RSVPTC

Tárgy: Benzines vagy dízel?

Dátum: Thu, 19 Jan 2010 13:07:16 +0100

Feladó: Zsolt

Címzett: Papp Tibor

Tiszteletem!
Az örök dilemmával kerültem szembe dízel vagy benzines legyen a következő autóm.

Azonban a választást megkönnyíti anyagi helyzetem, mivel kb 1,1 milliót költhetek, így a kérdésem, hogy érdemes-e 10 éves dízelt venni. A kiszemeltek között van a Carisma 1,9 Did 2000-es illetve az Opel Vectra 2,0 td 2000-es gyátmány.

Benzinesből fiatalabb is kijön, de 30e km-et megyek kb évente így az üzemanyagköltség is fontos szempont! Kérem könnyítse meg a döntésem, hogy érdemes-e egyáltalán 10 éves dízelt nézni vagy maradjak a benzineseknél.

Köszönöm: Zsolt

Kedves Zsolt,

nem szeretnék előítéletek mentén válaszolni, bár én, tíz évesen biztos nem vennék dízelt, csak ha muszáj. Az évi 30 ezer km már a muszáj határát súrolja.

Ha már szóba került a Carisma, lebeszélném a közvetlen befecskendezéses 1.8 GDI benzinesről, mert egyrészt nem túl erős, egyáltalán nem takarékos, és ha véletlenül baj lesz a befecskendező rendszerével, akkor már inkább a dízel. Választhatja még az 1,6-os benzinest, ami a facelift után egy egészen normális autónak tekinthető, és 1,1 millióért meg is kap egy ilyet, 9-10 évesen. Persze arra ne vegyen mérget, hogy stimmel a futásteljesítménye, vezérműszíj kapásból csere, satöbbi. De olyan nagy baj nem lesz vele. Persze, nem árt tudni, hogy a motor és a váltó Renault. Ha nem is tökéletes, de egyben arra is számíthat, hogy akad hozzá alkatrész.

Azonban a dízelről sem beszélném le. Elvégre, az is Renault, de még nem a lényegesen kényesebb common rail, hanem szimpla adagolós közvetlen befecskendezéssel. (A facelift előtt pedig még az örvénykamrás Renault-motorral árulták. A közvetlen befecskendezéses miatt hívják az újabbat Di-D-nek.) Ezzel nem lehet még akkorát szívni, de mindenképp kötelező egy szervizben állapotfelmérést végeztetni, mert ugye az Ön sem hiszi el, hogy ezek az autók 1,1 millióért, 10-12 évesen egységesen 150 ezret futottak. És ennyiért inkább a facelift előttiekből kap, illetve nagyon gyanús facelift utániakat. Sajnos a dízelnél nagy a valószínűsége annak, hogy lényegesen nagyobb futásteljesítményről tekerték vissza. Ez szól ellenük. Ha viszont gyakran jár terhelt autóval, előnyösebb a dízel, mint a gyenge, kicsi benzinmotor.

Ugyanakkor a Carisma, lévén Európai gyártású autó, nem olyan vészesen drágán javítható, mintha eredeti japán lenne. Ha megnézi a Népítéletet, van pár tipikus hiba a facelift előtt, de aztán egy elég kiforrott konstrukcióvá vált.

Az Opelnél viszont egyértelműen az a válaszom, hogy inkább ne dízelt. Elég szerencsétlen konstrukció az a motor, állandó lefulladási hajlammal, elromlós VP44-es adagolóval és a jelentős visszatekerés esélyével. A B-Vectra egy elég tartós utasterű autó, szerették a taxisok és volt belőlük sok cégautó. Igaz, cserébe legalább van választék, szemben a dízel Carismával. Akkoriban ráadásul az Ecotec-motoroknak volt egy rákfenéje: néhány hétfői példánynak iszonyatosan hamar elkopott a hengerfala. Ha tehát ilyesmit vesz, kötelező a kompressziómérés.

Szeretnék még egy dolgot hozzátenni. Akkoriban egy benzines, középkategóriás autó még nem fogyasztott ám olyan sokat, ha nem egy őskövület motor volt benne, (lásd Passat 1.6 8V). Egy 1,6-os, 1,8-as Vectra, vagy egy 1,8-as, szegénykeverékes Toyota Carina simán eljárt 7-7,5 literrel, hiába, még nem Euro-4 és Euro-5-ös motorokról beszélünk, a dízel meg mondjuk 6-6,5 literrel. Igaz, ez 100 kilométerenként kb 400 forint különbséget jelent, ami már 25 ezer kilométer után megtérülhet, ha a dízelt százezerrel vette drágábban és nincs vele semmi baj. Még ha beüt egy kétszázezres adagolójavítás, de három évig használja, akkor is kijön nullára. Ha viszont már a turbót is fel kell újítani, akkor már nem. Ezeket kell mérlegelnie – illetve egy alapos állapotfelméréssel kiszűrnie.

Üdvözlettel:
Papp Tibor

Tárgy: Hogyan éld túl a Toyotád?

Dátum: 2010. február 5. 18:32

Feladó:J. Gábor

Címzett: Papp Tibor

Olvastam a "Hogyan éld túl a Toyotád?" cikkét. A cikkben szó van arról, hogy a Toyotákat Európában nem szerelték olyan szőnyeggel, ami gondot okozhat. Nos, én ezt saját tapasztalatomra alapozva cáfolnám!
Mint azt már egy korábbi hasonló cikk utáni vélemény nyilvánításban is leírtam:
"2006-os TOYOTA RAV4 TULAJOK FIGYELEM!
A hír nem kacsa, tavaly ősszel rokonom RAV-4-esét vezettem Horvátországban, egy lakott területen, mikor egy mellékutcából kikanyarodva, láttam, hogy a pár száz méterre lévő kereszteződés lámpája pont zöld. Nyomtam neki egy kövéret. Mire a lámpához értem, az átváltott pirosra, de az autó nem akart lassulni, teljes gázzal gyorsult tovább, mivel ez egy automata váltós kocsi volt, nem jöhetett szóba a kuplung kinyomása, maradt a fék, tiszta erővel. Éppen hogy meg bírtam állni a kereszteződésig, nem kívánom senkinek! A hiba valóban a lábtörlőben volt, ki tudja milyen indíttatásból, a Japán tervezők úgy gondolták, hogy a gázpedálnál megspórolnak egy kb. 10 cm hosszú gumi részt, és így a szőnyeg nem a pedál alatt, hanem előtt ér véget. Persze így be is tud szorulni alá, meg is tette, a lehető legrosszabbkor. Szóval mindenkinek szőnyegcserét ajánlok, ha ilyen a szőnyege, autótípustól függetlenül!"

Gondoltam megosztom az infót Önökkel, hátha hasznosnak bizonyul.

Üdvözlettel,

Gábor

Kedves Gábor,

köszönjük, hogy megosztotta velünk. Az infó, miszerint Európában nem árulták a Toyotákat veszélyes szőnyeggel, a sajtóosztályról származik. Ön egyben az élő példa a videóban ajánlott túlélési módszer helyességéről.

Egy ponton azonban nem értek egyet Önnel: a szőnyegnek nem kell a pedál alá bemennie, mert akkor nem lehet lenyomni teljesen, például ezzel megakadályozva az automata váltónál a kick-down funkciót. Két dolog szükséges, hogy ne legyen probléma: pontos forma, megfelelő lukkal a gázpedálnál; és fix rögzítés.

A szőnyegrögzítés címén elképesztő gagyiparádét produkál az autóipar. A Toyota például kampókat használ a vezető oldalán a szőnyeg beakasztására, és ezeket könnyű rosszul beakasztani. Ahelyett, hogy például a patentokat preferálná, igaz, más típusoknál meg ezek a bepattintós műanyagok szakadnak ki rendszeresen a szőnyegből.

Nem állítom, hogy ez volt a gond, vagy ha igen, akkor is a Toyota sara, elvégre senki sem kényszerítette őket, hogy ne készítsenek masszívabb rögzítőket. Azt hiszem, az autógyárak most kicsit jobban oda fognak figyelni az eddig a szőnyeg alá söpört problémára, mert a Toyotáénál sokkal rosszabbak is vannak a placcon. Az utólagos szőnyegekről pedig nem is beszélve, bár ilyenkor ez már a tulaj felelőssége. Aki viszont kipengeti a sok pénzt a gyáriért, okkal várná, hogy az tökéletes legyen.

Üdvözlettel:

Papp Tibor

From: Tibor

Date: 2010/2/3

Subject: Hozzászólás pl. a "Mi olyan vicces?" cikkhez

To: Winkler Róbert

Üdv kedves Winkler Róbert !

Mi a kutya fa..a az az X5-ös amihez még egy japánt sem lehet mérni? Ültél már pl. egy Subaruban? Persze hogy ültél. De ez tényleg csak egyetlen példa. Egy Lexusról nem is beszélek, márpedig az X5 ebben a kategóriában versenyez. Mint tudjuk. Pl német prémiumautót a japán prémiumautóval kellene összehasonlítani ! Egy Tribeka-t nem lehet összemérni bármelyik BMW-vel? Még egy Outback-et is! Lásd a mellékelt anyagot! De tehetnék ide frissebbeket is.

Sza..ok a német-autó imádatotokra! Egyetlen egyszer tudnátok egy normális tesztet összehozni, ami olvasható és korrekt, tárgyszerű, nem pedig személyes marhaságok töltik ki a 80 %-át, amelyben a különböző utalgatások 80 %-át a normál olvasó nem is érti. Ez főleg a főszerkesztő és némely régi kollégája által írt tesztekre vonatkozik. De vannak gyöngyszemek máshonnan is: pl mit jelent ez?:„Ezt az orrlyukain keresztül felfújt dugongot pedig viszik, főleg Németországban.” Aki így ír, szerintem próbálkozzon valami mással.

Egyébként, persze hogy Németországban: Normális ember rá sem néz! Ilyen alaphang "ha az X5-össel nem is" után el sem olvasom a cikket. Keresek inkább egy angolt vagy svájcit.

Sok sikert! Talán egyszer...

- Tényleg, soha nem olvastok el egy kultúrnemzet-beli autó tesztet?

- Mitől sivárabb egy bármelyik japán (most már a koreait is mellétehetjük, pl a tárgyban szereplő KIA -t) műszerfala a BMW-nél? Ugyanis ezt a kitételt: jó, jó, de a műszerfal olyan sivár... sohasem hagyjátok ki egyetlen japán vagy koreai autónál sem. Egy BMW 5-ös vagy 3-as (ugyanez van az 5GT-ben is !, tehát még újat sem kell kitalálni!) műszerfalánál ostobább, fantáziátlanabb már nem lehetséges. Ez meg az én véleményem. Könyörgöm ne csináljátok! Az újságosnál már az autós újságok polcára sem tudok ránézni. Megértem én, hogy a kenyéradónak kell megfelelni, de egy kis szakmai tisztesség beleférne. Sajnálom, hogy éppen a Szőke Panna cikke robbantott nálam, ő egyébként a jobbak közül való, de ez az X5 kitétel.... Ez mindent elrontott.

Üdvözlettel / Mit freundlichen Grüßen / Kind regards

Tibor

Kedves Tibor,

Harmadik olvasásra próbálom megérteni, mi is a baja a cikkel, meg általában a Totalcarral. Ha jól veszem ki a szavaiból, németautó-imádattal vádol minket. Azt meg se merem kérdezni, melyek azok a kultúrnemzetek, akik képesek hiteles autóteszteket előállítani.

A távol-keleti autók műszerfalát azért sivárazzuk, mert sivárok. Amennyiben mégse sivárak, nem nevezzük annak. Tárgyi bizonyítékként hadd csatoljam a Kia Cee'd és Sorento bemutatójáról írott cikkemet. (Bónusz érdekesség, hogy az ön által sérelmezett cikk ugyanarról a Sorentóról szól, aminek magam is kritizáltam a belterét – a Cee'déhez képest). Arra is kíváncsi lennék, ön szerint hogyan néz ki az, amikor meg akarunk felelni a kenyéradónknak.

Mit freundlichen Grüßen

Winkler Róbert

Megtörtént, amire egy pillanatig sem számítottunk: az ismeretlen, elérhetetlen hivatal használható választ adott a kérdéseinkre.

From: Magyar Útügyi Társaság - Titkárság

Date: 2010/2/1

Subject: Válasz a Parkolók - csak gumiembereknek című cikkre

To: Winkler Róbert

Tisztelt Winkler Róbert Úr!

A Magyar Útügyi Társaság immár több, mint 15 éve foglalkozik az útügy területére vonatkozó műszaki szabályozási anyagok kidolgozásával, terjesztésével. Erről Ön – ha ténylegesen belép a MAÚT honlapjára – a nyelv kiválasztása után – a kezdőlapot elolvasva azonnal tájékozódhatott volna. Kicsit tovább böngészve az Útügyi előírások menűpontban a listát választva kereshető – pl. parkolás címen, és a tervezés témakörben megtalálható az ÚT 2-1.210 számú, „A parkolási létesítmények geometriai tervezése” című előírás. Ennek tartalomjegyzéke elolvasható. Az előírást bárki megnézheti a MAÚT irodájában, nyitvatartási időben (8-16), és megvásárolható ugyanott.

Az útügyi műszaki előírásokat a közúthálózat hazai többszintű tulajdonosi és fenntartási rendszere miatt (állami utak, önkormányzati utak, magánutak) kötelező érvénnyel csak az országos közutakon kell alkalmazni, azonban műszaki tartalmuk, szakmai előírásaik miatt az önkormányzati és magánutakon is ajánlott az alkalmazásuk, mint ahogy az valamennyi előírás bevezetőjében szerepel.

Az épületekhez, építményekhez szükséges parkolóhelyet létesítési kötelezettségét az 1997. évi LXXVIII. törvény az épített környezet alakításáról és védelméről (Étv.) és a 253/1997. (XII. 20.) Korm rendelet az országos településrendezési és építési követelményekről (OTÉK) írja elő. Az abban rögzített normatívákhoz képest a települések, fővárosi kerületek saját rendeletei a települési, kerületi szabályozási tervekben és a helyi építési szabályzatban eltérő követelményeket is megállapíthatnak.

A parkolási előírásban szereplő „tervezési”, méretezési jármű 1,8 m széles és 4,8 m hosszú, az átlagos gépjárműparkot képviseli. Az könnyen belátható, hogy általános előírásokat sem a legnagyobb, sem a legkisebb járműre nem lehet megadni. Mozgáskorlátozottak számára kijelölt parkolóhelyek szélességi mérete legalább 3,5 m legyen, a kerekesszékbe átszállást lehetővé tevő módon.

Az előírás tartalmazza a jármű mellett biztosítandó térközök, távköz, biztonsági sáv méreteit is, különös tekintettel a falak, oszlopok, egyéb akadályok eseteire.

A parkolóhely létesítési kötelezettség teljesítése lakóépületek esetében - lakásonként egy parkolóhely telken belül (általában épületen belül) – a beruházó számára jelentős költséggel jár. Tekintettel arra, amit a cikk is említ, hogy a lakásokhoz a parkolóhelyeket nem kell megvenni a vásárlóknak, a beruházó általában abban érdekelt, hogy a lehető legkisebb méretekkel, a megközelíthetőség határán – a terven – biztosítsa a szükséges férőhelyszámot, hogy megkapja a használatbavételi engedélyt.

A jelenlegi norma felülvizsgálata és az „élethez” igazítása mindenképpen szükséges, elsősorban ott, ahol a beépítés, a vállalkozások gyakorisága, a közösségi közlekedési ellátottság, stb. miatt nem ritka a családonkénti 2-3 személygépkocsi (terepjáró, mikrobusz, stb.) A parkolási norma betartása esetén is ezek egy része mindenképpen közterületen parkol.

Persze sok esetben az is probléma, hogy az építésztervező osztja ki a parkolóhelyeket és nem ismerve a jármű mozgási jellemzőkre vonatkozó előírásokat, nem a szükséges méretű közlekedő utakat, lejtőket, lekerekítő sugarakat tervezi, a megközelítést szolgáló utak forgalomszabályozásáról nem is beszélve.

Amennyiben a lakásokhoz szükséges férőhelyeket az épületen belül lehet biztosítani, és az ott lakók ténylegesen azokat is használják, a közterületi parkolók felszabadulhatnának a látogató, ügyintéző, stb., általában rövid ideig parkoló forgalom számára.

A helyzet a kereskedelmi létesítmények parkolóinál némiképp eltérő, bár ott nem érdeke a beruházónak az éppen szükséges férőhelyszám létesítése, ott a lehető legtöbbet szeretnék kialakítani, ebből adódnak a néha szűkös méretek. Jól megfigyelhető, hogy probléma elsősorban a szűk, belvárosi beépítésű területeken van, ahol az egyidejű parkolási igény jelentkezése miatt (mozi, vásárlás, stb.) nagyobb a tervezettnél a parkolók foglaltsága. (West End, MOM Park). Még az a szerencse, hogy – kevés kivétellel - parkolóhely hiány ezeknél a kereskedelmi létesítményeknél a karácsonyi időszakon kívül nem szokott fellépni, ezért hosszabb, rövidebb gyaloglással a parkolóhelytől a kívánt szolgáltatás elérhető.

A hivatkozott előírás külön megemlíti, hogy szolgáltató létesítmények, bevásárlóközpontok parkolóhelyeinek méretezésénél a parkolás komfortjának emelése érdekében az átlagosnál nagyobb méretű járműveket és a berakodás, a bevásárlókocsik helyigényét is indokolt figyelembe venni.

A tálcás parkolóházzal kapcsolatos probléma súlyos üzemeltetési hiba, ilyen parkolókba az „úrvezetőknek” nem, csak az üzemeltető saját személyzetének szabad beállni a számára parkolásra átadott gépjárművel.

Remélem, hogy tudomást szerezve Társaságunk létéről és tevékenységéről, a későbbiekben különféle szakmai cikkek megjelenése előtt tájékozódik a Társaságnál, mely további szakmai kérdésekben készséggel áll rendelkezésre.

Üdvözlettel:
Dr. Csorja Zsuzsanna
koordinációs bizottság vezetője

Feladó: Ágnes

Címzett: Winkler Róbert

Tárgy: Weblap tartalma

Tisztelt szerkesztőség!

Az alábbi linken a családom autója található. Kérem, hogy azonnali hatállyal takarják ki a weblapon a rendszámot. Nem járulunk hozzá, hogy az is megjelenjen a cikkben.

Köszönettel: Ágnes

Kedves Ágnes,

Azt hittük, ez a rendszámkitakarós hiszti már kihalt a világból, mi legalábbis elég régen hallottunk róla. Nagyon sajnálom, hogy megviseli önt és családját ez a kellemetlenség, de egyelőre nem látom a kompromisszumos megoldás lehetőségét.

Úgy tudom, nem szükséges az autó tulajdonosának hozzájárulása egy effajta cikk megjelentetéshez. Különös tekintettel arra, hogy önök egyszerűen megvettek egy tesztautót, amiről - képzelje! – annak idején számtalan cikk jelent meg a nyomtatott és online sajtóban. Csak a nyomtatottak már nem annyira látszanak. Tán még tévéműsorokban is szerepelt. Esetleg feltűnt valamilyen BMW-szponzorálta, iszonyatos magyar közönségfilm epizódszereplőjeként.

Kedves Ágnes, Kérem legyen tekintettel arra, hogy míg a magyar autós szaksajtó az ön autójának rendszámát retusálja, nem születhetnek kiváló, érdekes tesztek és egyéb cikkek, leáll a közönségfilmek forgatása is, az egész országban csak retusecset halk percegése hallatszik, míg végre az összes kék Cooper S-ről el nem tűnik az egyedi azonosító jel. Ugye, milyen szörnyű? Kérem, hogy azonnali hatállyal függessze fel kérését, mely ellehetetleníti a magyar autós újságírást. Ha mégsem tenné, forduljon az állampolgári jogok országgyűlési biztosához, aki az autók személyiségi jogaival kapcsolatban is illetékes lehet. Esetleg a kisebbségi ombudsmanhoz, mert a Mini Cooper S elég ritka típus.

Üdvözlettel:
Winkler Róbert
főszerkesztő

Tárgy: tiltakozás

Dátum: Thu, 21 Jan 2010 17:02:16 +0100

Feladó: Kriszián Mészáros

Címzett: Papp Tibor

Tisztelt Papp Tibor úr,

érdeklődéssel olvastam mai Renault Fluence-szal kapcsolatos cikkét. Külön tetszett, hogy már a bevezetőben tisztázta, francia autóról van szó, ehhez tartsa magát a T. olvasó. Viszont mélyen felháborított a tendeciózus kérdésfeltevése: Melyik a leghülyébb nevű nevű Renault /felszereltségi szint, ráadásul meg is szavaztatja erről az olvasókat.

Különböző autógyártók saját joga, milyen elnevezéseket alkalmaznak gyártmányaikon. A francia gyártó természetesnek tartja, hogy francia vagy a francia nyelv szellemében alkotott elnevezéseket alkalmazzon.

Izléstelennek tartom, nem utolsó sorban az igényes újságírásban etikátlannak is az ilyesfajta jópofizó megfogalmazásokat.

Képzelje el, ha hazánk autógyártó nagyhatalom lenne saját fejlesztésű gyártmányokkal és az erre hivatottak magyar szellemiségű elnevezéseket használnának. Milyen érzés lenne Önben, mint magyarban, ha tudomására jutna, hogy egy másik újság ilyen bugyuta és etikátlan kérdést tesz fel?

Elnevezéseket a mai globalizált piacon nehéz alkotni. A franciák amúgy is ismertek a felettébb különleges (műszaki) megoldásaikról (is) és hazafias érzésükről és ezt ebben a tekintetben is érvényesítik. A Logan franciás és angolos ejtése kiváló példa arra, hogyan lehet a kettőt egyesíteni, egybekapcsolva a divatot és az önbecsülést. (flüansz vs. fluensz, privilezs vs. privlidzs, ekzepszion vs. ikszepsön (persze ezek erősen megközelítő átírások). Ezek azt is bizonyíták, ez néha nem is nehéz, hisz angol bizonyos (nagon szélsősges olvasatban) a francia nyelv nyelvjárásának is tekinthető). Máskor viszont kevésbé vannak tekintettel a fogyasztókra. Miért csak a számok vagy az angol kiejtésű megoldások lehetnek mérvadóak?

Kérem, vonja vissza e két etikátlan kérdését vagy fogalmazza át őket. A Totalcart a szellemes nyelvhasználat miatt is kedvelem de a megjátszott és pongyola nyelvi lazaság mellett aligha csaphat át ilyen bugyuta ostobaságba.

A francia autóipar jelentős tényezője a mai autógyártásnak is, különleges íze semmivel sem helyettesíthető. Az elnevezésekben sem.

Tisztelettel:
Mészáros Krisztián
hungallicus

Kedves Krisztián,

nyilvánvalóan hiba a részemről, hogy nem csináltam a szavazásban „az egyik jobb, mint a másik” pontot. Így, akinek tetszenek ezek az elnevezések, az a néma tiltakozását azzal fejezhette ki, hogy szavazás nélkül továbbolvasott.

Nem hittem volna, hogy ez valakit ennyire felháborít.

Elárulom egyébként, hogy nem áll túl messze tőlem a francia nyelv, évekig tanultam, és hála tanáraimnak, tudok is valamennyire, sőt, az összes francia gyár összes felszereltségi szintjét is ki tudom ejteni helyesen. A francia autókat sem utálom, sőt, a Fluance a maga nemében még tetszett is.

Annak sem vagyok a híve, hogy mondjunk mindent angolul, de ettől függetlenül az a véleményem, hogy a franciák kissé kezdenek túlzásokba esni a neveikkel. Gondolom, a németeknél is lehetnének olyan felszereltség- és típusnevek, mint Ausnahme, meg Vorrecht, de nincsenek. Keresnek olyat, ami a németeknek sem idegen, de a külföldieknek sem megjegyezhetetlen. A németségüket meg kiélik abban, hogy minden egyes hirdetésükben ott van, hogy „Das Auto” vagy „Vorsprung durch Technik”. A Renault-nak is bőven elég lenne, ha csak a „Créateur d'Automobiles”-t használnák. Úgy is mindenki tudja, hogy francia.

Ha tehát lenne egy neves magyar autógyár, gondolom, ők is elgondolkodnának, hogy a Komfort vagy a Kényeztetés a jobb egy felszereltségi szint nevének, és szerintem az elsőt választanák, ha lenne egy csöpp eszük.

Bár, ha rajtam múlna, bosszúból a francia exportra szánt modelleknél pár színt úgy neveznék el, hogy arrul kóduljanak: buggyantott tojásleves sárga, vargányapörkölt vörös metál, és hasonlók. És irkálhatnának a francia lapok, amit csak akarnak.

Üdvözlettel:

Papp Tibor

Feladó: Tamás

Címzett: Winkler Róbert

Tárgy: Elkaptam az MX5-kórt

Üdv!

Azt hiszem elkaptam a "Mazda mx-5 kell" kórt, légyszi segíts egy kicsit. Vagy beszélj le gyorsan, vagy mondj el egy pár dolgot, kérlek :)

Épp most értem haza egy próbaútról, gondolom azért is vagyok ilyen "hirtelen", először vezettem ilyet, és egyszerűen megfertőződtem. Nagyon! Ja, NA-ról van szó.

Szóval, néhány kérdéssel hadd raboljam az időd, először is:

- Érdemes-e itthon venni?

Amit ma néztem meg, az egy Németországból származó amerikai modell, forgalombahelyezéssel együtt 1M-ért adják, és bár voltak hibái, hiányosságai, pl. kipufogó leömlőnél kifúj, néhány rohadás küszöbnél, sárvédőnél, de abs-es, légzsákos, szélterelős, külső-csomagtartós, 4alu+4lemezfelnis, klímás (de nem hűt...). És persze legfőképp alkalmas volt arra, hogy végzetesen beleszerelmesedjek az mx-5-be, szóval ha van nálam 1M, nehéz lett volna eljönni.

- Ha jól láttam Mazda Mester-hez jártál, és jókat is mondanak róla, ő még csinál ilyen vétel előtti átnézést? Ennek mi az ára?

- Mi az amire figyeljek vásárlásnál, van valami pénztárcába nyúlós típushiba?

- Úgy egyébként milyenek az alkatrészárak? Tudsz néhány példát írni esetleg ilyen vezérmű, meg szűrő dolgokra, amiket úgyis mindenképp meg kell majd csinálni?

Egyelőre ennyi, remélem nem zaklattalak nagyon levelemmel, várom válaszod, üdv:

Tamás

Kedves Tamás,

Mielőtt a részletekbe mennénk, mindenképpen ajánlom az MX5-klub oldalát, a miata.hu-t, mert ott aztán hetekig olvasgathatsz. Bár nyilván nem ők fognak lebeszélni az autóról, amibe amúgy is beleszerettél.

Hogy a konkrét autó, amit 1 millióért nézegetsz, megéri-e, egyfelől filozófiai kérdés, mert például megéri-e, ha elviszed az asszonyt vacsorázni egy jó étterembe? Na ugye. Másrészt, bár a Mazda még japán szinten is a megbízhatóbbak közé tartozik, a fenntartása nem olcsó. Az enyém nem volt rossz állapotban, amikor megvettem, de utólag összeszámolva elképesztően sokat költöttem arra, hogy ne is legyen vele semmi bajom.

Tehát költeni biztos, hogy fogsz rá, de én eddig azt tapasztaltam, hogy minden autóra muszáj költeni. Erre még érdemes is, mert mondjuk ennek is kellett fél év, mire összeállt, de aztán nagyjából elég volt a TMK. (Nyilván hagyhatod lerohadni, az is egy megoldás, csak én olyat nem tudok.)

A rossz kipufogót nyilván meg kell csinálni, vagy talán cserélni is. A küszöböt az enyémben meg kellett fúrni, hogy kifolyjon a víz, ami valahogy belekeveredett, de szerencsére a küszöb komoly teherviselő elem, úgyhogy a ragya nem jelent feltétlenül lakatolást, maximum némi csiszolást.

A légzsákra én különösebben nem gerjedek, a külső csomagtartó meg tán jól néz ki, de pokolian fütyül, úgyhogy én azt nem nagyon tanácsolnám (érdemes rásózni egy klubtársra). A szélterelő viszont jó, mert anélkül keserves az országutazás, és elég drága tud lenni. Ennyiért pedig még a nem működő klíma is érték, mert kabrióban a klíma létszükséglet, az utólagos pedig irtózatosan drága és sose lesz az igazi. Ha tehát mondjuk 100 ezerből lehet megjavítani a klímát, még akkor is igen jól jártál. A lemezfelni biztos jó, de én nem alázok autót ilyesmivel. Mi értelme az életnek, ha az év felében csúnya autóval járunk?

Mazda Mesterhez jártam az MX-5-ösömmel, és a Tehénnel azóta is. A múltkor nem vállalta, hogy kiderítse, mi szívja az akksit, és azt mondta, teljes kapcsolási rajz kéne hozzá. Szóval néha nem valami kreatívak. (A Duett Kft-nél 10 perc alatt bogarászták ki a hibát, minden különösebb segédlet nélkül.) Na jó, az automata váltóolaját se cserélték le, szintén bonyolultságra hivatkozva, amit Vigyor Tomi, az automatás nem értett, hiszen szinte minden hosszmotoros, hátsókerekes pickup egyforma. TMK célokra és átvizsgálásra szerintem tökéletes, ráadásul Attila, az egyik szerelő eléggé vágja az RX-7 tuningolását.

Az alkatrész elég drága, japán autóban is vannak olcsóbbak, de ezek legalább jóféle japán alkatrészek – inkább ilyeneket veszek drágán, mint az olcsókat a naponta elromló Nivába. Egyszóval hajrá! Ha olcsón fenntartható autót akarsz, a régi Swiftet ajánlom, a régi MX-5 viszont a tökéletes autó, de megvannak a fenntartási költségei.

Kedves Totalcar,

Szeretném a segítségeteket kérni a vagyonadóval kapcsolatban. Nekem egy 13 éves Saab 9000-esem van, amit anno 10 évesen 700 000 Ft-ért vettem. Nem hiszem, hogy az elmúlt 3 évben olyan nagyot nőtt volna az értéke, szerintem ha el akarnám adni, nem adnának érte többet 500 000-nél, és lehet, hogy sokat mondtam. A járgány viszont kiállja a vagyonadó próbáját, ugyanis 225 lóerejével a luxusadó kategóriába esik. Abszurd, nem? Ha akkor egy swiftet veszek, akkor csóró melós vagyok, most meg vagyonos. Az a törvényalkotók közül senkit nem érdekelt, hogy esetleg 13 évesen lehet olcsón is erős autót venni.

Hallottam, hogy az alkotmánybíróság foglalkozik a vagyonadó kérdésével. Nem tudnátok segíteni, hogy kicsit megkapargassuk ezt az öreg-de-erős autó témát? Tudom, hogy nem vagyunk sokan, de nagyon zavaró lenne az autó 10%-át évente betolni még pluszba vagyonadó címén.

Nem lehetne Eurotax alapján kivetni, ha már ki kell?

köszi, ha foglalkoztok vele

Gábor

Kedves Gábor,

talán úgy érzed, hogy az „egyes nagy értékű vagyontárgy” személyleírás talán nem passzol az autódra? Sokan így érzik a félmilliós kocsijukkal, és megértem. De nem kell naivnak lenni, ennyi pénzt be akarnak szedni, be fogják szedni. Milyen címen, az mindegy. Ettől függetlenül a névadás nem erőssége a Pénzügyminisztériumnak, az pedig, hogy egyes emberek puszta szeretetből tartanak fent szép, régi, kis értékű, de papíron erős autókat, egyszerűen felfoghatatlan a számukra. A youngtimereket gyakorlatilag halálra ítélték az „az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő” adóval.

Ha a véleményemet kérdezed, eleve felháborítónak tartom, hogy az olyan területeken, ahol a teljesítmény szóba kerül, a dízelek és a benzinesek egyforma besorolás alá esnek. Továbbá az is érdekes, hogy amennyiben a járművet nem is használod („hatósági nyilvántartásban nem szereplő személygépkocsi”), csak a szobád dísze, vagy tyúkólként működik, elvileg még akkor is fizetned kellene.

Az pedig abszurd, hogy az úgymond nagy értékű vagyontárgyak adóztatásakor nem veszik figyelembe a tárgy valódi értékét. Igaz, a teljesítményadó avultatása benne van, de ennek semmi köze az autó értékéhez.

Példaként, gyorsan felugrottam az Audi honlapjára, mert ott van egy remek konfigurátor. Konfiguráltam egy A6 Avant 2.0 TDIe-t, picivel 11 millió feletti alapárral. Fél perc alatt felnyomtam az árát villanyüléssel, MMI-vel, navigációval 16 millió forint fölé. Egy ilyen, 136 lóerős autó után egy fillér luxusadót sem kell fizetni. Szétnéztünk a saját adatbázisunkban is, találtunk benne bőven 10 millió feletti, de 170 lóerő alatti kocsit: BMW x3 2.0i, Toyota Avensis D4-D 150 LE Premium, és persze ott a Saab 9-3 2.0t (150LE). Ezek mind adómentesek, szemben a párszázezres értékű, régi nagykocsikkal.

Az is visszatetsző, hogy akkor is meg kell fizetned adót az egész évre, ha január másodikán eladtad – szemben a teljesítményadóval, amit ma már időarányosan fizetsz a helyi önkormányzatnak. Persze, ha gyorsan összehozol egy hármasikreket, akkor maradhat egy régi Saab is a családban, megengedik.

De van remény.

Csupán abban kell bíznod, hogy az Alkotmánybíróság megsemmisíti az egész törvényt, amire jó esély van, hisz elég gyenge lábakon áll. Azért kell csupán drukkolni, hogy ezt még az SZJA-bevallás határideje előtt tegyék meg, különben be kell vallanod a Saabodat.

Ja, és arra is figyelj oda, hogy a gépjárműadót időben fizesd be, mert a államunk néha trükkös: esetedben hivatalosan a luxusadó a gépjárműadó kétszerese, amiből levonható a gépjárműadód. Csakhogy néha trükköznek azzal, hogy ha nem fizetted be időben, akkor nem is vonhatod le. Ennél az adónemnél nem száz százalék, hogy így lesz, de jobb nem kockáztatni, mert akkor már a kocsid értékének 15 százalékát fizeted be adóként.

Tárgy: Van erre tíz millád?

Feladó: Stekl László

Dátum: 2009. december 10. 15:57

Címzett: papp.tibor@mail.totalcar.hu

A Lancia Delta tesztje után levelet kaptam a Fiat Autó Magyarország ügyvezető igazgatójától; továbbá a cikkemet, az inkriminált részeknél kiegészítve a Fiat Autó Magyarország véleményével.
Következzék először az ügyvezetői levél:

Tisztelt Papp Úr !

Mindenek előtt, ezúton szeretnénk megköszönni, hogy a totalcar.hu-n megjelentették a Lancia Delta 1.9 Jtdm Twinturbo Platino-ról szóló írásukat. Fontos ez számunkra azért is, mert a Lancia Delta modell hazai sikere jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az idei évben a több, mint 60%-os autópiaci visszaesés ellenére a Lancia márka piaci részesedését a háromszorosára tudtuk növelni Magyarországon.

Természetesen megértjük, hogy az egyes modellek tesztelése során nem jut elegendő idő a használati útmutató és a tesztelt gépkocsi teljes körű megismerésére, ezért amennyiben a jövőben megtisztelik cégünket azzal, hogy az általunk forgalmazott valamely márkát tesztelik, a sajtókapcsolatokért felelős kolléganőnk készséggel áll az Önök rendelkezésére, hogy a teszt során felmerülő esetleges kérdéseket megválaszolja illetve segítse Önt vagy munkatársait az adott modell megfelelő megismerésében.

Egyúttal engedje meg, hogy a legutóbb megjelent cikkel kapcsolatban néhány kiegészítéssel éljünk, ezzel is hozzásegítve Önt -és amennyiben ezen kiegészítéseket médiumukban megjelentetik, akkor olvasóikat is- a tesztelt, Lancia Delta 1.9 Jtdm Twinturbo Platino modell szolgáltatásainak jobb megismeréséhez.

A további sikeres együttműködésben bízva és remélve, hogy az általunk forgalmazott modelleket a jövőben is viszontláthatjuk médiájukban,

Tisztelettel:

Stekl László

ügyvezető igazgató

Tisztelt Stekl Úr!

Ehhez nem szeretnék sok kommentárt fűzni, csak annyit, hogy a sajtókapcsolatokért felelős kolléganőjük mindig segítőkész. Az eladási sikerek magukért beszélnek, most jött meg a statisztika, amely szerint Önök szeptemberig 139 Lanciát adtak el, szemben a tavalyi 128-cal. Bár ez számszakilag nem nagy különbség (11 autó), manapság a legtöbb márka a felét, vagy kevesebbet értékesít a 2008-ashoz képest. És ebben biztos szerepet játszik, hogy a korábbi kettő modelljük (Ypsilon, Musa) mellé harmadikként megérkezett a Delta.

E ponton szeretném megdicsérni a Fiat Autó Magyarországot, hogy – sok más képviselettel ellentétben – a használati útmutatót is odaadják a tesztautókkal. Sajnos, ez hátrányos helyzetbe hozza őket az olyanokkal szemben, akik a „hülye újságíró úgyis csak elhagyná” felkiáltással eleve kiveszik a tesztautóból. Hisz amazoknál eleve nem derül ki, hogy esetleg hiányos, hibás vagy érthetetlen a leírás.

Bevallom, nemrégiben élcelődtem a Lexus RX 450h kb. 1500-2000 oldalnyi szakirodalmán, de az a helyzet, hogy a mai elektronizált autóknál nagy bajban vagyunk néhány új funkció kezelésével, és ilyenkor tényleg elő kell venni a könyveket. A Deltában is ott volt, csak pont az az infó hiányzott belőle, amire kíváncsi voltam. Pech.

Ennyit előzetesen, jöjjenek hát az inkriminált részek (a teljes cikk itt olvasható)!

Nagy vihart kavart olvasónk levele, aki bevallotta, hogy csak visszatekerve tudta eladni Superbjét. Ezek kapcsán érkezett még két levél is, érdekes külföldi példákkal. Azt hiszem, ezzel erre az évre lezárhatjuk a témát, amíg nincs újabb fejlemény az ügyben. Mindenesetre az angol példa talán iránymutató lehetne, hogy azért lehet ezt szabályozni. Csikósék egyébként ugyanerről számoltak be tavaly, amikor egy angliai használtautó-kereskedésben kérdezősködtek: a visszapörgetés megszűnt. A szlovák példa viszont azt mutatja, hogy ott is minden ugyanúgy megy, mint nálunk.

Tárgy: Hülye vagyok, verjetek át!

Feladó: Ben

Dátum: 2009. december 9. 0:27

Címzett: papp.tibor@mail.totalcar.hu

Kedves Tibor!

A tárgyban jelzett cikkre reagálnék annyit, hogy önnel értek egyet, azert, mert ha a vásárló nincs képben, még nem kell átverni. A következő eset tanulságos lehet, úgy általában a neppereknek és a jogalkotónak is, bár kétlem, hogy bármelyik csak egy kicsit is hozzá szeretne nyúlni a rendszerhez, valószínűleg mindkét oldalon kiválóan megélnek ebből.

A történet röviden:

Választott országomban, (nem hazám), azon belül is Warwickshire-ben történt: a kereskedő 213000 mérföldről 75000 mérföldre tekerte vissza a kiállított Vectra óráját. Mit kapott érte?

