Olvasói postaládánk böngészése közben újra rábukkantam Csaba levelére, mely Gulyás Gusztáv kiváló Zaporozsec cikkére érkezett. Csaba egy anyatigrisként kelt az emlegetett Trabant védelmére. Nagyon jót derültünk. Köszönjük!
Feladó: Csaba
Küldve: 2008. február 23. 23:34
Címzett: Gulyás Gusztáv
Tárgy: zaz968a
Kedves jó Uram!!!
Ez már aztán nem szakújságírás!
Fölvilágosítanám, hogy a Trabantnak NEM papírkasztnija van. Azaz: Duroplaszt nevű műanyagból készültek: az első és hátsó sárvédők (összesen 4), a motorháztető, a csomagtartótető, a tetőlemez - és az ajtókat kívülről borító lemezek (2). Ezeket lehántva az autóról ugyanúgy egészben ott van az autó és használható. Kérdezem én: Mi a nyavalyát vagdalkozik Ön azzal, hogy a kasztni papírból van?! Merthogy a fölsorolt burkolóelemeken kívül a többi része a kasztninak éppannyira acélból van, mint más autóknál. Ébresztő!!!
Csaba
Gyulavitéz e heti fekvőrendőrös publija is érzékeny pontját találta el a városi közlekedőknek. A cikkre érkezett levelek közül Desterét és Andrásét találtam a legelgondolkodtatóbbnak:
Feladó: Dester
Küldve: 2008. március 5. 10:11
Címzett: Szőke Viktor
Tárgy: fekvorendor
Kedves Gyulavitéz!
Lenne egy kis hozzáfűznivaló történetem a fekvőrendőrös cikkedhez. Hódmezővásárhelyen a Hunyadi utcában (rövid, ám fontos utca, kb. 7-8 ház van ott) leraktak a kezdetek kezdetén három fekvőrendőrt. Egyet-egyet a két végére, egyet pedig a kellős közepére. Mindhárom nagyon magas volt, és mivel ez a kisutca eléggé fontos a kertváros és a belváros, valamint az északi területek közötti közlekedés zökkenőmentes biztosításában, édesapám aláírásgyűjtésbe kezdett a fekvőrendőrök felszámolása érdekében. Arról nem is beszélve, hogy az utca egyik oldalán (de nem erre az utcára néző kapuval) a város egyetlen mentőállomása található, azaz ha a kertvárosba sürgősen egy mentőautónak kell mennie, a legrövidebb útvonal éppen ezen az utcán keresztül vezet. Mindazonáltal többen is felháborodtak a fekvőrendőrök miatt, többször is felszedtek éjszaka darabokat belőle ismeretlenek. Ha jól tudom, több mint száz (vagy talán többszáz) aláírás gyűlt össze az ott lakók 6-7 aláírásával szemben, akiket állítólag zavar(t) a tranzitforgalom. (Egy-egy "tehergépkocsival behajtani tilos" tábla is kikerült az utca két végére, plusz 30-as sebességkorlátozás van érvényben, gondolom ezek már a fekvőrendőrök miatt.)
Mindez nem hatotta meg túlságosan Dr. Lázár János polgármestert. A fekvőrendőrök maradtak. Pontosabban az utca két végén lévő megmaradt (és egyben át is alakították, mostmár felszedhetetlen betonból vannak, nem lecsavarozott elemekből állnak), a középsőt felszedték. Nem hivatalos értesüléseim szerint az utcában egy városházán dolgozó befolyásos ember is lakik. A mentő pedig gondolom azóta is döcög.
Nekem is (öreg) sportautóm van, viszonylag alacsony, gyárilag az átlagnál keményebb futóművel, úgyhogy nekem is megérzik a veséim még ezeket az eredetinél laposabb fekvőrendőröket is, akármennyivel is megyek át rajta. Még akkor is, ha centizéssel és jobbrahúzódással csak a bal oldali két kerék zökken át rajta. Ezért tiltakozásom jeléül a mai napig 6-7000-es fordulaton, üveghangon, csúsztatott kuplunggal megyek át az utcán, mást nem tehetek. (A duda lakott területen tiltott ugye, ha nincs veszélyhelyzet.) Ahol a pénz és a befolyás, ott egyszerű ember nem rúghat labdába.
