Az idő neked dolgozik

2008.08.01. 08:51
Vagy százszor hallottam már ezt: "nekem is volt olyan autóm nyolcvanhétben, gyönyörű, tűzpiros, mégis alig tudtam eladni bagóért. Erre most milliókat ér". Késő bánat ebgondolat, nézzünk inkább a jövőbe. Milyen kocsit tegyünk el, hogy meggazdagodjunk?

A miénknél kicsit gördülékenyebb gazdaságokban befektetők ezrei kezelnek autókat műtárgyként – megveszik, raktárban pihentetik, esetleg néhány showra elviszik, majd pár évvel később, amikor az értéke épp fent van, eladják jó haszonnal. Ha az ember belegondol, hogy a rendszerváltás után vagy tíz évig a Zsiguli félredobott szemétnek számított, olyannak, amiket lakótelepi suhancok rommá berheltek a parkolókban, ma meg egy szép, eredetiben megmaradt példányért simán el lehet kérni (és olykor kapni is) félmillió forintot, mindjárt máshogy látjuk a helyzetet. Hej, ha megvettük volna a szomszéd papa 2101-esét 1998-ban a szörnyűnek tartott százezer forintért, ma négyszázezerrel gazdagabbak lennénk! – gondolhatjuk ilyenkor.

Szívünk piros-fehér-zöld csücske, a Pannónia motorkerékpár ára még durvább íven száguld. Alig hat-hét éve egész jó Pancsit lehetett kapni hatvan-hetvenezer forintért. Az "egy kis polír, két új dob, és kiállítási darab lesz"-stílusúakat. Most ugyanez kettőötvenet ér, ha nem többet. És egyébként sincs a piacon ilyen. Elég lett volna egy tucat T5-ös Pannóniába egy közepes használt autó árát beletenni, kicsit várni, és most vehetnénk az új, klímás Corollát. Ne keseregjünk, inkább nézzük, mit lenne érdemes ma eltenni.

Egyik-másik jármű olykor megjósolhatóan válik oldtimerré – ilyenek a kisszériás sportkocsik, a pályákon jól szereplő, utcai kivitelben is létező versenyautók. Ezek még az oldtimerré válás huszonöt-harmincöt éves pihenője előtt keresett cikkekké válnak. Egy-egy jó példány ára soha nem száll le az átlagember szintjére.

Szinte az összes Ferrari, Lamborghini és Aston Martin, a Pagani Zonda, a Koenigsegg, a Morgan, az Ariel Atom, a Rocket, a Caterham durvább kivitelei, a 911-es Porschék különféle változatai idetartoznak. A másik csoportba sorolhatók a Lancia Delta HF Integrale, a Subaru Impreza WRX és WRC , a Mitsubishi Lancer Evo híresebb szériái, a Walter Röhrl-féle Audi quattro, a Carlos Sainz-féle Toyota Celica Turbo, a Mercedes 190 2.5 16V Evo, az E30-as BMW M3, az Audi RS4. Aki ilyet talál, kevés kilométerrel, átépítetlenül, azonnal vegye meg. Már tízéves távlatban sem jár rosszul.

A wannabe sportkocsik most fillérekért megvehetők – értsd: egy-kétmillió forint között. Az ólomnehéz Mitsubishi 3000GT, a rája Nissan 300ZX, a Fast and Furious sztárja, a Toyota Supra, az orrmotoros Porschék közül a 928, 944 és 968, vagy egy régebbi Corvette C4-es mind előkaparható ennyiért. Igazán értékessé sajnos csak akkor válik egy ilyen, ha eredeti, márpedig efféle autóból ritka, amit nem piszkáltak. És az a duplájába kerül. Tizenöt-húsz éves kivárással ezeknél is sokszoros haszonban reménykedhetünk. Ne adjuk fel hamar!

A Supra-féléknél egy-két millióval, no meg pár évvel feljebb azonban akadnak igazán kemény kocsik is. Pár évesen szinte az összes gyengébb Caterham, a Nissan Skyline GT-R, a Honda NSX, a Lotus Elise, a Dodge Viper, az újabb M-es BMW-k, a 8-as BMW, az AMG-Mercedesek – használtan ezek is becsúsznak a tíz, de néha még két-három misi alá is, kellően jó állapotban, kímélő gondoskodással tartva pedig már nem is nagyon megy lejjebb az értékük. Ha mást nem, bukni ezeken sem fogunk.

Lassabban érnek be, és olykor akár a filléres, kidobandó ócskaságok szintjére is lecsúszhatnak a játék-sportautók. Gondolok minden forró ferdehátúra, középmotoros picire. A kategóriát meghatározó GTI-k helyből idetartoznak: VW Golf I GTI, Peugeot 205 GTI, Fiat Ritmo TC (a 125 TC volt a legkiforrottabb) , öthengeres Bravo HGT, Punto Turbo, Ford Escort RS 2000, Honda CRX, Civic VTi, Type-R, Renault Clio Williams, 16V és RS. Hosszú távon a középmotorosok sem válnak rossz befektetéssé: MG F és TF, Peugeot 205 Turbo 16, Clio V6. Főként utóbbi kettő ér majd brutálisan sokat. De figyelem, a fentiek között ma százból egy, ha eltennivalóan eredeti. És nem hinném, hogy 2028-ban az átépített kocsikra még ráharapnak majd a fiatalságukat, az R&B-t és a százötven forintos benzint sirató nosztalgiázók.