- 1000 font bírság

- 600 font kártérítés a vevőnek

- 1400 font eljárási illeték

- Lopásért 2 év felfüggesztett börtönbüntetés (ugyanis extra pénzhez jutott más kárára) - Megnevezték nyilvánosan, születési dátummal. Így mindenki tudja, hogy kitől nem érdemes autót venni.

A cikk eredetije itt olvasható.

Kíváncsi vagyok, hogy Magyarországon mikor történik ehhez még csak hasonló is egy-egy "tisztességes" nepper esetében.

Üdv

B

Tárgy: Hülye vagyok, verjetek át!

Feladó: Ádám

Dátum: 2009/12/8

Címzett: papp.tibor@mail.totalcar.hu

Kedves Tibor!

Érdeklődéssel olvasom a kilométeróra-áttekerős sztorikat. Hadd osszam meg veletek az én történetemet is. Mindjárt a legelején megjegyezném, hogy az én esetem Szlovákiában történt, de hát itt sem jobb a helyzet.

Egy eléggé sokat utazó család vagyunk, ezért relatíve sok autót használunk el.Történt ez kb. egy évvel ezelőtt, hog az édesanyám 270e-t futott 100LE-s kombi Skoda Fabiája is megérett a cserére. Hozzátenném nem cégautórol van szó, ezt az édesanyám többé-kevésbé teljesen egyedül hajtotta belé. Az autó rendszeresen szervizelve volt Skoda márkaszervizben, tehát értelemszerűen vezetett szervizkönnyvel is rendelkezett. A sok futott kiométerrel összhangban itt-ott meg volt ütve az autó, de a csomagtérajtót ill. a jobb oldali küszöböt kivéve minden elem azonnal cserélve lett, es az autó tényleg jó állapotban volt, különösen ha figyelembe vesszük a futásteljesítményt.

Eredetileg az volt a terv, hogy egy II.-es automata Fabia lesz az utód, de érdekes módon a Skoda az Szlovákiában, aminek nem csökkentek az árai az utóbbi évben, a többi márkához hasonlóan. Persze lehetett volna viszonylag olcsón 1.2 HTP-t venni, de mindenkpp az volt a terv, hogy egy gazdagon, erőssebb motorral  felszerelt tipus legyen az új autó. Mivel édesanyám munkájából kifolyólag akut időhiánban szenved, kezembe vettem az ügyet.

Az első megdöbbentő élmény a dunaszerdahelyi Skoda szalonban fogadott, ahol miután elmondtam, hogy fullos automata kombi Fabiát keresek, azonnal a tulajhoz irányítottak azzal, hogy ilyet még senki nem akart venni. A tulajdonos úr is nagyon csodálkozott, azonnal egy klímás 1.2-es kombit akart ajánlani akciós áron, aztán mondta, hogy ezt meg kell rendelni. Részemről nem lett volna gond, mert nem azonnal kelett az autó, a megdöbbenés akkor következett, amikor mondtam neki, hogy volna egy 270e-t futott Fabia, amit becserélnénk. Gondolkodott eléggé hosszan, aztán telefonált is egyet, és utána fülig érő szájjal, diadalittasan kijelentette, hogy semmi gond, az órát vissza tudják tekerni 115e-re, és nem gond a szervizkönyv "legyártása" sem. Megköszöntem a segítőkészségét, és elmentem. Ezek után vegyen az ember márkakereskedőtől garanciális használtautót. No comment...

Hosszabb keresgélés után végül hűtlenek maradtunk a márkához, és megrendeltünk egy fullos 1.2TCe Renault Grand Modust. Erre is várni kellett, mert Dinamique felszereltségű autó egyáltalán nem volt az országban. A Fabiát beszámolták úgy, hogy bár ők közvetlenül nem számítanak be használt autót, de egy nekik dolgozó kereskedés a megállapodott áron átveszi az autót az új megérkezésekor.

Új autó megérkezett, a régit átvették. Kb. két hónappal későb jött egy levél, hogy az autó el lett adva, és át lett írva az új tulaj nevére. Minden szép és jó volt, anyukám megszerette a magas turbós kis Renalt-t, mígnem teljesen kiakadva felhívott, hogy hívta az új tulajdonos, és fenyegetőzött, hogy bíróságra adja édesanyámat, és hogy mit képzelünk magunkról. Hát felhívtam a hirtelenszimpatikus úriembert, és tátva maradt a szám. A 270e-t futott itt-ott karcos, javított szervízkönyves Fabiat 140e km-es törésmentesként adták tovább. Mivel volt egy csomó fotó az autóról, amelyen a kilométeróraállás is látható ill. a szervizkönyvről is volt másolat, elküldtem mindezt az új tulajdonosnak. Azóta nem hívott, csak írt egy sms-t, melyben elnézést kért, hogy melegebb égtájakra küldött minket...

Üdvözlettel,

Ádám

Tárgy: Járjon ön is kastéllyal!

Feladó: Roland

Dátum: Thu, 03 Dec 2009 19:21

Címzett: tcolvasok@mail.totalcar.hu

Tisztelt Papp Tibi!

A Roveros cikkben feltűnt valami. Nekem is egy Rover 620-asom van, csak simán Di (kevesebb extra) és a váltóval kapcsolatban van valami fura dolog. Az autó nálam van 7 éve, eddig nem volt váltócsere, és tudtommal előtte se. Az autót én 3 ezres fordulaton szoktam használni ez kb 155km/h jelent, szóval nem értem ez miért lehet abban a Roverban. Gondoltam szólok érdekesség képpen hogy ezek a Roverek 3 ezernél közel 160 at mennek :)
Üdvözlettel:

Sipos Roland.

UI: Nagyon jók vagytok:)

Kedves Roland,

ezek szerint akkor nem is olyan nagy baj, ha Balázs lecseréli azt a váltót? Lehet, hogy nem csak a hátramanet szinkronja javul meg.

És még egy levél, a témával kapcsolatban. A lényeg: a Rover gyár ugyan bezárt, de nem hagyták cserben a rovereseket.

Tárgy: Járjon ön is kastéllyal!

Feladó: Tamás

Dátum: Thu, 03 Dec 2009 17:45

Címzett: Papp Tibor

Kedves Tibor!

Nagyon jó a cikk, de van benne két tévedés, amit javítani kellene:

Egyrészt a Rover márkanév már nem a Ford tulajdona, a Land Roverrel együtt eladták a Tata Motorsnak.

Másrészt a Rover gyári alkatrészellátása egyáltalán nem szűnt meg, lévén ez egy jövedelmező üzletág, a Rover még a csőd előtt eladta a Caterpillar-nek:

http://logistics.cat.com/cda/components/fullArticle?m=114268&x=7&id=377612
http://www.independent.co.uk/news/business/news/phoenix-sells-mg-rover-parts-arm-to-caterpillar-for-acircpound100m-552687.html

Itthon a BritX Kft. forgalmaz jelenleg is gyári (új) MG-Rover alkatrészeket.

A hivatalos forgalmazókat itt találod:

http://www.xpart.com/

http://www.rimmerbros.co.uk/

Üdv:

Tamás

Kedves Tamás,

köszönjük, javítottam a fordos dolgot. Több helyen is megnéztem, hogy hátha a Ford továbbadta a Rover nevet is a Land Roverrel együtt. Logikus lett volna, elvégre nekik is azért volt a névre elővásárlási joguk, mert annak idején a Land Rover márkát megvették. Ezek szerint rossz helyeken keresgéltem, ahol nem frissítették a márka történelmét.

A megnyugtató alkatrészforrások linkjeit köszönjük, reméljük, sikerült a Roverre vágyókat megnyugtatni. Illetve elnézést kérek azoktól, akik emiatt mondtak le a roveres terveikről. Azonnal tessék venni egyet!

Bár a hazai forgalmazó az MG-Rover Klub cégjegyzékében (amit be is linkeltem a cikkben) szerepel.

Üdv:

Papptibi

Tárgy: Első tulaj, mi?

Feladó: Ádám

Dátum: Tue 08 Dec 2009 10:57

Címzett: Papp Tibor

Kedves Tibor!

Az imént olvastam a Peugeot 206 kombi óra visszatekerésének kálváriáját. Nem értem, hogy miért van felháborodva az olvasó. És nem értem, hogy miért van az általános sztereotípia, hogy a nepperek szemét mocskos óratekergető csalók. Ez nem a nepperek a hibája, hanem a buta autóvásárlóké, akik egyszerűen nem képesek tudomásul venni azt a tényt, hogy egy 4-5-6 éves autóban tényleg csak 1000-ből egyszer létezik ilyen minimális futásteljesítmény. Ha dízel autóról beszélünk, akkor meg egyszer sem. Természetesen nem okoskodni akarok, szeretném alátámasztani a saját példámon keresztül az állításaim. 2006 közepén középvezetőként úgy alakult a munkám, hogy kalkulálhatóan heti 3-4 szer meg kellett tennem a Miskolc-Bécs, Bécs-Miskolc távolságot. Kellett egy erős, takarékos, megbízható, nagy és olcsó autó. Akkoriban a Skoda Superbnél jobbat nem tudtam kitalálni, besétáltam hát az első szalonba, megvettem egy 0 km-es autót és elkezdtem használni. Minden kötelező szervizt elvégeztettem az autón, tényleg átlagon felüli bánásmódban volt része, elvégre munkaeszköz. 2009 elején arra eszméltem, hogy már harmadik alkalommal tapsolhatok a százezres átfordulásnak.  Elhatároztam, hogy lecserélem valami négykarikásra, vagy Mercire. El is kezdtem hirdetni az autót 322.000 km-rel.

Mondanom sem kell, hogy az autó úgy nézett ki, mint amikor kihoztam a szalonból, ugyanis 99.9%-ban kizárólag a vezetőülés volt használva, és ugyanilyen arányban csak autópályán futott az autó. De ezt értsd szó szerint. Így került eladósorba egy makulátlan, karcmentes, majdnem szűz belterű 3 éves autó cca. 320.000km-mel a piaci ár alig kétharmadáért. Gondoltam magamban 2 nap alatt elviszik, elvégre tényleg nevetséges áron kínáltam az autót. Kikötöttem, hogy nem adom telepre, mert nem szerettem volna, ha becsapnak valakit az óra visszatekerésével.

Teltek a napok, hetek, hónapok és szinte senki nem hívott. Egy-két barom kivételével, hogy nem elírtam-e, és csak 32 000 van benne? Kezdtem kicsit kiábrándulni, de úgy döntöttem, inkább hirdetem több helyen, hátha nagyobb sikerrel járok. ÉS NEM!!! Én vagyok hülye? 320.000 km az mi? Apokalipszis? A 330 ezredikben már kikönyököl a hajtókar, vagy mi van? Teljes felháborodásomban, egyik reggeli cigi közben jött az ihlet, na akkor MAGYAR leszek. Pár telefon után, már tudtam, hogy hova kell vinnem az autót. Elvittem. Másnap ebéd után, pedig elhoztam az autómat 128.000 km-rel az órájában. Mocskosnak és aljasnak éreztem magam, de már nem volt visszaút. Felraktam a téli kerekeket, hogy ne legyek gyanús, lefényképeztem máshol az autót, megadtam a másik telefonszámom, és az eredeti árhoz hozzáadtam háromszázezer forintot, majd meghirdettem. Gondolom kitalálod, mi történt. Egy héten belül elvitték.

Fapofával álltam végig, miközben a magát értőnek gondoló vevő átvizsgálta, majd megjegyezte, hogy alkudna egy kicsit, mert szerinte túl sok az autó futásteljesítménye 3 éves korához képest. Csendesen bőgtem magamban, annyira nevetséges volt a helyzet. Geci vagyok? Becsaptam valakit? Szerintem nem. Az emberek szeretik magukat becsapni. szeretik elhinni, hogy kifogták a nemlétező csodát. Mindössze azért írtam le a sztorim, mert szeretném, ha az autóvásárlók nem az eladókat, vagy a neppereket hibáztatnák a gyanúsan kevés futásteljesítményű autókért, hanem lássák be, hogy ugyanúgy tehetnek ők is arról, ami Magyarországon folyik kilométeróra ügyben.

Üdv: Ádám

Kedves Ádám,

egyrészt igazad van, az emberek valóban hülyék, ahogy például én is teljesen hülye vagyok ahhoz, amihez nem értek. Vegyük példaként a fűnyíró-traktorokat. És ha ilyet akarnék venni, automatikusan az üzemóra-számlálóját nézném, hogy mennyire elhasználódott. Holott lehet, hogy egy X tartós, de többet használt gép jobb vétel, mint egy Y típusú, de gagyi, amit alig használtak. De én ezt honnan tudnám? Csupán egy problémára keresek megoldást: arra, hogy rohadt nagy a fű a birtokon.

De ez nem jelenti azt automatikusan, hogy engem át kell vágni, és az X gép üzemóra-számlálóját vissza kell tekerni.

Az autóknál ugyanez a helyzet, csak a vevők részére helyváltoztatás a megoldandó probléma. Nem ismerik az autókat, de szükségük van egyre. És ez nem jelenti automatikusan azt, hogy őket át kellene verni.

Egy normális világban az lenne a helyzet, hogy az eladó autók a valós kilométerükkel ácsorognak, és a műszaki állapotuknak, továbbá a keresletnek megfelelő ár lóg rajtuk. A hülye odamegy, el tudja dönteni, hogy megveszi-e a többet futottat olcsón, vagy a keveset futottat drágábban.

