A MűhelyPRN 62. epizódjában egy 2001-es évjáratú BMW X5 4,4i V8 szerepel. Az autó 280 ezer kilométerrel járt a műsorban, ahol mostani gazdája mesélt kalandjairól, az Avalon szerviz pedig mért, vizsgált és összegzett. A műsort itt nézheted meg, ha kimaradt.
Arra talán senki nem számított, hogy még a Fotelnepper utáni, vagyis a PRN megjelenését megelőző napon jelentkezik valaki, aki azt állítja, évekkel korábban ő használta a BMW-t és alaposan elmeséli, milyen volt az autó akkor. Az összegeken kicsit megdöbbentünk, a többit pedig olvassátok el Tibor beszámolójában.
A sebességhatárok betartatásával kapcsolatban először azt hittem, nem nagyon lesznek Európán túli sztorik, tapasztalatok, vagy ha lesz is, csak elvétve. Ehhez képest az e-mailek fele a tengerentúli szabályokkal volt kapcsolatos, és a kommentekben sem volt hiány, sőt baromi részletesen írtatok.
Ennek a cikknek az írásakor kilencvenkettő kommentnél járt a hétfői poszt, plusz még hat, igen részletes e-mailnél. Szóval rengetegen válaszoltatok, köszönjük! Sőt, annyian, hogy nem is fér bele egy cikkbe a teljes téma, így a mai, európai rész mellé ajánljuk a világ többi részét bemutató második részt is, hiszen többen is írtatok Ausztráliáról, Amerikáról, Brazíliáról, és még sok más országról is, de nem lövöm le előre.
Avagy miért nincs itthon kis Musso.
Feladó László
Címzett Hlács ZoltánDátum 2020. május. 6.
Tárgy Ssangyong Musso, a rövid platós
Tiszteletem,
Olvastam a cikket a Grand verzióról és néztem a német honlapon a rövid platóst (509 cm) és valószínűleg a legnagyobb belterű pickup, ideális kombináció.
Nem találtam semmilyen szabályt amely a plató méretére vonatkozna, áfa-ügyben, csak az elválasztott raktér tényét. Lehet, hogy rossz helyen kerestem?
Köszönöm:
László
Április 28-án jelent meg véleménycikkünk, amelyben gyors reakciót adtunk arra a budapesti közlekedésszervezési koncepcióra, amelynek körvonalait egy előterjesztésben villantotta fel az Index.hu. Bár Karácsony Gergely főpolgármester később finomította a cikkben szereplő felvetéseket, és hangsúlyozta, hogy a lakosság és a szakma bevonásával egyeztetéseket kezdenek, mielőtt lelassítják és bizonyos helyekről kiszorítják az autóforgalmat, olvasónk összeszedte az évtizedek alatt gyűjtögetett indulatait és felsorolta azokat a problémákat, melyeket elsőként kéne megoldani, hogy javuljon a baleseti helyzet. Levelét tartalmi változtatás nélkül közöljük.
Olvasónk nem rajong különösebben a megörökölt autóért, viszont érzelmi szálak kötik hozzá. Érdemes ilyenkor megtartani az autót, vagy hozzunk meg egy nehéz döntést?
Feladó Strasszer Csaba
Címzett Csikós Zsolt
Dátum 2020. április 28.
Tárgy Örökölt autó
Kedves Zsolt!
Rengeteget olvasom a TC-t, többek közt a te írásaidat is. Szeretném a tanácsod kérni. Nagyapám nemrég elhunyt, így megörököltem az általa újonnan vásárolt Renault Clio 1.1 autóját. Nincs szétrohadva és 80 ezer kilométer van benne. Fényezése viszont eléggé megkopott már. Szentimentális okok miatt lehet megtartanám, de nem is tetszik és még youngtimernek is harmatos.
Nem tudom, hogy érdemes-e energiát fektetnem bele vagy adjam oda valakinek ingyen.
Véleményedre lennék kíváncsi.
Köszönöm!
Üdv,
Strasszer Csaba
Olvasónk, Péter a néhány napja megjelent: "Megromlik a benzin a karanténos autóban?" című cikkünkre reagált egy kérdéssel, melyet nem árt tisztázni.
Feladó Péter
Címzett Zách Dániel
Dátum 2020. április 9.
Tárgy karanténos autó
Kedves Dániel!
A napokban pont ezen gondolkodtam, mint amiről a tegnap esti cikke szólt, ami tényleg hasznos információkat tartalmazott, köszönet jár érte!
Igazából egy kérdés merült fel bennem: Édesapám autójának tankját még a korlátozások előtt igyekeztem kiüresíteni, majd teletankoltam "100-as" benzinnel, és azóta a garázsban áll. Nem csak a kocsi, apukám sem hagyja el az épületet. Viszont azon gondolkodtam, hogy amikor a heti bevásárlást végzem neki, akkor kiállnék a ház elé, és járatnám a motort pár percig. Így, ha jól értem, akkor felkeverem a benzint, és megelőzhető a fázisszétválasztás. De így nő a tankban a levegő mennyisége. Anno a gépkönyvet elolvasva valami olyan gondolat rémlik, hogy az üresjáratnál 5 percenként fogy el 1km-nyi benzin (ez gondolom vmi átlag alapján, hiszen a fogyasztás is sok mindentől függ). Tehát 1 óra alatt megy el kb 1 liter benzin, ami heti 5 perccel számítva 12 hétre "elegendő".
A kérdésem az lenne, hogy mivel teszek jobbat a kocsinak, ha igyekszem minimalizálni a tankban levő oxigén mennyiségét, vagy ha néha felkeverem a tartalmát?
Köszönettel, Péter
Ha van ország, ahol generációk óta autóval a seggükön születnek az emberek, akkor az az Egyesült Államok. A gyorséttermek és az azokhoz épült autós kasszák szülőföldje, ahol bármit el lehet intézni anélkül, hogy kiszállnál az autóból (képes bizonyíték egy pékségről lejjebb). László levele szerint még egy vírustesztet is, ami amúgy nem is akkora hülyeség, mint elsőre tűnhet. New York államból kaptuk tőle a lenti levelet, miután épp megjárt egy drive-in szűrőállomást.
A Dr. Herpy rendel című közlekedésbiztonsági műsorunk negyedik epizódjában egy autópálya leállósávján történt súlyos, több ember életét követelő balesettel foglalkoztunk. Elhangzott, hogy ezek a helyek nagyon veszélyesek, hogy átlagosan húsz percen belül baleset történik, mert:
- a szélső sávból valaki áttér a leállóba
- mert valaki folyamatos haladásra használja ezt a sávot
- aki nem tud tovább menni az autójával, ott marad a kocsiban vagy a kocsi mellett.
Az alábbi levél ez utóbbi esetet dolgozza fel, ráadásul kiderül, hogy egyes autókon mennyire nehézkesen elérhető a pótkerék. Aki nem látta a Dr. Herpy rendel vonatkozó epizódját, a fenti linken pótolhatja. Alább pedig a levél, tartalmi változtatás nélkül.
