hL-t? A szerkesztőségi levelezőlistáról szűrtem le néhány észrevételét, amit Rácz Tamás múlt csütörtökön publikált tesztjével kapcsolatban írt:

• A parkolóautomata egy működésképtelen szemét, de azt is csak hírből tudom, mert ebben senki nem tudta bekapcsolni
• Vezetni igazából értékelhetetlen (keresztbecsúszás, muhaha, egyrészt lehetetlen, másrészt nem is kapcsolódik ki az elektronika soha), nehézkes, kelletlen, zselés vacak egy nagy motorral
• A légrugója ugyanúgy felüt az éles hibákon, mint mindegyik ugyanilyen
• Nem lehet vele megállni, mert kurva gyors és istenverte nehéz, és ehhez képest a villanyfék és a gumijai rosszak

Összességében egy kellemetlen, fojtogató, ellenszenvesen tökéleteskedő, hiperartificiális (ezt Dr. Orosznak ajánlom) tohonyaság, vezetni konkrétan a legrosszabb mindegyik ilyen közt.

Istenem, emlékszik még valaki, milyen volt az A8 már az S-osztályhoz képest is? Hogy micsoda vidám autóság volt benne? Ez a rideg dög meg mintha széles spektrumú antibiotikummal és kloroformmal átitatott gézpólyát préselne az arcba szüntelen. Én szívből gyűlöltem. Bezzeg az RX400h, az állat volt.

Milyen jó, hogy ennyifélék vagyunk! Csodásan sokszínű a világ.

Ezt írta rá vissza Rácz Tamás, a cikk szerzője:

A parkolóautomatát láttam működni, sőt, magam is parkoltam vele egyet: kell rászánni 30 másodpercet, hogy átérezd a logikáját. Mondjuk már nem emlékszem rá, de egy pár percre megvolt.

Bizony elvittem ökörködni egy parkolóba, testileg tök jól viselkedik, csak belül nem érzel semmit az egészből. Mert erre találták ki.

Tényleg felüt néha.

Semmi bajom nem volt a fék hatásosságával, maximum a bywire miatti rettegéssel néha.

Összességében egy kellemes, átölelő, lenyűgözően fejlett, hiperartificiális (ezt Dr. Orosznak ajánlom) luxusszedán, vezetni konkrétan a legrelaxálóbb mindegyik ilyen közt.

Nem autó, és ezt is leírtam.

Riposzt következik!

Én átnéztem a 800 oldalas kézikönyvet, még nem is említi(!) a parkológépet. És felhívtalak téged, hogy hogy kell, és akkor se tudtad. Ettől még elhiszem, hogy egyszer sikerült, de szerintem nem kéne fenntartások nélkül dicsérnünk valamit, ami tudományosan nincs bizonyítva, és nem megismételhető a kísérlet. Ez inkább egy közepes hipotézis így.

A parkolós ökörködést elhiszem, nekem más volt a benyomásom. Biztos van benne egy alulkormányzottság-szimulátor, ami orrtolós-billegős-tehetetlenkedős-fényvillogtatós ingereket sugároz a retinádra, miközben kívülről nézve oltáriakat driftelsz, és én beszoptam az illúziót.

Hogy nem autó, abban egyetértek fenntartások nélkül.

Megfigyelték? Mindketten kijelentik egy ponton, hogy az LS600hL nem autó, de zsigerből ennek ellenére autóvezetői szemmel nézik. Az LS600hL-t csak annak kell ilyen szemmel néznie, aki ezért kapja a fizetését: a sofőrnek és az autós újságírónak. Célcsoportja elemeinek még csak véletlenül sem.

Ezek után még biztosabb vagyok benne, hogy ez a Tökéletes Felnőttautó. Lehet, hogy a vezetni nem tudás purizmusa szükséges ennek fiatalkori átérzéséhez. Mindenesetre ha egy szép napon fel találnék nőni a szó lexusi értelmében, megyek és veszek egyet, sofőröstül. Nem-kér-dés.

Búcsúzóul TamasGabor nézőnk szavait idézem az Indavideóról, aki gyönyörű képben írja le, hogy a Lexus az új Mercedes:

NA MERCEDES EMELD A KALAPODAT!LEÁLDOZÓBAN A CSILLAGOD! ELKÉPESZTŐ EZ A VERDA! :-O ******

Yeah!

Fotók: Csikós Zsolt

Hijnye, de szapora fajta a Bimmer! A héten egyszer már néztünk ki a Szerkesztőségi Ablakon, hogy elmerengjünk Chris Bangle és a BMW őt megelőző formavilágán. Karotta még a csajozási faktort, illetve az autó csajokra gyakorolt hatását, az autószexiséget is belevette a disputába, és hát persze formán nem érdemes vitatkozni, ugyanakkor igazán szórakoztató. Legalábbis sokkal építőbb, mint azon veszekedni, hogy Gyurcsány vagy Orbán.