Ebben a világban két dolog tartaná vissza a szemét, mocskos neppereket a visszatekergéléstől. Egyrészt az úgynevezett erkölcs, ami azáltal alakult ki bennük, hogy az apjuk, ahelyett, hogy magával vitte volna őket lopni, jól pofán vágja őket, amikor az első hazugságon megbuktak.

A gyermekszoba nélkül felnevelkedetteket pedig a másik dolog, az úgynevezett jogrend tartaná vissza embertársaik átbaszásától. És ha mégis megtennék, akkor az átvert hülye elmehet valahová, ahonnan képletesen pofán vágják az ilyen neppert. És azt is, aki visszatekerte az órát.

A baj nálunk az, hogy sem az erkölcs, sem a jogrend nem támogatja azeket a szerencsétlen hülyéket, akik a vásárlók. És amikor az olyan ember, mint te, el akarják adni az autójukat, szembesülnek a ténnyel, hogy a valós kilométeróra-állású autó eladhatatlan. Akkor is, ha olcsóbb.

Nyilván ilyen helyzetben az ember mérlegel, és nem csodálom, hogy erre a döntésre jutottál. Ha nem baj, nem gratulálok hozzá.

Viszont szerintem tévedés azt állítani, hogy ez az emberek hibája, meg hogy azért kell visszatekerni, mert igény van rá. A regisztrációs adó létezése miatt lényegében az állam hozza olyan helyzetbe a hivatásos kereskedőket, hogy az árrést a számlálók visszatekerésével alakítsák ki. Továbbá az állam nem tesz semmit annak érdekében, hogy ezt a ténykedést ne lehessen büntetlenül csinálni.

Nyilván Te sem csináltad volna, ha bármitől tartanod kellene. És nem is írtad volna le. Köszi, hogy megosztottad velünk, hátha egyre többen rájönnek, mi a valóság. Illetve arra, hogy mekkora biznisz egy autóműszer-javító műhely.

Üdv

Pt

Hello!

Utazási irodában dolgozom, de mint észrevettem, nem csak nálunk, hanem az út mentén tevékenykedők körében is előjött a téli szezon... Olvastam a cikkedet és kicsit elgondolkodtam, hogy engem a Mátyásföld-I.kerület vonalon mik szoktak lelassítani.

A héten ismét megjelentek a szélvédőmosó válságmunkások...A Hungária Kerepesi út kereszteződésben a város felé haladva tűnik a legaktívabbnak a vállalkozás. Van amikor már ketten mosnak. Engem nem is érdekelt addig a percig, amíg el nem kezdte mosni az előttem lévő szélvédőjét, aki azért nem indult el a zöldnél, mert még nem húzta neki tisztára. Toleráns ember vagyok, de azért igyekezetem tudtára adni, hogy jó lenne aktív szerepet vállalni a reggeli forgalomban. A lámpa pirosra váltott és elszánt tekintettel az én kocsim felé vette az irányt. Már akkor mondtam, hogy nem kell, amikor emelte a szerszámot. Szinte már láttam magam előtt, amikor reggel megengedi otthon a csapot, szigorúan bevizezi, a nagyját azért lerázza, hogy ne csöpögtesse végig a hajléktalanszálló padlóját. Majd kielégült lelkiismerettel egy pirosmulti alatt nyugtázza, hogy kibírja nedvesen még aznap. Ezután kimegy a forgalomba és akcióba lendül. Én hiába üvöltök, hogy hagyja abba, mert nem érdekel, mennyire koszos szerinte! a szélvédőm, amit előtte húztak le egy kúton. Ő bizony összemocskozza. Az ilyenektől kikészülök.

Vannak a morcos kéregetők tolókocsival, na ne hogy már állnia kelljen és minden ablakhoz lehajolni. Ő minden reggel szintén a Kerepesi-Fogarasi találkozásánál űzi az ipart. Ha magad elé nézel és nem adsz neki, ott marad a kocsid mellett, néz és anyázik. Ha adsz neki (mert először adtam) elfelejti megköszönni. És mivel tolókocsival nem igazán tud a régi HÉV sínek között lavírozni, szintén meg kell várni, mire legörgeti magát az útról. Mondani is fogom neki hogy a keze járjon ne a szája.

Tolókocsival kapcsolatban vannak a tehetősebbek. Ők nem hajléktalanok, csupán eltökélt közlekedők, akiknek elektromos gépre is tellett. Képesek egy teljes sávot elfoglalni és 5km/h-val haladni - mivel ők szerencsétlenül jártak és mozgássérültek, így bármit megtehetnek.

Vannak a biciklisek, akik kicsit sokat emelgették a cangát, és azóta nagyra nőtt az önbizalmuk. Van, akire ha rádudálsz, bemegy középre és elkezd gyorsan tekerni. Így már akár 20km/h-val mehetünk mögötte. De ha nem éppen a sáv közepén mennek, akkor sem néznek körbe, úgy hajtanak át a kereszteződésen. Sajnos szerintem elfelejtették, hogy tökmindegy, melyikünk hajt bele a másikba, úgyis ők járnak rosszabbul.

Esetedre gondolván a kedvencem, amikor ugyanezt az akciót a Rákóczi út jobb oldali buszsávjában követik el. Mivel a BKV igen frekventált arrafelé, így minden buszt be kell engedni. Ezt az akciót már az Aréna előtt lehet érezni.

De a hajléktalanok mentéségre szóljon, hogy egyszer a Damjanich-Rottenbiller kereszteződésében állva odajött hozzám és várt egy kis támogatást. Mivel korán volt és amúgy sem szoktam adni, mondtam, hogy nincs apróm. Erre azt válaszolta, nem baj, tudok felváltani.  Mivel megnevettetett, adtam neki egy ötvenest, és ha arra járok, mindig adok, ha mond valami vicceset.

Hát ez az, ami engem reggelente feltart. Gondoltam megosztom veletek

Üdv:

Marci

Tekintettel olvasónk élethez való jogára, hangját elváltoztattuk, arcát eltakartuk, kéízrását eltorzítottuk.

De ne legyünk teljesen prűdek, itthon tízből kilenc és fél használt autónak visszatekerték a km-számlálóját. Na de ennyire?! Amúgy az ilyen visszatekerősdi biztos okosan ki van találva, pont a sok tulajdonosváltás miatt nem lehet kisakkozni, hogy ki volt. Ha mégis, akkor az adott cégről kiderül, hogy a tulajdonos egy híd alatt lakik, és épp nincs otthon.

A másik tanulság: itthon már egyetlen autó megvásárlásához érdemes venni egy rétegvastagság-mérőt. Több bölcsesség nem jut az eszembe, tessék hát észnél lenni, mert ha gond van, tényleg csak évekig tartó preskedéssel lehet jogorvoslatot nyerni. Ha lehet. De addigra mennyit fog érni az autó?

Kedves Papptibi!

Apró szösszenetemet küldhettem volna a Nepperűző, Kár-Park, de akár az Autójogász rovatokba is..

Gondolom hasonló levelekkel tele van a puffer, ha esetleg mégis érdekes lehet, hát küldöm szíves okulásra:

http://www.hasznaltauto.hu/auto/peugeot/206/peugeot_206_sw_1.4_hdi_presence_klima-3400694

A szóban forgó kis pőzsi a fenti link szerint első gazdás, 89e km-t futott, kiváló állapotú stb.

Nos, a jármű rendszáma: ILW-932

2008-ban már találkoztam vele a pécsi vásártéren, ahol nagyon jót nevettem az akkori leíráson: már akkor is első tulajjal hirdették 91e km-el.

Most 89e-t mutat az óra, hja kérem, azóta tolatva közlekedtek vele...

Derültségem magyarázata: Nevezett autót 2003 márciusában céges autóként kaptam, majd 240e km után, 2006 szeptemberében árokba tettem. Gazdasági totálkárral a cég eladta Paksra, ahol egy erre szakosodott kereskedés talpra állította, majd egy magánszemélynek Bajára tovább adta. Ezek után a jött a Pécsi viszontlátás. (ez eddig 3 tulaj, mivel a kereskedés ÁFÁ-s számlát kapott a vételről..)

Gondoltam akkor - lévén jogállamnak csúfolt államformaféleségben élünk - hogy ügyvéddel átbeszélem, hogy mit lehet ilyenkor tenni: Fogyasztóvédelem, csalás, okirat-hamisítás és egyéb nyalánkságok jutottak eszembe, a hirdetés szövegéről.

Az ügyvéd tanácsa: ha jót akarok magamnak, hagyjam a fenébe. (ugyanezt tanácsolta a bomber dzsekis, tar kopaszra nyírt, szteroidos étrenden nevelkedett nepper is. Konklúzió: a két állatfaj közel áll egymáshoz...)

A kicsi kocsi 2008 óta szinte folyamatosan fent van M.o. legnagyobb internetes használtautó keresőjén, most éppen Szekszárdon "tartózkodik".

És még mindig első gazdás, garázsban tartott, megkímélt, 89e km-el.....

Tisztelettel:

X. János

A képek csak illusztrációk

From: Ákos

Date: 2009/11/29

Subject: BMW alkatrész lopás

To: Winkler Róbert

Tisztelt Winkler Úr!

Azért írok önnek, mert elértem a türelmem határait. Az elmúlt két évben többször lopták ki a BMW-nk tükörlapját a Lipathay utcában, az első kerületben. Összesen 3 garnitúra tükröt vittek el belőle elég rövid időn belül. Mindig ugyanabban az utcában parkolt és mindig félelmetesen profin lopták ki a tükörlapokat. Annyira, hogy még a tükörház sem sérült. A közelmúltban autócsere történt, de továbbra is maradt a BMW. A tükröt nem lopták ki, miután meg van sérülve a tükör lap, még örültünk is neki. A héten viszont, ahogy elkezdődött a rossz idő és a reggelenkénti köd, így elvitték a ködlámpákat is. Egyik reggel még világított, működött, rá két napra viszont reggel kiírta, hogy ellenőrizzük a lámpákat, mert valami nincs rendben. Ma vettük észre, hogy nincsenek meg a ködlámpák. E38-as BMW-ről van szó, ebből kivenni nem is olyan egyszerű. Olyan szakszerűen szedték ki, hogy a frissen fújt lökhárítón karcolás sem esett, semmi műanyag fül nem tört el és az alsó burkoló lemezt sem vették le. Nem értem, hogyan fértek hozzá, de megcsinálták.

Engem az okozott káron felül leginkább a tudat és a pofátlanság mértéke zavar. Fényes nappal, a belvárosban, ilyen szakszerűen kilopni alkatrészeket?! Ha valamilyen formában ezt közzé tudnák tenni, annak örülnék, mert remélem, hogy ezzel sok más autótulajdonost is meg tudnánk óvni az ilyen károktól. Ugyanis nem nehéz leszűkíteni a kört, ahol a tolvajok mozognak: az első kerület Lipthay utca, a Körút és a Sas utca által határolt terület. A Frankel Leóban még nem volt baj, a Bem rakparton sem. Nem tudjuk, milyen autókból loptak még, de a BMW-khez nagyon értenek. Valószínűleg a zsákutca jellege is csalogatja őket.

View Larger Map

Remélem tudok segíteni jó pár tulajdonosnak és megóvni őket az ilyesfajta kellemetlen élményektől!

Üdvözlettel:
Ákos

Tárgy: 44-es

Dátum: Fri, 9 Oct 2009 18:50:53 +0200

Feladó: M. Ferenc

Címzett: Csikós Zsolt

Sajnos rettenetesen szeretem az autókat. Korom előrehaladtával a medzsó-gyűjtés és anyagi lehetőségeim (ha nem is bővülésével, de egyáltalán) létrejöttével felnőttkori nagymedzsó-gyűjtésbe torkollott. Az előbbi nem is elsősorban anyagi, sokkal inkább helykérdés, ugyanis nem kizárólag drága autókra vágyom, hanem olyanokra, amiket valami miatt szeretni lehet, és amiket valamilyen tulajdonságuk miatt birtokolni érdemes. Ha a kívánt – őrzött – ipari csarnok mégis rendelkezésemre állna, nem csak drága cuccal tölteném meg: helyet kapna benne az I. generációs Panda – design-történeti mérföldkő, Japánban például rendkívüli tisztelet övezi, ha felbukkan egy-egy példány, 1M Ft-körüli yenért cserél gazdát –, vagy a krómlökhárítós Alfasud – mindegyiket megette a rozsda –, de persze végtelen anyagi eszközök birtokában én is kábé ide jutnék.

