Hogy is mondja a hangzatos szlogen? Real cars, real racing. Amit John Bowe a V8-as Holden Toranával művel, az megérdemel egy pár perc néma csendet.
Mindig is érzékeny voltam a jó ablaktörlőre. Illetve, talán úgy helyesebb, hogy régebben hisztizni tudtam, ha csíkozott az ablaktörlő, manapság csak zavar, de már nem állok meg a kölcsönautóval az autópályán, hogy a legdrágább benzinkúton megvegyem a márkás ablaktörlőt. De az biztos, ablaktörlő-kérdésben próbáltam már pár megoldást, és kocsimosáskor a lapátokat is le szoktam törölni, sőt, időnként csak a gumilapot is átdörzsölöm egy ronggyal. Az ablaktörlő barát, az ablaktörlő jó, mert segít tisztán látni – az meg fontos.
Az ötlet nem saját, és azt hiszem, az a taxis, aki egyszer elhozott a reptérről, kimaxolta a témát, mármint a csomagtartó kivilágításáét. Az illető ugyanis a konyhapult-világításnak szánt ledszalaggal rakta körbe a csomagtartót, és ez este tényleg impresszív végeredményt ad. Én nem akartam ennyire messzire menni. Gondoltam, beteszek a hagyományos izzó helyére egy ledet - mondjuk egy métert sem tettem érte pluszban, egyszer a szupermarketben felfedeztem egy kis ledboltot, lecsaptam a cuccra, mint gyöngytyúk a tudják mire.
Marha nehéz fényképen visszaadni, mennyire gyenge volt a világítás a csomagtartóban, és este tényleg nem lehetett megtalálni semmit benne. Igaz, a fényképezőgép kicsit rosszabbul adja vissza - hiszen a szem alkalmazkodik a fényviszonyokhoz, én viszont azt akartam érzékeltetni, hogy ténylegesen mekkora a fényerő-változás. Innen indultunk (igen, ez egy csomagtartó):
Másfél millió dollár már 1970-ben sem volt sok pénz egy egész estés, fordulatos akciójelenetekkel teletömött, kiemelkedő színészekkel habzóvá tett mozifilmre, bár a rendezőnek, William Friedkinnek így is éppen csak sikerült megszereznie rá a dellát, mert mire aláírták a szerződést, mindenkit kirúgtak a film támogatói közül. Pár hetet csúszik vele, és soha nem születik meg a darab. Annyira hirtelen kellett megcsinálni a filmet, hogy végül az egészet 1970 december-1971 januárjában forgatták, egy rekord-hideg New York-i télben, ez pedig látszik is a filmen, mert mindenki folyamatosan majd megfagy benne.
Bonyolult, mint az ék, igényes, mint a kaktusz...
Arra kell használni, amire való! Elsősorban terepjáró, és annak kiváló! Be lehet hajszolni különösebb frusztráció nélkül a susnyásba, és ki is jön onnan...
Patrick Snijers neve messze nem fogalom a ralisportban. Néhány belga bajnoki címen túl sok emlékezeteset nem is alkotott, kivéve az 1988-as évet, amikor egy Prodrive-féle E30 M3-mal az európai ralik egyik legnagyobb sztárja volt. A Road& Track túrta most elő egy méltatlanul ismeretlen videóját az 1988-as Manx Rally-ról, ahol Jimmy McRace-t verte el szoros meccsben. E30 M30 + kemény aszfalt =
Januárban kaptunk egy levelet Pétertől, aki Kanadában él, és van egy Audi Q7- ese háromliteres TDI-vel, amelyen úgynevezett csalós szoftver futott. Leveléhez csatolta az e-mailt, amelyben az Audi Canada tájékoztatja ügyfelét az aktuális helyzetről. Itthon akkor még javában ment a nyammogás, mi lesz, hogy lesz, az intenzív ködösítés és időhúzás folytán már mindenkinek a könyökén jött ki az ügy – még azelőtt belefáradtunk, hogy bármilyen konkrétum kiderült volna. Ehhez képest odaát már a kezdet kezdetén szépen letérdeltek az ügyfelek elé, bűnbánóan felfelé sandítva, hogyan járhatnának kedvükben.