Sándor hirtelen két levelet is írt a szerkesztőségnek. Az elsőt Dani kapta a dízel-benzin-hibrid-elektromos költségek témakörében a korábbi cikkéhez. Engem viszont a kis fogyasztású autók elhullásáról szóló véleménycikkel kapcsolatban keresett meg. Nem szoktunk egy olvasótól rövid időn belül két levelet lehozni, de itt történetesen egy értelmes ötletről van szó, amivel az ész nélkül adott villanyautó-támogatások lecserélhetők lennének valami értelmesebb dologra. Nevezetesen: napelemre.
Nem tudom, hogy Sándor mennyire járatos a témában, de úgy halottam, hogy Németországban már működik az úgynevezett energiafelhő, vagyis otthon napelemmel megtermelt energiát feltöltöd a felhőbe, és a villanyautód töltésénél ezt visszakapod. Sándor ötlete is valami hasonlót ír le, de ő az állami támogatást cserélné le a kötelezően adott napelemekre. Íme:
Február 28-án olvashatták BMW N43: alapmotor 1,5 milliós hibával című cikkünket amelyben olvasónk, a tapasztalatlan elsőautó-vásárló, Zoli történetét ismerhették meg. Egy éve vette kintről hozott, 168 ezer kilométert futott, elvileg ismert előéletű BMW 116i-jét, de a 2008-as autó hamarosan furcsa hibákat produkált, végül márkaspecialista szerelőnél kötött ki, és ekkor egy hadseregnyi csontváz dőlt ki a szekrényből. A cikk után érkezett Facebook-kommentek zöme finoman szólva áldozathibáztató-jellegű okoskodás. Sokak szerint Zoli önként sétált csapdába, és megérdemelte amit kapott. Szerintünk viszont senki nem érdemli meg, hogy becsapják, még az sem, aki nem néz kellően utána egy típus kockázatainak mielőtt kiválasztja, illetve nem vizsgáltatja át a kiszemelt autót a fizetés előtt.
Érkeztek ugyanakkor értelmes levelek is. Ilyen például Péteré, aki jelenleg egy E81-es BMW-t, vagyis a Zoli autójához hasonló 1-est hajt, ráadásul a rettegett N43 B20A jelű négyhengeres, problémás motorral. Levele nem csak erről az autóról, de általában a BMW-zésről és a nem túl szerencsés négyhengeresekről szól, szerepelnek benne költségek, karbantartási tippek, szóval sok dolog, ami árnyalhatja a képet ezekkel az autókkal kapcsolatban. A hasonló esetekkel azért foglalkozunk ilyen gyakran, mert így talán később többen lesznek óvatosak, mielőtt elköteleződnek egy típus mellett. Nem teszünk kivételt a márkák, évjáratok vagy konstrukciók közt, az ügyek a lényegesek és a tanulságok.
A február 20-án Dízelek a kukában: téged is manipulálnak címmel megjelent cikkünk az európai újautó-piac átrendeződésének körülményeivel, mértékével, illetve ütemével foglalkozott, és ennek magyar vonatkozásait vizsgálta. Egyebek mellett arra próbáltam rávilágítani, hogy számos paraméternek kell teljesülnie ahhoz, hogy valaki gond nélkül válthasson villanyautóra, hibridre, és még jól is járjon. Egyetlen aprócska szempont, hogy a magyar piacon tíz vásárlóból kilenc nem új autóban gondolkodik, a használtpiaci vásárlások zöme 500 ezer és 1,5 millió forint környékén zajlik, ráadásul a kínálatban arányaiban kevés a hibrid- és villanyautó, részben mert nem is ezekből hozzák a legtöbbet.
Az alábbi levelet egy olyan cég vezetője küldte, amely meg tudta fizetni a drágább technológiát, illetve ki tudta gazdálkodni a váltás indulóköltségét, hogy ez később megtérüljön. Magyarországon 365 ezer forint a havi bruttó átlagkereset, és ahogy az összesített piaci statisztikákból láthatjuk, ez a realitás vásárlási döntések vonatkozásában is.
A következő években nem számítok olyan jelentős gazdasági fordulatra, amely alapjaiban változtatja meg a magyarok autóválasztási lehetőségeit, sőt, a közlekedési szokásait, bár szerintem ez utóbbi a nagyobb probléma, illetve a nagyobb halmaz. Azért az, mert a helyszűke és a hatékonytalanság szempontjából teljesen mindegy, hogy milyen autóval járunk, ha az autók száma túl magas a városok keresztmetszetéhez képest, ugyanakkor a tömegközlekedés, a munkavégzési lehetőségek és a szociális intézmények struktúrája miatt mégis csak autózni kénytelenek egy csomóan, hogy ne álljon meg az életük. Gondoljunk csak az M0-áson reggel és délután kialakuló helyzetre!
Szívesen látnék egy olyan országos programot, amely a mostani paramétereket figyelembe véve nyújt általános, minden alacsony és közepes jövedelmű társadalmi csoport számára megoldást. Elsőként mindenki ülhetne eggyel magasabb környezetvédelmi besorolású, valóban kézben tartott műszaki állapotú használt autóba. Ezután üljenek többen egy autóba az ingázók közül és ezt támogassák állami programok is. Végül legyen hová letenni az autót a városhatáron lévő tömegközlekedési csomópontokon, és az ezekről elérhető járatok átlagosan, legfeljebb pár perc sétányira tegyék le az embereket a munkahelyüktől, az ovitól, iskolától. Az alábbiakban közreadjuk Sándor levelét, aki alapos összehasonlítással rendelkezik bizonyos benzines, dízel és hibridautók üzemeltetési költségeiről.
Arra a kérdésre kerestük a választ, hogy miért a kanyarodás közben az elsőbbségadást elmulasztó autó vezetőjét ítélte el később a bíróság, miközben az ütközést megrázó részletességgel rögzítő térfigyelő kamera, illetve az utólagos számítások alapján is egyértelmű volt: a motoros túl gyorsan ment. Sőt, nagyon gyorsan, hiszen ezen az útszakaszon 50 km/h a legnagyobb megengedett sebesség, a motorkerékpár pedig körülbelül 130-cal ütközött az autónak. Nézzétek meg a Dr. Herpy rendel első epizódját, ha még nem tettétek és olvassátok el Dr. Herpy Miklós gondolatait, melyeket a műsor alá érkezett több mint nyolcszáz komment alapján fogalmazott meg!
A hideg idő miatt igen aktuális olvasónk kérése.
Feladó József
Címzett Totálkar
Dátum 2020. jan. 16.
Tárgy Kamionok tetejéről lezúduló jég
Tisztelt Totálkar!
Szeretném, ha felhívnák a figyelmüket az illetékeseknek (nem tudom, hogy ki az illetékes), hogy nagyon sok kamionnak a tetejéről nem takarítják le a jégtömböket. Sajnos én is károsultja vagyok a kamionról lezúduló jégdaraboknak. 2020.01.06.-án az 51-es úton, a szembe jövő kamion tetejéről előttem csapódott le a jégtömb. Nagy szerencsémre nem az autóra, hanem csak elé és így „csak” a ködlámpámat tette tönkre. Természetesen a kamionos nem ált meg, én pedig nem tudtam utána menni.
