Szép álom,de más valóság,ha 10 évesnél öregebbel kacérkodol
Egyes alkatrészek viszont szerintem egyszerűen tervezési hibásak benne. A pollenszűrő cseréje miatt a fél autót szét kell szedni.
Megy le a nap, egyre szebbek a fények, talán a tömeg is kisebb, ráadásul ilyenkor mutatnak igazán az autók. Ez a Concours legjobb része: reggel hétkor láttam az autókat kirajzani a garázsból, most pedig, a sokadik körben van idő kicsit mélázni, befogadni a formát, meg úgy általában kiszúrni az érdekes részleteket. Itt van például a Hoffmann&Novague R200-as. Ez egy tiszteletadás a Skoda 130 RS-nek, és hátulról, valamint profilból nagyon rendben van, de elölről nekem nem áll össze. Igazából kiadja a régit, de nagyon szájbarágósan, egészen kicsi kéne, hogy ne csak emlékeztessen a 130 RS-re, de szép is legyen.
Stephen Kingnek van egy fia, Joe Hillnek hívják, szintén író, és meglepő módon horror, fantasy témában ír. Nem olyan rég olvastam az egyik könyvét, melynek címe NOS4A2. A cím egy rendszámra utal, Nosferatu a jelentése, és egy 1938-as Rolls-Royce Wraith orrán lóg. Igen, kicsit egybevág a Christine-nel, itt is egy démon használja az autót, de a lényeg, hogy a könyvben hangsúlyozzák, mennyire nyomasztó egy dög a Rolls. Most egy darabig ácsorogtam egy ilyen előtt Balatonfüreden, és tényleg az. Nagyon.
Hároméves forma kölyök az apja nyakából néz egy kicsi, piros, viharvert sportkocsit. Mutogat, nézd, apu nézd, milyen óra van benne, nézd a váltót, hogy lehet ezzel váltani, vajon kényelmes az ülés? - Az autó egy Bugatti Type 40-es, a srác pedig egy életre elveszett, hiszen a Bugatti beránt és nem enged.
Van abban valami frusztráló, amikor az ember leparkolná szerencsétlen huszonéves japán kisautóját a mélygarázsban, de jobbról egy Rolls-Royce miatt nem fér el, balról pedig egy Bugatti van útban. Mindegy, nagy nehezen végül beférek egy BMW mellé, aztán irány a felhajtó, ahol már egy Fiat 124 Abarthot hergelnek, rögtön utána egy Rolls-Royce Silver Cloud II siklott fel az emelkedőn, de úgy, hogy egy Prius ahhoz képest hangos. Elfogyott a tömeg, aztán azt csináltam, amit az egyetem alatt mindig: stoppoltam, csak most egy közel 80 éves autó vett fel.
Ma egész nap élőben adjuk a Concours d'Elegance-ot.
Én még most sem hiszem el
Még szerencse, hogy a Rézmányi emlékeztetett rá. Napra pontosan öt éve volt, hogy beengedtek minket a Jay Leno's Garage-ba. Pontosabban, a garázsba pár nappal hamarabb is bejutottunk, de a farmeringes showman 2012. május 4-én hallgatott velünk Égésteret.
Visszanézve a fotókat és a remegő kézzel felvett videót, megint elkezdtem izgulni, mint egy gyerek. Az amerikai túra csúcspontja volt ez a nap – pedig az az egész, úgy ahogy volt, hibátlan trip volt, na. Óriási szerencse, hogy pont akkor kellett egy kiállításon részt vennünk, és pont Rézmányi volt a társam a kaliforniai autós élet felületének megkarcolásában.
Mert ő abban a pillanatban, hogy kiderült, megyünk, ráugrott a témára, felkapta a telefont, és mint szájzáras pitbull, addig nem eresztette el, míg egy „talán” el nem hangzott. Onnantól pedig mint rendes magyar – akiket ugye Hollywoodban úgy ismernek, hogy kidobod az ajtón, visszajön az ablakon, és a forgóajtón is előbb lép ki, pedig mögötted volt még az utcán –, levakarhatatlanul azon volt, hogy minimum a garázst megnézhessük. Persze közben a fő célt sem tévesztette szem elől: találkozni szeretnénk Lenóval, és kérdezni. De leginkább hallgatni.
A lényeg továbbra is változatlan: tölts el egy délutánt jó fej emberek közt, kötetlen formában. Nem számít, milyen autóval jössz, márkafüggetlenül garantált a jó hangulat. Akinek ez önmagában nem lenne elég vonzó, azt a fogadóépületben várja a Totalcar Mesterkurzus második felvonása. Ezúttal kedvenc autódiagnosztánk tart előadást arról, arról, hogyan tesszük tönkre az autónkat és mondja el, miként előzhetnénk meg a katasztrófát. Beszélgetőpartnere Göbölyös Zsolt lesz, aki nemcsak lelkes hobbiautósként, de a gyártók és márkaszervizek nézőpontjából is jól ismeri a kegyetlen szervizszámlák, a várható élettartam világát, vagy éppen azt, hogy mi áll ezek hátterében.
