Szürreális felvétel készült a szuperképességről, amiben a Tesla ma még messze a nagy gyártók előtt jár. Ez a távolról, netes hálózaton keresztül végezhető szoftverfrissítés, ami nem csak a tulajok garázsában álló Teslákkal esik meg, de a még otthontalan autókkal is, akár egy halomban, egy gyártelepen. Egy ilyet látni itt éppen.
Rügen valahogy nem érett olyan erős turisztikai célponttá, hogy bárki együtt emlegetné a francia riviérával vagy Spanyolország tengerpartjaival, pedig a Németország északi részén, a Balti-tengeren fekvő sziget bőven tartogat természeti és történelmi látványosságokat.
Főleg Renault vonalon mozogtunk, aztán a párom felvetette, hogy akár Picassót is nézhetnénk, de az még a keret felett volt kicsit... abban a pillanatban bejött egy váratlan munkahelyi pénzjutalom, amivel már pont a ráncfelvarrottak között tudtunk válogatni. A gázolajosokat párom egyből kiszanálta a beltéri szaguk (!) miatt, egy 90 lovast indíttatunk csak be a neten kiszemelt 9-ből.
Lendvai Zsoltinak ennyire tetszett a Pikacsu
Olvasd el a kiválasztott típusról írt ítéleteket és vásárlás előtt használd a Totálkár kártörténeti lekérdezőt, hogy minél kevesebb meglepetés érjen!
Abban a jövőben élek, amiről azt mondták, hogy olyan lesz, amilyen nem lett. Ez egy fura helyzet, Asimov is írt sok mindent, de az nagyon más, amikor az autógyártók ígérnek valamit. Hozzáteszem, ezeknek az ígéreteknek az alapja teljesen más. Hogy miért? Mert a gyártó cégek nem kutatóintézetek, futurológusok, de még csak nem is politikusok, hanem profitorientált cégek. Ők pedig a szabályzásból értenek, de ha nem tudják mi lesz, akkor nem tudják azt sem, mit kellene fejleszteni.
Ugyanakkor időnként elő kell állni kutatási programokkal, ha másért nem, hogy a sajtó elhiggye, hogy a téma érdekli őket, miközben pedig szép csöndben elpattintják a benzines V8-as biturbó terepjárókat a szalonban. Ez persze leegyszerűsítése a témának, de gyakorlatilag tükrözi a valóságot. Egy biztos, kis stábok mindig dolgoztak és dolgoznak érdekes megoldásokon, még akkor is, ha utána nem lesz az egészből semmi.
Ugyanakkor ezek a kutatások rohadt érdekesek műszaki szempontból, nagyon jó dolog, amikor a megvalósulástól még nagyon messze lévő dolgokat kipróbálhat az ember. Számomra az egész autós újságírósdinak ez a legérdekesebb része.
A Citroënnél nagy jövőt láttak a Wankel-motorokban, ezért 1967-ben a francia cég az NSU-val közös vállalatot alapított, amely a Comotor nevet kapta. A franciák rengeteg időt és pénzt beleöltek a Wankel-motorok fejlesztésébe, ahogy az ilyen motorral szerelt Citroën M35 kupé is számolatlanul nyelte a munkaórát és a pénzt. Azonban hiába próbáltak meg mindent a francia mérnökök, a rengeteg műszaki problémát nem tudták elhárítani a motorok fejlesztése során. Főként a hatalmas fogyasztás jelentette a problémát, pont akkor, amikor a világ épp egy olajválság kellős közepén volt.
A T-modellt senkinek nem kell bemutatni, hisz a világ kilencedik legnagyobb példányszámban gyártott autója, ám a téli köntösös verziója így is elég ritka. Az autót Virgil D. White tervezte, aki eredetileg a New Hampshire-i Ossipee-ben volt hivatalos Ford-kereskedő. Nem csak adta-vette, szervizelte is a Fordokat, ezzel a gyakorlati tudással építette meg a Snowmobile átalakító-készletet, amelynek védjegyét 1913-ban be is jegyeztette. A készletet 400 dollárért, a készre szerelt autót 750 dollárért árulta, leggyakrabban orvosok és vidéki postások vásárolták az autót.