Kevés szórakoztatóbb dolog van annál, mint amikor egy tevékenységet egy arra teljesen alkalmatlan eszközzel próbálnak meg csinálni. Ennek kétféle kimenetele lehet: kudarc, vagy egy szórakoztató baromság. Ez csak arról jutott eszembe, hogy kevés terepjárásra alkalmatlanabb jármű létezik a Nissan 350Z-nél, de ezt nem rójuk fel neki, hiszen sportautó, aszfalton kell gyorsnak lennie. Marcus Meyer viszont úgy gondolta, több potenciál van az autóban holmi sima úton száguldásnál, ezért elkezdte terepre átépíteni a Z-jét. Megemelte a futóművet, az autó orrát és alját tisztességes vasakkal burkolta, terepgumikat rakott fel, és a komoly ledes fényszóró, valamint a csörlő sem maradhatott el. Meyer állítása szerint még mindenképp felszerel egy magasított légbeszívót is, hogy ne legyen gond, amikor patakokon gázol át.
Igen, már kicsit én is unom ezt az örökké elővett témát. Igen, a csapból is ez folyik, aztán meg úgyse hiszi el már senki. De ilyen szép filmet nem forgattak még erről a témáról.
Összesen 108 futamon indult a Formula 1-es mezőnyben, nem egyszer jó nevű csapatok színeiben, de mindig rosszkor érkezett. Chris Amon soha nem állhatott a dobogó legfelső fokára, de 11 dobogós helyezése és 5 edzéselsősége jól mutatja, hogy elég tehetséges lett volna akár egy világbajonki címhez is.
Nem tudtam, hogy az átlag bárány nagyjából tizenötezret ér, ha még van rajta tíz hónap műszaki. De ha kitörik a Zsiguli kereke, akkor mennie kell mind a négynek. Sajnos egyik bárány sem lemezlovas, ez biztos értékcsökkentő tényező.
Az viszont talán dobhat rajtuk, hogy túrabárányoknak tűnnek. Képről ugyanis meg nem mondanám, hogy már lefutottak százezer kilométert a rendszerváltás óta, és még mindig boldogan legelnek. Az, hogy a bárányok hallgatnak majd az új tulajra vagy sem, a hirdetésből nem derül ki.
A világ legköltségesebb vadászrepülőjeként emlegetik az F-35 családot, amelynek több régebbi típust kell leváltania az Egyesült Államok haderőnemeinél.
Eddig az árnyékhatalmak meggátolták, hogy neked is legyen valódi, 12 voltos, szivargyújtóról üzemeltethető kompresszorod, de most egy bátor kis cég végre eljuttatja hozzád a kínai technológia csodáját, annyiért, amennyiért egy normális biciklipumpát sem kapsz. Kétezernyolcszáz alatt vettem meg az Auchanban, de valami azt súgta, hogy ne dobjam el a blokkot. Pláne miután rádöbbentem: a gyártó lazán behazudja, hogy ez a kis pokolgép közel 18 bar nyomás előállítására képes. (A boltban csak a PSI-ben kifejezett értéket láttam, és bevallom, nem megy fejben az átváltás.) A használati útmutató már azt javasolja, hogy amikor a manométer 14 bart mutat, mindenképp kapcsoljam ki a kompresszort. Azt, hogy a 10 baros skálán hogyan mutat 14-et, már nem részletezik.
Íme a hányattatásaim a Global Export Import márkájú, 12 voltos kompresszorral, remélem, sok szenvedéstől kímélek meg mindenkit, akihez eljut az infó. Annyit elárulhatok, hogy a videó fénypontja az, amikor megpróbálok felfújni vele egy koktéllufit.
