Arisztokratákat bírod?
Valahogy így képzelem el a megbeszélést, amelyen rákészültek az idei Goodwood Festival of Speedre, röviden FoS-ra. Mennyire jó arc már ez a Lord March, azaz Charles Gordon-Lennox, az esemény házigazdája, aki konkrétan a kastélya előtt elvezető úton szervez minden évben hegyi felfutót, és a birtoka felső részén, az erdőben mellékprogramként raliversenyt? Milyen csodálatos világ lenne, ha minden dúsgazdag arisztokrata nyilvános fesztiválokat rendezne a hobbija köré?
A Craigslisten – Amerika jófogás.hu-ja – gyakran felbukkan egy-egy gyöngyszem, ám a hét találata mégis ez a Dodge Viper RT/10. Az első generációs, 1992-től gyártott Viper rémálom volt annak, aki nem egy versenypályán nőtt fel, hiszen a mindössze 1490 kilós roadster elejébe egy 325 kilós V10-es blokk került, ami izzadtságmentes 400 lóerőt adott le mindössze 4600-as fordulaton, bődületes 630 newtonméteres nyomatékkal. Könnyű kaszni, nehéz motor az első tengelyen, brutális erő, és hogy mindez még kevésbé legyen kezelhető, sem kipörgésgátló, sem ABS nem járt hozzá. Értő kezekben persze komoly célszerszám volt, hiszen a futómű hangolása akár 1g-s oldalgyorsulást is lehetővé tett kanyarban, de az ország, ahol azzal is pert lehet nyerni, ha megégeti a szánkat a forró kávé, valahogy nem állt készen egy elszabadult húsvágó bárd motorizált változatára.
Egymillió. Egy világ körüli útért nem sok pénz, egy balatoni nyaralásért már igen, ha pedig az autóipari eladási statisztikákat nézzük, ekkora darabszám nem igazán számít soknak. Az Alfasudból is eladtak ennyit annak idején, Autobianchi A112-esből pedig negyedmillióval többet is, pedig azokra ki emlékszik? A Range Roverből is több mint egymillió fogyott, sőt, még a Mazda RX-7-esből is elment 811 ezer. Sok akkor az egymillió?
Nem mondom, hogy vidám lettem volna, amikor megláttam, hogy a máskor roskadásig megpakolt parkoló szinte üresen tátong még délelőtt tízkor a Brezova Extreme Parkban. Hirtelen fel sem fogtam, hogy negyven fok van, vasárnap, WTCC van a tévében, fene tudja, milyen verseny hol, plusz ugye este meccs. Ó, anyám, nem hiszem el, megint kezdődik az, amit csak nyári átok-ként emlegetek, amikor nincs olyan hétvége, hogy valami ne ütközzön mással.
Sebastien Loeb rekordja elérhetetlen távolságra, de már nem a francia zseni az egyedüli nyolcperces Pikes Peaken. Vasárnap rendezték a felfutók királyát, ami idén is a villanyautók és a turbós benzinesek meccséről szólt, de most fordult a sorrend. Felkerültek végre az onboard videók, ez itt Romain Dumas 8:51,445-ös győztes felfutója a Normával. Úgy tessék nézni, hogy a 38 éves Dumas az eggyel korábbi vasárnapon még Le Mans-ban versenyzett és nyert.
A Norma Auto egy tucat francia konstruktőr, amelynek 2014 után másodszor nyerte meg Dumas a Pikes Peak-i felfutót. Az autó közel ugyanaz volt: a mindössze 610 kilogrammos(!) M20 RD nevű prototípus egy kétliteres, turbós Honda-motorral a HPD-től.
A Múzeumok Éjszakáján másodszor tartottunk rendhagyó Parkoló Parádét, tehát komoly múltról nem beszélhetünk. Egy biztos, hogy jobb lett, mint az első volt, és most nagyon kell törnünk a fejünket, hogyan lehetne még jobb. Például szeretnénk-e, hogy még több látogatója legyen. Valószínűleg nem, mert rengetegen voltunk.
Ez az egész dolog virulens, tökéletesen alkalmas autóbuzériára hajlamos gyermekek megfertőzésére. Ezt érezték is a szülők, mert egészen sok srácot és kiscsajt hordtak ide, ki autón, ki meg a VT-Arriva által biztosított, ingyenes buszjárattal, amiért nem győzünk eléggé hálásak lenni. Virtuálisan persze ez ugyanolyan BKK-kék Citaro volt, mint bármelyik másik a budapesti forgalomban.
Eljárt az idő felette és nem tudja azt a komfortot nyújtani, amit a kor megkíván, így kapott testvért, egy négyes Golfot. Jópár évet közösen járták a világot, a négyes lett a szép golf a kettes pedig a szottyadt.
