RSVPTC

Porsche-vétel vajazott teflonon csusszanva

2009. november 24., 17:46 Módosítva: 2009.11.24 17:46
0
153 hozzászólás

Tárgy: 44-es

Dátum: Fri, 9 Oct 2009 18:50:53 +0200

Feladó: M. Ferenc

Címzett: Csikós Zsolt

Sajnos rettenetesen szeretem az autókat. Korom előrehaladtával a medzsó-gyűjtés és anyagi lehetőségeim (ha nem is bővülésével, de egyáltalán) létrejöttével felnőttkori nagymedzsó-gyűjtésbe torkollott. Az előbbi nem is elsősorban anyagi, sokkal inkább helykérdés, ugyanis nem kizárólag drága autókra vágyom, hanem olyanokra, amiket valami miatt szeretni lehet, és amiket valamilyen tulajdonságuk miatt birtokolni érdemes. Ha a kívánt – őrzött – ipari csarnok mégis rendelkezésemre állna, nem csak drága cuccal tölteném meg: helyet kapna benne az I. generációs Panda – design-történeti mérföldkő, Japánban például rendkívüli tisztelet övezi, ha felbukkan egy-egy példány, 1M Ft-körüli yenért cserél gazdát –, vagy a krómlökhárítós Alfasud – mindegyiket megette a rozsda –, de persze végtelen anyagi eszközök birtokában én is kábé ide jutnék.

Ipari csarnok hiányában viszont marad a két lábbal a földön járás – ami ugye önmagában az autóbuziság tökéletes ellentéte. Tavalyi év végén már láttam az alagút végén a fényt, ugyanis tudtam, hogy a „céges” kocsim tavasszal 5 éves lesz, így nagyobb adóbukás nélkül eladhatom, hogy az árát valami őrültségre költsem. Garázshely csak a lakásomtól távolabb áll rendelkezésemre, így ha a mindennapi használatot fenn akartam tartani, akkor semmiképp sem lehetett semmi különösebben drága, vagy érzékeny. Szerencsére nem vezetek sokat (évi 9-10 ezer km), így legalább ez lehetővé tette számomra, hogy valami öregebb, de ennyit azért kibíró autót vegyek meg. Márka/típusválasztás-ügyében az olasz-francia vonalat rozsda és megbízhatatlanság miatt hamar kizártam, a japánnal pedig a nem létező alkatrészutánpótlás tette ugyanezt magától (20-25 éves kocsikhoz tudtommal elég nehéz már szerezni), ráadásul – megint csak tudtommal, rohadnak is, mint a lószar. Maradtak a németek (nem, az angolok eszembe se jutottak, nyilvánvalóan kizártnak tartom, hogy bármi, amit a szigetországban raktak össze, mindennapos, akár kímélő használatra is alkalmas lenne). Mercedes/BMW természetesen szóba jöhet, de az általam nagyra becsült zőccséges sajnos eléggé rozsdásodik, mire pedig az első 3-as kombiig eljutottam, már sajnos eldőlni látszott a dolog: 944-es Porsche kell. Interneten utána olvasva csak azt hallottam vissza, hogy a rendkívül robusztus autó nem rozsdásodik és – kellő karbantartás mellett – akár mindennapi használatra is alkalmas lehet. (Alkatrészellátás 100%-ig biztosított, ugyanis a Porsche már régen rájött arra, hogy hogyan lehet a hozzám hasonló sznobokat régi alkatrészek raktáron tartásával, illetve utángyártásával kajakra lehúzni.) A fura 80-as évekbeli dizájn pedig azon, Balatonföldváron eltöltött nyarakra emlékeztetett, amikor is a hasonló verdákkal hozzánk ellátogatott Jürgeneket és Ulfokat istencsászárnak gondoltuk, miközben orrunkat az ablakra tapasztva próbáltuk meglesni, hogy mennyi van – a kilométerórába – beleírva. Alternatívaként a 924s jöhetett szóba: a 24-es utolsó 3 évében beletették a 44-es motorját, amivel tuti tippé vált (könnyebb, áramvonalasabb, mint a 44-es, igazi, régi értelemben vett sportautó lett). Fentiek mellett ilyen autót vagy most veszek, vagy majd csak 15 év múlva: jelenlegi állás szerint 2-3 év múlva már családbarát autókban kell majd gondolkodnom, ami jó darabig tartani is fog.

Mivel a magyar választék fenti típusból – az aktív és igen lelkes klubélet – ellenére elég halovány (90-es évek elején „újgazdag” tulajok, majd fülbevalós boyracerek nyomták ki a szemüket, mielőtt – ha egyáltalán – értő tulajok kezébe kerültek), külföldi vásárlás jöhetett csak szóba (munkám miatt bécsi lakhellyel is rendelkezem, így a regadós-lehúzásos behozatal mellett szerencsére volt másik alternatíva is). Már február környékén elkezdett bizseregni a kezem: elkezdtem figyelni a mobilét, hogy nagyjából tisztába kerüljek, hogy mi a jó vétel, mi a lehúzás és nagyjából hol vannak az árak. Előbbiekből azon megnyugtató választ kaptam, hogy a projektre szánt (TCO) körülbelül 10 ezer euró tökéletesen alkalmas arra, hogy egy igen jó autó tulaja lehessek. Túlnyomóan németországi hirdetéseket néztem, így módomban állt az egész vállalkozás egyik legnagyobb tapasztalatát leszűrni: a vasfüggöny köszöni szépen, él is virul.


Az egyik Hannover mellett hirdetett kocsi (egyébként Japóból származik, fasza kandzsis szervizkönyvvel, amit tokiói barátommal le is ellenőriztettem, minden pecsét stimmolt benne, kivéve azt, hogy odakinn nem szakszervizbe, hanem európai autókkal foglalkozó dealershipekbe viszik őket karbantartani ömlesztve) ügyében kértem, hogy valaki hesszelje azért át a kocsit, mielőtt előleget utalnék és odamennék. Mire a tulaj – aki éppen Floridában volt 3 hónapra – a papájával elvitette egy közeli szakihoz.


Előrebocsátottam, hogy senkitől sem kérem, hogy ingyen nekem ilyet tegyen, kértem a szaki – aki egyébként a kinti Porsche-klub honlapján, mint ajánlott szerelő szerepel - számát, hogy hadd hívhassam fel előbb, hogy a részleteket (meg a fizetés módját) megbeszélhessem. Körülbelül négynapnyi eredménytelen hívogatás után feladtam, és jeleztem az eladónak, hogy ez az ember nem létezik. Mire a papája odament, átadta neki a számomat, kérve, hogy hívjon fel. Ezek után Herr Flimm nemcsak, hogy saját költségén többször is felhívott, de az autó részletes átvizsgálásáért egy vasat sem kért („majd megköszönöm, ha arra járok”).


A vasfüggönyön innen igencsak elképzelhetetlennek tartanám ugyanezt – autószerelőhöz befáradni, arra kérni, hogy hívjon vissza egy moldovai mobilszámot (semmit se hívna vissza soha), ahol arra kérik, hogy vizsgáljon át egy ismeretlen moldovainak egy autót, ezt megtenni, lejelenteni, majd kedvesen minden jót kívánni az ismeretlen megbízónak. Herr Flimm sajnos 4 ezer eurónyi javítanivalót talált a kocsin (semmi komoly, csak hát drága az alkatrész, meg a munka is), így végül is vásárlás nem lett a dologból. Internetes keresés során jutottam el végül oda is, hogy a megfelelő autót nem is biztos, hogy messze kell keresnem: a Bécs melletti Vösendorfban ugyanis a márka rajongóinak – egyik- Mekkája található, amelynek választékából – pénztárcától függően - gyakorlatilag vakon lehet választani. Ezek után nem maradt más, mint hogy a tulajjal – Herr Dr. Konradsheim – felvegyem a kapcsolatot és megkérjem arra, hogy szerezzen egy nekem való autót (vicces, időközben megtudtam, hogy tényleg így megy nála a vásárlás, a vevői túlnyomó többsége visszatérő, a beszerzései is főleg eladó oldali megkereséssel folynak). Körülbelül egy hónap várakozás után jelzi, hogy egy régi vevője most fog egy piros, 89-es 944-est egy 911-esre cserélni, ha érdekel a kocsi, látogassam meg. A próbaútnak viszonylag gyorsan szerét is ejtettem. Nyálcsorgatva láttam, hogy abból is meg lehet – ráadásul rendkívül jól – élni, hogy valaki kizárólag azzal foglalkozik, hogy Porschékat ad és vesz.


A pasi – ahogy időközben megtudtam – jogi egyetemről ugrott át egyenesen az autóbizniszbe. 17 éve Ausztriában ugyanis egyszerűen nem volt olyan hely, ahol átvizsgált és ellenőrzött használt (és régi) Porschékat lehetett volna venni. A hivatalos márkakereskedők rendkívül drágán árultak többnyire szart, magánembertől vásárolni pedig már akkor is azt jelentette, hogy az ember nem várhatott el profi kiszolgálást a pénzéért. Minden kisebb probléma megoldásáért maga loholhatott. Emberünk elég nagy szerencsével ficcent be ebbe a résbe és lett – feltehetően nem csak a szerencsének, hanem szorgalmának is köszönhetően – igen jómódú. A vasfüggöny túloldalán bizony az adminisztráció is olyan, mint a mesében: a kocsi átírása 5 perc, biztosításkötés 3 (éves díj 130 euró), az emberek kedvesek, szolgálatkészek és pénzért hajlandóak azt tenni, ami a dolguk (itthon pénzen kívül még többnyire valami más – pl. fenyegetőzés, kapcsolatok – is kell, ha megy egyáltalán), még a műszaki vizsga (összesen 50 euró – csont nélkül ment át rajta) alkalmával sincs az itthon hasonló ügyekben megszökött szívózás. Az elköltött 7500 euróért egy szervizkönyves, harmadik tulajos autót kaptam (mindhárom címe a forgalmiban, a legutóbbi 2 éve vette ugyanitt, most pedig egy drágábbra cserélte ugyaninnen), ami állapotában egy itthoni 3-4 éves kocsinak felelt meg (20 éves kora ellenére első festés, első kuplung és kipufogó, pedig télen is használták, csak rendesen cserélték, amit kellett, és vigyáztak rá).

Az eredetileg kért 9 ezer helyett azért lett végül is szerényebb az ár, mert a kocsi eladásra való felvételekor tartott átvizsgálásakor kisebb hibákat találtak rajta (tételes listával vettem át), amelyek javítására az akkor egyedül kapacitással rendelkező Wien-Liesing Porsche 4 ezer eurós ajánlatot adott. Herr Konradsheim saját csapata legközelebb 3 hónap múlva ért volna rá (ennél sokkal drágább autókon dolgozott épp), így az ajánlat szerint vagy várhattam volna három hónapot a tökéletessé tételre, vagy a hiányosságok ellenére megvehettem a kocsit olcsóbban (még szerelőt is ajánlottak). Így utólag – ha valaki hasonlóban töri a fejét – nem is javasolhatnék neki mást, mint hogy vegyen meg egy nagyon jó autót kis hibákkal, amiket csináltasson meg itthon (már ha be tud jutni egy szerelőhöz, ugyanis hónapos előjegyzéssel vállalnak munkát). Az enyémen a 4 ezer eurónyi munkát egy mikrokapcsoló (csomagtérnyitó), egy tömítés (olajszűrő), egy kerékcsapágy (bal első), egy ajtóborítás-csavar (pótlás) és belső kapcsoló (ventilátor-kapcsoló a szellőztetéshez) jelentette, ami az autóhoz nyúlt két kiváló szerelőnél (Hamar Ákos klubelnök Budapesten, illetve Moger Csaba Sopronban) olajcserével és nagyszervizzel együtt körülbelül 700 eurónyi pénzembe került.

A kocsi tulajdonlása azóta tiszta dizni, még az sem árnyékolhatja be, hogy – rossebbe, nem gondoltam volna, hogy ilyen még létezik, hogy rohadna le a keze, aki csinálta – az utcán parkolva, a múlt hétvégén éjszaka mind a négy felniből kilopták a Porsche-jelet. Köhintés nélkül ment el háromezer kilométert, miközben átlagban 10 litert fogyasztott (nem hajtom, nem igazán vonz, hogy üveghangon kínozzak egy 20 éves technikát). A sokat emlegetett vasfüggöny túloldalán már kúlnak és egyre inkább megbecsültnek számító autó idehaza inkább értelmezhetetlen (csak igazi autóbuzik veszik le, hogy milyen szép autó is ez, és mennyire ritka ilyen állapotban). Vidéken lakó szüleimet meglátogatva pedig azt kellett tapasztalnom, hogy a hasonló autóból kiszálló, ezresért tankoló, fülbevalós 18 évesek szemekbe beleégett képe miatt engem is hasonlónak gondoltak (miközben én igen stílusos, individualista és rendkívül pálya, 35 éves csávónak látom magam benne, lol).

A tél még hátra van, de eddigi tapasztalataim alapján mindenkinek csak azt tanácsolhatom, hogy, ha van ilyen ingerenciája, élje ki nyugodtan (megjegyzem, a regadós-szopatás sem annyira súlyos, mivel a német állomány nagy része már Euro 2-es, aminek a regadója – a kora miatt – már körülbelül csak 350 ezer forint).

A megvásárlás csupa nagyszerű és kedves emberrel (külön köszönet Hamar Ákosnak a tanácsokért és támogatásért, és Moger Csabának a profi szolgáltatásért) ismertetett össze (a kontaktált németek közül is mindenki talpig normálisnak bizonyult - még az a nyugdíjas levélkihordó is, akinek a fekete kocsiját elvitték előlem). Igazán ordas nagy barommal csak eggyel találkoztam, aki egy könnyfakasztóan szép 924s-t árult, saját elmondása szerint gyűjtőként, majd amikor kiderült, hogy joggal foglalkozom, meg hogy kicsit jobban is körüljárnám a témát, hirtelen nagyon barátságtalan és paraszt lett, még a hirdetést is megváltoztatta, az árat felnyomta. Utólag jöttem rá, hogy botcsinálta kereskedő, aki amerikaiaknak ad el német-nosztalgiát, viszont mivel kereskedőként Németországban szavatossági kötelezettsége lenne, csak úgy tudja elspórolni, ha a mobile-n magánszemélyként hirdet.