Több mint tízéves reklám, de még mindig lehidalok az eleganciáján. Az akkor új Volkswagen Golf V GTI-t reklámozták vele, nem is akárhogy: Gene Kelly híres, esőben táncolós jelenetét pörgették fel újrakevert zenével és modern tánccal. A ma már 64 éves filmrészlet átirata elképesztően jól sikerült, hibátlanul ötvözi a retrót a modernnel. A szlogen az igazi pont az i-n: „The original, updated”, azaz „Az eredeti, felújítva”. Perfekt.
Egy tucat belső-amerikai roncsderbi teljesen átlagos, nekiszaladós borultatásának indult, aztán olyat látott a Heber City-i derbi közönsége, amit még ebben a szakágban se szokás. Bár a nézők felé repülő fémrúd látványa alapján nem sok fantázia kell egy tömegmészárláshoz, meglepően szerencsés véget ért a történet.
Lejtős kerted van? Nem tudsz mit kezdeni vele, mert mindig elgurul a borsó meg a dinnye? Rendezz üveggolyó versenyt. Izgalom. Feszültség. Váratlan fordulatok.
Mindig nagyon érdekes látni, mennyit változik egy város, ahogy telnek az évek. Ez a videó szemléletesen mutatja be, hogy Los Angelesben mennyi minden változott az elmúlt hetven évben. Nem maradt sok minden, amit nem ért utol a fejlődés, az biztos. Valahogy mégis nyugisabbnak és stílusosabbnak tűnik L.A. a régi felvételen.
Tanár úr kérem, az úgy volt hogy... kezdhetném a magyarázkodást, de hosszú lenne. Röf kommentelőnk korábban elhelyezett átka utolért, a Bianchi szétment az út elején, de azért elég messze hazulról, hogy már eléggé fájjon. Baross tér, nem megy tovább, hallottuk a Beag járműipari hangszórókból a vezető baritonját, majd hívtuk Wolf urat, a megoldóembert.
Ha bejönnek a szerkesztetlen, fémes zajos haditechnika-videók, ez tetszeni fog. A military-fanok egyik legkedvencebb bázisa, az AiirSource Military YouTube-csatornája töltött fel egy videót, amin nyolc Humvee pottyan az észak-carolinai Fort Bragg porába. 0:50-nél indul az érdemi műsor.
Az Egyesült Államok mindig meg tud lepni. Elképesztően kreatív állatságokat tudnak kitalálni saját szórakoztatásukra. Valamiért vonzódnak a romboláshoz is, ezért ez a szórakozás a legtöbb esetben durva pusztítással jár. Úgy tűnik, a Maine állami Beech Ridge-ben megunták a klasszikus gyorsulási versenyeket és roncsderbiket, ezért összekombózták a kettőt. Az igazi hab a tortán az, hogy gyorsulási roncsderbit hátramenetben játsszák, hogy véletlenül se vonják ki az ütközés lehetőségét az egyenletből. A legkülönbözőbb lefingott autók rükverc-csatáját kísérhetjük figyelemmel. A végeredmény költséghatékony, teljesen értelmetlen és baromi szórakoztató.
Most találtam ezt a videót, igaz, nem személyautó-motor, hanem a BMW S1000RR motorjának szelepei láthatók rajta. Belülről. Értelemszerűen a motor nem üzemel, gondolom megtekerték a vezérműtengelyeket. Nem is picit, annyira, amennyire 14 ezres főtengely-fordulatnál pörögnek. Vagyis maga a vezérműtengelyek percenként hétezret forgott, és másodpercenként 116-szor nyitották-zárták a szelepeket. Ezt a kamera már szemmel láthatóan nem tudta követni, egy idő után már az sem látszik, hogy a szelepek egyáltalán kinyílnak. Mégis döbbenetes a látvány, és jól megfigyelhető, hogy nagy fordulaton a szelepek elkezdenek forogni.
Így szellőztess!
Nem mindenki szeret májustól szeptemberig felhúzott ablakú, zúgó klímájú autóban ülni. Nincs kifogásom a légkondi ellen, sőt, de ha csak tehetem, az ablakok lehúzásával teszem az utasteret elviselhetőbbé. Városban még nagy kánikulában, még olyankor is, mikor megy a klíma, beengedem a menetszelet a kocsiba, mert így nem kapok hősokkot, mikor kiszállok.