Az eset másnapján láttam egy Transportert, aminek a szélvédőjét törte ripityára a lezúduló jégtömb. Az út testen rengeteg nagyobbnál nagyobb jégdarabot lehet látni. Ez életveszélyes úgy az autósokra mint a gyalogosokra.
Ezért kérem Önöket, hogy próbáljanak meg valahogy rá hatni az illetékesekre, hogy ellenőrizzék a kamionok tetejének állapotát!
Köszönettel: József „a jégkárosultak nevében”
Azt hiszem, nálunk sokkal jobban tudja megmutatni a problémát és megoldását st22lacika, akit azt gyanítom, sokaknak nem kell bemutatni.
Nagyjából két anyagra volt szükség ahhoz, hogy a Szabadúszó Fordítók és Tolmácsok Egyesülete tollat ragadjon, és végre rávilágítson, hogy miért ennyire tragikus egy-egy autó menürendszerének a fordítása. Az egyik ugye Karotta írása az Audi A1 csodás magyarságáról, a másik meg a Camry menüiről.
A titok nyitja kábé az, hogy eleve olyan rendszereket fordítgatnak, aminek rossz a szerkezete, tehát alkalmatlan értelmes magyar mondatok összerakására. Másrészt spórolásból az egyszer félrefordított dolgok kvázi ÖRÖKRE benne maradnak, nehogy már ugyanazt az öt karaktert kétszer kelljen kifizetni, harmadszor meg hiányzik a visszacsatolás. Illetve akkora nagy a bizalom, hogy a fordítók sem mindig tudhatják, mi a fenét fordítanak. Ez így tényleg nehéz lehet. Bár ez senkit sem mentesít az effektív félrefordítások - amik azért bőséggel vannak - terhe alól, tenném hozzá, lásd még hátsó körforgalomfigyelő és hasonlók.Rengeteget viccelődünk például a PSA menüin - van is miért - ugyanakkor ez nem azt jelenti, hogy a márkák importőrei ne ismernék a hibákat. Ugyanakkor, mint megtudtam belsőbb körökből, próbálnak tenni ellene, csakhogy a nemzetközi piacon igen aprócska probléma, hogy magyarul ez-az rossz. Úgyhogy évek alatt sem biztos, hogy sikerül nekik változást elérni.
Július eleje óta igényelhető a nagycsaládosok újautó-vásárlási támogatása, amely állami segítséget és legfeljebb 2,5 millió forint vissza nem térítendő pénzt nyújt a legalább három gyereket nevelő családoknak. A támogatás összetett feltételrendszeréről ebben a cikkben írtunk részletesen. A Gépjármű márkakereskedők országos szövetsége (GÉMOSZ) szerint október végéig 16580 igénylést nyújtottak be, közel tízezer támogatásra jogosító határozat született és mintegy 1100 esetben érkezett meg a pénz a kereskedőhöz. Az alábbi levél egy érintettől érkezett, aki elég sokat szenvedett, hogy autóhoz jusson.
Feladó Balázs
Címzett Winkler Róbert
Dátum 2019. dec. 8., V, 19:26
Tárgy Égéstér, okmányiroda/családi autószerzés
Kedves Róbert,
az okmányirodás adást egészíteném ki egy kis saját élménnyel. Nagycsaládosként kihasználtuk a lehetőséget, és vásároltunk egy kisbuszt (köszönjük neked is a 2.5 millió rád eső részét). A megvásárolt kocsi (Citroen Spacetourer) egy készletakció keretében volt leárazva (-3.950.000 HUF) és ebből jött le 2.5 millió, szóval már egész “élhető áron” jutottunk hozzá (6.7 millió). Nem hencegni akartam, csak egy példa, hogy egész jó ajánlatokat ki lehet/ett fogni!
A kereskedővel megegyeztünk, kifizettem a foglalót, nekiláttunk az igénylés folyamatának. Ekkor 2019. július 26-át írtunk. Gondoltam, ha már van lehetőség elektronikusan intézni, akkor bizonyára praktikusabb úgy. Beszkenneltem, feltöltöttem mindent, amit kértek, és beadtam (elektronikusan!!! végre 21. század, juhúúú). A dolog pikantériája, hogy a családi pótlék jogosultság (4 gyermekünk van), a NAV 0-ás igazolás (mindkét szülő), 0-ás közmű igazolások, lakcímkártyák, egyszerű kereset/kiadás összesítőt. Magyarán kb. mindent tudnak rólad, ha nincs ilyen-olyan vállalkozásod (nekünk nincs, tanár-mérnök házaspár vagyunk).
Ezután következett a türelmi idő, hogy 30 nap alatt megkapjuk a bírálat eredményét (nem is értem erre mi szükség a mai világban, amikor elvileg minden infót tudnak rólunk!?), mindenesetre fura, hogy a magyarország-pont-hu-ról semmi visszaigazolást nem kaptunk a beadást illetően, csak hogy beadtunk egy kérelmet, de hogy mindent beadtunk-e, vagy miként áll az ügyünk, arról semmi. Miután eltelt a 45. nap is, kb. 20 perc ide-oda kapcsolgatás végén elértem egy illetékes kollégát a 1818-on, aki tájékoztatott, hogy pont most bírálták el (? a pontos bírálati metódust nem ismerem :) ) és napokon belül megkapjuk a határozatot. Ez be is következett, majd boldogan hívtam a kereskedőt.
A kereskedő tájékoztatott, hogy ez mind szép és jó, de azért take it easy, mert nem kapjuk meg a gépkocsit, csak ha a teljes vételár náluk van. Helyeseltem is, hogy hát ez csak természetes, mikor utaljak? Újabb nyugtatás, nem eszik oly forrón a kását, ezt úgy kell érteni, hogy majd, ha az Államkincstár is utalja a 2.5 misit. Értetlenkedtem egy sort, hogy de hát a határozatban az van, hogy ezt bemutatom a kereskedőnek, majd fizetek, kereskedő átadja a kocsit, elküldi az igényt az Államkincstár felé, és 15 napon belül megkapják a pént. Na ez sem úgy működik, ugyanis a kereskedők így is jártak el, attól függetlenül, hogy csak nagyon ritkán kapták meg az ígért 15 napon belül a pénzt.
Történt ugyanis, hogy a fentebb vázolt 2-3 hónap alatt az Államkincstár által kiállított határozat és a kereskedői 2.5 milliós igény közben változott az igénylő státusza (pl. NAV tartozás, vagy egyéb) és már nem is volt jogosult, tehát a kereskedő átadta a kocsit, de a 2.5 milliót már nem kapta meg. Ezért a kereskedői gyakorlat, hogy ha megkapják az Államkincstártól a pénzt (45-60 nap), akkor adják csak át. Így esett meg velünk, hogy a 2019.július végén megrendelt, magyarországi telephelyen tárolt gépkocsit 2019. november végén tudtuk átvenni (3 éve júliusban rendeltünk egy KIA Carenst, amit dec. közepén vettünk át, úgy hogy akkor gyártották le Dél-Koreában).