Egyelőre a gatyám még nem ment rá a fenntartásra és egy új Suzuki áráért olyan autóval járok, ami nem sokkal fogyaszt többet (tapasztalat) és kevesebbet veszít az értékéből, plusz – az újgazdag márkatársak találkozóinak kivételével – bárhol meg lehet vele jelenni.

Üdv
M. Feri

X1 vagy X3?

2009. november 19., 19:54 Módosítva: 2009.11.19 19:54
0
139 hozzászólás

Tárgy: Segítség

Feladó: JVK

Dátum:  7 Nov 2009 8:19

Címzett: Papp Tibor

Üdvözlöm Papp Úr!

Lehet, hogy nagyképű kérésem van ebben a válsággal teli világban, de  a feleségemnek nem tudunk autót választani. Vagy a most bemutatott  X1-es, vagy a lassan kifutó félben levő X3-as közül kellene  ráböknünk a neki megfelelő típusra.

Ön márt mindegyiket tesztelte, ezért is kérném ki a véleményét. Bár  vidéken lakunk, de nekem a családom biztonsága (2 kiskorú gyermek +asszony) mindennél fontosabb, ezért fontos számomra a magasabb  építési mód.

Mindenképp 2.0 D, automata váltó és 4x4 meghajtású lesz a verda,  csak azt nem tudjuk, hogy melyik.

Érveit és ellenérveit várnám ezzel a világrengető problémával  kapcsolatban.

JVK

Kedves JVK!

Sokat gondolkodtam a kérdésén, azért is tartott eddig a válasz. Talán jobb is. Elsőre biztos azt írtam volna, hogy X1-est vegyenek,  mert az újabb fejlesztésű autó általában jobb. És ez szerintem az X1-X3 viszonylatban sincs másképp. Egyszerűen az X1-nek szebb és jobban kidolgozott a belseje, de vegye figyelembe, hogy nekem az X3-as sosem tetszett túlzottan. Ezt nem dönthetem el Önök helyett, végül is ízlés dolga. Mivel én nem vagyok terepjárós alkat, az X1 mindenképp közelebb áll a szívemhez. És a talajhoz.

Csakhogy ma elmentünk ebédelni az X1-essel, és úgy jött ki a lépés, hogy hátul ültem. Ennek tükrében már azt mondom, hogy oda kell erre figyelniük. Ha ugyanis a családban nincs 180 centi alatti ember (ki tudja, egy kamasz is lehet irdatlan magas), akkor az X1-es megbukik Önöknél. Ha ez nem szempont, akkor már csak a csomagtartót is meg kell nézni, elég lesz-e. Az X1-esé úgy 10 százalékkal kisebb, bár szerintem általános használatra elégnek kellene lennie. Pláne, ha második autóról van szó.

A bemutatón egyébként jól látható volt, hogy az X3 lényegesen terepjárósabb fazonú, mivel a felvezetőautónk ilyen volt. Az X1 oldalról csak azért tűnik magasnak, mert a küszöbön és a lökhárítókon olyan fémszínű betétek vannak, amelyek kicsit átverik az ember szemét. Valójában az X1 nem lényegesen magasabb, mint egy szimpla kombi. Igaz, ha az autószalonban lesznek, ott könnyen összevethető a két autó ilyen szempontból, igaz, gondolom a felesége ritkán fogja offroadozásra használni, ez is inkább ízlés kérdése. Ha emlékeim nem csalnak,  az X3 rugózása feszesebb, ami rossz minőségű városi utakon, ahol lassan megy az ember, kényelmetlen. Igaz, autópályán már tökéletes az X3 is. A kétliteres dízel/automata váltó kombináció picivel jobban bír az X1-gyel, az X3 nehezebb is, és a légellenállása is nagyobb. Persze azon is elgondolkodni, hogy hamarosan az X3-ast leváltják, ha jól tudom, cirka egy év múlva, és nem tartom kizártnak, hogy egy lényegesen ütősebb járgány lesz az utódja. Ha tehát nem sürgős, lehet, hogy érdemes ezt megvárni.

És akkor lehet dilemmázni: a kifutó X3 olcsóbban, egy X1 az árában és egy új, nagyon jó és tágas X3, a bevezetéskor szokásos magasabb áron.

Üdvözlettel:
Papp Tibor

Tárgy: Re:Segítség

Feladó: JVK

Dátum: 16 Nov 2009 19:40

Címzett: Papp Tibor

Tisztelt Papp Úr

Köszönöm a kimerítő válaszát.A levelem megírása után volt alkalmam kipróbálni az X1-est, és hát nagyon nem győzött meg. Élőben alacsony és kicsi, ráadásul mi elég magas növésű család vagyunk.

Úgyhogy maradunk az X3-nál, abban legalább nincs I-drive. Legalább eggyel kevesebb ok vonja el az asszony figyelmét a vezetéstől, arra ott vannak a gyerekek. Most találtam egy másfél éves magyarországi autót, szerviz könyves, és minden jóval felszerelt. Az asszony Mini Cooperjét is lefoglalózták, úgyhogy remélem, tényleg mint a mesében...:-)

Tisztelettel:

S. Béla

Ez hogy történhetett meg

2009. november 18., 17:29 Módosítva: 2009.11.18 17:29
0
48 hozzászólás

Íme, néha minden rendben van. Kicsit ijesztő ugyan hetekig várni a százezrekre, ügyvéddel és médiával fenyegetőzni, de segít, mert a történet lapzárta után pozitívan ért véget, ha igaz.

Jenő eladta az autóját a jól bevált kereskedésén keresztül, akik miután elkelt, nem fizették ki neki. Hímezés-hámozás jó magyar szokás szerint, pedig évek óta oda jár, egész céges flottáját ott intézni. Erre tessék, nem fizetnek. A végén meg mégis - állítja a Peugeot Sárkány értékesítési igazgatója.

A teljes sztori alant:

To: Bende Tibor

Date: November 18, 2009 3:19:36 PM GMT+01:00

From: Gábor

Subject: Ez hogyan történhet meg?!

Tisztelt Cím!

Szeretném megosztani, autó eladása, finanszírozás igénybevételével kapcsolatos tapasztalataimat.

Ha van rá lehetőség szeretném, ha közzétennétek.

Esetleg mások számára is tanulságos lehet hol nem érdemes autót eladni.

Társaságunk, a PREZ Hungária Kft. megbízta a PEUGEOT SÁRKÁNY-t, tehergépkocsink értékesítésével. A vevő a vásárláshoz banki finanszírozást vett igénybe.

Az Peugeot Sárkány Nagykőrösi úti telephelyén a vevő 2009.10.05-én a gépjárművet átvette.

Peugeot Sárkány munkatársának tájékoztatása szerint, a vételár finanszírozott részét (nettó: 400 000 Ft, bruttó 500 000 Ft) mint megbízott értékesítő, kb. 1 héten belül cégünk számlájára utalja.

Közben eltelt több mint egy hónap, a vételár fennmaradó részét a mai napig nem kaptuk meg.

Többszöri telefonos megkeresésünkre nagy nehezen (sokszor telefonáltunk mire, ígéretük szerint végre visszahívtak) válaszként mindig azt mondták, majd a jövő héten. Teltek a hetek a pénz csak nem érkezett meg, ezért egy kicsit aggódni kezdtünk, megnyugtatásként, az szerencsétlen eladó, aki az eladás-finanszírozást intézte (azért szerencsétlen, mert Ő valóban nem tehet a kialakult helyzetről) továbbított egy belső e-mailt, amit neki küldött a kereskedelmi igazgató:

Tisztelt ______ Úr!

Kérésére ezúton is közlöm, hogy a _____ Kft. által megvásárolt gépkocsi vételárának Eladó felé (Prez Hungária Kft.)történő utalási igényét (500.000 Ft) cégcsoportunk pénzügyi részlege megkapta. Cégünk pénzügyi politikája alapján a számlák kifizetése meghatározott kielégítési sorrendben történik. Az Ön által kérdezett tételt prioritást élvez.

Az átfutási időre kérjük ügyfele türelmét.

Üdvözlettel:

_____ ______
Ker. igazgató

Ezt követően e-mailt küldtünk melyben felszólítjuk Peugeot Sárkány-t, hogy intézkedjen fennálló tartozásának 8 napon belüli rendezéséről.

From: ____________

To: ____________

Cc: ____________

Sent: Thursday, November 05, 2009 4:36 PM

Subject: Prez Hungária utalási igény

Személyemhez köthetően 1998 óta folyamatos kapcsolatban állunk a Peugeot Sárkány-nyal, több gépkocsit vásároltunk, javítattunk, finanszíroztattunk, illetve kiterjedt ismeretségi körünkből küldtünk ügyfeleket, akik szintén vásároltak használt vagy új gépjárművet, igénybe vették szerviz-szolgáltatásaikat. Ezért is alakulhatott ki közöttünk (a már említett, szerencsétlennel eladóval) már-már baráti viszony.

Cégünk, autóval kapcsolatos ügyeivel mindig a Peugeot Sárkányt bzítuk, azt gondoltuk, hogy ezzel időt és energiát takarítunk meg, úgy látszik kényelmességünk most visszaütött.

Még október elején, a vételár előleg átvételekor, jeleztük a Peugeot Sárkány értékesítőjének, hogy a továbbiakban, szeretnénk értékesíteni (korábban Peugeot Sárkánynál vásárolt) Peugeot 607 típusú gépkocsinkat és mivel már vevőt is találtunk rá, így gyakorlatilag csak finanszírozásról lenne szó.

Ez esetben a Peugeot Sárkány a finanszírozó banktól kap jutalékot, úgy hogy az ügyfél házhoz megy.

Fentiek ismeretében, ennek lebonyolításával, már biztos, hogy nem a Peugeot Sárkány-t bízzuk meg.

Nem értem, hogy egy, a Centrál csoporthoz tartozó kereskedő, hogyan teheti mindezt, különös tekintettel a mai, nehéz piaci viszonyokra, hogy ügyfeleit (és annak pénzét) ilyen módon kezeli.

Azt el tudom fogadni, hogy valami hiba miatt pár napot, esetleg egy hetet csúszik az utalás, de ebben az esetben elvárnám, hogy sűrű bocsánatkérés mellet értesítsenek. Ha nagyobb a gond, akkor nyúljon bele a kasszába és utalja el az 500 000 Ft-unkat, Ő meg majd kivárja a bankot, bár érzésünk szerint ezt az összeget már rég megkapta a kereskedő a finanszírozó pénzintézettől.

Lehet, hogy már ennyi sincs a pénztárban?!

Esetleg egy újabb, éppen csődbe menő cégbe botlottunk?

Üdvözlettel: Juhász Jenő

E-mailre nem válaszoltak, pénz még mindig sehol?!

November 13-án (péntek 13.) a már említett értékesítő, telefonon jelezte, hogy jövő hét keddig, november 17-ig biztosan megkapjuk a pénzünket, ha esetleg mégsem, akkor okvetlenül jelezzünk neki vissza telefonon.

Már biztos mindenki kitalálta… pénz sehol.

Megint telefon, nem veszi fel. 10 perc múlva visszahív és megint beszélünk a nagy semmiről, hogy hát elnézést, teljesen igazam van, ilyen még nem fordult elő, nyugodjak meg, nem Ő tehet róla, még egy kis türelmet, utána néz, stb.

Ma, 2009 november 18. van és várjuk a követelésünk kiegyenlítését.

Jelentem, sikerült: 14 éves Swift!

2009. november 16., 15:48 Módosítva: 2009.11.16 15:48
0
115 hozzászólás

Tárgy: RE: Autóvásárlási tanácsadás

Feladó: Attila

Dátum: Wed, 28 Oct 2009 20:18

Címzett: Papp Tibor

Kedves Papp Tibor!

Nem biztos, hogy emlékszik még levelemre, de jelentem SIKERÜLT!

Válasza után már biztosra mentem és úgy döntöttem, nincs sok választás, ezért Suzuki lesz a nyerő. Több autókereskedésben is jártam, nyálaztam az internetet, de sajnos hihetetlen autókat láttam. A legemlékezetesebb az Autocity nevű hely volt, ahova egy haverommal mentünk, mivel ő is autót akar. Számomra ez volt a krém… A meghatározott kereten (300.000 Ft) kicsit túllőve láttam náluk egy 97-es Swiftet, hát megnéztem, egy lemez nem volt ami stimmelt volna egymáshoz. Ekkor eldöntöttem, hogy csak magánszemélytől fogok kocsit venni. Itt is voltak érdekes autók, de egyszer csak megpillantottam egy képen jól kinéző citromsárga gls-t, amely unokatestvéremnél állt bent (autószalonban dolgozik). Elmentem megnézni, törve is volt, nem is volt igazán szép, de!!!

Az egyik srác éppen akkor adott el egy új kocsit egy idősebb mozgássérült hölgynek, aki szerette volna beszámítatni addig használt első autóját, egy 1995-ös Suzuki Swiftet, amiben 12.700 km volt. Igen, annyi, egy 14 éves kocsiban, ami egész életét garázsban töltötte. Gyorsan végignéztük festékvastagság mérővel (természetesen sehol semmi), ám a hölgy 500.000. forintot szeretett volna az alig használt, de idős kocsiért. A szalon kb 200-at kinált volna érte, én viszont gyorsan lecsaptam az autóra, sajnos féláron nem adta oda, viszont egy hét gondolkodás után a 300 ezres ajánlatot elfogadta. Ő is jól járt, én is jól jártam. Igaz a gyári gumik is 14 évesek, és az olajcsere időpontjáról hozzávetőleges információm sincsen, de ezek lecserélése után van egy kiváló autóm.

Üdvözlettel:
Attila

Kedves Attila!

Szerencsére még emlékszem, ami alátámasztja, hogy szellemileg relatíve friss maradtam 39 éves koromra. A levele azért is emlékezetes volt, mert elég széles spektrumot jelölt meg a büdzsére.

Igazából sok válaszolnivaló ugyan nincs, de a története már önmagában is érdekes. És a visszatekert autók óceánjából kihalászni egy ilyen igazgyöngyöt - valódi ritkaság.

Igazából én is így szoktam eladni az erősen visszatekert számlálójú kocsikat: elküldöm egy kereskedésbe a nagyival. De csak vicceltem, örüljön neki és használják egészséggel! És örülök, hogy segítettem, ahogy bárki másnak is szívesen elárulom: kevésért Swiftet kell venni.