Üdv: Dester
Gyulavitéz múlt heti zebrás cikkére számos levél érkezett olvasóinktól. Sok aktív vezető, és még egy kissé agresszív nyugdíjas is megosztotta velünk tapasztalatait és véleményét. A legtöbben egyet értenek, és de van olyan is, aki nem.
Íme néhány hozzászólás:
Feladó: Adam
Küldve: 2008. február 27. 9:20
Címzett: Szőke Viktor
Tárgy: zebra
Hello!
Sajna totál igazad van.
Két dolgot fűznék hozzá:
Soha nem láttam még tanulóvezető autót megállni a zebra előtt.
Amikor tanultam vezetni (8 éve) akkor csináltam egyszer egy partizánakciót: megálltam a zebra előtt, és elengedtem a gyalogost. Az - igen bunkó - oktatóm meg lehurrogott hogy mégis mi a f@szt csinálok (szó szerint így).
Ez valamennyire általános szerintem. Nehéz dolga van a tanulóvezetőknek, de ha meg kell tanulnia a kézifékes indulást, akkor szerintem azt is meg kéne tanulnia, hogy a zebra előtt megállj van, pár ilyen új generációs vezető kijönne, és javulna a helyzet.
Másik mondandóm, hogy Sopronban szerencsére ragadós a jó példa. Sogórék rendszeresen megállnak a zebra előtt, és erre rendszeresen rá is vágták a járókelők, hogy tuti osztrák (ezt sokszor lehetett hallani séta közben). Szép lassan elkezdtük magunkat elszégyelni, és már nem csoda ha egy magyar is megáll a zebra előtt (bár még mindíg nem annyiszor mint kellene).
Üdv:
adam
Ma indul új rovatunk, az olvasói levél blog. A hölgyek nemzetközi ünnepe alkalmából egy kis válogatással kezdjük. Válogatással azokból az olvasói levelekből, melyeket szerkesztőségünk női tagjai – Anna és jómagam – kaptunk a Totalcar férfi olvasóitól.
Olvasói postaládánk régóta üzemel, bárki küldhet levelet: kérdezhet, véleményezhet, bátran elmondhatja, ami a szívét nyomja, dicsérhet, vagy éppen szidhat. Ezeket a leveleket egy ideje én kezelem. Igyekszem naponta ránézni, elolvasom mindet, és ami nem konkrét szerzőnek szól, válaszolok rá. A naponta érkező 50-80 levél között - ami között sajnos bőven akadnak idegesítő spamek is, mint ez - gyakran olvasok értelmes, konstruktív, érdekes, olykor vicces hozzászólást is, amin néha mi is elvitatkozunk a szerkesztőségben. Hogy ezeket a leveleket ne csak mi élvezhessük, elhatároztuk, létrehozzuk olvasói levél- blogunkat.
Az újszülöttet Rsvptc névre kereszteltük. Először nekem is kettéállt a fülem, aztán Rácz Tamás kollégám (ő és Karotta voltak a blog keresztelői) elárulta, hogy ez a francia „Respondez s’il vous plait”, azaz „Kérem válaszoljon” kifejezésből származik.
Visszatérve a nőnaphoz, amit a virág- és ajándékárusokat leszámítva rengetegen utálnak, mert miért is nevezünk ki egy napot a nőknek, anyáknak, apáknak, szerelmeseknek; nem csak ezen az egy napon kellene odafigyelnünk egymásra, szóval arra gondoltunk, nőnapi válogatással indítjuk útjára az Rsvptc-t. Kiváló alkalom, hogy a totalcar női részlegének nevében megköszönjem olvasóinknak a kedves leveleket, commenteket melyek nem egyszer csaltak mosolyt arcunkra egy-egy borús délutánon. Volt köztük csajozós, udvarlós, tömör-velős, de igazi gentleman is.
Anna Volvóban megvillanó lába nem egy olvasónak felkeltette az érdeklődését: