Ez nem játék, véresen komoly
Ez a holland rendőrségi videó nem a rendőrséget akarja népszerűsíteni, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy amennyiben az autópálya valamelyik sávja felett piros X-et látnak világítani a közlekedők, azonnal hagyják el azt a forgalmi sávot, mert a mentők, rendőrök és tűzoltók gyors haladásához szükség van a helyre. Aztán a film végén már valami egészen más, de fontos dologra döbben rá az ember.
Törzsolvasónk, Tittye küldte néhány napja ezt a videót. Megnéztem, leeset az állam, majd megnéztem még háromszor. A rövidfilm Damian Nenow munkája, aki a lengyel Nemzeti Filmművészeti Egyetemen szerzett diplomát animációból és speciális effektusokból. Megérdemelte, hiszen a Paths of hate amellett, hogy elképesztően látványos és részletgazdag, még az emberi természetről is elmond valamit. Hogy a Messerschmitt Bf 109 B és a Spitfire V ábrázolása nem tökéletes az utolsó csavarig? Ne foglalkozzanak vele, csak dőljenek hátra, és figyeljék meg, milyen gyorsan tud elmenni nyolc és fél perc.
Nem is olyan régen lelkendezve írtam arról, hogy hosszú évek után visszatérhet gyermekkorom egyik kedvenc sportága (a másik a ralikrossz volt természetesen), újra lesznek hegyi felfutók idehaza. Vártuk Orfűt, ki is mentünk volna, mi idősebbek nosztalgiázni, a gyerekek pedig csodát látni a villanyautós autonóm vezetésen túl.
Aztán Hámor Iván cimborám, veterán szabadúszó újságíró és amatőr versenyző, aki komoly betegsége ellenére is évek óta a versenysport körül zsizseg, közölte a rossz hírt: állítólag kevés volt a nevező, elmarad az orfűi verseny.
Felforrt bennem az epe: megint? Megint? Megint? Mi ez a ganédomb már, hát még mindig itt tartunk? Hogy egy rosszul, fű alatt kommunikált, nulla reklámháttérrel, kaotikus kiírással és összevissza csúszó határidőkkel megtámogatott, sok éve eltűnt szakág első futamán már bevétel-hegyeket vizionálunk nettó veszteség helyett?
Nem mondom, HA tényleg az volt az indok, hogy kevesen neveztek (mert bármi lehet, sosem tudhatjuk), akkor ki az, aki ezen meglepődik egy ilyen nullás hírverés mellett? Mégis, van épeszű ember, aki azt gondolta, hogy az első versenyre mintegy varázsütésre visszateleportálódik az a több ezer néző, akik utoljára évekkel ezelőtt üldögéltek a hegyoldalban és tátott szájjal nézték a versenyt? Hogy tömött sorokban jönnek hozzánk az osztrák és olasz nagymenők, akik jól működő, profin szervezett bajnokságokban mennek évek óta?
Sajnos egyre inkább olyan érzésem van, hogy ha itt tényleg lett volna központi akarat e mögött, akkor nem így nézett volna ki ez a halott kezdet. Ezt a semmiből csinálni nem lehet, maximum ez a lábszagú, hazai, érdekekkel és szürke pénzzel kibélelt urambátyám-rendszer szülhet ilyen meseszerű elképzelést. Netán pár szívvel-lélekkel dolgozó mániákus rajongó, akik tényleg szerettek volna valami jót, csak nem állt mögöttük senki, aki szintén ugyanazt szerette volna.
Talán ideje lenne odafigyelni egy kicsit jobban és megreformálni az egész hazai motorsportot lassan, túl sok éve hallatszik egyre több elégedetlen hang minden irányból és minden felületen. És az ehhez hasonló akciókkal nem csinálnak maguknak jó reklámot sem a szervező, sem a szövetség ellenben elérik azt, hogy a megfogyatkozott érdeklődők szájában még inkább megkeseredjen a nyál. Ez a véleményem, itt alant pedig Iváné, aki kérdéseket is feltesz. Fogadják szeretettel.