Üdvözlettel:

Pt

A szomszédban reszelik a Bentleyt

2009. november 10., 18:39 Módosítva: 2009.11.10 18:39
0
54 hozzászólás

Egy névtelenséget kérő olvasónk élőben is láthatta a Mulsanne egyik prototípusát, méghozzá nem is messze innen. Készített is róla képeket, és elküldte nekünk levélben:

Subject: Bentley

Date: 2009/11/9

To: Winkler Róbert

Hello,

A múlt héten az ausztriai Radstadtban készítettem ezt a néhány fotót két kis Bentleyről.

Épp leparkoltak a gépek - két A8-assal kísérve - a sofőröket pedig nem is érdekelte hogy készítek néhány képet. Tehát az autókat még erősen reszelik.

Üdvözlettel...
Távolról sincs vége, olvasson még

A 650i sztorija folytatódik

2009. november 10., 16:51 Módosítva: 2009.11.11 17:57
1
442 hozzászólás

A lomhácska 650i ügye tovább dagad (az erről szóló olvasói levél itt olvasható, amelynek elolvasása nélkül a következők élvezhetetlenek), ma megkaptuk a BMW állásfoglalását is. Íme:

Kedves Tibi,

alábbiakban tájékoztatlak a Multitex Handels GMBH által bérelt, BMW 650i Coupé típusú gépkocsi olvasótok által kifogásolt menetteljesítményével, illetve szintén nehezményezett ügyfélszolgálati tevékenység minőségével kapcsolatban:

A Multitex Handels GMBH által bérelt, elsőként Németországban forgalomba helyezett BMW 650i Coupé típusú gépkocsi meghibásodását a hivatalos magyarországi BMW márkaszervizek eredménnyel orvosolták, és jelenleg a diagnosztika már nem mutat hibát: az autóval több márkaszervizben is többször foglalkoztak, ezt a hivatalos márkaszerviz adminisztráció, a dokumentált írásos és telefonos visszajelzések bizonyítják. Visszautasítjuk, hogy a BMW Magyarország elzárkózott volna az ügy érdemi kezelésétől. A tulajdonos ügyvédjével jogi képviselőnk többször váltott levelet, a jogi képviselők személyes találkozójával kapcsolatban időpont egyeztetés nem történt, az Ügyféllel közvetelenül vagy jogi képviselőjén keresztül írásban, illetve a szervizeken keresztül folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.

A bérlő által a műszaki rendellenesség orvoslása után is tapasztalt „lomhasági” probléma kivizsgálása okán a BMW Magyarország műszaki szakértője próbaúton volt az Ügyféllel és vizsgálta a gépkocsit. A szakértő mérései alapján a kocsi megfelelt a gyári adatoknak, problémát nem tapasztalt. A BMW Magyarország kollégái konzultáltak a BMW AG műszaki részlegével is, és a gépkocsi állapota szerintük is megfelelő, mivel hibajelenség nincs, garanciális javítás nem indokolt.

Ügyfél saját felkérésére a gépkocsit egy független műszaki szakértő is megvizsgálta, de a BMW Magyarországnak nincsenek információi arról, hogy ez a mérés pontosan hogyan zajlott, illetve hogy az mennyiben egyezett a modell gyári adatait kiadó mérés módszerével. Hiszen ha az Ügyfél szerint a gépkocsi menetteljesítménye nem a gyári adatoknak megfelelő, azt csak a gyári mérési módszerekkel lehet leellenőrizni. Ennek a módszernek az alkalmazását nem láttuk igazoltnak az igazságügyi szakértő véleményét megvizsgálva, ezért azt nem fogadtuk, nem fogadhattuk el.

Ezek után a BMW Magyarország jogi képviselője útján felajánlotta az Ügyfélnek, hogy a müncheni központban végezzék el a a német rendszámú, Németországból bérelt autó menetteljesítményére vonatkozó vizsgálatot, amelynek során a BMW Niederlassung München munkatársai ismét pontosan a modell gyári adatait kiadó mérés módszerével megegyező módon ellenőriznék le, hogy a fenti gépkocsi a gyári adatoknak megfelelő menetteljesítményeket produkál-e. Ügyfél elfogadta, hogy saját költségén Münchenbe viszi az autót és időpontot egyeztet a müncheni szerviz munkatársaival. Ilyen időpont egyeztetésről egyelőre nincs tudomásunk. Tehát az autó vizsgálatát visszautasító válaszról nem tudunk, az Ügyfélhez intézett utolsó levelünk szerint a németországi műhelyben várják az Ügyfelet a vizsgálat lefolytatása céljából. Jogi képviselőnk ugyanakkor jelezte az Ügyfél ügyvédjének, hogy amennyiben a fenti vizsgálat is azt állapítja meg, hogy az autó nem mutat műszaki rendellenésséget, a vizsgálat kapcsán felmerült költségek az Ügyfelet terhelik.

Ugyanakkor, amennyiben az Ügyfél a fenti intézkedések ellenére, illetve a fenti mérések elvégzése után sem elégedett a gépkocsi teljesítményével, azt az autót bérbe adó jogi személynek kell az autót értékesítő németországi márkakereskedés felé jeleznie, amire jogi képviselőnk fel is hívta az Ügyfél figyelmét.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az Ügyfél a gépkocsit nem a BMW Magyarország hivatalos márkakereskedésein keresztül vásárolta, így a BMW Magyarországnak vagy márkakereskedéseinek a garanciális javításokon túl kötelezettsége az ügyben nem merül fel. Ennek ellenére, a BMW Magyarország Kft. mint a BMW csoport magyarországi leányvállalata mindent megtett, és a továbbiakban is kész megtenni, hogy a gépkocsi műszaki állapota kifogástalan maradjon, és az Ügyfél minden szempontból elégedett legyen a cégcsoport termékeinek és szolgáltatásainak minőségével.

Az ügyet sem a BMW Magyarország, sem a BMW AG nem tekinti lezártnak, a további lépéseket, döntéseket a müncheni vizsgálat eredménye határozza meg.

Vecsés, 2009. november 10.

Üdvözlettel,

Jávor Dániel

Saab 900 kontra precíz könyvelés

2009. november 10., 11:47 Módosítva: 2009.11.10 11:47
5
106 hozzászólás

Tárgy: Saab

Dátum: Wed, 4 Nov 2009 12:12:09 +0100

Feladó: Arany János

Címzett: Csikós Zsolt

Hat évvel ezelőtt, egészen pontosan 2003. április elején vásároltam egy autót. Tanár lévén sosem volt annyi pénzem, hogy olyan márkájú, méretű, életkorú és állapotú kocsit vegyek, amilyenre egyébként vágytam (3-4 éves, tisztességgel összerakott, szolid Mercedes vagy Volvo szerepelt az első helyeken). A logika szabályai szerint a paraméterekből itt-ott engedni kellett: a végeredmény egy – akkor 16 éves – Saab 900-as lett. Előző, s egyben első autóm is Saab 900-as volt, melyet a használat két éve alatt a márka használóinak széles körében jól ismert és elismert Popovics László gondozott. A második Saabot azért mertem megvenni, mert a vásárláskor ő adott garanciát arra, hogy nem az ablakon dobom ki a vételárat (magam az autók technikájához semmit nem értek, bár egyébként lelkes autókedvelő és mindenféle autós hír állandó fogyasztója vagyok).

Az általam ismert autós újságok és fórumok egyik visszatérő kérdése az autófenntartás költségeinek firtatása, kalkulálása. Erre bizonyosan több jól bejáratott módszer létezik. Én – kifejezetten előre gondolva – a vásárlás estéjén számítógépes táblázatot nyitottam, melyet a mai napig vezetek. Följegyeztem minden tankolás költségét (a táblázattal kiszámoltatva az esedékes átlagfogyasztást), minden javítási költséget, továbbá a kötelező biztosítás és a gépjárműadó címén kifizetett összegeket.

Nem írtam föl viszont az autópálya-matricákra és a parkolásokra kiadott pénzt. Időről-időre megnéztem, hogy éppen hol tartok a költségekkel s minden alkalommal megdöbbentem. Az alábbiakban kiderül, hogy miért. A mellékelt rövid táblázat összefoglalólag és nagyobb tételekre osztva rögzíti a 2003. április 11-e és 2009. október 29-e között az autóra és az autó miatt kiadott összegeket.

Ez alatt a hat és fél év alatt a Saab majdnem pontosan 50 ezer kilométert futott (az átvételkor 198 240 volt, jelenleg 248 397 a kilométer-óra állása). Ez évente körülbelül 7920 kilométer, ami – úgy tudom – mélyen a magyarországi átlag alatt van.

kiadás típusa összeg (Ft) megjegyzés
üzemanyag (95-ös benzin)1 1 340 696 5219,48 l
javítások2 419 000  
kötelező biztosítás3 380 563  
egyéb költségek4 318 244  
 összesen:  2 458 503  32 348 Ft/hónap

Fontos megjegyzések:

1. A Saab fogyasztása a gyári kísérőfüzet szerint 9,4-9,6 l/100 km. Aki akarja, utánaszámolhat: az időközben 22 éves autó összfogyasztási átlaga az elmúlt hat évben [5219,48/50 157 km] 100 kilométerenként 10,4 l volt.

2. Ebben az összegben benne van minden apró-cseprő javítás, valamint a vizsgákra, zöldkártya-ellenőrzésekre való felkészítés is. Egyáltalán nem mellékes, hogy a szerelőm rendkívül korrekt munkát végez, de közben mindent elkövet, hogy elkerülje a költséges megoldásokat.

3. 45 év fölötti budapesti férfi vagyok, balesetet még nem okoztam.

4. Ebbe a rovatba kerültek a gépkocsiadók, az adminisztratív kiadások (műszakivizsga-díjak, átírás, okmányok stb.) és két garnitúra gumiabroncs ára.

A végösszeg elgondolkodtató. Szeretettel ajánlom mindazok figyelmébe, akik autót akarnak vásárolni, s különösen azokéba, akik ehhez kölcsönt kívánnak fölvenni. Látható, hogy a teljes költség az eltelt hat és fél év (76 hónap) minden hónapjában 32 348 forint kiadást jelentett, s a többi adatból az is kiszámolható, hogy ez alatt az idő alatt havonta átlagosan mindössze 660 (659,96) kilométert tettem meg a kocsival. Igaz azonban, hogy a mai autók közül némelyik ebben a kategóriában 20-30 százalékkal is kevesebbet fogyaszt; ezt figyelembe véve a havi költség azonos futásteljesítmény mellett körülbelül 28 ezer forintra csökken, ha viszont a magyar viszonyok között átlagosnak tekinthető évenkénti 10-12 ezer kilométerrel számolunk, akkor a kalkulálható havi költség még az alacsonyabb fogyasztással számolva is kísértetiesen megközelíti az eredetileg kiszámolt 32 ezer körüli összeget.

A fenti összeg nem tartalmazza az autó egykori vételárát, amelyből további – általam ismeretlen kulcsok szerinti – számolással kellene kikövetkeztetni az értékvesztést, amit általában szintén az autófenntartás költségei közé szokás számolni.

Akinek nem megy a BMW 650i-je

2009. november 9., 17:21 Módosítva: 2009.11.10 17:08
20
432 hozzászólás

Jött egy érdekes levél Zoltántól, aki elvileg az irigyelt emberek táborába tartozik. Egy 650i-vel jár. Úgy tűnik, ő most nem így érzi.

Kedves TC!

10 éve a BMW-sek táborához tartozom. Eddig a legerősebb motorokkal szerelt 3-as coupékkal róttam az utakat. Évente 60-80 ezer kilométert vezettem, szervizbe csak olajcserékre jártam. Aztán 2008 júniusában átvettem nullkilométeresen Németországban egy manuális váltóval szerelt BMW 650i coupét, tartós bérleti konstrukcióban. Ez tényleg egy olyan autónak tűnt, amivel ki lehet menni a világból.

Távolról sincs vége, olvasson még

Minsztériumi válasz: Értesültünk az anomáliáról

2009. november 3., 18:53 Módosítva: 2009.11.03 18:53
0
37 hozzászólás

A múlt héten sikerült megkavarnom a kovászt a magyar jogalkotóknál, miután kiderült, hogy a Köhém változás után a vámhatóság és a NKH közös munkával ügyesen és jogtalanul megemelték a hibridautók regisztrációs adóját. Az érintett minisztériumokat megkeresve példás gyorsasággal kaptam választ arra a kérdésre, hogy ez most hogy lehet, és remélhetőleg hamarosan megoldódik az anomália. Ami persze létre se jött volna, ha a két szervezet kommunikálna egymással.


Íme a Pénzügyminisztérium válasza a helyzetre:

From: Salgó Attila

Date: November 3, 2009 2:35:59 PM GMT+01:00

To: Hlács Zoltán

Subject: regisztracios ado visszassag

Kedves Zoli,

alábbiakban küldöm a Pénzügyminisztérium hivatalos válaszát, remélem tudtam segíteni a munkád.

A Pénzügyminisztérium az elmúlt napokban értesült a hibrid autók regisztrációs adó megállapítását érintő anomáliáról.

A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (Rega-tv.) 15. §-a értelmében a környezetvédelmi osztályba sorolás a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú melléklete II. fejezetének 2007. február 5. napján hatályos állapota szerint történik. Ebből következően a regisztrációs adó megállapítását a 6/1990. KöHÉM rendelet időközi változása nem befolyásolja, vagyis a - korábban az 5., most egyéb szempontok miatt akár magasabb/jobb környezetvédelmi osztályba sorolt - hibrid gépjárművekre alkalmazandó adótétel nem változott. A Rega-tv. szerinti környezetvédelmi besorolást a közlekedési hatóság a Műszaki adatlapon rögzíti (ld. Melléklet I. rész, adótétel táblázatokat követő szöveg).

A Rega-tv. előírásainak betartása végett a PM felhívta a vámhatóság figyelmét arra, hogy a szükséges szakmai intézkedéseket tegye meg, a közlekedési hatósággal együttműködve az adminisztrációs hibát küszöböljék ki, s erről az ügyfeleket honlapján mielőbb tájékoztassa.

Üdvözlettel:

Salgó Attila
sajtóreferens
Pénzügyminisztérium

Megszívják a hibridek a regadót vagy sem?

2009. október 29., 16:28 Módosítva: 2009.10.29 22:18
0
70 hozzászólás

Feladó Vajda Botond

Címzett Vályi István

Dátum 2009. október 28. 20:32

Tárgy Ötlet

Szia

Egy kérdés:

Hogyhogy nem jelent meg semmilyen cikk a totalcaron a megszűnt kedvezményes regadóról, ami a hibrid autókat megillette eddig.

Ugyanis nincs már !!!!