Bár az előzményeket nem mutatják, úgy tűnik, a Los Angeles-i éjszakában egy Dodge-tulajdonos büszkesége nem tűrte, hogy holmi zseb-Tesla megelőzze az autópályán. A fekete Challengerrel még sikerült jobbról előzve kikerülni egy útban lévő Chevrolet Tahoe-t, de a következő autót már nem: a pillanatnyi tétovázás miatt bőven elkésett a sávváltással, így tulajdonképpen fékezés nélkül rohant bele az előtte haladóba.
A Type-R felirat egyet jelent a sportos csúcs Hondákkal. Most abban a szerencsében volt részünk, hogy a kezünkbe került három, a legendát elindító Integra Type-R, egy Ciciv Type-R White Edition, az utolsó szívó motoros, és egy aktuális Civic Type-R, ami már a második a turbó motoros Type-R modellek között. Kíváncsiak voltunk, hogyan és miben változtak az autók az idő előrehaladtával.
Ki emlékszik azokra a régi csecsemőfigurákra, amiken bekékült a pelenka, ha betették őket a hűtőbe? Magic Baby volt a nevük, ha minden igaz. És a szívószálra, ami a meleg kakaó/tea/bor hatására váltott színt? Gyakorlatilag ugyanezt csinálták meg a DipYourCar Youtube-csatornáján, csak gyerekjátékok helyett egy egész Audit használtak.
Ez a fotó 1989. március 26-án készült Rio de Janeiróban, amikor Nigel Mansell megnyerte a Ferrarival a Brazil Nagydíjat. Aki középen, két kezével integetve ünnepel, Cesare Fiorio.
Van róla egy saját képem is, ezt 2021. január 27-én készítettem, amikor egyébként Yamaha sajtóúton voltam Olaszországban, és megálltunk harapni valamit.
Szinte semmit, ahogyan azt várnád, de mégis jó, hogy erről született egy felvétel. Egy buszmegállóból vették fel ezt az elsuhanást, ami a napokban rohant végig az autós oldalakon. Állítólag 373 km/h-val ment el a Chiron felvételen, ami szinte biztosan túlzás, de nem kizárt, hogy a 300 tényleg megvolt neki.
Feltűnt már, hogy az esti órákban mennyi ember ücsörög a leparkolt autójában? Sok. Az utastérben csak a telefonok fénye és a sofőr sötét sziluettje látszik: miért nem megy haza? Nem éhes? Nem fáj a háta? A japánok ugyanezt csinálják, csak róluk lehet is tudni, miért - remélem, nem feléjük haladunk, mert akkor nagy a baj.
A Lloyds Auctioneers and Valuers kínálatából kelt el az ausztrál autóipari történelem egy jelentős darabja: az utolsó, Ausztráliában legyártott autó, amivel megszűnt az ország évszázados személyautó-gyártása. A leírásban kiemelik: “az utolsó összerakott kocsitest; az utolsó felütött alvázszám; az utolsó lefestett kocsitest. A legeslegutolsó!” Hogy mekkora eszmei értéket képvisel az autó - egy 2017-es Holden Commodore VF Series II SSV Redline -, az is jelzi, hogy a licitálók előszűrésen estek át.
Sok válogatás szerint a bolygó egyik legszebb autóútja a kaliforniai 1-es út, ami 1050 kilométeren át követi az állam óceánpartját, a táv javán közvetlen közelről, azaz minimum látótávolságra kígyózik a Csendes-óceán mellett. Nagyjából így:
Öt éve már végigszaladt a neten pár kép a Forma-1-ben rövid és sikertelen pályafutást megélt Caterham F1 Team 2015 óta elhagyottan álló egykori bázisáról, a Leafield Technical Centre-ről. Most a Formula.hu túrt ki egy frissebb, alapos körbejárós videót, amiben egy brit srác járja végig a csapat néhai központját, ahol egy kevés tárgyi emléket még mindig találni a kipucolt, és jó eséllyel többszörösen kifosztott telephelyen.
Egy fiatal koreai srác rajzolt egy 3 dimenziós Porsche Taycant. A munkát papíron, az alaprajzokkal kezdte, majd az elkészült rácspaneleket összeillesztve megkapta az autó tulajdonképpeni vázát. A favágó meló ez után kezdődött, az üres teret fel kellett töltenie olvadt műanyagcsíkokkal ügyelve arra, hogy tényleg tömör lemezeket kapjon.