Amikor tavaly megvettük a Twingót, csak áthidaló megoldásként tekintettünk rá, mielőtt átülünk egy komfortosabb autóba. A kis Renault szépen megmutatta, milyen igényeink vannak egy következő autóval szemben, így nem volt vaktában lövöldözés a Hahu teljes arzenáljában, amikor a keresésre került a sor.
Goodwoodban harmadik napja zajlik az idei Festival of Speed, amihez itt van egy pazar élőkép, pazar minőségben.
A programterv szerint ma egészen este is hétig tart az érdemi program, azaz a csapatás az autógyártás elmúlt 100-120 évéből szinte mindennel. Remélhetőleg az egész követhető lesz ezen a streamen.
Nehéz megindokolni, hogy miért is szeretünk felfedezni. Az ember természete olyan, hogy azért megy valahova, mert kíváncsi rá, mi van ott, de a kanapén heverve elég nehéz megérteni, miért vág neki valaki az Everestnek. Szerencsére léteznek ilyen emberek, hiszen ha közvetlenül nem is, de végül csak ők viszik előrébb a világot. Sehol máshol nem tudatosul ez keményebben, mint az űrkutatásban, hiszen annyi vívmány csorgott át a hétköznapjainkba, hogy azzal csak a hadiipar versenyezhet, de mennyivel kellemesebb a tépőzár láttán egy szkafanderre asszociálni, mint egy lövészárokra.
Hazavittük az autót, beálltunk az udvarba, és Apuval ketten nekiálltunk részletesen megismerni a kocsit.
Kb. 2 óra után gondoltuk, átültetjük az olvasott infókat a gyakorlatba (szintszabályozós rendszer kipróbálása), de NEM INDULT!
Minden héten keletkezik legalább egy alapos okunk a Totalcar kommentelői előtti főhajtásra. Ezúttal a kedden, Blöffadatokkal a kilométeróra-csalás ellen címmel megjelent véleménycikkem alatt bukkant fel az olvasói zsenialitás. A cikk arról szólt, hogy miközben évek óta pontosan tudható, melyek a leggyakoribb csalási formák a magyar használtautó-piacon, nem látszik a megoldás és a helyzeten nem sokat változtat, hogy a Hamisítás Elleni Nemzeti Testület, hátterében minden fontos minisztériummal és a rendőrséggel, kampányt indít. Ha a lemaradtak a cikkről, a képernyő jobboldalán rákattintva olvashatják el, ha pedig a lakossági összefoglalót választják, görgessenek tovább.
Az egész a Kozmával, a Perével és a Vályival kezdődött – és amikor vezetéknéven szólítom a barátaimat, nem jótevőimként gondolok rájuk. Oké, Laci és Pista egy már kész felvetésben akart csak segíteni, de Kozma Zsolti szarvakat és patát növeszt a sztori egyik pontján, figyeljék majd. Tehát ültünk a veteránklubban, talán február utolsó péntekje volt, kis csoportban dumálgattunk pár hozzám hasonló, mentálisan terhelt egyeddel, akik - miközben napi tíz emailt küldenek mindenfele az aktuálisan a neten felbukkant, megvehető romokról, a hétköznapokban meglepően normális embereknek látszanak. Terveket szövögettünk, mert hát mit tegyen, aki havonta egyszer olyan körben találja magát, ahol a legrejtettebb perverzióiról beszélgethet?
Ne feledjük, ez egy 30 éves autó. Olyan a menetdinamikája és a teljesítménye is.
A Rijkwaterstaat, azaz a Közúti és Vízügyi Minisztérium (olyan ott, mint itthon a NIF Zrt.) tette közzé az alábbi videót a minap. Az első éjjel felbontották az A12-es autópályát, majd kiásták az alagút helyét, végül betolták a már kész aluljárót a helyére, majd az utolsó éjjel leaszfaltozták a korábban felbontott autópályát. Mindezt egy hétvége, a május 20-22-i alatt. A hazai állapotokat ismerve teljesen megdöbbentő az alábbi videó, hiszen nálunk például az érdi vasúti aluljáró bő két évig épült.
Amikor úgy forgatod szét, hogy már szinte fáj, meghúzod a kanyart, rárúgsz a kuplungra vagy megrántod a kéziféket, éppen csak meginduljon a hátulja és a kormányzást a gázpedálra bízod. Vagy éppen íven fordulsz, tizedmásodpercekkel játszol, ezerrel száguld az adrenalin, aztán a nap végén összeomolva zuhansz az ágyba: de jót autóztál.
Június 26. Jegyezd meg!
Hé, Toyota, kapaszkodj!
Nem sokat kell ezen magyarázni. Emberünknek van egy lekaszálandó rétje, egy pónija, két benzinmotoros fűnyírója. Szögvasat meg négy kereket meg aztán tényleg nem nehéz találni. Probléma megoldva – itt a zseniális észt kombájn!