Lesz még több szlovák rendszám J

Üdv
Botond

Utánanézünk, bár elsőre inkább tűnik félreértésnek.

üdv
Vályi István
omm

Távolról sincs vége, olvasson még

Nepperek

2009. október 28., 17:39 Módosítva: 2009.10.28 19:12
0
166 hozzászólás

From: Norbert

Date: October 27, 2009 8:58

To: Totalcar

Subject: Nepperek

Sziasztok!

Használt autó keresgélése közben tűnt fel nekem ez a hirdetés:


Önmagában persze semmi extra, leszámítva a meglehetősen kevésnek tűnő 116e km futásteljesítményt. A kétségek eloszlatására ugyanakkor kiválóan alkalmas a végig vezetett szervizkönyv feltüntetése.

DE!


Ugyanez az autó (azonos rendszám) két hónappal ezelőtt még egy másik kereskedőnél kellette magát, az extralistában ott is szerepelt a szervizkönyv. Viszont érdekes, hogy akkor még 221e km-rel!

A jó öreg végig vezetett szervizkönyv...

Távolról sincs vége, olvasson még

Négy csillag a Daciának?!

2009. október 28., 11:53 Módosítva: 2009.10.28 19:52
0
116 hozzászólás

From: István

Date: October 28, 2009 9:10:51 AM GMT+01:00

To: Winkler Róbert

Subject: Dacia iPhone

Kedves főszerkesztő/újságíró úr!

Figyelmesen elolvastam a Dacia cikkedet (elnézést a tegezésért), és megdöbbenve tapasztaltam, a végén adott 4 csillagot! Azért ez így nincs rendben, egy olyan autónak adtál ilyen értékelést, ami ugyan bizonyos kompromisszumokkal biztos használható. DE: Az egész autó olcsó, strapabíró (állítólag), megoldásokra épül. A műanyag megoldások néhány év múlva pontosan játszák majd a budapesti utak kátyúzenéjét, és minden egyes keresztbordás kanyarban érezzük a futómű igénytelenségét. Nem akarom lehordani ezt a talicskát - mert mégis csak az, de ha összehasonlítod egy általatok tesztelt, fejltett mérnöki munkát felvonultató autók tesztjével, látnod kellene, ez a fajta túlzott elnéző hozzáállásod kapitális hiba. Merre haladunk? Támogatjuk a gondolkodó, kreatív, okosan tevékenykedő mérnökök, design-erek, autógyárak megoldásait, és lehordjuk őket ugyanúgy, ha szamárságokat készítenek, vagy egyfajta talicskapolitikát folytatunk. Ennyi erővel tesztelhetnétek egykarú emelőket is és örvendezhetünk azok megbízhatóságáról!

Természetesen együtt lehet élni evvel a kocsival is. Nekem is volt Lada Samarám, I. swift-em, jeleneleg 10 éve corollám (97-00), de tisztában vagyok azok fejlettségi szintjével, és akár a gerincoszlopomon, halló-, szagló- és látószerveimen közvetlenül érzem azok hibáit/előnyeit.

Ezért tisztelem kedves kollágáidat, akik ugyan vágynak a minőségi megoldásokra, de bevallják a használt négykerekűik bőséges hibahalmazát.

Tehát: Az értékelésnél ne adj annyi pontot egy raktárból összeválogatott talicskának mint egy komoly szellemi munkát igénylő produktumnak. Mert ha így teszel én az olvasó is hajlamos leszek a site-otokat egykalap alá venni, azokkal a sótlan, direkt fordításból dolgozó "autóslapokkal" amiket NEM OLVASOK.

Köszi, h meghallgattál:
István

Kedves István,

Lehet, hogy a csillagozásnál nem vagyunk mindig száz százalékosan következetesek, de alapvetően az ár/érték arányból indulunk ki. Vannak aztán olyan esetek, amikor az ár/érték arány borzalmas, de akkora élmény az autó, hogy ezt a számszakilag nehezen megfogható dolgot, az élvezetet is belevesszük az értékelésbe.

A Sandero Stepway esetében nyilván nem erről volt szó, bár tagadhatatlan, hogy tényleg egész jól kanyarodik.

Hogy egy autót már meglévő alkatrészekből és fődarabokból legóznak össze, azt néha mi is rosszallóan említjük meg, pedig hát tényleg, mi rossz van abban? Ha jók az összelegózott alkatrészek, akkor az égvilágon semmi. Különleges sportautóknál nyilván jobban veszi ki magát, ha kifejezetten nekik fejlesztett motor hajtja őket, de talán még ez is csak egy felesleges autóbuzi sznobéria. Amibe sajnos mi is gyakran beleesünk. Azért persze küzdünk ellene.

Visszatérve a Daciára nekem már akkor tetszett a Sandero, amikor először megláttam egy szalonban. Oké, nyilván sose kéne, de sosekéne-autóból amúgy is rengeteget tudnék mondani. A Daciának legalább drukkolok. Lehet, hogy valójában csak 3,5 csillag, de én egyszerűen szeretem, ha egy autó nem akar többnek látszani, mint ami, és a Dacia ebből a szempontból még túl is lő a célon, hiszen valójában Renault, mégis inkább a francia anyacég alá pozícionálják.

Sanderót most vezettem először, és bár tényleg megvoltak benne mindazok a nyűgök, amiket le is írtam a cikkben, nem éreztem benne rosszul magam; ezt hívják korrekt kis autónak. Az igazi szégyen szerintem az, amikor egy 6-8-15 millió forintos autóban, mint a Mazda 6 vagy a Toyota Land Cruiser V8, nyomja a jobb térdemet a középkonzol. Attól pedig nehéz elvonatkoztatni, mert a Dacia váltója tényleg hátborzongatóan roszog, de ennyiért azt mondom, roszogjon. Főleg, ha sehol sem nyom, szorít, csíp és szúr. Egyszóval tartom a négy csillagot.

Üdvözlettel:
Winkler Róbert

Ruppótlan CRX-es a porcelánboltban?

2009. október 26., 17:25 Módosítva: 2009.10.26 17:25
0
192 hozzászólás

Tárgy: Csik

Dátum: Thu, 22 Oct 2009 06:37:11 +0200

Feladó: Gabriella

Címzett: Csikós Zsolt

Kedves Zsolt!

Elég sűrűn olvasom ezeket a cikkeket, mert sok hasznos információt lehet benne találni. Most viszont szeretném kérni, hogy mielőtt vélemény állít egy bizonyos autót használó embertömegről, először tájékozódjon kicsit jobban, körültekintően az autót használók köréről. A legjobb hely, amely olvasgatása után kialakulhat egy teljesen más vélemény a Honda CRX-et használó fiatalok (vagy nem túl fiatalok) köréről, a crxforum.flix.hu

Ha van lehetősége olvasgatásra, akkor mielőbb nézzen be ebbe a fórumba, és rá kell, hogy jöjjön, a CRX-et már nem azok a "ruppótlan hülyegyerekek" hajtják, akikre ön alapozza a cikkét a 150 LE kérdésben. Mellesleg az én autóm 940 kg, és 125 LE, 1,6i 16V. Ja, és nem mellesleg most volt karosszériázva, ha anyagi korlátaim engedni fogják, tavasszal lesz festve.

Ja, és ami a legfontosabb: 33 éves, házas, 10 éves gyermeket nevelő, dolgozó nő vagyok, főiskolai végzettséggel. Azt gondolom, nem merítem ki a ruppótlan hülyegyerek fogalmát :) A CRX második autónk, nekem, szaladgálni. Imádom, és nagyon vigyázok rá, mindent rendbe fogok rajta tenni, csak idő és pénz kérdése.

Viszont a fórumunkon a CRX topicban ezzel nem vagyok egyedül. Sok-sok általam ismert CRX-es (Civices, vagy simán csak Hondás) hasonlít hozzám és az autóba vetett imádathoz, ezért is vagyunk egyre többen, akik nem azért veszünk ilyen autókat, hogy ész nélkül "verjük neki", aztán meg csapódjunk fába... Köszönöm, ha olvasott, azt pedig még jobban, ha tájékozódni is fog ezek után, és ennek tükrében alkot majd véleményt. Örömömre szolgálna, ha egyszer sok-sok olyan embert ismerne meg, amilyeneket én,

Hondások, akik összetartanak, összetartoznak, független a Honda típusától! Szóval hajrá, mert azt gondolom, ez egy nagyon jó téma lehetne az olvasóknak. Mi biztosan szívesen olvasnánk cikket, ami rólunk "normálisabb" Hondásokról szól! :-)

Nagy tisztelettel:
Gabriella Szolnokról

Kedves Gabi,

ön a második, aki nem vette észre a szándékosan még külön sorba is kiemelt iróniát. Érzékeny emberfaj a CRX-es, az avensisversósok egy sort nem írtak még...

Tehát direkt odaírtam, hogy nekem is kéne egy CRX, ergo, ha követ engem a lépéssel, azt írtam, hogy én is szeretnék ilyen emberré válni, tehát továbblépve, az egész irónia volt. Na mindegy, nem kötelező minden sort elolvasni, csak legfeljebb nem lesz teljes a kép.

Üdvözlettel
Csikós Zsolt

Mit is akarok száztól ötszázezerig?

2009. október 22., 10:31 Módosítva: 2009.10.22 10:31
0
131 hozzászólás

Tárgy: Autóvásárlási tanácsadás

Feladó: Attila

Dátum: Mon, 12 Oct 2009 13:26

Címzett: Papp Tibor

Tisztelt Papp Tibor!

Többször olvastam, hogy tanácsot ad autóvásárlásban, most én is autóvásárlás előtt állok, azonban nem tudok dönteni, így segítségét szeretném kérni, hátha könnyebben döntök így. Eddig mindig saját autója volt a családnak (2fő egyelőre), azonban cégautó miatt úgy döntöttünk a hitellel agyonterhelt és nem használt kocsinak mennie kell, és sikerült is eladni szerencsére. Az utóbbi időben kb 100-200km-t futott havonta az autó, ezért nem láttam értelmét, hogy megtartsuk a hitellel. Viszont szükségünk van egy kettes számú autóra, mivel 50 km-re dolgozunk a munkahelytől, és havonta egyszer-kétszer előfordul, hogy nem sikerül együtt közlekedni.

Megszületett a döntés is bennünk, hogy vegyünk egy másik autót, ezért elkezdtem körbenézni az internetes portálokon, azonban a lehető legkevesebbet szeretnék áldozni az autóra, és úgy érzem az igényeim sem olyan nagyok. Első körben 180e forint körül néztem körbe minimál autó, minimál igényekkel és méretekkel, így kijött a Maruti. Ezt ennyiért meg is tudnám venni, volt már nálam ilyen, furcsa de szerettem is, igaz néha megviccelt, de amikor kellett mindig elindult, viszont még karbis-szívatós, régi technika, ami engem nem zavar (volt Zastavám, azt is imádtam), viszont a párom nem díjazná annyira, hogy még erre is kell figyelnie, ha véletlenül kell használni (amire szerintem 0 az esély, de mind1). Illetve még a sárga matrica, ami kicsit visszariaszt, nem szívesen járnék úgy, hogy emiatt nem indulhatok el vele, igaz Bp-re gyorsabban beérek vonattal (csak az állomásig kell elmenni kocsival). Túl jó viszony nem fűz a keleti autókhoz, így számomra azok eleve kiestek, még a Zasztin elgondolkodtam, de azt még nehezebb lenne egyszer eladni, mint a marutit. Ebből látszik nem hosszútávra tervezem a kocsi vásárlást max 1-2évre (eddig egyik autóm se volt meg ennél hosszabb időre). Párom unszolására elkezdtem nézni valami „mondernebb” autót, amiben már automata szívató van, és némi ajtókárpit , azonban meglepve tapasztaltam, hogy ekkor van egy nagy ugrás az árban, 200-300e körül max ipari hulladékot találok, olyan 350e-től kezdenek olyan kocsik lenni, amire azt tudom mondani, hogy autó, viszont itt már egyre több van. Mivel a kocsi fenntartása minimális kell, hogy legyen ezért 1000ccm alatti swifteket néztem, itt már jött az újabb kérdés, ezen autók 99%-a teljesen fapad, és ebből a szempontból nézve teljesen mind1, hogy marutit veszek vagy swiftet, azaz megér-e kb 200e ft-t, hogy egy fokkal több műanyag és kárpit, automataszívató, zöld plecsni, és valszeg olcsóbb alkatrészek (bár ezt nem tudom, csak gondolom)? Swiftekből több százat találtam, egy idő után elkezdtem túllőni a célon, a háromajtósok tetszenek, így azokat kerestem, és magasabbra raktam a lécet egészen 500e forintig. Ennyiért már akár 2000-es évjáratokat is találtam, és itt kezdődött a nagy szűrés, legyen 3ajtó, elektromos ablak, központi zár, sőt szervokormány, így ugyan kevesebb a potenciális autó, de nagyobb a kényelmi színvonal. Na ekkor tettem fel a kérdést magamnak, kell-e ez egyáltalán nekem, mármint kiadok 450e forintot egy olyan autóért amit hetente egyszer ha elindítok, 10-25km-t megyek vele. Sokkal fontosabb az üzembiztos működés mint az extrák, illetve nem szeretnék úgy indítani, hogy akkor irány a szerviz és 50e ft a számla.

Viszont ha kényelmes autót akarnék 500e forintért, aminek a fenntartása nem horror akkor lehet 1500ccm-ig is választani, találtam ennyiért 99es klímás lanost is ötajtóval, vagy 93as civic-et automata váltóval. De kell ez nekem?

Egyszerűen nem tudok dönteni, illetve soknak találok 500e forintot kiadni egy olyan autóért amit ennyire ritkán használnék, viszont szívni sincsen kedvem azzal, hogy két napig kell ahhoz „masszírozni” az autót, hogy elvigyen A-tól B-be.

Segítségét előre is köszönöm!

Üdvözlettel:

Attila

Kedves Atilla,

kicsit nehezen hámoztam ki, mit szeretne. Ha jót akar, akkor vesz egy Swiftet, Wagon R+-t, szokás szerint hozzáteszem még a K11-es Micrát.

Ő a K11-es, ezres motorral pont jó - ez személyes tapasztalatom
Ő a K11-es, ezres motorral pont jó - ez személyes tapasztalatom

Ahogy végiggondoltam a dolgot, akkor esetleg szóba jöhet még ebben az ársávban 1997 utáni Ford Escort (gömbölyű orral, szigorúan minimum 1,4-es motorral), de egy Peugeot 106 és a Citroen Saxo is jó, egyszerű kiskocsi, ha nincs ki a hátsó futóműve, jó kis nyolcszelepes benzinmotorral. Figyelem! Ezek nem versenyautók.... Apropó, meglepő, de akár egy Fiat Cinque-/Seicento is szóba jöhet olcsóért, van belőlük egy csomó.