Az előző tulajdonos nem értett az autóhoz, és nem is figyelt nagyon rá, nem hiszem, hogy idő előtt megvoltak a szervizek, de ezt is tolerálta a technika. Én 10 ezrenként cseréltem olajat és szűrőket.
Sajnos a motor hátulja igencsak a tűzfal árnyékban van, azt a részt szerelni úgy, hogy a motor a helyén van, nagyjából lehetetlen. Itt van a turbó és az EGR is... De eddig nem volt velük probléma.
Nálunk is járt sokat futott 307-es
Olvasd el a kiválasztott típusról írt ítéleteket és vásárlás előtt használd a Totálkár kártörténeti lekérdezőt, hogy minél kevesebb meglepetés érjen!
Állítólag segíti a környezetvédelmet és az energia-stratégiát, hogy a benzinbe etanolt kevernek. Amennyit én ehhez értek, az is lehet, hogy tényleg, legalábbis erre utal, hogy nem csak Európában szokás. Amíg az üzemanyagot rendszeresen mozgássá, zajjá és hővé alakítjuk, addig nincs is baj belőle, a kocsik többsége simán elviseli az E10-et akár. Ám ezekkel a pancsokkal hatványozottan igaz a régi szabály, hogy a huzamosabb ideig helyben ácsorgás pusztítja a gépet, legyen szó motoros kaszáról, láncfűrészről, vagy éppen autóról.
Biztos sokan láttátok már a következő videót - már majd' két éves - , de megmentjük azokat, akiknek eddig kimaradt. Strauss Frühlingsstimmen keringőjére, stop motion-ben épül újjá egy VAZ-2106-os lelke, kár lenne szavakkal elrontani:
A nyolcvanas évek hajrájában sok irányban próbált terjeszkedni a Mazda: a legendákban élő Amatival a Lexus és Mercedes ellen mentek volna, az Autozamot a kisautók és keicarok piacára szánták, a Wankel-motorokkal pedig a versenypályákat próbálták bevenni - a 787B esetében sikerrel. Szerencsére az ilyen, komoly projektek mellett a hülyeségre is jutott pénz és energia: a '91-es Fantasyardon mutatták be a Mazda Bőröndautót.
Ha az alacsony fogyasztásról esik szó – márpedig most sok szó esik róla, például a névleg két-három litert fogyasztó, 400+ lóerős hibrid óriás-terepjárók kapcsán – mindig ennek a két autónak a képe ugrik be. Gyerekkori, kicsit már kopottas emlék, alighanem egy Autó-Motorban láttam ezeket, még fekete-fehér fotókkal: a Citroën és a Renault kísérleti modelljei, három liter körüli fogyasztással.
Nem szorul különösebb magyarázatra, bár nincsenek is nagyon szavak erre a kilenc másodperces videóra, amit Amerikában, Texas állam egyik Walmartjának parkolójában rögzítettek. Mindenesetre maradjunk annyiban, hogy kupéval se most, se soha nem lesz jó ötlet teher szállítani, még ha nagyon szeretnénk sem.
A defektmentesítő szett is olyan, mint a pótkerék. Tudjuk, hogy az autóban van, de alig pár ember használta, a többiek általában még csak nem is gondoltak rá, hogyan kellene használni. Tudják mitől defekttűrő egy gumi? Hallottak már arról, hogy egy gumi kijavítja magát? Tartsanak velem, a következő videóban erről lesz szó.
A sarkvidékek tudvalevőleg nem emberektől és autóktól hemzsegő helyek, néhány, pufi-kerekű Land Cruiseren és Land Roveren kívül nem is nagyon tudunk elképzelni személyautót. Próbálkozások persze voltak: a Volkswagen küldött néhány Bogarat, a Top Gear is csinált egy toyotás különkiadást, és a Hyundai Santa Fe is egy PR-produkció keretében szelte át az Antarktiszt első autóként. Mégis, a havon és jégen azért csak a lánctalp az észszerű választás.
Amíg itt körberajongtuk a Singer jó érzékkel megépített, gyönyörűen mozgó 964-esét, Ukrajnában egy másik farmotorosból készült egész más szinten megépített, de hasonlóan őrült terepszaggató. Egy kibelezett Zaporozsecet pakoltak fel UAZ-alkatrészekkel, abból lett ez a fura hibrid.