Klasszikus autóimádó vagyok, mint itt a legtöbben, amióta beszélni tudok, valamilyen autós témáról teszem a legszívesebben. Már hat évesen se lehetett kirángatni a pedálos Moszkvicsból. A verstanulás sose ment olyan jól, viszont azt, hogy hány vezérműtengely van egy motorban, még akkor is megjegyzem, ha csak fél füllel hallom, ezért kézenfekvőnek tűnt jelentkezni a Totalcarhoz, ahol az lehet a munkám, amit egyébként is csinálnék: autókról beszélek, csak itt leginkább írásban. Az elhatározás megszületése után Perkó Rudolf közbenjárása által kerültem ide, mint gyakornok.
A Big wind nem ismeretlen a gépszerető közösség számára, nemrég mi is írtunk róla, de most előkerült egy videó, amin működés közben látni a szörnyet. Mert bár elcsépelt dolog így hivatkozni egy gépre, de ha valami, akkor a Big wind megérdemli: egy T34/85-ös tank alsó részére került fel két darab Mig-21-es sugárhajtómű. Már ez is úgy hangzik, mintha Darth Vader az Alien királynő hátán lovagolna kivont fénykarddal. Pusztító, na.
Pedig a cél nem kisbolygók arrébb lökése és nem is hangsebességgel haladó lánctalpas létrehozása volt, hanem az, hogy tüzeket oltsanak. Fújtak már el gyertyát? Itt ugyanazt az effektust használták ki, csak kicsit nagyobb méretben. Képzeljenek el 6-700 gyertyát, amelyek 150 méter magas lánggal égnek, közel 2000 fokon.
Szaddám Huszein a felperzselt föld taktikáját követte, amikor 1991 januárjában kivonult a koalíciós erők által megszállt területekről, és csapatai az összes útjukba kerülő olajkutat felgyújtották. Napi 17 millió liternyi olaj égett el, miközben 3400 tonna korom került a levegőbe, és az oltás idegborzolóan lassan haladt: mindössze napi két-három kutat sikerült eloltani. Az akkori becslések szerint 2-5 évbe telt volna, mire minddel végeznek, ennyi idő alatt viszont annyi szemcse került volna a levegőbe, hogy egyes területeken akár 10 fokkal is csökkenhetett volna az átlagos hőmérséklet. Pont ugyanaz a hatás lett volna, mint a nukleáris télnél.
Ekkor jött képbe a Big Wind, amely koncepciója hidegháború szellemi terméke - a Szovjetunióban már a hatvanas években is létezett hasonló- , és arra szánták, hogy egy esetleges nukleáris csapás esetén el lehessen takarítani a radioaktív törmeléket. A gépet itthon építették az MB Drilling - a Kőolajkutató Vállalat jogutódja - megrendelésére. Súlya 45 tonna, percenként 6000 liter vizet tudott a lángcsóvába porlasztani, és napi tíz kút eloltása sem okozott neki gondot. Minden alkalommal majd’ 60 méterre közelítették meg az égő fáklyát, majd felpörgették a hajtóműveket, és az 1200 km/órás sugarat a lángokra irányították. Az oltás sebessége nyilván a kitörés méretétől is függött, de az biztos, hogy ha mozgóképben kéne analógiát találni az apokalipszisre, az így nézne ki. Őrült körülmények közé őrült gép kellett, és a Big Wind pont ilyen volt.
Szeretünk szerelni, szeretünk gyorsan menni és azt hiszem, ez olvasóink nagy részére is igaz. Az ötlet még Afrikából jött, az ottaniak talán Új-Zélandról vették, de nem is számít, a lényeg, hogy a drifttrike őrületes buli, és minél többen csinálják, annál jobb. Van motorizált változat, ki benzinnel, ki villannyal oldja meg, de az igazi bugi egy meredek, szűk utcán indul. Csak sisakot vigyenek, az kelleni fog.