Egyszerű gép
Egyszerű gép

Azzal nem árt tisztában lenni, hogy ennyi idősen már alaposan meg kell nézni, bármit vesz, mert sajna az elkóklerkedett karbantartással még egy elpusztíthatatlannak tartott Swift is kivégezhető. Hogy mire kell odafigyelni, azt hamar leszűrhető a Népítéletből. Ezek egyébként olyan autók, amikhez nem feltétlenül kell pl. szervokormány, kivéve, ha nem használják nagyvárosban, sokszor parkolva.

Olcsón javítható, ha kell. És szervo nélkül is elmegy
Olcsón javítható, ha kell. És szervo nélkül is elmegy

Én, ha a családi béke szempontját figyelembe veszem, lebeszélném a Maruti-jellegű autókról, mert úgy tűnik, egy olyan autóra van szükségük, amit ha beindít, megy. Ez azt jelenti magyarul, hogy befecskendezős legyen, egészséges elektromos rendszerrel.
A Daewookat kerülném, mert nem kizárt, hogy nincs hozzájuk alkatrész, tekintve, hogy a Chevrolet-átalakulás óta a régi Daewoo-k számkivetettek, de az első Nexiák, Esperók már rohadnak is rendesen. A fent felsorolt kocsik azért is jók (még ha egy-egy márkáról nem a megbízhatóság és a tartósság jut ma az emberek eszébe), mert ha elromlanak, épeszű költségek mellett javíthatók, van bontott és utángyártott alkatrész hozzájuk, és egyszerű szerkezetűek.

Bár nehéz megmondani, hogy ez Saxo-e vagy 106-os, tekintve, hogy lényegében ugyanaz a kettő
Bár nehéz megmondani, hogy ez Saxo-e vagy 106-os, tekintve, hogy lényegében ugyanaz a kettő

Még egy tanács. Ilyen korú autóknál a biztos előélet fontosabb, mint az, hogy mit tanácsolok. Ha tehát az ismeretségi körében van olyan tutira szervizelt, megkímélt, egyszerű kisautó, akkor inkább válassza azt, ha mondjuk egy gyanús telepen árult, embléma nélküli, gyanúsan csillogó fényezésű 15 éves autót.
Üdvözlettel:
Papp Tibor

Ronda-e a Superb fara?

2009. október 20., 16:49 Módosítva: 2009.10.20 16:49
0
296 hozzászólás

From: k75s@freemail.hu

Date: October 20, 2009 8:41:42 AM GMT+02:00

To: tcolvasok@mail.totalcar.hu

Subject: Superb Combi bemutató

Kedves Andróczi Balázs!

Érdeklődéssel olvastam a Skoda Superb Combiról írott gondolatait, aminek -őszintén el kell ismernem- volt néhány egészen értékelhető része is. No nem sok, de igazságtalan dolog lenne, ha elvitatnám öntől azt a néhányat, ami éppen nem tárgyi tévedésen, vagy a szerintem az ön ízlését minősítő, rosszindulatú megjegyzésen alapul.

Nos, tudnia kell, hogy ez a Superb nem a hosszított Passat padlólemezen van, hanem majd az új Passat lesz a rövidített Superb platformon, ami lényegtelennek tűnhet önnek, mint szakembernek, de ha a kronológiai sorrendet, mint a történelem "mértékegységét" vesszük alapul, akkor mégsem elhanyagolható szempont. Ha gondolja, vitatkozhatunk rajta, hogy 2008 volt hamarabb, vagy 2009, de szerintem értelmetlen lenne... Lépjünk túl rajta elegánsan, jó? Hülyeséget írt, a totalcaron ez "belefér".

Nem tudom, hogy az ön füle mennyire hitelesített audiológiai mérőműszer, ám jómagam, 27 aktív autózás, és közel 1 millió, személyautóval levezetett km. után, azt kell mondjam, hogy az 1,4-es turbó motor nagyon csendes. Még 160, 180 km/h-nál is. Önmagához és a konkurensekhez mérten is. Kiemelném, hogy remek a hallásom, amit a közelmúltban elvégzett komplex szűrővizsgálat eredményével is alá tudok támasztani.

Kedves cikkíró! nem tudom, hogy honnan veszi a bátorságot arra, hogy mások ízlését - akár csak indirekt módon is- pocskondiázza, ám azt tudnia kell, hogy amit cikke bevezetőjében a formáról írt, az nem tényszerű megállapítás, hanem olyan magánvélemény tényként való közlése, amihez magának -újságíróként- nincs joga. Ha úgy érzi, hogy van, akkor elég komolyan félreérti a szabad vélemény nyilvánítást. Amennyiben mégis önnek lenne igaza, akkor gondolom nyugodtan leírhatom én is, hogy ön egy segg, aki biztosan borzasztóan örülne, ha egyszer választhatna, majd pedig használhatna egy olyan aránytalan, formailag elcseszett autót, mint az új Skoda Superb Limuzin.

Persze, ilyet én nem mondok önre, pedig egyszerű véleményemként megtehetném, hiszen csak önnek mondanám, így virtuálisan négyszemközt. Azt viszont tudnia kell, kedves Andróczi Balázs, hogy amikor valaki kifizet egy ilyen autóért 6-8 millió Forintot, majd egy önhöz hasonló firkász tollából azt olvassa, hogy nincs ízlése, akkor bizony ökölbe szorul a keze...

Tudja, kedves Andróczi Balázs? Egyszer majd gyűjtsön össze ennyi pénzt egy autóra, én szorítok önnek!

Csaba

Kedves Csaba,

A szerző egy szóval sem írta, hogy önnek, vagy bármelyik Superb vásárlónak ne lenne ízlése. Ez elég egyértelmű mindazoknak, akiknek nem borul el azonnal az elméjük, amikor nem 100%-nyi dicshimnuszt olvasnak arról az autóról, amit 6-8 millió forintért vettek. Hogy mi a magánvélemény tényként való közlése, abba nem mennék bele, maradjunk annyiban, hogy olvasóként engem érdekel, mi a helyszíni tudósító véleménye az adott autó formájáról. Egyelőre a sajtójog lehetővé teszi, hogy egy újságíró véleményt alkosson autókról – ez van.

Hogy a Superb milyen platformon van, arról lehet beszélgetni – önnek nyilván az fáj, hogy imádott autójáról kedvenc autós médiuma azt írta, rondán sikerült a hátulja. Szerintem is borzalmas.

Na, történt valami? Összedőlt a világ? Ugye, nem.

A jelenlegi Passat platformjának gyári kódja PQ46, a Superbé PQ 46+: a kettő közti különbség csak néhány centiméter. Hogy a következő Passat milyen platformra épül, tán még Frabato, a jós se tudja, pedig ő a hetekkel korábban elföldelt baba életjeleit is vette a Margitszigeten – lehet, hogy ugyanerre a platformra, lehet, hogy másra. Nagy jelentősége a jelenlegi Superbbel kapcsolatban nincs, hiszen még két külön platfom is lehet azonos pl. a hátsó futóműben (Golf-Passat).

Remek hallásához, az összespórolt 6-8 millió forintjához és a sok levezetett kilométerhez gratulálva kíván további jó egészséget:

Winkler Róbert
főszerkesztő

Miért szidja Winkler a Citroent?

2009. október 19., 13:54 Módosítva: 2009.10.19 13:56
4
357 hozzászólás

Tárgy: Honlappal kapcsolatos javaslat

Dátum: Sun, 18 Oct 2009 22:46:14 +0200

Feladó: Barna

Címzett: Totalcar

Tisztelt Totalcar!

Már régóta akartam önöknek írni, de sajnos csak most jutottam el eddig, hogy meg is tegyem. Szeretnék véleményt nyilvánítani, javasolni aztán kicsit elfogultan "haza beszélni":)

Ehhez mindenekelőtt tudni kell, hogy kicsit elvetemülten Citroënes vagyok. (Nem dolgozom náluk, csak egyszerűen a kedvenc márkám.) Valamelyik középkategóriás autó tesztjének a végén,amit a Winkler Robi írt, talán a mazda 6-os lehetett, tett egy igen aljas megjegyzést. Kategória társakat sorolt, amit nem venne, és az új C5-ösről az indok, amiért nem venné (csak nagyjából emlékszem, ezért elnézést): "csak mert Citroën" Ezt most hogy? Ez milyen indok? Olyan, mint a nyuszi és a sapka esete. Mi a baj Citroënnel?

Csak sorolok pár dolgot, amit nekik köszönhetünk. A hidropneumatikus felfüggesztés. Úttörő és egyedi megoldás, kiváló úttartás mégis felülmúlhatatlan kényelem, én így jellemzem.:) Ebből fejlesztették ki az SC.CAR-t (Systeme Citroen a Controle Actif du Roulis) Ez a rendszer a kanyarokban nem engedi kocsiszekrényt bedőlni, kicsit se. Bizonyíték, hogy milyen autókkal tett egy középkategóriás autót versenyképessé.

Azért érdemes megnézni, hogy milyen autókkal mérték össze. Jó lenne, ha egyszer egy ilyen, nem alúl motorizált(2.0Ct, 3.0V6) Xantia Activát kipróbálna a Totalcar egy szerpentinen. Biztos önök is élveznék. Ha ez összejönne, szívesen olvasnék róla. Sajnos én nem tudok ilyen típust felajánlani, de biztos lenne az országban, aki igen. Visszatérve a lényegre. A Citroën találta ki a kanyarokba bevilágító fényszórót a 70-es években.

Ha jól emlékszem már egyszer 2003-ban volt a C3-asokban Stop-Start rendszer, csak akkor még nem volt a világ ilyen "zöld", és nem figyeltek fel rá.

A C5 II. 2004-es bevezetésekor már kínáltak sávelhagyásra figyelmeztető elektronikát, ami akkoriban még nagyon nem volt más (még luxus)márkákban sem. Sajnos, akkoriban a világ még nem volt kihegyezve ilyen extrákra. Rengeteg hasonló és jó újítás/fejlesztés fűződik a Citroën márkához, de most csak ennyit.

Szóval, nem igazán értettem Winkler Robi megjegyzését. Most sem értem.

Szerintem a Citroën egy nagyon jó márka jó autókkal! Bár néha azért több tesztkilómétert is mehetnének a prototípusokkal(C4). Szerencsére erre ők is rájöttek ezért lehetnek a C4 Picassók kategóriájuk legmegbízhatóbb autói!! További sikeres éveket kívánok a Totalcarnak és gratulálok az eddig elértekhez.

Üdvözlettel:
Barna

u.i.: A DIRAVI önmagában megérdemelne egy cikket.

Kedves Barna,

A Citroën rossz hírét nem az újságírók okozzák, hanem a Citroën. És persze magam is ültem már több olyan, új Citroënben, ami tesztautó létére vérzett súlyos sebekből. A jezsuita citroënesek ilyenkor persze végigmantrázzák a Citroën történelmi újításait, amivel csak az a baj, hogy nem erről volt szó.

Én se azért nem mernék új Citroënt venni, mert ne lett volna elég újításuk.

Nagyszerű dolog, ha egy gyártó sokat újít, nálam viszont fontosabb a megbízhatóság, a jó szerviz és megfelelő alkatrészellátás. Ez utóbbi hárommal pedig ritkán dicsekednek Citroën-tulajdonosok, még akkor is, ha az általános megbízhatatlanság nem azt jelenti, hogy minden autó rossz, hanem hogy százból több romlik el, mint más típusokból. A statisztika már csak ilyen, és a megbízhatósági statisztikának már a nevében is benne van, miről szól.

A Diraviról lehet, hogy még írunk.

Üdvözlettel:

Winkler Róbert

Ezt is nekünk, magyaroknak kell kitalálnunk

2009. október 18., 13:43 Módosítva: 2010.08.04 23:46
2
385 hozzászólás

Tárgy: Low battery

Feladó: Horváth Sándor László

Dátum: Sun, 11 Oct 2009 20:20

Címzett: Totalcar

Shai Agassi évek óta tévúton jár, és nem nehéz megjósolni a bukását. Nem az akkukat kell ezerrel fejleszteni hihetetlenül drágán, hanem az elektromos hajtásrészt.... mi olyan töltésen dolgozunk egy projektben - aminek a neve "Dream of Future" - amelyben haladáskor "termelünk energiát" ( a tiszta levegőből )és ehhez elegendő 2 db akkumulátor. Az egyik tárolja, a másik leadja az energiát. A tárolásra szolgáló akkura pedig menet közben érkezik " az erő"...Ez mit jelent?...azt, hogy max. 100 km/h-ás sebességnél országúton korlátlan távolságot lehet elérni...mi a titka ennek?...na ez már nem egyszerű, kell még 8 hónap és megtudja világ..és akkor Shai Agassi rájön, hogy tönkrement...

Horváth Sándor László BRIXXON Elektromos Autó Kft

Kedves Sándor László,

levelét döbbenten olvastam, és kíváncsian várom a működő prototípusokat. Vajon milyen energiát lehet nyerni a tiszta levegőből, és mennyiben befolyásolja a hatékonyságát, ha szennyezett a levegő (pl. Budapesten)? Kérem azonnal értesítsenek, ha már van valami konkrétum.

Üdvözlettel:

Papp Tibor

Tárgy: Re:Low battery

Feladó: Horváth Sándor László

Dátum: Wed, 14 Oct 2009 18:18

Címzett: Papp Tibor

Kedves Tibor,

az autótuning cégünkben, a B.ON.T.EX.-ben is csináltunk annak idején csodákat és most afelé tartunk szintén, persze ez nagyságrenddel nagyobb történet, mint annak idején volt az előbb említett. A levegő csodálatos dolog, de a mi energiánkhoz az összetételének semmi köze nincs....nemsokára erről is hírt adok. Mi egyébként ezzel foglalkozunk.