Öröm és boldogság, ám mivel ez 8 személyes kisbusz, ezért nem jó rá a D1-es autópálya matrica, hanem D2 kellene rá, amit dupla áron mérnek. Emlékeztem valami kedvezményes opcióra 4 gyerekkel, ezért rákerestem, hogy miként juthatunk hozzá. Meglepő de relatíve egyszerűen megtaláltam a magyarország-pont-hun ezt is "A nagycsaládos és a mozgásában korlátozott személyek úthasználati jogosultságához (e-matrica) kapcsolódó részleges díjmentességi nyilvántartásba vétel iránti kérelme" Majd foglalni is tudtam volna rá időpontot egy kiválasztott okmányirodában (ezt végül is nem tettem, mert csak másnapra lehet foglalni), szinte hihetetlen :D !
Mivel vidéki kisvárosba járunk okmányirodába, bementünk a feleségemmel (ő a tulaj), hogy ripsz-ropsz elintézzük ezt az amúgy évente újra igényelendő kérelmet. Becsületesnepperrel ellentétben nekünk még csak sorban se kellett állni (16:30! vidék :) ), sorszám,- jöjjenek, miben segíthetek? Elmondtam, és jött a kerek szem: ilyenről még csak nem is hallott! De hát itt van a magy...hu-n, és mutatom a telefonomon.
Az lehet, de akkor sem hallottam még róla. Oké, mit tegyünk? Egy pillanat, telefonálok. Tényleg kedves volt a hölgy, próbált segíteni, felhívott egy csomó okmányirodát, hogy hallottak-e egyáltalán ilyen ügyről. Aztán talált valakit, aki már hallotta egyik kollégáját, hogy valami ilyesmiről beszél egy ügyféllel.
Próbálkoztam még, hogy mit ír a honlap a hol intézhetem kérdésre:
"közlekedési igazgatási hatóság, Belügyminisztérium Nyilvántartásokért Felelős Helyettes Államtitkárság Közlekedési Igazgatási és Nyilvántartási Főosztály”
Nyilván az ügyintéző sem tudta, hogy ez hol és miként érhető el. Ugyan fel még nem vettek a nyilvántartásba, de igazán segítőkészek voltak, mert elkérték a számunkat, és felhívtak, hogy megvan, mi kell hozzá (mármint az okmányiroda részéről, valami jogosítvány, hogy intézhessenek ilyen ügyet). Kaptunk időpontot is.
Azért felmerül pár kérdés, amit feltettem az ügyintézőnek is:
- miért kell bármit is kérvényeznünk, amikor épp most vettük meg a nagycsaládos gépkocsiszerzés támogatás igénylésével, és adtunk le hozzá MINDEN iratot/igazolást?
- 3 évig el sem adhatjuk,- a rendszám bent van a rendszerben, miből állna automatikusan hozzárendelni a kedvezményt?
Szóval, azért van bőven abban valami amit a nepper úr mondott az okmányirodai ügyintézés kapcsán. Remélem nem időpazarlásnak érezted a hosszúra sikerült levelem elolvasását. Kívánok további remek (nekem általában tetszik) égéstereket és egyéb alkotói tevékenységet kívánok.
Szép napot:
Balázs
György Kanadából szedte össze nekünk a múltkori égéstérhez kapcsolódva, hogy mi a helyzet a Fiat Chrysler Automotive háza táján a Tengerentúlon, hogy jobban megértsük, miért is lenne olyan nagy szüksége egy épkézláb partnerre. Tanulságos történet, az biztos.
Az autós újságírásnak is szoknia kell a villanyautózást, még nálunk is formálódik a szempontrendszer, ami szerint egy-egy ilyen tesztautót megemésztünk a hol rövid, hol hosszabb tesztek alatt. A sokat és nagyokat villanyautózó Zoli szerint nemrég elmentünk egy fontos részlet mellett, ami pedig a töltési átlagsebesség, amit hiába keresünk a katalógusokban, ezt leginkább a gyakorlatban lehet csak kiismerni. Zoli pedig épp ezt teszi és abban a hosszú levélben ott a kép alatt összeszedte nekünk a tapasztalatait.
Feladó Zoli
Címzett Totalcar, Bistei Péter
Dátum 2019. október 19.
Szia Peti!
először is szeretném hangsúlyozni, hogy nem okoskodni vagy kritizálni szeretném a tesztet, csak véleményem szerint 1-2 dolog vagy nagyon félreérthetően lett fogalmazva vagy pedig nem elég fontosnak tartotta a szerző a különbségeket hangsúlyozni. Természetesen ez a téma frissessége miatt érthető, viszont mivel többen erre fognak esetleg valamilyen döntést alapozni vagy mint alap információt tervezik használni, fontosnak tartom, hogy ez pontos legyen.
Magamról annyit, hogy megszállott autós vagyok, Karottán nevelkedtem és bar én közel nem tudok úgy vezetni, mint ő (vagy Te), de a technikát kifejezetten (még mérnökember létem ellenére is) jól fel tudom ismerni, miután olyan szerencsésen alakult az életem, hogy 40 évesen közel 40 különböző autó tulajdonosa lehettem. Ebben pedig volt illetve van is minden inyencség, ahogyan ezt Te is láttad. :) Ezek mellett pedig a munkám nagy részében is ezekkel foglalkozom, még akkor is ha ez jelenleg "csak" az IT területre terjed ki. Az információbázis viszont elég komoly, mert olyan rendszereket fejlesztünk a VW, Audi, Porsche, BMW és mostmár a Daimler számára is, amelyeken keresztül olyan dolgokat is látunk, amelyeket természetesen nem szabadna látunk. Mivel ráadásul még érdekelnek az is autók és a cégnél van két e-tron, amelyikből az egyiket én vezetem, így egy elég komplex kép jön össze.
A villanyautózás mint életforma engem is nagyon magával rántott, pedig korábban soha nem gondoltam volna, hogy ez engem vonzani fog. A témával az év eleje óta rengeteget foglalkoztam, mind privát, mind pedig céges szinten. Ami teljesen biztos és nem is lehet senkinek kérdés, hogy jelenleg a Tesla rengeteg témában körökkel a teljes mezőny előtt van, még akkor is, ha most egy nagyon erős résztvevővel (Porsche Taycan) bővült a piac. Csak erről illetve ezeknek az okairól tudnék órákat mesélni, hiszen ebben dolgozom napi szinten, ha jól emlékszem akkor Karotta is mesélt ezekről.
Ahogyan a telefonban is említettem Neked, erről a cikkről lenne szó: https://totalcar.hu/
1. Az EQC valóban egy gyártósoron készül dízel és benzines GLC társaival, de ennek az igazi oka nem a praktikusság, hanem a technika hiánya: sajnos a mostani platform nem igazi elektro platform, hanem azért van, mert borzasztóan kellett, mind a konkurencia, mind a CO2-büntetés miatt. Csak összehasonlítás képpen, az e-tron az MLB Evo padlólemez alapjaira épül és az Audi egy külön gyárat alakított át Brüsszelben, ahol zéró emisszióval építik össze a tisztán elektromos Audikat. Nem gondolom, hogy a cikkben mindenképpen össze kell a két terméket hasonlítani, ha már van rá utalás, akkor fontos megemlíteni, hogy a padlólemez az e-tronban síkban van és valószínűleg az MLB Evo nagyobb flexibilitása miatt, az autó jóval tágasabb, mind hátul, mind pedig a csomagtérben, mint a stuttgarti kollégája.
