Járó motor és lengéscsillapító-rugó már volt, most egy VNT turbó került a YouTube egyik legmenőbb vloggerének prése alá. Alább kiderül, mit takar a beszédes cím.
Még csak most töltik be az elsők a harmincat, és máris a legnagyobb legendák közé sorolják őket. Mosolyognom kell, amikor arra gondolok, hogy egy E30-asra egyesek már veteránként gondolnak. Aztán erőltetetté válik a mosoly, amikor belegondolok, hol jár ma az E30 M3 ára. Tegnap volt, amikor vettünk egy hétéves 324d-t családinak, és a vagány falusi német nepper pont egy ilyen fekete M3-assal járt. Megöregedtem?
Néha tényleg úgy érzem. Nem tudom őszinte lelkesedéssel énekelni a Tesla-himnuszt, mindig megcsap a romantikus nosztalgia keserédes szele, amikor beindítanak egy négynél több hengeres benzines szívómotort, és sokszor csak hosszú erőlködés árán tudom elfojtani dührohamomat, amikor újra és újra közvetlenül szembesülök azzal, hogy az (autó)ipar kizárólagos motivációja a pénzcsinálás, minden áron. Egy átlagos modellciklus 6-8 év, épp eljött a váltás ideje.
Az esti mese és a legkisebbeknek szóló matinék bűvköréből kilépve gyermekkorom meghatározó élményévé váltak Bud Spencer és Terence Hill filmjei. A legtöbbet számtalanszor láttam már, sok párbeszéd, sok szállóigévé vált gondolat cseng a fülemben, ha visszagondolok a tévézős délutánokra. Tudom, nem vagyok ezzel egyedül: sokaknak okoztak – és okoznak ma is - kellemes órákat a jóságos pofonosztók. Kettejük közül Spencer (vagyis Carlo Pedersoli) volt az idősebb, tíz esztendővel. Idén nyáron hunyt el, ma lenne 87 éves. Az Index 2014-ben járt nála.
Ahogy felnőttem, mit sem változott a véleményem – ha csak nyomkodom a távkapcsolót, és elkapom mondjuk Piedonét, egyszerűen ott ragadok. Nem tudom megunni. Viszont azt veszem észre magamon, hogy gondolataim elkalandoznak az adott kor viszonyai körül. Ebben a kalandozásban pedig kiemelt helyet foglalnak el - a filmzene mellett - az autók is. Hiszen – a spagettiwesterneket leszámítva – a filmek többségében elő-előbukkan valamilyen érdekesség. Egyik-másik a mai szemnek talán már szokatlan is, de vannak köztük olyanok, amelyek azóta igazi klasszikussá váltak.
Bonyolult, mint az ék, igényes, mint a kaktusz...
Elöl kényelmes az ülések cseréje után, hátulra csak a kutyát, embert NE!
Amíg nálunk a hatóságok elkészítették azokat a közlekedésoktatási rajzokat Ladákról és Daciákról, amik a mai napig visszaköszönnek a KRESZ-tesztekben, Amerikában a Ford már meglátta az imázsépítési lehetőséget közlekedési kisfilmek készítésében. Ha van 9 perce, nézze meg, hogy mi a biztonságos irányváltoztatás hat lépése, illetve, miért fontos a követési távolság. Jó szórakozást!
Az UAZ a folytatásos történetek híve, 2015-ös slágere, az A taknyolás magasiskolája után itt az idei epizód, a Már a bemutatóteremben szétrohad az új terepjáró. Rozsdás ajtózsanérok és igénytelen részletek alcímmel az új vírusvideó már a YouTube-on.
Aki régóta néz autós videókat az internetnek nevezett nagycirkuszban, az tudja, hogy akármilyen morbid állatság jut is eszünkbe, jó eséllyel azt már valahol megvalósították. Ha esetleg az jutott eszedbe, hogy belelapátolnál egy V10-est egy négyes Golfba, akkor elkéstél, már létezik.
A szombati napsütés után vasárnap délelőtt az eget kémlelve reménykedtünk abban, hogy az idei utolsó, összességében pedig 13. Parkoló Parádét elkerüli az eső. Ez így is lett, és a hűvös, szeles őszi idő sem jelentett akadályt. Régen gyűlt már össze annyi autó a Hungexpón mint most. Az elektromos Ladától az amerikai batárokon át az ültetett gépekig minden szubkultúra képviseltette magát. Gyorsan meg is telt a rendelkezésünkre bocsátott terület, kénytelenek voltunk kaput zárni, és a távozók ütemében beengedni a még kint várakozókat. Jövőre igyekszünk még több parkolható négyzetmétert biztosítani, de addig is pörgessék végig a galériát - nézzék csak, milyen szép helyszínt adtak a sárguló levelű fák.
Amikor megvettem 2009-ben rögtön csináltam egy komplett nagygenerált, fékcsere, vezérléscsere, váltóolajcsere. Azóta csak megy és megy..