-Elektromos autók tervezése, gyártása, fejlesztése, know-how értékesítés
-Többfunkciós töltőoszlopok tervezése, gyártása, fejlesztése, telepítése -Többcélú napelemes töltőállomások tervezése, fejlesztése, telepítése
-Közúti solar lámpák tervezése, fejlesztése, gyártása, telepítése, szervizelése
-Az állomások köré élménypark tervezése, kiépítése, karbantartása
-A napelemes állomások szolgáltatásainak koordinálása, ellátása, irányítása
-A komplett rendszerek összehangolása világszerte, annak felügyelete
-Modultechnológiák tervezése, fejlesztése, gyorsabb gyártás megvalósítása
-Valamennyi csoport franchise rendszerbe történő adoptálása, értékesítése
-Alternatív hajtású közúti, légi és vízi járművek tervezése, fejlesztése.

Van egy koncepciónk, amit mi "Dream of Future"-nak hívunk, ez egy komplett rendszere az ekőbb említetteknek és új ÖKO városokba, lakóparkokba, újonnan tervezett városrészekbe, luyus szigetekre, stb. telepítjük. Ilyen projektünk van előkészítésben a német Postdamban, ahol 2010 tavaszán kezdődik a munka...stb

Mivel a programunk teljes infrastruktúrát jelent, ebben az egyszerűbb elektromos autótól a sport autóig van, azaz az alső résztől a csúcs autóig..és ezt mind elektromos hajtással... Ennek megfelelően egyre nagyobb megtehető távolságban kellett gondolkodnunk és mivel az én területem a design, a forma megtalálása, papírra vetettem annak az autónak a formavilágát, amely az általunk kitalált és megvalósítás alatt álló technikával autópályán vagy országúton "unendlich" korlátlan távolságra képes. Tulajdonképpen a dolog pofonegyszerű, de szakítani kell, teljesen, a mostani autók fomájával, technikai kiépítésével, stb. Digitalizált világ, ahol még a "nyomtáv" is állítható menetközben, kanyarodáskor a minél kisebb kormányelfordulást segítve ...

Egyelőre ennyit..mi nem kívánunk semmilyen egyetemmel vagy kutatóközponttal együttdolgozni, teljesen megfeledkezve a hagyományos úttól, technikától alakítjuk ki a programunkat...mert így gyorsabb...

Programunkhoz nagyszámú befektető csatlakozott, napokon belül megcsináljuk az oszták mellett a német, év vége felé a svájci, majd a holland cégünket is...Shai Agassinak könnyű volt eljutnia idáig, van pénze és megtalált magának egy autógyártót...stb. de amit akar már most korszerűtlen elképzelés......mi nem az akkumulátor fejlesztésében gondolkofunk, bár kell......

Üdvözlettel:

Horváth Sándor László

Oltcit-import és a Merkur. Mer' átkúr

2009. október 17., 17:29 Módosítva: 2015.08.17 10:55
751
168 hozzászólás

Én kulturált körülmények között árultam viszonylag kulturáltnak mondható Mercury Topazokat 1992-ben. Olvasónk három évvel korábban Oltcitokkal kínlódott a Merkurnál. Ha valami vicces, hát ez az.

Tárgy: A Topaz és a Koh-i-noor

Feladó: M. Péter

Dátum: Fri, 16 Oct 2009 13:02

Címzett: Csikós Zsolt

Ismert, és korábban párt szervizben dolgoztam az M. úton 1990-1992 közt, amikor a már félig kapitalista állami tulajdonosság feltalálta a melegvizet, azaz a Merkuron kívüli világosszürke importot, szigorúan a gyárból. Ugye, ínséges időkben az olcsó és jó autó szolgáltatása a régi latin mondás elferdítésével "mobili et circenses"-jelleggel valósult meg. A fekete humor és a horror kedvelőinek, valamint az idősebb szaktársaknak e típus ismerős lesz. Elég csak a márkanevet említeni OLTCIT.

oltcit2

Tehát emlékeim szerint állami vállalatunk még KGST-alapon megrendelt úgy 300 darabot belőle szabadpiaci forgalmazásra, vagyis egyetlen percet sem kellett sorszámmal várakoznia a kuncsaftnak, hanem, mint a filmeken, az ügyfél akár be is jöhetett a hevenyészett szalonba, és vásárolhatott, igen drága uraim, ÚJ AUTÓT.... Az ára akkoriban a nem alacsonynak számító 240 000 magyar forint mértéket verdeste, ami kb. megfelelt egy szabadpiaci kétéves ezerkettesnek, no de az már használt autó volt.

Az udvaron kb. másfél méteres dobogóra állítottak ki belőle egy fehér példányt, mondjuk tény, hogy a gyártósor évek óta nem is gyártott más színt, ezért a vevők színválasztási lehetősége ropogós készpénzükért, max. ezresekben - hol volt akkor még átutalás, vagy bankkártya - tehát a fehér és a fehér közt valósult meg, ami így is nagy fejtörést okozott egyeseknek, de erről később.

20071228160921!Citroen Olcit

Sokáig álmodtam egy lottóötösről, és arról hogy a pénz felmarkolását követően kenyéradómnál azonnal befizetek egy autónyi összeget, azzal a kikötéssel, hogy kizárólag a dobogón kiállított darabot vagyok hajlandó elfogadni. Majd üzemszerű melegítés és rendszámfelszerelést követően, biztonsági övemet szabályszerűen bekötve, padlógázzal leugrom vele a dobogóról, egyenesen a két méterre álló, eredetileg tankelhárító csapdának épített kerítésbe. Ezt követően kiszállok, megköszönöm a részvételt, befáradok a pénztárba kifizetni a kerítésben az esetlegesen okozott kárt, és angol úriember módjára, nem létező bajszom alatt röhögve kisétálok az üzemből.

Ezt az álmot sajnos három micimackósan határozottan állítható tény, tény, tény foszlatta minden reggel ketté.

Az első az volt, hogy vajmi kevés esély volt a dobogón álló szörnyeteg beindítására, mivel a tapasztalatok szerint a nullrevízió napokat, egyes esetekben heteket vett igénybe. A második, hogy a dobogó mérete és a motorteljesítmény állandó kvóciense miatt nem volt valószínűsíthető egy szép ívű, akár kétméternyi repülés ezen konstans feltételek mellett. A harmadik, hogy rossz esetben nem fizetett akkoriban annyit a lottóötös.

Mindezeket arra a nem teljesen népi megfigyelésre alapoztam, melyeket az Oltcitokat szállító vonat megérkezésének napján sikerült összegyűjtenem. Az első szállítmány emlékeim szerint egy napfényes kedden érkezett meg a Kőbányai teherpályaudvarra. Az üzemvezetők reggel összehívták a nem teljesen hülyének titulált szerelőket, lakatosokat és villanyszerelőket, hogy megszervezzék a mindösszesen ötven darab autó bruttó hétkilométernyi útjának lebonyolítását a szervizig. Nem, akkor még a professzionális autótréleres cégek nem álltak sorban a megrendelésekért, és a profitmaximalizálás elve szerint a meglévő szakképzett munkaerőnek is alkalmasnak kellett lennie a cél elérésére.

A profithajhászás magas foka azt is jelentette, hogy a kiválasztott test-driverek saját elhatározásuk szerint jutottak el a pályaudvarig, vagy valakinek a saját autójába többen összeülve, vagy egyszerűen tömegközlekedéssel. Ezt leküzdve a csapat máris ott állhatott a szerelvény telistele fehéren csillogó, mit beszélek, mattfehéren árválkodó Oltcit Club 11R gyártmányok előtt. Az ötvenből elsőre úgy talán húszat lehetett életre kelteni a kiporciózott öt liternyi üzemanyag hozzáadásával és erős keverésével. Fenti csapat el is indult a rövidnek tűnő, ám később csillagközivé váló útnak. Pontos statisztikát nem vezettem, de emlékeim szerint talán három ért be saját lábán aznap, és ez nem csupán az alkalmi ralipilótaként üzemelő, átlagautószerelőknek volt köszönhető. Mert azért, valljuk meg, csúnya utcai padlógáz-derby és vérre menő presztízsharc alakult ki a pilóták közt. Például a nyílegyenes Fehér úton a nullkilométeres Oltcitokkal elérhető végsebesség vonatkozásai is körvonalazódtak - valaki 110 km/órát hazudva kapta meg a képzeletbeli babért a zóna tökfőzelékéhez -, továbbá tesztelésre került az Élessarkon a kettesben üveghangon morajló boxer és az alkalmi futómű kettősének kanyartűrő képessége. Az oda nem érés inkább azért valósult meg nagy számban, mert ezek az autónak csúfolt szeméthalmok gyári állapotukban nem igazán voltak tervezve robbanómotorral való közlekedésre. Nagy részük simán behörpintette a hétkilométeres cél elérése előtt a teljes ötliternyi üzemanyagot, ami nem nagy matematikai szaktudás birtokában kiszámítható - egy benzines Zil fogyasztási adatairól beszélünk. Másik részük elektromos, mechanikai, vagy egyéb meghibásodás okán volt kénytelen kiszállni a háztömb körüli (azaz, ahogy a régebbi Autó-Motorokban írták: háztömbkörüli) versenyből. A szerencsésebbeket egyébként a még valahogy vánszorgó társak cibálták vontatókötéllel a telepre, másokat a sorsukra hagyták.

A teljes szállítmány megérkezése két teljes napot vett igénybe, miközben a Kőbánya és Zugló kies útjain közlekedőket mindenfelé lerohadt fehér Oltcitok képe, mint egyfajta performance-szerű és akkor még ismeretlen gerillamarketing kampány (vagy inkább ellenreklám) sokkolta.

Ez azonban nem szegte kedvüket és semmi sem tartóztathatta volna fel az első vásárlói rohamot, hacsak az nem, hogy az átadáshoz autónként, átlagosan szorgos 3-5 napnyi munka szükségeltetett. El sem tudnám kezdeni a hibajelenségek felsorolását, inkább helyette azt állíthatom, hogy az Oltcitnak nem volt olyan porcikája amelyben ne lett volna meg a tökéletlenség ethosza.

Ettől függetlenül a fehér, román, újautóra áhítozók megszerezhették álmaik tárgyát, és ez akkor maga volt a földi mennyország, a Valhalla, vagy a dakoromán kontinuitás elleni polgári engedetlenség, teljesen mindegy.

Az autók utóéletére - ha már a cirkuszi hasonlatnál tartunk - a zenebohóc száma felel meg a legjobban. Axiómaként tekinthető, hogy hibátlan Oltcit ugyanúgy nem létezett, mint a hideg magfúzió, vagy a Fermat-sejtés bizonyítása. Ebben azonban nem csupán maga az autó, hanem az azt vásárló réteg is jelentős szerepet vállalt.

Talán legkedvesebb Oltcit-tulajdonosi történetem, amikor középkorú, de friss jogosítvánnyal rendelkező úriember érkezett hozzánk az alig néhány hete átadott Oltcitjával, amelyben felrobbant az indítómotor. Ehhez hasonló hibajelenségek a típus ismeretében nem voltak különösek. De itt az indítómotor szétrobbanása egyben az Atlasz-hegység domborzati viszonyait hozta létre a motorháztető sok szódával akár makulátlannak is látszó, eredeti formáján. Ennek fel se tréfa, gondoltuk, majd a homlokfal leszerelése után – léghűtéses bokszermotorról van szó, az önindító a motor felett félig rejtve, előtte az elosztó és egyéb nyalánkságok – garanciális cseredarabbal pótoltuk az önindítót. Tehát a gyökeret kitépve javítottuk a hibát, amelyet követően megdöbbenésünkre probléma nélkül állt helyre a működés, és nem találtunk olyan eredeti okot, ami ilyen méretű pusztítást okozhatott volna.

A sugárzó arccal érkező tulajdonos beült és indított, pöc-röff, illetve mindemellett viiiiiiiiiiiiiiíííííí, vagyis gázadásra még a büfés néni számára is észlelhető volt, ahogy a vissza nem húzott bendixet magával rántja a mindent elsöprő, 55 lóerőnyi bokszer erő. A fahrer csak hangos üvöltözésünkre volt képes a motort leállítani. Ekkor gyúlt fény a villanyászok fejében.

Basszus, a rendkívül nyers indítókulcs fröccsöntött fején lévő, el nem reszelt műanyag göb a még nyersebb gyújtáskapcsoló körüli gumirozott peremmel összeakadt, és nem engedte indítás után visszaugrani a kapcsolót.

Tulajdonosunk tehát rendeltetésszerűen, és hibaészlelés nélkül furikázott el néhány száz kilométert egy kísérleti villany-elektromos hajtású járművel, ami - ma is vallom - a román lágyhibrid prototípusaként fogható fel.

Hugyosra röhögtük magunkat, a helyzeten, az autón, és természetesen a tulajdonos elmondhatatlan arcán, akivel öt ember üvöltött kakofón kánonban, hogy állítsa már végre le azt a tetves motort a síró önindítóval együtt.

Ennél talán életszagúbb és pregnánsabb az a történet, amikor az átadott autók elérték az egyéves, azaz garancián kívüli kort, és hogy, hogy nem közben a KGST "adok egy kiló almát fél tonna barnakőszénért plusz egy matrjoska babáért"-rendszerű kereskedelme megszűnt. Helyette Uncle Sam-féle elszámolásra váltott a világ keleti fele, és abban a reménykedő Oltcit-tulajdonos, aki a szervizbe érkezett egy tényszerűen elolvadt műszerfal orvoslása tárgyában.

Ennek ideje pontosan a vásárlást követő egy év és egy hét múltán történt, amikoris a munkafelvevő közölte az ügyféllel a jogszabály által adott garancia elmúltának kényszerű helyzetét. De próbálta felvidítani a szakszerű segítség, és főként az alkatrésszel való jó ellátottság akkoriban ritka kettősével.

Nosza el is szalasztottak a raktárba egy barna zsírpapírba csomagolt, gyári új Oltcit-műszerfalért, ami gömbrágó és frutti szintjén üzemelt, nem csupán a marmeládét (idősebbeknek: hitlerszalonna) idéző csomagolástechnika okán, hanem, mert annyit cseréltünk ki belőle garanciában, hogy manapság szóróajándéknak tekintenénk. Mindez pontosan, és éppen addig volt így.

Odavetem úgy panyókábóla raktárosnak, ahogy szoktam:

- Kéne egy Ócit műszerfal, de nem gariba'.

Ember rám néz, szeme üvegessé válik, és így szól:

- Biztos?

Egy pillanatra elbizonytalanított, ezért rákérdeztem,

- Miért is?

Erre szegény, a szocialista munkás archetípusának szégyenlősségével bökte ki

- Ma jöttek meg az új alkatrészárak, és amit kérsz, az most 112 ezer forint.