2. A töltési átlagsebesség, amely a cégünknél megtett villanyos kilométereken szerzett tapasztalatokra épül, egy rendkívül fontos pont, amiről nem sokat hallani, pedig komoly jelentősége van. Valószínűleg azért, mert ennek a jelentősége csak akkor derül ki, ha naponta ilyen autót használsz. Akkor viszont hirtelen nagyon fontos tud lenni. A 7,4 kW AC valóban nem kimagasló érték, de az AC töltést az esetek 90 %-ban otthon használjuk, konkrétan a passzív időben. Jellemzően ez éjszaka történik. Ez azt jelenti, hogy szinte mindegy, hogy 5 vagy 7 óra lesz a töltési idő, mert úgyis alszunk, viszont a DC töltés már nagyon nem mindegy! Észrevettem, hogy a neten szinte mindenhol a katalógusban szereplő adatokat használják a tesztekben, ami azonban a gyakorlatban nagyon nem így néz ki. Mit jelent ez? Konkrétan azt, hogy a legtöbben csak a peak teljesítményt adjak meg, amelyet az autó csak nagyon rövid ideig tud, pl. 25 -50 % között, majd ezután elindul a töltési teljesítmény
Lehet, hogy most még nincs sok Ionity töltőoszlop, de például mi hosszú utakon, csak ott töltünk (Kecskemét - München/Ingolstadt). Na és itt jön ki a különbség a töltési sebességek között! Konkrétan egy EQC-vel ez az út 1 vagy adott esetben (pl. 90 vagy 100 %-ra töltve) akár 1,5 órával tovább fog tartani, mint egy Model 3-mal vagy egy e-tronnal, ami viszont már nem passzív idő, hanem tiszta várakozás. Az én tapasztalatom szerint az e-tronnal 5 töltés és kb. 70 - 80 perc pihenő, amiben a töltési idő is benne van. Ezt egy EQC-vel lehetetlen megcsinálni ennyi idő alatt. Egy Model 3-mal valamivel jobban ki lehet jönni, de már a Model S-sel, az alacsonyabb töltési átlagsebesség miatt már szinten nem. Sajnos kevés a tapasztalat a márkakereskedésekben és globálisan is kevesen is rendelkeznek ezekkel az infókkal, viszont azt mindenképpen tévesnek tartom, hogy 110 kW-t tud az EQC és a többiek is kb. ennyit, mert ez egy rendkívül fontos paraméter, amelyet még akkor is, ha most úgy gondolunk, hogy el lehet menni ilyen egyszerűen mellette, érezni fogunk, ha hosszú utakra megyünk a járművel.
Nem vagyok sem Audi, sem e-tron fan, hidd el, nagyon sokat tudnék és írnék is szívesen egyebek mellett az e-tron hibáiról (valamint ezek hátteréről is), amelyek egy része az EQC-ben is megtalálható, amelyek miatt nyáron 39 fokban Ausztriában egy kukoricaföld mellett gondolkoztam, hogy most szállok ki belőle és hagyom, hogy magától megsemmisüljön. Viszont ezek a hibák nem lepnek meg, ismerve ezeket a cégeket, de rendkívül bosszant, mert ez egyértelműen a saját hibájuk, hogy itt tartanak. A BMW számomra a legszégyenteljesebb, ami ott történik, az annak az iskolapéldaja, hogyan lesznek az elsőkből tökutolsók. Durva nem, hogy ezen a szinten is ilyen gyorsan meg tud történni? Látva azt belülről, hogyan működik a döntési mechanizmus ezeknél a német cégeknél, egyáltalán nem vagyok meglepődve azon, hogy most, amikor egy új korszak kezdetekor, amikor az előnyök nagy része elolvadt, ezek a cégek nem tudnak elég gyorsan és költséghatékonyan versenyben maradni az olyan versenyzőkkel, mint pl. a Tesla.
Udv, Zoli
Október 16-án hosszú cikkben foglalkoztunk azzal a vasúti átjáróban történt balesettel, melyben egy középkorú férfi életét vesztette, amikor a tilos jelzés ellenére a sínekre hajtott az egyik nagymarosi vasúti átjáróban. A cikk készítésekor kérdéseket tettem fel a MÁV Zrt-nek az egyre szaporodó átjárós balesetek kapcsán és küldtem nekik négy korábbi cikket is, ezeket:
- https://hvg.hu/cegauto.
kozlekedes/20150213_Halalos_ vasuti_baleset_tortent_ Csorognel - https://24.hu/belfold/2017/10/
05/vonat-karambolozott- csorogon/
- Ez itt egy másik, szintén a településen lévő átjáróban történt: https://www.blikk.hu/aktualis/
belfold/vonattal-utkozott- karcolas-nelkul-uszta-meg-a- kisteherauto-soforje/3n5nwsl
Kíváncsi voltam, mit tesz a társaság a tragédiák megelőzésért és mi alapján döntenek a sorompók felszereléséről, illetve látják-e egyáltalán a cégnél a fokozódó problémát. A MÁV nyilatkozatát változatlan formában közöljük.
Pénteken jelent meg egy több mint 400 ezer kilométert futott BMW E46 320i használttesztje. Dani pedig két és fél évig használt egy 320i Touringot, és mivel precíz ember, minden, az autó fenntartásával kapcsolatos költséget pontosan feljegyzett.
Levele nem csak azért tanulságos, mert felvillan az autóval töltött idő alatt összesen több mint 1,7 millió elköltött forint útjának néhány állomása, de azért is, mert jó és őszinte írás valakitől, aki képes kitenni elénk saját gondolati fejlődésének fázisait, és önreflexióval kezelni ezeket.
Feladó: Dani
Címzett: Zách Dániel
Dátum: 2019. szept. 18., Sze, 16:05
Kedves Totalcar!
2017. januárjában suzukisból BMW-ssé váltam két és fél évre. Az ez idő alatt összegyűlt tapasztalataimat osztanám meg veletek, hogy árnyaljam kissé a márka rajongóiról, és az E46-ról, mint típusról kialakult képet. Vigyázat, lehet, hogy hosszú lesz!
Történetem alanya egy 2001-es, már M54B22-vel szerelt, manuális váltós, 320i Touring, azaz kombi. Ha dízel lenne, ez lenne a BMW márka FILA táskája - LEVI'S pólója, de lássuk be, így sem áll messze tőle!