Ipari csarnok hiányában viszont marad a két lábbal a földön járás – ami ugye önmagában az autóbuziság tökéletes ellentéte. Tavalyi év végén már láttam az alagút végén a fényt, ugyanis tudtam, hogy a „céges” kocsim tavasszal 5 éves lesz, így nagyobb adóbukás nélkül eladhatom, hogy az árát valami őrültségre költsem. Garázshely csak a lakásomtól távolabb áll rendelkezésemre, így ha a mindennapi használatot fenn akartam tartani, akkor semmiképp sem lehetett semmi különösebben drága, vagy érzékeny. Szerencsére nem vezetek sokat (évi 9-10 ezer km), így legalább ez lehetővé tette számomra, hogy valami öregebb, de ennyit azért kibíró autót vegyek meg. Márka/típusválasztás-ügyében az olasz-francia vonalat rozsda és megbízhatatlanság miatt hamar kizártam, a japánnal pedig a nem létező alkatrészutánpótlás tette ugyanezt magától (20-25 éves kocsikhoz tudtommal elég nehéz már szerezni), ráadásul – megint csak tudtommal, rohadnak is, mint a lószar. Maradtak a németek (nem, az angolok eszembe se jutottak, nyilvánvalóan kizártnak tartom, hogy bármi, amit a szigetországban raktak össze, mindennapos, akár kímélő használatra is alkalmas lenne). Mercedes/BMW természetesen szóba jöhet, de az általam nagyra becsült zőccséges sajnos eléggé rozsdásodik, mire pedig az első 3-as kombiig eljutottam, már sajnos eldőlni látszott a dolog: 944-es Porsche kell. Interneten utána olvasva csak azt hallottam vissza, hogy a rendkívül robusztus autó nem rozsdásodik és – kellő karbantartás mellett – akár mindennapi használatra is alkalmas lehet. (Alkatrészellátás 100%-ig biztosított, ugyanis a Porsche már régen rájött arra, hogy hogyan lehet a hozzám hasonló sznobokat régi alkatrészek raktáron tartásával, illetve utángyártásával kajakra lehúzni.) A fura 80-as évekbeli dizájn pedig azon, Balatonföldváron eltöltött nyarakra emlékeztetett, amikor is a hasonló verdákkal hozzánk ellátogatott Jürgeneket és Ulfokat istencsászárnak gondoltuk, miközben orrunkat az ablakra tapasztva próbáltuk meglesni, hogy mennyi van – a kilométerórába – beleírva. Alternatívaként a 924s jöhetett szóba: a 24-es utolsó 3 évében beletették a 44-es motorját, amivel tuti tippé vált (könnyebb, áramvonalasabb, mint a 44-es, igazi, régi értelemben vett sportautó lett). Fentiek mellett ilyen autót vagy most veszek, vagy majd csak 15 év múlva: jelenlegi állás szerint 2-3 év múlva már családbarát autókban kell majd gondolkodnom, ami jó darabig tartani is fog.

Mivel a magyar választék fenti típusból – az aktív és igen lelkes klubélet – ellenére elég halovány (90-es évek elején „újgazdag” tulajok, majd fülbevalós boyracerek nyomták ki a szemüket, mielőtt – ha egyáltalán – értő tulajok kezébe kerültek), külföldi vásárlás jöhetett csak szóba (munkám miatt bécsi lakhellyel is rendelkezem, így a regadós-lehúzásos behozatal mellett szerencsére volt másik alternatíva is). Már február környékén elkezdett bizseregni a kezem: elkezdtem figyelni a mobilét, hogy nagyjából tisztába kerüljek, hogy mi a jó vétel, mi a lehúzás és nagyjából hol vannak az árak. Előbbiekből azon megnyugtató választ kaptam, hogy a projektre szánt (TCO) körülbelül 10 ezer euró tökéletesen alkalmas arra, hogy egy igen jó autó tulaja lehessek. Túlnyomóan németországi hirdetéseket néztem, így módomban állt az egész vállalkozás egyik legnagyobb tapasztalatát leszűrni: a vasfüggöny köszöni szépen, él is virul.

Az egyik Hannover mellett hirdetett kocsi (egyébként Japóból származik, fasza kandzsis szervizkönyvvel, amit tokiói barátommal le is ellenőriztettem, minden pecsét stimmolt benne, kivéve azt, hogy odakinn nem szakszervizbe, hanem európai autókkal foglalkozó dealershipekbe viszik őket karbantartani ömlesztve) ügyében kértem, hogy valaki hesszelje azért át a kocsit, mielőtt előleget utalnék és odamennék. Mire a tulaj – aki éppen Floridában volt 3 hónapra – a papájával elvitette egy közeli szakihoz.

Előrebocsátottam, hogy senkitől sem kérem, hogy ingyen nekem ilyet tegyen, kértem a szaki – aki egyébként a kinti Porsche-klub honlapján, mint ajánlott szerelő szerepel - számát, hogy hadd hívhassam fel előbb, hogy a részleteket (meg a fizetés módját) megbeszélhessem. Körülbelül négynapnyi eredménytelen hívogatás után feladtam, és jeleztem az eladónak, hogy ez az ember nem létezik. Mire a papája odament, átadta neki a számomat, kérve, hogy hívjon fel. Ezek után Herr Flimm nemcsak, hogy saját költségén többször is felhívott, de az autó részletes átvizsgálásáért egy vasat sem kért („majd megköszönöm, ha arra járok”).

A vasfüggönyön innen igencsak elképzelhetetlennek tartanám ugyanezt – autószerelőhöz befáradni, arra kérni, hogy hívjon vissza egy moldovai mobilszámot (semmit se hívna vissza soha), ahol arra kérik, hogy vizsgáljon át egy ismeretlen moldovainak egy autót, ezt megtenni, lejelenteni, majd kedvesen minden jót kívánni az ismeretlen megbízónak. Herr Flimm sajnos 4 ezer eurónyi javítanivalót talált a kocsin (semmi komoly, csak hát drága az alkatrész, meg a munka is), így végül is vásárlás nem lett a dologból. Internetes keresés során jutottam el végül oda is, hogy a megfelelő autót nem is biztos, hogy messze kell keresnem: a Bécs melletti Vösendorfban ugyanis a márka rajongóinak – egyik- Mekkája található, amelynek választékából – pénztárcától függően - gyakorlatilag vakon lehet választani. Ezek után nem maradt más, mint hogy a tulajjal – Herr Dr. Konradsheim – felvegyem a kapcsolatot és megkérjem arra, hogy szerezzen egy nekem való autót (vicces, időközben megtudtam, hogy tényleg így megy nála a vásárlás, a vevői túlnyomó többsége visszatérő, a beszerzései is főleg eladó oldali megkereséssel folynak). Körülbelül egy hónap várakozás után jelzi, hogy egy régi vevője most fog egy piros, 89-es 944-est egy 911-esre cserélni, ha érdekel a kocsi, látogassam meg. A próbaútnak viszonylag gyorsan szerét is ejtettem. Nyálcsorgatva láttam, hogy abból is meg lehet – ráadásul rendkívül jól – élni, hogy valaki kizárólag azzal foglalkozik, hogy Porschékat ad és vesz.

A pasi – ahogy időközben megtudtam – jogi egyetemről ugrott át egyenesen az autóbizniszbe. 17 éve Ausztriában ugyanis egyszerűen nem volt olyan hely, ahol átvizsgált és ellenőrzött használt (és régi) Porschékat lehetett volna venni. A hivatalos márkakereskedők rendkívül drágán árultak többnyire szart, magánembertől vásárolni pedig már akkor is azt jelentette, hogy az ember nem várhatott el profi kiszolgálást a pénzéért. Minden kisebb probléma megoldásáért maga loholhatott. Emberünk elég nagy szerencsével ficcent be ebbe a résbe és lett – feltehetően nem csak a szerencsének, hanem szorgalmának is köszönhetően – igen jómódú. A vasfüggöny túloldalán bizony az adminisztráció is olyan, mint a mesében: a kocsi átírása 5 perc, biztosításkötés 3 (éves díj 130 euró), az emberek kedvesek, szolgálatkészek és pénzért hajlandóak azt tenni, ami a dolguk (itthon pénzen kívül még többnyire valami más – pl. fenyegetőzés, kapcsolatok – is kell, ha megy egyáltalán), még a műszaki vizsga (összesen 50 euró – csont nélkül ment át rajta) alkalmával sincs az itthon hasonló ügyekben megszökött szívózás. Az elköltött 7500 euróért egy szervizkönyves, harmadik tulajos autót kaptam (mindhárom címe a forgalmiban, a legutóbbi 2 éve vette ugyanitt, most pedig egy drágábbra cserélte ugyaninnen), ami állapotában egy itthoni 3-4 éves kocsinak felelt meg (20 éves kora ellenére első festés, első kuplung és kipufogó, pedig télen is használták, csak rendesen cserélték, amit kellett, és vigyáztak rá).

Az eredetileg kért 9 ezer helyett azért lett végül is szerényebb az ár, mert a kocsi eladásra való felvételekor tartott átvizsgálásakor kisebb hibákat találtak rajta (tételes listával vettem át), amelyek javítására az akkor egyedül kapacitással rendelkező Wien-Liesing Porsche 4 ezer eurós ajánlatot adott. Herr Konradsheim saját csapata legközelebb 3 hónap múlva ért volna rá (ennél sokkal drágább autókon dolgozott épp), így az ajánlat szerint vagy várhattam volna három hónapot a tökéletessé tételre, vagy a hiányosságok ellenére megvehettem a kocsit olcsóbban (még szerelőt is ajánlottak). Így utólag – ha valaki hasonlóban töri a fejét – nem is javasolhatnék neki mást, mint hogy vegyen meg egy nagyon jó autót kis hibákkal, amiket csináltasson meg itthon (már ha be tud jutni egy szerelőhöz, ugyanis hónapos előjegyzéssel vállalnak munkát). Az enyémen a 4 ezer eurónyi munkát egy mikrokapcsoló (csomagtérnyitó), egy tömítés (olajszűrő), egy kerékcsapágy (bal első), egy ajtóborítás-csavar (pótlás) és belső kapcsoló (ventilátor-kapcsoló a szellőztetéshez) jelentette, ami az autóhoz nyúlt két kiváló szerelőnél (Hamar Ákos klubelnök Budapesten, illetve Moger Csaba Sopronban) olajcserével és nagyszervizzel együtt körülbelül 700 eurónyi pénzembe került.

A kocsi tulajdonlása azóta tiszta dizni, még az sem árnyékolhatja be, hogy – rossebbe, nem gondoltam volna, hogy ilyen még létezik, hogy rohadna le a keze, aki csinálta – az utcán parkolva, a múlt hétvégén éjszaka mind a négy felniből kilopták a Porsche-jelet. Köhintés nélkül ment el háromezer kilométert, miközben átlagban 10 litert fogyasztott (nem hajtom, nem igazán vonz, hogy üveghangon kínozzak egy 20 éves technikát). A sokat emlegetett vasfüggöny túloldalán már kúlnak és egyre inkább megbecsültnek számító autó idehaza inkább értelmezhetetlen (csak igazi autóbuzik veszik le, hogy milyen szép autó is ez, és mennyire ritka ilyen állapotban). Vidéken lakó szüleimet meglátogatva pedig azt kellett tapasztalnom, hogy a hasonló autóból kiszálló, ezresért tankoló, fülbevalós 18 évesek szemekbe beleégett képe miatt engem is hasonlónak gondoltak (miközben én igen stílusos, individualista és rendkívül pálya, 35 éves csávónak látom magam benne, lol).

A tél még hátra van, de eddigi tapasztalataim alapján mindenkinek csak azt tanácsolhatom, hogy, ha van ilyen ingerenciája, élje ki nyugodtan (megjegyzem, a regadós-szopatás sem annyira súlyos, mivel a német állomány nagy része már Euro 2-es, aminek a regadója – a kora miatt – már körülbelül csak 350 ezer forint).

A megvásárlás csupa nagyszerű és kedves emberrel (külön köszönet Hamar Ákosnak a tanácsokért és támogatásért, és Moger Csabának a profi szolgáltatásért) ismertetett össze (a kontaktált németek közül is mindenki talpig normálisnak bizonyult - még az a nyugdíjas levélkihordó is, akinek a fekete kocsiját elvitték előlem). Igazán ordas nagy barommal csak eggyel találkoztam, aki egy könnyfakasztóan szép 924s-t árult, saját elmondása szerint gyűjtőként, majd amikor kiderült, hogy joggal foglalkozom, meg hogy kicsit jobban is körüljárnám a témát, hirtelen nagyon barátságtalan és paraszt lett, még a hirdetést is megváltoztatta, az árat felnyomta. Utólag jöttem rá, hogy botcsinálta kereskedő, aki amerikaiaknak ad el német-nosztalgiát, viszont mivel kereskedőként Németországban szavatossági kötelezettsége lenne, csak úgy tudja elspórolni, ha a mobile-n magánszemélyként hirdet.

Egyelőre a gatyám még nem ment rá a fenntartásra és egy új Suzuki áráért olyan autóval járok, ami nem sokkal fogyaszt többet (tapasztalat) és kevesebbet veszít az értékéből, plusz – az újgazdag márkatársak találkozóinak kivételével – bárhol meg lehet vele jelenni.

Üdv
M. Feri

Tárgy: Segítség

Feladó: JVK

Dátum:  7 Nov 2009 8:19

Címzett: Papp Tibor

Üdvözlöm Papp Úr!

Lehet, hogy nagyképű kérésem van ebben a válsággal teli világban, de  a feleségemnek nem tudunk autót választani. Vagy a most bemutatott  X1-es, vagy a lassan kifutó félben levő X3-as közül kellene  ráböknünk a neki megfelelő típusra.

Ön márt mindegyiket tesztelte, ezért is kérném ki a véleményét. Bár  vidéken lakunk, de nekem a családom biztonsága (2 kiskorú gyermek +asszony) mindennél fontosabb, ezért fontos számomra a magasabb  építési mód.

Mindenképp 2.0 D, automata váltó és 4x4 meghajtású lesz a verda,  csak azt nem tudjuk, hogy melyik.

Érveit és ellenérveit várnám ezzel a világrengető problémával  kapcsolatban.