Majd az addig három méterről hozzám vágott műszerfalat, ami ténylegesen egy egyéves fizetésének megfelelő értékűre hízott a valós piacgazdaságban, szokatlan óvatossággal és a cukorspárgát markolva a kezembe helyezte, egyetlen szúrós mondat hozzáfűzésével:

- Kérlek írd alá, hogy kiadtam.

A bevált szokásokkal ellentétben fehér papírt tolt a pultra. Beszartam, de mese nem volt, alá kellett írnom. Ekkor undorodtam meg egyszer és mindenkorra a kapitalizmustól, ráadásul a munkafelvevőig szükséges körülbelül 80 métert a Daciákkal súlyosbított, aknákkal borított háborús övezetnek tekinthető közegben kellett megtennem, kezemben a zsírpapírba csomagolt Koh-i-Noorral.

Mindehhez képest a tulajdonos először falfehér, majd szederjessé váló arcszerkezete a hír hallatán, hogy a szükséges vacak műanyag alkatrész autója értékének majdnem feléért az övé lehet, már csak halványan múló képként jelenik meg.

Egyébként is, ezek az arcok kísérték akkoriban a hivatalos, félhivatalos és egyéb forrásokból táplálkozó, néha valóban maffiakézben mesés gazdagságokat is magában foglaló autópiacot a kialakulatlan szociál-piacgazdaságban, amikor csodásan még majdnem minden szabad volt, nem kötötték gúzsba az emberi ötleteket és boldogulást a hülyébbnél hülyébb szabályok, érthetetlen korlátozások, és atyáskodóan gyámkodó de közben rabszolgahajcsárként kizsigerelő állam.

Persze, ezeknek az éveknek a későbbiekben ténylegesen is meglettek a büntetőjogilag is értékelhető konzekvenciái, de ez egy másik, hasonlóan hosszú történetet kívánna.

Ettől függetlenül minden benzinnel mérgezett, ma már családapakorú egyed könnyes szemmel gondol arra a - már mondhatjuk - hőskorra, amikor itt az érkondisön-éjjbiesz kombó, amott meg a fenti életszemléletet megalapító és emberré tevő, klicskói méretű pofonok landoltak a még hamvas arcokon.

És valahogy ez így is van jól.

M. Péter

A guru megszólal

2009. október 13., 14:17 Módosítva: 2009.10.13 14:17
0
141 hozzászólás

From: János Bartos

Date: 2009/10/11

Subject: Re: Kókler guruk

To: Bende Tibor

Tisztelt Olvasó!
Úgy érzem, hogy a totalcar.hu weboldalon 2009. október 7.-n megjelent „Kókler guru?”című cikket és az abban közölt olvasói levelet a számos valótlanság miatt semmiképpen nem hagyhatom válasz nélkül.
Először is annyit szeretnék mondani, hogy Szilvágyi Szabolcsot, ha a története igaz, akkor nagyon sajnálom. Azonban ettől függetlenül nem tudom elfogadni azt, hogy a rossz tapasztalatai miatt egy ilyen egyoldalú, hitelrontó levelet írjon, mint ahogyan azt sem tudom elfogadni, ahogyan ezt Winkler Róbert közzétette.
Szabolcs a levele bevezetésében azt írja, hogy felhívott mielőtt megnézte az autót. Ez valóban így történt. Elmondtam, hogy amikor legutóbb nálam volt az autó akkor alapjában véve még jó állapotban volt és elsoroltam, hogy miket kellene megnéznie az akkori állapotnak megfelelően. De azt is elmondtam, hogy mióta legutóbb nálam járt az autó több tulajdonosa is volt! Konkrétan 2008-ban javítottam az autót, az akkori tulajdonosának, aki addigra már 4. éve használta az autót, és akivel az óta is jó kapcsolatban vagyok. Az Úriember még mindig az ügyfeleim közé tartozik. Azonban mire Szabolcs valamikor 2009 júniusában megvásárolta az autót a legjobb tudomásom szerint legalább 3 tulajdonosa volt az autónak, köztük egy hozzá nem értő és két nepper. Természetesen az ő ténykedésükért nem vállalom, nem is vállalhatom a felelősséget. Ennek megfelelően a továbbiakban nem is szeretnék arról beszélni, hogy milyen vélt vagy valós bajai voltak az autónak. Aki ismeri ezt a típust biztosan tudja, hogy egy év nagyon sok idő egy Lancia Delta Integrale életében.
A cikk megjelenése után kicsit utánanéztem annak, hogy mikor és mi történt az autóval.
Remélem ez minden kételyt segít eloszlatni:
- 2004. júliusban került hozzám az autó
- 2004. novemberben adtam el az autót Mezőkövesdre, ahol 4 évet töltött az autó. Télen napi használatban volt, s soha semmilyen gond nem volt vele az időszakos szervizeken túl.
- 2008. szeptemberben még a mezőkövesdi tulajdonosnál kikönyökölt a motor.
Ekkor kapott egy bontott motort (csak gyűrűzve és csapágyazva lett az autó). A turbó füstölős maradt, mert nem volt több pénze az akkori tulajdonosnak.
- 2008. októberben a mezőkövesdi Úriember eladta az autót, természetesen az új tulajdonos tájékoztatva a lett az előzményekről. Az egész télen üzemelt minden gond nélkül.
- 2009. márciusban beszámolta az autót egy munkagép kereskedő, majd nem sokkal később elkerült az autó egy Gyöngyösi kereskedésbe.
- 2009. júniusban került az autó Szilvágyi Szabolcshoz a gyöngyösi kereskedésből.
- 2009. októberben megjelent a cikk a totalcar.hu oldalon.
Azt, hogy a 2008. szeptember és a 2009. október közötti időszakban pontosan hány
szerelő nyúlt bele az autóba nem tudom biztosan, de Szabolcs levele alapján csak 2009. június és október között legalább 3 szerelőnél járt az autó. Ezeknek az információknak az ismeretében a legkisebb mértékben sem hiszem, hogy
bármilyen felelısségem is volna az autó állapotával kapcsolatban. Érthetetlen, hogy ennyi tulajdonosváltás és a sokadik szerelő után Szabolcs engem hibáztat az autó állapota miatt.
Az is egy érdekes kérdés számomra, hogy Szabolcs minden szavát elhitte a szerelőinek különösen annak ismeretében, hogy mint ahogyan az Szabolcs levele is mutatja elég komoly
tárgyi tévedéseket vétettek. Szabolcs ezt írja a computerrel kapcsolatban: „Még mielőtt bárki is hozzányúlna az autóhoz, kivettem belőle én magam, és lefényképeztem a külsejét és a
belsejét, úgy vittem a szervizbe. Ott ki is tört a nevetés, ugyanis már a dobozon lévő számsorból látszott, hogy ez bizony nem 16 szelepesé. Kiolvasást követıen Lancia Thema 8v turbó Svájcot mutatott a computer.”
Bárki le tudja ellenırizni - akár az interneten is -, hogy ezt a típust milyen elektronikával szerelték. Azt fogja találni, hogy Bosch LE2/LU-Jetronic.
Ez praktikusan annyit jelent, hogy lehetetlenség a Weber-Marelli IAW rendszerrel dolgozó Integrale-ba Bosch rendszerrel mőködő Lancia Thema computert tenni. Úgy gondolom érdemes egy picit végig gondolni, miért mondta ezt a szerelője Szabolcsnak. Ez nagyon sok mindent megmagyarázna Szabolcs kálváriájával kapcsolatban. Ha többi problémának is ennyi volt az igazság tartalma és Szabolcs fizetett a javításukért, akkor tényleg nagyon-nagyon sajnálom őt. Azt gondolom, hogy Szabolcs tényleg egy áldozat, de nagyon rossz helyen keresi azt, aki vagy azokat, akik átvágták ők. De a továbbiakban nem szeretnék másokkal
foglalkozni. Aki ismer, az tudja, hogy soha nem teszem.
Összességében értem Szabolcs dühét, de a fenti információk ismeretében nem tudom elfogadni, hogy engem akar megnevezni felelősnek, semmiképpen sem vállalhatom a felelősséget azoknak az embereknek a ténykedéséért, akiknél 2008. szeptember után járt az autó.
Végül szeretnék köszönetet mondani a totalcar.hu lapigazgatójának, hogy lehetőséget biztosított a válaszlevél közlésére.
Üdvözlettel,
Bartos Janika

Régi motort lehet-e venni? És milyet?

2009. október 8., 17:21 Módosítva: 2009.10.08 17:21
0
59 hozzászólás

Tárgy: GPZ750

Feladó: Imre

Dátum: Wed, 7 Oct, 2009 10:00

Címzett: Csikós Zsolt

Tisztelt Csikós Úr!

Véleményedet, tanácsodat szeretném kérni. Közeledve a 3. x-hez gondoltam megszerzem az A-s jogsit. Motoros múltam nem sok, 12 év Simsonozáson kívül néha mentem nagyobb motorral, de ennyi.

Kezdő motornak a GS500-ra gondoltam, elég egyszerű, kezes, próbáltam már, tetszett is. (500e Ft-ig nézegettem)

A napokban viszont felvetődött egy GPZ750 gondolata, ismerőstől, aki amúgy autószerelő. (Konkrétan ez, bár a kép elég gyenge):

Ez olcsóbb ugyan, csak nehogy többe kerüljön a végén. „Szabad” ilyen idős motort megvenni? (tudom, hogy a Te Kawád ennél idősebb, de Te egy kicsit jobban vágod ezt a motoros dolgot szerintem) Konkrétan erről a típusról mi a véleményed?

Érveidet pro és kontra szívesen fogadom!

Megtisztelő válaszodat előre is köszönöm!

Üdvözlettel
Imre

Szia Imre!

Motorból inkább szabad régit venni, mint autóból, ennek több oka van.

  • egyszerűbb a fékrendszer
  • szabad szemmel jobban észreveszik a tulajok a hibákat, mert pőre a tárgy, emiatt szemet szúr minden, ami autónál rejtve marad
  • nincs karosszéria, vagy csak minimális, a szerkezeti korrózió szinte ismeretlen
  • a futóművek általában jobb állapotban vannak, mert egy közepesen rossz futóművel egy motor már hajmeresztő, egy teljesen gatya futóművel az igénytelen tulaj sokszor még évekig eljárkál - lassan
  • a motorokba általában jóval kevesebb kilométer megy bele (igaz, kevesebben is bírnak - 50-200 ezer kilométert, míg az autók 150-600-at). De az arány még ezt a tényezőt figyelembe véve is kicsivel jobb
  • a motoroknál szinte teljesen hiányzik az a legalsó minőségi szegmens, ami az autóknál részleges gyors tönkremenéshez vezet (leeső műanyag csatlakozók, széthulló beltér, hosszú, komplikált kipufogórendszer)


Száz szónak is egy a vége, a motorok öreg korukban általában jobb állapotban vannak (illetve még egyáltalán megvannak), mint az autók. Léteznek kivételek, de ez a gyakoribb.

Ennek ellenére, aber doch: a motor rettentő érzékeny pár dologra.

  • gyakori olajcsere (léghűtés kisebb gépeknél akár 250 km is lehet a ciklus, de az öt számjegy ritka a nagyobbaknál is)
  • az olaj minősége és tisztasága (szűrő!)
  • a karburátorok hangolása, azok gumialkatrészei
  • az első futómű állapota
  • ha láncos, a lánc, lánckerekek kenése, állapota (cserélni a legkisebb gyanúnál!)
  • a tankban hagyott benzinre télen (főleg a régebbi japán motoroknál általában nagyon vékony lemezből készül a tank, és ennyi idős korban általában már hajlamos rohadni, akár a festék alatt is, láthatatlanul
  • a töltés gyakran meg tud hibásodni ennyi idős korban, de az esetek 99 százalékában egy későbbi motorról származó feszültségszabályzóval ez orvosolható


Akkor a konkrét motorra térve:

A Suzuki GS500 egy igazi, tartós, könnyen motorozható, de kissé nyers mindenes. Elég stabil, elég kényelmes, lehet vele közepesen gyorsan menni, nem véletlenül használják annyi iskolában tanulómotornak. Dögunalmas, nulla a presztízse, ezért is olcsó. Kiváló kezdőmotor.

A Kawasaki GPZ 750-et a maga korában ha nem is sportmotornak, de ahhoz nagyon közeli cuccnak tartották. Erős, zajos, még sokkal nyersebb, mint a Suzu GS. Az akkori Kawasakiknak amúgy is szörnyű zajaik tudnak lenni, pláne hidegen - ettől még nem kell aggódni, nagyon, nagyon tartósak, bírják a strapát. De ezek a nyolcvanas évek eleji nagyobbfajta, erős japán motorok odafigyelést kívánnak közlekedéskor. Magasan van a tömegközéppontjuk, nehézkesek kis tempónál, eleve nehezek és engedetlenek is. Nagy sebességnél már jók, túrázni például sokkal alkalmasabb egy ilyen erős, nehéz, már elég jó szélvédelmű Kawasaki, mint egy GS500, ez nem kérdés. De ha többnyire lakott területen használná, akkor inkább a GS500. Vagy egy SRX400, Bandit, CB500, ilyenek.

Szerviz pedig van, olyan is, amelyik direkt ilyen öreg motorokra szakosodott és rettentő profi, lézeres húzatópaddal, drága műszerekkel, komoly szakember-gárdával. A szerelés miatt ne aggódjon.

Üdvözlettel
Csikós Zsolt

Kókler guruk?

2009. október 7., 17:11 Módosítva: 2009.10.07 18:06
2
283 hozzászólás

From: Szabolcs Szilvágyi

Date: 2009/10/4

Subject: Lancia Delta HF integrale , (saját autó)

To: Winkler Róbert

Kedves Róbert!

Idén júniusban vásároltam magamnak egy Lancia Delta HF integrale EVO-t. Részben a te írásod alapján. Jómagam is szeretem az egyedi, ritka és különleges járműveket. No meg a 2 kerekű extrém masinákat is. 22 éves vagyok, gépészmérnök hallgató, mellette egyedi tuning robogókat és motorokat építek, (meg még sokminden mást. Első autóm 1 "kosárból" vásárolt golf1 gti volt amit barátaim segítségével 0-ról építettem újjá. Ez önmagában megérne 1 regényt, de most nem emiatt írok neked.

Sajnos a Lancia Gurunak nevezett Bartos Jánosról lenne szó. Csatolva elküldöm neked a történetét a lanciámnak. Aminek a kálváriája még sajnos nem ért véget, de remélem, hamarosan.