Kezdeném először az emberi oldallal, Ádám és Éva edition. 11 év masszív régi-Swiftezés után megérett az igény a nagyobb tempóra, komfortra, és egy picit több road presence-re (feszt eltaposva lenni nem jó, de ez egy másik sztori). A szempontrendszer elemei a benzines, kombi, 160+ ló, 1,5 millió forint alatti ár voltak. Négy típus maradt bent érdemben: Alfa 156 2.0JTS, Astra G OPC, Focus ST170 és a Bimmer. Mire minden összeállt, gyakorlatilag csak az utóbbiból volt itthon értelmezhető példány, így kinéztem, megvettem és a nevemre írattam az autót.
Innentől kezdve számos pozitív csalódás ért. Tudtam, hogy a kocsi nem lehet nagyon rossz, nyilván nem tévedhet annyi rajongó (és M3-hoz volt már korábban szerencsém a szériából, arról azóta is szoktak illetlen álmaim lenni). Már a hazaúton rabul ejtett a hangja. Valaminek, ami ilyen hangot ad, könnyen elnéz bizonyos dolgokat az ember, és később volt is erre szükség.
Elkezdtem használni, boldogan gyűjtöttük a kilométereket és a tapasztalatokat. Jöttek a fészbúkon a csoportok, információgyűjtés, ilyesmi. Külső szemlélőként jellemzően az marad meg a BMW-sekről, hogy bunkók, akik szarnak mindenkire. Ennek nyilván látható alapja van a közutakon, de homlokegyenest ellenkező tapasztalataim vannak azokról, akik valóban odavannak a kedvenc márkájukért. Több, kifejezetten segítőkész csapattal sikerült összetalálkozni a világhálón. Kulturáltan segítenek, megoldást írnak a kérdésre és ismerik azokat a trükköket, melyekkel pici lépésekkel lehet kihozni a legjobbat ezekből a lassan idősödő, de egykor elegáns/sportos kocsikból. Őszinte örömömre akikkel összehozott a sors akár alkatrész, akár tudásszomj, akár bármi más okból a márka rajongóinak köreiből, azok kivétel nélkül mind korrekt srácok voltak.
Külön megemlíteném a véletlenül talált szerelőbrigádot is, amelynél korrektebbet nem sokat láttam még. Mindent frankón megoldottak nagyon jó árakon, és nem volt olyan kérdés, amire ne tudták volna séróból a választ. Nekem megérte hozzájuk még Diósjenőre is kijárni Zuglóból.
Természetesen megvan az a réteg is, amely méltó a sztereotípiákra, de ne feledjétek szavam, ha azt mondom: sokkal többen használunk BMW-ben indexet, mint ahányan nem!
No és az autó? Hát az olyan. Kikerestem, az én 320i-m 10 183 000 forint lett volna itthon, újként a Wallisnál, extrák nélkül, én viszont kevesebb, mint az eredeti ár tíz százalékáért vettem. Ha nem írtam volna egy szép .xls-t arról, hogy mennyit locsoltam bele két és fél év és több mint 50 ezer kilométer alatt, azt mondanám, hogy zseniális az ár/érték aránya.
Egykor ezek az e46-os BMW-k prémiumtermékek voltak, és sok helyen ez még a leginkább lerúgott példányok lelkében is érezhető. A soros, hathengeres motor, mint már említettem, azonnal rabul ejtett. Az enyém a 170 lovával inkább volt kellemes, mint nagyon erős. Versenyzésre nem jó, de ha összeállt minden, és találtál egy jó utat, olyat tud villantani az öreglány karakterből és futóműből, amit manapság már csak a célzottan sportosnak kikiáltott autók. Szerettem a jó kilátást belőle, a nekem passzentos (szép nagyra nőttem minden irányban) helyet, és az egykor feláras, combtámaszos ülés tartását, illetve kényelmét. Egy seggre kiautózni egy tank benzint (~650 km) nem nehézkes. Imádtam, ahogy a dual-Vanosos (mindkét vezérműtengely változó időzítésű) motor szépen lineárisan építi fel az erejét, a városban kellemesen kényelmes futómű országúti tempónál kellemes feszességet vesz fel, amivel tűpontosan azt fogja csinálni, amit szeretnél. Számos olyan extra van a kocsiban alapáron, ami még ma sem triviális: fűtött ablakmosó-fúvókák, automatikusan fűtött tükrök, automata elektromos ablakok (még amiben csak kettő van, abban is mindkettő automata), naaaagy ablakmosó tartály, külön hátsó tartállyal, külön nyitható csomagtérajtó-üveg és még sorolhatnám. Az egyik legkedvesebb extrám mégsem egy bepipálható tétel volt, hanem inkább gyártási tulajdonság. Az együtt töltött idő alatt elég sok része volt szétszedve. A rutindolgokat magunk oldottuk meg barátaimmal (nekik ezúton is köszi), csak a komplexebb, nagyobb, spéci szerszámot igénylő munkákat bíztam az emlegetett szakértőgárdára. Van tehát tapasztalat bőven, és ezek alapján kialakult az a kép, hogy ezt a típust tök jó szerelni. Mindenhez hozzáférni, logikusan van elrendezve, ésszerűen, lépésenként bármit szét lehet szedni és össze lehet rakni egy Youtube-videó alapján. A legfontosabb: soha, egyetlen csavarral, vagy alkatrésszel se kellett szívni, minden szépen szétjött, összement, pikk-pakk.
Pedig volt elég szerelés, és ezzel akkor jöjjön is a fekete leves. Sejtettem, hogy sok tennivaló lesz végül az autómmal, de ami végül összejött, azt azért nem gondoltam volna a vásárlás előtt.
Sajnos az a fajta ember vagyok, akit már az első fura zaj miatt szétcsap az ideg, 'azonnalmegkelloldani' felkiáltással már izzítottam is az ehhez szükséges vonalakat. Volt hűtőcsere, kompletten a motor összes tömítésének cseréje, a hátsó futómű teljes újraszilentezése a segédkeret bekötési pontjainak megerősítésével (ezek repedése mindegyik e46 baja, akinél még nem látszik, annál majd fog, vagy már meg van csinálva), és még ezer apróság. A költségekről vezetett Excel-tábla közel 1,8 millió forintnál állt meg mindenestül a ráköltött összegek szummáját jelezve. Igaz, ebben benne van egy felniszett, valamint két szett gumi ára, és a rendes időszaki szervizelések is. Orvoslás jellegű karbantartásra így is egymillió forint fölött költöttem.
Most jött volna az, hogy neki kell állni az egyébként az autó korához képest meglepően kevés rozsdának, de belefáradtam. Két és fél éven át szerettem, megadtam mindent, néha erőn felül is, sok mást beáldozva. Tudom, mi lesz a reakció, 'átb*sztak egy olcsó kocsival'. Ennek utat is engedek, sokaktól hallom, hogy mennyire probléma- és költségmentes számukra az E46 birtoklása. El is hiszem, lehet így, de az én sztorim nem ilyen. Lehet, hogy én vagyok csak túl érzékeny arra, ha valami nem tökéletesen működik, de persze bele is nyúlhattam.
Az emlékek mindenesetre kellemesek, Puttony (ja, ez a neve, nem mondtam még?) volt az esküvői autónk, elvitt minket rengeteg szép helyre, okozott pár hangulatos estét a havas Pilisben, és soha, sehol nem hagyott ott. Tréleren egyszer járt, de akkor is jóformán a ház előtt pusztult meg benne egy triviális apróság.