Na mindegy, a lényeg, hogy akár régi, akár új 5-ös, vagy bármilyen BMW, most már, hogy úgy mondjam, célzottan fogunk kitekinteni az ablakon. Mert nem sokkal a múltkori poszt után mit látunk? Jobbról az E39, múltkori ismerősünk, szinte már barátunk, hiszen olvasta a posztot, mármint az autó gazdája, aki le is írta, hogy a tetőcsomagtartó csak a karácsonyfa-szezon miatt rontja az összképet, és ha tavasszal nézünk ki a szerkesztőségi ablakon, sokkal szebb felnikkel látjuk majd ugyanezt.

Aztán balról egy szép E30, amiről most tudtam meg, hogy Orosz doktor végre nem egyből Lambóval akarja kezdeni az autózást, hanem egy ilyennel, amit egyrészt támogatok, másrészt kicsit irigylem előre. Mert bár tudom, hogy a büdös életbe nem lesz neki E30-a, mert ahhoz le kell tenni a jogsit, ami hajmeresztő dolgokat kíván, például KRESZ tanfolyamra járást, amikkel szerintem Orosz doktor nincs tisztában, ugyanakkor mérhetetlenül tetszik nekem az E30. Igen, van egy csomó egyéb szép Bimmer, az első cápa 3-as, satöbbi, satöbbi, akarsz róla beszélni?

Ráadásul az Index jogásza, Bodolai doktor vett egyszer egy tökéletes, de TÖKÉLETES E30-at, tán 1,8-as, de gyönyörű példányt. Azt kellett volna megkaparintani. De az ugyancsak indexes TBG kolléga kaparintotta meg, és bár megilleti az ártatlanság vélelme, pacekra úgy érzem, nem melegíti rendesen a motort, nem cserélteti kétévente a fagyállót, meg általában: tudja, hogy ez egy BMW, de igazából nem érinti meg lelkileg ez a karcmentes E30 állapot.

A középen fickós ferdeséggel felparkolt E36 új elem, de szeretettel üdvözöljük óriás plazmatévénk képernyőjén. Ma ebéd után megint kinézünk, és regisztráljuk az aktuális BMW-számot.

Ezekben a percekben remek átéléssel lehet Magyarországon elképzelni egy olyan bolygót, ahol az autók kereke és a úttest között fellépő dinamikus súrlódás együtthatója a nullát közelíti.

Fotó: MTI

Az ónos esőben rejlő pusztító művészetet fedezte fel az az ember, aki tavaly január 16-án az Oregon állambeli Portland városában hasonló időjárási viszonyok között ezt a videót rögzítette. Érdemes végignézni, mert helyenként tényleg felbillenti a világról és annak fizikájáról alkotott képünket:

Forrás: Kottke.org

Már én is medzsózhattam, nem verték ki a kezemből, de nem is örültek neki. „Babázz inkább, lány vagy.” Negyed század kellett ehhez a csodálatos és hihetetlen eseményhez. A szavazati jog megadása semmi volt. Fogamzásgátló tabletta? Ugyan, jelentéktelen apróság!

Ford Mustang GT Convertible villanyautó, Playboy Pinkben, kislányoknak, ez a valami!

A “Nézd, milyen ügyesen tartja Andika már most azt a babát!” helyett hozzászokhatunk a “Jaj, hát nem édes a kis Eszter, ahogy vezeti a muscle cart?”

“Milyen édesen babusgatja Dóri a babáját!” helyett a játszótéren a szülők így fognak szurkolni: “Láttad a kis Blanka milyen szépen vette be azt a kanyart, ügyes sofőr lesz belőle!”

Ez a vég, a kiscsajok hivatalosan is szocializálódhatnak kiskocsikkal, már nincs mit elérni, biztosan egyenlőek vagyunk, lehet lecsillapodni és nyugodtan főzőcskézni apának.

Persze vannak ennél nagyobb dolgok is. A Ford állítólag tervezi a Playboy Pink rehabilitálását a Mustang színskáláján. Ezen egyszer már ment itt a hőbörgés, pedig ez az okádék autószín nem idegen a modelltől. Itt van belőlük szépen, a fáradt rózsaszín veteránok nem is rosszak. De a tűzforró magenta Saleen sem. Kezd megtetszeni a rózsaszín.

A rózsaszín lenne az új fehér?

Az autós újságíró még csak véletlenül sem az élet császára. Hanem Buridan szamara. Mert nehezebb döntés két ekvivalens szénabála között dönteni, mint kitalálni, hogy egy gyönyörűen komponált égszínkék Cadillac Chevy Nomad –

Fotó: krajci

– vagy egy olajfoltos kagylóhéjmetál TVR Tuscan 2 legyen a nap penge verdája.

Fotó: trx

Ugye milyen kilátástalan?