És tíz-tizenöt éven belül azok az autók is elindulnak majd felfelé, amelyeket ma driftversenyeken csapatnak széjjel. E30-as és E36-os BMW, Nissan 200 SX, hátsókerekes Sierra Cosworth, Alfa 75, meg pláne e műfaj királya, a Toyota Corolla GT (AE86) , a "hacsiroku" – próbáljanak csak venni egyet tíz év múlva. Épet, szépet. Zokogni fognak, annyiba kerül. Most még itt vannak, még meg lehet előzni a véres pénzontást.

És mi van a kategóriákba nem illeszthető, vagy most még nagyon új, érdekes, erős kocsikkal? A Volkswagen Polo G40, a Corrado G60, a Golf VR6, a két ikerkarburátoros, ékszermotoros Peugeot 205 Rallye, a Renault Mégane RS, a Ford Focus ST és RS különféle kiviteleivel? A jól felismerhető, átlaggúnyában feszítő, de kisszériás különlegességekre garantáltan lesz vevő egy emberöltő múlva. Keresni ilyeneket nem érdemes, mert alig-alig akad belőlük a hirdetésekben, de ha reggel, a hasznaltauto.hu megnyitása után ráakadnak egyre, ne szalasszák el. Persze csak ha üvölt a befektetni való pénz a fiókban, sír egy üres hely a garázsban.

De nem csak a lóerőkre, hanem idővel az egyedi műszaki tartalomra is szeretettel gondolnak a vevők, ez a szeretet pedig évtizedek aknamunkájával könnyen nosztalgiává alakul. Milyen jól lehet majd dicsekedni majd valami hidropneumatikus Citroennel a cyber-sörözőben, 2050-ben – a GS, CX, BX, Xantia tartozik ebbe a körbe. De ha ilyet vesznek, kizárólag nagyon keveset futott, rendkívül szép állapotú, minél jobban működőt kell, mert efféle kocsi felújítgatásába kezdeni pénzkidobás. És ott a Subaru SVX, a 4WD 4WS Honda Prelude (összkerék-hajtás, összkerék-kormányzás), a legnagyobb szériában gyártott Wankel-motoros autó, a Mazda RX-7, a SUV-kategóriát elindító, első (szigorúan a háromajtós!) Toyota RAV4, a műfajt tökélyre vivő első Nissan X-Trail. Ezekre meglesz később a könnyes szemű madár, az tuti.

Meg persze nem árthat egy ötvenezret futott, hunyorítva még ma is újnak tűnő szivar- Audi 100 (főleg benzines, turbós öthengeressel, illetve turbódízellel, természetesen kombiban) a garázsban. Vagy mit szólna az európai feltöltős korszak két első hajtásához, a BMW 2002 Turbóhoz, vagy a Saab 99 Turbóhoz? Előbbi sajnos már régóta borzasztó értékes, de a svéddel ügyes használtautó-szpotter még bele tud nyúlni a tutiba. No meg persze a buszlimuzin-kategóriát megteremtő első Espace sem lehet nagy melléfogás, bár abból épet találni nagyobb kihívás, mint szűz csajt kifogni Kovi buliján.

A legendát azonban nem okvetlenül a technikai fölény teremti meg. Ebben jobb a mozivászon. Azok az autók, amelyek kultfilmekben főszerephez jutnak, és látványosan meghajtják őket, garantáltan vágyott darabokká válnak. Gondoljanak csak néhány évtizeddel korábbanról a Piedone-filmekben a kanyarban kilincsükre fektetett Alfa Giuliákra, a Diploma előtt Dustin Hoffmann-faceliftes Alfa Spiderére, Roger Moore ikonikusan fehér Volvo P1800-asára (Angyal), vagy éppenséggel az eredeti Olasz meló feszített betontető-terhelés próbáló Mini Cooperjeire. Mai árukon legalább húsz-huszonöt százalékot dob a sztárság, persze csak azokén a darabokén, amelyek ugyanabból a szériából származnak, mint a filmbeliek. Húsz éve még megfizethetők voltak, ma kis híján elérhetetlenek. De ezeken már túl vagyunk, az áruk nagyjából tetőzött, veteránok lettek. Mi van a mai filmes kínálattal?

Van bőven. 406-os Peugeot-ból marseille-i taxi-átalakításokat bőven látni nálunk is , külföldön még sokkal több van belőle. Nem kétséges, hogy tíz-tizenöt éven belül egy szép állapotú, fehér példány nem hiányozhat a valamirevaló Luc Besson-rajongó garázsából. A James Bond-filmekben sztárolt autók biztos tippek: nem kell hozzá Aston Martin DB4 Vantage, hogy Roger Moore-ok legyünk, hiszen a jóval szerényebb Citroen Kacsa, a szintén sokkal olcsóbb Lotus Esprit, de a Bangle előtti utolsó 7-es BMW is értékesebb lett az ügynök farvizén. Igaz, az már Brosnan. Valaki?

És az igazi kultuszsághoz is vezethet egyetlen, nyomorult mozifilm, gondoljunk csak a Manta B-re (Manta, Manta, Manta), amely sokkal keresettebb és ismertebb csinos és jó elődjénél, a Manta A-nál. Vagy a Pontiac Trans Amre (Knight Rider), amit szintén sokan Kitté kitteltek már, vagy az autónak egyáltalán nem olyan szuper, mégis szörnyűséges pénzeket érő De Loreanre (Vissza a jövőbe sorozat). Ezek a kocsik évről évre többet érnek.