JVK

Kedves JVK!

Sokat gondolkodtam a kérdésén, azért is tartott eddig a válasz. Talán jobb is. Elsőre biztos azt írtam volna, hogy X1-est vegyenek,  mert az újabb fejlesztésű autó általában jobb. És ez szerintem az X1-X3 viszonylatban sincs másképp. Egyszerűen az X1-nek szebb és jobban kidolgozott a belseje, de vegye figyelembe, hogy nekem az X3-as sosem tetszett túlzottan. Ezt nem dönthetem el Önök helyett, végül is ízlés dolga. Mivel én nem vagyok terepjárós alkat, az X1 mindenképp közelebb áll a szívemhez. És a talajhoz.

Csakhogy ma elmentünk ebédelni az X1-essel, és úgy jött ki a lépés, hogy hátul ültem. Ennek tükrében már azt mondom, hogy oda kell erre figyelniük. Ha ugyanis a családban nincs 180 centi alatti ember (ki tudja, egy kamasz is lehet irdatlan magas), akkor az X1-es megbukik Önöknél. Ha ez nem szempont, akkor már csak a csomagtartót is meg kell nézni, elég lesz-e. Az X1-esé úgy 10 százalékkal kisebb, bár szerintem általános használatra elégnek kellene lennie. Pláne, ha második autóról van szó.

A bemutatón egyébként jól látható volt, hogy az X3 lényegesen terepjárósabb fazonú, mivel a felvezetőautónk ilyen volt. Az X1 oldalról csak azért tűnik magasnak, mert a küszöbön és a lökhárítókon olyan fémszínű betétek vannak, amelyek kicsit átverik az ember szemét. Valójában az X1 nem lényegesen magasabb, mint egy szimpla kombi. Igaz, ha az autószalonban lesznek, ott könnyen összevethető a két autó ilyen szempontból, igaz, gondolom a felesége ritkán fogja offroadozásra használni, ez is inkább ízlés kérdése. Ha emlékeim nem csalnak,  az X3 rugózása feszesebb, ami rossz minőségű városi utakon, ahol lassan megy az ember, kényelmetlen. Igaz, autópályán már tökéletes az X3 is. A kétliteres dízel/automata váltó kombináció picivel jobban bír az X1-gyel, az X3 nehezebb is, és a légellenállása is nagyobb. Persze azon is elgondolkodni, hogy hamarosan az X3-ast leváltják, ha jól tudom, cirka egy év múlva, és nem tartom kizártnak, hogy egy lényegesen ütősebb járgány lesz az utódja. Ha tehát nem sürgős, lehet, hogy érdemes ezt megvárni.

És akkor lehet dilemmázni: a kifutó X3 olcsóbban, egy X1 az árában és egy új, nagyon jó és tágas X3, a bevezetéskor szokásos magasabb áron.

Üdvözlettel:
Papp Tibor

Tárgy: Re:Segítség

Feladó: JVK

Dátum: 16 Nov 2009 19:40

Címzett: Papp Tibor

Tisztelt Papp Úr

Köszönöm a kimerítő válaszát.A levelem megírása után volt alkalmam kipróbálni az X1-est, és hát nagyon nem győzött meg. Élőben alacsony és kicsi, ráadásul mi elég magas növésű család vagyunk.

Úgyhogy maradunk az X3-nál, abban legalább nincs I-drive. Legalább eggyel kevesebb ok vonja el az asszony figyelmét a vezetéstől, arra ott vannak a gyerekek. Most találtam egy másfél éves magyarországi autót, szerviz könyves, és minden jóval felszerelt. Az asszony Mini Cooperjét is lefoglalózták, úgyhogy remélem, tényleg mint a mesében...:-)

Tisztelettel:

S. Béla

Íme, néha minden rendben van. Kicsit ijesztő ugyan hetekig várni a százezrekre, ügyvéddel és médiával fenyegetőzni, de segít, mert a történet lapzárta után pozitívan ért véget, ha igaz.

Jenő eladta az autóját a jól bevált kereskedésén keresztül, akik miután elkelt, nem fizették ki neki. Hímezés-hámozás jó magyar szokás szerint, pedig évek óta oda jár, egész céges flottáját ott intézni. Erre tessék, nem fizetnek. A végén meg mégis - állítja a Peugeot Sárkány értékesítési igazgatója.

A teljes sztori alant:

To: Bende Tibor

Date: November 18, 2009 3:19:36 PM GMT+01:00

From: Gábor

Subject: Ez hogyan történhet meg?!

Tisztelt Cím!

Szeretném megosztani, autó eladása, finanszírozás igénybevételével kapcsolatos tapasztalataimat.

Ha van rá lehetőség szeretném, ha közzétennétek.

Esetleg mások számára is tanulságos lehet hol nem érdemes autót eladni.

Társaságunk, a PREZ Hungária Kft. megbízta a PEUGEOT SÁRKÁNY-t, tehergépkocsink értékesítésével. A vevő a vásárláshoz banki finanszírozást vett igénybe.

Az Peugeot Sárkány Nagykőrösi úti telephelyén a vevő 2009.10.05-én a gépjárművet átvette.

Peugeot Sárkány munkatársának tájékoztatása szerint, a vételár finanszírozott részét (nettó: 400 000 Ft, bruttó 500 000 Ft) mint megbízott értékesítő, kb. 1 héten belül cégünk számlájára utalja.

Közben eltelt több mint egy hónap, a vételár fennmaradó részét a mai napig nem kaptuk meg.

Többszöri telefonos megkeresésünkre nagy nehezen (sokszor telefonáltunk mire, ígéretük szerint végre visszahívtak) válaszként mindig azt mondták, majd a jövő héten. Teltek a hetek a pénz csak nem érkezett meg, ezért egy kicsit aggódni kezdtünk, megnyugtatásként, az szerencsétlen eladó, aki az eladás-finanszírozást intézte (azért szerencsétlen, mert Ő valóban nem tehet a kialakult helyzetről) továbbított egy belső e-mailt, amit neki küldött a kereskedelmi igazgató:

Tisztelt ______ Úr!

Kérésére ezúton is közlöm, hogy a _____ Kft. által megvásárolt gépkocsi vételárának Eladó felé (Prez Hungária Kft.)történő utalási igényét (500.000 Ft) cégcsoportunk pénzügyi részlege megkapta. Cégünk pénzügyi politikája alapján a számlák kifizetése meghatározott kielégítési sorrendben történik. Az Ön által kérdezett tételt prioritást élvez.

Az átfutási időre kérjük ügyfele türelmét.

Üdvözlettel:

_____ ______
Ker. igazgató

Ezt követően e-mailt küldtünk melyben felszólítjuk Peugeot Sárkány-t, hogy intézkedjen fennálló tartozásának 8 napon belüli rendezéséről.

From: ____________

To: ____________

Cc: ____________

Sent: Thursday, November 05, 2009 4:36 PM

Subject: Prez Hungária utalási igény

Személyemhez köthetően 1998 óta folyamatos kapcsolatban állunk a Peugeot Sárkány-nyal, több gépkocsit vásároltunk, javítattunk, finanszíroztattunk, illetve kiterjedt ismeretségi körünkből küldtünk ügyfeleket, akik szintén vásároltak használt vagy új gépjárművet, igénybe vették szerviz-szolgáltatásaikat. Ezért is alakulhatott ki közöttünk (a már említett, szerencsétlennel eladóval) már-már baráti viszony.

Cégünk, autóval kapcsolatos ügyeivel mindig a Peugeot Sárkányt bzítuk, azt gondoltuk, hogy ezzel időt és energiát takarítunk meg, úgy látszik kényelmességünk most visszaütött.

Még október elején, a vételár előleg átvételekor, jeleztük a Peugeot Sárkány értékesítőjének, hogy a továbbiakban, szeretnénk értékesíteni (korábban Peugeot Sárkánynál vásárolt) Peugeot 607 típusú gépkocsinkat és mivel már vevőt is találtunk rá, így gyakorlatilag csak finanszírozásról lenne szó.

Ez esetben a Peugeot Sárkány a finanszírozó banktól kap jutalékot, úgy hogy az ügyfél házhoz megy.

Fentiek ismeretében, ennek lebonyolításával, már biztos, hogy nem a Peugeot Sárkány-t bízzuk meg.

Nem értem, hogy egy, a Centrál csoporthoz tartozó kereskedő, hogyan teheti mindezt, különös tekintettel a mai, nehéz piaci viszonyokra, hogy ügyfeleit (és annak pénzét) ilyen módon kezeli.

Azt el tudom fogadni, hogy valami hiba miatt pár napot, esetleg egy hetet csúszik az utalás, de ebben az esetben elvárnám, hogy sűrű bocsánatkérés mellet értesítsenek. Ha nagyobb a gond, akkor nyúljon bele a kasszába és utalja el az 500 000 Ft-unkat, Ő meg majd kivárja a bankot, bár érzésünk szerint ezt az összeget már rég megkapta a kereskedő a finanszírozó pénzintézettől.

Lehet, hogy már ennyi sincs a pénztárban?!

Esetleg egy újabb, éppen csődbe menő cégbe botlottunk?

Üdvözlettel: Juhász Jenő

E-mailre nem válaszoltak, pénz még mindig sehol?!

November 13-án (péntek 13.) a már említett értékesítő, telefonon jelezte, hogy jövő hét keddig, november 17-ig biztosan megkapjuk a pénzünket, ha esetleg mégsem, akkor okvetlenül jelezzünk neki vissza telefonon.

Már biztos mindenki kitalálta… pénz sehol.

Megint telefon, nem veszi fel. 10 perc múlva visszahív és megint beszélünk a nagy semmiről, hogy hát elnézést, teljesen igazam van, ilyen még nem fordult elő, nyugodjak meg, nem Ő tehet róla, még egy kis türelmet, utána néz, stb.

Ma, 2009 november 18. van és várjuk a követelésünk kiegyenlítését.

Tárgy: RE: Autóvásárlási tanácsadás

Feladó: Attila

Dátum: Wed, 28 Oct 2009 20:18

Címzett: Papp Tibor

Kedves Papp Tibor!

Nem biztos, hogy emlékszik még levelemre, de jelentem SIKERÜLT!

Válasza után már biztosra mentem és úgy döntöttem, nincs sok választás, ezért Suzuki lesz a nyerő. Több autókereskedésben is jártam, nyálaztam az internetet, de sajnos hihetetlen autókat láttam. A legemlékezetesebb az Autocity nevű hely volt, ahova egy haverommal mentünk, mivel ő is autót akar. Számomra ez volt a krém… A meghatározott kereten (300.000 Ft) kicsit túllőve láttam náluk egy 97-es Swiftet, hát megnéztem, egy lemez nem volt ami stimmelt volna egymáshoz. Ekkor eldöntöttem, hogy csak magánszemélytől fogok kocsit venni. Itt is voltak érdekes autók, de egyszer csak megpillantottam egy képen jól kinéző citromsárga gls-t, amely unokatestvéremnél állt bent (autószalonban dolgozik). Elmentem megnézni, törve is volt, nem is volt igazán szép, de!!!

Az egyik srác éppen akkor adott el egy új kocsit egy idősebb mozgássérült hölgynek, aki szerette volna beszámítatni addig használt első autóját, egy 1995-ös Suzuki Swiftet, amiben 12.700 km volt. Igen, annyi, egy 14 éves kocsiban, ami egész életét garázsban töltötte. Gyorsan végignéztük festékvastagság mérővel (természetesen sehol semmi), ám a hölgy 500.000. forintot szeretett volna az alig használt, de idős kocsiért. A szalon kb 200-at kinált volna érte, én viszont gyorsan lecsaptam az autóra, sajnos féláron nem adta oda, viszont egy hét gondolkodás után a 300 ezres ajánlatot elfogadta. Ő is jól járt, én is jól jártam. Igaz a gyári gumik is 14 évesek, és az olajcsere időpontjáról hozzávetőleges információm sincsen, de ezek lecserélése után van egy kiváló autóm.

Üdvözlettel:
Attila

Kedves Attila!

Szerencsére még emlékszem, ami alátámasztja, hogy szellemileg relatíve friss maradtam 39 éves koromra. A levele azért is emlékezetes volt, mert elég széles spektrumot jelölt meg a büdzsére.

Igazából sok válaszolnivaló ugyan nincs, de a története már önmagában is érdekes. És a visszatekert autók óceánjából kihalászni egy ilyen igazgyöngyöt - valódi ritkaság.

Igazából én is így szoktam eladni az erősen visszatekert számlálójú kocsikat: elküldöm egy kereskedésbe a nagyival. De csak vicceltem, örüljön neki és használják egészséggel! És örülök, hogy segítettem, ahogy bárki másnak is szívesen elárulom: kevésért Swiftet kell venni.

Üdvözlettel:

Pt

Egy névtelenséget kérő olvasónk élőben is láthatta a Mulsanne egyik prototípusát, méghozzá nem is messze innen. Készített is róla képeket, és elküldte nekünk levélben:

Subject: Bentley

Date: 2009/11/9

To: Winkler Róbert

Hello,

A múlt héten az ausztriai Radstadtban készítettem ezt a néhány fotót két kis Bentleyről.

Épp leparkoltak a gépek - két A8-assal kísérve - a sofőröket pedig nem is érdekelte hogy készítek néhány képet. Tehát az autókat még erősen reszelik.

Üdvözlettel...