Most egy amerikai-német kombiban ülök, amit a sátán izzadsága (gázolaj) hajt. Tök jó ez is, de másképp. Egy részem mindig visszavágyja majd az öregasszonyt, bármennyit is küzdöttünk egymással. Most jó helye van, jó gazdához került, aki egy dimenziókkal jobb csomagot kapott, mint amit én anno. Ő folytatja a munkát, rendszeresen kapom tőle a képeket, hogy miként alakul tovább Puttony sorsa.
Megbántam? Nem. Megértettem egy elég nagyméretű tábor rajongását. Megismertem egy rakás jófej embert, megéltem pár dolgot, ami másnak érdektelen, vagy mindennapos, de nekem különleges perc volt. (Ugye emlékszel, milyen volt, amikor ELŐSZÖR kiadta valami lapon? Na, ugye...)
Befejezésül álljon itt egy kis szösszenet, ami akkor készült, amikor egy héttel a meghirdetése előtt utoljára elmentem egyedül autózni vele egyet:
Ő hát Puttony, a Bajor Alfa Romeo.
Baráti üdvözlettel,
Dani
Feladó XY
Címzett Becületesnepper
Dátum 2019. júl. 31., Sze, 20:04
Tárgy Nettó autó
Tisztelt Becsületes Nepper!
Bizonyára nem mondok újat azzal ha megosztom veled hogy ausztriából lehet nettóban vásárolni autókat. Nos ezt csinálja egy ismerősöm pontosabban van vagy vannak cégei és arra vásárolják valakik az autókat. Kb 3-4éve csinálja és 2x volt eddig jelenése a nav-nál de mindig elengedték álltása szerint 55millioval buktatott már egy céget,hogy ez mit jelent pontosan nem tudom de az tény és való hogy horvát nyaraló hajó stb. van minden és neki a haja szála sem görbül. Azt mondja ha baj van se tudnak vinnia feje felől semmit mert a csaja nevén van minden bár a lány még 2 évnél többet nem dolgozott és kétlem hogy őt ne forgatnák meg minden esetre a fülembe ültette a bogarat és az lenne Hozzád a kérdésem bele merjek e ugrani létezik hogy ezt valaki sok sok évig megussza majd ha már abbamarad az egész semmi hátránya nem származik belőle. Előre köszönöm a válaszodat.
Szép napot!
Üdv.
XY”
Többek szerint tönkreteszem a használtautó-piacot a cikkeimmel. Számos tartalmatlan, szórakoztatóan indulatos trollüzenet után a minap felhívott egy budapesti autókereskedő, és húsz percig panaszkodott. Meghallgattam, érdemes volt, bár nem gondolom, hogy a visszatérő átverésekről, a becsapott vásárlók ügyeiről, illetve ezek tanulságairól, vagy akár a megelőzésről szóló anyagaim ott kattognak minden reklamáló vevő fejében, ahogy azt sem, hogy ezeket csak félreértelmezni lehet.
Aki ma használt autót vásárol, általában nem rendelkezik mély műszaki ismeretekkel, ugyanakkor gyanakszik, mert éppen a használtautó-kereskedelemben a legalacsonyabb a vevők bizalma. Erre rengeteg rossz tapasztalat ad okot. Az alábbiakban egy vidéki kereskedő levelét olvashatjátok, aki szerint az ügyfelek egy ideje minden indokolatlan esetben reklamálnak, és megkeserítik a tiszta üzletet. Ez nyilván a ló túloldala, később el is mondom, hogy miért.
Kiben bízhatunk manapság, amikor bárki alapíthat céget, építhet szervizt, illetve készíthet Facebook-oldalt, majd lendületesen kinyírhatja egy korrekt állapotú autó fényezését? Az alábbiakról szól Tamás, az MHVlog gazdájának videója, amely hamar felszántotta a magyar Youtube-ot. Egy 250 ezer forintért félrejavított, és szörnyen átfényezett Volkswagen Caddy ügyéről szól, a beszélő pedig Tamás autószerelő barátja, aki megmutatja, mit és hogyan rontottak el az autón az ismeretlen szervizben.
Az MHV vlog egy fiatal mérnök vidám vállalkozása, aki fiatal maga javítgatja saját, filléres autóit, manapság éppen villanyosításon töri a fejét, és mindig érthetően magyarázza el a látottakat. Innen Tamás levele, és a Volkswagen Caddy-horrorvideó következik.
Feladó János
Címzett Totalcar
Dátum 2019. jún. 20., 10:27
Tárgy Egy a Totalcar oldalon megjelent cikkre reagálás
Tisztelt szerkesztőség, olvasók!
„A magyar használtautó-vásárló hülye, 4. rész” címmel megjelent írásban nem tudtam nem magamra ismerni az egyik vásárló személyében. Az alábbiakban erre szeretnék reagálni, segítve az igazság kibontását!
Autómat már jó ideje kerestem a magyar piacon, de aztán elkezdtem foglalkozni a külföldi behozatal gondolatával is. Ez ügyben kerestem meg Istvánt, Gödöllőn. Email-emre gyors válasz érkezett, amit egészében bemásolok ide. Gondolom, nem sért levéltitkot, hiszen egy általánosságban, a leendő vevőknek megfogalmazott levélről van szó:
Kedves János!
Köszönöm a megkeresést, a dolog menete a következő. Átküldi nekem a linkeket, hogy mik tetszenek. Vásárláshoz kérek ezer euró foglalót, amivel kimegyek megnézni az autókat. Ha ott vagyok, felhívom az autó mellől, és elmondom, hogy szerintem milyen, vegyük vagy ne. Erről a számról (+49...) fogom keresni, nyomjon ki, és hívjon vissza legyen szíves. Ha jó, akkor lefoglalózom, és a következő héten elhozza a tréler. Akkor kell a többi pénz, hogy a tréleres ki tudja fizetni az autót. Az alku mindig helyzet és emberfüggő, a mértékére nincs szabály. Alkunál a lealkudott összeg XX%-a a sikerdíjam, tehát ha lealkuszom az árból ötszáz eurót, akkor ennek a XX%-a a sikerdíjam. Ha nem jó a kocsi, akkor tovább megyek, amíg nincs jó. Ha lyukra futás van, akkor lyukra futásonként tízezer forintot kell fizetni, hogy legalább az üzemanyag és a ráfordított idő legyen kifizetve, mert sokszor 2-300 kilométer van két autó között. Ha itthon van már az autó, akkor néhány nap alatt rendszám van az autón. Általában három-négy hetente megyek ki autóért.
Úgy kell kalkulálni, hogy az alku utáni vételárra rájön még XXX ezer (kimenetel, hazahozatal, műszaki vizsga honosítása, rendszám, törzskönyv, forgalmi,munkadíj) esetlegesen a XX% sikerdíj +regadó, +vagyonszerzési illeték. Ezután más fizetnivaló nincs, a kocsi magyar forgalmival névre van írva.