Várjunk csak, ez egy blog, majd kitalálják önök (a szavazógépben hülyeség szerepel, természetesen nem Cadillac, hanem Chevy Nomad az első opció):

Fotók: Fenyő Balázs

Szomorú hír, hogy a Totalcar flotta elleni, pénteken jelentett két támadás egyáltalán nem precedens nélküli. Ahogyan a rablók különös vonzódása sem a piaci értéket nélkülöző öreg izék iránt.

Egész pontosan két évvel ezelőtt próbálták meg ellopni a Karotta Saab 99-ét szerkesztőségünk régi, angyalföldi épülete elől.

Persze a Saab nem egy mogadisui bűnözési statisztikával bíró zárt mélygarázsban parkolt, hanem a nyílt utcán, de nem csak ezért nem sikerült ellopni.

A svéd biztonságmánia az autótolvajoktól is megvéd:

Tegnapelőtt éjszaka ismeretlen tettesek megpróbálták ellopni a Totalcar szerkesztősége elől szegény öreg Saabomat.

Láthatóan nem ment könnyen. Szétbarmolták a kormány környékét, minden drótot kiszaggattak, letörték az indexkart és a műanyag borítást. Kitépték a kesztyűtartót, szétszórták a tartalmát. Temérdek pusztítás egy jószerivel ismeretlen és értéktelen autó elkötése érdekében.

De beindítani nem tudták.

Mégpedig azért, mert a Saabok gyújtáskapcsolója (a zabigyerek 9000-est kivéve) a két ülés közt, a kézifék mellett van. Ezt nem tudták szerencsétlenek, és véletlenül rátalálni meg nem sikerült a nagy sötétben.

Karotta Közlöny: Gonosz, gonosz világ →

Viszont ha sikerült volna nekik, és nekimennek az első fának, nem zúzta volna szilánkosra a térdkalácsukat a slusszkulcs – ezért teszik a Saabok gyújtáskapcsolóját le a földre.

Halleluja! Tényleg, ha megveszem egyszer a Lambómat, valaki majd belekulcsozza, hogy „vegyél inkább Ferrarit, getz”?

Mikor is voltunk utoljára az Euroringen? Talán amikor a Karottával lefilmeztük az új Z-t szeptemberben. Persze sose gondoltam volna, hogy egy versenypálya januárban is nyitva van, de most már teljesen nyilvánvaló, hogy indiánnyári puhapöcsök vagyunk. Nem úgy, mint a Vikiszava blog kiváló bolondjai.

Forrás: Vikiszava.net

A kép nem trükkfelvétel:

Zoli többször említette már, hogy ki akarnak majd menni az Euroringre autózni unokatesójával, Petivel, akinek szintén benzin folyik az ereiben vér helyett.

Ma jött el az a nap. Mindig azt gondoltam, hogy leginkább nyáron, száraz pályán akarnak majd menni, de gondolom valakiben felötlött, hogy télen, hóban sem lehet ez rossz szórakozás. Igazuk volt. Kora délután elindultunk két autóval, Zoli összkerekes Swiftjével és Peti becsövezett Peugeot 205-ös raliautójával.

Odaérve a srácok első dolga volt, hogy felmérjék a pálya állapotát. Az első körökben Zolit kísértem el, aki nem volt maradéktalanul elégedett, mivel hó, jég és helyenként száraz aszfalt vegyesen váltakozott.

Vikiszava: Csúszkálás az Euroringen →

Szeretettel ajánlom a teljes anyag megtekintését, van még több képből, videóból és szövegből is, remek az egész, úgy, ahogy van.

A szerzőtől ráadásul egyáltalán nem áll messze a szilárd halmazállapotú csapadék és a gépjárművek vegyítése.

A műsort övező szórakoztató galibákhoz immár én is hozzátettem a magamét: sikerült az adást 8 bites mono hanggal exportálni az Avidből. Pardon. Azaz lol.

A szöveg ettől érthető, csak olyan, mintha egy kartondobozból szólna, a zene nagy részét mondjuk el kell képzelni.

Holnap kicserélem, de addig is: irány Le Mans.

Válogattam néhányat a szívhez szóló hozzászólásokból, amik erre a három posztra érkeztek, de mostantól szigorúan tilos szomorkodni. Előretekintés, saját Totalcar forgatása, sosehalunkmeg.

Kacorka:

2002-t írunk, és szombat dél van. Kissé másnaposan ébredek a belvárosi kis lakásunkban, mert a péntek este kicsit hosszú volt. A barátnőm, aki már ébren van, kiabál a másik szobából, hogy kezdődik a Totalcar. Kiballagok, megnézem a műsort. Vicces a két csávó, jók a kocsik. Kisimulnak a vonásaim, mert eszembe jut, hogy hétvége van. És az mindig a Totalcarral kezdődik.