A lomhácska 650i ügye tovább dagad (az erről szóló olvasói levél itt olvasható, amelynek elolvasása nélkül a következők élvezhetetlenek), ma megkaptuk a BMW állásfoglalását is. Íme:

Kedves Tibi,

alábbiakban tájékoztatlak a Multitex Handels GMBH által bérelt, BMW 650i Coupé típusú gépkocsi olvasótok által kifogásolt menetteljesítményével, illetve szintén nehezményezett ügyfélszolgálati tevékenység minőségével kapcsolatban:

A Multitex Handels GMBH által bérelt, elsőként Németországban forgalomba helyezett BMW 650i Coupé típusú gépkocsi meghibásodását a hivatalos magyarországi BMW márkaszervizek eredménnyel orvosolták, és jelenleg a diagnosztika már nem mutat hibát: az autóval több márkaszervizben is többször foglalkoztak, ezt a hivatalos márkaszerviz adminisztráció, a dokumentált írásos és telefonos visszajelzések bizonyítják. Visszautasítjuk, hogy a BMW Magyarország elzárkózott volna az ügy érdemi kezelésétől. A tulajdonos ügyvédjével jogi képviselőnk többször váltott levelet, a jogi képviselők személyes találkozójával kapcsolatban időpont egyeztetés nem történt, az Ügyféllel közvetelenül vagy jogi képviselőjén keresztül írásban, illetve a szervizeken keresztül folyamatosan tartottuk a kapcsolatot.

A bérlő által a műszaki rendellenesség orvoslása után is tapasztalt „lomhasági” probléma kivizsgálása okán a BMW Magyarország műszaki szakértője próbaúton volt az Ügyféllel és vizsgálta a gépkocsit. A szakértő mérései alapján a kocsi megfelelt a gyári adatoknak, problémát nem tapasztalt. A BMW Magyarország kollégái konzultáltak a BMW AG műszaki részlegével is, és a gépkocsi állapota szerintük is megfelelő, mivel hibajelenség nincs, garanciális javítás nem indokolt.

Ügyfél saját felkérésére a gépkocsit egy független műszaki szakértő is megvizsgálta, de a BMW Magyarországnak nincsenek információi arról, hogy ez a mérés pontosan hogyan zajlott, illetve hogy az mennyiben egyezett a modell gyári adatait kiadó mérés módszerével. Hiszen ha az Ügyfél szerint a gépkocsi menetteljesítménye nem a gyári adatoknak megfelelő, azt csak a gyári mérési módszerekkel lehet leellenőrizni. Ennek a módszernek az alkalmazását nem láttuk igazoltnak az igazságügyi szakértő véleményét megvizsgálva, ezért azt nem fogadtuk, nem fogadhattuk el.

Ezek után a BMW Magyarország jogi képviselője útján felajánlotta az Ügyfélnek, hogy a müncheni központban végezzék el a a német rendszámú, Németországból bérelt autó menetteljesítményére vonatkozó vizsgálatot, amelynek során a BMW Niederlassung München munkatársai ismét pontosan a modell gyári adatait kiadó mérés módszerével megegyező módon ellenőriznék le, hogy a fenti gépkocsi a gyári adatoknak megfelelő menetteljesítményeket produkál-e. Ügyfél elfogadta, hogy saját költségén Münchenbe viszi az autót és időpontot egyeztet a müncheni szerviz munkatársaival. Ilyen időpont egyeztetésről egyelőre nincs tudomásunk. Tehát az autó vizsgálatát visszautasító válaszról nem tudunk, az Ügyfélhez intézett utolsó levelünk szerint a németországi műhelyben várják az Ügyfelet a vizsgálat lefolytatása céljából. Jogi képviselőnk ugyanakkor jelezte az Ügyfél ügyvédjének, hogy amennyiben a fenti vizsgálat is azt állapítja meg, hogy az autó nem mutat műszaki rendellenésséget, a vizsgálat kapcsán felmerült költségek az Ügyfelet terhelik.

Ugyanakkor, amennyiben az Ügyfél a fenti intézkedések ellenére, illetve a fenti mérések elvégzése után sem elégedett a gépkocsi teljesítményével, azt az autót bérbe adó jogi személynek kell az autót értékesítő németországi márkakereskedés felé jeleznie, amire jogi képviselőnk fel is hívta az Ügyfél figyelmét.

Fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy az Ügyfél a gépkocsit nem a BMW Magyarország hivatalos márkakereskedésein keresztül vásárolta, így a BMW Magyarországnak vagy márkakereskedéseinek a garanciális javításokon túl kötelezettsége az ügyben nem merül fel. Ennek ellenére, a BMW Magyarország Kft. mint a BMW csoport magyarországi leányvállalata mindent megtett, és a továbbiakban is kész megtenni, hogy a gépkocsi műszaki állapota kifogástalan maradjon, és az Ügyfél minden szempontból elégedett legyen a cégcsoport termékeinek és szolgáltatásainak minőségével.

Az ügyet sem a BMW Magyarország, sem a BMW AG nem tekinti lezártnak, a további lépéseket, döntéseket a müncheni vizsgálat eredménye határozza meg.

Vecsés, 2009. november 10.

Üdvözlettel,

Jávor Dániel

Tárgy: Saab

Dátum: Wed, 4 Nov 2009 12:12:09 +0100

Feladó: Arany János

Címzett: Csikós Zsolt

Hat évvel ezelőtt, egészen pontosan 2003. április elején vásároltam egy autót. Tanár lévén sosem volt annyi pénzem, hogy olyan márkájú, méretű, életkorú és állapotú kocsit vegyek, amilyenre egyébként vágytam (3-4 éves, tisztességgel összerakott, szolid Mercedes vagy Volvo szerepelt az első helyeken). A logika szabályai szerint a paraméterekből itt-ott engedni kellett: a végeredmény egy – akkor 16 éves – Saab 900-as lett. Előző, s egyben első autóm is Saab 900-as volt, melyet a használat két éve alatt a márka használóinak széles körében jól ismert és elismert Popovics László gondozott. A második Saabot azért mertem megvenni, mert a vásárláskor ő adott garanciát arra, hogy nem az ablakon dobom ki a vételárat (magam az autók technikájához semmit nem értek, bár egyébként lelkes autókedvelő és mindenféle autós hír állandó fogyasztója vagyok).

Az általam ismert autós újságok és fórumok egyik visszatérő kérdése az autófenntartás költségeinek firtatása, kalkulálása. Erre bizonyosan több jól bejáratott módszer létezik. Én – kifejezetten előre gondolva – a vásárlás estéjén számítógépes táblázatot nyitottam, melyet a mai napig vezetek. Följegyeztem minden tankolás költségét (a táblázattal kiszámoltatva az esedékes átlagfogyasztást), minden javítási költséget, továbbá a kötelező biztosítás és a gépjárműadó címén kifizetett összegeket.

Nem írtam föl viszont az autópálya-matricákra és a parkolásokra kiadott pénzt. Időről-időre megnéztem, hogy éppen hol tartok a költségekkel s minden alkalommal megdöbbentem. Az alábbiakban kiderül, hogy miért. A mellékelt rövid táblázat összefoglalólag és nagyobb tételekre osztva rögzíti a 2003. április 11-e és 2009. október 29-e között az autóra és az autó miatt kiadott összegeket.

Ez alatt a hat és fél év alatt a Saab majdnem pontosan 50 ezer kilométert futott (az átvételkor 198 240 volt, jelenleg 248 397 a kilométer-óra állása). Ez évente körülbelül 7920 kilométer, ami – úgy tudom – mélyen a magyarországi átlag alatt van.

kiadás típusa	összeg (Ft)	megjegyzés
üzemanyag (95-ös benzin)1	1 340 696	5219,48 l
javítások2	419 000
kötelező biztosítás3	380 563
egyéb költségek4	318 244
összesen:	2 458 503	32 348 Ft/hónap

Fontos megjegyzések:

1. A Saab fogyasztása a gyári kísérőfüzet szerint 9,4-9,6 l/100 km. Aki akarja, utánaszámolhat: az időközben 22 éves autó összfogyasztási átlaga az elmúlt hat évben [5219,48/50 157 km] 100 kilométerenként 10,4 l volt.

2. Ebben az összegben benne van minden apró-cseprő javítás, valamint a vizsgákra, zöldkártya-ellenőrzésekre való felkészítés is. Egyáltalán nem mellékes, hogy a szerelőm rendkívül korrekt munkát végez, de közben mindent elkövet, hogy elkerülje a költséges megoldásokat.

3. 45 év fölötti budapesti férfi vagyok, balesetet még nem okoztam.

4. Ebbe a rovatba kerültek a gépkocsiadók, az adminisztratív kiadások (műszakivizsga-díjak, átírás, okmányok stb.) és két garnitúra gumiabroncs ára.

A végösszeg elgondolkodtató. Szeretettel ajánlom mindazok figyelmébe, akik autót akarnak vásárolni, s különösen azokéba, akik ehhez kölcsönt kívánnak fölvenni. Látható, hogy a teljes költség az eltelt hat és fél év (76 hónap) minden hónapjában 32 348 forint kiadást jelentett, s a többi adatból az is kiszámolható, hogy ez alatt az idő alatt havonta átlagosan mindössze 660 (659,96) kilométert tettem meg a kocsival. Igaz azonban, hogy a mai autók közül némelyik ebben a kategóriában 20-30 százalékkal is kevesebbet fogyaszt; ezt figyelembe véve a havi költség azonos futásteljesítmény mellett körülbelül 28 ezer forintra csökken, ha viszont a magyar viszonyok között átlagosnak tekinthető évenkénti 10-12 ezer kilométerrel számolunk, akkor a kalkulálható havi költség még az alacsonyabb fogyasztással számolva is kísértetiesen megközelíti az eredetileg kiszámolt 32 ezer körüli összeget.

A fenti összeg nem tartalmazza az autó egykori vételárát, amelyből további – általam ismeretlen kulcsok szerinti – számolással kellene kikövetkeztetni az értékvesztést, amit általában szintén az autófenntartás költségei közé szokás számolni.

Jött egy érdekes levél Zoltántól, aki elvileg az irigyelt emberek táborába tartozik. Egy 650i-vel jár. Úgy tűnik, ő most nem így érzi.

Kedves TC!

10 éve a BMW-sek táborához tartozom. Eddig a legerősebb motorokkal szerelt 3-as coupékkal róttam az utakat. Évente 60-80 ezer kilométert vezettem, szervizbe csak olajcserékre jártam. Aztán 2008 júniusában átvettem nullkilométeresen Németországban egy manuális váltóval szerelt BMW 650i coupét, tartós bérleti konstrukcióban. Ez tényleg egy olyan autónak tűnt, amivel ki lehet menni a világból.

A múlt héten sikerült megkavarnom a kovászt a magyar jogalkotóknál, miután kiderült, hogy a Köhém változás után a vámhatóság és a NKH közös munkával ügyesen és jogtalanul megemelték a hibridautók regisztrációs adóját. Az érintett minisztériumokat megkeresve példás gyorsasággal kaptam választ arra a kérdésre, hogy ez most hogy lehet, és remélhetőleg hamarosan megoldódik az anomália. Ami persze létre se jött volna, ha a két szervezet kommunikálna egymással.

Íme a Pénzügyminisztérium válasza a helyzetre:

From: Salgó Attila

Date: November 3, 2009 2:35:59 PM GMT+01:00

To: Hlács Zoltán

Subject: regisztracios ado visszassag

Kedves Zoli,

alábbiakban küldöm a Pénzügyminisztérium hivatalos válaszát, remélem tudtam segíteni a munkád.

A Pénzügyminisztérium az elmúlt napokban értesült a hibrid autók regisztrációs adó megállapítását érintő anomáliáról.

A regisztrációs adóról szóló 2003. évi CX. törvény (Rega-tv.) 15. §-a értelmében a környezetvédelmi osztályba sorolás a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről szóló 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet 5. számú melléklete II. fejezetének 2007. február 5. napján hatályos állapota szerint történik. Ebből következően a regisztrációs adó megállapítását a 6/1990. KöHÉM rendelet időközi változása nem befolyásolja, vagyis a - korábban az 5., most egyéb szempontok miatt akár magasabb/jobb környezetvédelmi osztályba sorolt - hibrid gépjárművekre alkalmazandó adótétel nem változott. A Rega-tv. szerinti környezetvédelmi besorolást a közlekedési hatóság a Műszaki adatlapon rögzíti (ld. Melléklet I. rész, adótétel táblázatokat követő szöveg).

A Rega-tv. előírásainak betartása végett a PM felhívta a vámhatóság figyelmét arra, hogy a szükséges szakmai intézkedéseket tegye meg, a közlekedési hatósággal együttműködve az adminisztrációs hibát küszöböljék ki, s erről az ügyfeleket honlapján mielőbb tájékoztassa.

Üdvözlettel:

Salgó Attila
sajtóreferens
Pénzügyminisztérium

Feladó Vajda Botond

Címzett Vályi István

Dátum 2009. október 28. 20:32

Tárgy Ötlet

Szia

Egy kérdés:

Hogyhogy nem jelent meg semmilyen cikk a totalcaron a megszűnt kedvezményes regadóról, ami a hibrid autókat megillette eddig.

Ugyanis nincs már !!!!

Lesz még több szlovák rendszám J

Üdv
Botond

Utánanézünk, bár elsőre inkább tűnik félreértésnek.

üdv
Vályi István
omm