-Balázs, van ez a Malta Classic verseny...tudod, Máltán. Az van, hogy ki kéne menni megcsinálni, míg mi Csikóssal tannisozunk - mondta Papp Tibi, majd letettük a telefont. Valamiért Málta sosem került fel nálam a radarképre, ami így utólag nagy hiba. Nem baj, ezt a csorbát kiköszörültem. Valahogy nehezemre esett elképzelni, milyen autóverseny lehet egy szalvétányi szigeten, ahogy azt is, hogy a máltaiak autós népek volnának. Négy nap után bizonyossággal állíthatom: egyrészt lehet, másrészt azok.
Aki volt már, tudja jól, aki pedig még nem, annak látnia kell: ilyen egy igazán kellemes, márkafüggetlen kikapcsolódás. Október 23-án, tehát a szokásostól eltérően nem szombaton, hanem vasárnap jön az idei utolsó Parkoló Parádé! Ha tehát szívesen megmutatnád az autódat, és beszélgetnél egy nagyot, akkor itt a nagy lehetőség. Jó időt rendeltünk, és ahogyan azt már megszokhattátok, az egész teljesen ingyenes. A Hungexpón rengeteg parkolóhellyel, jó hangulattal és büfével várunk titeket, nektek csak a lelkesedést kell hozni, na meg saját magatokat. Eljön a Rulettkerék-Audi is, de szokás szerint lesznek más érdekes gépek is. Kis ízelítő a galériában:
Miközben túrom a szobámat, általában előkerülnek régi cuccok. A sok haszontalan kacat között rendszeresen rábukkanok a jó öreg, békebeli Playstation 1-re és egyből elkap az oldschool feeling. Vadul kutatni kezdek, hogy hol lehetnek az agyonhasznált kábelek, a kontrollerek és a nagyon menő, 8 megás Ducati Corse memóriakártyám. Na meg persze életem legjobb autós játéka, a Gran Turismo 2. Körülbelül hatodikban, 12 évesen jutottam hozzá ehhez a príma, megchippelt konzolhoz, és egyből rendeltem is hozzá a GT2-t. Nem saját PS-en az elsőhöz volt szerencsém és már az is nagyon tetszett, gondoltam a második rész még jobb lesz, nem tévedtem.
Hiába Peter Solberg, Sebastien Loeb és a műfaj legnagyobb nevei, az FIA-féle ralikrossz-világbajnokság hétvégi futamán egy húszéves svéd kezdő, Kevin Eriksson lopta el a show-t. Ezzel az előzéssel.
Ha se tüntetésekkel, se forradalmi megemlékezésekkel nem tervezted elcsapni október 23-át, de emberek között töltenél egy közép-őszi vasárnapot, van egy jó hírünk: jön az idei utolsó Parkoló Parádé.
Bevallom, Erik Szabo nevével soha korábban nem találkoztam még. Úgy sejtem, vannak ezzel így még páran. Pedig a szovjet autóipar korszakos egyéniségéről van szó, akinek olyan formatervek fűződnek a nevéhez, amelyek jelentős része biztosan ismerős szinte mindenki számára.
Az 1933-as születésű Szabo (teljes nevén Erik Vlagyimirovics Szabo) 1957-ben, az orosz iparművészeti egyetem, a Sztroganov végzőseként került a Lihacsov Autógyárhoz, vagyis a ZiL-hez. Tudását hamar meg kellett mutatnia: a ZISZ-110 formatervének felújítását bízták rá.
A Wartburg 1,3 sajnos már új korában sem örvendett nagy megbecsülésnek, így nagyon ritkán lehet jó állapotút kifogni (persze nem lehetetlen).
Így érezhette magát Norbi fiam, amikor múlt héten hazajött az idei félév első rossz jegyével, egy matek kettessel. Ahogy az illik, nem is mondta el nekem, hanem az anyjával susmogott róla a konyhában, s csak a feleségem felcsattanó hangja miatt fogtam neszt. Naja, bezzeg az angol ötöst háromszor is elővette előző este, mert vannak alapszabályok, amik az ő tizenegy éves eszével éppúgy felfoghatók, mint a Rogán Tóniééval: akár helikopteres-luxusautós-vendégeskedős a lagzi, akár kettes a matek, arról jobb hallgatni, hátha nem veszik észre. Hátha csak úgy elillan, huss. Én most mindkettejükkel rendkívül empatikus vagyok. Csakhogy egy újságíró nem hallgathat, pláne egy olyan valamiről, ami nem egyszeri jelenség, hanem később jó eséllyel többször is előkerül majd.
A Tannistest csodálatos hely, ahol mindig van valami túlcsorduló élvezet. Az első, amikor itt jártunk Csikóssal, mindenképpen el kellett döntenünk, hogy a Toyota GT-86 vagy a Subaru BRZ a jobb-e; a második évben az élet nagy kérdései rovatba a V6-os vagy a V8-as Jaguar F-type-ot? került be.