Autóvásárlás előtt érdemes tisztában lenni azzal, hogy használt autókat nézegetünk, ezért mindenesetben benne van a javítási kockázat. Nem vagyok orákulum, nem látok bele a váltóba és a motorba, és nem tudom megmondani, hogy mi baja lesz a jövőben. Azt tudom megmondani, hogy abban a pillanatban milyennek tűnik az autó.
A hirdetésben a hirdető által elkövetett elírásokért nem vállalok felelősséget. A vevő számára fontos dolgokra a beszélgetés során kérdezzen rá mikor az autó mellett vagyok, mert sok emberrel tartom a kapcsolatot, nem emlékszem mindenre. Ha a vevő a foglalózás után mégis eláll a vételtől, azt magának kell intézni az eladóval, és ennek minden következménye a vevő kockázata. A meghiúsult vétel ellenére a vevő ilyenkor is köteles XXX ezer forint munkadíjat fizetni, mert munkavégzés ugyanúgy történt, mintha az adásvétel végig ment volna.
Kp-ben euróban vagy utalásal közvetlenül az eladónak tudja fizetni a vételárat, a magyar költségeket kp-ben forintban nekem.
Az István cikkét ismerő figyelmes olvasóban itt rögtön felmerülhet egy kérdés: Igen, de akkor hol a probléma ebben az ügyben?
Sehol, szerintem!
De kérem, olvasson tovább, mert az alábbiakban már csak a problémákról írok, a teljesség igényével!
Ezt a tájékoztatónak, esetleg erős képzelőerővel ajánlattételnek gondolt levelet egy személyes beszélgetés során kívántam pontosítani, ezért felkerestem Istvánt gödöllői munkahelyén, ahol a vártnál rövidebben, 3-4 percet tudtunk csak beszélgetni. Kinn a placcon, novemberben, két, autókról kérdezősködő között. Az irodáig sem jutottunk el. Szoros levelezésben maradtunk, ami nekem is jól jött, hisz az írás nem száll el. Az adásvétellel egyre többet foglalkozva, persze szaporodtak a kérdések. Az idézett írás ugyan számszakilag kicsit nagyvonalúan került megfogalmazásra, a vállalások főleg elnagyolva, garanciák sehol, de ott volt a végén egy konkrétum; egy ponton XXX ezerből le lehet zárni a vele való együttműködést. Ez is sok pénz, de úgy döntöttem, legalább ennyit megér, ha egy elismert hozzáértő körbejárja, műszakilag leellenőrzi, és papírjait rendben találja az általam kinézett autónak. És amennyiben létrejön az adásvétel, mehetünk tovább, hazahozza, stb. Ez a tovább azonban pontosításra szorult, de semmilyen kontraktus nem készült a fenti íráson kívül, amit én nem tartottam kimerítőnek! (lásd pl.: „rájön még XXX ezer”) Nem kívántam így több millió forintot elkölteni, ezért továbbra is igyekeztem képbe kerülni, tájékozódtam, tőle is kérdeztem.
Időközben találtam egy hirdetést, kimentem Grazba egy autóhoz, tetszett.
Kérésemre István is kiment az autóhoz, körbejárta, felhívott onnan, rendben találta, lefoglalózta a pénzemmel. De továbbra sem kaptam kielégítő válaszokat a milliós adásvétel részleteiről, ezen valóban sokat vergődtem, kb. annyira, mint aki nagyon sok pénzt készül elkölteni, úgy, hogy odaadja valakinek, „hogy a tréleres ki tudja fizetni az autót.” Az rendben, elírásokért nem vállal felelősséget, de akkor vajon mire vállal? Örök kérdés maradt...
Nem tetszett az ügymenet, ezért kértem, hogy számoljunk el, mert megköszönném az eddigi munkáját!
Megütközéssel fogadta, finoman szólva, hogy ki akarok farolni a szerződésből.
Ööö, miből is, milyen szerződésből? Aláírtunk volna valamit? Akárcsak komolyan átbeszéltünk volna valamit, mondjuk, egy asztalnál ülve? Az egy-két soros levélváltásokra gondolt? Született volna valami közöttünk a fenti levélen kívül? Hát nem, (ez a fő érv a szakítás mellett,) de ennek ellenére István elvárásai alapján jártam el, az általa kiszámolt összeget tudomásul vettem. (Körülbelül ugyanennyit alkudott le.) Tehát még az idézett irományból sem faroltam ki!
De mit is kaptam Istvántól ezért az összegért?
Kiment Grazba megtekinteni az autót. Nem soron kívül, a szokásos útján tett egy 300 km-es kitérőt. Ott volt az autónál másfél órát, állapotfelmérését szóban közölte, alkudott is. Semmi nincs a kezemben az ottani munkájáról, kivéve, hogy az alkuval és az előleggel csökkent az autó vételára. Arról, hogy együtt tegyük meg ezt az utat, mereven elzárkózott.
A fentiekért kapott tőlem XXX.XXX Ft-ot.
Erről számlát nem kaptam. (De ha létezik egy tőpéldány a nevemmel, akkor ezért megkövetem!)
De ez az összeg sem bizonyult Istvánnál kielégítőnek, mert amikor a végén személyesen találkoztunk, akkor is több mindent nehezményezett, immár a klasszikus nepper stílust hozva, de elengedtem a dolgot. Fizettem, rákérdeztem, rendben vagyunk-e, majd rossz szó nélkül eltávoztam. Úgy voltam vele, mindenkinek lehet rossz periódusa, amikor rosszul reagálja le a neki nem tetsző dolgokat, de majd idővel rájön, mi a helyes. Örültem, és máig örülök az autómnak, de a tanulságot levontam! De ezek szerint Istvánnak, Gödöllőről, azóta sem került helyére ez a történet. A becsapott, megrövidített szakembert adja elő, ahelyett, hogy inkább a saját magánál tenne rendet! Konkrétan:
- – tudja zokszó nélkül elviselni a kizárólag általa felállított feltételrendszert
- – végezze rendesen a munkáját, amiért nem kevés pénzt
számláz kivár el - – eladóként a vevőt sosem hülyézzük le, főleg a többi vevő előtt, mert az rossz fényt vet ránk.
Köszönöm, hogy olvasta!
János, Egerből
Dr. Hanula Barna, a Győri Széchenyi István Egyetem Audi Hungária Járműmérnöki karának dékánja tartotta a Totalcar legutóbbi Mesterkurzusát, a május 19-i Parkoló Parádén. Az előadásban arról beszélgettek Göbölyös Zsolttal, hogy a mai tudásunk szerint milyen esélyei vannak a meglévő belső égésű motorra épülő autóknak, és valóban mindent el fog-e söpörni hamarosan a villanyautók előretörése. Az előadásról felvételt készítettünk, melyet a Youtube-on tettünk közzé, ahol nagy meglepetésünkre a trollkommenteken kívül számos értelmes hozzászólás is született. Ha kimaradt, nézzétek meg a videót, pörgessétek végig a hozzászólásokat, hogy még világosabb legyen Dr. Hanula alábbi reakciója, melyben összefoglalja a nézői felvetésekkel kapcsolatos gondolatait.