Röviden a lényeg: a merchandise-alapú öltözködés nem nekem való, így hiába várt az Audi deréktól felfelé kész fanszettel Spielbergben, bontatlanul, izzadtságmentesen hoztam haza a cuccot a legutóbbi DTM-hétvégéről. A csomagból konc lesz, egy jó válasszal megnyerhető – a tartalma pedig: egy cipzárban gyenge Audi Sport-hátizsák; egy audis sapka; egy ujjban picit eltartós, M-es Audi Sport-poló; egy kitűző és egy marék matrica.
Ragyogó arc, lázasan csillogó tekintet...
Mindig készítek be valami olvasnivalót oda, ahol az embert nyugton hagyják olvasni, és most az 1996-os Autókatalógus is bekerült. Aztán egyik reggel majdnem lefordultam a fajanszról, amikor megláttam ezt a hirdetést. Nem akarom lelőni a poént, ez csak az egész oldalas reklám első fele, de milyen típust hirdethet?
Tökéletesen elfogult vagyok iránta, de azt gondolom, ilyet csak hobbi célra érdemes venni, illetve ha lehetséges, megtartani. Piaci értéke, presztízse nulla.
Szóba került már, hogy kéne egy autó, de konkrét lépéseket még nem tettünk, amikor az ismeretségi körben felbukkant egy Twingo. Kipróbáltuk, tetszett, olcsó volt, megvettük. Most egy év és 5000 közös kilométer távlatából visszanéztünk, hogy mennyibe is került valójában a 150 ezerért vett, húszéves kis francia.
Nem azért megyek, mert kötelező, hanem mert ezek a monstre márkarendezvények mindig érdekesek. Nekem mindegy, hogy Opel, Volkswagen, esetleg Renault, vagy más, ha tudok kinézek. Elég klassz kocsikat visznek ki ilyenkor a márkaklubok, a tulajok közt érdekes arcokkal lehet találkozni kint. Meg jó programokba is bele lehet botlani (most épp azon gondolkozom, vagyok-e elég bátor, hogy a mobil egészségügyi állomáson egy teljes tesztet csináltassak magamon).
Azok kedvéért, akik nem tudnak ott lenni, a legérdekesebb dolgokat ebbe a posztba dobálom be, érdemes vissza-visszanézni. Engem tegnap lenyűgözött a GT Concept (ahogy azt valami nagyon rossz marketing dumában mondanák, megcsapott az Opel-villám), kíváncsi vagyok, mennyire lehet ma hozzáférni, körbenézegetni.
Ledobta a rongyot
Nem bírtam ki szombatig. Muszáj volt kimennem a Hungaroringre, hogy megnézzem magamnak a GT Conceptet. Abban reménykedtem, hogy most tömeg nélkül, nyugiban ámulhatok előtte, és kattinthatok is néhány képet az olvasóknak.
Tömeg nem volt, de zárt ajtók mögött, egy fekete lepellel letakarva pihent az Opel utóbbi évek talán legnagyobb visszhangot kiváltó koncepcióautója – ami most először kerül ki a nagyközönség elé. Ritka lehetőség ez, hogy egy ilyen komoly nemzetközi visszhangot kiváltó tanulmányautót itthon nézhessenek meg az emberek (ráadásul egy ingyenes, komoly tömegeket vonzó rendezvényen). Szerencsére volt pár kedves opeles a környéken, akik átérezték a dolog súlyát, nem akarták a TC-olvasókat friss GT Concept képek nélkül hagyni.
Tizenöt év megbízható működés figyelemre méltó egy magyar civil szervezet esetében, márpedig a Bátor Tábor éppen ennyi ideje foglalkozik súlyosan beteg gyerekek élményterápiájával. Munkájuk rengeteg autós feladattal jár, hiszen egész évben mozgásban vannak. Új kisbuszra volt szükségük, akcióba léptünk.
Az én autómat ugyan el nem lopod!
A Keyless Go rendszerű, azaz a kulcs nélkül is nyitható és indítható autók gazdái imádják ezt a nagyon praktikus megoldást – náluk talán csak a motorosok kedvelik jobban, hogy nem kell a zsebükben matatva a kulcsot keresgélni. De nagyon örülnek azok a hi-tech eszközökkel felszerelt tolvajok is, akik kulcs nélküli technológiával felszerelt járműveket minden korábbinál gyorsabban, hatékonyabban, feltűnésmentesebben tudják kinyitni és akár ellopni.