A fekete-fehér börleszk részben attól volt vicces, hogy a szereplők szembe fordultak a józan ésszel és a természeti törvényekkel, amitől mókásan pórul jártak. De minden pofon, seggre esés és banánhéjon végrehajtott spárga mögött ott volt tízezer óra akrobatikus, halálosan kemény gyakorlás, meg egy kis született zsenialitás. Pont, mint ebben a videóban. Tessék, tekintsd meg, aztán növessz magadnak új állat.
Like a boss.....
Közzétette: DWL Jamaica Photo's and Jokes – 2017. április 23.
Ez az átlag hétköznap aggódással telik, ahogy euronormák, közteres kamerák és NKH-s mobil vizsgaállomások viharfelhőit fújja össze a szél. A céges parkolóban az eltűnő Nap utolsó sugarai félgőzzel csillannak meg az össze-vissza sizingolt, egyenplatformolt gombócautók vízbázisú fényezésén, miközben egy megcsömörlött marketinges próbál szlogent gyártani. Mégis mit találhatna ki, hogy vágyat keltsen legújabb autójuk a mobiltelefonjukkal összegyógyult vásárlókban. Megvan! Elmegy aszfalton, földúton, Androidon, iOS-en! Az oprendszer, az az igazi selling point! Ez egy ilyen hétköznap, a szó leghétköznapibb értelmében, hisz szinte az összes többi nap is ilyen...de csak szinte!
Gyere konspirálni!
Szóval az a lényeg, hogy pénteken délután kettőkor olyan lesz, ami még sosem volt. Kedves olvasók, megnézhetitek, beleülhettek, az igazán szerencsések még talán ki is próbálhatják a ... Na, sajnos most nem mondhatom meg, hogy mit is, mert még titok. Ráadásul nem is olyan egyszerű a kiválasztottak közé kerülni. Mert most feltételeink vannak.
Nagyrészt a Mercedesnek köszönhető, hogy a háború utáni első Audi megszülethetett. A tervek egy részét ráadásul egy olcsó Mercedeshez készítették, amely végül meg sem valósult.
Húsvét hétvégéjén rántottam le a leplet a beszélő kínai tolatóradarról, akinek nem lett volna meg a videó, íme. A videó végén egy felajánlás volt, hogy az önként jelentkezők között kisorsolom a berendezést, amennyiben vállalják, hogy beépítik a cuccot az autójukba. A hír az, hogy megvolt a sorsolás.
Tökmagok a Parádén
Zsibbadtak kóvályogtam a sorok között, az agyam kezdett lefüstölni. Mikor már azt hittem, hogy hurrá, körbeértem, mindent láttam, amit kellett, rá kellett döbbennem, hogy új területet nyitottak meg a tömeg előtt, és majdnem annyi van hátra, mint amennyi autó mellett már elcsoszogtam.
Épp egy olyan területen bóklásztam, ahol nagy volt a szociautó-sűrűség, mikor valahonnan a térdem magasságából két cérnahangot hallottam: - Ű, mennyi Trabant! - Jaja, azok meg ott Ladák. - Ezek meg Wartburgok.
Ez itt egy kulcscsomó fotója az internet mélyéről. Egy ehhez hasonlót találtunk tegnap a Parkoló Parádén, amit jogos gazdája átveheti tőlünk a szerkesztőségben. Ja, és ha esetleg valaki más is talált volna kulcsot, sapkát, tanksapkát, bármit, aminek nem találta gazdáját, a poszt alatt jelezheti. Köszi!
Ja és a motor a csúcs szuper 10 éve gyártott csoda, 59 ezer km-t bírt, meghalt. Pedig úgy vigyáztam rá mint a hímes tojásra minden olajcsere idelőtt akár többször mint kellene csak 100-as tankoltam aztán egy tempós német út után azt mondták túl lett terhelve??!?!?!
Ki a fene az a Tadzsima Nobuhiro? A nevét talán soha nem fogják Loebével, Schumacherével vagy éppen Walter Röhrlével együtt emlegetni, mégsem vitathatjuk el tőle: egy nagyon szűk elit tagja. Aki követi a Pikes Peak-i hegyi felfutó történéseit, annak mondjuk nem kell bemutatni, kilencszer nyerte meg az ikonikus verseny Unlimited kategóriáját. Mind a kilencszer Suzukival. Az autók tervezéséből és építéséből is kivette a részét, majd a márka sportigazgatója lett.