Azóta túl vagyunk egy Alfán, amit nem kevéssé az esztergomi Alfa taliról készült riport hatására is vettem, és fertőződtem meg vele egy életre. Az akkori barátnőm ma már a feleségem. Esténként a két és fél éves fiammal nézzük a Belsőség oldalon OP által javasolt supercarmovies.com oldalon a Zonda videót. Minden este, mert addig nincs alvás.

És ma már nem a Piafban végződnek a péntek esték.

Nekem ez (volt?) a Totalcar.

scheerti:

Nekem is a ferraris adás volt az első amit láttam. Egy elbaszott suhanc, akkor alig idősebb mint én most, és Ferrarit vezet. És olyan szöveget nyomott, hogy lehidaltam. És akkor ott az a szőke csávó is, akinek legalább annyira komoly a dumája, és csak annyit látok, hogy sodródnak az autók, keményen nyomják, és a műszaki adatokat is ők közlik, nem egy enyhén pedofil hang, némi zenével lekeverve, miközben az autóval gyökkettővel gurul a Gyulai Balázs.

Fakk, ezt meg kell nézni máskor is. Net híján rákerestem a teletexten, aztán rájöttem, hogy szombat délben Totalcar. Egyre jobb autók voltak, de szemet szúrt, hogy vannak itt régi autók is, egyre jobban érdekelt a műsor, aztán nem telhetett el hét Totalcar nélkül. Az ismétléseket is megnéztem, mindig.

Tudom, ez nem nagy szám egy olyan országban, ahol az ezredforduló után is főműsoridőben ment a Dallas, de azért megért egy misét. Haverjaim is rendre azzal fogadtak szombat esténkét: Láttad ezt a két állatot? Viper baszdmeg, meg Impreza. Nekünk meg csorgott a nyálunk. Azóta is emlegetjük azokat a részeket.

Sajnálom, hogy vége lesz. De biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a két közismert majom utolsó bohóckodása a tévében. Szép történet volt, remélem happy end lesz.

Atom:

A legkifejezőbb az lehet, amikor az autóbuzériával megáldott alany otthon ül a zöldhuzatos kordfotelban és tépkedi a szivacsot az izgalomtól a feslett széleken. Teljesen átszellemülve koncentrál, keze két perce mozdulatlanul a chipses zacskóban, szinte még levegőt sem vesz, majd nyomás fogja el szívtájékon, amikor leállítják közösen az RS4 motorját.

És érzi, érzi azt, hogy ez a két tévés majom tényleg nem akart kiszállni, érzi azt, hogy ők tényleg szerelemből vezetnek.

Ahogy Larry fotója bemutatja, egy százötvenenezer dolláros autótól, legyen az Aston, vagy Lambo:

1. senki nem tanul meg egyenesen beállni.
2. senki nem veszi észre a mozgáskorlátozottak parkolóhelye táblát.
3. bárki az élet császára lehet.

Fotó: Larry Parker

Az igazán kulturált parkolás elsajátításához a két sportautó árát össze kell adni, rátenni még egy kicsit, és venni egy Phantomot. Segítenek az oszlopok, persze, de egy Rollernek segítsenek is.

Friss: A világ nagyon kicsi, az internet pedig nagyon nagy. Helioport olvasónk pontosít:

En ismerem ezt a kereskedest, ott mindig igy allnak az autok. A Rolls mellett azert van oszlop, hogy ha tolatsz, a radar mar tavol a kocsitol eszrevegye, hogy ha beletolatsz, akkor veheted elo nem a platina, nem a gold, de a black VISA kartyadat, mert sok lesz… A ket kocsi pedig csak oda van rakva, és higyjetek el, van eleg hely parkolni Floridaban… a mozgaskorlatozott hely pedig ott kezdodik (es jobbra el…) ahol van a kek csik. Na, ha oda allsz, akkor az a legjobb, hogy nem lehetsz eleg gazdag, mert eloszor 250 dolcsi a bunti, plusz kozmunka… a harmadikig no, (vele a kozmunka is) majd ugrik a jogsi.

Szeretek állva, kézzel, koszos helyeken enni. Ennek itt semmi akadálya, 10-11 körül minden sarkon felállnak a taco- és quesadilla-árusok, akiknél gyanús műanyagtányérokról, hokedlin kuporogva, esetleg az árus, vagy a szomszéd zöldséges pickupjának motorháztetején lehet ebédelni.

A menü nem túl bonyolult, a frissen sütött tortillára lehet kérni sajtot, pácolt csirkehúst, darált töpörtyűt, apróra vágott hagymát és friss koriandert. Van salsa roja (paradicsomból és paprikákból, csípős) salsa verde (zöld paradicsomból, fura ízű, de szeretem) és tejszín, ki mit kér.

Az alapanyagokat kockás abrosszal letakart tejfölöspoharakból kanalazzák ki kedves nénik a forró lepényre. A lábnál kolbászoló kiskutyák kötelezőek, de soha nem süllyednek le kaját lejmolni.