A Police.hu remek videót publikált egy autós üldözésről, ahol egy bedrogozott csávó menekül egy lopott Nissan Terranóval. A tudatmódosító szerek alkalmazása már abból is nyilvánvaló, hogy az ember nem húzott el a rákba a réten, pedig látszik, hogy amikor a kis árkon átment, máris megáll a tudomány a rendőröknél. Amúgy ez valójában nem egy üldözés, hanem követés, és reménykednek, hogy nem megy le az aszfaltról. Mert ha igen, akkor végük. (Ugyanez igaz a bankrablókra/-robbantókra, akimég véletlenül sem háromszázzal tépő Suzuki Hayabusákkal mennek, hanem terepmotorral.)
Szerintem nyugodtan kijelenthetjük, hogy az ország legrégebbi, tradicionális író-olvasó találkozóját szervezzük már idén tizenharmadszor. Amikor elkezdtük, akkor olvasóink közül sokan még az általános iskola padjait koptatták, másoknak messze volt még a jogosítvány és persze sehol nem volt még a Facebook, az Instagram és a Twitter, melyeknek köszönhetően az emberek közötti kapcsolattartás nem csak gyorsabb lett, hanem be is szűkült a kezünkben tartott képernyőre.
Kétféle sofőr létezik: aki tudja, hogy szüksége van vezetéstechnikai tréningre, és aki még nem próbálta. Számomra legalább is ez derült ki, amikor kimentem megnézni a Groupama Tanpálya és a Totalcar közösen szervezett vezetéstechnikai tréningjét, ahol két órán át mindenki következmények nélkül tapasztalhatta meg, hogy milyen is az, ha beüt a baj. Márpedig, ha valaki autóba ül, annak előbb-utóbb szüksége lesz erre a tudásra.
Olvasónk, aki valószínűleg Renault Mégane vásárlását tervezi, véletlenül találta meg egy budapesti kereskedés ajánlatát, amelyben eddig nem látott módon tájékoztatják a vevőjelölteket. A zuglói Auto-motor Centrum Használtautó.hu-s hirdetésében egy 2010-es évjáratú Renault Mégane Grandtour szerepel, a tipikus 1,5 dCi turbódízel motorral.
Belekattintunk a fotógalériába, és láss csodát: az egyik kép helyén az Autoszkóp, mobiltelefonos kilométeróra-lekérdező alkalmazásból ismert összesítés ugrik elénk, a korábbi kilométerszámláló-állásokkal és képzeljék a hivatalos adatok szerint sehol nem kezdenek csökkenni a számok. A Mégane-ban, amelyet 110 ezer kilométerrel hirdetnek, három hónapja 111 ezer 985 kilométer volt. A csekély eltérés és a puszta tény, hogy már biztosan akad legalább egy kereskedő Magyarországon, aki lekérdezi az általa kínált autók korábbi óraállásait, lázas telefonálásra ösztönzött.
Róbert, a cég alkalmazottja azt mondja, néhány hete minden általuk kínált, magyarországi forgalomban lévő használt autó korábbi műszaki vizsgákon és átíratásokkor rögzített kilométeróra-állásait lekérdezik az Autoszkóppal. Az eredményeket feltöltik a hirdetések fotói közé, de már a lekérdezési lehetőség kezdete, vagyis tavaly eleve csak olyan autókat vesznek át, amelyeknek tiszta az előélete. Róbert szerint előfordult, hogy egy autótulajdonos tőlük tudta meg, hogy a nekik eladni kívánt autót korábban megtekerték, ezért elálltak az üzlettől.
Elég hamar kiderült, hogy számunkra csakis olasz autó jöhet szóba. A Maseratin innen, a Fiaton túl mi marad? Alfa, és Lancia.
Egy ideje már elhatároztuk a párommal, hogy veszünk egy MX-5-öt, és most álltak úgy a csillagok, hogy eljött az idő. A Használtautó az utóbbi időben többet volt nyitva, mint a Google, de alkalmanként a Mobile.de-re is felnéztem, hátha kincset találok. A cél egy NB volt, lehetőleg ráncfelvarrott, de az állapot számított igazán, még a motorméret sem volt feltétel. Sokak szerint az 1,8-as, 140 lóerős az igazi bugi, de próbáltam 1,6-ost, és hát a 115 lóerejével sem szomorkodtam.
A tizenórás éjszakai repüléstől bambán kilépek a hetedik kontinens, Madagaszkár reptéri parkolójába, és szembetalálom magam egy magas, vékony, mosolygós fiatalemberrel, meg az ő bordó autójával. Nini! Hiszen ez egy Mitsubishi L200 pickup! Ilyenem volt tíz éven át. Lekezelünk, újabb nagy mosoly a sziget ragyogó ege alatt, és végre bennem is kisüt a Nap. Vágjunk bele ebbe a laza 1500 kilométerbe!