Szűkre vettük a határidőt, így az AMTS-es roham után a Parkoló Parádén 99 lájk elég volt #pp14-hashtag mögé hirdetett Instagram-versenyen a győzelemhez. A BMW-s szekció rendezte magát tökéletes tarkába, Gábor pedig jó érzékkel látta meg a full house-ban a virulens tartalmat.
Az év legszürreálisabb kamionos videóját sikerült összehozni Kaliforniában. Az élet megírta a Monty Python autópályás rövidfilmjét, benne két szuper karakterrel: a répaszállító kamionnal és egy pióca Nissan Maximával.
Egyáltalán nem volt tervben az autóvásárlás, nem is szoktam hirdetéseket böngészni. A telefont csak azért kapcsoltam be, hogy megnézzem, létezik-e egyáltalán olyan autó, ami a nővérem elvárásainak megfelel. Egy perc után telefonáltam, egyből meg is vettük. Nem a nővéremnek, magunknak.
Történelmet csinálunk
El akarod adni a parádés kocsidat? Hozzad ki szombaton, de előtte töltsed le ezt az adatlapot, írjad bele a tudnivalókat és nyomtassad ki, hogy mindenki egy pillantás alatt megtudja a legfontosabb adatokat a kocsidról. A Parádé Piacon nincs megkötés, jöhet az ültetett kettes Golf, a rat-Swift, a cafe racer-Kawasaki, de a patent veteránodat is hozhatod – pont, mintha csak parádézni jönnél, csak itt az eladó járművek közt lesz a géped.
De nem csak az történelmi esemény, hogy most először konkrét piacot is csinálunk az eladó járműveknek. Hanem azért is különleges ez az alkalom, mert három évtizede nem volt a Dobi István úton használtautó-piac. Persze most se lesz, hiszen már Albertirsai útnak hívják, meg aztán nem is lesz ez akkora piac, mint amikor a főváros és vonzáskörzetének összes valamirevaló eladó használtautóját ide hozták ki a magán eladók és nepperek. Akkoriban még nem voltak használtautó-telepek, egyedül a Merkur kereskedhetett hivatalosan használt gépkocsikkal.
A szerkesztőség Sierra-ügyi felelőseként nem tehettem meg, hogy ne emeljem mutatóujjamat az égbe: nem úgy van az. Eleve, 1987 és 2017 közt csak 30 év telt el. De ez a kisebbik gond, ha minden rosszul végzett kivonás után fenéken billentettek volna, már rég a Marson járnék, a sok seggberúgás erejével leküzdhettem volna nem csak a Föld tömegvonzását, de a bolygók közti távolságot is. Meg aztán azóta javították a közleményben a negyvenet harmincra. Hanemhogy. A Sierrát nem 1987-ben dobták piacra, hanem 1982-ben. Itt minden le van írva, még korábban összeszedtem az összes Sierra-ügyi fontos adatot.
Nyugalom, a Parkoló Parádé nem veszti el kötetlen jellegét, de aki letérne kicsit a placc autókból épített ösvényeiről, azt várja kopasz nepperünk 16:00-kor induló Hogyan vesz autót a Becsületesnepper, és hogyan adja el? beszédes című előadása a bejárattal szembeni fogadóépületben. Formátumszülő előadás lesz, a Totalcar Mesterkurzus első állomása - innentől minden Parádén készülünk valami hasznos okítással a parkoló népének.
Ritkán oszt meg az ember olyan lelki békével gyári promóvideót, mint teszem most én a Dodge Demon felszopójával. Ha a bemutatása óta eltelt hat nap nem volt elég, a statikus képek, a nyers adattábla nem győzött meg a Demon létjogosultságáról, tegyél még egy próbát. Tessék, így adja el neked a termékkínálat legmesszebbre nyúló vadhajtását Tim Kuniskis, az FCA-csoport feje. Ugyanitt pár képkocka gyorsulás.
Dacia WRC - mindig így mutattam be
Volt egy UAZ-om, de azt tartson az, akinek sejk vagy kalifa a keresztapja, gázzal se bírtam, nemhogy benzinnel, a rusztikus kényelemről nem is beszélve, elég volt nekem munkaidőben. A Niva nekem valahogy nem jön be, nyugatira meg nincs pénz, maradt az ARO.
Amikor visszaértünk arról az első, autózásnak (még ha rövid is, de az volt) mondható próbaútról, a megjött csodaménesre fittyet hányó, és megint inkább az aljnövényzetben gyönyörködő hitvesem letépett egy darabot a málló barna szövetből, mely az átmeneti fenéktámasztást képviselő állólámpás-Mercedes hátsó üléspadot borította. A darabkát pedig az orrom alá dugta. „Ezt láttad? Élő molylárvák...” - tájékoztatott, még csak különösebb felindulást se hallottam a hangját. Már szokjuk a dögök jelenlétét. Bassza meg! Tényleg... - foglaltam össze némiképp alpáribban a helyzetet, s tudtam, hosszú és undorító munka vár megint rám.