A pickup itt nemzeti sport. Gond nélkül utaznak rajta emberek is hátul, vidáman álldogálva a kabin mögött, nem jellemző, hogy leszállítanák őket. Itt egy Dodge Ram harmonikus, kedves autó, nem röhejes úthenger, ahogy behúzott hassal oldalaz a Ráday utcában.

Ezek az igénytelen munkásgépek elsősorban Fordok, Dodge-ok és Chevrolet-k. A japán modellek itt drágábbak ezeknél és gyengébbnek tartják őket, egy külön pickup posztban megemlékezem majd a teljes kínálatról, gyöngyházfehér Ramoktól az elrozsdásodott kocka-Chevykig.

A legtöbb Ford Rangerből van. A Ford a mexikói japán autó, nagyon szeretik, megbízható, strapabíró és olcsó autók, ideális munkagépek. Minden sarkon őrködik egy, valamelyik generációból, a tacoárus néniket egy 1990-es évjáratú, második generációs V6-os hozta, természetesen buherált felépítménnyel.

Ami szintén nem ritka errefelé.

A Belsőség 2007-es Melyik az év penge verdája? szavazását 22,3 százalékkal abszolút fölénnyel megnyerő Audi R8 nem mindenkinek a kedvence. Ezt már csak az is mutatja, hogy a választók 77,7 százaléka nem szavazott rá – pedig megtehette volna.

Fotó: Fenyő Balázs

Íme JC-II. olvasónk sarkos ellenvéleménye:

Amúgy a sorrend nem az autókat, hanem a portált és az ennek megfelelő színvonalat minősíti. Ez van!

A Ferrari F430 és az ugyanolyan motorral rendelkező Maserati mellett nincs is ezek között ellenfél (mivel Enzo és 599 nincs). Az R8 győzelme egyszerűen vicc, ez az autó nemhogy díjra, de még szóra sem érdemes.

Közelebbről: ennek a szerencsétlenségnek 24,1 m/sec a közepes dugattyúsebessége (névleges fordulatszámon), ami kritikus (nem Ferrari a motor). Egy hozzáértő és pártatlan zsüri eleve az utolsó helyre tenné emiatt, ugyanis nem lehet rendeltetésszerűen használni (4-5 naponta kellene cserélni az olajat). A müncheni marketinges cég 24 m/szekundummal is megfázott, pedig díjak ezreit szerezte meg hasonló körülmények között a motorja (ha annak lehet nevezni).

Nota bene: az 599 és az Enzo azért nem versenyzett, mert 2007-ben megjelent autók között lehetett választani (előbbi 2006-os, utóbbi 2003-as).

Ellenben kíváncsi lennék műszaki dolgokban jártas olvasóink véleményére.

Egyszerűen van valami a Miatában, ami vigyort indukálva szigszalagot von a szájzug és a fül közé. Akár a környező forgalom finom borzongatásával. Vagy boldogításával:

Fotó: rabasz

És hogy min ül a menyasszony? Ezt nézzék, lakatolt szolúció:

Forrás: rabasz.miata.hu

A szélfogót kiszereltem, ez tiszta sor, de az így kapott ülőhely elég kicsi, alacsonyan van, előre lejt, ráadásul aki ott ül, az a lehajtott tetőn, és vele együtt a hátsó ablakon ül. Ezt úgy ítéltem, hogy nem egészséges azokra az alkatrészekre nézve, ezért valami mesterséges emelvényt kéne beszerelni. Eddig még nem láttam ilyen megoldást MX-5-ben, de mivel a szélfogó rögzítési pontjai adottak voltak, reméltem, hogy különösebb maradandó károsodás nélkül megoldható lesz a dolog.

rabasz.miata.hu: Harmadik ülés - II. →

Ájult tisztelettel nyújtom át az Égő Ákos Kendácsolási Emlékdíj cseresznyevirágokkal szegélyezett középkeresztjét. És most jutott eszembe, hogy micsoda szuper móka volt, amikor ősszel kivittük a keménytetős Miatát az Euroringre:

„Most szkenneltem, ha kell, te úgyis ilyen vizuális típus vagy” – írja Anarki a Szilícium-völgyből, pár mérföldre a Tesla Motors központjától. „Az első egész oldalas pezsgőhirdetés a Vanity Fairben (2007. december) –”

Forrás: Vanity Fair

„– a másik felnidíler a Top Gearből (2008. január).”

Forrás: Top Gear

„Keresse meg az 5 különbséget! (Rusnyább nők, fehér kesztyű, Maser felni, etc)”

Azt hiszem meg is van a 2008-as karácsonyi lapunk dizájnja. Péter Anna majd szállít meredek cuccot, a Kari meg autót!

Péntek estefelé van, a szerkesztőségben ülünk. Bende Tibor előjön a lapigazgatói akváriumból, és lila-kék csíkos ingében egy székbe telepszik. Motorokról beszélgetnek a Csikóssal.