Most reggelente négy darab Alfa Giulia parkol az ablakom alatt. És ha az ember hozzáférhet négy Giuliához, akkor végigmegy rajtuk. Külön cikket már nem írunk róluk, hiszen Zsolt már szinte mindegyiket vezette, az 510 lóerős QV-t Baloccóban – ehhez a békés dán utakon nem sokat lehet hozzátenni. De ettől még kipróbálom őket – tegye fel a kezét, aki nem ezt tenné a helyemben.
Először a dízelt kaptam el egy 10-15 kilométeres körre. Amellett, hogy az itt lévő összes dízel közül ennek volt a legrandább hangja, tényleg zseniális. A kormányzás, a futómű, az olyan, de olyan... egy pillanatig úgy tűnt, hogy a belseje nincs egy szinten mondjuk a 3-as BMW-ével, de ahogy ezt már Stump Bandi megállapította, a BMW ma már egész jó Mercedeseket gyárt. És az Audi A5 Coupé után végképp valami másik minőségi galaxisban jár, csak hát az olaszok egy dolgot nem felejtettek el: a vezetés élményét. És így már semmi sem fáj, akkor sem, ha csak 180 trakor-lóerő tekeri a hátsó kerekét.
De melyik benzinest válasszam?
Igen, a QV-t, bár már csak az alsó két osztásig van benzin. Lássam csak, mitől ájult el mindenki. Hát ettől:
Ponyvát leszedtem, így is mindig beázott, így legalább hamarabb szárad (s megvan a Miami beach-es feeling, amikor végigkoslatok az erdő szélén).
Nem szeretem a fogyasztásteszteket. Pontosan mérni nagyon nehéz, rengeteg idő megy el vele, ráadásul fölöslegesen, céltalanul égeti az ember a benzint. Mellesleg agyhalál két, pláne több autóval szinkronban közlekedni, ha összehasonlító jellegű a teszt. De amikor két ilyen spúrmester van nálunk egyszerre, képtelenség ellenállni a kísértésnek.
Újabb érv került azok kezébe, akik szerint a világ megérett a pusztulásra. Az oroszoknál leejtős-kilapítós tévéműsor is van már, de akár koppintás is lehet. A mindent leturmixolunk és a mit csinálnak a tárgyak a hidraulikus présben Youtube-csatornák után nincs ebben semmi csoda, de azért mégis velőtrázó látvány az ilyen. És a végén az autót is leejtik, ennél tényleg csak a robbantgatás lehet nagyobb flash.
Hogy mennyire lenne más a végeredmény, ha ez nem egy szétrohadt Volga lenne, hanem egy modern, biztonságos autó? Hát erre én is kíváncsi lennék, bár tartok tőle, hogy nem nagyon. A videót készítő orosz Crash Zone munkásságát érdemes egy kicsit átnézni, olyan fontos kérdésekre is választ kapunk, hogy a hokikapust 550 km/órás sebességű koronggal megküldve mi történik, de pottyantanak le gáztűzhelyet (palackkal), fürdőkádat (dummyval), és igen, robbantanak is. Mondjuk tankot, aknával:
Rengeteget gondolkodtam azon, hogy miért menő a Volkswagen. Miért lelkesednek érte fiatalok, miért vágynak sokan sportkocsi helyett egy húzott adagolós, TDI négyes Golfra, miért néznek vallásos áhítattal egy ültetett kettesre vagy miért alakul egyház a nagy lámpa és a kis lámpa köré? Miért lesz alacsonyabb rendű entitás a haver, aki Hondát vesz? Kínzó kérdések ezek, egyikre sem kaptam választ a hétvégén megrendezett Volkswagen találkozón, de legalább elég jól éreztem magam.
Napjainkra erősen átértékelődött az erős autó fogalma, hiszen egyrészt a gyártók is egyre magasabbra emelik a tétet a teljesítmény-versenyben, másrészt a Youtube térnyerésével is egyre több esztelenül erős autót láthatunk. 4-5-600 lóerőre csak legyintünk, hiszen a szomszéd Józsi tegnap megosztott egy videót valami 1200 lóerős kettes Golfról, ami legyorsult egy Bugatti Veyront.
Önmagában nem a döntést volt nehéz meghozni, az meglepően könnyű. A dolog legnehezebb része az volt, hogy elfogadjam a tényt: ezt meg kell lépnem. Amikor ezzel úgy nagyjából kiegyeztem, onnantól kezdve már ment minden a maga útján. Október elsejétől kilépek a Totalcar.hu napi munkafolyamából, sok-sok év után.
Egy közepesen izgalmas irodai reggelen meghívást kaptam a Total Chrono Classicra. Megmondom őszintén, semmit nem tudtam az eseményről, de mivel ifjabb Tóth János, azaz Janika mellé szántak navigátornak, mindenképpen igent kellett mondanom. Hamar kiderült, hogy egy túraversenyről van szó, ahol oldtimerek és youngtimerek mérettetnek meg, különböző versenyszámokban.