Esett az eső, és??
Én speciel öklömnyi jegekre, masszív hóviharra számítottam. Hiszen nálunk is családilag alátámasztott népi megfigyelés: ha kocsit mosol, zuhogni fog. Ha polírozol, jégeső lesz. Nagyapám volt, hogy száraz nyári időszakban megkérte apámat, mikor lementünk hozzá Csengődre a tanyára látogatóba, ugyan mossa már le a Daciát, de úgy alaposan, mert már jól jönne egy kis csapadék a szőlőnek. Bármennyire is ócska duma, ilyenkor legkésőbb másnap megérkeztek a sűrű felhők, apámon kívül mindenki örült.
Kulcs nélkül más is kinyithatja
Az egész a „pénzérmével nyitják ki az autódat”-hoax vizsgálatával indult. Ha nem megyek el a Becsületesnepperhez, sosem jövök rá, hogy milyen könnyű egy modern, kulcsnélküli indításos autóba bejutni, nekem ugyanis nincs ilyen funkcióval felszerelt autóm.
Épp a Prius kilincsébe próbáltam becsíptetni a százast, mikor minduntalan kinyílt a távirányítóval bezárt kocsi. Először persze arra gondoltam, elbambultam, és nem bezártam, hanem épphogy kinyitottam a távirányítóval, de aztán kiderült, a keyless entry viccelt meg. És ahogy ott guggoltam a Toyota mellett, rájöttem: ha rossz szándék vezérelne, egy forgalmas bevásárlóközpont parkolójában szinte észrevétlenül tudnék bejutni egy csomó kulcs nélküli autóba.
A középiskolából hazafelé a parkoló autók között megláttam valamit, sötétbarna furcsán lapos, szögletes, gyönyörű - MASERATI - kiabáltam az emberek néztek, kb még egy órát járkáltam az autó körül amit az autókatalógusban már ugyan láttam, de élőben még gyönyörűbb volt.
A Rézmányiak nem autós népek, ezzel már rég megbékéltem. Szüleim értetlenül néztek rám mindig, amikor öreg romokért lelkendeztem. Ezért lep meg mindig, mikor apukám elérzékenyül, ha Ikarusokról van szó. Ilyenkor mindig elmeséli, hogy mennyire élvezte a nyolcvanas évek Kelet-Berlini kiruccanásain, hogy a Fal rosszabik oldalán még mindig jártak Farosok. Mondjuk mit is várhatna az ember egy olyan várostól, ahol az ezredforduló után is járt még Fecske-taxi.
Bréking: ez szép munka!
Valaki nagyon gyors volt. Vagy én kezdtem túl hamar nyafogni a Ferenciek terének szinte láthatatlanná vált felfestései miatt, vagy az illetékesek gyorsak, mint a villám.
A Lada Grantában gyanús volt, hogy a sebességmérő marhára nem csal annyit, amennyit manapság szokás. Igaz, akad pár típus, ami már szinte teljesen pontos sebességet mutat, legutóbb a Peugeot 308-asban döbbentem meg, amikor a műszer 130-at jelzett, a GPS 132-t, vagyis a hiba minimális, másfél százalék. De ez a ritkább.
Arról persze már leszoktak a gyárak, hogy 10 százalékot tévedjen az autók sebességmérője, de százig úgy 5, afölött akár 7-8 km/óra tévedés még ma is belefér a többségnél. A BMW 225xe például 138-at mutatott, amikor 130-cal ment.
Nem úgy a Lada Granta, amely tényleg annyit mutat, amennyivel valójában megy.
Ez valakinek még sokba lesz
Minden probléma és nyűg ellenére élveztem a Nagy Futamot – élőben látni ezeket a gépeket bármikor nagy élmény, az meg ha egy DTM Mercedesszel mehet az ember városnéző körútra, különösen odaver. Ha a problémákat betudjuk a gépházból kiszűrődő próbaüzemi zakatolásnak, ami majd a hibák elhárítása után elül, én azt mondom, legyen csak ilyen rendezvény. Ha nem akarják elütni az emberfiát, kimondottan szórakoztató egy ilyen erődemonstráció. De.