– A Kawám 4,7 alatt van százon – mondja Csikós.
– Dehát az majdnem egy hónap! – válaszol Bende.

Nevessen holnap is: a Belsőséggel!

Az alábbi képet tegnap délelőtt lőttem Budán, a Lajos utca és a Bécsi út találkozásánál, az amfiteátrum előtt:

A lényeg:

• Néhány szuperkülönleges régi autó
• Technisches Museum, Mariahilfer Straße 212, 1140 Wien
• A kiállítás nyitva: március 2-ig

A popzene hozzáértő kedvelői között ismert, hogy ha az ember a világszínvonalnak tenné ki magát, akkor egyszerűen el kell menni Bécsbe.

Lásd például Bede Márton cikkeit a Yeah Yeah Yeahs és a Long Blondes koncertjeiről – két átkozottul jó zenekar, akik Bécsben fellépnek karrierjük elején vagy csúcspontján, Magyarországra meg, izé, valószínűleg soha nem jutnak el, vagy majd ha Karen O már vénasszony, Kate Jackson (→) meg sheffieldi háziasszony lesz.

A korong alakú világ zuhatagokkal tarkított pereme egész pontosan a nemrég megsemmisült államhatáron van. És egyáltalán nem csak popzenében: autóban is.

Bpower olvasónk hívta fel a figyelmet egy megrázó kulturális eseményre:

Mercedes-Benz 300SLR Uhlenhaut kupé. Fotó: Bpower

Üdv minden autóbuzinak! A Bécsi Műszaki Múzeumban van most egy kiállítás (Chromjuwelen - Autos mit Geschichte, azaz Krómékszerek - Autók történetekkel), és olyan penge verdákat lehet ott látni, mint a Bugatti Type 57 SC Atlantic Coupé vagy a Mercedes-Benz 300SLR.

Bpower fényképezett is:

Erre a programra mondhatnám, hogy opcionális, de nem az: erre egyszerűen el kell menni. Ha kell, gyalog. Két érvvel is alá tudom támasztani.

1. Mercedes-Benz W196 „Typ Monza”

Fotó: Bpower

Ezzel az autóval tért vissza 1954-ben az európai Grand Prix bajnokságból lett Formula–1-be a Mercedes-Benz a második világháború után, hogy feltörölje vele Európa összes versenypályáját. 1954. július 4-én versenyezett először, Juan Manuel Fangio meg is nyerte vele a Reimsben rendezett francia GP-t.

A következő versenyen Silverstone-ban kiderült, hogy az áramvonalasított karosszéria – ez a Typ Monza – nem jó a kanyargósabb pályákra, csak a hosszú egyenesekből álló reimsire. Innentől a W196 nyitott kerekű versenyautó lett, Fangio és Stirling Moss az autó 12 versenyéből 9-et megnyert vele.

A kiállított autóban győzte le egyetlen alkalommal Moss Fangiót, az 1955-ös brit GP-n, Aintreeben. Az autó itt már nyitottan, Moss mindjárt győz:

Milyen hangja lehetett a soros nyolchengeresnek azokon a csöveken? Forrás: Mercedes-Benz

A W196 kétszemélyes változata volt a 300SLR, amivel Moss leghíresebb győzelmét szerezte, az 1955-ös Mille Miglián (a videón az 1954 elgépelés):

És amivel egy hónappal később Pierre Levegh a tömegbe repült Le Mans-ban, több, mint nyolcvan ember halálát okozva.

Forrás: Mercedes-Benz

Ekkor már fejlesztették az autó következő verzióját, ami 1956-ban indult volna, a megváltozott szabályok miatt kupéként, de mivel az összes megnyert verseny, és a Le Mans-i katasztrófa miatt a Mercedes-Benz visszavonult az autósportból, az autó –

2. Mercedes-Benz 300SLR Uhlenhaut kupé

– hirtelen versenysorozat és cél nélkül maradt. Kettő darab készült belőle (a Kék és a Piros, üléseik színe alapján), az egyikkel Rudolf Uhlenhaut, a Mercedes-Benz Motorsport technikai igazgatója járt onnantól dolgozni (és a fiával autózni):

Forrás: Mercedes-Benz

Ez egész pontosan annak analógiája, mintha Lewis Hamilton tavalyi F1-es McLaren-Mercedesébe valaki faragna még egy széket, fölé egy tetőt, a fenekére meg biggyesztene egy rendszámot, és elvinné a srácát 280-nal, mert az Uhlenhaut kupé annyit tudott. Az ötvenes évek közepén.

Ezért kell megnézni. Mert ilyen soha többé nem lesz.

Ja, eszembe jutott egy harmadik érv is:

Igen, ez egy Bugatti Royale. Fotó: Bpower

Március másodikáig a maival együtt kilenc hétvége van! Az annyi, mint az összes Bugatti Royale és az összes Uhlenhaut kupé együtt, plusz még egy.