Pluszban pedig pár érdekesség saját műhelyből :

Yamaha Slider(gyárilag álló levegős) fekvő vizessé alakítva ...: 0ról 50 km/h eléréséhez 2,1 másodperc kell. 201 m en 9,02 t mentem vele.(70ccm)(14500 max RPM)


Yamaha Aerox Telejsen egyedi idomszettel és motortuningal :(enyém volt) : 2 szeres magyar bajnok kategóriájában

És egy másik saját tervezésűés készítésű:

GTi-m motorikusan elkészült a küső csak ezután, (Porsche K-Jetronicot szereltem bele,könnyített lendkereket , melegedésszabályzót kikötöttem.... érdemes meghallgatni)

ez pedig 1 kép róla mikor kívülről is elkészült.

És a Lancia , 1ő nap itthon :

Remélem Időd engedi és végigolvasod/nézed a képeket, videókat és a kisregényt amit írtam a Lanciáról. Nem szeretném ,hogy mások is így járjanak mint én.

Természetesen ha elkészült, szívesen látlak 1 próbakörre! Domonkos Csabi készíti az autót a DCS tuningnál, 1 kis ízelítő

Tisztelettel:
Szilvágyi Szabolcs [ Kony ]

Kedves Szabolcs,

Néha belefutunk ilyesmibe, hogy a mennybe menesztünk egy gurut, aztán kiderül, hogy mégse akkora guru, de legalábbis sokan panaszkodnak rá. Az egyik ilyen az RX-7-guru volt, a másik meg pont a nevezett Janika.

Mi is beszoptuk, ez van - ma már én is inkább a Csabát ajánlom, bár ő meg kissé beteges végletekig képes elmenni, ha tuning kerül szóba. Az Integrale-próbakörre meg természetesen igényt tartok!

Üdvözlettel:
Winkler Róbert

És most közkívánatra jöjjön a szopások szopása, a kókányolt Integrale felújításának rövid története!

Távolról sincs vége, olvasson még

Miért 15 literes a tank?

2009. október 2., 11:00 Módosítva: 2009.10.02 11:01
0
16 hozzászólás

Tárgy: A 15 literes benzintank háttere + Dobló Cargó CNG

Feladó: Szabó Csaba

Dátum: Mon, 24 Sep 2009 15:32

Címzett: Papp Tibor

Szia!
Itt a 15 literes tartály magyarázata.


1.  A 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről tartalmazza a környezetvédelmi kategóriákat. Ennek 5. számú melléklet  II. pontja a "gépjárművek környezetvédelmi osztályba sorolása". Eszerint az 5. kategóriába tartoznak az alábbi járművek: - tiszta gázüzemű- vagy elektromos meghajtású, illetőleg
- hibrid (a gépjárművet meghajtó elektromos-, valamint Otto- vagy Dízel-motorral is ellátott)
hajtású(9);
ahol a 9. számú megjegyzés kimondja, hogy A hibrid hajtású gépjárművet az 5. környezetvédelmi osztálynál magasabb - a belsőégésű motorja által meghatározott - környezetvédelmi osztályba kell besorolni, amennyiben a meghajtó belsőégésű motor legalább Euro-III. jóváhagyású.
2.  Ugyanezen rendelet A. Függelék A/2. számú melléklete a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelethez "Az M1 és az N1 kategóriájú gépkocsik szennyezőanyag-kibocsátásának jóváhagyására vonatkozó követelmények" I. RÉSZ Alapvető rendelkezések "5.3. A vizsgálatok leírása" szerint "az olyan járművek, amelyek mind benzinnel mind gáznemű tüzelőanyaggal üzemeltethetők, de amelyekben csak szükséghelyzetben vagy az indításhoz használnak benzint, és amelyek benzintartályába nem tölthető 15 liternél több tüzelőanyag, az I. típusú vizsgálat szempontjából olyannak tekintendők, mint amelyek csak gáznemű tüzelőanyaggal működnek."
3.  Végezetül pedig becsatoltam a Budapest Fôváros Közgyûlésének 69/2008. (XII. 10.) önkormányzati rendelete
Budapest Fôváros szmogriadó-tervérôl melynek 10. paragrafusa kimondja, hogy Az e rendelet 9. § b) pontja alapján hozott forgalomkorlátozás alól mentesülnek:

b) a közúti jármûvek forgalomba helyezésének és forgalomban
tartásának mûszaki feltételeirôl szóló
6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú melléklet
II. pontban meghatározott, következô környezetvédelmi
osztályú gépjármûvek:
ba) „5” jelzéssel ellátott: tiszta gázüzemû- vagy
elektromos meghajtású, illetôleg – hibrid (a
gépjármûvet meghajtó elektromos-, valamint
Ottó- vagy dízel-motorral is ellátott) hajtású;

Végül becsatolok pár képet a mi kicsikénkről akit idén április óta használ a Gázművek és az őt vezető dolgozóktól csupa jót hallok vissza róla.
15liter
15liter2
15liter3
Szia

Csabi

Kedves Csaba,

Sajnos, ezek a rendeletek nem a legkönnyebben emészthető szövegezésűek, de némileg leegyszerűsítve a dolgot, ahhoz kell a kis tank, hogy a hibridekkel egy környezetvédelmi kategóriába essen. És a lényeg: szmogriadó esetén is lehet járni ilyennel. Mint kiderült, a Gázműveknél nem csak Opelek, hanem egy Fiat Doblo is jár földgázzal (ő a "kicsikénk"), és olvasónk a Fiat importőrnél dolgozik, tehát hivatalból ilyen tájékozott.

Köszönjük a magyarázatot:
Pt

Találós kérdés: Mit látunk a kémfotón?

2009. szeptember 30., 12:01 Módosítva: 2009.09.30 12:01
0
60 hozzászólás

Olvasóink egyre szorgalmasabbak: most Norbert küldött két képet egy talpig ragasztószalagban pompázó prototípusról, amelyet alig egy hete tankolás közben sikerült lencsevégre kapni Ausztriában. Ő VW E-Up!-ként azonosította a gépet, szerintünk viszont inkább egy másik Frankfurtban leleplezett autó, a Kia Venga bújhat meg a fekete réteg alatt. Biztosan azonban mi sem tudjuk – ha valakinek esetleg más volna a véleménye, kérjük, ossza meg velünk.

From: Norbert Kis

Date: 2009/9/29

Subject: kémfotó

Tisztelt Totalcar Szerkesztőség!

Szeptember 22.-én nővéremék osztrák motoros túrájukon a salzburg-i hegyek között (Fusch környéke,Salzburg tartomány) belefutottak egy viszonylag jól álcázott prototípus tesztelésébe,mely egy konvoj közepén haladt, s megálltak egy benzinkútnál. Ott kapták lencsevégre a prototípust. Sajnos nem tudta megmondani milyen márka (márkák) autói haladtak a konvojban,amiből következtetni lehetne az álcázott autóra esetleg.

A mellékelt képeken kivehetőek nagyjából a formák, az első fényszórók, az autó nagysága. Belül,elmondása szerint, egy laptop volt sok-sok vezetékkel összekötve az anyósülés előtt a műszerfalon, a hátsó ülés helyén tartályoknak látszó tárgyak. Én személy szerint a VW E-Up most Frankfurtban bemutatott tanulmány esetleges sorozatgyártásra már érett prototípusát vélem felfedezni az álca alatt, mellékelek egy hasonló szögből készült képet róla.

Ha van hírértéke ezeknek a képeknek, akkor tegyék közkincsé, hátha valaki más, akár a Totalcar Szerkesztőségben, jobban tud tippelni az ismeretlen típus mivoltára.

Remélem tudtam segíteni, további jó munkát kívánok!

Üdvözlettel:
Kis Norbert

Vegyünk-e nem létező autót?

2009. szeptember 29., 18:34 Módosítva: 2009.09.29 21:42
0
52 hozzászólás

From: Garadnay Gergő

Date: 2009/9/29

Subject: pontiac

Tiszteletem!

Érdeklődöm, hogy tudnának-e segíteni nekem. Megtetszett egy Pontiac Vibe, de semmi teszt, népítélet, tapasztalat nincs a birtokomban, ami alapján döntést tudnék hozni. Mivel Önök bizonyára jobban értenek az autókhoz, kérem, ha van valamilyen információjuk az autóról, alkatrészellátottságról azt egy röpke válasz emilben osszák meg velem.

Segítségüket előre is köszönöm.

Tisztelettel:
Garadnay Gergő

Kedves Gergő!

A Pontiac Vibe-bal kapcsolatban nekünk sincsenek közvetlen tapasztalataink, mivel ebből az Észak-Amerikában gyártott és forgalmazott típusból legfeljebb néhány tucat került az országba szürkeimportőrökön keresztül. Ha közvetlen használói tapasztalatokra kíváncsi, esetleg a Carsurvey oldalait érdemes böngésznie, bár az amerikai felhasználók tapasztalatai nem feltétlenül alkalmazhatók a magyarországi körülményekre. Alkatrészellátás valószínűleg ugyanolyan, mint az összes többi amerikai típusé: megoldható, de a szállítás költségével és idejével feltétlenül számolni kell. Az autó egyébként a Toyota és a GM közös üzemében készült, ami az ön esetében jó hír: a gyárat ugyan rövidesen bezárják, és a Pontiac márka is megszűnik az év végén, de ugyanezt a típust a Toyota is forgalmazta Matrix néven, így alkatrész várhatóan továbbra is lesz hozzá.

A szervizhátteret, vagy a típust ismerő szerelők számát nézve persze szívesebben ajánlanám, hogy olyan típust válasszon magának, amelyet Európában is forgalmaztak – így kisebb az esélye, hogy egy hiányzó cserealkatrész miatt hosszasan áll majd az autó a szerelőnél.

Tisztelettel:
Andróczi Balázs
TotalCar

Kálvária bevizelő Nissan Note-tal

2009. szeptember 24., 18:17 Módosítva: 2009.09.24 18:17
0
178 hozzászólás

Egyik olvasónk a napokban megjelent Nissan Note teszt kapcsán írt nekünk levelet, a következő tárggyal: Nissan Note, ne csak a jót írják. Tipikus márkaszervizes szívatás rajzolódik ki az üzenetből, a főszereplő egy olaját folyató, még garanciális dízelmotoros Note, amelyet hónapok alatt sem tudtak meggyógyítani a szakemberek. Mi csak annyit tennénk hozzá, hogy az olajfolyás semmilyen ma gyártott személyautónál nem normális jelenség, még akkor sem, ha valaki netán az ellenkezőjét állítaná.

Tárgy: Nissan Note ne csak a jót írják

Dátum: Thu, 24 Sep 2009 09:40:28 +0200 (CEST)

Feladó: Göndör János

Címzett: Papp Tibor

Öt hónapos történetem a Nissan Note-ommal. Májusban volt 2 éves a Nissan Note 1.5 dci motoros kocsim. Gondom nem volt vele csak annyi, hogy a kartergáz-visszavezető csőnél folyt az olaj belőle, és ebből jutott a garázspadlóra is. El is mentem vele a Debreceni márkaszervizbe, ahol megállapították, hogy biztosan gyűrűk rosszak, mert a sok a kartergáz, és az hozza fel az olajat. Két hét alatt ki is cserélték a gyűrűket garanciában (3 év vagy 100000 km), érte is mentem, mire hazaértem már szintén folyt az olaj a kartergáz-csőnél. Majd vissza másnap, ahol ismét megállapították, a kartergáz még mindig sok, hagyjam ott, szétszedik nekem újra. Ismét gyűrűcsere, mert a szerelő a gyűrűket nem jó sorrendben rakta föl (bár ha valaki konyít az autószereléshez, tudja, ez lehetetlen, egy kicsit hazudtak). Kész lett, érte is mentem, de mire hazaértem, ismét folyik az olaj. Másnap szintén vissza, rendelnek bele új csatlakozót a kartergáz kivezetéshez, akkor biztos jó lesz. Öt nap múlva meg is jött, de bizony a csere után sem lett jobb. Másnap szintén vissza, és bizony azt mondták Debrecenben, ők már nem kínlódnak tovább ezzel, jó ez így, ne nyitogassam a motorháztetőt, és akkor nem látom. Oké de mit tegyek alá, hogy a garázsban a padlón ne álljon az olaj.

E történet után hívtam Budapesten a vevőszolgálatot azzal, hogy milyen tapasztalataim voltak Debrecenben. Ők is úgy gondolták, hogy a kocsi jó, de azért menjek át Nyíregyházára, ott majd ők megnézik. El is mentem, és megállapították, hogy tényleg folyik az olaj. Közben berendeltek egy másik ugyanilyen kocsit, pont mint az enyém, és annak bizony nem volt ennyi kartergáza, olajfolyásnak sem volt nyoma. Ez után kb. hatszor vittem vissza Nyíregyre különböző mérések miatt, és végül megállapították, hogy a turbó rossz, és amiatt van sok kartergáz, ki kell cserélni. Két hétig szintén náluk volt a kocsim, új lett a turbó és közben kimosták a levegőrendszert is, mert teljesen olajos volt. Két napig jártam vele, és megint folyt az olaj belőle. Hívtam Nyíregyházát, megint folyik az olaj!!! Azt mondták, hogy már unalmas ez a kocsi nekik, de azért vigyem vissza. Közben felhívott Budapestről egy hölgy azzal, hogy azt írtam nekik levélben, ha nem tudják megjavítani a kocsim, cserék ki egy újra, vagy adják vissza az árát. De bizony kinevetett, mert csak 2 évig tudtam volna élni ezzel a jogommal, és a műszaki osztály állásfoglalása az, hogy ha egy kocsi alatt egy kicsi olaj áll az nem hiba. Ezt volt képe mondani nekem. Na mindegy, én közben szervizbe vissza, ahol megnézték az olajfolyást, és bizony vettek rá egy autósboltban egy nagyobb O-gyűrűt (ők nem tákolnak), és azt mondták, menjek az utamra, most már jó lesz. Két napig jó volt, de most újra folyik az olaj. Felhívtam a szervizt is, ahol elmondtam, nem megyek ezzel a hibával többet szervizbe. Elérték, amit akartak, RÁUNTAM. A garancia arra való, hogy ha egy kicsit csörög valami az ajtóban, azt megcsinálják de egy komolyabb hibát már nem tudnak megoldani.

Tisztelettel: Göndör János

Ui: A szerviz felajánlotta, hogy ha kérem, olajteknő ragasztóval beragasztják azt a csövet, ahol folyik az olaj...