Önök közül is biztosan sokan adtak fel már autóhirdetést a hahun. Ilyenkor egy admin oldalra visz a rendszer, itt kikeressük az autónk típusát, milyen motor van benne, stb., és kijelölhetjük, hogy az autónk milyen extrákkal rendelkezik. Én is így tettem ma. Automatikusan rakosgattam a pipákat, amikor is azt vettem észre, hogy a megszokott helyen lévő dolgok kicsit átrendeződtek, mert egy újabb lehetőség ékelődött közéjük.
Egy ideje már zavarta a szemem, hogy kevés a hozzászóló a Lada Auto Hungary Facebook-posztjai alatt. Mármint relatíve kevés, és egy sem kritikus. A Lada magyar importőrének megbízott ügynöksége jól láthatóan nagy keretből menedzseli a márkavisszatérést, mert a hírfolyamban napjában úgy ötször jön szembe a márka. Hol a Kalina megy fel egy dombra, hol a 4x4 jön le egy másikról, de bármi a téma, a hírfolyam kommenttengert ígér. 10-20 hozzászólás - írja a rendszer számlálója, a lenyitható fül alatt viszont jó, ha ennek a fele van ott. Igaz, ők legalább mind kedves, előre elégedett érdeklődők.
Stein Lajos sem egy ösztönből gyűlölködő megmondóember. Az egykor dolgos földművelőből vénségére sem lett megkeseredett aggastyán, aki más szórakozását elrontani menne fórumokra, kommentfalakra. Három unokával és egy prosztataműtéten túl az emberben már nem tombol a tesztoszteron, így miután két John Deere között volt alkalma elvinni egy nosztalgiát keltő körre az új Grantát, kulturáltan megfogalmazott néhány kérdést az autóról.
Sarkon fordultam és már telefonáltam is haza boldogan a hírrel, hogy a délutáni terepgyakorlat mindössze tizenhárom percig tartott. Ekkor a hátam mögött felbukkant Bader Al Roudhan, kuvaiti származású üzletember, aki a bemutatkozásunk után maga dobatott ki a rendezvényéről cége munkatársával, aki szerintem azóta is sajnál. Végül mégis beengedtek.
Ez van most:
- Ma, 2006 óta először ismét Magyarországon jár a mezőny, este hattól a Szent István Bazilikánál lehet megnézni az autókat.
14:44 -Az ember addig nem érezte nyomasztva magát, amíg nem jött mögötte egy G 500 AMG 4x4 (négyzet). Szép lassan jönnek be az autók a Hungaroringre, az egyik csapattag szerint 6-ig övék a hely, addig "azt csinalnak, amit akarnak". Súlyos a látvány, most pakoltak le két Ferrari 488 GTB-t, aztán ugyanabból egy Speciale-t. A C 63 AMG kupéval a matrica szerint Jean Alesi érkezett, az egyik BAC Mono pedig Cartué, a másikat maga a gyártó hozta.
Idén is meghívott a BME pneumobil csapata, hogy csapassunk egy kört a sűrített levegővel hajtott versenyautókkal. Javában készülnek az idei futamra, ezen a hétvégén Egerben, az Érsekkertben mérkőznek meg a csapatok. A feladat egyszerű: egy 200 bar-ra fújt sűrített levegős palackkal kell minél messzebbre és gyorsabban eljutni. Most még nem mutatják meg az idei versenygépet, de biztosítanak, hogy komoly fejlesztések lesznek rajta.
Vártuk már, mint a Messiást. Sokáig kerülgetett minket az új autó, de végre-valahára befutott és soha ilyen vehemenciával nem vetettük magunkat rá a tesztjárműre, mint most. Első benyomásainkat itt találja, de várjuk ki a teszthét végét, a Lada Grantát alaposan megvizsgáljuk. Minden oldalról, minden szempontból.
Tűzkeresztség - a feltámasztandó dekadens
Mivel zöldfülűként nem ismertem még a típushibákat és a trükköket, eléggé beleválasztottam. Ráadásul a gumis használt téli gumijait vettem meg, miközben újakra is lett volna pénzem (korrektebb forrásból). Emiatt egyszer majdnem összetörtem magam az M0-n.