Nyomás!

A szerkesztőségben a nem ugrik a japán autókra kisebbséget képviselem. Eddig két modellel tettem kivételt. Az egyik a Datsun 240Z. Ez a faragatlan, ugrásra kész vérbéka mindig tetszett, de amióta Csikós egy ilyennel állított be a karácsonyi képeslap fotózására, már több, mint tetszik. A másik a cápaorrú Galant. Mert cápaorrú, és mert ennél egyenesebb övvonala semminek sincs a világon.

A Lancer nálam nem létezett. Béna volt. Nyomi. Tökéletesen képviselte azt a szolgálatkész jellegtelenséget, amiért nem érdekelnek a japán autók. Az újról már láttam itt-ott képeket és kicsit ki is tágultak a pupilláim, de aztán elfelejtettem.

Most, hogy láttam egyet élőben, soha nem fogom elfelejteni. Sajnos teljesen körbeállták a parkolóban, ezért csak az orrát sikerült lekapnom. A Lancer vakítóan hófehér papírlapokból hajtogatott kasztnija egy kis szteroidkúrával a Galant kemény cápatestét fejleszti tovább, gyönyörű és izgató origamiautó.

A domború motorháztető, minden hajtás és él azt kiabálják: gyere velem, menjünk!

Függetlenül attól, hogy a szerkesztőségi paleokonzervatívoknak vagy a Karottának van igaza, a BMW valószínűleg az évtized döntését hozta, amikor Chris Bangle-re bízta autóinak tervezését: többet vitatkoznak sok éves dizájnjairól, mint az összes többi autógyár összes munkájáról együtt. Az aktuális 5-ös BMW – az E60 – formatervét Gábor olvasónk is támogatja. Így érvel:

Szerintem a világ egyik legbizarrabb, leggroteszkebb dolga összehasonlítani a két autót.

Az előző 5-ös (E39) nekem nem is BMW, hanem igazi parasztbömös. Úgy képzelem, nem akkor csipog indulás után, ha nincs bekötve a biztonsági öv, hanem ha a sofőrön nincs minimum fél kilónyi tömör arany giccsfux.

Otromba és elkapkodott. A Lexus legenda születésekor kétségbeesetten fogtak egy E34-et, raktak rá lexusos átlátszó búrát előre, meg egy jó nagyot belefújtak a kipufogóba, hogy nagyobb legyen az egész autó.

Aztán amikor belátták a ballépést, tudták, csoda kell, hogy menthessék a jó hírnevet. És össze is hozták a csodát. Egy bátor, újszerű és gyönyörű új ötöst. E60 – leborulok elibéd!

Az arányok gyönyörűek. Sportosan alacsony tető, európaian jó motorháztető/csomagtartó arány. A lényeg, mindenki kiszúrja, a fikázók is: a fényszóró! Nekem a csoda maga. Három megoldása van. Két elvont, az autó frontját arcnak tekintő, és egy teljesen egyértelmű.

1. Még álltában is annyira megy ez a szegény szekér, hogy csak hunyorítva bírja, de így is folyik belőle a könny, amit egyből elfúj a menetszél:

2. A helyzettől, sebességtől függetlenül hihetetlenül mérges, mert épp sokkal gyorsabban szeretne menni:

3. Ez a lámpatest az élővilág egyik legcsodásabb mikrofraktálja. Egy sólyom, ami távolról nézve bizony a saját feje, illetve még közelebbről a tekintete:

Feminin?

Feminin, nem is kicsit. Ettől ne lenne szép? Ami feminin, az nem lehet „férfias”?

Fotó: Auto Italia

Tényleg nem sértésnek szánom, csak a művészeti érték, és gondolati párhuzam miatt had idézzek zárásként Jancsó Miklós Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten című filmjéből egy picit megmásítva a gondolat tárgyát:

„Eddig azon gondolkoztam, hogy mi a szarért nem tetszik nektek az E60… Mert bunkók vagytok, azért! Szerintem új és zseniális!”

Biztos benne van még mindig a fejemben a Connie a Karambolból, ráadásul ez szemre nem ‘63-as hanem ‘66-os, de akkor is: ilyen egy rendes amerikai autó.

Fotó: islander78

Nagy, nagy, nagy és nagy, a hátsó lámpák környékére a karosszéria párhuzamos vonalai elbúcsúznak az euklideszi geometriától, és Bolyai János segítségét kérik. És haladunk bele a nagy, színes sivatagba.

Ma kivételesen együtt ebédelt a Totalcar szerkesztőségének nagy része, és a leves fölött valaki megkérdezte a Karottától, miért tüntette el a driftgumi-hegyet a mélygarázs végéből. Hiszen nem zavartak ott senkit.

„Nem vittem el onnan semmit” – válaszolta Karotta meglepetten. „Ha nincsenek ott a gumik, valaki ellopta őket.”

Na persze, majd éppen a mi zárt garázsunkból lopkodnak majd használt, fura méretű driftgumikat mindenféle borostás arcú, villogó szemű rosszemberek. Ezzel lezártnak teintettük az ügyet.

A szerkesztőségbe visszatérve éppen azon hüledeztünk a Winklerrel, hogy milyen sokan olvassák a saját Alfám feltöréséről szóló, apró blogposztot, amikor megjelent a Karotta, enyhén fanyar mosollyal az arcán. „Ellopták mindet, lényegében az összes gumimat és felnimet. Csak az igazán semmire se jó vacakokat hagyták ott.”

Mint kiderült, nem csupán használt (de még egészen jó) driftgumik, hanem egy teljesen új gumigarnitúra, néhány alufelni-készlet, valamint az Elnöki Datsun küllős pimpfelnijei is ott voltak a pakliban:

Fotó: Nínó Karotta

Vagy harminc gumi, bő tucatnyi felni, néhány ezmegaz – minimum furgon kellett az elszállításukhoz. Persze most még mindig elég volt egy kisebb autó, mint nyáron, amikor egy aznap elhozott KTM tesztmotort, valamint a Karotta alig használt Kawasaki Z1000-ét vitték el ugyaninnen. Csakhogy azóta több módon megerősítették az irodaház védelmét.

Kedves Rabló Urak! Már csak néhány, valóban hasznavehetetlen gumi, egy rozsdás vasakkal teli, horpadt alukoffer, pár tönkrement AE86-os Corolla-rugó hever ott. Meg egy betört ablakú Alfa 75, illetve a tartós tesztre kapott, papírok híján nehezen értékké tehető Dacia Logan MCV. Nem szükséges tovább fáradniuk a mélygarázzsal.

Fotó: Csikós Zsolt

A szomorú búcsút kissé elkapkodva ugyan, de már megejtettük.

De a lényeg, hogy megyünk Le Mans-ba és szuper lesz. Fergeteges rákkendroll, négytől a tizenkét hengerig mindenféle motor nagyon hangosan, zenél a Young Marble Giants, Polly Jean és Lou Reed.

Ha integetne velünk karöltve taknyos fehér zsebkendőt, itt és itt megteheti.

Szóval holnap a TV2-n még egyszer utoljára: szombat délben Totalcar. Jó szórakozást kívánunk hozzá mindnyájan.

Ezt írja Az Agy gazdája, aki épp egy 406 kupé vásárlásán töri a fejét:

Íme hát egy kép: a 406 kupé és az aranymetszés! A piros-fehér vonal az aranymetszés aránya. Tudom, sok mindenbe bele lehetne magyarázni az arányt, de szerintem nem véletlen, hogy sokak szerint ilyen jó ez a forma!

Kíváncsi vagyok, hogy egy jól megtervezett autó arányaiban ezek mennyire átgondoltak, és mennyire egyszerűen csak lesznek.

Simán el tudom képzelni az utóbbit. Mert én nem vagyok autótervező, rajzolni meg végképp nem tudok, de tegnap teljesen szemre húztam egy 500×333 pixeles téglalapra egy 191×333-as téglalapot, ami hajszálpontosan az aranymetszés szerint osztotta azt ketté.

Ezt persze nem tudtam, de amikor megláttam, arra gondoltam, jé, milyen arányos, de akkor csináljuk már rendesen, és aranymetszés-kalkulátorommal kiszámoltam pontosan – majd amikor a Photoshop a végeredményt rácuppantotta a gridline-ra, rájöttem, hogy feleslegesen.

Többször előkerült mostanában, hogy pontosan melyik autót is lehet penge verdaként jellemezni. Miluman olvasónk írt erről egy nagyon szép, Voltaire-i értelemben vett liberális véleményt:

Valakinek az a penge, ami agyon van Need for speedezve, mindenhol kilógnak belőle a toldatok, légbeömlők, szárnyak, belül mindenféle szőrmékkel van borítva, egyszóval cicamica.

Valakinek az ellenkezője, a szép, letisztult forma, akár a kilincsek eltüntetése (ami szabálytalan, tudom), de semmi extra nincs rajta, legyen az egy szögletes vagy egy kerek forma.

Valakinek az a penge verda, ami lehet, hogy kívülről szanaszét rohad, és meg nem mondod milyen kocsi az, mert a rozsda tartja össze, viszont a motor, a futómű és a fék úgy meg van csinálva, hogy odaver mindenhol, legyen az gyorsulás, szlalom/tesztpálya vagy akár végsebesség.

Valakinek pedig az a penge verda, amin nem látszik semmi extra, maximum picivel szélesebbek a kerekei, hogy át tudja vinni az erőt az útra. Ilyen a Ferrari, a Porsche, a McLaren, a Lamborghini, az amerikai izomautók, és a hasonló jószágok.